Egy “Kék” poszt

Egyik kedvenc unokabátyám szerint “Akkor lesz vége az utolsó háborúnak, amikor az emberek rájönnek: sokkal kellemesebb télen egy fűtött szobában, jóllakottan ücsörögni, mint éhezve fagyoskodni egy lövészárokban“. Kiterjesztve bölcs mondását: “Minden nép azzal teszi meg első lépését a Jóléthez vezető útján, amikor alaposan picsán rúgja az utolsó diktátorát“.

Minden normális ember közös jellemzője, hogy alapvetően a megelégedettségre törekszik. Az, hogy pontosan ez mit is jelent az koronként és nációk szerint változik. Egyértelmű ugyanis, hogy mást és mást jelentett ez a Kőkorszak, a X. avagy a XXI. század emberének. De még ezen korokon belül is lehet eltéréseket tapasztalni annak függvényében, hogy ki és hová, milyen társadalmi és geográfiai környezetbe született. A mai New York lakójának nem ugyanazt jelenti a Megelégedettség, mint mondjuk Belső-Amazónia őslakosának. Párizs nem ugyanúgy értelmezi ezt, mint Prága, avagy Budapest és Baku. Van azonban egy Közös Pont. Az nevezetesen, hogy általános a törekvés arra, hogy békében éljünk, harmóniában a társadalmi és természeti környezettel, megvalósíthassuk saját elképzeléseinket, kiterjeszthessük tudásunkat és több-kevesebb pontossággal ki tudjuk számítani a magunk és leszármazottjaink sorsát, jövendő pályafutását.

A Megelégedettségben élő ember azonban a legfőbb ellensége a Hatalommániásoknak, az Elmebeteg Diktátoroknak. Utóbbiak ugyanis azt hiszik, hogy őket Isten “különös anyagból” gyúrta, s arra predesztinálta, hogy üres koponyáikban a “Bölcsek Kövének” képzelt, kiszáradt agymaradványaikat zörgetve vezessék Dicsőségre a saját népüket … mindenki mást letaposva. Ehhöz persze elébb az kéne, hogy a Társadalom felismerjen két dolgot:

  1. Megérdemelt Felemelkedésének és Dicsőségének külső és belső ellenségek vetnek gátat;
  2. Van Egy és Egyetlen Egy Kiválasztott Vezető, Próféta, Aki Tudja A Megoldást: Le köll győzni az Ellenséget és megvalósítani A Mi Országunkat … szabadon, mindenféle korlátoktól mentesen. (Mert mi “jobban teljesítünk” és nekünk erre “jogunk van“, továbbá történelmileg és származásilag is “több tiszteletet” érdemlünk.)

Ehhöz persze gyújtogatni köll. Például indulatokat kelteni a másként gondolkodókkal szemben (kb. így: “magyarellenesek“, illetve “idegen érdekek kiszolgálói“, esetleg “A haza nem lehet ellenzékben!“). Természetesen mindezt a “Nemzeti Összefogás” jegyében, hiszen mindnyájan “Kékek” vagyunk. Ámde jobb ha tudjuk: vannak itten ezen magától értetődő konszenzust vitató Sötét– és Világoskékek is! Úgyhogy: “Éberség, Kéktársak!“, mert az ilyeneket – az Összefogás jegyében – össze köll fogdosnunk, majd szorosan őriznünk is! … Amíg el nem kékülnek a … hát igen, … a kékre festett bitófán.

Ugyanezt köll tenni a Minket, Kékeket körülvevő “Nemkékekkel” is. Igaz, hogy a A Mi Kékállamunk megélhetése, prosperitása azon is múlik, hogy milyen viszonyban vagyunk Velük, de itten most az a legfontosabb, hogy Ők Sárgák, avagy Pirosak. Márpedig EZEK (ravasz módon!), a velünk folytatott kereskedelemmel és tőkeberuházásokkal, meg a reánk (önként) kényszerített Szövetségi Rendszer Szabályaival azt akarják elérni, hogy Mi ne Kékek, hanem a keveredés okán legelébb is “Zöldek/Lilák“, majd végül teljesen Sárgák és Pirosak legyünk! Ez pedig tűrhetetlen, hiszen a Kék a legszebb szín az egész Világon, ez Isten kedvence is. … Utóbbit onnan tudjuk, hogy a Főkék által fizetett Kék Pap (akinek “pakfong pipakupakja van“) ezt mondta nekünk, az Ő megbízásából.

A Megelégedett Kék azonban az ilyen szövegekre legfeljebb vállat von. Ugyan mit érdekli őt, hogy ki “mennyire kék”? Az egyik szomszédja “sötét”, a másik meg “világos”. Ettől függetlenül nagyon jól el vannak egymással, gyakran együtt főzőcskéznek, vagy isznak a Kocsmában (aminek meg egyébként “Arany” a neve). Igen, vannak körülöttünk Sárgák és Pirosak is, de kit zavar ez? A Kékcég, ahol dolgozik (esetleg az övé) abból él, hogy ezekkel kereskedik. Többüket személyesen is ismeri, lévén a tisztes munkájáért kapott tisztességes béréből fussa nekije rendszeresen nyaralásokra is, amit olykor-olykor a Sárgák, avagy a Pirosak országában tölt el. Ezt meg azzal a bankkártyával fizeti meg, amelyiket egy olyan banktól kapott (tisztességes térítés fejében), amelyik … hát, lehet hogy Kék, lehet hogy Sárga/Piros/Barna/Fekete/Fehér tulajdonban van. De kit érdekel ez?! … Hja, hogy az unokák esetleg “Kevert Színűek” lesznek?! Lényegtelen! A fontos az, hogy ők is boldoguljanak, tisztes munkáért tisztes jövedelmet kapjanak és ha majd én nyugdíjas leszek, hát pont nem fog érdekelni, milyen “színű” leszármazottak rohangálnak majd körülöttem. A Lényeg: legyenek egészségesek, okosak, kapjanak jó taníttatást és tehessék a dolgukat!

A Gyújtogatók tehát egy ilyen társadalomban tengerbe dobálják az égő gyufáikat. Igaz, hogy ők ElégedetlenKék és néhány hozzájuk hasonló Kudarcos megelégedetten szemléli a gyufagyújtogatásaikat (esetleg még segít is nekik). De a Megelégedettségre semmiféle esélye nincsen. Ugyanakkor megfelelő körülmények között, egy olyan Társadalomban, ahol ezek a Kékek elfogadottak, bármikor magasan lobogó máglyát rakhatnak két-három gyufaszálból. Ehhöz pedig meg is van a “Főkékek Kézikönyve“, melyben le vagyon írva a knowhow:

  1. Magadra (zsebedre) bandzsító, hülye intézkedéseiddel teremts magadnak Szuperjólétet, a Társadalom nagy többségét (kékes/sy árnyalatára való tekintet nélkül) pedig lökd bele a Nyomorba!
  2. Ezek után hitesd el a Téged támogatókkal, hogy ők a Kiválasztottak, a Veled ellenkezőekről pedig azt, hogy nem is léteznek … illetve, hogy ők a “nem megfelelő kékek”!
  3. Az Általános Nyomort fogd rá a Belső (“nem megfelelően kékek”!) és a Külső (Sárgák, Pirosak, stb.) Ellenségek aknamunkájára! Nem lesz nehéz a dolgod, hiszen a Keletkék Társadalom ilyesmire mindenkoron fogékony volt.
  4. Ha a MűködésKéktelen Szuperkék Rendszered finanszírozása érdekében mégis kénytelen vagy üzletelgetni a Gyűlöletes Nemkékekkel, akkor magyarázd meg: azok a Sárgák/Pirosak/Estébék színben sokkal kékebbek, mint a Fekete, avagy a Fehér! Igaz, hogy ez ugyan egy galimatiász, de ne törődj vele: ha az elkékült tömegtájékoztatás a kezedben van még ennek ellenkezőjét is bármikor be tudod magyarázni a nyomorba fulladás miatt elkékült arcú Kékeknek!
  5. Végül oszd ketté a Társadalmat! Az egyik (kisebbik) csoport legyen az, amelyiket mindenkinek támogatni kék, a másik, amelyiknek ezt a saját elnyomorodása árán is tennie kék. Igaz, ehhöz meg kék találnod azt az Elvetemült Ideológust, akiknek morálhiányos agya annyira kék (meg büdös is) már, hogy képes leírni olyasmit, miszerint a Sikeres Társadalomhoz az kék, hogy a “haszontalanokat” el kék felejteni! … Nem az út szélén hagyni kék őket, hanem az árokba belerugdosni! (Az ilyen tellérgyulákat megtalálni ugyan nehéz, lévén ritkák, mint a Kék Holló, de érdemes!)

Mindezek után már csak egy kérdésem van:

Kellemes hétvégét Mindenkinek … Ha “Kék”, ha “Sárga”, ha “Piros”! … Bár én már kékülök/sárgulok/pirosodok. … A Szégyentől!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Boldog? Új? Évet!

Telik-múlik az az Idő, melynek “végtelensége” Albert Einstein zseniálisan találó megjegyzése szerint annyira “még nem bizonyított”, mint az “emberi ostobaságé” … ami különösen vonatkozik a magyar zemberek elmebéli képességeire! Az Új Esztendő, minden létező nyugati és keleti asztrológia, no meg a honi, politikai Csillagjósdák szerint Új Korszakot nyit majd. … Valóban?

A következő esztendő január hónapjának harmincegyedik napja lesz az a határ, amikor átlépünk a “” évébe, s azon belül is az úgynevezett “Tűzló” esztendejébe. A Ló, különösen annak tűzrőlpattant változata, arról híres, hogy mindent felforgat, s az e jegy által uralt 365,25 napot az “akarat“, a “szenvedély” és a “lelkesedés” fogja jellemezni. A japán és a nyugat-európai asztrológia ezen elnevezéssel ugyan nem ért egyet, de a kínaiakkal egybehangzóan állítják: a 2014-es esztendő konfliktusokkal terhes időszak lesz, amelyben bármi (szociális feszültségek és gazdasági nehézségek eszkalálódása, de akár még egy háború kirobbanása is) elképzelhető. Ámde ez csupán május-júniusig fog tartani, utána ugyanis már az Emberiség mellé szegődik a Szerencse, s következik a Konszolidáció időszaka.

Ezen megállapításoknak kénytelen vagyok igazat adni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem hiszek az asztrológiában, a horoszkópok alapján történő jövendölésben sőt, magában a Jóslásban sem, bár az utóbbi esetében azért nem vagyok teljesen biztos a maximális elutasítás létjogosultságában. Az ugyanis tényleg hülyeség, hogy egy ember teljes életpályáját fel lehetne vázolni pusztán abból a tényből kiindulva, hogy egy adott év hónapjának bizonyos napján, azon belül pedig egy meghatározott óra percében született. Aki legalább minimális szinten tisztában van a Valószínűségszámítással, pontosan tudja: a Jövőt még az olyan csekély jelentőségű momentumok is befolyásolni képesek, hogy valaki, egy bizonyos napon eléri-e mondjuk a vonatot, avagy lekési.

Vannak azonban bizonyos Elemi Összefüggések, bizonyos megváltoztathatatlan Ok-okozati Láncolatok, melyeknek folyományait a legteljesebb biztonsággal fel lehet vázolni. Ilyen például az, hogy aki megszületett, az elébb-utóbb el is fog halálozni. Avagy mondjuk az, hogy ha valaki úgy üzemeltet egy Családot, avagy egy Vállalkozást, hogy azzal nem törődik, annak valamennyi bevételét például piálásra, avagy ehhöz hasonlatos ostobaságokra költi, akkor úgy a Család, mint a Cég hamarosan tönkre fog menni, maga az Illető pedig Körön Kívül, avagy a Híd Alatt fogja tölteni hátra lévő mindennapjait.

Ami azonban igaz egy Vállalkozásra, egy Családra, az igaz egy Országra is! Hiszen utóbbi esetében “csak” méretbeli különbözőségek vannak, a Rosszulvezetettség, a Nemtörődömség, a Trehányság és a Felelőtlenség Törvényei, Következményei ott is ugyanúgy hatnak. Egy ilyen módon irányított Ország/Állam jogi, gazdasági és közszolgáltatási szempontból akkor is tönkre fog menni, ha abban egyetlen érintett (Alattvalóktól a Hatalombirtokosokig) sem érdekelt.

Márpedig itten és jelenleg, a Mi Kis Kilencevháromezer Négyzetkilométerünkön ippeg és punkt ez a helyzet! A Hatalom Jelenlegi Birtokosai, meg az alattvalókká silányult Polgárok egyike sem szeretné a teljes összeomlást, de ennek ellenére mindent megtesznek e Nemkívánt Cél elérésére! Az előbbiek azzal, hogy már nyílvánvalóan a Központi Akarat sem tudja/akarja visszafogni a Mértéktelen Bír- és Szerzésvágyat (kezdve Önmagán, folytatva Az Egyetlen Bizalmas Cégügyintézőn, a Családba Beházasodó Fatolvajokon át, egészen a Trafikmutyira is lesilányodott Gyülevészek Csahos-Komondoros Hadaiig … a Nemzeti Bank élére minden józan ész ellenére emelt, a Melegig (főleg önmagának) Benyaló Elmebeteg “tenyésztéséről” nem is beszélve!), ami egyre gyorsulóbb iramban vezeti le az Országot, tehát a Hatalmasok és Azok Kapcsolt Részei megélhetési alapjául szolgáló “Céget” a Szakadékba. (Persze lehet most itten a hurráoptimista gazdasági jelentéseket sorolni, miszerint idén már majd’ 1 százalékos a GDP-emelkedés, de a tavalyi utolsó negyedév mínusz 2,4%-ához képest ez csupán egy visszakapaszkodás, de nem “fejlődés”! … Hogyan is mondotta volt A Géza: “Kibontakozni egy szerelmes ölelésből szokás. Abból, amiben mi vagyunk, viszont kimászni!“)

Tegyük fel azonban, hogy az asztrológusoknak igazuk van! Tételezzük fel, hogy tényleg jön az a bizonyos Tűzló és elébb szétrúg mindent, majd az esztendő második felétől következik a Szerencse és a Konszolidáció korszaka.

Nos, én nem akarom lelombozni az Optimistákat, de szerintem az lesz a Szerencse, ha lesz egyáltalán Konszolidáció, s ha ez az utóbbi, nem a Beletörődés “megnyugvása” lesz! Ugyanis azt még el tudom képzelni – minden murphysta alapképzettségem és tapasztalataim ellenére – , hogy tavasszal “Magyarország Jobban Teljesít“, azaz a Választási Törvénybe meg a Kettősállampolgárosdiba jogilag beültetett Csalások ellenére is (az Ellenzék töketlenkedéseiről most nem emlékeznék meg, lévén a Hülyeség kijavítására van még idejük!) a Többség meneszti az Orbán-kormányt. Ámde azt már nem, hogy az általam indokolatlanul optimista elképzelésem megvalósulása után bekövetkezne a békés hatalomváltás!

Hogy miért nem? Nos, aki ebben az országban szenvedte végig a Zemútnyócév utáni Zemútháromésfelet, az tudja: úgy akkoriban, mint pláne mostanság, olyan dolgok történtek, amelyek az Orbán-maffiának lehetetlenné tették a tisztességes visszavonulást. Teljes, magukra szabandó jogalkotásuk másról sem szólt, mint a “Mindent vagy Semmit”-ről! Aki tavasszal nyer, az mindent visz, aki meg veszít, az mindenről lemarad. Kezeket a szívekre: megengedheti magának az Orbán-KKt. a csakis maximális, a maguk által kitermelt lehetőség esetleges elveszejtését? Megengedheti magának ez a Banda azt a luxust, hogy miután a Teljes Slepp egzisztenciáját a korlátlan, Kétharmados Hatalomra alapozta, elveszítse ezt a lehetőséget, s ha igen akkor arról békésen le is mondjon? … Aligha!

Tegyük fel, hogy az a Tűzló áprilisban tényleg szétrúg mindent! Tegyük fel továbbá, hogy a minden asztrológus szerinti konfliktusok nem azok lesznek, hogy a minden csalás ellenére hatalmát vesztő Orbán-Simicska Állammaffia (a 2006-os mintát messze felülmúlva) polgárháborúba dönti Magyarországot! Ez ugyanis simán elképzelhető, lévén semmiféle “Aranyhidat” maguknak nem biztosítottak a Visszavonulásra (ld.: az előző bekezdés!). Azt ugyan nem feltételezem, hogy majd az orbánhű Juliska bácsi és Jancsi néni fog rezsicsökkentett számlákat és adómentes házipálinkákba beáztatott sodrófákkal hadonászva nemzetellenes, ballib(ás) eubérenceket akasztgatni. Ámde azt, hogy a Mi Pénzünkön Stadiontulajdonossá tett Széljobb, élén a Kubatov-féle Sittesgyilkossal és hasonszőrű társaival dűteni-borogatni, gyújtogatni és akasztgatni kezdenek … minden további nélkül!

Hülye vagyok és még ráadásul rosszindulatú is? Lehet, de a 2006 őszi tapasztalataim erre engednek következtetni. Ráadásul AZ A PUCCSKÍSÉRLET még csak nem is a elvesztendő hatalmat és ezzel a nélkülözendő Állami Csöcs visszaszerzését, hanem a megszerzését célozta! No, akkor mire lesz képes ez a Felcsúti Kertitörpe által megjelenített Banda a vesztés esetén?! … Belegondolt már ebbe bárki is?

Én már igen. Egyszer, még tavaly és akkor nagyon jóindulatú voltam! Ámde ezt az “elegáns megoldást” ugyan még mindíg feltételezni vagyok képes, … de a Puccskísérletet is! … Azt, hogy Nekik és Itten már semmi nem számít és semmi sem drága! Ugyan miért lenne az, ha a Zemútháromésfélévben szakmányban sértették meg úgy az EU-s, mint az egyéb, nemzetközi szerződéseket, meg a legalapvetőbb jogelveket is?!

Ámde még egyszer: tételezzük fel, hogy a Tűzló tényleg felrúg mindent, némi aljasul aktív választási kampány után kipicsázza az Orbán-féle Köz(gép)kereseti Társaságot és mondjuk a Mai Ellenzék alapíthat kormányt! … Akkor mi is lesz?! … Akkor megoldódik minden problémánk?!

Sokszor leírtam már: az Orbán-banda nem Oka, hanem Okozata a Magyar Társadalom évtizedek (sőt, századok!) óta létező szociálpszichológiai Betegségének. Ez pediglen nem más mint a Történelmi Bűnök el nem ismerése, másokra fogása; a Vezérelvűségre alapozott Csodavárás; az ájultnak mímelt, de bármikor a (megélhetésünket már biztosítani nem képes) “Gazdi” kezébe/seggébe beleharapó Tekintélytisztelet; az a Jogalapú Rendpártiság, ami notorikusan a Jog- és Rendkerülésben, azaz a Korrupcióban és az Adókerülésben nyílvánul meg! … Továbbá a mindezek ellenére való, elvárt Állami Gondoskodás! … Attól az Államtól, amelyikben SENKI NEM BÍZIK!

Tehát és még egyszer: Orbánt és Bandáját tavasszal simán alfaron billentheti a Tűzló, ámde akkor és azonnal semmit nem lehet kezdeni azzal, AMI Orbánt és Bandáját hatalomra juttatta! Az a Valami akkor is hatalmon fog maradni, ha Unser Führer és Közgépes Genosséjának már csupán a férgek rágják csontjait!

No meg a Mieinkét is, meg a Gyermekeinkét is! … Szép Új Világ!

… és ezt …

szendamondja!


Habemus papam!

Az Év Embere” lett az alig kilencedik hónapja “uralkodó” Ferenc pápa. “Habemus papam!” kiálthatna fel minden tisztességes, bár a katolikus vallást talán csak “örökségként” gyakorló ember, de a fejéhez kapva igyekezne eligazodni a Megváltozott Világban a Hivatásos, Államilag Dotált Keresztény, mindezt pedig a szokásos, a Valóságot kizáró, vakhites módján!

Bár Ferenc pápa még csupán kilencedik hónapja ül Szent Péter trónján, máris “Az Év Emberé“-vé választotta az amerikai “Time” magazin. A Szerkesztőség mindezt azzal indokolta, hogy az Egyházfőnek, rövid ideje tartó tevékenységével sikerült visszaszereznie a Római Katolikus Egyház azon hitelességét (különösen a fiatalok, tehát a felnövekvő nemzedék körében), melyet számos elődje a maga takargató, halogató, belső kiegyezésekre törekvő taktikájával elvesztegetett. A pápa, ezen szűk háromnegyed esztendő alatt tabuk garmadáit döntötte a porba, szeretetteljes, szerény és közvetlen magatartásával pedig minden bizonnyal sikerült kivívnia az egyház konzervatívjainak rosszallását, s talán még a pánikjukat is.

Mindennek semmi jele a római katolicizmus magyarországi fiókintézményénél. A Klérus, mely pénzért és kiváltságokért a csakis a pénzre és a kiváltságokra hajtó, magát “keresztény-konzervatív jobboldal”-nak hazudozó Dzsentrista Maffia szolgálatába állt, pápai nyilatkozatok ügyében nem (sem) nyilatkozik. Nem is csoda, hiszen a mostani Egyházfő olyan dolgokat tesz és mond, amelyek szöges ellentétben állnak Esztergom és kapcsolt részei elsöprő többségének eddigi (s ez utáni) magtartásával, a vallási és a világi ügyekhez való hozzáállásával.

A pápa nem hajlandó eleve bűnösöknek nevezni a homoszexuálisokat (bár ezt nem tekinti követendő magatartásnak és helyteleníti az e mellett való “kampányolást”), hiszen “Ki vagyok én, hogy ítélkezzem a melegek fölött? Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?“. Eközben Idehaza, a Hivatalos Kereszténység nem csak bűnnek, de egyenesen betegségnek tekinti a homoszexualitást, amit különböző Alap- és egyéb törvényekkel kvázi ki is mondatnak, megtagadva ezen embertársainktól úgy a jogilag elismert házastársi közösséget, mint a gyermeknevelés lehetőségét is (lévén egyes idióták szerint ez a nemi vonzalom “eltanulás útján” is “fertőző” lehet!), függetlenül attól, hogy az “ilyenek” esetleges “emberi minősége” akár messze meg is haladhatja a róluk szigorúan törvénykező “normálisokét” (lásd: Balogh & Co. …mondor!).

A pápa változtatni akar az egyház nőkkel kapcsolatos, hagyományos hozzáállásán. Pappá szentelésüktől ugyan elzárkózik (egyelőre?), de mindenképpen nagyobb szerepet akar szánni nekik az Eklézsián belül, lévén: “A nőknek missziója van, és elsőszámú tanúi annak, hogy Jézus él“. Eközben Idehaza, a vallási és közéleti Hivatásos Keresztények, az előbbiek által diktált és az utóbbiak által készséggel, valamint egyetértően kodifikált Családjogi Törvény szerinti szemléletmódjuk simán beleragadt a “Kinder, Kirche, Küche“-szetháromságába, az egyik “szuperkan” törvényhozó sorozatosan és simán lekisanyámozhatja képviselőtársát csak azért, mert az nő (no meg olyasmiket mond, ami nem tetszik neki), egy másik kijelentheti, hogy ha a Zasszony nem akarja, hogy agyba-főbe verje rendszeresen a Zura, akkor álljon neki szorgosan és futószalagon szülni (ezért “kapott” akkorákat és annyit “Terike” is?), a Zállamtitkár meg simán leostobázhatja a képviselőnőt (közben kinyílvánítva kritikátlan, latens férfiszerelmét A Miniszterelnök iránt … bár ebben messze elmaradt az ezen “intakt homoszexualitásban” sokkal nagyobbakat “alkotó” Házelnöktől!), mert az az egyszer már “kipróbált”, ciános technológiával újraindítandó, verespataki aranybánya ügyében tett miniszterelnöki lépéseket kevesebbre tartotta, mint “Mackó sajt”-ban a brummogást. … És a két képviselő még mindíg képviselő, közülük az egyik újrázhat is (Tasó László szuperbunkó kéri a nemzetileg elkötelezett és a hagyományos, keresztényi családmodellt pártoló debreceni úrhölgyek szavazatait 2014-ben! … Mert, ha nem, akkor …!), az államtitkár pedig még mindíg államtitkár, lévén megúszhatta a dolgot egy “négyszemközti”, elektronikus bocsikával (amit osztán még meg is ideologizált).

Ferenc pápa többször is felszólalt a Kapzsiság és a Pénz Uralma ellen, szívén viseli a szegények, elesettek, munkanélküliek sorsát. Az Egyházfő rendszeresen beszél a “Pénzkirályról“, vagy a “pénznek nevezett bálványról“, valamint arról, hogy “munka nélkül nincs emberi méltóság“, ezért tenni kell a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége ellen. A pápa a katolikus egyházat a “szegények egyházává” kívánja tenni, és szokásává vált a pénzosztás is: megválasztása óta már közel egymillió eurót osztatott szét a rászorulók között Főalamizsnásával, de állítólag titokban éjszakánként ő maga is ki akar menni a szegények közé alamizsnát osztani. Eközben Idehaza más sincsen, csak a Pénz Uralma, dívik a Kapzsiság Kultusza, a szegények, az elesettek és a munkanélküliek előtt pedig sorra zárulnak be úgy az Állam, mint a magyarországi Katolikus Egyház (meg az összes többi “bevett”, azaz Állami Kegyházak) alamizsnaosztó kapui. Minálunk úgy “adják vissza” az emberi méltóságot, hogy a rászorulókat megalázó és értelmetlen, kizárólag statisztikajavító közmunkákra (meg ostoba tanfolyamokra) kényszerítik a jogosultsági segélyért “cserébe”, amelynek automatizmusából pedig “ügyesen” megszerkesztett törvényekkel tagadnak ki tíz- és százezreket. Minálunk agyonadóztatják a szegényeket, kiknek “kiolvasztott zsírján” gazdagokat hízlalnak, majd ugyanezzel a lendülettel betiltanak minden olyan felekezetet, amelyik valóban az elesettek istápolásával foglalkozik (pl.: Iványi testvérünk Magyar Evangelikus Testvérközössége). Közben pedig, az általános elszegényedés ellenére, a “bevett” Egyházak (élükön a katolikus!) minden létező, a Hatalom által meghírdetett Válsággal és Takarékoskodással szemben, csuklás nélkül vágják zsebre az újabb és újabb közmilliárdokat, s veszik tudomásul, hogy nekik osztán egyáltalán nem kötelességük kivenni részüket az általános nemmegszorításokból, de joguk van a soha és senkik által fel nem ajánlott “adóegyszázalékokra”, meg a senki által soha nem kért kötelező hittant oktató “tanárok” állami javadalmazására (miközben az “egyéb” tanerők sem kapják meg, ami a törvény szerint megilletné őket!)! És bár lehet, hogy az az elmúlt nyolc hónap alatt alamizsnaként kiosztott egymillió euró szinte semmi a Vatikán krőzusi gazdagságához képest, de szeretném látni azt a kimutatást, ami arról tanúskodik, hogy ugyanennyi idő alatt az Állami Kegyházak legalább ugyanennyit (cca. 300 millió forint) adakoztak a rászorulóknak! Ehelyett az egyik püspök megtíltja az adomáyosztást templomai előtt, a másik meg a saját, egyházi cégének igyekszik kilobbizni egy hárommilliárdos, állami stadionberuházás kivitelezői megbízását.

Ám ha már a Vatikán pénzügyeinél tartunk! Ferenc pápa egyértelműen elrendelte a Pápai Állam és annak Bankjának pénzügyi, korrupciós ügyeinek kivizsgálását, azt egy független auditáló cégre bízva. Eközben Idehaza állami segédlettel folyik a perselyfosztogatók ügyeinek elsikálása ugyanúgy, mint az Állampártot (is) finanszírozó, évente 1000-1700 milliárd forintos áfacsalási kárt okozó, “kiemelt” cégek simlizéseinek szőnyeg alá söprése. Ennek okán egyelőre egy feljelentés és két bírság született: az előbbit az ügyet feltáró, egykori adóellenőrrel szemben, az utóbbikat pediglen az emiatt tiltakozó ellenzéki képviselők kapták … mindannyian az érintett “Intézmények” jóhíre, illetve tekintélye megsértése okán!

El tudom képzelni, hogy Ferenc megválasztásakor mennyire örültek Idehaza a Hivatásos és Hivatalos Keresztények. A pápa ugyanis jezsuita szerzetes, akiről ilyeténként a honi Műveletlenek, a Hobbykeresztény-ateisták, akik mellett úgy szálltak el az évszázadok, hogy még csak észre sem vették, feltételezték: ugyanannak a Jézus Társaságnak a tagja, amelyiket 1540-ben, a Reformáció visszaszorítása érdekében Loyolai Ignác alapított III. Pál pápa jóváhagyásával. Nos, ezek a Hivatásosok, a Keresztény-materialisták megfeledkeztek arról, hogy a Jezsuita Rendet, az abszolutikus uralkodók (főleg a Bourbonok) követelésére XIV. Kelemen pápa, az 1773-ban kelt “Dominus ac Redemptor” kezdetű bullájával egyszer már betiltott. Újraalapításukról pedig 1814-ben, VII. Pius pápa gondoskodott, de akkor már teljesen más előírásokkal. Azóta ez a Rend “a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség“, továbbá “a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása” érdekében tevékenykedik. Ez pedig, különösen egy Dél-Amerikában szolgált püspöktől, messze nem fér bele a Honi Keresztények dzsentrista-elitista elképzeléseibe!

Úgy mentek el az évszázadok és az egész Világ Magyarország, az afölött kisebb-nagyobb megszakításokkal uralkodó feudális, klerikális Dzsentri Banda mellett, mint ha a Mi Országunk egy másik Bolygón lenne, egy teljesen másik Univerzumban. Mi a Mohács-Március 15.-Trianon háromszög oldalait érintő kör mentén mozgunk már évszázadok óta, belefeledkezve önnön ostobaságunk másokra fogott elsiratásába. Még arra sem volt bátorságunk, hogy ezen Triangulum köré írható ciklusba merészkedjünk ki, mert akkor talán a történelmi tények hűvös evidenciái megfázatnák velünk a nagyra becsült Nemzeti Vesénket, s bár ott is csak a magunk farkába harapnánk.

De legalább kívül lennénk az eddigi “körön”! Azon a Körön kívül, ahol a valójában a “Szürke” különböző árnyalatait mutató Világ vagyon és nem pedig a Két Véglet, azaz A Csakis Fekete és A Csakis Fehér hazája! Ahol mindíg és mindenkor az a Fekete, avagy a Fehér, amit az ippeg aktuális érdekeik szerint nekünk, a magukat annak, a mi hallgatásunkkal is kinevező “Fehérek” mutatnak (pl.: “Mindíg a másik párt kommunistája a büdös!” – © Hofi Géza).

Sikerült magunknak megteremtenünk/megteremtetnünk egy Bolodbiztos Bináris Valóságot! Odakint vannak a Feketék (néhány “Fehérrel”), Idebent meg a Fehérek (néhány, nemzetáruló “Feketével”). Nekik,  “A Rosszabbul Teljesítőknek” van egy I. (Egyedik) Ferencük, nekünk meg,  “A Jobban Teljesítőknek” egy O. (Nulladik) Viktorunk! … Gratulálok!

… és ezt …

szendamondja!


A NAV, a Botrány és a Töketlen Társadalom

Előző posztomban, az elhíresült áfacsalásos NAV-botrány okán azt írtam, hogy a Magyar Állam gyakorlatilag működésképtelen. De aztat is, hogy mindez a Magyar Társadalom, mint “Közösség”(?) hibája. Nos, ezen állításaim igazságáról tegnap este volt alkalmam alaposan meggyőződni!

Még tegnap este, “valakiKöztársam, (aki egyébként nem Abszurdisztánban él!) egy magán-@mailben feltette nekem a kérdést: “(A) Hangulat milyen a NAV-os borítás miatt? Csak az őszintét!!!!!!!!“.

Nos, amikor ezt a levelet elolvastam, már készen is voltam a válasszal, lévén volt alkalmam “megtapasztalni” közvetlen környezetem “mikrotársadalmának” véleményeit, és bizonnyal mondhatom: az én közvéleménykutatásom “merítése” sokkal jobban “fedi le” a Társadalom ehhöz (is) való hozzáállását, mint egy akármelyik szakintézet bármelyik felmérése! … Nekem ugyanis senki nem hazudik, ellentétben a véleménykutatók kérdezőbiztosaikkal!

Ha a pillanatnyi párt-erősorrendet akarom betartani, akkor kezdjük a Hithű Fideszessel, aki egyébként egy 2010 óta haldokló vállalkozás tulajdonosa, “mellékállásban” pedig a környékünk “Listagondozója“, önköltséges “kampánymenedzsere” az Orbánpártnak, illetve aktív Békemenetes (hasonló finanszírozási háttérrel):

– Hát ez tényleg nagyon súlyos dolog, feltéve, ha egyáltalán igaz. Ez a Horváth ugyanis nem teljesen normális és soha nem volt adóellenőr! … Honnan tudom? Hát, hogy ezt megmondta a NAV! … Innentől kezdve a pasas kijelentéseit nem kell teljesen komolyan venni, bár abban igaza van, hogy a nagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi láncok tényleg sokat lopnak a közösből. Ebből is látszik, hogy a Multik miféle gazemberek: a kilopott adópénzekből adják sokkal olcsóbban a termékeket, mint a tisztességes magyar vállalkozók! … CBA?! Ha valaki is hírbe hozta ezt a céget az adócsalással, az csakis egy multibérenc lehetett! … Ez a cég legalább “magyar”! Ugyebár? … Ugyan már, ne beszélj hülyeségeket! Ki bizonyította be, hogy a CBA-nak bármiféle köze lenne az adócsaláshoz?! … Parlamenti vizsgálóbizottság? Bah! A Miniszterelnök Úr is megmondta: ha télleg volt ilyesmi, annak kiderítése az ügyészség, meg a NAV dolga (ez meg két nap alatt kiderítette, hogy ez a Horváth hazudik!), nem pedig egy országgyűlési testületnek! … Hogy volt már olyan fideszes vizsgálóbizottság, ami az ügyészség helyett akart dolgozni? Marhaság! Az csak azért volt, mert a Komcsik takargatni akarták a dolgokat. … Hogy, mi?! Hogy Polt Péter volt akkor az ügyész?! … Na látod: Gyurcsányék nem hagyták őtet dolgozni! … Különben sincs olyan nagyon nagy összegről szó!

A Hithű Szoci, akit idén, hatvankét éves korában az Állampárt nyugdíjba kényszerített imádott tanári “katedrájáról”:

– Ez tényleg az elmúlt bő húsz esztendő legnagyobb botránya és jellemző is az Orbán-kormányra! Miközben többszázezer forintos bírságokat vetnek ki a Kisemberekre, néhány ezer forintnyi, be- és megmagyarázott szabálytalanság okán, simán menekülni hagyják tíz-száz és ezermilliárdokkal a Fideszközeli Cégeket! … Talán nem is véletlen, hogy nem engedik megalakulni a Vizsgálóbizottságot, a szakbizottságban pedig nem engedték még csak meg sem szólalni a Horváthot! … Igen, tényleg kéne a Vizsgálóbizottság, de kultúrált politikus nem közösködik nácikkal! … Igazából ez a NAV és az Ügyészség dolga lenne, de ezektől semmit nem lehet várni! … Jó, igaz, hogy a Horváth ciklusokon átívelő, lánc-adócsalásokról beszélt, de azért jó lenne megnézni, hogy a Mi, avagy az Ők idejében történt-e a nagyobb simlizés!

A Hithű Jobbikos, aki ötvenkét esztendősen ma közmunkából tengeti életét:

– Hát ebből is látszik, hogy mi folyik ebben a jobbsorsra érdemes országban már évek óta! Ezermilliárdokat csalnak ki a Multik a sebeinkből és ezt a komcsi-zsidó banda némán űri, sőt, még segíti is, hiszen ebből élnek! Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a parlamenti bizottság felállítását pont ők nem voltak hajlandóak támogatni! … Mi aláírtuk, ők meg nem! Vajon miért? … Innen kapják a pártpénzeiket! … A Jobbiknak soha nem volt gyanús pártfinanszírozása! Ezt honnan veszed? … Éveken át nem adott be elszámolást az ÁSZ-nak? Jó! De kik is nevezték ki az “Állami Számvevőséget”?  Ugye hogy a komcsik, meg a zsidók! … De ha majd Mi fogunk következni: csakis tisztességes és persze magyar vállalkozások jutnak majd itt szóhoz!

A Hitevesztett, Egyszeri Választó, akinek negyvennégy esztendősen már Mindenből és Mindenkivel elege van:

– “Nu, sag sohn!” – mondaná a viccbéli Rabbi. Nem kellett ehhez egy Horváth, hogy megtudjuk: itten a Multiknak meg az Oligarcháknak mindent szabad, függetlenül attól, hogy melyik Tolvajbanda vagyon hatalmon. Most (végre) valaki kiborította a bilit! De mi is lesz ennek a következménye? SEMMI! Majd szépen agyonbizottságozzák, meg kinyomozzák, amiből az lesz az eredmény, hogy ez a Horváth volt a “hunyó”. … Ezer-ezerhétszáz milliárd évente? … Az Átlagember azt sem tudja, hogy mennyi ez! Arról meg fogalma nincs, hogy pont ezért kell neki 27 százalékos áfát fizetnie, ezért kell hónapokig sorban állnia a Fertőtanya Kórházakban egy szimpla, rutin-beavatkozásért! … Vizsgáljanak csak ott és azok, ahol és akik akarnak! Úgy sem fog változni semmi! … Le van szarva ez az Ország! … és vele együtt Mi is! … meg még a Szar is!

Nem tudom, ki igényli még a helyzet részemről való alaposabb feltárását, de én úgy vélem, megtettem, amit köllött! Egyébként pedig: no comment!

… és ezt …

szendamondja!


A NAV, a Botrány és a Töketlen Ellenzék

A hírhedt NAV-botrány, meg az, ahogyan ezt a T. Ellenzék egy jelentős része “kezeli”, jóval túlabb mutat egy szimpla adócsaláson, a hivatali korrupción, meg a magyar ellenzéktől megszokott taktikai és stratégiai töketlenkedésen. Itt már nem csak az vonható komolyan kétségbe, hogy az oppozíció valóban le akarja-e váltani a jelenlegi kormányt, hanem az is, hogy egyáltalán működőképes-e a komplett Magyar Állam!

Ha megkérdeznénk egy profi kampánystratégát arról, hogy mit szeretne jobban: a saját pártjának egy jól menedzselhető választási programot, avagy a kormánypárt háza táján egy jó szaftos, korrupciós botrányt, szerintem az habozás nélkül az utóbbit kérné. Nem is csoda, hiszen az ellenfelet lejárató, karaktergyilkos, negatív üzenetek megfogalmazásához és terjesztéséhez sokkal kevesebb energia szükségeltetik, mint önmagunkról, a társadalomnak tett ajánlatunkról pozitív képet fölfösteni.

Nem tudom, hogy a komolyan vehető magyar ellenzéki pártoknak kik adják a népszerűsítési tanácsokat, de abban egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt bő három esztendőben nem volt egyetlen napjuk sem, amikor valóban jól érezték volna magukat. A jelenleg regnáló kormány és annak pártjai eleddig már számtalan esetben nyújtották szinte tálcán a könnyen kommunikálható eseteket (nyílt korrupció, lopások, hatalommal való visszaélések, jog- és vagyonfosztások) önmaguk lejáratására, olyanokat, amelyek bármelyikétől egy kampánymenedzser szájában összefutna a nyál, ám az ellenzék gyakorlatilag nem csinált semmit, még az egyre toronymagasabb labdákat sem csapta le. Ebből pedig óhatatlanul következik a kérdés: egyáltalán komolyan vehető-e az Ellenzék ellenzéki mivolta, tehát az, hogy teljesen normális magatartást követve, a hatalom megragadására törekszik? Különösen indokolt ez egy olyan, a magyarországihoz hasonló esetben, amikor a kormányzati hatalmat birtokló/bitorló pártok tevékenysége hatalmas károkat okoz a Társadalom és az Állam életének valamennyi területén.

Nem sorolnám a példákat, hiszen mindenki tudja, melyek voltak azok az egészen kirívó esetek (az Alkotmány megpuccsolása, a Manyup-pénzek lenyúlása, a visszamenőleges és személyre szóló törvénykezések, az egyre szemtelenebb közbe’ szerzések, az egészen elképesztő kinevezések, stb.), amelyek az ellenzék hangos tiltakozásai, illetve a társadalmi ellenállás megszervezései után kiáltottak … volna. Ámde ezek rendre elmaradtak, amit egyáltalán nem lehet azzal magyarázni (ennek ellenére ezt teszik!), hogy az oppozíció pártjai kommunikációs karanténba vannak zárva, hanem sokkal inkább azzal, hogy azok vagy nem tudják, vagy nem hajlandóak betölteni szerepkörüket, ellátni funkciójukat, feladataikat.

Természetesen van igazság a “Kommunikációs Karantén” elméletében is. Tény, hogy a mindenki számára könnyen hozzáférhető csatornák hír- és egyéb műsoraira alaposan rátelepedett az Orbánpárt. De még a legelvadultabbak sem tudják teljesen kiszorítani az ellenzéket, amely ha hajlandó lenne lesüllyedni az egymondatos, tömör fogalmazásokra, akkor üzenete még a maximális ellenállás esetén is átjutna a társadalomhoz. Ugyanakkor az sem felel meg a valóságnak, hogy Magyarországon már egyáltalán nem létezik független média. Van, de az sem hajlandó ellátni ellenőrző, tényfeltáró, informáló funkcióját. Ezt persze lehet azzal magyarázni, hogy a különböző orgánumok tulajdonosai nem akarják összeakasztani a bajuszt a valóban nagyon agresszív Hatalommal, mert ott lebeg Damoklész kardjaként a fejük fölött a Diktatúra által létrehozott kényszerítő, egzekúcióra is képes eszköztár (Médiatörvény és -hivatal, rendőrség, ügyészség, NAV, stb.). De a helyzet az, hogy a híreket és tudósításokat, a riportokat nem a tulajdonosok, hanem a zsurnaliszták írják, akiknek igenis (és ugyancsak) van … lenne erkölcsi kötelességük a Társadalommal szemben, amit azonban többségük nem hajlandó teljesíteni, mert féltik az állásukat, a megélhetésüket, s bár pontosan tudják, hogy ez a “társasjáték” csak addig működik, amíg ők partnerek ebben, mégsem hajlandóak megtörni az ördögi kört!

Nemrégiben már leírtam, hogy mióta hiányolok egy Bizonyos Nevet (meg a hozzá tartozó összeget) a Leggazdagabb Magyarok Listájáról. Igen, Kedves Olvasóm, Orbán Viktorról vagyon szó! Ez az alak huszonnegyedik esztendeje él már a Köz pénzéből, s ugyanennyi idő alatt hatalmas, a hivatalosan kimutatott jövedelmével egyáltalán nem igazolható vagyonra tett szert. Tessék mán nekem hihetően elmagyarázni, hogy azok a szakzsurnaliszták, akik oly’ kimagasló tehetséggel tudták “megállapítani” Csányi, Demján, Széles, avagy Mészáros vagyonát, miért nem teszik meg ugyanezt Orbán esetében is? Tudom, ezek ilyenkor azzal szoktak védekezni, hogy csakis a hivatalosan rendelkezésükre álló adatokból tudnak dolgozni, minden más csak alaptalan spekuláció lenne. Igen, tényleg? Akkor hol marad már legalább két esztendeje ezen listáról Simicska Lajos, aki a hivatalos adatok alapján csak a Közgépből vett ki idén 3 milliárdnyi osztalékot és csakis ezzel az összeggel simán belefért volna az Első Százba?! Arról már nem is beszélve, hogy egy ennyit tejelő cég vagyonértéke messze magasabb, mint a kivett nyereség! Nem merik megtenni, mert tudják, hogy Simicska is csak ugyanolyan stróman, mint Mészáros Lőrinc és a valódi tulaj maga a jelenlegi miniszterelnök? Vele meg nem mernek ujjat húzni? Márpedig szerintem igenis közünk lenne ahhoz, hogy ez a fickó eleddig mennyit lopott már ki a Közösből!

Avagy itten vagyon a legújabb, a NAV-botrány! Ez pedig semmi másról nem szól, mint hogy az Állam aktív (avagy kellően passzív) közreműködésével, ciklusokon át, a mindenkori kormánypártok (legyek nagyvonalú:) egyes vezető kádereinek tudtával és beleegyezésével irgalmatlan összegeket loptak ki a Közösből, amiből osztán alaposan megfinanszírozták ugyanezen pártok működését … meg (gondolom én … is!) az érintett káderek megtollasodását. Ki köllene vizsgálni a dolgot? Igen, de kinek? A NAV-nak, a rendőrségnek, az ügyészségnek? Igen! Teszik a dolgukat? Nem! … És ezzel mindenki tisztában van, de ahelyett, hogy ezeket a hatóságokat piszkálgatnák, inkább a (tapasztalatok alapján) semmirevaló Parlamenti Vizsgálóbizottság felállítását erőltetik, osztán meg az egyik hírportál azon anyázik, hogy a szocik, meg a DK nem hajlandó a nácikkal együtt aláírni, a másik pont ezt helyesli, a harmadik meg – lévén jobb nem jut az eszébe – a pártfinanszírozási anomáliák (juhéj, de “finom” voltam!) okán gyurcsányozik egy jóízűt! … Na ebből a kakofóniából igazodjon ki az eseményeket szorosan nem követő Átlagpolgár, akinek így mán’ megint csak az “jön le”, hogy egyrészt korrupt az egész politikum és persze esmét “gyurcsányahibás”! Az Igazság meg szépen ottmarad, ahol volt (a szőnyeg alatt), a pénzek továbbra is mennek ki az államkasszából, bennünket ezért agyonadóztatnak, a mindent takargatni akaró Orbánpártra, meg az egész díszes, a ki nem nyitott Horváth-dossziéban ott ékeskedő Oligarchiára pedig senki nem süti rá az egyébként jól megérdemelt “Csaló” bélyegét!

Sajtó, ellenzék, kormánypárt, maga a komplett közigazgatás, azaz Az Állam teljes mértékben működésképtelen, mert a Társadalom ezt hagyja! … mert az is működésképtelen!

… és ezt …

szendamondja!


“H”, mint Hitványság

Néhány esztendővel (bő négy!) ezelőtt a kék mezőben, csillag-koszorúba fogott “H” jelzés Európa államvezetői számára (is) azt jelentette, hogy “Hát igen! Így köllene nekünk is csinálni!“. Osztán eltellt az a bizonyos “bő(ven szűk) négy” esztendő, és manapság a rendszámtábláinkon az a bizonyos “H” azt jelenti, hogy “Hitványság“! … Köszönjük Viktor!

A hitványságnak számos változatát különböztethetjük meg: van politikai és van polgári, van ünnepi és van hétköznapi, van egyházi és van világi, van egyéni és van csoportos is. Mindegyikre számos példát találhatunk kies Hazánkban, de valamennyi egylényegű: az Aljasság és a Silányság, a Részvétlenség és a Jóra Való Restség édestestvérei, illetve a Nyomor és a Szenvedés, a Kirekesztettség és a Kifosztottság, a Depresszív Reménytelenség és a Már Csak Az Elmúlást Váró Beletörődés nemzői. Mindezek azok, melyekkel köznapi létezésünk során egyre tömegesebben találkozhatunk a média-közvetítette politikai “Reality Show“-ban, utcáinkon és köztereinken, a hivatalokban, a munkahelyeinken, családi és baráti köreinkben.

Nem annyira rossz a helyzet, mint ahogyan azt Te látod! – mondta tegnap egyik ismerősöm, aki a majd’ hat évtizednyi nagykorúsága során megszerzett tapasztalatai ellenére is javíthatatlanul optimista. “Minden tiszteletem a Tiéd, drága Barátom és irígylem is Tőled az optimizmusodat, de ha Te komolyan gondolod amit mondtál, akkor vakon jársz a világban!” – válaszoltam neki keserűen és kezdtem sorolni csak a közelmúlt példáit.

Kizuhan egy meztelen férfi az egyik budapesti szálloda erkélyéről. A Balha Lujza tér aszfaltján pillanatokon belül százak gyűlnek össze, de nem azért, hogy segítséget nyújtsanak (erre mindössze egyetlen ember volt hajlandó), hanem hogy szemtanúi legyenek az “eseménynek”. Rögvest elő is kerülnek a mobiltelefonok, de nem azért, hogy hívják a mentőket, hanem hogy a beépített kamerákkal hitvány módon megörökítsék azokat a perceket, amelyek során az áldozat lassan elveszíti kűzdelmét a Halállal. Osztán amikor az utóbbi lett a “győztes”, néhány hitvány ember még arra is vetemedett, hogy kiröhögje az egyetlen segítségnyújtót, mondván: “Minek erőlködtél, hiszen úgy is kiszenvedett a csóka?!“. … Hát köll ezen csodálkozni egy olyan országban, ahol egy hitvány kormányzat, több mint negyedezernyi képviselő igenlő szavazatával képes meghozatni egy olyan hitvány törvényt, amelyik köztörvényes bűncselekménynek nyílvánítja az utcákon megnyílvánuló nyomort, nincstelenséget, elesettséget, hajláktalanságot? Ahol hitvány önkormányzatok százai használják ki hitványul ezt a “lehetőséget”, helyi rendeleteket hitványul “megalkotva”?

A Hitványpárt ügyvezető alelnöke által polgármesterkedett Debrecenben ugyan ilyen rendeletet még nem szavaztattak meg, de mindez csak idő kérdése, hiszen a Cívisváros “vezetőségétől” sem idegen a hitványkodás. Ha a hitvány módon Közellenségnek kikiáltott Európai Unió adott rá hitványul elkölthető pénzt, akkor fel is újítottak néhány közoktatási intézményt. Ezek udvarán ugyan ma ott virít a műfű, várva az ifjú labdarúgókat, de ahová nem sikerült a Gyarmatosítóktól pénzt szerezni, ott meg omlik a vakolat, dőlnek ki az ablakok, a kezekben maradnak a harminc éves pozdorja-ajtók kilincsei, a szétnyűtt padokra csorog a felsőbb szintek karbantartás híján eltömődött-eltört vezetékeiből a szennylevek, termenként hat, őskövület armatúrából négy-öt neoncső igyekszik bepislákolni a 18°C-ra leszabályozott fűtésű helységekben fagyoskodók mindennapjait. … “Hja, kérem! Takarékoskodni köll!” – vonták meg hitvány módon vállukat a helyi Döntéshozók, majd sürgősen felszálltak arra a gépre, amelyik a novemberi, hideg hétköznapok, szürke debreceni valóságából átröpítette őket a napfényesen trópusi Floridába, persze hitvány módon, közpénzen! … Arra a hitványkodó magyarázkodásukra, miszerint … az aligátornézős, pecázós, koktélozós weekendjükre csakis “költségmegtakarítási” okokoból volt szükség (így? lett olcsóbb a repjegy!), meg hogy ez egy távfűtéses (Floridában szerintem éghajlati okokból sem fűtenek gyakrabban, mint évszázadonként egy-két alkalommal, akkor sem “táv”!), szakmai kiküldetés volt, a maszek hétvége meg azért szerepelt egyetlen számlán, mert a szegedi utazásszervező faszkalap módon nem volt képes megosztott számlát kiállítani, de mi majd ezt külön befizetjük, … nem vesztegetnék bővebben szót. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a “zsé” befizetése és az ennek alapján történő bizonylat kiállítása nem sajtó jelenlétében fog megtörténni (meg fog történni?), s azon nem lesz jelen a HírTV sem.

Mert ez a HitványTV úgyanúgy “kényes” a sajtóetikára, mint a tájékoztatási kötelezettségére is. Ha köll, akkor nyíltan, közvetítőkocsikkal felvonulva, hitvány módon forradalmi eseményeknek kommentálja azt, hogy egy hitvány emberek által felbérelt, hitvány csőcselék 2006. szeptemberében lerohanja a hitványul felszerelt rendőröket és elfoglalva felgyújtja a ma már csakis hitvány műsorokat gyártó MTV (akkori) épületét. Ámde, ha az köll, akkor meg rejtett(!) kamerával svenkeli végig egy nyílvános rendezvény, a Hét Olajfa Egyesület egyik minapi pódiumbeszélgetésén megjelenteket. … Azt a hitvány magyarázkodást, miszerint ők azért folyamodtak ehhöz a módszerhez, mert “nem akarták zavarni” a rendezvényt, simán elengedhetjük a fülünk mellett, hiszen ott rajtuk kívül számos stáb forgatott még (nyíltan)! Ezért én inkább azon vélemény mellett tenném le a voksomat, miszerint a közönségről ezen hitvány módon elkészített videófelvételek pusztán annak a hitvány Listának kiegészítésére, avagy frissítésére szolgáltak, amelynek hitvány névadója (a Hitványpárt és a Hitványfocicsapat igazgatója) a minap azzal a hitvány magyarázattal tagadta meg a hitvány módon megszerzett bajai győzelemmel kapcsolatos költségelszámolás közzétételét, hogy “Megkeresésük kapcsán tájékoztatom, hogy a joggyakorlatnak megfelelően a pártok (…) nem minősülnek sem állami feladatot, sem pedig közfeladatot ellátó szervnek, és ebből kifolyólag esetükben nem alkalmazandóak a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó szabályok sem.

Mert itten az a “közérdekű”, amit a Nemzeti Köz(g)ép Kormánya a maga hitvány módján annak minősít. Az nem közérdekű, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk, ugyan mijafaszér’ lett mán’ megint díszdoktor (most éppen) a japán “Jóskaegyetemen“, csak az, hogy eztetet megkapta. Az sem közérdekű, hogy ezt ki és miért cserébe gründolta ki nekije, csak az, hogy az egyébként még magyarul is alig tudó, Hitvány Pacák a pálcikabetűs oklevelét kibiggyesztheti a hitvány módon szerzett egyik ingatlanja falára. Azt persze (most már) mindenki tudhatja, hogy ez a felkapaszkodott, Hitvány Parvenü, aki hitvány módon szerezte meg egy, az általa létrehozottnál valószínűleg kevésbé hitvány rendszertől a hitvány, az “Oszt’ jónapot!“-ig terjedő jogtudományi ismereteit, egyszerűen képtelen végig”szolgálni” egyetlen olyan miniszterelnöki ciklusát sem, amelyben nem kap valahonnan egy, maximum a makulatúrával megegyező értékű “diplomát” (2002-ben például egy kisrepcsit köllöt bérelnünk nekije azért, hogy a sehol nem jegyzett, amerikai Tufts Egyetem hasonlóan “dörzsölős” papírját a szalonnazsíros kezei közé kaparinthassa!). … És Ő, ez a Hitványul Kétszeres Díszdoktor az, aki a tavalyi 7,2 milliárdos elvonás után, újabb négymilliárdos “zárolással” kényszeríti ismételt “szénszünetre” az egyetemeinket! Azt a hitvány magyarázatot pediglen, melyet a hitvány miniszter hitvány tárcája hitvány módon közzé mert tenni, engedjük csak el nyugodtan a füleink mellett, hiszen az uniós túlzottdeficit-eljárásnak már régen vége(?), így ez a kasszírozás semmi másról nem szól, miszerint a Hitvány Rendszernek nem köllenek az értelmiségiek!

Mert ebben a Hitvány Rendszerben hitványságnak számít értelmiséginek lenni! Pontosan erről értekezett egy tegnapi interjújában G. Fodor Gábor, a sok-sok állami milliárddal kitömött “Századvég” nevű “kutatóközpont” igazgatója, aki nem volt rest kifejteni azt a hitvány véleményét (érdemes a linkelt cikket elolvasni!), miszerint a liberálisok igazából kirekesztők, független szakértők nem léteznek (ő sem az!), az “értelmiségi” (ő nem az!) csupán egy csalás és itten csak a “politikához értők” léteznek (mint ő, meg azok a “politikusok”, akinek a seggeit ő hitványul kinyalja), az elemzőknek (mint ő) pedig az a kötelezettségük, hogy hitvány módon a kormány szempontjából világítsák meg a kormány tevékenységét úgy a kormánynak, mint az alattvalóknak … a polgároknak! … Lehet, hogy hitványság a részemről, hogy a Hitványpista korabeli kiszólására (“A szakértelem bolsevista trükk!“) kezdtem rögtön asszociálni, de a helyzet az, hogy az Értelmiséget hitvány módon Nemlétezőnek sőt, Ellenségnek (a liberálisokat meg kirekesztőknek) kikiáltani egy bizonyos, nem ippeg és punkt “polgári-keresztényi-jobboldali” éra sajátossága volt, amivel ez a 2003-ban doktorált, osztán éveken át havi 700 ezerért a Hitványpártnak szakértő “nemértelmiségi, elkötelezetten jobboldali politikatudós”, aki manapság egy olyan cég igazgatója (meg a lerohasztott ELTE oktatója!), aki a mi milliárdjainkból nézi hitványul a saját (zsebét), meg a kormányzat (zsebe) szempontjából a szerinte/ük Létező Valóságot, az valószínűleg nincsen tisztában … Hiszen nem értelmiségi, így történelem-(pláne felelősség-)tudata nem is létezhet! Ámde, hogy a Hitványságot, mint Alapvető Erkölcsi Normát beállítani, erre még büszkének is lenni, az ezt tagadókat pedig gyakorlatilag hitványaknak nevezni … hát az HITVÁNYSÁG!

“No látod, kedves Barátom! Itten a Morál az Amoralitás, megkövetelt Norma a Hitványság! Lehet ezen ugyan vitatkozni, csak nem érdemes!” – …

… és ezt …

szendamondta!


A 42-es busz

Ez a poszt most nagyon rövid lesz. Megígérem! “Műfajilag” pedig abba az “Életképek“-kategóriába sorolható, amelyet “Bonhomme” Köztársunk a saját bevallása szerint “nagyon szeret”!

Tegnap délután legkisebb fiammal (a “Kilencéves Harmadikos“-sal!), egymás kezét fogva bandukoltunk hazafelé abból az “Egésznapos Iskolából“, melyet Unser Vezér, a Mi Fényességes BoldogságunkHoffmann Rózsa” álnéven reánk erőltetett. Mivel már fél öt volt és a Kölök Úr az apja kíséretében gyalogolt, nem köllött attól tartanunk, hogy valamelyik Sintérhuszár (ezeket az egyenruhás embereket néhány esztendővel ezelőtt még “rendőrök”-nek híttuk … wo sind die schönen alten Zeiten?!) “csellengésért” nyakon ragadja őt (a kurvapecérek és a drogdílerek helyett) és akár tizenkét órára is őrizetbe vegye … mert ugyi az egyik legújabb, rendkívül “okos” és pláne “megfontolt” ezerharmados törrrvény, és BéeM-rendelet szerint, a zsandárnak akár még erre is joga lenne!

Gyalogolunk tehát a Kölökkel, s mentünkben áthaladtunk (régóta fideszesek, tehát semmihez nem értő, korrupt gazemberek által irányított) városunk egyik legforgalmasabb terén. Ez a tér többek között arról híres, hogy itt akkumulálódik a városon átmenő észak-déli, illetve kelet-déli teherforgalom (meg vissza is), hogy itt szinte mindíg “dugók” vannak, hála a lezárt városközpontnak, meg a totál idióták által beprogramozott forgalomirányító lámpáknak, és hogy itt évente háromszázhatvanötször tizenkét órában egyetlen köbdeciméter nem sok, de annyi tiszta levegőt sem lehet a Zembernek a tüdejibe beleszívni!

De ez a tér arról is nevezetes, hogy a város összesen 49 buszjáratából tizenkilencnek itten vagyon a “kereszteződése”, így osztán itt mindíg nagy a tülekedés a tömegközlekedők között (is). Az említett buszok közül az egyik a “42-es”, amelyik arról híres, hogy jószerint ennek a leghosszabb a közlekedési távja, ez köti össze a város két “szakadtnegyedét” egymással és a városközponttal is, és ez az egyik, amelyik még a csúcsidőszakban (06.30-07.55, illetve 14.45-16.05) is a legritkábban, azaz 25 percenként jár, egyébként meg ötven perc a követési “távolság”.

Tegnap délután mi, az “Apus” és a “Kölök Úr” pontosan 16.26-kor értünk a Nevezetes Térre, s azon belül is a hírhedt 42-es busz megállója mellett haladtunk el. Az “öbölben” éppen bent állt ezen járat aznapi utolsó, “sűrített” járata, amelyről ha valaki lemaradt, várhatott még további (minimum) ötven percet. Tájékoztatásul megjegyezném még, hogy minden busz ebből “öbölből” csak úgy indulhat tovább, ha az onnan mindössze öt(!) méterre lévő rendőrlámpa zöldet mutat neki! Mivel ezeket a lámpákat a fentebb már említett “szakértők” a tapasztalati vélelmezés szerint direkte úgy állították be (már évek óta), hogy a téren állandósuljanak a dugók, így gondolom senki nem csodálkozik azon, hogy a buszoknak szabad jelzést adó lámpa mindössze 12 másodpercig “zöld” és közel 120 másodpercen át “piros”. Ezzel itten mindenki tisztában vagyon, s a “mindenki”-be nyugodtan bele lehet érteni a 42-es busz valamennyi sofőrjét is.

A nevezetes napon és időpontban, valamint a hírhedt téren mi, apa és fia a következő jelenetnek voltunk szemtanúi:

  • a 42-es busz beáll az “öbölbe” és nyitott ajtókkal pontosan annyi időt tölt el a megállóban, amíg a tőle öt méterre lévő lámpa pirosra nem vált (max. 12 másodperc);
  • a lámpa pirosra vált, mire a busz sofőrje azonnal bezárja az ajtókat, majd kb. két és fél méterrel előrébb gördül;
  • az ajtózárás láttán, a megállótól akkor még mintegy húsz méterre lévő két, ránézvést 10-12 esztendős (és tagadhatatlanul roma) kiskölök, a hátukon zötykölt iskolatáskával lélekszakadva rohanni kezd – érthető okokból, hiszen ha nem érik el ezt a buszt, akkor majd’ egy órát várhatnak a következőre;
  • mire a két kiskölök a buszhoz ér, addig az már a lámpa előtt rostokol és arra vár, hogy KÉT perc múlva az “zöldre” váltson;
  • a kölköcskék bátortalanul kopogtatják a busz ajtaját és mutogatva kérik a vezetőt, hogy az engedje már őket felszállni;
  • a sofőr rázza a fejét, a háta mögé mutat, ezzel jelezve, hogy csakis a megállóban lehet felszállni;
  • a két (roma) kisember mutogatja a bérletét és pantomimmal tovább kérincséli a vezetőt;
  • közben a lámpa “zöldre” vált, a sofőr beletapos a gázpedálba, s gúnyos mosollyal “bemutatva” a kicsiembereknek, elporzik az ippeg aktuális végállomása felé!

Rohadék!” – morzsoltam el halkan a fogaim között, de a Kölök Úrnak olyan jó a füle (még), hogy meghallotta. “Apa! Te most azért vagy dühös, mert a sofőr bácsi nem engedte fel a buszra azt a két gyereket?” – kérdezte tőlem. “Igen fiam, azért! Meg azért is, mert pontosan tudta, hogy ezzel kitol velük és mert akár meg is tehette volna, hiszen két percig állt a piroslámpa előtt.” – válaszoltam neki. “De apa, miért csinálta ezt az a bácsi?” – faggatott tovább a gyermekem. “Azért, mert egy rohadék!” – mondtam én.

A “Kölök Úr” ezután percekig nem szólt semmit. Némán bandukoltunk egymás mellett, egymás kezét fogva további tíz percig, s már szinte a házunk kapujánál álltunk, amikor a gyermek ismét megszólalt:

– Apa!
– Mondjad Kicsim!
– Neked igazad volt!
– Hogyhogy?
– Az a bácsi tényleg egy “rohadék” volt!
– Jajj Kicsikém! Ne mondj ilyeneket! Tudod, hogy ilyesmiket hány felnőtt ember csinál ma minden nap másik felnőtt emberekkel?
Akkor azok is rohadékok!

… és ezt …

egy “szendamfi” mondta!