Az esztendő utolsó hétfőjére …

… pedig az élelmiszeriparban megszokott “3 in 1” alapján három, azonos témával foglalkozó, a hvg.hu oldalán megjelent írást örökítenék meg itt, a szendamondján! … Tartva az időrendi sort. (Eredeti linkek a címek alatt!)

Hont András:

Megbicsaklás és bicskanyílás

Kövér László összevonta sűrű szemöldökét, és bajsza alól olyasmit morgott, hogy a fiatal harcosok miatt pártja kezdi elveszíteni a tartását. Pedig a Fidesznek egyedül ez a mohó generáció ad tartást. Más semmi.

Kedves László!

Régi ismeretségünkre tekintettel, és egykori nagyrabecsülésemre apellálva néha írok neked egy levelet, amiben az a jó, hogy én megírom, te meg nem olvasod el. De azért csináljunk úgy, mintha.

Szóval azt mondod, hogy „van egy politikai realitás: a Fidesszel szimpatizáló értelmiségiek [???] és nem értelmiségiek, aktivisták, szimpatizánsok úgy gondolják, hogy valami kezd megbicsaklani a Fidesz tartásában, önazonosságában”. Mindezt a következőkből szűröd le. Másik régi ismerősöm, Pokorni Zoltán a létező legnagyobb visszafogottsággal és a lehető legszánalmasabb mismásolással volt szíves urizálásnak nevezni a kormánypárti dandyk gyors vagyongyarapodását, illetve az azzal való kérkedést, mire föl érkezett a magát nem alaptalanul találva érző Lázár János, és kikérte Pokorni szavait. Mégpedig azon az alapon, hogy „politikai veteránok” ne támadják hátba az első sorokban Gucci- és Louis Vuitton-táskákkal, közép-hatótávolságú jachtokkal és úszómedencékkel küzdő új nemzedéket, mikor azok az önfeláldozásnak már olyan fokára jutottak, hogy Rolex Bubblebackes kezüket és Amadeo Testonis lábukat sem kímélve püfölik, rúgják a népnyúzó kommereket.

A jó ütemérzékű Lázár kijelentésével azonban leverte a homárról a lazacos kaviárt. Beindult az álszent kommandó, hogy megpróbáltatásaiért (ismerőseik undorodva fordultak el tőlük, mert korábban kiálltak a Nemzeti Együttügyködés Rendszere mellett) a főminiszteren vegyen elégtételt. Számosan kezdték visszhangozni a Pitypangkrónika főszerkesztőjéből föltörő sóhajt: ők, biza, nem azért meneteltek föl s alá az Andrássy úton, hogy a békeharc takarásában egyesek megszedjék magukat. Középkáderek és elárvult hívek néztek fancsalian, és gurultak lassan dühbe. A kormánypárti hetilap még a konzervatív fiatalság krémjét is megszólaltatta, úgymint egy politológust, egy gitáros-eszmetörténészt meg egy „újságíró-kismamát”. (A következő lapszámban a peronőr-devizakárosult és a filológus-lumbágós nyilatkozik majd). Apropó: mindent elmond a garnitúráról, hogy ezek a negyvenfelé közeledő, önigazolást kereső ficsúrok és pörgentyűk jelentik arrafelé a fiatalságot. De ezzel még nem volt vége: a „nemzeti oldal” nagyjai (a szegregáló püspök, a rendszerfüggetlenül államilag kinevezett író és az egykori tudós, akinek egyetlen közéletileg értelmezhető tevékenysége az, hogy csokornyakkendőt hord) is intően emelték föl ugyanott mutatóujjukat. Akkor, amikor tömegek a középsőujjukat mutatják felétek – és nekik van igazuk.

Ugyanis, kedves László, tévedsz.

Lázár János nem a rendszer megbicsaklása, hanem a következménye. Ha valaki egy végletekig etatista, korporatív, bevallottan a lojalitást honoráló berendezkedést épít, az a helyezkedőknek, ügyeskedőknek teremt lehetőséget. Tudta ezt már Arisztotelész is. Ti nem tudjátok. Lázár János viszont tudja. Mi több: ez a magatartás volt vele szemben az elvárás, ő meg messzemenőkig megfelelt ennek a feltételnek, valóban generációjának legimpozánsabb teljesítményét nyújtotta e követelményrendszeren belül. Tökéletes példánya az általatok teremtett (vagy összegyűjtött) típusnak.

Gátlástalansága lenyűgöző, cinizmusa már-már művészet, elveiről semmit sem tudunk. Amennyiben a szegedi egyetemről nem Hódmezővásárhelyre ment volna haza, hanem a szintén közeli Makóra vagy Szentesre (amelyek szocialista vezetésű városok voltak), akkor nem Rapcsák András táskahordozója lett volna, hanem most ő lenne a Simon Gábor. Ami neki rossz volna, de nekünk nem lenne jobb.

Így legalább egyetlen ember akad, aki leleplezi mérhetetlen képmutatásotokat. Hiszen akiket ti tekintélyként tartotok számon, és most be vagytok rezelve, hogy savanyú, irigy lelküket sérti az újdonászok gyarapodása (mert erről van szó, nem a haza üdvéről), azokról Lázár pontosan tudja, hogy tehetségtelen skriblerek, szemforgató purifikátorok, végre komolyan vett futóbolondok, akiket éppen azért tartanak, hogy valami idióta teóriát képzeljenek a szimpla lopás mögé, meg hogy összegányoljanak mindent, hogy véletlenül se legyen mércéje, tükre annak, amit műveltek. Fáradjanak a pénztárhoz, és maradjanak csöndben – véli Lázár tökjogosan.

László, ti fönntartotok két intézetet azért, hogy járassák le a politikai elemzést és a közvélemény-kutatásokat. Alkotmánybírókat, ügyészeket fizettek, hogy űzzenek csúfot a jogból. Etetitek Bíró Zoltánt, Bogár Lászlót, Fekete Györgyöt, hogy relativizálják a tudományosságot és a művészeteket. Most meg nem azon vagytok kiakadva, hogy valakik nagyüzemi méretekben hm.. izé.. szereznek maguknak, hanem azon, hogy ezt meg is mutatják. Az a helyzet, hogy semmi, de semmi alapotok nincs, hogy fölháborodjatok a fiatal törtetők miatt.

Akinek pedig nincs semmije, az annyit is ér.

*

Hont András:

A negyedik világháborodott

Utóirat Kövér Lászlóhoz.

Kedves László!

A minap írtam neked egy levelet, amelyben régi ismeretségünkre alapozva próbáltam fényt gyújtani nálad a lázárjánosizmussal kapcsolatban.

Belátom, tévedtem. Nem levelet kellett volna írni, hanem beutalót.

Bocs.

*

Tokfalvi Elek:

Egy elnöki szájból kétféle hülyeség

Kövér Lászlónak lemerült a memóriakártyája.

Kövér László kifogyhatatlanul ontja, de a teljes Magyar Hírlap-interjú ismeretében azért volna még egy észrevételünk.

Nagyon szid két nagykövetet. Az egyik Mark Palmer, aki 1989-ben valamiért tényleg nem Csurkát és Bíró Zoltánt, hanem a Nyugat-kompatibilis liberális ellenzéket favorizálta, benne az SZDSZ-szel és a Fidesszel. Kövér dr. szerint: „kedvencei 1990-ben nyilvánvalóan az SZDSZ-esek voltak. Az Antall-kormányt, de főleg az MDF-et az első perctől bizalmatlanul szemlélték”.

Ezzel csak az baj, hogy az amerikai nagykövetség honlapján elérhető adatok szerint Palmer 1990-nek csupán az első hónapját töltötte állomáshelyén (maximum), tehát hogy az Antall-kormányt hogyan szemlélte, az amerikai külpolitika szempontjából lényegtelen, merthogy nem volt itt. Utóda, Charles H. Thomas viszont csak július 2-től volt hivatalban, tehát a május 23-án fölesküdött Antall-kormányról az első perctől még nem lehetett véleménye. Ellentétben dr. Kövérrel, aki pont július 2-án, a Parlamentben ilyen bizalmatlanul nyilatkozott az új kabinetről: „Antall József egy nagy elődjétől tudjuk, amit az áremelésekből kikövetkeztethetően az új Kormány is vall, hogy a Kormány szava nem úri becsületszó.

Különben is, Kövér szerint Tufo jó fej volt, tehát mégis szerette az Antall-kormányt, és ez már átvezet a második problémához.

A másik nagykövetet, akit nagyon szid, Kövér nem nevezi meg. Arra emlékszik, hogy: „a ’98-as választások előtt, amikor már nem lehetett kizárni, hogy a kormányváltás lehetséges, a nagykövet távollétében hívtak megbeszélésre jobboldali politikusokat az amerikai nagykövetségre. A nagykövet ugyanis nemhogy partnerszámba, emberszámba sem vett bennünket, mindnyájunkat nacionalistának, szélsőségesnek, antiszemitának tartott, s ez már Washingtonból nézve is egyre kontraproduktívabbnak tűnt”.

Az 1998-as választások idején az amerikai nagykövetet úgy hívták: Peter F. Tufo. Nacionalistának és szélsőségesnek tartani Kövér Lászlót mindenkinek szíve joga, még egy diplomatának is, csakhogy Tufo is szerepel azoknak a misszióvezetőknek a névsorában, akiket parlamentünk elnöke „tisztességesnek” tart.

A jelző itt vagy azt jelenti, hogy Fideszék nem tudták halálra sérteni őket, mint Nancy Goodman Brinkert, vagy, fordítva, az orruknál fogva tudták vezetni, mint például Colleen Bell jó szándékú elődjét. A Kövér és a Fidesz számára jó nagykövetek névsora tehát: „Charles Thomas, George Herbert Walker III, Peter Tufo, April H. Foley és az előző nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis” (kiemelés tőlem).

Kövér tehát akkor is hülyeséget beszél, amikor dicsér, és akkor is, amikor szid. Pláne ha a kettőt egyszerre. Ami teljesen normális dolog attól az embertől, aki hivatalban lévő külügyminiszternek tartja Hillary Clintont, és ezen felkészültség birtokában ad átfog elemzést az amerikai külpolitikáról és annak magyarországi szándékairól.

És nem, és nem, és nem szólnak neki, hogy mondjon le.

***

Kifejezetten “megnyugtató”, hogy egy ilyen “bourbon-memóriájú” (és viselkedésű) alak lehet Orbánisten kegyéből az ország rangban második legfőbb közjogi … khm … méltósága.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

One Comment on “Az esztendő utolsó hétfőjére …”

  1. dalai bálna szerint:

    Az USA elkövetett egy irtó nagy hibát hatvan éve, amiért most kell keményen megfizetniük, és komoly áldozatok árán tehetik csak jóvá (lsd. pl. McCain színvallása). A Truman-elvre gondolok. Meghirdették a kommunistákat ősellenségnek, a fasisztákat pedig futni hagyták. A görögöket odadobták a saját fasisztáiknak, “virágzott” Pinochet és Franco országa, a dél-amerikai puccsista tábornokokról nem is beszélve.
    Itt az ” eredmény”. Ahogy a Szovjetuniót kizavarták Közép-Európából, visszaengedték a másik ördögöt. Az amcsi stratégáknak többet kellene olvasni Dosztojevszkijt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s