Orbán-Pürrhosz ünnepel

Amint az az előzetes híradások alapján várható volt tegnap, a Európai Bizottság (EB) bejelentette: az uniós pénzügyminiszterek következő tanácskozásán javasolni fogja a Magyarország ellen már kilencedik esztendeje folyó túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Orbán-Pürrhosz és Siserehada ünnepel, s tort ül … a romok felett!

Házunk közelében van egy négysávos felüljáró, melynek talapzatait városunk graffitisei napi rendszerességgel hasznánlnak “megjelenési felület”-ként. A pocsékabbnál pocsékabb “alkotások” között időnként fel-fel tűnik egy-egy valóban jól kivitelezett, rendkívül ötletes és mélyebb értelmű üzenettel rendelkező rajz is. Utóbbiak közül az egyik, mely 2008 nyarán keletkezett, különösen megragadt emlékezetemben, lévén egyszerű és célratörő kivitelezésével mélyenszántó mondani valót ábrázolt. A “spray-föstészet” eme “opuszán” a következő volt látható: egy kissé pókhasú, alsógatyás és fejetlen! figura jobbjával diadalittasan emeli fel a vérétől csöpögő konyhakését, s közben a győztesek mozdulatával bal lábát saját, levágot koponyájára helyezi.

Amikor tegnap délután hírét vettem az EB fentebb már ismertetett (és linkelt) határozatának, illetve elolvastam az ehhöz fűzött állampárti kommentárokat, önkéntelenül is és azonnal ez a graffiti ugrott be lelki szemeim elé. Hiszen a 2004-ben indított eljárás alól való kiszabadulást valóban lehet győzelemként kommunikálni (így is történt!), de csakis akkor, ha nem nézzük ennek árát! Mert ugyanis ha összevetjük a “befektetés” és a “haszon” rubrikáit, rögtön kiderül: pürrhoszi győzelem volt ez csupán!

Az i.e. III. században, a makedoniai Alexandrosz (“Nagy Sándor“) családjához tartozó, de száműzött I. Pürrhosznak, Épeirosz (és rövid ideig Makedónia) királyának megadatni látszott a lehetőség, hogy a Római Köztársaság legyőzésével uralma alá vonja az itáliai és szicíliai görög városállamokat, meg az ezen területen tanyázó latin és egyéb népeket. Számítása nem volt teljesen megalapozatlan, de (mint kiderült) megalapozott sem. A Rómától rettegő szövetségesei segítségével Pürrhosz (aki tehetséges király és kitűnő hadvezér volt) hatalmas sereget gyűjtött össze, majd i.e. 279-ben Asculumnál megütközött Publius Decius Mus és Publius Mucius Saverrio konzulok hadaival. A csata Pürrhosz számára taktikai szempontból jól alakult, hiszen sikerült a rómaiakat a “phalanx“-ok által jobban uralható sík terepre csalni, de az ütközet során a király hadai akkora veszteséget szenvedtek (Pürrhosz legjobban kiképzett tisztjei és csapatai holtan a csatatéren maradtak), hogy az felért egy stratégiai vereséggel. Innen származik a híres mondás: “Még egy ilyen győzelem és végképp elveszünk!“.

Az i.sz. XXI. században Viktor király, szinte napra pontosan három esztendővel ezelőtt, azt követően, hogy elfoglalta Kétharmados Trónját, felnyergeltette a választási hazugságokba belesántult csatalovát, s túlhatalmának páncéljába burkolóza elindult Bruxellinum városába, hogy ottani szövetségeseitől támogatást kapjon Frissen Szerzett Országa két Legfőbb Ellensége, a “Magasadók” és az “Alacsonynövekedés” elleni hadjáratához. Fogadta is őt a Nyugati Hadak Fővezére, a portugál nemes (báró Zójózsi), elismerve és respektálva Viktor király honi győzelmét és hatalmát. Ámde amikor meghallotta, hogy Viktor király meg akarná változtatni a korábban megkötött hitelszerződés feltételeit (a törlesztés átütemezése, illetve a megállapodott kincstári hiány duplájára emelése), buzogányával néhányszor főbekokizta a Kistermetű Óriást, majd haza zavarta azzal a szózattal: “Felség! Vegye tudomásul, hogy mostantól Ön az Ország királya, s legyen szíves így is viselkedni!“.

Szegény Viktor királynak Bruxellinumból haza térve nem elsősorban báró Zójózsi buzogányütései miatt fájt a feje (azt szinte rögtön lelohasztotta a xanaxpálesz-borogatás), hanem inkább amiatt, hogy miként fogja majd Odahaza az ő Imádóinak megmagyarázni ezt a nyílvánvaló kudarcot. Ámde volt(van) Nekije egy tökéletes, belső és (nem is annyira) titkos Tanácsadója (herceg Habonyárposz), aki rögtön szolgált a megoldással! “Királyom!” -mondta neki Habonyárposz. “Néked semmi más dolgod nincsen most, mint kihírdetni, hogy innentől kezdve az ‘Államadósság’ és a ‘Költségvetési Hiány’ a Te Országod két legfőbb ellensége, akik ellen mindenkinek harcolnia köteles … aki ezt nem fogadja el, nem teszi, az a Libsibolsi és Ballib Hazaáruló! Ezek után Te lenyúlsz minden pénzt, amit csak lehet, Zeusz fényességes olümposzi lábaiig emeled az adókat (kivéve a bizonyos szintet meghaladó jövedelmeket terhelőeket, mert azokból nem csak Te, Királyom, hanem Mi, hűséges és közpénzen tartott szolgáid is részesülni akarunk!), majd kijelented, hogy erre Téged bizony a Nyugati Hadak Vezérsége kényszerít, no meg azt, hogy egyszerűen meguntad: a Te Országodban Rajtad (és rajtunk!) kívül senki nem akar dolgozni, s ennek alapján ugyan hogyan képzeli itten bárki (Rajtad és rajtunk kívül!), hogy ‘csak úgy’, az állítólagosan ‘rászorultsága’ alapján pénzt kapjon Tőled?!“. … Viktor király ezen egy pillanatig (minimum másfél mikromásodperc!) elgondolkodott, majd ismét Tanácsadójához fordult: “Habonyárposz tanácsadóm! Eleddig még soha nem bántam meg, hogy rád hallgattam. Ámde mondd már meg nekem azt is, hogy miként és hogyan tudnám ezt kivitelezni?!“. … A Tanácsadó maga elé meredt (közben megdörzsölte felsebesedett jobb kezét – alig fél órával korábban köllött felpofoznia két “nyuggert”, akik rátámadtak a kövérgázzal robogó, kincstárilag alaposan finanszírozott kéttonnás terepjárójára … még mindíg fáj, de már be is pereltette a magukról megfeledkezett El- és Kitartottakat!), osztán ismét Királyára emelve tekintetét azt mondta: “Uralkodóm! Eleddig valóban soha nem bánhattad meg, hogy tanácsaimat meghallgattad sőt, meg is fogadtad. Mindez annak köszönhető, hogy én tökéletesen tisztában vagyok azzal, néped mennyire agyalágyult idióta. Ők mindent elhisznek Neked feltéve, ha én fogalmazom a propaganda-szövegeket és azt napi 48 órában az általam velőtlenített agyuk helyébe passzírozzuk. Ezt nyugodtan rám bízhatod. Ami pedig Kincstárad kieső bevételeit illeti: ne feledkezz meg Diszkalkulosz miniszteredről, aki nem csak bármilyen ostobaság ‘szakmai köntösbe’ bújtatására képes, de ha köll, hát hetente talál ki Neked újabb adónemeket!“.

Habonyárposz tanácsadó és Diszkalkulosz miniszter ezek után tették a dolgukat, s láss csodát: Viktor király Magyarországa valóban “sikert” aratott, megnyerve a Deficit mezei-csatát a bruxellinumi hadsereg ellen! De milyen áron?! Az államadósságot ugyan egy fillérrel nem csökkentette (sőt!) a kizsarolt manyup-pénzek ellenére sem, ámde a hiányt elképesztő szegénységet okozva még a saját tervei (2,7%) alá is múlta (1,9%). Mindennek ára: tönkre tett (és még több hullákat gyártó) egészségügy, az abakusz szintjére süllyesztett középfokú, max. a kőbalta használatára oktató szakképzés, ötven százalékkal túldolgoztatott, de továbbra is a 2008-as szinten (nominálisan) fizetett pedagógusok, tizenhatodik esztendejükig kötelezően oktatott diákok (utána menjenek a jóbüdösbe!), gazdag családok kölkeinek passziójává tett felsőoktatás /*/ (amely legyen “önfenntartó”, nem úgy, mint a TAO-zott foci, meg annak vezéri puskásakadémiája!), teljes mértékben recesszióba hajtott gazdaság (a tavalyi utolsó negyedév mínusz 2,7 százaléka után az idei első már “csak” mínusz 1,5 százalék volt! – fejlődünk, ugyi?!), alig 4 milliónyi szegény, úgy 600 ezernyi éhező gyerek és … majdem ugyanennyi, külföldre távozott, kvalitatív munkaerő!

I. Pürrhosz király, miután megnyerte a rómaiakkal szembeni csatáját, visszavonta hadait Épeiroszba, lévén felismerte: a csatát ugyan megnyerte, de a háborút elvesztette. A Mi Viktor-Pürrhoszunk azonban ünnepel! Siserehada meg nem győzi önmagát, meg persze a Vezérét fényezni. Szokás szerint “emútnyócévezve“. Mindezt azon az elképesztő romhalmaz fölött örömködve, mely a tevékenységük okán Magyarország (a Mi Országunk is, bazkikáim!) lett.

Tegnap este, az EB-javaslat hírével kapcsolatosan megemlítettem egyik “ballib” barátomnak a posztom elején ismertetett graffity-t. Mire ő azt válaszolta, hogy “Ez a hídpilléri ‘MS mester’ valószínűleg a Jövőbe látott!“. … “Szerintem meg ismerte a Múltunkat!” …

… és ezt …

szendamondta!

*/ És még: A Legújabbkori Legendáriumunk szerint 1956 október 23.-án a keresztény-nemzeti jobbkonz Magyarország kélt föl elnyomó, kommunista urai ellen. Ehhöz képest a kivégzettek között (létszám szerint is) messze magasan vezettek a hithű kommenisták, akik egy valódi és népi demokráciát akartak. … Amikor Ocsmány Vitéz szónokolt (1989), őket temettük újra, majd ugyanezen Ocsmány Vitéz az életben maradottakat osztotta fel két táborra: libsibolsik és egytállencsés, cipőboltfosztogató “Orális Natáliák“. Az előbbiekből lettek a Hazaárulók, az utóbbiakból pediglen a kitüntetettek és/vagy országgyűlési képviselők az Állampárt színeiben. … 1957 május elsején sokszáz ezres tömeg ünnepelte Kádár Jánost, az Új Vezért. Közöttük volt az én 1925-ben született, egy somogyi zsákfaluból származó apám is, aki (32 esztendősen!) már a gödöllői agráregyetem végzős hallgatója volt, miután az 1947-es NÉKOSZ-nak köszönhetően 1951-ben leérettségizhetett. Apám 1982-ben halt meg, s utolsó pillanatáig is hithű védelmezője volt a Kádár-rendszernek. Én ezt sokáig nem értettem (meg), hiszen az a Rendszer netto Diktatúra volt. De most már értem apám szempontjait: ha nincs az a rendszer, akkor belőle, a tehetséges parasztgyerekből soha nem lehetett volna “vörösdiplomás”  értelmiségi, egyetemi tanár – akárcsak diplomás jogász az alcsútdobozi Nyikhajból! Ha apám ma lenne fiatal felnőtt, ugyanazon körülmények között, az Alcsútdobozi Nyikhaj jóvoltából csak akkor lehetne egyetemi tanár, ha … no, inkább hagyjuk!

… és ezt is …

szendamondta!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s