Feudalizmus és “Tanult tehetetlenség”

Vajon mit is csinál egy magamfajta blogger Karácsonykor? “Természetesen” előkattintja azokat az írásokat, melyek elolvasására az elmúlt napokban nem volt ideje. Így akadtam rá két olyan cikkre is, melyek a “Galamus“-on jelentek meg. No meg két olyan történetre is, melyeknek talán van némi közük az előbbiekhez.

Vajon miért került az ország nagyon távolra attól a Lehetőségtől, melyet még a Rendszerváltás idején kapott meg (történelmében legelőször?) azzal, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb államai a legteljesebb, megértő jóindulatukkal nem csak politikailag de anyagilag is felkarolták? Vajon miért jutottunk el alig két tucat esztendő alatt odáig, hogy ma egy olyan kormány regnálhat (április óta ismét!), mely pont ezeket az államokat, ezen országok közösségét (EU) nevezheti ki a “nemzeti függetlenség” legfőbb ellenségeivé, megrontva velük a korábbi jó viszonyt, s mindezt (a legalizált csalások ellenére is) jelentős szavazói támogatással? Vajon miért nincs meg a Társadalomban a “Demokrácia”, avagy ha tetszik “A Részvétel” élménye, vajon miért engedtük szabadjára “politikusainkat”, hogy azok a nyakunkra ülhessenek?

Schein Gábor erre, egy még december 10.-én történt, Friderikusz Sándorral való stúdióbeszélgetésén (leiratát lásd az előző bekezdés elején adott link alatt!) azt a magyarázatot adta, hogy az okok részben a Politika, az Állam feudális (tehát vertikális) felépülésében, részben pedig a “Köznép” úgynevezett “Tanult tehetetlenségében” keresendőek.

Az író, költő, műfordító és esszéista szerint az előbbi abban nyilvánul meg, hogy a Rendszerváltás kezdetén a döntéshozói joghoz jutottak hatalmas (állami) vagyon újraelosztására kaptak lehetőséget. Mivel nem volt “demokratikus előképzettségük”, igyekeztek maguknak kisajátítani az erre való rálátást (no meg az ebből származó “demokratikus jutalékot” is – szendam), amiből meg egyenesen következett, hogy nem különösebben támogatták/ösztönözték a részvételi demokrácia horizontálisan, tehát elsősorban az önkormányzatokra alapuló (nyugat-európai, jellemzően német-típusú) kiépülését. Helyette a felülről szerveződő és így automatikusan feudális viszonyokat megteremtő (de “papíron” demokratikus) intézményrendszert hozták létre.

Közbevetve:

Schein szerint igenis tanítani köllött volna a demokráciát és nem csak hagyni, hogy a kiépített intézményrendszer majd “magától megtöltődik”. Szerény véleményem szerint már az 1991-es tanévtől be köllött vóna vezetni minden alap- és középfokú tanintézményben az “Állampolgári Jogok Alapismerete” nevű tantárgyat mondjuk heti egy óraszámmal. Ebben pedig újra és újra belesulykolni a Kölkökbe, hogy az Állam csakis Ők és senki mások! Az ilyen-olyan politikusok (élükön az aktuális miniszterelnökkel) pedig csupán az ők fizetett alkalmazottjaik. Ha ez még akkor megtörténik, ma talán nem lenne sem Orbanizmus, sem pedig a jelentős fertőzöttséget jelentő Vona/Zazriveczizmus! … De ez a “vonat” már elment!

Ez azonban elvette a “Közösségi Élményt az úgynevezett Zemberektől. Azoktól, akik a Kádár-rendszer örökségeként (is!) már eleve magukban hordozták a “Tanult tehetetlenséget”, tehát azt, hogy a hatalom éppen aktuális birtoklói/bitorlói akarata ellen tenni semmit nem lehet. Ebből pedig egyenesen következett, hogy nem csak a kiépült intézményrendszer nem lett “tartalommal megtöltve”, de a feudalisztikus felépülés, valamint a “Nemtanulás/Nemtaníttatás” okán elveszett a kezdetben még létező Közbizalom is.

Ámde éppen emiatt van az, hogy nem működik az ország! Hiszen (mondja Schein is) a meg nem tanított esztétika (etika?) okán a Zemberek nem tudják, hogy ők pont olyanok, mint bárki más. Emiatt nincs bennük bizalom, anélkül meg szolidaritás. Együttérzés és az egymást támogatása bevésett parancsolata nélkül pedig csakis az atomizáció következhet, abból a diktatúra, abból pedig az összeomló állam/társadalom/gazdaság. Ilyen feltételek (köz- és egyéb bizalom, a szolidaritás hiánya) mellett azonban elképzelhetetlen a Működőképesség és maga (minden normális törekvés elsőszámú Célpontja) a Jólét is!

Közbevetve:

Ez a célkitűzésük egyébként a mindenkitől és mindet elvenni igyekvő, a “Munkaalapú Társadalom” úgymond ethoszát meghirdető, valójában soha és sehol nem dolgozott orbanistáknak is. Ámde ezt – mármint a Jólétet – csakis maguknak akarják kisajátítani úgy, hogy az EU támogatásait, az általuk ellopandó ezermilliárdokat azzal biztosítják maguknak, hogy a költségvetési hiányt az előírásos 3 százaléka alatt tartják úgy, hogy közben kizsigerelik a legszegényebbeket. Azaz úgy lassan már 4 millió honpolgárt!

A Szegénység azonban annál inkább! Ami a hatalom számára azért fontos (mind nagyobb méretekben), mert az egészen elvetemült “Megfigyelőik” szerint minél nincstelenebb egy ember, annál kevésbé hajlandó részt venni a közügyekben és annál inkább hajlamos kiszolgálni a Helyi Hatalmasokat (akik meg az Országos Hatalmasokat szolgálják ki!).

Erről, ennek a Galád Tervről kitűnő cikket írt Csillag István professzor (szintén a Galamuson) úgy, hogy jószerint minden bekezdésben megkérdezte, hogy nem sül le a bőr a kormány orcájáról. Nem csak azért, mert tudatosan rohasztja le a gazdaságot, az oktatást, teszi tönkre a valóban a Piacról működő cégeket, de mindezt még a saját statisztikai hivataluk adatait is letagadó, elképesztően pofátlan hazugságokkal “indokolva”.

Elképesztő! Ahogyan az is, miként teszi a helyi döbrögiek házicselédjeivé (lásd a fentebb linkelt cikket!) a segélyekről “munkára” úgymond “átszoktatott” állami/önkormányzati rabszolgákat az a kormányzat, melynek “elképzeléseivel” (miszerint akinek nincs munkája, az igazából csak lusta!) még az idén is legalább másfél millió ember “értett egyet”.

Mert ők voltak azok, akiknek nem köllött magukra ölteniük a “neonzöld” mellényt, végezniük teljesen értelmetlen és hozzáadott érték nélküli (köz)munkát. Mert ők azok, akik még mindig nem fogták fel: a korrupcióba és az ostobaságba, valamint a szolidaritás-hiány demokráciátlanságába beleomló államban/gazdaságban már csak három kategória létezik: a jelenleg még kedvezményezettek (a Maffia ilyen-olyan rendű és rangú csinovnyikjai), a jelenleg még nem és a jelenleg már közmunkások. (Az “Ellátatlanok” hatalmas “tömegszámú” kategóriájáról, mint a “negyedikről” már nem is beszélve!)

Pedig ez önsorsrontás! Schein szerint ugyanis (egyetértek vele!), mindenkinek az lenne igazából a jó, ha együttműködnének. Mindenki! Ez ugyan azt jelentené, hogy az eddigi vertikális/feudális államszerveződést a horizontális/szubszidiáris (tehát önkormányzati, demokrata, ergo működőképes) váltaná fel, amiben pedig “a politikus” szerepe (kiváltságai) csökkennének. Ámde – érdekes módon – ez növelhetné “a politikus” társadalmi beágyazódottságát, elfogadottságát is. Akárcsak a Demokráciát, a Szabadságot, s ezzel együtt (automatikusan!) a Jólétet is!

És ki az, akinek ez nem tetszik? Hát az a mai magyar (mindenoldali) “politikus”, aki csakis ebben a csőd/összeomlás felé tartó rendszerben lehet “befolyásos valaki”. Annak az ilyen-olyan módon Kontraszelektált Közpénz Kalóznak, aki egy együttműködő, azaz az önkormányzatiságon alapuló (tehát normális) rendszerben még egy körülbelül működő garázsvállalkozás viszonylag sikeres elketyegtetésére, avagy egy iskolaszéki tagságra sincs statisztikailag kimutatható esélye, nem hogy egy törvényhozói mandátum elnyerésére. No meg az ezzel együtt járó (innen-onnan!) “kiemelt” jövedelemre.

*

A Schein által említett két, “Antidemokratikus Együtthatóról” (“Feudális szemlélet” és “Tanult tehetetlenség”) két személyiség egy-egy, személyesen tapasztalt története jutott az eszembe.

A “Politikust“…

… még 1989 pezsgő, lázas forgatagában ismertem és kedveltem meg. A közel húsz esztendőn kívül szinte semmi nem állt közöttünk. Egyetértettünk az alapvető Célokban (alkotmányosság, parlamentáris demokrácia, piacgazdaság), de nem teljesen a Módszerekben.

Ő az én számomra a kelleténél “nemzetibb” és “konzervatívabb” volt, mivel úgy vélte, a szükséges változtatásokat csak megfontoltan, fokozatosan, a társadalmat lassan hozzászoktatva lehet elvégezni úgy, hogy közben szem előtt tartjuk a “nemzeti sajátosságokat” és a “történelmi hagyományokat”. Én meg az ő ízléséhez képest voltam “kozmopolitább” és “liberálisabb”, lévén azt hangoztattam: jobb a gyors “műtét”, mint a lassú “gyógyszeres kezelés” és igenis át kell venni a másutt már bevált “recepteket”. Hiszen éppen pont a “nemzeti sajátosságaink” és a “történelmi hagyományok” vezettek el bennünket a szinte periodikusan bekövetkező “mohácsainkhoz”.

Ezek a heti-havi rendszerességgel történő beszélgetéseink (vitáink?) azonban soha nem lépték át az alapvető egyetértés határait, soha nem éreztem azt, hogy “elvi alapon”, tehát mereven zárkózna el érveim elől (és vicaverza!). Inkább azt, hogy “formáljuk” egymást, a közöttünk lévő kor- és felfogásbéli különbözőségek ellenére is tudunk hatni egymás világnézetére.

Osztán ő 1990-ben országgyűlési mandátumot szerzett. Találkozásaink így évi két-három alkalomra redukálódtak és sajnos a reá gyakorolt hatásom is. Kezdtem azt érezni, hogy egyre inkább magára ölt egy felsőbbrendűségi manírt azt, hogy mint ha a falnak beszélnék azt, hogy elébb csak “joviálisan”, majd később pedig már ellenségesen söpri le magáról az érveimet. Ez odáig vezetett, hogy 1993-ra már nem csak beszélgetni nem volt hajlandó velem, de még a köszönésemet sem fogadni, pedig esküszöm, hogy soha nem sértettem meg. … Később kiderült, hogy minden korábbi és itteni ismerőse is így járt vele.

Sokáig gondolkodtam, hogy vajon miért is fajultak idáig a dolgok, s éreztem is a probléma lényegét, de Schein Gábor most világosságot gyújtott bennem. A “Politikus”, a kezdetben még “hétköznapi ember”, a képviselői mandátumával olyan folyamatok/döntések/alkuk rálátójává (és talán részesévé is) vált, melyeket frakciótársai, politikai főnökei (azok tettestársai) igyekeztek elrejteni a köznép elől. A “titkok tudása” pedig a “beavatottság”, ezzel pedig a “kiváltságosság” kaszt-tagsági érzetével töltötte el. Mivel az így tudomására jutott információkat elébb csak frakciófegyelemből, később pedig már (valószínűleg) pozícióféltésből nem volt hajlandó megosztani korábbi barátaival/ismerőseivel, egyre inkább elveszítette a kapcsolatot a Való Világgal és egyre szorosabbra fűzte azt azzal a Virtuálissal, melyet saját pártjának “befolyásos” tagjai alkottak. A nem kellő “előképzettség” és az ellenállásra való képesség pedig egyenesen vezetett a bizony “feudális” magatartáshoz.

A “Családapa” …

… még ennél is régebbi ismerősöm volt. Még 1975-ben lett osztálytársam az “általános akadémián” és még a gimnáziumot is együtt húztuk le. Osztán szét fújt minket a “szél” – ki erre, ki meg amarra röppent – , s csak a soros érettségi találkozókon futottunk össze … mindez annak ellenére, hogy ugyanabban a városban laktunk!

Miért alakult ez így? Talán azért, mert eltérő volt a családi hátterünk, az indíttatásunk, a habitusunk. Ezért osztán soha nem kerültünk egymással szorosabb kapcsolatba, az “általánosságokon” kívül másról emlékeim szerint nem is beszélgettünk. De ez nem csak a velem való kapcsolatára volt jellemző, hanem mindenki mással is: sem a suliban, sem a gimiben nem akadt (tudomásom szerint) igazi jóbarátja. Ami azonban “közismert” volt róla, hogy komoly kapcsolatteremtési problémákkal küszködik: egy még 1984-ben (tizenhét esztendősen – ’67 őszi születése okán “évvesztes”) félresikeredett “barátnőzés” okán egy a hatóságoktól alaposan elhallgatott öngyilkossági kísérlete is volt.

Ámde később ez megoldódni látszott: ’92-ben megnősült, s a ’96-os érettségi találkozónkon büszkén mutogatta mindenkinek az akkor már három éves, illetve a négy hónapos fiainak fotóit. Ott volt a 2001-es “randin” is, ahol már a harmadik (ezúttal leánykának “sikeredett”) utódjával dicsekedett. Az öt esztendővel későbbi (2006) találkozón azonban már nem volt ott. Az egyik “mindent tudó” pletykafészkünk szerint 2003-ban elvált, majd ezt követően úgy tűnt el városunkból, mint az a bizonyos “szürke szamár” a besűrűsödött párában (“köd”). “Micsoda? Hiszen ha volt valaki, aki jobban imádta a nejét, hát az pont ő volt! Miért lett ebből válás?” – merült fel sokunkból a teljesen jogos kérdés. De a Jólértesült persze erre is tudta a választ: “Ez a hülye mindenben kiszolgálta a feleségét, aki mellette azt tehetett, amit csak akart: tanfolyamokra járhatott, élhetett a kedvteléseinek, úgymond ‘megvalósíthatta önmagát’. Ámde ez az asszonykában nem úgy ‘jött le’, hogy a férje nagyon szereti és támogatja, hanem úgy, hogy ő egy kihasználható papucs. Így aztán rá is unt, kirúgta de úgy, hogy ez a marha a saját családi örökségéből épült házat is ráíratta! Tehát hagyta magát kisemmizni a sajátjából és beülni a neje által választott ‘Újhúst’ a Készbe!“.

Mi köze ennek a “Tanult tehetetlenség”-hez? Nos az, hogy a “Családapa” egy rettenetes ember, a saját apja mellett élt le 16 esztendőt. Az “Öreg” arról volt híres, hogy bár igazából szerette a családját, de érzelmeinek kimutatására képtelen volt. Gondoskodása pedig abban nyilvánult meg, hogy mindenkire ráerőltette a magyarázatok nélkül hagyott elképzeléseit. Ezt pedig a fia azzal kompenzálta, hogy semmiben nem korlátozta felesége “magánéletét”. Tehát Kiszolgálójává és nem Résztvevőjévé vált az asszonyka mindennapjainak, s mivel az “apai örökség” okán maga sem volt képes kimutatni az érzelmeit (például azt, hogy komoly averziói vannak a kihasználtsága okán), hát eldobható használati tárggyá vált, s pontosan ez is lett a “jussa”!

Hogy mi ezen két történet lényege és mondandója? Remélem Olvasóimnak, Köztársaimnak nem köll elmagyaráznom! Aki pedig esetleg még sem értené: “Amit hagysz a hülyeséged/felkészületlenséged/trehányságod okán a fejedre nőni, az a fejedre is nő!“.

… és ezt …

szendamondja!

Utóirat:

A “Politikus” 2002-ben pottyant ki a “fészekből”. Annyi kapcsolata még volt, hogy igazgatóhelyettesi állást kaparjon össze magának az egyik szakközépiskolánkban, de az általa masszívan támogatott Orbán-kormány tavaly őt is kényszernyugdíjaztatta. Azóta megkeseredett és masszívan jobbikos. Valamint magányos is, lévén azok, akiket 2002-ig nem akart megismerni, utána ők is hasonlóan jártak el vele szemben – mea culpa, én is!.

A “Családapa” sorsáról való utolsó hír pedig az, hogy tavaly előtt addig bandukolt Szolnok környékén a vasúti síneken, míg a vele szemben jövő tehervonat meg nem szabadította a hajléktalanságától, no meg a kudarcélményeitől is!

Kettejük közül szerintem az utóbbi járt jobban!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

6 hozzászólás on “Feudalizmus és “Tanult tehetetlenség””

  1. dubitus szerint:

    1.: Ha ebben a társadalomban valaki normális akar lenni, elmebeteggé kell változni!
    2.: Volt igazságuk az alapitó atyáknak:
    “Benjamin Franklin és az alapító atyák irtóztak a demokrácia kifejezéstől, soha nem is használták azt. A demokrácia lényege Franklin szerint, hogy két farkas és egy bárány dönt arról, hogy mi legyen a vacsora. Az alkotmányos köztársaság annyiban más, hogy ott a báránynál van egy puska is.”
    A baj csupán annyi, hogy a birka nyájba verődve is egymást tapossa!

  2. dalai bálna szerint:

    Lehet, hogy “ez a “vonat” már elment!”, de a tanulságokat érdemes levonnunk, hátha unokáink egy szerencsésebb korban tanulhatnak belőle. Mi gimnázium, tizenkettedikben (1993) a Társadalomismeret tantárgyat választottuk, és most látom, hogy milyen hasznos lett volna az Állampolgári ismeretek tantárgy. Színesebbé, élményközelibbé kell tenni ennek tanítását, és akkor nem riasztja majd annyira a diákokat, és néha a diákönkormányzatoknál láthatunk erre jó példákat. A végzősök sem kaptak automatikusan egy Alkotmányt a “bizi” mellé, nem úgy mint a mostani érettségizők (a Fidesztől …)!! A 12.-es törikönyv egy fél fejezetben tárgyalta az Alkotmányt, egy sor forrásszöveg nélkül!
    A rendszerváltó politikusok “természetrajzával” egyetértek, de külön kiemelném, hogy nem csak a jobberekre volt ez jellemző! A szadeszosok egy fokkal nem voltak jobbak, már ami a nagyképűséget és a kioktatást illeti, mondom ezt Szadesz-szavazóként.
    A családapát nagyon sajnálom. Neki már talán megváltás volt a halál, de amúgy sokkal jobb lett volna (a feleségének és a gyerekeinek is!), ha levonja a tanulságot a hibáiból (de megőrzi az önbecsülését!), és úgy mennek szét a feleségével, hogy mindketten új életet tudnak kezdeni. (Az valószínű, hogy apaként és férjként neki csak egy bőrönd ruha jutott volna így is-úgy is a vagyonból …) Sajnos, ha úgy érezte, hogy bujkálnia kell a volt osztálytársai elől is, pedig nem szégyen ez, bárki járhat így.
    De ehhez egy jó pszichológus is kell, és abból nagy hiány van Magyarországon, tisztelet a kivételnek.

    • szendam szerint:

      Kedves “dalai”!

      Mindenben egyetértek Veled. Pláne abban, hogy tanulni soha sem késő.
      Tudom, hogy nem csak a “jobberekre” vonatkozik az “esetleírásom”, de én ennek voltam tanúja … személyesen.
      A “Családapa” esetén pedig az “öröksége”, tehát a “tanult tehetetlenség” volt a gond.
      Pszichológus?
      Egy-két “nemzettársunknak” inkább egy jó (amerikai) pszichiáterre lenne szüksége … néhányakat pedig rábíznék egy ukrán pszichopatára! 😉
      Köszönöm a hsz.-t!
      Jó szilvesztert és BÚÉK!
      szendam

      • dalai bálna szerint:

        Az a baj, hogy a liberálisok még most értik, hogy mit követtek el, és szokás szerint a kádári kisembert hibáztatják ezerrel. Elolvastam a Bartus által említett Horn Gábor-cikket. Idézek: “nem lehet megrendelésre nevelni, nem lehet értékalapú társadalmat központi akarat alapján építeni. Nem lehet demokratikus egy olyan társadalom, ahol a legfontosabb értékbeli kérdések nem az egyén szabad választásaira, hanem különböző kényszerekre, az éppen aktuális politikai hatalom döntései, elvárásai alapján alakulnak.” – írja Horn a Fidesz oktatáspolitikájáról.
        Ezért lehetett, hogy az SZDSZ oktatáspolitikusaként Horn nem ugrált páros lábbal, hogy a gyerekek lássák a kezükben az Alkotmányt, memorizálják egyes részeit, elemezzék, eljátsszák stb., mielőtt elhagynák az iskolát? Mert hogy “mi olyan liberálisak vagyunk”, hogy az emberek majd maguktól összeszedik könyvekből meg az internetről, hogyan működik a demokrácia?
        Komolyan mondom, megáll az ész és körülnéz …

  3. dalai bálna szerint:

    Bocsánat, helyesen: “még most sem értik”.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s