“F”, mint Fordítva

Egyre jobban el vagyok képedve azon, hogy Idehaza, azaz Abszurdisztánban milyen természetesnek veszi szinte mindenki azt, hogy itten minden létező dolog pont fordítva működik, mint azt a Józan Ész diktálná (… az Írott Törvényekről nem beszélnék, lévén azoknak semmi közük sem az előbb említett kritériumhoz, sem pedig a legalapvetőbb jogi normákhoz!).

A hétköznapi, tehát a normális módon működő szerepek felcserélődésére, több évtizeddel ezelőtt írt egy tökéletes versikét A Rímhányó Romhányi. Emígyen hangzott:

A macskafogó egér
(Műfordítás)
Egy jókora macskát
fogott az egérke,
Nagy munka, nem mondom,
de mégis megérte.
– Engedj el – könyörgött
a macska riadtan –
szegény jó szüleim
aggódnak miattam!
És bár a cirmosnak
a könnye is megeredt,
nem tudta meghatni
A kevély egeret.
– Bekaplak! – ugrott rá
az egér ordítva…
(eredetiből fordítva).

Ez a romhányis szösszenet azért jutott most az eszembe, mert ebben az egyre abszurdabbá váló országban annyira felcserélődtek a megszokott szerepek, hogy manapság(?) már ott tartunk, hogy köztörvényes bűnözők írják a törvényeket (önmagukra), egyeseknek szabad az, ami egyébként senkinek (másnak) nem szabad, működtetni hazudják azt, ami nem működik, a beosztottal találtatja ki a főnöke, hogy miként és mennyire zsákmányolja ki és az “ellenzéki” politikus (aki szerint “lehet más…“) együtt mutyizik a mutyizás miatt állítólag leváltani szándékozott kormánnyal! … Aki nem hiszi, hát olvassa el az alábbi, végtelenül tömöríteni szándékozott példácskáimat!

Amikor a “Szakszervezet” képviseli a Munkaadó érdekeit

Talán még emlékszik rá valaki, hogy anno, még “Azemútnyócév” vége felé a jelenlegi kormánypárt többek között azzal nyerte el számos pedagógus szavazatát, hogy az iskolákban Rendet és Fegyelmet, a tanároknak pediglen “Életpályamodellt” ígért. Az előbbi aztatat jelentette (vóna), hogy a tanárnak lesznek “eszközei” a renitens, azaz az antiszociális diákok megfékezésére, az utóbbi pediglen azt, hogy a “Nemzet Napszámosai” végre és valahára tisztességes fizetést fognak kapni azért a melóért, hogy “kitermeljék” nekünk, a Társadalomnak a “Kiművelt Emberfőket“.

Nos ebből mindössze annyi valósult meg, hogy a renitens, antiszociális diák még mindíg bent “csinálhatja a feszkót” az iskolákban (igaz, csak 16 esztendős koráig), de rend vagyon és már fegyelem is, hiszen a munkáltatói jogok gyakorlójából egyszerű üzenetrögzítővé degradált iskolaigazgatók minden hónap utolsó keddjén kötelesek az Állami Szuperhivatalnak (“Klik“) jelentéseket tenni arról, hogy egykorvolt beosztottjaik, mai kollégáik mikor, hányszor és miként sértették meg az Állami Előírást! Az Életpályamodell “jelentős fizetésemelése” pediglen úgy “valósult meg”, hogy “átlagosan” ugyan meg lett a beígért béremelés fele(?), de elvettek minden pótlékot (szakmait és túlórait is), cserébe szeptember 1.-től 26-ról 32 órára emelték a heti, iskolában töltendő munkaidőt, mindezt pedig úgy, hogy se egyéni, sem pedig kollektív szerződés.

A tanárokat elvileg képviselni hivatott szakszervezetekből a Nagyobbik Sza(r)kszervezet simán beleegyezett minden ilyesmibe, “előremutatónak” nevezte azt a tegnap előtti “ágazati szerződést”, amiben továbbra sincsenek garantálva a munkavállalói jogok, simán eltekintett a meg nem valósult munkáltatói ígéretek mellet, de úgy most, mint korábban sem, “nem érti”, miért köllene itten és emiatt bármelyik pedagógusnak is sztrájkolnia … azaz a munkáltatótól ezen módon kikényszerítenie a jogait és az ígéreteket. … A Sza(r)kszervezet ezek szerint a Munkáltató érdekeit képviseli a Munkavállaló felé és ez ugyan nem különösebben tekintendő furcsának, ámde az talán igen, hogy az Államot hűen kiszolgáló szervezet (PSZ) állítólag a mai ellenzék legnagyobb pártjához vagyon “bedrótozva”, míg az azt elutasító kisebbik meg eredetileg a mai Kormánypárt “Kapcsolt Része” volt. … Megfordult a Világ és vele együtt az Érdekek is! … Ugyi?!

Amikor a munkavállaló törvényesen piálhat

Általános előírás minden munkavállalónak, hogy ittasan nem jelenhet meg a munkahelyén, ott alkoholt nem fogyaszthat, munkáját, feladatait szeszes befolyásoltság alatt nem végezheti. Ez szerintem egy teljesen normális kritérium, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ámde vannak egyes “munkavállalók”, akiknek a “munkáltatója” az ilyesmit simán elnézi, azt egy magától értetődő “hagyománynak” tekinti, s így semmiféle módon korlátozni nem akarja.

Az már egy nagyon régi, paraszti hagyomány, hogy minden béresnek, minden reggel, minden munkakezdés előtt egyszerűen “kijár” a szinapszis-gerjesztő, napkezdő “Feles“. Ezt óhajtották még egy, a korabeli, “Moszkvai Divat” alapján megtörni az “Emútharmincév” akkori politikusai azzal, hogy reggel kilenc óra előtt mindenkinek(?) megtiltották a szeszesital fogyasztását. Ezen nem köll csodálkozni, hiszen akkor még ugye “Gyarmat” vótunk.

Most meg ugyi már nem vagyunk azok, főleg 2010 (… ’11, ’12, ’13) óta, amióta az Országgyűlést elárasztották a Béresek, meg a Zsíros (Kövér) Parasztok, akik osztán eme “Nemes Hagyományt” megtörni még a napi gyakorlatukban sem akarják … mivel az a “sajátjuk”, illetve “sajátosságuk”! Annak ellenére sem, hogy egy, magát kádéenre piált Képviselőtárs már nem egyszer okozott botrányt az Ülésteremben, s ezért az Országgyűlés Büféjében egyesek javasolni voltak bátrak a szeszesitalok forgalmazásának betiltását.

Nos, mivel az illető, Kádéenpiás Képviselgő Úr nem a szexista, csupán a szeszista megnyílvánulásairól híres (bár azt tudni köll, hogy ő ugyi tán ivott, tán’torogott, de emiatt őtet megszólni csakis per terhe alatt szabadott!), ezért osztán a Házbizottság elé kerülhetett azon tíltó határozati javaslat, miszerint a parlamentben piát árulni (fogyasztani?) nem szabad, lévén az egy olyan munkahely, ahol a Köz által fizetett közszolgák dolgoz(ná)nak.

A Főméltóságú Házbigottság azonban úgy döntött, hogy az időnkénti, orvosi lelettel nem bizonyított, csakis és kizárólag ellenzéki szemmel annak látható kilengések (billegések) nem indokolják, hogy eme speciális munkahelyen ugyanazon előírások vonatkozzanak a munkavégzőkre, mint a hétköznapi életben. Ezért osztán a jövendőben is lehet akár rommá is piálniuk magukat azon KÖZalkalmazottaknak, a KÖZpénzéből kapott fizetésükből, akik csupán olyan csekélységekkel vagyonnak megbízva, mint példának okáért a törvények “megalkotása”. … Megfordult a Világ, hiszen ezek szerint az árokpartot kapirgáló Közmelós sokkal felelősségteljesebb munkát végez, mint a Marhagyűlés … izé … az Országgyűlés padsoraiban bőgő … izé … szónokoló Képviselő, lévén az előbbit rendszeresen megszondázzák, az utóbbit pedig legfeljebb ha a Szondaipszosz vonja kérdőre. (Megjegyzem, ismerek egy-két Közmelóst, akit én sokkal alkalmasabbnak vélek a törvényhozási munkára, mint Pálffyt, avagy Orbánt az árokkaparásra … szondáztatás után is!)

Amikor a házmestert kötelező feljelenteni

Abszurdisztánnak voltak olyan történelmi korszakai, amikor a Házmesternek kötelessége volt megfigyelnie, illetve feljelentenie a T. Lakóközösség azon tagjait, akik nem a kellő lojalitással viseltettek az ippeg aktuális Rendszer iránt. Az ilyen üldözendő magatartás időnként zsidóbújtatásokban, időnként meg a Szabad Európa, illetve az Amerika Hangja hallagtásában (utóbbiakat könnyű volt leleplezni, lévén a gangig harsogott ki a “bííííp-zrrrr-csrrrr-dúúúdúúú“), avagy a Szabad Nép szemétbe dobásával (“Kukavizit“) nyílvánultak meg.

Osztán teltek-múltak az évek és a házmestereket mentesítették eme törvényes kötelezettségeik alól (onnantól csakis a Hatóság háláját eredményező “önszorgalomból” tehették, amit tettek). Osztán mégtovább teltek az esztendők, lett itten valamiféle “Rendszerváltás” és a házmesterből “Közös Képviselő” lett, akinek legfőbb dolga a kasszírozás, azaz bevételeztetni a Közös Rezsit (meg “lebarnítani” az antiszociálisan viselkedő lakótársakat).

Újabb néhány esztendő múltával, egy bizonyos “Második Orbán-kormány” hatalomra jutásának negyedik esztendejében, ezek az ex-hausmeisterek újabb kihívás elé voltak kénytelen nézni. Egy bizonyos, meglehetősen gyanús körülmények között alaposan megtollasodott, csepeli bürgermeister, mint országgyűlési képviselő és Rezsicsökkentési Hatalom-megbízott azzal a törvényjavaslattal örvendeztette meg az egész országot, hogy a társasházak közös költségeire is kiterjesztett állami diktátum jótékony hatásairól minden közös képviselőnek havonta kötelessége tájékoztatni a T. Lakóközösséget. De nem ám csak úgy, ahogy ez a hauszmájszter a maga, valószínűleg selejtes ízlése alapján gondolja! Hanem pontos előírások szerint: jól látható helyen, nagy formátumban, kizárólag “Arial” betűtípussal és minden egyes fizetési ciklusban.

Hogy ezzel mért is Fordult meg a Világ? Hát azért, mert ha néhány közös képviselő arra vetemedne, hogy rezisztensnek bizonyulna a RezsIsten Hitével szemben és nem hajlandó, avagy trehány az előírtak szerint fennen hírdetni Tökéletes Kormányunk Tökéletlen Intézkedésének Evangéliumát, akkor a T. Lakóközösség bármelyik tagja feljelentheti őt! … A Fordított Szereposztás szerint tehát mostantól nem a T. Lakónak köll keresnie a Házmester kegyeit, hanem fordítva, amivel nekem nem is lenne különösebb bajom, hiszen ez lenne a normális, … csakhogy talán nem így!

Fordítva működik tehát itt minden, ebben a Fordított Demokráciában: a rabló kiált tolvajt, a prosti csinál úgy, mint ha apáca lenne (az meg prostiként viselkedik), a befőtt teszi el a nagymamát és a szar húzza le a vécét!

… és ezt …

… szendamondja!