Amikor a Büró “működni” kezd …

Döntés nincs, de végrehajtják. Felelős van, de nem tudni kicsoda. … Így “működik” az Orbánmaffia frankenstein-állama!

Amikor a 444.hu tudósítását olvastam, a szememnek nem akartam hinni. A portál újságírója pedig a fülének nem, bár jelen volt azon a bizonyos Eseményen és végigszenvedte ugyanazt, amit az Érintettek voltak kénytelenek a Büró egyik Bürokratája jóvoltából.

Idén, egy nem túl szép tavaszi napon, pontosabban március 18.-án dicsőséges qrmányzatunk úgy döntött: a fővárosi középfokú egészségügyi képzés bázisműhelye, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola “jogutóddal megszűnik”. Az úgynevezett “Nemzeti Közszolgálati Egyetem” tőszomszédságában lévő intézményt a XIX. kerületi Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola veszi át, a mintegy 1.100 (azaz: ezeregyszáz!) diákot pedig hat különböző képzőhelyre szórják szét. A néhány esztendeje 3 milliárd forintos EU-támogatásból gyönyörűen felújított, speciális demonstrációs termekkel, valamint egy 40.000 (tehát: negyvenezer!) kötetes könyvtárral felszerelt épület további sorsa egyelőre ismeretlen. Esztendők óta terjengő pletykák szerint azt az “Orbánegyetem” nézte ki magának és fogja megkapni.

Az erről szóló értesítést a “Wallenberg” április 13.-án kapta meg a Maffiaállam szörnyszülöttjeinek egyikétől, a “Klebersberg Intézményfenntartó Központ“-tól. Azzal az utasítással, hogy az üggyel kapcsolatosan “nyilatkozattételi tilalom” lép életbe, melyben benne foglaltatik (ez már csak szóbeli ukáz volt!), hogy ha az érintettek (diákok, szülők, tanárok) az okokat firtatnák, akkor “nem kell indokolni, lévén a fenntartónak sem kötelessége megindokolni a döntést“.

Ugye milyen “aranyos”? Több, mint ezer diák, majd’ nyolcvan tanár mehet a “levesbe”! Mert a Főméltóságú Főméltóságos Főméltóság így döntött, a Naccságos Hivatal meg nem meri vállalni sem a dolgot, sem a pofáját, sem pedig a felelősséget. Mindenkinek kuss! Hajtsák végre az ukázt, a többi meg az ő dolguk.

Hát nem! A még mindig hatályos törvény szerint ugyanis ilyen döntést csakis a “szakminiszter” hozhat, nem pedig a Qrmány. Azt is csak úgy, ha előzetesen értesíti szándékáról az érintetteket, s kikérte a véleményüket is (igaz: utóbbiak őt semmire nem kötelezik). No ez az, ami elmaradt – szokás szerint – és ez az, amibe a nyájként kezelt Kipicsázottak belekapaszkodtak. Nem is tettek lakatot a szájukra, tiltakozni kezdtek (ölég hangosan), hivatkoztak a Törvényre, melynek még a betartásának látszatát is alaposan elkerülte a Büró. Így meg a Botrány vált elkerülhetetlenné. … No meg a szintén szokásos, utólagos “legalizálás”, amely kimerült egy olyasmiben, melyet a KLIK “egyeztető fórumnak” becézgetett. (Ahogyan azt A Géza mondotta volt: “Poszt tőzeg. … Illetve … poszthumusz!“)

Ez történt meg tegnap, melyen ugyan a KLIK meghívott vezetője ugyan nem, de a 444.hu újságírója részt vett – no meg néhány száz “Érintett” is. Az, hogy a Büró Főbürokratája ippeg pont akkor minő okból is nem ért rá, azt nem tudni (nem a fenét nem!), de maga helyett kegyeskedett elküldeni egy Albürokratát (rögzítsük a nevét és titulusát: Halász József, szakképzési osztályvezető) aki osztán – izzadtság- és kozmaszagot árasztva – megpróbálta “elmagyarázni” a Történteket, meg az azokból fakadó Jövendőt.

Olyasmiket mondott a Szerencsétlen, hogy például “én egy tisztviselő vagyok“, tehát csak “a munkámat végzem“. Meg hogy “Központi döntés volt, hogy az iskolát áthelyezik, de még nincs semmiféle döntés“, ugyanis a “szagminiszternek” május végéig köll eztetet csak megtennie. Mivel Balog emberkereskedő páter ilyesmit eleddig nem követett el, az azt jelenti, hogy “… végleges döntés még nincsen. Tényleg nincsen. Semmire nincsen döntés“. Tehát a szülők, a diákok, meg a “tanarak” csak mondják el nyugodtan a véleményüket (hiszen azér’ gyütt ide, hogy ezeket meghallgassa), de a lényeg az, hogy a “Nemdöntés” következtében szeptembertől a “Wallenberg” akkor sem működhet tovább úgy és ott, ahol eddig, ha a fejük tetejére állnak. Ezt tessenek tudomású’ venni, s ennek keretében folyjék tovább a vita!

Az Albürokrata tehát “emberileg” talán nagyon sajnálja a dolgot. Azt, hogy törvénysértő módon a qrmány, meg annak erősen szagos szakminisztere olyan döntés “nem hozott”, melynek következtében szélnek eresztettek több, mint ezer diákot, meg majd’ nyolcvan pedagógust. Azt, hogy ezzel szétvertek egy jól működő intézményt, s mindezt csak azért, hogy egy Idióta Karrierista által irányított, elmebetegek oktatói stallumával felszerelt Hülyeegyetem megszerezhessen egy olyan épületet, melyet az “Ellenséges Brüsszel” jóvoltából csodálatosan felújítottak. Ámde ő “csak egy tisztviselő”, aki ugyi kizárólag a munkáját végzi.

Az ember ilyenkor hajlamos megszánni a Beosztottat. Azt, aki tényleg csak a munkáját végzi. Végrehajtja azt a Feladatot, melyet a Felelősség, pontosabban a Felelősségrevonás elől bujkáló Főnöke rábízott. Mégpontosabban azt, amit ez a főnök az ugyancsak a Felelősség elől (mindenkoron!) kitérni igyekvő “A Főnöktől” kapott, tehát mindössze “lepasszolta” azt neki. Az meg ennek a szerencsétlen Nyúlbélának.

Érthető tehát a dolog és talán még megérthető is.

Ámde az a nagybüdös helyzet, hogy ez a szörnyszülött Maffiaállam pont az ilyen fő- és alnyúlbélák miatt “működhet”. Döcögve ugyan, de zavartalanul. Zavartalanul abból a szempontból, hogy ez a “működés” tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint az Önkényeskedést és a Lenyúlást. Ezeket meg pont az ilyen fő- és alnyúlbélák teszik lehetővé, akik a kisebb-nagyobb (átmeneti!) egzisztenciájukba kapaszkodva működtetik az olyan frankenstein-hivatalokat, mint például maga a KLIK. Ahol, amelyen belül (és alatt) ugyan semmi nem funkcionál, de legalább elvész a felelősség … ellentétben az ösztövéren ostoba Utasítással.

Gusztos István írta még tegnap a gepnarancs.hu oldalán:

“Ha az orbániai maffiaállam egyetlen szervezetét kellene megneveznem, azt, amelyben az önkény minden akarnoksága, aljassága és ostobasága koncentrálódik, azt mondanám: KLIK. A feladat, amelyre létrehozták, maga a képtelenség. Talán vannak alkalmazottai, akik elhitették magukkal: minden körülmények között csinálni kell valamit; még mindig jobb, ha a rendszer működik úgy-ahogy, mintha bekövetkeznék a csőd. … Hát nem jobb. … De komolyan azt sem gondolhatjuk, hogy sok önámító dolgozója volna ennek a szörnyszervezetnek. Tevékenysége nem egyszerűen ártalmas, hanem bűnös: a kárt, amelyet okoz, hosszú idő alatt és nagyon sok pénzért lehet majd helyrehozni. Mert nem csupán holmi intézményi képtelenségről van szó: az önállóság teljes elvételéről, „rendszerellenesnek” nyilvánításáról; a szolgává idomításról, a némaságra szoktatásról: a jobbágylét „igazgatókra” és beosztott pedagógusokra – közvetve gyerekekre és szülőkre – kényszerítéséről. … Milyen rendszer az, ahol az oktatásban is meghonosítják a parlamenti maffia péntekista (pénteken éjjel benyújtják az izét, s kedden, olykor már hétfőn éjjel meg is izélik) üzemmódját? Ahol egy iskolával egy csütörtökön közölni lehet: megszületett a döntés megszüntetéséről? Egyeztetések, előzetes fölmérések stb. nélkül – ahogy ez már nálunk szokás… Milyen rendszer? Olyan, amelyben a pedagógusokat mint a birkákat terelheti a maffia a maga „nemzetinek” nevezett ocsmány karámjába. S e karámnak is akadtak „jószándékú” vezetői… És a pedagógusok közül is túl sokan vannak, akik önként, örömmel mondanak le a nemrég megszerzett-megkapott, teljesnek nem mondható szabadságukról – valamiért, amit biztonságnak vélnek, pedig csak kiszolgáltatottság. Szervezetlenségünkből, a szolidaritás hiányából mint napra éj következik, hogy prédája lehetünk mindenféle aljas uralomnak. Márpedig a mai ocsmány körülmények között kellene megszerveződnünk, hogy kijussunk végre e veremből!”

No, álljon csak elém (akár “elektronikusan” is) az, aki szerint a fentebbi tényekkel és megállapításokkal vitatkozni lehet … Avagy merészel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Selejt és “Újbeszél”

Azzal a tájékozódottabbak nagyjából tisztában vannak, hogy Maffiáéknál az a szokás, ha lopni és/vagy hatalmaskodni indulnak, az intézkedéseikre mindig ráragasztanak egy-egy jól hangzó, de valójában közesincs Címkét. Osztán a nagy igyekezetben rendszerint Selejtet gyártanak, s manapság ez már odáig fajult, hogy a Lopást sem képesek a “szokásos minőségben” abszolválni.

Pénteken reggel azzal volt tele az elektronikus sajtó, hogy Lázár miniszter “nekiment” a Fővárosnak. Tette mindezt úgy, hogy rátenyerelvén az ország számára rendelkezésre (pillanatnyilag éppen Lázár miatt nem) álló uniós fejlesztési forrásokra, a Listáról kihúzott számos, budapesti projektet, s ezzel mintegy 100 milliárd forintot is a Főváros alól. A törölt tervek között szerepelt például a Hármas Metró időnként füstölögni kezdő, rendszeresen leálló szerelvényeinek cseréje is. Az ismert stílusú Tarlós főpolgármester erre rögvest az asztalra csapott (persze csak finoman, nehogy megsértődjön a nagyhatalmú miniszter úr), s kijelentette: ha Lázár nem gondolja meg magát sürgősen, egyszerűen leállíttatja a metrót, mert ő senki életét nem hajlandó veszélyeztetni (majd, később, valamikortól, esetleg és netalán). Mire a válasz (azaz az a bizonyos címke): Budapest túlzott igényei miatt már eddig is forrásokat vontak el a “Vidék“-től, el mentek ezzel a “falig”, s ha a főpolgármester pénzt akar, vagy menjen Brüsszelbe lobbizni, vagy oldja meg a problémáit saját forrásokból.

Kétségtelen, hogy Budapest, eleddig területére és lakosságára nézvést aránytalanul sokat kapott a keretből, s ezeket a pénzeket finoman szólva nem a leghatékonyabban költötték el, már ami a közhasznúságot illeti. Ugyanakkor mégis speciális helyzetben van, hiszen fővárosként egyedi szolgáltatásokat nyújt az ország többi településén élőknek. Düledező közlekedési rendszere például nem csak a budapestieket szolgálja. Maga  3. Metró például több utast szállít évente, mint maga a MÁV, igénybe vevőinek harmada “vidéki”, műszaki állapota pedig egyszerűen siralmas.

Tíz esztendei kihagyás után, 2012-ben jártam Budapesten, s ennek során utaztam a 3. Metrón is. Megdöbbentett az a leromlás, melyet az évtizeddel korábbi emlékeimhez képest tapasztaltam. A kifakult festés tenyérnyi darabokban vált le a kocsi faláról, alattuk sokéves rozsdafoltok éktelenkedtek. Az utastér lepusztult volt, s a karbantartatlanság, az elmúlás avas szaga járta át. Menet közben pedig a szerelvény hörgött, zörgött, kattogott, vibrált és imbolygott, s míg eljutottam a “KöKi”-től a Dózsa György útig, hát sok mindent éreztem, de nem biztonságban a testi épségemet. Nem köllött műszaki szakinak lennem ahhoz, hogy megállapítsam, a csere elodázhatatlan.

  • No ehhöz képest a mai napig el van odázva! Miért? Mert erre nem maradt se pénz, se energia, azt az utolsó fillérig és wattig a valójában teljesen szükségtelen 4. Metróba ölték bele. Abba a vonalba, ami tulajdonképpen sehonnan szállít sehová és senkiket. Nem vagyok közlekedési szakember sem, de 16 esztendőt és több, mint 500 milliárd forintot pazarolni arra, hogy a kelenföldi vasútállomást összekössék a Keleti Pályaudvarral, elképesztő baromság. Pláne annak fényében, hogy ezt a MÁV is simán megoldhatná, ha akarná. Csak kíváncsiságból megnéztem az “Elvirá“-t, s abból kiderült, ebben a “viszonylatban” számos vonat közlekedik, a viteldíj pedig nagyjából azonos a metróéval: másodosztályú jegy személyre 250, gyorsra 400 forint (utóbbiból látszik, milyen szemét módon vezette be a Maffia-kormány az úgynevezett “gyorsvonati pótjegyet”! Mindössze négy(!) kilométeren 150 forint, az alapár közel kétharmada!). A menetidő pedig az előbbi esetében 38, az utóbbiban pedig 15 perc. Nem tudom, mennyi a “Négyes” teljes menetideje, de valahol a kettő között lehet.

Ennek fényében tehát lehet ugyan Budapest orra alá dörgölni, hogy nem úgy és nem arra költött el iszonyatos összegeket (tehát selejtet gyártott), ahogy és amire köllött volna. Ámde ha már így alakult és ez a helyzet, felelőtlenség a további halogatás. Erre pedig fel lehet ragasztani a “Vidékfejlesztés” újbeszéles címkéjét, de teljesen egyértelmű, hogy ez csupán egy egzecíroztatás, a hatalom érzékeltetése. Nem beszélve arról, hogy mérhetetlen cinizmus olyanokat mondani, hogy oldja meg a saját bevételeiből, amikor punkt a kormány volt az, mely ezeket elvonta, s amikor magának a “hatékony és olcsó” államnak is egyedül az EU-pénzekből telik fejlesztésekre. Menjen a főpolgármester Brüsszelbe? Minek, amikor – mint láthatjuk – az engedélyező pecsét Lázár kezében van?! (A nol.hu szerint itt nem csak a Főváros maradék vagyonáért megy a huzavona, de igazából a 3.Metró felújításának bizniszéért is. Ha ugyanis ez EU-pénzekből történne, akkor a Pakstum farvizén belavírozó Metrowagonmash erős, szintén pályázó versenytársakkal találná magát szembe. Ezt pedig sem az orosz cég, sem pedig a vele már lemutyizott Maffia-állampárt nem szeretné! … lásd: a cikk végén itt!)

Hasonló címke fityeg egyébként a a fővárosi önkormányzat tagjainak megválasztását teljes mértékben átíró törvényförmedvényen is. Hivatalosan így lesz “olcsóbb és demokratikusabb” a dolog, valójában azonban a testület kiüresítése a cél, illetve Nagy Budapest huszonhárom kisvárossá bomlasztása. Az említett 2012-es látogatásom alkalmával már megállapítottam, hogy egyáltalán nem köll térképismeret ahhoz, hogy az ember észre vegye a kerülethatárokat. Szemmel látható! Az utca egyik oldala ilyen, a másik meg amolyan: egységes szemléletmódnak és irányításnak alig tapasztalhatóak a nyomai. Az új rendszerben ez csak fokozódni fog, a “kettős többség” okán időnként össze-összeálló, alkalmi érdekcsoportok fogják ide-odarángatni a kormányrudat. Ráadásul a baltával törvényeket farigcsáló, cinikus hatalom vigyorogva még azt is kijelenti: ha a főpolgármester majd esetleg kéri hatásköreinek kibővítését (értsd: vétójog!), akkor arra a törvényhozási többség nyitott lesz. Persze, ha az a kérelmező az a főpolgármester lesz (Tarlós), akit ők elfogadhatónak tartanak. Ha pedig nem, hát dűljön-boruljon minden, s miközben Budapesten füstölögve leáll az utolsó metrószerelvény is, Hódmezővásárhelyen vidáman csilingel a vadiúj villamos (ami szakemberek szerint ugyan nem rossz ötlet, csak teljesen fölösleges).

  • Ha már metró és villamos! Debrecenben majdnem pont két hónappal ezelőtt állították üzembe a Kettes Villamost. A Fidesszel nem szimpatizáló, “cívisvárosi” kisebbség, nem véletlenül nevezi ezt a projektet “Debreceni Négyes Metró“-nak. Az első Orbán-kormány idejéig visszanyúló ígérgetés és tervezgetés során ugyanis sikerült kialakítani egy végtelenül ostoba nyomvonalat. Az évekig tartó kivitelezési huzavonából pedig elébb Demján cége lopott sokat, később pedig Mr. Húszszázalék érdekeltsége. A villamosnak hivatalosan az a feladata, hogy a centrumtól észak-nyugatra lévő két nagy lakótelepet, a Vén– és az Újkertet kösse össze a központtal, annak ellenére, hogy ezt a helyi buszjáratok eleddig is tökéletesen megoldották. Sőt, állítólag jobban! Egyik ottani ismerősöm azt mondta, korábban 20 perc alatt jutott el busszal az újkerti munkahelyétől a város vasútállomásáig. Ugyanez most és villamossal 40 perc, ugyanis a Spanyolországból(!) importált csilivili és baromi drága CAF-villamosok átlagsebessége, a rossz vonalvezetés okán, egy sétáló emberével azonosak! Ennek ellenére Kósa simán ráragasztotta erre a “városi tömegközlekedés fejlesztése” címkéjét, holott valójában csak propagandáról és korrupcióról volt szó.

Selejt nyüzsög itten selejt hátán. Mindegyiken ott fityeg egy-egy újbeszéles címke (“olcsóbb“, “demokratikusabb“, “megvédjük“), de igazából csakis a lopást (no meg a hatalmaskodást) szolgálják. Ámde még azt is milyen rosszul, hiszen ezek a tehetségtelenek már egy lenyúlást sem tudnak tökéletesen kivitelezni. Különösen azóta, hogy ez a felkapaszkodott dzsentri, akit csak “Lázárjánosminiszter” néven ismer az ország, az “Isten Után A Második” pozíciójába nyalta/ravaszkodta be magát.

Első, önálló bizniszeTrafik-mutyi” néven került be a honi történelemkönyvekbe. A minden polgári normát felrúgó, a piacot hatalmi önkénnyel újraosztó intézkedésre a fideszes újbeszél “A multinacionális cégek visszaszorítása, a hazai vállalkozások helyzetbe hozása” címkéjét ragasztotta fel, ámde valódi célja a pártcsókos “kisnemesség” lokális monopóliumokkal való kifizetésén kívül Lázár haverjának “Continental” nevű, hódmezővásárhelyi bagós cégének fellendítése volt. A persze Selejt itt is megbosszulta magát. A két nagy “Multi” (“BAT” és “Philip Morris“) egy esztendő alatt ugyan együttesen elbukott 46,5 milliárdos árbevételt, de a csókos Continental ebből mindössze 400 milliós pluszt kapott, azaz: kerekítve 2,2 százalékkal bővült a kasszája! Ez pedig valójában piacvesztés, mivel ugyanezen időszakban átlag 20 százalékos áremelkedés is történ!

Hová tűnt el a nagy bevétel? Hát nem a legális dohányforgalmazásba! Ezt a szerény becslések szerint is 60 milliárd forintot a Feketepiac volt szíves lenyelni, amelyik – hála Lázár “okosságának” – ma ismét reneszánszát éli egyrészt a csókosok kifizetése miatt egekig emelt árak, másrészt a hozzáférhetőség beszűkítése okán (A honi települések mintegy negyedében nincs trafik, ahol meg van, ott egymás szájába lógnak. Minálunk például az egyik sűrűn lakott, de “külvárosnak” számító terület 6 négyzetkilométere – azaz hatmillió négyzetméter – gyakorlatilag ellátatlan, míg az egyik belváros-közeli tér kb. 0,02 négyzetkilométerén – húszezer négyzetméter – öt áruda nyüzsög, mert a pártcsókos kisnemesség nem ért az üzlethez … sem!). Ez a helyzet pedig tovább fog romolni (a feketézők szempontjából meg javulni), lévén “a piac újraszabályozásának szükségessége” címkéjét viselő újabb Lázár-selejt két hete bezáratta a nyereségesen működni képes, a kisker-forgalom 17 százalékát adó, mintegy 200 olyan üzletet, melyek hipermarketekben, illetve benzinkutaknál telepedtek meg. A következményeket még én is meg tudom saccolni, pedig nem vagyok se az uborkafa tetejéig magamat felnyalt dzsentri, sem pedig ostoba, pártkinevezett, semmihez nem értő bürokrata.

  • Különösen megmosolyogtató (pontosabban: dühöngésre okot adó) volt az, hogy a Trafik-mutyi valódi hátterével nyilvánvalóan tisztában nem lévő WHO (az ENSZ egészségügyi szervezete) még érdemrendet is átadott ezért a Szeretett Vezetőnek! Mivel erre az alpárian hatalmaskodó, a legalapvetőbb polgári tisztességet és jogelveket figyelmen kívül hagyó, a rákosista államosításokra kísértetiesen emlékeztető, selejtes intézkedésre ráragasztották “a nemdohányzók védelme, a dohányzás visszaszorítása” címkéjét, a messzi New Yorkban székelő szervezet ezt komolyan el is hitte. Persze honnan tudták volna, hogy minálunk az ugyancsak felragasztott “az ifjúság védelme” címke, meg a sorozatos módosítgatások ellenére, százszámra vannak olyan árudák, melyek opálablakos bejáratai iskolák tőszomszédságaiban ásítoznak!

Mert ezek a pártcsinovnyikok tényleg nem értenek semmihez! A Maffia-állampárt Gazdasági Klánja hiába ötöl ki mostanság egy csimbókosan jó és vastagon zsíros üzletet (azaz lenyúlást), ha a Politikai Klán rokonai, a köz- és államigazgatás minden létező posztjait ellepő ismerősei, képtelenek jogilag is lepapírozni a bizniszt. Mert tudatlanok is és trehányak is.

A Kondagyűlésen viharos gyorsasággal áterőltetett Pakstum hatalmas üzlet a Maffia-állampártnak. A részleteket nem csak azért kezelik hétpecsétes titokként, mert ebből kiderülne, hogy a “Nemzeti Érdekért” (újabb címke!) harcias pitbullként acsarkodó (nyáladzó), omnipotens Főkormányzó rögvest palotapincsivé válik, mihelyst neki ki nem szolgáltatott, általa meg nem vehető, s nálánál hatalmasabb féllel “tárgyal” (lásd: a Pakstum így-úgy nyilvánosságra került részleteit!). Hanem azért is, mert igazából maguk sincsenek tisztában mindennel. Azt tudják, hogy a beharangozott 12 milliárd eurónál (minimum 3600 milliárd forint!) sokkal többe fog kerülni az egész “Paks II. Projekt” – ezt nem is bánnák, hiszen minél nagyobb a “keret”, annál többet lehet lopni, a cechet pedig úgyis a “szokásosak” állják! – , csak hát hogy ráragasztották erre az egészre a szokásos “olcsó” címkét is, iszonyú nehéz lenne “lekommunikálni” azt, hogy valójában baromi drága.

Ugyanakkor igyekezni is köllene a költekezés beindításával, mert nem csak Putyin Pajtás hitelezői “pobjedája” ketyeg, hanem a honi politikum és a gazdaság “csődórája” is. Sietni azonban azért nem lehet, mert a Politikaiak állambürokratái, a nagybüdös lopkodások és EU-ellenes szabadságharcolások közben, elfelejtették időben értesíteni (még most sem tették!) az Európai Bizottságot arról, hogy a 2003-as paksi “üzemzavar” során kiemelt sérült, de még mindig aktív fűtőelemeket hová fogják szállítani. Ezek ugyanis változatlanul Pakson gerjesztik a GM-számlálót, lévén a mindenféle pályáztatás nélkül a bővítésre kiválasztott Roszatom leányvállalata, a TVEL annak ellenére felejti itt a “cuccot” már tizenegyedik éve, hogy eredetileg 17 hónapot ígért! Márpedig amíg azok a fűtőelemek itt vannak, az Euratom-szerződés szerint nem lehet beindítani a projekt lényegét (építés), amíg pedig az EB nem győződött meg azok biztonságos és végleges elhelyezésről, a szállításról szó sem lehet. Az EB pedig addig semmit nem tehet, míg hivatalosan erről nem értesítik! (Plusbonus: a 2012-es! tripartit szerződés szerint az atomvonat Ukrajnán keresztül haladna, ott pedig ugyi legújabb Régi Jó Barátunk, Vlagyimír Valgyimírovics ippeg mostanság robbantott ki egy kisebbfajta háborút!)

Most itt toporzékol az egész Gazdasági Klán. Mert ugyan előttük tornyosul az az irdatlan pénzkupac, melyből teherhajószám lehetne lopni, de nem megy, mert a hülye Politikaiak elbaltázták az egészet. Ráadásul a fentebb már ismertetett “kondíciókkal” rendelkező Lázár alvezér, meg a mögötte vigyorgó Főnök fővezér (kinek elmeállapota közismerten “hanyatló”), a hatalmaskodó hülyeségükkel kirobbantották még a Médiaháborút is. Az igaz ugyan, hogy a jelenlegi “jogi környezetben” választásokat elbukni gyakorlatilag lehetetlen, de mi van akkor, ha a Retektévé tényleg hosszú háborúra rendezkedik be, s a Párt által eleddig elégedetten szemlélt, népbutító bulvárhíradói helyett valódi információkat kezd sugározni? Avagy – ami talán még fenyegetőbb! – mi van akkor, ha ugyanezen Lázár, meg a mögötte vigyorgó Főnök (kinek elmeállapota közismerten “hanyatló”) által, az ugyanilyen típusú pöffeszkedéseik okán bedugított EU-forrásokat nem sikerül időben felszabadítani? Akkor itt hamarabb fog összeomlani az egész kártyavár, minthogy a Retektévé néplázítása elérné a célját!

Szóval vannak itten gondok. Ráadásul egyre súlyosabbak. Foszladoznak az újbeszéles “címkék”, egyre több a Selejtek előállította selejt. Ezért meg már azok is pánikban vannak, kik négy esztendeje még azt hitték: nyeregben vannak!

… és ezt …

szendamondja!

Szolgálati közlemény: A “szendamondja” mától kezdve a következő hónap közepéig ritkábban fog frissülni. Ennek oka részben a Nyár, részben pedig az elmúlt két hónapban felgyülemlett kötelezettségeim teljesítése. Elnézést kérek rendszeres Olvasóimtól, de javaslom: időnként kattintsanak rám bátran! Az “Idő”-nél is bizonyítottan végtelenebb “Emberi Ostobaság” (nem is beszélve az egyéb “erényekről”!) még az Uborkaszezonban is fog annyi eseménnyel szolgálni, hogy ne álljam meg blogposztolás nélkül.

Mindenkinek kívánok kellemes nyaralást, az iskoláskorú hozzátartozóknak pedig gondtalan Vakációt!

szendam


Kábulat

Európa legmocskosabb választási kampányfinisének napjait éljük mostanság Magyarországon. A Magyar Nemzet szerkesztősége előtt hosszú, tömött sorokban ácsorognak a karaktert gyilkolászni szándékozó sértett szeretők, elhagyott feleségek; utcáinkon menetel és plakátol a Béke; hírcsatornáinkból pedig vastagon gomolyog ki a dumákony gőze: “Rezsiharc!“, “Éljen Paks (és Moszkva)!“, “Az EU kapja be!“, no és persze a maffiás “wunderwaffe”: “Államosítást!“. … Iszonyú fejfájás lesz ennek a vége!

Tegnap este egyik öreg barátom becsábított egy olyan kocsmába, ahová már legalább két esztendeje nem tettem be a lábam. “Leszokásom” oka az volt, hogy mint önálló gondolkodásra és véleményalkotásra alkalmas ember, egyszerűen nem bírtam elviselni azt az ájultan kritikátlan Orbán-imádatot, melyet az ottani törzsgárda minimum 90 százaléka “képviselt”. “Nyugodtan bejöhetsz. Itt azóta már jelentős ‘rendszerváltozás’ történt.” – mondta Sanyi bácsi, és tulajdonképpen igaza is lett. A korábban tucatnyi tagot számláló Fidesz-gyülekezet mindössze négy főre olvadt, akik ugyan továbbra is a megszokott stílusban hergelték egymást és terjesztették az Igét, de hívek híján ezt már csak az asztal fölött és a majdnem elviselhető piánóban.

A “Kocsmai Pártelit által taglalt “headline“-ok tulajdonképpen szórol-szóra megegyeztek, a köz- és egyébszolgálati hírorgánumoknál tapasztalhatókkal: A szoci Simon Gábor, aki az osztrákoknál parkoltatta a lopott milliárdjait (sic!) egy “kommunista maffiózó”, az őt megbuktató exfeleség pedig “rendes, magyar asszony” (ezzel szemben, a tokaji szőlő-mutyit anno felplankoló Mayer Aranka viszont egy “aljas némber és zsidókurva” volt)!; Putyinnál pitizni Orbánnak “államférfiúi bölcsesség”, Paks 2.-re ismeretlen kondíciójú, minimum 10 milliárd eurós gigahitelt felvenni pedig az “évszázad üzlete” (ezzel szemben Gyurcsánynak, az immáron “egyetlen lehetőségnek” tekintett “Déli Áramlat” nevű gázvezeték megvalósításáról a Cárral tárgyalni “puccsista hazaárulás”, az IMF-WB-EU trojkától pontosan meghatározott feltételekkel, alacsony kamatozással kölcsönt felvenni “az ország eladósítása”)!; Sorozatosan megsérteni az EU-val aláírt csatlakozási szerződés szinte valamennyi pontját, az  “szabadságharc”, ennek ellenére zsebre vágni (és szabálytalanul elkölteni) Brüsszel pénzét az “teljesen jogos, mer’ az nekünk jár”, ám ha ezt az Unió kifogásolja és kötelezettségszegési eljárást indít, az maga “a kettős mérce alkalmazása” (kivéve, ha az még a Zemútnyócévben indult – ld.: Túlzottdefcit-eljárás – pláne fideszes “feljelentésre” – ld.:  a Gyurcsány-kormány által “meghamisított” országjelentés ügye 2006-ban)!; Ugyancsak a legjogosabb dolog a világon a Rezsiharc, hiszen az ugyi arról szól, hogy a kormány “megvédi a magyar Zembereket az energiaszolgáltató multik profitéhségétől” és “gondoskodik” arról, hogy a fűtés és a világítás “elérhető árú” legyen (bezzeg az, hogy 2010-ig a kisfogyasztású családok jelentős, de a jövedelmükkel fordítottan arányos számlatámogatást kaptak, pl. a manapság ismét extraprofitot termelő, állami tulajdonú MVM rovására, az nem volt más, mint az “ingyenélők, főleg a cigányok pénzelése” az úgynevezett “rendes magyar emberek” rovására … arról már nem is beszélve, hogy talán nem a kiadási, hanem a bevételi oldallal vagyon itten nagyobb baj)!; A “Vívmányokat” pedig meg köll védeni, s ennek legfőbb eszköze ugyi az államosítás, mert csakis az Állam, illetve az annak élén álló Szeretett és Bölcs Vezető képes arra, hogy a Nemzet Érdekeit mindenkoron és mindenkivel szemben képviselje és érvényesítse!

Leginkább ez az utóbbi kijelentés volt az, ami megrezgette a dobhártyámat olyannyira, hogy e poszt megírására késztessen. A “Kocsmai Pártelit” valamennyi tagja ugyanis bőven elmúlt már ötven esztendős, így elméletileg bőséges tapasztalatokkal köllene rendelkeznie azokról az időkről, mikor hazánkban szinte csakis és kizárólag állami tulajdonú vállalatok generálták a nemzeti összjövedelmet. Tapasztalatokkal például arról az “AFIT”-ról, melynél évekig kellett sorba állni egy aranyáron mért, de “utószerelés” nélkül alig használható autóért. Tapasztalatokkal például azokról a daliás időkről, amikor az állami vízmű – az elmaradt beruházások és a pocsék karbantartás okán – a legnagyobb kánikula idején csak a negyedik emeletig tudta felnyomni az ivóvizet, vagy amikor ugyancsak a hőség kellős közepin olvadt le a hűtő, mert az állami tulajdonú áramszolgáltató aktuális, ötéves tervébe újfent nem fért be a hetente kigyulladó trafóház felújítása. Vagy például arról, hogy az állami Posta oly’ tökéletes munkát végezve “fejlesztette” a telefonhálózatot, hogy pártösszeköttetés és/vagy jattolás, tehát netto korrupció nélkül elébb évekig várt arra, hogy egyáltalán “jogosult” legyen egy vonalra, aztán további esztendőket arra, hogy azt be is szereljék neki … meg az “ikrének”!

Jó, rendben van! A mai ötvenesek, kellő pártelkötelezettség esetén simán hajlandóak elfeledni az 1970-80-as években tapasztaltakat sőt, azokat a mindent megszépítő nosztalgia ködébe burkolni. Ámde mi a helyzet a mai harmincasokkal? Ők miért veszik be ezt a borzalmasan együgyű ostobaságot és alpári kampánykamudumát?! Hiszen tapasztalataik már nekik is lehetnének! De ha ezeket nem is veszik figyelembe: ott van nekik a net, ahonnan különösebb erőfeszítés nélkül elérhetnék azokat az információkat, melyek az állami cégek, különösen a monopol helyzetben lévőek működéséről szólnak! Néhány kattintással megtudhatnák, hogy az állami MVM egykori vezérigazgatója, Kocsis nertárs hány milliárdot síbolt ki a horvátországi szálloda-bizniszével egy a neje tulajdonában álló offshore-cégnek. Avagy azt, hogy – ha már az offsórnál tartunk – hogyan tömött ki netto 55 milliárd forinttal egy ciprusi vállalkozást az Orbán-kormány azzal, hogy az állami vésztartalékból, hivatalosan a válságba került távfűtőművek megsegítésére, mélyen a piaci ár alatt adott el földgázt neki, melyet az osztán – köztes kereskedőként – tovább adott a bajba jutottaknak. Vagy mondjuk arról, hogy az évről-évre ordas veszteségeket felhalmozó, még mindig állami tulajdonú és többé-kevésbé még mindig monopol helyzetű Posta miket is művel immáron esztendők óta?

Utóbbiról álljon itt egy kitűnő példa, amihez még a net sem köll, csak annyi, hogy megkérdezzük a házunkhoz/lakásunkhoz elvileg naponta belátogató gyalogpostást. Néhány esztendővel ezelőtt az állami posta államilag kinevezett vezetősége kitalálta azt az okosságot, hogy a vasútról közútra telepíti át a küldemények szállítását. Szerintem azt még egy maszületett is tudja, hogy a közúti transzport drágább, mint a vasúti (lehet hogy Magyarország ebben is kivétel?). A levélelosztó központot pedig a Keleti Pályaudvar mellől áttelepítette Budaörsre. Ha ma, egy (pl.) kisvárdai illető felad egy levelet mondjuk a közvetlen szomszédjának és azt nem “elsőbbségi”-vel teszi, akkor az a küldemény elébb teherautón elutazik Budaörsre, ott szétválogatják, majd ismét teherautón visszautazik Kisvárdára. Eközben eltelik kb. három nap, elpöfög pár tízliternyi (baromi drága) gázolaj, elkopik pár milliméternyi (baromi drága) gumi, azaz keletkezik egy horribilis költség, miközben a szolgáltatás minősége (ennek egyik ismérve a gyorsaság!) meg a bányászbéka segge alá kerül. A túlköltekezős rendszer okán a Posta irgalmatlanul veszteséges, egymás után rugdossa ki az alkalmazottait, a megmaradt gyalogpostásoknak akkora a bejárásuk, hogy az már embertelen (de cserébe legalább nem kapnak tisztességes fizetést, a caffeteriát pedig megvonták!). Mert a “humán erőforrásra” nincsen pénz, de a TakarékBank állami megszerzésére (amit meg most “re”privatizálnak, de rohamtempóban!) futotta pár száz milliárdocska … a deficitből! … Tenne ilyesmit egy “szarszemét”, tehát profitorientált magántulajdonos?

Másik jó példa a tankönyvellátás államosítása. Tekintettel arra, hogy a kórismét tökéletes alapossággal Andor Mihály már leírta a “Galamus“-on (ld.: a bekezdésben megadott linket!), én csupán “schlagwort”-okra szorítkoznék. Tehát a Csodaállam úgy dönt, hogy a “tankönyvellátás biztonsága érdekében” a terjesztést egyetlen, állami tulajdonú cég kezébe adja. Ez lett a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (“Kello“). Ennek élére olyanokat nevez ki, kiknek egyetlen közös tulajdonságuk, hogy mindnyájan az esztergomi fideszhez kötődnek, illetve soha a büdös életben nem foglalkoztak tankönyvterjesztéssel, de még könyvkiadással sem. Közülük az egyetlen kivétel Bakos Erika (Meggyes Tompy expolgármester extanácsadója), aki exférjével, Kövér SzilárddalA Házmester öcsikéje!) már jelentős tapasztalatokra tett szert különböző nyomdák és könyvkiadó cégek megalapításában, a MiniElnök opuszainak kiadásában, illetve az ippeg aktuális cégek adófizetés nélküli fantomizálásában. Nos, a Kello, mint államilag kinevezett monopolterjesztő nem azzal kezdi a tevékenységét, hogy mondjuk gépkocsiparkot, avagy alkalmas személyzetet “vásároljon”, hanem hogy megzsarolja a tankönyvkiadókat. Ezek ugyan párhavi hezitálás (és tiltakozás), meg az EMMI illetékes államtitkársága által elkövetett netto zsarolás  után beadják a derekukat. Ezt követően megindult a “terjesztés”, melynek következtében (különböző, kikényszerített túlszámlázásokkal) sikerült úgy elintézni az egészet, hogy a tényleges melót a piacról kiszorított terjesztőkkel végeztették el, a kiadókat tisztességesen ki sem fizették, a kölkök pedig meg sem kapták rendesen a könyveiket. Az én hatodik osztályos kölköm például november végén kapta meg a történelem tankönyvét! … Hogy addig miből tanultak? Nos, az egy másik poszt témája. … A lényeg: az állami diktátummal megteremtett “ellátási biztonság” pont akkora káoszt okozott, mint amit az alap- és középfokú oktatás “megszervezésében” a KLIK, amelyről mostanság már köztudomású, hogy a lehető legpocsékabb módon működik, napi gyakorlat náluk a szerződés- és számlahamisítás, illetve a beszállítói tartozások felhalmozása (tavaly december 31.-ig, azaz egy esztendei “működés” után: 20 Mlrd.!).

Néhány héttel ezelőtt valahol azt olvastam, hogy nagyon veszélyes dolog monopóliumokat kialakulni hagyni. Egy ilyen cég (még ha magántulajdonú is), rövid időn belül “hatóságként” kezd működni és nem az ellátás biztonságára/minőségére helyezi a hangsúlyt, hanem a bevételre, illetve a “saját kényelmére”. Az ilyen típusú magatartást azonban az Állam (már ha az normálisan működik!) képes korlátozni úgy, hogy rendeletalkotói, jogalkalmazói eszközeivel, tehát piac- és fogyasztóvédelmi hatóságain keresztül gátat szab az elkanászosodásnak. Ám ha egy ilyen vállalat még állam tulajdonú is, akkor onnantól kezdve egyrészt a teljes cég működését a “felülről lefelé szólás”, illetve a “vezetőség magánérdeke”, tehát a legteljesebb és mindenoldali korrupció határozza meg. A szolgáltatás ára a csillagos égig, minősége a bányászbéka segge alá kerül (ld.: a már említett Magyar Posta!), veszteség pedig csakis akkor nem képződik, ha az adott esztendőben éppen választások vannak. (Itt egy kitűnő példa, bár ez nem egy vállalat, “csak” pártkinevezettek által irányított állami “közintézmény”!) Ami azonban permanens, az a vállalati önkény, a “hatóságként való működés”, amellyel szemben a fogyasztó/ügyfél senkinél nem léphet fel, lévén a Tulajdonos és a Szabályozó egy és ugyanaz: az úgynevezett Állam, tehát a Bürokrata! … Innentől meg egyenes az út az eddig is túlburjánzott korrupcióig!

Bocsánat, hogy ennyire túlterjeszkedtem, de kötelességemnek éreztem valamennyire rányitni a szemét úgy a tapasztalt,  de pártelkötelezett/nosztalgiázó idősebb, mint a tapasztalatlanabb, de a többrétű információszerzés iránt semmiféle igényt nem mutató ifjabbaknak! Mert ha egy picinyt sem óhajtanak észhez térni, egy esztendőn belül lesz itten nagy siránkozás, illetve fogaknak csikorgatása!

Zrínyi (nem a “kirohanós”, hanem a költő/hadvezér) még a XVII. században megtalálta a “magyar betegség” elleni receptet, melyet le is írt “Az török áfium elleni orvosság” című opuszában. Lényege: egyéni és szűk csoportérdekek helyett az Ország legyen az első! Háromszáz évvel később, egy Igazán Bölcs Ember fel tette a kérdést: “Miből készül a kábítószer? … Mákból! … A rohadt kapitalistáknál! … Mert nálunk Dumákból!“. Később pedig ugyanez a Clown még azt is megjegyezte: “A Lét határozza meg a Tudatot. Ha megiszod a Lét, elmegy a Tudat!“.

Hát ezt szeretném mindenki figyelmébe ajánlani! Azt, hogy vagyon orvosság “Az orbáni áfium” ellen, de ha benyeljük a Dumalét, tehát bekábulunk, azaz elmén a Tudat, akkor keserves másnaposságunk lesz 2014. április 7.-én!

… és ezt …

szendamondja!


Az Rendeleti Kormányzásrúl

Magyarországon már oly’ tökéletes a jogállamiság, hogy tulajdonképpen nincs is szükség az Országgyűlésre, tehát a képviseleti demokráciára.” – lényegében ezt mondta Kövér László, a magyar törvényhozás házelnöke az InfoRádiónak adott, elhíresült interjújában, mellyel tulajdonképpen bejelentette: az Orbánpárt immáron nyílt diktatúrára törekszik! … Nem mondom, igény az lenne rá.

A történelem tanúbizonysága szerint valamennyi nép/nemzet “pályafutása” válságok és nyugalmi időszakok egymást ciklikusan váltó korszakaival írható le. Egyes vélemények szerint az előbbi tekinthető “normális” állapotnak, mivel mindíg a Krízis (a taoista filozófia például ebben nem a “Problémát”, hanem a “Lehetőséget” látja!)  eredményezi a Változást, a Fejlődést, míg az utóbbi tulajdonképpen a Stagnálás, mely osztán törvényszerűen idézi elő a Válságot. Bár kétségtelen, hogy ezen megállapításban számos igazság rejtezik, melyeket személyes, fél(ig-meddig)műveltéségem alapján kész vagyok elfogadni, mégis szívesebben csatlakozom azon közpolgártársaimhoz, akik inkább a “Nyugalom”-ra teszik le a voksukat – már ha lehetőségük nyílik rá.

Ámde nézzük csak meg az Emberiség Történelemkönyvének a XX. századot taglaló lapjait! Általában hogyan “döntött” a Jónép, amikor Krízishelyzetben választás elé került? Néhány ritka kivételtől eltekintve mindíg úgy, hogy egy nagyhangú, a legbonyolultabb társadalmi/gazdasági problémákat is “egybites” tőmondatokkal “megmagyarázó”, “Rendet, Fegyelmet, Egységet“, tehát Diktatúrát, s ez által Prosperitást és Nyugalmat ígérő Autokraták kezébe nyomta a cserébe(!) kért Korlátlan Hatalmat, mivel a Válságban csakis a nyugtalanító, a mihamarabb és bármi áron leküzdendő Problémát, nem pedig a Lehetőséget látta! Hogy ezen döntéseknek mik is lettek a következményei, azt ugyancsak ezen egységesen így még soha meg nem írt és megjelent Történelemkönyv lapjairól olvashatjuk ki!

Nem hiszem, hogy bárki vitát merne nyitni arról, hogy a mai Európa gazdaságilag és politikailag legbefolyásosabb, leghatalmasabb országa a Német Szövetségi Köztársaság. Az az ország, mely örököse annak a két “Német Birodalom“-nak, melyek mindössze 31 esztendőn belül (1914-45) kétszer is Világégést okoztak, mindannyiszor borzalmas anyagi és emberáldozatokat eredményezve, s mindezt csakis azért, hogy más nemzetek fölé kerekedve, maguk szabják meg az “Általános Szabályokat” – nem csak Bel-, hanem Külföldön is. Az Első Próbálkozás még “csupán” a besorozott katonák hullahegyeit produkálta az abban hadviselő felekként résztvevő (Első Világháború) valamennyi nemzet populációjából, míg a Második már olyanokat is elpusztított (csecsemőtől aggastyánig – lágerek, gázkamrák, Holokauszt), akiknek tulajdonképpen csakis a “politika”, az “ideológia” és nem a “hadviselés” okán volt közük az egészhez.

Történt pediglen mindez úgy, hogy az ostobán elindított Első Világháborút ostobán lezáró Békeszerződés előírásai (“bűnös nemzetté” nyílvánítás, kártérítések, ipari és nemzetiségi területek elfoglalása, átcsatolása), továbbá az 1929-ben kirobbant Világgazdasági Válság a legteljesebb nyomorba döntötte a valóban demokratikus Weimari Köztársaságot. A munka nélkül maradt, elégedetlen (éhező) polgárok semmi mást nem láttak, mint hogy éheznek a gyerekeik, nélkülöznek maguk is, eközben a Kormányzat teszefoszáskodik (SA-legények verik a szocdemeket és a komcsikat, előbbiek az utóbbiakat, utcai vérengzések folynak és a kormány nem tesz semmit!), a Törvényhozás pedig sehová nem vezető, ideológiai vitákba bonyolódik a nyílvánvaló rendbontások és törvénysértések kérdéskörében ahelyett, hogy az “Állam Jogá”-nál fogva, azok ellen a törvény és a jogkikényszerítő  hatalom jogán a legteljesebb szigorral lépjen fel. Így osztán 1933-ban a magát “Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt“-nak, a hírhedt NSDAP-nak  (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei ) nevező, Adolf Hitler (akkor még osztrák államapolgár!) által vezetett párt a választásokon majdnem elnyeri a szükséges többséget. De csak majdnem, így osztán a már teljes önfényezésben és aggkori idiotizmusban szenvedő Paul von Hindenburg (egykori hadvezér) Köztársasági Elnököt az általa nagyon, de nagyon lenézett “Osztrák Káplár” ráveszi, …

Fájl:Bundesarchiv Bild 102-14569, Berlin, Mai-Feier, Hindenburg und Hitler.jpg

… hogy őt, Schickelgruber/Hitler Adolfot nevezze ki Kancellárnak, majd arra is, hogy az “okosan módosított” választójogi törvény alapján, korlátozza a nemnáci pártok indulási lehetőségeit. …

(Ámde mit is mondott a Főjogdoktor a Mi Kisnyilasunknak? …

… Netán azt, hogy a Pártállami Diktatúrát ugyan utálom, mint a szart, de csak akkor, ha azt a bizonyos Kakit az általam mindössze egy pacsirtafasznyi állam, meg az annál még kevesebbnek tekintett, mascskapöcsös Diktátor űrgyűfüttyözi ki magából/nekem, meg azt az általam elvárt Újabbötévet, fullextrás, nyögdíj utáni teljes ellátással, plusbonus: Állami Palotával, meg az általam jogi/politikai eutanáziában részesített ex-Köztársaságnak poszt-tőzeg és magamhóttáig tartó haszonélvezeti jogát, melyet én, mint volt Alkotmánybíró-, és mint  ex-KöztiElnökJelölt, aki szanzsén és pénzért/stallumért/kosztért/kvártélyért eladtam Magamnak és Honfitársaimat, a Szokásos Áron, tehát INGYÉ!, amit maximálisan meg is érdemlek … Hűbéruramtól!)

Ennek ellenére Dolfi nem kapott elegendő törvényhozási többséget, ezért osztán elébb az 1933. március 5.-i, megismételt (az Ellenzéket gyakorlatilag kizárni igyekvő választási törvények módosításával megrendezett!) voksolások útján kívánt abszolut hatalomhoz jutni, de mivel ez akkor sem sikerült, hát SA-legényeknek, a Törvényhozás üléstermébe, kancellárilag bevezényelt, …

… “meggyőző” jelenlétére alapozva megszavaztatta az úgynevezett “Felhatalmazási Törvényt“, mely gyakorlatilag arról szólt, hogy Adolf Schickelgruber/Hitler, mint Kancellár, azt tehet, amit akar, Bandájának valamennyi határozata a törvény erejével bír (amit osztán az a Törvényhozás néhanapján egybehívott, egypárti “többsége”, mindenféle ellenzékieskedések és “szakértősködések” nélkül megszavaz!), tehát a Válságból kivezető, “jogi/szakmai akadékoskodások” kiküszöbölésével megteremtette az Utat, a bármiféle Egyeztetés kényszere nélkül (Ellenzék nem csak leszarva, de le is tartóztatva és Lágerba küldetve!) a Nemzeti Egységkormány, a “Centrális Erő“, a “maga természetességével” képviselte és kényszerítette ki a maga Elméleteit …

… és Gyakorlatát …

… valamint Következményeit …

Mindezek után mi még mondhatjuk is: a “nem parírozó” bankok, “multik”, “közszolgáltatók”, továbbá a nyugdíjasok, rokkantak, manyup-tagok, eü-dolgozók, tanárok, köztisztviselők, nempártagok, nem párt-kedvezményezettek, a Mai Magyarország, a “NERisztán” berendezkedésében ilyesmit (még) nem voltak kénytelenek elszenvedni, lévén néma (!) tiltakozásuk okán nem sok vizet zavarnak. Így osztán a a Mostani Kabinet részéről a ” Le Van Szarva“-kategóriába tartoznak!

De nem csak ezért, hanem annak okán is, hogy sokmilliónyi, nyomorba hajszolt ember nem csak eltűri, de aktív és hangos kisebbségük még üdvözli is a “Le Van Szarva”, Ázsiából átvett (fél)kategóriába való besorolását, s ezt nem az Isten Földre Szállt Képmásának (az Egyház Alapító Főpapjával és Házi Szentjével, pláne az Uralkodó Fővezérrel/Pápával ugye nem vitatkozunk!), az Országot immáron negyedik esztendeje kizárólagosan uraló Orbánviktornak rójuk fel, hanem (kórusban a “közszolgálati”, meg a “független és kereskedelmi” médiumokkal) Azemútnyócévnek, mega Gyurcsánybajnaiaknak! (Ugye, szocikáim, lömpikéim?!)

Így osztán még csak észre sem vesszük, hogy Bajuszkirály, a Téház Elnöke, aki alpári beszólásokkal és pénzbüntetésekkel sújtja az egyébként mentelmi joggal bíró, de ellenzékbe szorult képviselőtársait, tulajdonképpen bejelenti saját és képviselőtársai teljes feleslegességét, meg a Felséges Segg nyalintásának kötelezővé tételét azzal, hogy szerinte át kéne térni a Rendeleti Kormányzásra, lévén már negyedik esztendeje tulajdonképpen ez folyik, csak éppen a parlament örve alatt! Ez pedig Lackó szerint borzasztóan fárasztó, azért a pár ficcsért, amit pl. ezért cserébe Ő is kap, nem éri meg a fáradtságot! Inkább ismerjük be a Tényt, hogy itten az a kétszázvalahány kormánypárti képviselő csupán gomb Viktor király bocskorán …

… ő maga pedig csupán egy kamarás, aki a tányért adja fel az Uralkodónak, meg ha az úgy dönt, hát az Anyagcsere Kimeneti Nyílását is megkóstolhatja!

No ez az a hozzáállás, amit  a Szeretett Vezető, a Felcsúti Géniusz, a Tükröspusztai Dűlőút Apósi Rendbehozatója,  a Százötvencetis Nagy Kormányos legalább 1998, tehát Első Uralkodás óta képvisel! De mindezt nem a saját kútfejéből merítette, hanem Tőlünk tanulta! Egészen pontosan: eltanulta. Mi vagyunk ugyanis azok, akik mindent eltűrünk tőle. Legyen ő akár ellenzékben, akár kormányon, tulajdonképpen azt tehet, amit akar, s ebben még a maga által meghozatott (Alap)törvények sem képezhetnek akadályokat.

Avagy mégis? Az Uralkodónak már terhessé vált a lábhoz szoktatott Csinovnyikjaival törvényeket skribáltatni és azokat a Vakkomondorosokkal tegnapról holnapra megszavaztatni? Immáron csakis Ő és Személyesen akar dönteni mindenről, csak hogy a Rezsikökkentő Szentháromságból

… kizárólag a Hiszekegy maradjon!

Nyolcvan esztendővel ezelőtt, Németországban, egy bizonyos Adolf Hitler nyert ugyan a választásokon, de az ellenzéket keményen diszkrimináló törvény ellenére sem eleget. Éppen ezért 1933. márciusában a német országgyűlésnek benyújtotta az úgynevzett “Felhatalmazási Törvény” tervezetét, mely arról szólt, hogy a Válságra való tekintettel a kormány saját hatáskörében törvényeket alkothat, melyek akár még a hatályos alkotmánynak is ellent mondhatnak. Annak érdekében, hogy a képviselők átgondolt és felelős döntést hozhassanak ezen ügyben, a parlament üléstermébe felvonult a kormánypárt, tehát az NSDAP egyenruhás szervezetének legkigyúrtabb tagjai (Sturabteilung – SA, azaz a korabeli “Házőrség”?), az akkorai Házelnök, a kövér Göring

… irányításával. A törvényt – a szocdemek kivételével – minden párt honatyája megszavazta, osztán nem telt bele négy hónap, s a nácikon kívül minden párt be lett tiltva! Ezt követően  pedig elindult az a Gőzhenger, amely elébb “csak” az “unerwünschte” elemek (zsidók, baloldaliak és … igen! … vallásosak!) jog- és vagyonfosztását, aztán az összes Árja hatalomnak való kiszolgáltatását, mégosztánabb pedig egész Németország és a komplett Európa romba döntését eredményezte! Tehették pediglen mindezt azért, mert a Weimari Köztársaság jogkikényszerítési teszefoszaságába, illetve a gazdasági Világválságba (meg a teljesen ostoba Békeszerződésbe) belefáradt németek Nyugalmat, azaz Rendet, Békét és Prosperitást akartak akár a Diktatúra árán is.

Az ezt követő tucatesztendő történéseiből a németek sokat tanultak. Azóta mindent megtesznek azért, hogy soha többé ne tévesszék össze a Parancsuralmat a Renddel, a Diktatúrát a Jogállamisággal! Kínosan ügyelnek arra, hogy soha és senkinek ne jusson kizárólagos hatalom, mert tudják: a Diktatúrának két ikergyermeke van, a Bürokrácia és a Korrupció, melyek törvényszerű, de vérfertőző nászából mindenkoron a Káosz születik meg! … És mi tisztában vagyunk ezzel? Tanultunk valamit is?

Kövér László Házelnök szerintamikor a hülyeség rosszindulattal párosul, annak a pusztító ereje több hirosimai atombombával felér“! Igaza van, bár nem a megfelelő helyre címezte a megállapítását!

… és ezt …

szendamondja!