“H”, mint Hitványság

Néhány esztendővel (bő négy!) ezelőtt a kék mezőben, csillag-koszorúba fogott “H” jelzés Európa államvezetői számára (is) azt jelentette, hogy “Hát igen! Így köllene nekünk is csinálni!“. Osztán eltellt az a bizonyos “bő(ven szűk) négy” esztendő, és manapság a rendszámtábláinkon az a bizonyos “H” azt jelenti, hogy “Hitványság“! … Köszönjük Viktor!

A hitványságnak számos változatát különböztethetjük meg: van politikai és van polgári, van ünnepi és van hétköznapi, van egyházi és van világi, van egyéni és van csoportos is. Mindegyikre számos példát találhatunk kies Hazánkban, de valamennyi egylényegű: az Aljasság és a Silányság, a Részvétlenség és a Jóra Való Restség édestestvérei, illetve a Nyomor és a Szenvedés, a Kirekesztettség és a Kifosztottság, a Depresszív Reménytelenség és a Már Csak Az Elmúlást Váró Beletörődés nemzői. Mindezek azok, melyekkel köznapi létezésünk során egyre tömegesebben találkozhatunk a média-közvetítette politikai “Reality Show“-ban, utcáinkon és köztereinken, a hivatalokban, a munkahelyeinken, családi és baráti köreinkben.

Nem annyira rossz a helyzet, mint ahogyan azt Te látod! – mondta tegnap egyik ismerősöm, aki a majd’ hat évtizednyi nagykorúsága során megszerzett tapasztalatai ellenére is javíthatatlanul optimista. “Minden tiszteletem a Tiéd, drága Barátom és irígylem is Tőled az optimizmusodat, de ha Te komolyan gondolod amit mondtál, akkor vakon jársz a világban!” – válaszoltam neki keserűen és kezdtem sorolni csak a közelmúlt példáit.

Kizuhan egy meztelen férfi az egyik budapesti szálloda erkélyéről. A Balha Lujza tér aszfaltján pillanatokon belül százak gyűlnek össze, de nem azért, hogy segítséget nyújtsanak (erre mindössze egyetlen ember volt hajlandó), hanem hogy szemtanúi legyenek az “eseménynek”. Rögvest elő is kerülnek a mobiltelefonok, de nem azért, hogy hívják a mentőket, hanem hogy a beépített kamerákkal hitvány módon megörökítsék azokat a perceket, amelyek során az áldozat lassan elveszíti kűzdelmét a Halállal. Osztán amikor az utóbbi lett a “győztes”, néhány hitvány ember még arra is vetemedett, hogy kiröhögje az egyetlen segítségnyújtót, mondván: “Minek erőlködtél, hiszen úgy is kiszenvedett a csóka?!“. … Hát köll ezen csodálkozni egy olyan országban, ahol egy hitvány kormányzat, több mint negyedezernyi képviselő igenlő szavazatával képes meghozatni egy olyan hitvány törvényt, amelyik köztörvényes bűncselekménynek nyílvánítja az utcákon megnyílvánuló nyomort, nincstelenséget, elesettséget, hajláktalanságot? Ahol hitvány önkormányzatok százai használják ki hitványul ezt a “lehetőséget”, helyi rendeleteket hitványul “megalkotva”?

A Hitványpárt ügyvezető alelnöke által polgármesterkedett Debrecenben ugyan ilyen rendeletet még nem szavaztattak meg, de mindez csak idő kérdése, hiszen a Cívisváros “vezetőségétől” sem idegen a hitványkodás. Ha a hitvány módon Közellenségnek kikiáltott Európai Unió adott rá hitványul elkölthető pénzt, akkor fel is újítottak néhány közoktatási intézményt. Ezek udvarán ugyan ma ott virít a műfű, várva az ifjú labdarúgókat, de ahová nem sikerült a Gyarmatosítóktól pénzt szerezni, ott meg omlik a vakolat, dőlnek ki az ablakok, a kezekben maradnak a harminc éves pozdorja-ajtók kilincsei, a szétnyűtt padokra csorog a felsőbb szintek karbantartás híján eltömődött-eltört vezetékeiből a szennylevek, termenként hat, őskövület armatúrából négy-öt neoncső igyekszik bepislákolni a 18°C-ra leszabályozott fűtésű helységekben fagyoskodók mindennapjait. … “Hja, kérem! Takarékoskodni köll!” – vonták meg hitvány módon vállukat a helyi Döntéshozók, majd sürgősen felszálltak arra a gépre, amelyik a novemberi, hideg hétköznapok, szürke debreceni valóságából átröpítette őket a napfényesen trópusi Floridába, persze hitvány módon, közpénzen! … Arra a hitványkodó magyarázkodásukra, miszerint … az aligátornézős, pecázós, koktélozós weekendjükre csakis “költségmegtakarítási” okokoból volt szükség (így? lett olcsóbb a repjegy!), meg hogy ez egy távfűtéses (Floridában szerintem éghajlati okokból sem fűtenek gyakrabban, mint évszázadonként egy-két alkalommal, akkor sem “táv”!), szakmai kiküldetés volt, a maszek hétvége meg azért szerepelt egyetlen számlán, mert a szegedi utazásszervező faszkalap módon nem volt képes megosztott számlát kiállítani, de mi majd ezt külön befizetjük, … nem vesztegetnék bővebben szót. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a “zsé” befizetése és az ennek alapján történő bizonylat kiállítása nem sajtó jelenlétében fog megtörténni (meg fog történni?), s azon nem lesz jelen a HírTV sem.

Mert ez a HitványTV úgyanúgy “kényes” a sajtóetikára, mint a tájékoztatási kötelezettségére is. Ha köll, akkor nyíltan, közvetítőkocsikkal felvonulva, hitvány módon forradalmi eseményeknek kommentálja azt, hogy egy hitvány emberek által felbérelt, hitvány csőcselék 2006. szeptemberében lerohanja a hitványul felszerelt rendőröket és elfoglalva felgyújtja a ma már csakis hitvány műsorokat gyártó MTV (akkori) épületét. Ámde, ha az köll, akkor meg rejtett(!) kamerával svenkeli végig egy nyílvános rendezvény, a Hét Olajfa Egyesület egyik minapi pódiumbeszélgetésén megjelenteket. … Azt a hitvány magyarázkodást, miszerint ők azért folyamodtak ehhöz a módszerhez, mert “nem akarták zavarni” a rendezvényt, simán elengedhetjük a fülünk mellett, hiszen ott rajtuk kívül számos stáb forgatott még (nyíltan)! Ezért én inkább azon vélemény mellett tenném le a voksomat, miszerint a közönségről ezen hitvány módon elkészített videófelvételek pusztán annak a hitvány Listának kiegészítésére, avagy frissítésére szolgáltak, amelynek hitvány névadója (a Hitványpárt és a Hitványfocicsapat igazgatója) a minap azzal a hitvány magyarázattal tagadta meg a hitvány módon megszerzett bajai győzelemmel kapcsolatos költségelszámolás közzétételét, hogy “Megkeresésük kapcsán tájékoztatom, hogy a joggyakorlatnak megfelelően a pártok (…) nem minősülnek sem állami feladatot, sem pedig közfeladatot ellátó szervnek, és ebből kifolyólag esetükben nem alkalmazandóak a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó szabályok sem.

Mert itten az a “közérdekű”, amit a Nemzeti Köz(g)ép Kormánya a maga hitvány módján annak minősít. Az nem közérdekű, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk, ugyan mijafaszér’ lett mán’ megint díszdoktor (most éppen) a japán “Jóskaegyetemen“, csak az, hogy eztetet megkapta. Az sem közérdekű, hogy ezt ki és miért cserébe gründolta ki nekije, csak az, hogy az egyébként még magyarul is alig tudó, Hitvány Pacák a pálcikabetűs oklevelét kibiggyesztheti a hitvány módon szerzett egyik ingatlanja falára. Azt persze (most már) mindenki tudhatja, hogy ez a felkapaszkodott, Hitvány Parvenü, aki hitvány módon szerezte meg egy, az általa létrehozottnál valószínűleg kevésbé hitvány rendszertől a hitvány, az “Oszt’ jónapot!“-ig terjedő jogtudományi ismereteit, egyszerűen képtelen végig”szolgálni” egyetlen olyan miniszterelnöki ciklusát sem, amelyben nem kap valahonnan egy, maximum a makulatúrával megegyező értékű “diplomát” (2002-ben például egy kisrepcsit köllöt bérelnünk nekije azért, hogy a sehol nem jegyzett, amerikai Tufts Egyetem hasonlóan “dörzsölős” papírját a szalonnazsíros kezei közé kaparinthassa!). … És Ő, ez a Hitványul Kétszeres Díszdoktor az, aki a tavalyi 7,2 milliárdos elvonás után, újabb négymilliárdos “zárolással” kényszeríti ismételt “szénszünetre” az egyetemeinket! Azt a hitvány magyarázatot pediglen, melyet a hitvány miniszter hitvány tárcája hitvány módon közzé mert tenni, engedjük csak el nyugodtan a füleink mellett, hiszen az uniós túlzottdeficit-eljárásnak már régen vége(?), így ez a kasszírozás semmi másról nem szól, miszerint a Hitvány Rendszernek nem köllenek az értelmiségiek!

Mert ebben a Hitvány Rendszerben hitványságnak számít értelmiséginek lenni! Pontosan erről értekezett egy tegnapi interjújában G. Fodor Gábor, a sok-sok állami milliárddal kitömött “Századvég” nevű “kutatóközpont” igazgatója, aki nem volt rest kifejteni azt a hitvány véleményét (érdemes a linkelt cikket elolvasni!), miszerint a liberálisok igazából kirekesztők, független szakértők nem léteznek (ő sem az!), az “értelmiségi” (ő nem az!) csupán egy csalás és itten csak a “politikához értők” léteznek (mint ő, meg azok a “politikusok”, akinek a seggeit ő hitványul kinyalja), az elemzőknek (mint ő) pedig az a kötelezettségük, hogy hitvány módon a kormány szempontjából világítsák meg a kormány tevékenységét úgy a kormánynak, mint az alattvalóknak … a polgároknak! … Lehet, hogy hitványság a részemről, hogy a Hitványpista korabeli kiszólására (“A szakértelem bolsevista trükk!“) kezdtem rögtön asszociálni, de a helyzet az, hogy az Értelmiséget hitvány módon Nemlétezőnek sőt, Ellenségnek (a liberálisokat meg kirekesztőknek) kikiáltani egy bizonyos, nem ippeg és punkt “polgári-keresztényi-jobboldali” éra sajátossága volt, amivel ez a 2003-ban doktorált, osztán éveken át havi 700 ezerért a Hitványpártnak szakértő “nemértelmiségi, elkötelezetten jobboldali politikatudós”, aki manapság egy olyan cég igazgatója (meg a lerohasztott ELTE oktatója!), aki a mi milliárdjainkból nézi hitványul a saját (zsebét), meg a kormányzat (zsebe) szempontjából a szerinte/ük Létező Valóságot, az valószínűleg nincsen tisztában … Hiszen nem értelmiségi, így történelem-(pláne felelősség-)tudata nem is létezhet! Ámde, hogy a Hitványságot, mint Alapvető Erkölcsi Normát beállítani, erre még büszkének is lenni, az ezt tagadókat pedig gyakorlatilag hitványaknak nevezni … hát az HITVÁNYSÁG!

“No látod, kedves Barátom! Itten a Morál az Amoralitás, megkövetelt Norma a Hitványság! Lehet ezen ugyan vitatkozni, csak nem érdemes!” – …

… és ezt …

szendamondta!

Advertisements

3 hozzászólás on ““H”, mint Hitványság”

  1. emigrant szerint:

    Jó ez a kép. Kinagyítottam az oklevél szövegét, hogy ki tudjam betűzni. Jobbra nagy betűkkel egy hagyományos japán lepényhalból készült étel receptjét olvashatjuk, mellette balra apró betűkkel a szakácskönyv írójának neve (Kaja Magaeszi, japánosan: Kajaeszi Maga) áll, legbalrább pedig egy híres haiku-vers, mely hevenyészett fordításban ekként hangzik: “Hiába van nyár, az egylevelű páfrány csak egylevelű.” A receptet értem, ahhoz passzol a szakácsföveg, de ezzel a verssel vajon mit akartak mondani?

    • szendam szerint:

      Kedves Köztársam, … horribile dictu: Barátom!
      Hát, most nem is tudom, hogy miképpen rekommenteljem a kommentedet anélkül, hogy különösebb kárt okoznék az Egódban, eközben azért az Igazságot is elregéljem, de ne kölljön lerombolnom a Nimbuszodat Köztársaink, tehát Barátaink előtt!
      Ezen szempontjaim szerint én a fenti bejegyzésed bizonyos részét (több, mint felét!), a kissé már meggyengült látásodnak, illetve a német nyelvterületen eleddig eltöltött esztendőid okán bekövetkezett japán nyelvtudásod megkopásának tudom be!
      Szóval abban igazad van, hogy az a bizonyos “dokument” igazából egy recept, de nem a lepényhal hagyományos japán módszerét, hanem a Felcsútmagyari Dagadtpióca E-ON-gázon és MOL-zsírban való kisütésének abszoljate magyarosch (álá Orban Szan!) módozatát taglalja! Ezt én onnan tudom, hogy bármiféle ilyen dolgot Náladnál sokkal ferdébb szemmel nézek és az ilyesmik miatt az én popsimon sokkal több a (kelet-európai japán) seggpötty!
      De emiatt ne ess kétségbe, hiszen két államhatár és nehány esztendő választ el minket egymástól, amit azonban kompenzálni lehet(ne) egy végre alapos, csakis kettejünk között létre hozandó kvaterkázással (a csülkös-gombás pacal részemről még áll!).
      Köztársi és Baráti üdvözlettel:
      szendam!

  2. bonhomme szerint:

    H, mint hát igen…
    H, mint hogy juthattunk idáig?
    H, mint helyre kell hozni!
    H, mint hű, de nehéz!
    H, mint hah, végre…!
    H, mint ha még egyszer…., akkor az ország tutira megy a levesbe!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s