Benyomások, szösszenetek …

Eszembe jutott az egyik híres “Rabbi-vicc“: Kohn egy esztendei üzleti útról haza térve felkeresi a Rabbit, hogy visszakérje tőle a reá bízott százezer pengőt, melyet az anno, a sameszok tanúskodása mellett átvett tőle. A Rabbi értetlenkedik, nem emlékszik semmire, ahogy a sameszok sem. Kohn búval bélelten elindul kifelé, mire a Rabbi visszahívja, s hiánytalanul visszaadja neki a pénzt. “Köszönöm Rabbi! De mire volt jó ez a színjáték?” – kérdi Kohn. “Azért fiam, hogy lásd: kikkel vagyok én itt körülvéve!” … Hát lássuk: kikkel is vagyunk mink itten körülvéve!

Azt írja az újság, hogy a Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős, frissiben kinevezett államtitkára egy nettó csaló. Az esztendőkkel korábban, egy roppant tekintélyes orvossal közösen alapított, “Oxivit” nevű, elsősorban a foglalkozás-egészségügy területén tevékenykedő káeftéje közel 300 milliós tartozást halmozott fel. Ennek nagyobb része “szállítói”, kisebbje pedig “köztartozás”. Ez pediglen úgy történt, hogy miután a frissiben kinevezett államtitkár esztendőkkel korábban kivásárolta a cégből az orvos-professzort, hirtelen elfelejtett fizetni a partnereinek, alvállalkozóinak. … No meg az államnak is. … És nem csak adót!

Történt ugyanis még 2009 októberében, hogy ez a becsületes gazember (tudom: ez egy oximoron, a cég meg Oxivit!), megrendelte az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézettől a “Fluval P” nevű, influenza elleni védőoltást összesen bő 6 millió forint értékben. Ezt azonban egészen 2011. júliusáig nem fizette ki, ezért osztán a Balog páter-féle emberkereskedelmi minisztérium háttérintézménye kénytelen volt végrehajtást kérni. És mit tesz Isten? Egy hónappal később (2011. augusztus) a gusztustalan káefté minden tartozását (a késedelmi kamatokkal egyetemben) rögvest rendezte is.

Hogy miért volt ilyen türelmes Balog fráter(átvitt értelemben!) minisztériuma? Hát állítólag azér’, mert a Zállamtitkár úrról már akkoriban is köztudomású volt: “Ő Lázár egyik spanja“. A “Lázár” meg ugyi nem a bibliai, hanem az orbániai. Az a Senkiházi Dzsentri, aki Táskacipelőből lett “Tényező“, azaz: magát is felcipelte az “Isten Helyett A Második” pozíciójáig. Ennek során meg a Frissenállamtitkár már kezdetektől támogatta őt, amit meg ugyi nem lehetett figyelmen (hálán) kívül hagyni. Így osztán ez a mások pénzén gazdag ember most zállamtitkár lett, bár nem csak üzletfeleit, de azt az államot is rendszeresen becsapta/megkárosította, melynek ő a “titkára” lett. … Nyalás útján kiérdemelt kegyből!

Oh, bocsánat! Elfelejtettem közölni (… Nyár is van, szabin is vagyok!), hogy itten és fentebb Sonkodi Balázsról értekeztem, akit legelébb arról ismerhetett meg a Köz, hogy ő volt(?) Lázárdzsentriminiszter “útitársa”. Akik pedig netalán valamiféle “természetesnek ellent mondó“, illetve(és azaz) “nemkeresztényi” kapcsolatot feltételeznének közöttük, azokkal közölném: a Korán szerint “Igaz szerelem csakis két férfi között lehetséges!“.

Ha már Korán, akkor koránt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy itten a Kitalált Szatellitpárt által néhány esztendő óta bevezetni igyekezett Legújabb Hagyomány szerint, nekünk osztán nagyon tisztelnünk köllene az Iszlámot. Mer’ ugyi Ez, és nem kifejezetten a Kereszténység a Jobbik! Mer’ az előbbi ugyi Antiglobalista és Nemzeti (Gábor Nemzetvezető Testvér szíves meghatározása). Pláne akkor, ha a Finanszírozás nem csak KáGéBéla kapcsolatain keresztül történik, hanem máshonnan is. Ami meg ugyi nem Teherá(n)m. (Jut eszembe! Mi van a Mi Bélánkkal? Hatalmas a kuss az ő “ügyéről”, mióta … khm … nincs rá szükség. Nemde?)

Egyik ismerősöm néhány esztendeje megkérdezte tőlem, hogy miért van az: előbb-utóbb minden Radikalista öltönyt húz magára? “Hát, a helyzet az,” – mondtam neki – “hogy ezek néptribunokként elébb a nép hátán szépen bekapaszkodnak a Jólfizetőbe, ott osztán összetalálkoznak a Jólfizetőkkel, akik meg ugyi elvárják tőlük a késsel-villával evés alapkészségét!“. Lefordítva mindezt Jobbikra: a Boss-öltönyhöz már nagyon nem illik a rohamkéményseprő gúnyája. Még akkor se, ha azt eredetileg a Főbékemenetes Bencsik árulta, a neje meg tervezte. Most már konszolidáltnak köll lenni (pláne, hogy azt a Tulajdonos is megizente KáGéBélán keresztül). Így osztán nem köllenek a Hithűek, csakis a Neofiták. Utóbbiak meg baromira csodálkoznak most, mert ők tényleg nem értik … a Lényeget! (Élvezetes esetleírást és beszámolót erről lásd itt!)

Ámde néhányan azért értik a Lényeget. Sőt, egyesek még ellent is állnak! A “Norvégbűnözés” kiküszöbölésére szánt KEHI-vizsgálatnak néhány érintett beadta a derekát. Bár a revízió teljesen törvénytelen volt. Páran azonban nem hagyták magukat. Így például a “Krétakör Alapítvány” sem, melynek ügyvezetője, Gulyás Márton közölte az Állami Pöröllyel, hogy akkor sem hajlandóak vele együttműködni, ha ez a felszámolásukhoz vezetne. Indoklásként pedig megemlítette a KEHI honlapján olvasott “hírek” headline-jait: “Bomlik a norvég minta. A szálak a balliberálisokhoz vezetnek. Viking hódítás támogatással. Célpontban az LMP-s bírálók és a homoszexuálislobbi.“.

Mer’ ugyi Orbanisztánban így működik egy független, állami revizió-hivatal. Mer’ ugyi Orbanisztánban így működik általában minden!

… és ezt …

szendamondja!


Lázár: a Káosz és a Végzet robotosa

Talán az egész civilizált világ legfurcsább kormánya van alakuló félben Orbanisztánban. Egy olyan, kétszintű kabinet jön létre, amelyben van nyolc Kamuminisztérium, meg egy Valódi: a minden lényeges területet magába olvasztó Miniszterelnökség. Ennek élén pedig Lázár János áll, az ország (táskahordóból lett) második leghatalmasabb embere, a Káosz és a Végzet robotosa.

Egy héttel ezelőtt, emigrant köztársammal azon “röhécseltünk”, hogy micsoda állatság (öszvérség) a külgazdaságot a külüggyel összeboronálni. Olyan ez, mint ha megalakították volna az Ipari és Oktatási Minisztériumot. Elvileg van ugyan összefüggés a két terület között, hiszen az oktatás adja az iparnak a szakembereket, az meg az oktatáshoz szükséges “hardware”-eket állítja elő, de egyetlen közigazgatási egységbe ezeket összegereblézni nyilvánvaló ostobaság.

Ámde ahogyan lassan kibontakozik előttünk a Harmadik Maffia-kormány struktúrája, lényegében mindegy is, hogy melyik minisztériumi épületre milyen táblát tesznek ki. A Belügy, melynek élén a pandúrból lett rabló Pintér Sándor áll, elvileg az állami erőszakszerveket felügyeli, de a rendőrséget valójában a Legfőbb Ügyészség (Polt Péter) utasítgathatja arra, amire csak akarja (meg amit Felülről neki is megmondanak). Trócsányi Bástya nertárs úgy csinál majd, mint ha igazságügy-miniszter lenne, időnként talán még törvényjavaslatokat is benyújthat, de legfőbb feladata, hogy “az ország szuverenitásának, alkotmányos identitásának“(?!) védőbástyája legyen az EUlopakodó jogalkotásával” szemben (Anyám, borogass!). Navracsics elmolyolgathat majd őszig(?), mint kamu-külügyminiszter, osztán némi nettó zsarolások árán, alpárian hisztizős, Unió-ellenes kampánnyal benyomják őt az Európai Bizottságba – gondolom, mint “Vécépapír-ügyi és Hulladék-ujrahasznosítási Biztos“-t, azzal a kikötéssel, hogy az EB üléseire nem köll bejárnia. Hende majd dugós puskával a vállán lengeti fakardját a honvédelmi tárca élén, Fazekas túrja csak a földet (de a vidékfejlesztéssel ne törődjön), Balog páter piszmogjon csak a leépítendő egészségüggyel, az oktatással és a kultúrával, Varga Misu pedig évente egyszer úgy csinálhat, mint ha pénzügyminiszter lenne, s benyújthatja a máshol megírt Költségvetést (ennek havi módosításaival, meg az újabb és újabb adókivetésekkel nem köll törődnie, azt elintézik “okosban”, azaz a szokásos “egyéni” módon!). Talán az egész bandából Seszták (Off-shore) Miklós az egyetlen, viszonylag komolyan vehető figura (elődje, Zsuzsikáné sokkal fontosabb beosztásba távozott: ő lesz az ügyvezető igazgatója az Orbán-Simicska Klán paksi bizniszének!), de a pasas igazából bevarrt zsebbel ténfereghet majd az “áruházban”, hiszen a pénzosztogatás lényegi jogát elvették a tárcától.

Ez a nyolc minisztérium tehát lényegében csak egy-egy Kádertemető, amolyan a Társadalom és az Államhatalom közötti “áramkörbe” beépített “Előtét-ellenállás“, mellyel a Valódi Kormány akarja elszigetelni magát a Zemberektől. Ez a Tényleges Kormány pedig nem más, mint a Miniszterelnökség “szuper-frankensteine”, amely minden olyan terület fölött kizárólagosan diszponál, amit a Maffia önmaga számára lényegesnek tekint. Ide tartozik majd a közigazgatás, a gazdaság- és a vidékfejlesztés, az EU-pénzek elosztása, az építés és az építészet felügyelete, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta irányítása, az informatika, meg csak a Jóisten tudja még micsoda. Ámde ami talán a “legaranyosabb”, hogy a Miniszterelnökség feladata lesz a kormány általános politikai programjának összehangolása, valamint (és talán ezen képedtem el a legjobban – szöveghű idézet következik innen!): “…a politikai kormányzás a választói érdek képviseletét jelenti, a Miniszterelnökség feladata a kormány választók felé tett ígéreteinek számonkérése, kikövetelése, és ha kell végrehajtása“!

Nem tudom, mindenki pontosan érti-e, hogy ez valójában mit is jelent? Azt nevezetesen, hogy a Miniszterelnökségnek tulajdonképpen semmi köze(!) a kormányhoz, egyfajta “Szuper-szakszervezet“-ként, avagy ha tetszik “Népi Ellenörző Bizottság“-ként (esetleg “Nemzeti Számonkérő-szék“-ként) egyszerűen átveszi(!) az Országgyűlés és a Választók kontrolláló szerepét! Nos ez az az unikum/hungarikum, mellyel a Harmadik Orbán-kormány ösmét beírhatja magát a történelemkönyvekbe és ez az a Szuper-szervezet, melynek élén az ország második leghatalmasabb emberévé váló Lázár János áll.

Lázár életrajza egyáltalán nem hemzseg az adatoktól, lényege bőven elfér egy szellősen teleírt A/4-es íven. A jövőre negyvenedik esztendejét betöltő “Dzsoni” leérettségizett a hódmezővásárhelyi (református) gimnáziumban (1993), aztán a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát (1999). Eközben valahogy sikerült besündörögnie szülővárosának képviselő-polgármestere, a gigászi testméretéről emblematikus, KDNP-s Rapcsák András belső köreibe. Hogy ez miként és hogyan történt, arról nincsenek (tudomásom szerint) információk, de tény, hogy a mindössze másodéves(!) joghallgató a vásárhelyi hivatal jegyzői irodájának gyakornoka(!) lett (1995), két esztendővel később Rapcsák személyi titkára, diplomázása után (1999) pedig, mint az Országgyűlés Hivatalának alkalmazottja, a képviselő-polgármester parlamenti táskacipelő samesza. A Fideszbe történt belépésének esztendejében (2000) lett immáron hivatalosan is Rapcsák “politikai tanácsadója”, s mint ilyennek, hozzá tartozott Hódemzővásárhely adminisztrációjának, közigazgatásának, oktatásának, kultúrájának, városmarketingjének és -fejlesztésének felügyelete. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a friss-diplomás, friss-párttagkönyves, mindössze 25 esztendős nyikhaj, lényegében átvette a város irányítását.

Két esztendővel később osztán “turbó-fokozatra” kapcsolt az ő politikusi karrierjét a csillagos egekig emelő rakéta motorja. Meghalt Rapcsák (2002. február), s ő örökölhette meg úgy a Nagy Előd parlamenti (2002. április), mint a polgármesteri székét (2002. október) – mindkétszer már az első fordulóban győzelmet aratva. Ezt követően hétmérföldes léptekkel küzdötte fel magát a ranglétrán, egészen a Miniszterelnökségi államtitkár rangjáig (2012), s jelenleg, az úgynevezett “Befolyás-barométer” szerint ő az ország ötödik leghatalmasabb embere. Nem rossz teljesítmény mindössze egy évtized alatt, s ha még azt is számításba vesszük, hogy az új kormányzati struktúrában ezen “helyezésén” további három pozíciót “javítva” a második helyre jön fel, egyenesen fantasztikus.

Ha csak ezeket az adatokat nézzük és nem ismerjük (többé-kevésbé) a hátteret is, azt mondhatnónk, hogy ez a Dzsoni egy tehetséges ember. Ámde nem az! A manus táskacipeléssel és mameluksággal, seggnyalással és intrikákkal jutott el odáig, hogy fölötte ma már csupán egyetlen ánuszrózsa virít (Orbán), alatta pedig száz- és ezerszám nyáladznak azok a nyelvek, melyek az ő alfelét ápolják napi rendszerességgel patyolat-tisztaságúra. Lázár egyáltalán nem járta ki az “Élet Iskoláját”, úgy jutott óriási hatalomhoz, hogy nem tanulta meg, miként köll (lehet, szabad) ezzel élni és hogyan kéne viselkednie! Ebből a szempontból pedig szinte tökéletes mása, ha tetszik “ifjabb változata” a Főnökének. … De nem pontosan!

Dzsoninak ugyanis komoly hiányosságai vannak. Többek között képtelen az önmérsékletre, még annyira sem, mint Orbán. Vagyonával, megtollasodásával egyenesen kérkedik (“Amennyie van, mindenki annyit is ér!” – mondta alig 35 esztendősen, megtoldva az egészet azzal, hogy ezt szerinte “kockáról kockára” köll felépíteni.), ellentétben Orbánnal, aki strómanok mögé dugva krőzusi javait, ma is a plebejusság manírját ölti magára. Képtelen uralkodni a dzsentri allürjein. Annak ellenére, hogy egyszer már megbukott a soponyai vadászattal, most újra és ismét csak a saját nevén rendel meg egy még pazarlóbb vadászatot Csehországban, mert kényszeresen szükségét érzi annak, hogy a meghívott és az általa tömény kisebbségi komplexusokkal csodált “főrendeknek” bebizonyítsa: a hódmezővásárhelyi táskacipelő slapaj mindössze másfél évtized alatt közéjük emelkedett! (Pedig dehogy, csak ő ezt nem veszi észre, lévén kultúrálatlan és neveletlen újgazdag csupán!) Nem tudja elfojtani az indulatait sem. Igaz, hogy Főnöke ugyanúgy kirúgatta volna a vele kellemetlenkedő hírportál (“Origo“) főszerkesztőjét, de neki a tény tudomásul vétele kellő elégtétellel szolgált volna, s a továbbaikban rá se szarik az egészre. Nem úgy Lázár, aki szükségét érzi, hogy a halottat rugdosva (lásd: Sáling kérjen tőle nyilvánosan bocsánatot!) még dicsekedjen is a “fegyvertényével”, tehát kérkedjen a hatalmával. Olyan tehát, mint Újgazdagék elkényeztetett, sértődékeny és gonosz gyermeke: a Papa vagyonát és hatalmát maga mögött tudva egyre többet enged meg magának, s mivel nincsenek retorziók, mind nagyobbra tágul az egója. (Lásd pl. Csányi – egyébként jogos – leuzsorásozását!)

Kétségtelen azonban, hogy az “aprómunkához” nagy tehetsége vagyon. Szorgos szúként fúrta magát felfelé az Orbán-féle Maffia-párt fájában, s közben egyre jobban sikerült a Főnököt elszigetelnie nem csak a saját embereitől, de a Valóságtól is. Ma nincs az a fideszes (talán még maga Kövér sem), aki ne csakis Lázáron keresztül juthatna be a Vezérhez. Az új kormányzati struktúrában pedig pláne nem. A Führer kagylófüleibe meg nem csak hízelgéseket, de egyre nagyobb őrültségeket is belesugdos. Láthatjuk, hogy a harmadik kormányalakítás és a második kétharmad ellenére sincs béke, konszolidáció, sőt, még magasabban lobog a “szabadságharc” lángja. Mert Lázár Kölök valóban meg akarja tudni: lehetőségeinek határai tényleg ott vannak-e, ahol a geometria szabályai szerint a “párhuzamos egyenesek” találkoznak.

Ma úgy tudni: Dzsoni a kijelölt Trónörökös. Igaz, erre azért nem vennék mérget, hiszen Orbán semmivel nem kevésbé bizantikus, mint Lázár (ráadásul Janó olyan ügyetlen, hogy kötetszám szolgáltatja maga ellen a bizonyítékokat!), de az is igaz, hogy utóbbi sem rest, s neki is vannak “aktái” Unser Vezér viselt dolgairól, amit adott pillanatban elő is vehet (érdekes párhuzam: a csirketenyésztő Himmler apránként “nőtt fel” Hitler mögé “másodiknak”, de eközben arra használta egyre gyarapodó hatalmát, hogy még magáról a Führerről is értesüléseket gyűjtsön!).

Bármi is legyen a jövendőben, Lázár kétségtelenül Káoszt teremtett a komplett magyar közigazgatásban, s hogy most ő lesz ennek abszolut ura is, az csak tovább fog fokozódni. Ha pedig a Pártot is átveszi, … nos azzal ő lesz az, aki végre ráborítja a Maffia-pártra a Végzet Kosarát. (Elég csak arra gondolni, milyen ügyetlenül intézte az első, saját, országos méretű mutyiját – trafikok – és miként teremtett káoszt azzal, hogy most ismét átíratta az egész jogszabályt. Igaz, a legjobban menő üzletek bezáratásával a Pártbranccsal tolt ki, de neki muszáj volt kipróbálnia, hogy vajon ezt is megteheti-e. … Jé! Igen! … Ámde ezzel az Ellenségei számai is csak szaporodott, akik osztán adandó alkalommal …)

Azt mondta az Újfideszes Elit által félreállított Mellár Tamás, a virtigli jobbkonz közgazdász a 168ora.hu-nak nyilatkozva, hogy “Mára kiderült, hogy a hazai politikai elit képtelen hatékonyan működtetni a piacgazdaságot és a demokráciát. A statisztikai adatok szerint a szocializmusban hatékonyabb volt a gazdaság, mint ahogy a rendszerváltás óta teljesít“.

Hát, az ilyen Lázár-félék kitenyésztése után nem is köll ezen különösebben csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!