Mocsai

Mocsai Lajos, mint kézilabdaedző, kétségtelenül kimagaslik nem csak magyarországi, de európai kollégái közül is. Vajon miért nem volt neki ez elég? Vajon miért köllött még a szokásos fideszes disznóságok, a törvényhozói jogkörrel visszaélő hatalmi gőg egyik haszonélvező, emblematikus figurájává is válnia? … Mindezt úgy, hogy közben nem csak másokra mutogat, de még hazudik is!

Ma reggel elolvastam azt az interjút, melyet a 168ora.hu készített Mocsai Lajossal, az ismét önállóvá vált Testnevelési Egyetem (TE) rektorával. Ennek lényege, hogy a (“neccesen csinált”) professzor doktor rektor úr nem csak eldicsekszik a kétségtelenül létező személyes teljesítményével, de azt alaposan túl is fényezi … ha tetszik, hát “felhazudja”. A személye körül keletkezett közéleti botrányt jelentős részben a sajtóra keni, valamint azokra, akik őt “lekicsinylik” azt mondván, hogy “most derék kézilabdatrénerek lehetnek rektorok, díszdoktorok“.

Pedig ő nagyot alkotott! Nem csak sikeres edző és szövetségi kapitány volt, de a Testnevelési Főiskola (TF) tanársegédje, adjunktusa és mestertanára is. Aki valóban “tudományos alapokra” helyezte a kézilabdaedzéseket, komolyan vette a szakmát, s mint játékos is (többszörös válogatott!) jelentős eredményeket ért el. Ennek okán egyszerűen nem érti, miért “politikai botrány” az a bizonyos és hírhedt törvény. Az a “Lex Mocsai“, amely kimondja: az olimpiai érem felér a doktori címmel, ami az egyetemi tanársághoz, azon keresztül pedig a rektorsághoz vezet(het). Még “a fogalommal” sem tud mit kezdeni, állítja ő (mondjuk egy professzor doktor rektor úrtól azér’ ennyi elvárható vóna! … Nemde?!), hiszen az oktatási törvény szerint számos docensből lett egyetemi vezető, mánpedig ő volt már a TE-n nem csak dékánhelyettesi rangú “menedzserigazgató”, de kari, sőt, egyetemi tanácsi tag is.

Ennek okán neki teljesen természetes, hogy a 14 esztendő után ismét önállóvá vált (hatalmi szóval azzá tett!) és egyetemmé átkeresztelt TF (ugyancsak hatalmi szóval odacsinált) rektora lehetett. Annak ellenére, hogy ehhöz a normál akkreditációs szabályok szerint semmi joga nem lenne. Elismeri ugyan, hogy kissé botrányosra sikeredett a debreceni díszdoktorsága. Meg azt is, hogy a “rendes egyetemi tanári pályázatát” a Balogminisztérium “megfuttatta” ugyan a normál, azaz törvényes “pályán”, de mikor ez elutasítást talált (amihöz ezeknek “minden joguk meg volt“), hát az Emberminiszter Úr, a Hitehagyott, Orbánhívő ref. lelkész, “a saját hatáskörében” intézkedve … elintézte neki ezt Káder Janó közszolgálati elnöknél, aki a papírt – mármint az egyetemi tanári kinevezést – hosszas, mint egy 1,2 másodperces, tehát megfontolt mérlegelés után alá is írta.

Mocsai szerint tehát itten minden a legnagyobb rendjén vagyon. Nem történt semmiféle törvény- és szabálysértés. Ő valóban alkalmas és méltó. Hiszen a vonatkozó törvények mindezt lehetővé teszik. Innentől kezdve aljas machináció arról dumálni/suttogni, hogy ő csakis a Miniszterelnök Úr kegyéből és egy személyesen reá szabott törvény okán lehetett a TE rektora. Különben is, ez egy “készség alapú” felsőoktatás, ugyanolyan, mint pl. a különböző művészeti intézményeké. Márpedig ahol egy Vitray Tamás, egy Kocsis Zoltán, avagy egy Huszti Péter egyetemi tanár lehet, ott neki is teremhetne hasonló babér. Különös tekintettel arra, hogy őt 2002-ben az IHF (a Nemzetközi Kézilabda-szövetség) tízéves jubileumán életműdíjjal tüntették ki, amellyel bekerült “a világ négy legjobb edzője” közé.

Pedig ez az egész csupán hazugság! Mocsai azért méri össze magát a fentebb nevezettekkel, azért takarózik velük, meg az orbanista Oktatási Törvénnyel, mert saját teljesítménye okán csúcsra jutott sportolóként/edzőként jól érzi: itten nem a személyes teljesítmény, hanem az összeköttetés volt a lényeg! Ugyan azt álltja, hogy semmiféle közvetlen kapcsolata nincs az Állammaffia Főnöke, az Örökös MiniElnökkel (csak “tiszteljük egymást”), de simán eltűrte, hogy Don Vittorio (“Lajos bátyám, elintézem!“) rászabasson egy olyan törvényt a félbites szavazódroidokkal, ami olyasmire ad neki lehetőséget, amire igazából nem méltó. … Lehet, hogy alkalmas rá, felkészült is, de a pozícióhoz vezető néhány lépcsőfokot csakis azér’ ugorhatta át, mert a személyére írtak egy a hóna alá nyúló törvényt! Mindezt pedig hazugságokkal, másokra mutogatásokkal akarja leplezni, csak hogy a kognitív disszonanciáját valamennyire mérsékelhesse.

Hivatalos önéletrajzát böngészve egyszerűen nem értem, miért adta el magát az Állammaffiának. Mocsainak semmi szüksége nem lett volna arra, hogy talmi/csinált címeket és rangokat hagyjon (kérjen?) magára aggatni. Ő azért mégsem egy Bukovics István, aki lélekfényképezős tűzoltásból írhatta meg az MTA-dolgozatát, s most ugyancsak “profdoktor”, de rektornak már nem merték kinevezni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (ez a pasmag ma “csak” az “Orbanika” doktori iskolájának vezetője!). Ugyanakkor azt sem értem, miért takarózik Vitrayval, Kocsissal, vagy éppen Husztival. Valóban tanítanak egyetemmé átkeresztelt főiskolákon, de egyikük sem ölthette magára a profdoktor címet, pláne nem úgy, hogy direkte rájuk szabtak ennek érdekében egy törvényt. Azt meg főleg nem értem, hogy ha valakinek tényleg van akkora szakmai teljesítménye és nagyobb mennyiségű publikációja, mint egy átlagos MTA-tagnak, akkor miért hazudja magának “a világ négy legjobb edzője”-tagságát abban a bizonyos interjúban, amikor a hivatalos (TE) önéletrajzában “mindössze” az európai szövetség (EHF) életműdíjáról beszél.

Cím- és rangkórság(?) okán Mocsai beállt a schmittpálok közé. Szorosan a Vezér végbele mellé! Így olyasmihez jutott, amihez nem méltó. Hatvan évesen nyugodtan visszavonulhatott volna a korábban már megalapozott elméleti szakember szerepébe, mint a TE egyik tanára. De neki ehhöz nem volt kedve! Neki muszáj volt részt vennie egy olyan “mérkőzésben”, melynek szabályait eleve az ő győzelmére “alkották” meg, most meg fel vagyon háborodva, hogy van aki ezt az orrára meri húzni, a szemébe mondja.

Mocsai Lajos 2011-ben “Fair Play“-díjat kapott “a sportszerűség népszerűsítéséért“. Ha akkor méltó is volt rá, ma már bizonnyal nem az. Vissza kéne vonni tőle!

… és ezt …

szendamondja!


Dr. Pártanalfabéta

Ez egy amolyan utánközlő poszt lesz. Mert énnekem ehhöz szavam sincs mán. Ha egy ország úgynevezett kormánya és törvényhozói ennyire lealjasultak … hát … szóval … Szóval lássuk a “lejtmenetet”!

Galamus-csoport, 2014. június 20. (link itt!)

Lex Mocsai

A kormánynak még nincsen felsőoktatási államtitkára, az egyetemi szféra átalakítása viszont lendületesen zajlik. Szeptemberben nyitja kapuit a Semmelweis Egyetemről (SE) leváló karból önálló sportegyetemmé alakuló új létesítmény.

Persze ehhez még törvénymódosításra van szükség, hiszen az akkreditáció lefolytatására még a 2012-es felsőoktatási törvény által meggyengített MAB sem lenne képes. A létesítendő sportegyetem ugyanis nem felel meg az egyetemi akkreditáció alapvető követelményeinek, hiszen

– mindössze egy kara lesz az előírt három helyett,

– aligha lesz képes felállítani legalább két tudományterületen doktori iskolát,

– oktatóinak fele nem rendelkezik tudományos fokozattal.

Maga a rektornak kiszemelt nagyszerű kézilabdaedző, a nemzeti válogatott kapitánya, Mocsai Lajos sem felel meg a követelményeknek, hiszen rektorrá választani csak egyetemi tanárt lehet, márpedig ő docens. A kormány hétfőn benyújtott törvényjavaslata mindezen előírások teljesítése alól felmentené a testnevelési egyetemet. A törvény elfogadásában nem kételkedünk, s abban sem, hogy Lex Mocsaiként kerül be a köztudatba.

Mocsai, aki régóta lobbizik a volt TF önállósodása mellett, a Semmelweis Egyetem vezetőségét vádolja azért, hogy a Testnevelési Kar  az utóbbi évtizedben alig fejlődött. Azt állítja, hogy az SE többi kara kapta az összegyetemi pénzek oroszlánrészét drága orvosi berendezések vásárlására, a Testnevelési Karnak alig jutott valami.

Mocsai Lajos azt ígéri, ismét „nemzetközi hírű intézménnyé” teszi a TF-et. Úgy emlékszem, 2012-ben nem kellett panaszkodniuk, hiszen a nemzetközi érdeklődés központjába kerültek Schmitt Pál doktorija révén. 2013-ban pedig a kar dékánja azzal került a sajtó és a rendőrség figyelmének középpontjába, hogy Lasztovicza Jenő fideszes képviselő fiának és barátainak írogatott be sajátos módon jegyeket.

A Semmelweis Egyetem aligha fogja bánni, hogy ez az inkább hírhedt, mint híres tagintézmény kikerül karainak sorából. Mocsai  egyébként az SE számlájára írja azt is, hogy a Testnevelési Karra alig jelentkeztek külföldi hallgatók. Ez reményei szerint kedvezően változik majd az önállósodás után.

A jövendőbeli rektor nem számol azzal, hogy külföldi hallgatók csak olyan magyar intézményt látogatnak, amelynek diplomáját saját hazájukban is el tudják fogadtatni. Magyarul: csak a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) által akkreditált intézményt. A MAB ugyanis  – még másfél évig  – tagja az európai felsőoktatási minőségbiztosítási ernyőszervezetnek, az ENQA-nak. Akkreditálatlan intézménybe csak az jelentkezik, akit nem zavar, ha diplomájának érvényessége csak Záhonytól Hegyeshalomig tart.

A jövendő rektort talán örömmel tölti el, hogy ha a MAB nem teljesíti másfél év alatt az ENQA előírásait, maga a Semmelweis Egyetem is ugyanebbe a helyzetbe kerül. Az SE rektora által aláírt diplomákat sem fogadják majd el az országhatárakon kívül.

Maradunk magunknak és világhírűnek – Záhonytól egészen Hegyeshalomig.

Népszava, 2014. június 24. (link itt!)

Pót-doktori címmel vigasztalják az “álamfőt”

“Visszakaphatja” doktori fokozatát a plágiumbotrányába 2012-ben belebukott volt köztársasági elnök, Schmitt Pál. Ha ugyanis a kétharmados parlamenti többség elfogadja Pósán László fideszes képviselőnek a felsőoktatási törvényhez benyújtott módosító javaslatát, akkor nemcsak Kossuth-díjjal, de olimpiai éremmel is kiváltható lesz a doktori fokozat azoknál az állásoknál, amelyeknél korábban a PhD megszerzése és a habilitálás is feltétel volt.

Ismert, az “álamfő” doktori címét – miután a hvg.hu oknyomozó cikke alapján kiderült, hogy kisdoktori disszertációja majdnem teljes egészében más szerzők műveinek szó szerinti fordítása – 2012. március 29-én a Semmelweis Egyetem szenátusa visszavonta, Schmitt pedig április 2-án lemondott államfői tisztségéről. Ha utóbbit nem is szerezheti vissza, doktor még lehet. A Pósán-javaslat ugyanis lehetővé tenné, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) is kezdeményezhessen egyetemi tanári, főiskolai tanári kinevezést, továbbá az olimpiai első három helyezés a sporttudományban alkalmazási és munkaköri cím adományozási szempontból doktorit ér majd. Olimpiai első helyezésből, bajnoki címből pedig Schmitt például kettőt is szerzett párbajtőrvívásban.

Nemcsak Schmitt előtt nyílhat meg azonban “könnyített” feltételekkel ez a lehetőség, mert a javaslat azt is tartalmazza, hogy miniszteri vagy állami kitüntetés mellett – például Kossuth-díj – a művészetben is elnyerhető ilyen doktori cím, méghozzá nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), hanem az Orbán-kormány által favorizált, Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia (MMA) javaslatára. Ugyanakkor ezzel az egyetemek főiskolák elvesztenék kizárólagos jogukat a javaslattételre. Ráadásul az MTA, MMA, MOB esetében a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság egyetértése sem kellene mindehhez.

A javaslat elfogadása utat nyit annak, hogy az így elismertek a doktori iskola elvégzését, a PhD-dolgozat megírását, továbbá annak megvédését is megspórolják, és ha mondjuk a kormány által több tízmilliárdos költséggel önállósítani kívánt Testnevelési Egyetemen akarna valaki rektor lenni így, kinevezéséhez nem lesz feltétel az öt éves oktatói tevékenység, illetve az azt lezáró habilitáció sem.

Népszava, 2014. június 24. (link itt!)

Vegyünk királyt

Viszonylag gyorsan visszavonta a fideszes Pósán László azt a javaslatát, amely – némi egyszerűsítéssel – ezt mondta volna ki, hogy Schmitt Pál akkor is doktor, ha éppen nem az.

Igaz, nem azért vették le egyelőre a napirendről, mert ugye ez azért már egy kicsit túlzás, hanem valami eljárási okra hivatkozva. Így aztán reménykedhetünk benne, hogy még a pénteki napszállta előtt valaki benyújtja a törvényes rendnek megfelelően, hogy hétfőn elfogadja a tekintetes országgyűlés és kedden akár már doktor és lehessen a volt álomfő.

Mindez csak a rendszer végtelen pitiánerségét mutatja. Ugyanis elég pár kattintás az interneten és már meg is rendelhető nagyszerű doktori fokozat mondjuk egy jól hangzó amerikai egyetemről 100-150 dollárért. Ennyit pedig igazán megér a dolog.

Mert az nyilvánvaló, hogy tanulással, vizsgázással, gürcöléssel kár lenne tölteni az időt – akinek Orbán hatalmat adott, annak esze is van. Ez alap. De milyen kínos egy ilyen javaslat után doktorként bemutatkozni. Nem becsületesebb diszkréten megvenni, online fizetni, és kész is.

Megjegyzem, ha valaki ennyivel nem éri be, 350 fontért van neki angol nemesi cím, majdnem valódi. Ha a kedves feleséggel közöset tetszik akarni 550 fontot kell leszurkolni – a hülyének is megéri. Felárért igazi nemesi oklevél is jár. Ha valakinek a német vonal jobban fekszik, az is van. De ajánlhatunk nagyszerű pomerániai és livoniai nemesi címeket is. Paypal-lal lehet fizetni, az ár 199 eurótól indul.

Azt, hogy magyar királyi címet mennyiért lehet megcsípni, nem tudom.

De hogy nekünk nagyon sokba lesz, az biztos.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!

Galamus-csoport, 2014. június 25. (link itt!)

Az értelmiség lecserélése

A nemzeti kétharmad nem szereti az értelmiségieket. Csak a baj van velük: gondolkodnak, beszélnek, írnak, olvasnak – és nem csak a mi szent és kivételes anyanyelvünkön. Megértik egymást a külföldi hasonszőrűekkel, és nem átallnak családi titkokat is kifecsegni. Aminek következtében rosszakat gondolnak a nemzeti kétharmadról külföldön, pedig az csak a maga sajátos magyar módján intézi a dolgokat.

A nemzeti kétharmad úgy döntött, lecseréli a jelenlegi kényelmetlen értelmiséget egy saját kebeléből kiválasztott, sajátosan magyar módra gondolkodó intellektuális csapatra. Kezdte ezt a tevékenységét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megalapításával, amely Fekete György sajátosan magyar esztétikai rendszerének alapján válogatta ki a kimagasló magyar művészeket.

A következő lépés logikus módon a tudomány világába vezetett. A felsőoktatási törvény értelmében eddig egyetemi oktató csak az lehetett, aki rendszeresen és elfogadható színvonalon végzett tudományos és oktatói tevékenységet. A docensi vagy egyetemi tanári kinevezés feltétele pedig PhD fokozat és habilitáció is volt. Ennek pedig csak az juthatott a birtokába, aki több éven keresztül tanult egy doktori iskolán, témájából több tudományos közleményt jelentetett meg, nemcsak magyar nyelven, nemzetközi konferenciákon szerepelt idegen nyelvű előadásokkal, s megírt egy új tudományos felismeréseket tartalmazó disszertációt, amelyet két opponens, valamint a tudományterület elismert művelőiből összeállított bizottság kritikai megállapításaival szemben megvédett. A habilitációs folyamatot a PhD védés után több évvel lehetett csak megindítani. Ez elsősorban az egyetemi oktatásra való rátermettséget vizsgálja, csak több önálló könyvvel rendelkező szakember jelentkezhetett rá. Rátermettségét, „habitusát” igazolnia kellett nemcsak Magyarországon és külföldön is elismert tudományos életművével, hanem a műveire való hivatkozásokkal is, valamint az általa vezetett szakdolgozók és doktoranduszok munkáival. Ezek után tartania kellett egy nyilvános tudományos és egy egyetemi előadást is, s ha mindez sikerült, akkor kapta meg az úgynevezett venia legendit, amely feljogosította őt egyetemi előadások tartására. Ennek alapján nevezhették ki az illetőt egyetemi docenssé, illetve javasolhatták az államfőnek egyetemi tanári kinevezésre.

Ez bizony hosszú és fáradságos folyamat, a nemzeti kétharmad számára kedves jövendő csúcsértelmiségiek pedig eddig mással voltak elfoglalva. A Pósán László fideszes országgyűlési képviselő által benyújtott törvénymódosító javaslat most számukra nyitna meg egy igazán „királyi utat”.

A javaslat értelmében az egyetemi tanári kinevezéshez eddig szükséges tudományos fokozatot helyettesítheti a Kossuth-díj vagy az olimpiai aranyérem, illetve az MMA vagy a Magyar Tudományos Akadémia javaslata. Ezek birtokában egy egyetemi alapképzettséggel rendelkező, soha nem publikáló és a felsőoktatásban csak hallgatóként részt vevő személy is kinevezhető professzornak. Megpályázhatja az ehhez kapcsolt munkahelyeket, lehet tanszékvezető, doktori iskolát is irányíthat, rektorként akár egyetemet is.

A javaslat, ha elfogadják, mindenekelőtt Mocsai Lajost hozta volna olyan helyzetbe, hogy szeptemberben már rektori palástban fogadhassa a frissen alapított sportegyetem elsőéveseit. De Schmitt Pálnak is meghozhatta volna az alanyi jogon járó professzori címet. Akár doktori iskola vezetőjeként oszthatta volna hatalmas tudását a sportegyetem által nevelt új nemzeti értelmiségnek.

Délután ért bennünket a hír, hogy Pósán képviselő úr – miután az Index tudósított a javaslat tartalmáról – visszavonta a módosítót. Döntése okáról, indokáról egyelőre nem tudni semmit (állítólag „nem volt jól kidolgozva”.)

Az évtizedek munkájával kiépített értelmiségi pozíciók tulajdonosai most akár fel is lélegezhetnek – idézve Madách Luciferét: „a nyakazás ezúttal elmarad”. Pillanatnyilag elhárult a veszély, uszodákból és sportpályák öltözőiből nem indulnak professzorok az egyetemi ranglétra legmagasabb csúcsai felé. De nyugodtak azért nem lehetünk: a nemzeti kétharmad az egyetemekre is be fogja telepíteni saját kedvenceit. Akik nem analitikus gondolkodásukról vagy széleskörű műveltségükről ismerszenek meg, hanem féktelen mohóságukról. Az egyetemekre vezető egyik „királyi utat” most eltorlaszolták ugyan, de  nyitnak majd nekik hamarosan egy másikat.

Lol Fuck You - Kurva anyád

… és ezt …

szendamondja! … a beterjesztő Dr.(!?) Pósán Lászlónak, a Debreceni Egyetem tanárának, meg Annak, aki ezt kitalálta!


Plagi bácsi a pi(ti)edesztálon

Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki – miután alaposan ráégett a hazugsága – a sztratoszféráig bűzlő kozmaszagot árasztva ahelyett, hogy fülét-farkát behúzva végre ráülne a saját szájára, még mindíg próbálja mentegetni magát … egy újabb hazugsággal. Nos, ilyen ember (nemdoktor) Schmitt Pál nertárs is.

Feltételezem, hogy nem szükséges részletesen ismertetnem azt a tavalyi, mintegy haramadesztendeig tartó kutyakomédiát, mely végül ahhoz vezetett, hogy Orbán levette óvó kezét saját kreatúrájáról, s Schmitt lemondásra kényszerült. Feltételezem azt is, hogy senki nem annyira amnéziás, hogy ne tudná: miért volt éppen Plagi bá’ a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik legnevetségesebb és egyben legemblematikusabb figurája, … ha tetszik, hát “díszpéldánya”.

Legyen elegendő annyi, hogy a később elhagyni kényszerült államfői székig vezető életútja tömény szervilizmussal, nettó seggnyalásokkal, az éppen adott politikai rendszer és annak hatalmasságainak gerinctelen kiszolgálásaival (no meg némi “harihármas” besúgással) volt kikövezve. “Álamfő“-ként pedig egyszerűen képtelen volt viselkedni: az önálló véleményalkotás (s így a felelősségvállalás) aggályosan körültekintő kerüléséhez, a “tárogatózó” parvenüségének véka alá rejteni képtelenségéhez, a nyílvánvalóan közpénzen élősködéséhez képest már csupán “hab” volt a “tortán” az a kilátástalan kűzdelem, melyet a magyar nyelvhelyesség szabályaival vívott hivatali idejének utólsó másodpercéig is. (Az meg különösen röhejes volt, hogy a két kézzel szórt beszerzési keretből egy nyomorult helyesírási szótár beszerzésére már nem futotta, az elnöki hivatalba kinevezett csókosok között pediglen nem volt egy sem, akit már az első eset után a schmitti közlemények kigyomlálásával lehetett volna megbízni!)

Ámde nincs ember, aki ne lenne képes egy kis akarással a fejlődés minimumára. Plagi bá’, a “kisdoktori” címét megvonó tavalyi, szenátusi határozat ellen indított jogorvoslati felülvizsgálat lezárása után kiadott, pársoros nyilatkozatában ugyanis mindössze két helyesírási hibát vétett (ezeket aláhúztam):

“A Semmelweis Egyetem rektorához 2012. április 12-n benyújtott felülvizsgálati kérelmemre, valamint a Fővárosi Törvényszék korábbi határozata alapján felállított Jogorvoslati Bizottság által hozott jogerős, a Szenátus korábbi döntését felülíró határozat velem szemben etikai vétséget nem állapított meg; éppen ellenkezőleg: a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori fokozat adományozására vonatkozó gyakorlatát és eljárását minősítette jogszabályba ütközőnek, továbbá etikailag kifogásolhatónak, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta. Ezen határozat alapján a becsületem helyre állt, a felülvizsgálati kérelmem eredményre vezetett. A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak. Tekintettel arra, hogy a jogerős határozattal az ügy lezárult, őszintén remélem, hogy folytathatom munkámat a magyarság és az Olimpiai Mozgalom szolgálatában.”

Hogy mi is a bajom ezzel a nyilatkozattal? Tömören megfogalmazva: minden. Ha pedig részleteznem köllene, akkor: hánynom kell tőle! Ez a manus, miután a kilencvenes években sikeresen felmászott az uborkafa következő ágára úgy döntött, hogy eljött az idő újgazdag cím- és rangkórságának kielégítésre, s a neve elé biggyesztené a “dr” betűket. Ezért osztán be is jelentkezett a nem az eszükről híres “sportdoktorokat” futószalagon gyártó TF-re (nem a “levelező” tagozatra, hiszen helyesen írni akkor sem tudott!), s megrendelt magának egy disszertációt. Az ezzel megbízott manusnak azonban nem volt sok kedve bíbelődni ezzel, így osztán fogta magát és gyakorlatilag az egészet lemásolta egy bolgár pasas franciául írt dolgozatából (joggal gondolhatta, hogy a büdös életben ki nem derül a dolog – kiderült!).

No, ez kábé még a szokásos mederben is folyt volna, ha Plagi ezt rendesen ki is fizeti. Ámde Schmitt “doktor”-nak, mint a homo kadaricus bürokraticus tipikus példányának, nem volt kedve a saját zsebébe nyúlnia, s a plagizátort egy, az általa vezetett Magyar Olimpiai Bizottság alintézményében kreált kamuállással jutalmazta meg azaz, a disszertáció ellenértékét a MOB-ot eltartó adófizetők és adományozók voltak kénytelenek állni. No, ez volt gyomrom “golgotájának” egyik első stációja.

Aztán teltek-múltak az esztendők és Plagi bá’, mint a szoci kormány kinevezett nagykövete (újabb közpénzforrás!) pártszolgálatba lépett, mint “független” (de valójában fideszes) főpolgármester-jelölt (gyomor fordul!), később meg óriásplakátokról, címeres (nem a saját pénzéből vásárolt) melegítőben vigyorogva népszerűsítette legújabb Gazdiját (gyomor újabbat fordul!). Újabb esztendők múltán Plagi elébb EP-képviselő (mán’ megint egy kis közpénz a zsebébe), később pedig Köztársasági Elnök lett (gyomor a tartalmát a nyelőcső irányába préseli!), ahonnan osztán azért köllött távoznia, mert valaki mégis megtalálta annak a bolgár hapsinak a dolgozatát, s mindezt koszt-kvártéllyal, fullextrás ellátással és az aktív segítségével felszámolt Köztársaságra bejegyzett “holtig tartó haszonélvezeti jogával” (gyomortartalom a garatnak préselődik!)!

De hogy mindezek után még fellebbezni is merészel (gyomortartalom a garatból a szájüregbe lép!), majd az elutasítást úgy kommenteli, mint erkölcsi győzelmet, s nagylelkűen “lemond” arról a tudományos fokozatról, melyet egyébként is megvontak tőle (gyomortartalom a szájüregből sugárban távozik!), már a pofátlanság teteje!

Én készséggel elhiszem, hogy a csökönyösen fideszes törzs(i)-szavazók között most sokan tekintik Schmittet ártatlanul meghurcolt erkölcsi hérosznak. Nagy az Isten Állatkertje, juthatott onnan sok díszpéldány ebbe a kb. 1,5 milliós polulációval rendelkező Karámba is. No de az, hogy a mai hatalom már annyira ellustult, avagy annyira ostoba (vagy annak néz minket), hogy továbbra sem tart senkit Plagi mellett, aki időnként befogatná vele a pofáját, vagy legalább kijavítaná az ippeg aktuális közleményét … elképesztő!

És ezekről hiszi az Átlagpolgár, hogy leválthatatlanok, állítja a “szakértő” politológus, hogy milyen “vérprofik”?! … Hihetetlen!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Elnézést kérek mindenkitől a “gyomortartalmam” alaposan részletes és személetes “áramlástani” leírásáért!