A magyar Állam-maffia jelene és jövője

Most már bizonyos, hogy kampány-üzemmódba kapcsolt az ország, ugyanis a könyvpiacon egyre szaporodnak a “felvilágosító” művek. Az előző posztomban ismertetett, “A magyar polip” című műben Magyar Bálint és szerzőtársai vették górcső alá a “Fidesz” nevű politikai és gazdasági bűnszövetkezet kialakulásának hogyanjait és mikéntjeit, most pedig Debreczen József állt elő egy olyan művel, ami ugyanezen maffia 2010 óta tartó jelenét és lehetséges jövendőjét taglalja. Érdemes beleolvasni ebbe is!

Debreczeni József új könyve: A fideszes rablógazdaság

Orbán és Simicska

November 15-én jelenik meg Debreczeni József új könyve: A fideszes rablógazdaság. A szerző nem először foglalkozik a politika fekete pénzeivel, erről szólt már A politika fertője című kötete is. Ezúttal a 2010 utáni időszakra koncentrál, ám az előzményeket is fölidézve, fejlődésében mutatja be a rablógazdaságként működő fideszes „szervezett felvilágot”. Mottóul Szent Ágoston másfél évezrede leírt igazsága szolgál: „Igazságosság hiányában mi egyebek a királyságok, mint nagy rablóbandák?” Az itt közölt részlet a könyv egyik – tömörített – fejezete.

Az első kormányzati ciklus idején az Orbán–Simicska-féle politikai-gazdasági holding nagyságrendekkel növelte részesedését az ország hatalmi és anyagi erőforrásaiból. Olyannyira, hogy törekvései mindkét téren túl mohónak tűntek, így négy év múlva el is vesztette a kormányzati pozíciót, és újra ellenzékből volt kénytelen folytatni tevékenységét. Amely viszont mind politikai, mind anyagi téren megtartotta a hatalom birtokában elért nagyságrendet. Noha az Orbán vezette politikai üzletágban négy évvel később se sikerült megismételni a sikert, a párt megőrizte hegemón pozícióját a jobboldalon, továbbra is egyedüli hatalmi aspiránsként szerepelt, és csak idő kérdése volt, mikor szerzi meg újra az államhatalom fegyvertárát. Ehhez óriási anyagi erőforrásokra volt szükség, amelyeket a Simicska vezette (fekete-)gazdasági üzletág nemcsak biztosítani tudott, de újratermelni és növelni is. A 2010-es év így meghozta az újabb – a korábbinál sokkal nagyobb – sikert, amelyért nyolc éven át vállvetve dolgoztak.

Ám kapcsolatukban 2010 után új korszak vette kezdetét: a gazdasági üzletág vezetője kormányszinten is jelentős területeket vont az irányítása alá. Immár két minisztérium is a Simicska-klán uralma alatt működik: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium. Továbbá csatolt részeik: a pénzelosztásokban kulcsszerepet játszó állami hivatalok, bankok, gazdasági társaságok. Orbán és Simicska viszonyáról ezt írta a Magyar Narancs újságírója, Rényi Pál Dániel: „Nehéz megítélni, hogy a miniszterelnöknek kapacitása nincs rá, esetleg csak ráhagyja a háttéremberekre, vagy nem is fér hozzá bizonyos források elosztásához. De számos olyan terület akad, amit láthatóan átengedett az érdekszférának. Nemcsak a földbérletek, az uniós pénzek és a közbeszerzések ügyei tartoznak ide; a gazdasági holdudvarnak nagy befolyása van például a közmédiumok számára elkülönített évi több tízmilliárd forint és a frekvenciák elosztása felett is.”

Szintén Rényi idézi a fentieket tovább árnyaló, fideszes körből származó jellemzést: „A kormány fontos pozícióinak leosztása alapvetően két emberen áll: Orbán Viktoron és Simicska Lajoson. Szándékaik, érdekeik azonban egyre kevésbé találkoznak. Beosztásából adódóan a személyzeti politika egyedül a miniszterelnök kompetenciája, és a kormányfő – mivel mozgástere megőrzése végett fontos szempont, hogy ne engedjen át minden pozíciót a gazdasági érdekcsoportnak – a lapokat nemcsak a kinevezésre ácsingózó káderek elől titkolja az utolsó pillanatig, de azok elől is, akikkel szemben maga is szabadságharcra van kárhoztatva. Ebben a küzdelemben a személyzeti politika Orbán legfőbb ütőkártyája.”

A kormányfő Matolcsyhoz is azért ragaszkodott oly sokáig, mert Matolcsy nem volt bekötve Simicskáékhoz, akik se rá, se a minisztériumára nem tudtak nyomást gyakorolni. Amikor tehát Orbán kijelentette, hogy Matolcsytól nem hajlandó megválni, ahogyan a jobb kezét se vágatná le, akkor nem a publikumnak, hanem Simicskának üzent komolyan. Azon az áron is, hogy nevetségessé válik – aminél nagyobb veszély nem fenyegethet egy autokratát.

Az Orbán–Simicska-viszony megítélése szempontjából nagy jelentőségű a Fellegi–Némethné-csere. Felleginek Viktor is, Lajos is a tanítványa volt a szakkollégiumban. Az előbbinek a kilencvenes évek elején a politikai tanácsadója lett, az utóbbinak később (legalább közvetve) az üzlettársa. Miután az Infocenter tulajdonosaként (Heti Válasz, Lánchíd Rádió, Class FM) a politika és a gazdaság metszéspontjában lévő médiabirodalom fontos helytartója lett, végképp beágyazódott mindkét oldalba.

„Egy barátjának már 2009 nyarán beszélt a lehetőségről, láthatóan izgalomba hozta a kormányzati munka. Mondta, hogy van benne jó értelemben vett küldetéstudat, hogy akar tenni az országért” – idézi Pethő András. Az új miniszter tehát azzal a hittel vágott bele a munkába, hogy össze tudja hangolni egyrészt a Fidesz politikai és anyagi érdekeinek, másrészt a Fidesz és az ország érdekeinek szolgálatát. Személyes kapcsolatban állt Orbánnal, de rendszeresen egyeztetett Nyergessel, olykor Simicskával is. „Fellegi környezetében ugyanakkor észlelték, hogy a minisztert nyomasztja a gazdasági háttéremberekkel való kapcsolat… »elkezdte őt fojtogatni ez a rendszer«. Egy Fellegihez közel álló forrás szerint »nem értették meg a Lajosék, hogy az nem fog működni, hogy odarendelik, és azt mondják neki, hogy akkor most ez így vagy úgy lesz«.”

Szerintem Fellegi nem értette meg: fel is őrölte őt a gazdasági érdekkörök nyomása. Naivitás volt azt hinnie, hogy egyszerre lehet szolgálni a Fidesz meg az ország érdekét. Hogy lehet valaki hazafi is, meg a hazát fosztogató szervezett felvilág tagja is… Mintha róla írta volna József Attila: „…ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.”

Fellegi kezének elengedése és a Simicskáék bábjának tűnő Némethné kinevezése a minisztérium élére Orbán veresége is volt. Ekkortájt arról szóltak a hírek, hogy már az Orbán belső politikai köréhez tartozó embereket is elérték a Simicska-féle polip csápjai: „Orbán az elmúlt másfél év alatt számos kormányzati ember »exkluzív bizalmát« volt kénytelen feladni: a közvetlen környezetéből is mind többen ágyazódtak be a gazdasági érdekszférába. Ma már nemcsak az érdekcsoport számára fontos egyéni képviselői indítványok benyújtásában jeleskedő Rogán Antal–Lázár János-kettős kötődik szorosan Simicska köreihez… egyre több államtitkár áll »személyes összeköttetésben« velük, s még a miniszterelnök szóvivője, Szijjártó Péter is folytat »meglehetősen kriptaszagú« megbeszéléseket Simicska Radóc utcai irodájában.”

Rényi szerint: „Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági holdudvaraként ismert pénzügyi hátország viszonya az elmúlt másfél év alatt kiegyensúlyozott volt, de ez most megbillenni látszik.” Fél évvel később, a földpályázatok és a Közgépes osztalékok botrányai idején még messzebb megy a következtetések levonásában: „Az oligarcházás azért lett országos politikai téma, mert ez az egyetlen problémakör, ami a jelek szerint túlnőtt a kormány vezetőjén, aki… maga se tudja befolyásolni az eseményeket… Hiába van terítéken a kérdés hónapok óta, a Közgép rendületlenül söpri be a sokmilliárdos megrendeléseket. A kormányfő a parlamentben annyira kínosan mellébeszélt, amikor erről kérdezték, hogy még fideszes képviselők is lesütötték a szemüket… Orbán pedig kénytelen elviselni ennek a politikai következményeit, mert nem tehet mást… Mert ha egyszer elfajulna a helyzet… jelentősége lehet akár annak is, hogy a Magyar Nemzet és a Hír TV nem Orbán Viktor, hanem Simicska Lajos érdekeltségébe tartozik.

A politikai aktorok mindig behelyettesíthetőek lesznek, a gazdasági hátország nem… Az látszik körvonalazódni, hogy… inkább Viktor a befőtt, és Lajos a nagymama…

Nem tudni, Orbán látja-e a végzetes politikai következményeit a… folyamatoknak. Lassan ráég a korrupció vádja, és… egyszerűen nem tud tenni ellene semmit. Nem hinném, hogy a politika legfelső szintjén bekötött üzletembereket különösebben foglalkoztatná az ország sorsa – különben nem lenne ilyen látványos a tarolás, és nem kerülnének felszínre a helyi szinten csalódott, kifizetetlen alvállalkozók ügyei… Ellenzékben nem sajnálták a pénzt a médiabirodalom és a párt intézményrendszerének… felbikázására. Viszont míg ellenzékben a gazdasági és politikai elit közös céljaként jelent meg a politikai hatalom megszerzése, addig a kormányrúd mellett a szereplőket eltérő érdekek vezethetik. A hátország számára kielégítő forgatókönyvnek tűnhet, ha rövid távban gondolkodik, és a választásokig hátralévő idő alatt szerez forrásokat, amivel a következő ciklusok alatt is tud gazdálkodni…

Orbán jelenleg – míg politikai vereséget nem szenved – biztos nem helyettesíthető, a politikai struktúra ugyanis az ő hierarchizált kapcsolatain (és persze renoméján) nyugszik… Ugyanakkor a politika és a gazdasági elit kapcsolatának logikájából következik, hogy a párt hátországa még akkor is stabil lesz, mikorra Orbán politikusként végképp leamortizálódik.”

Való igaz: jelenleg egy választási vereség nyomán se várható olyan politikai vagy gazdasági fordulat, ami veszélyeztetné Simicskáék gigantikus anyagi erőforrásait – mi több: azok birtokában hosszabb távon is determinálhatók lesznek a politikai folyamatok. Kérdéses viszont, hogy Orbán – vereség esetén – valóban leváltható-e a politikai üzletág éléről. Nem tudjuk, mennyire van maga is beágyazódva a gazdasági üzletágba: mennyire az övéi is azok az instrumentumok (például a médiabirodalom), amelyek szerepe egy válságban perdöntő lehet. Számos jele van, hogy ő nemcsak a vezére, de a tulajdonosa is a Fidesznek – minimum a társtulajdonosa.

Az azóta bekövetkezett fejlemények ráadásul azt jelzik, hogy sikerült visszaszorítania Simicskáék térnyerését. Először is rendet vágott a politikai fertályon. Lázárt maga mellé rendelte a kancelláriára, Rogánt a frakció élére: mindkét poszt kizárja a gazdasági körökkel való komolyabb flörtölést, szem előtt vannak, folyvást igazolniuk kell lojalitásukat. Az NFÜ hatáskörét Orbán megnyirbálta, a kancelláriához rendelte az uniós pénzeket, le is mondott az ügynökség elnöke, a Simicska emberének számító Petykó Zoltán. De mentek mások is…

Ám Rényi tévedése nem itt van. Hanem ott, hogy az újraválasztás politikai érdekét szem előtt tartó Orbán alapvetően szemben állna az anyagi javakat hajszoló Simicskával. Hogy az előbbire az utóbbi féktelensége okán „ég rá a korrupció vádja”. Orbán kielégítené a gazdák igényét, ha Simicska nem lopná el a földeket? Ugyan! Hisz Felcsút, az ő szűkebb pátriája lett a földszerzés országos bajnoka, azon belül is a hozzá ezer szállal kötődő stróman-szerű polgármester! A trafikokból is jócskán részesültek az illető „ismerősei”, sőt az újdonsült vőé is. Aki maga is a milliárdos közbeszerzéseket elnyerő, az alvállalkozóinak nem fizető gazdasági brigantik sorát szaporítja.

Felcsúton közpénzből épül egy magánbirodalom!

Orbán nemcsak küzd a „rablókkal”: maga is belül van a körön.

Hogy mennyire, az a következő fejezetből kiderül.

Reklámok

One Comment on “A magyar Állam-maffia jelene és jövője”

  1. bonhomme szerint:

    Emese álma

    E mese se mese; tudod-e, Emese?
    Turulről álmodtál, de ez horror-mese,
    avagy a fészekbe került kígyótojás
    és amit kiköltött, az egy rémlátomás.

    Meghaladja már az ép emberi elmét,
    de összes bűnükért pont ez érdemelnék:
    létrehozni nekik külön egy Gulágot,
    s oda vitetni e díszes társaságot!

    Törhetnék a követ, fejhetnék a kecskét,
    kúrnának egymással… Nem épp ezt keresték?
    Nagyon szép kommuna válhatna belőlük;
    csak példaképüket venném el előlük:

    A meghibbant Führert ha életben hagynánk,
    attól tartok, végül megint ráfaragnánk:
    képes lenne magát onnét kidumálni,
    és a bandájával újra nekiállni,

    hogy ezt az országot újfent felforgassa,
    és a köz vagyonát szanaszét lophassa,
    egymásnak ugrassza az nemzet két felét;
    ő megint jól járna, s mi innánk a levét.

    Hát kell-e ez nékünk? Mondjátok meg nékem,
    szolgaságban élő, birkalelkű népem!
    Tudom, elébb ebből kéne kilábalni,
    s a fideSS bűneit en bloc* kitálalni,

    hadd lássa mindenki, minek köszönheti,
    hogy most az életét éppen csak tengeti.
    Aki megteheti, menekül külföldre,
    s van, ki sosem lép majd ismét honi földre.

    Ismerje fel végre, s tegyen már ellene!
    Lássa, hogy ide most erős kéz kellene,
    nem sunyi lapulás: “Kivárásra játszunk!
    Egy élhetőbb ország ugyan leghőbb vágyunk,

    ámde nem tudjuk, hogy mit is kéne tenni:
    hogyan kéne sorsunk saját kézbe venni?
    Na de mit és hogyan? Mit kéne csinálni,
    hogy ne legyen okunk később majd megbánni?”

    Egységben a kétség, no meg a széthúzás;
    és ha a pártok közt nincsen összefogás,
    legjobb lesz, ha ezt mi párton kívül tesszük:
    saját sorsunk végül saját kézbe vesszük!

    Mutassunk már példát mind a léhűtőknek,
    az adónkból élő sok kerékkötőnek:
    Polgári Mozgalom, Civil Megújhodás**…
    Nosza kezdjünk neki! Lesz itt föltámadás!

    Még mindig alusztok? Gyerünk, föl, támadás!

    * francia eredetű, jelentése: mindenestül, teljes egészében úgy ahogy van, szőröstül-bőröstül.
    ** tippjeim a civilek mozgalmának nevére


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s