Melyik ujjamat harapjam meg?

Szűk egy esztendő múlva törvényhozási választások lesznek(?) Fideszmutyilandban (leánykori nevén: Magyar Köztársaság). E voksolás tétje igen jelentős, hiszen generációkra határozza meg Magyarország jövőjét. Nem csoda, hogy úgy a (földrajzilag) Belhoni Érintettek, mint a (geográfiailag) Külhoni Drukkerek között e témában is ádáz vita dúl.

Ez az írásom tulajdonképpen nem egy poszt. Sokkal inkább komment az Amerikai Népszavában (AN) megjelent Bartus-cikk és az én blogom tegnapi bejegyzéséhez küldött, de valójában az utóbbinak szánt egyik hozzászólással kapocsolatosan. … De tulajdonképpen még “komment“-nek sem nevezhetném, sokkal inkább egyfajta “mérlegelés“-nek, “lamentálás“-nak azon témában, hogy én, mint elkötelezett és (még) magyarországi demokrata vajon melyik ujjamat harapjam meg a jövő esztendő tavaszán?

Állítás és kérdés

Nem szeretném különösebben szaporítani a szót (majd fogom én azt még alantabb!) és ismertetni az előzményeket, de most és itt az a lényeg, hogy a fentebb linkelt írásában Bartus László a következő kijelentésekre ragadtatta magát:

Aki Orbánnal szóba áll, az hazaáruló. Aki ezen a választáson részt vesz, az is hazaáruló. Az Amerikai Népszava azok lapja, akik nem kollaborálnak ezzel a rendszerrel, ezért most felszólítok mindenkit: aki egyetért azzal, hogy be kell menni Orbán parlamentjébe, aki egyetért azzal, hogy részt kell venni az általuk kiírt választáson, az távozzon innen, mert ez nem az ő újságja, nem az ő közössége. … Akik a legkisebb engedményt teszik ennek a bűnszervezetnek, akik bármilyen formában együttműködnek vele, azok legitimálják a rendszert, és bűntársai Orbánnak, felelősei annak, hogy Magyarországot kirabolják, tönkre tegyék, szabadságától megfosszák, az emberiség és a népek megvetett söpredékévé tegyék, és generációk életesélyét elvegyék. Nincs bocsánat a bűnükre.

Nos, erre írta nekem Klári Köztársunk a következőeket:

Kedves szendam!
Légy olyan kedves, ha lesz egy kis időd, írd meg, hogy a Te blogodon is hazaárulónak minősül e valaki, aki netán azt fontolgatja, hogy jövőre elmegy szavazni?! …Tudod, miheztartás végett…

Ajjaj! Na most légy okos Szendam! Mert itten két olyan tisztességes és böcsületes ember “vitázik” egymással, akiket csakis tisztelni lehet … bár mindketten hajlamosak a túlzott érzelemkitörésekre. Olyannyira, hogy Bartus az általa kollaboránsoknak minősítetteket űzné el az AN-ről, míg Klári meg Barust és az AN-t űzi ki a maga látogatott blogoszférájából (Klári későbbi bejegyzése: “Az Amerikai Népszava és én ezennel szakítottunk egymással.”)! Mindezt úgy, hogy valójában nincs is vita közöttük!

Szövegelemzés

A Bartus-cikk fentebb idézett része a magam hiányos, magyar szövegértése alapján arról szól, hogy nem tekintheti sőt, nevezheti magát egyetlen magyar párt! (és politikus!)demokratának“, amely(aki) bármiféle módon hajlandó együttműködni Orbánnal, illetve pontosabban az általa megjelenített/képviselt és “uralt” maffiaállammal, maffiadiktatúrával. Barus Laci szerint e kollaboráció nem csak abban merül ki, hogy egyáltalán szóba állnak Orbánnal (és így a diktatórikus állam-maffiával), de abban is, hogy ülészakokon/ülésnapokon át parlamenti jelenlétükkel, bizottsági részvételükkel és (tulajdonképpen teljesen fölöslegesen) beadott törvénymódosító indítványaikkal kvázi legitmálják ezt a rendszert. Az, ami ma Magyarországon kialakult ugyanis csak látszat, egyfajta “Patyomkin-demokrácia“: papíron és elvileg (meg tákolmányosan) vannak bár “független intézményei”, de gyakorlatilag nincsenek. Ezen intézmények egyike (és legfőbbike) a Magyar Országgyűlés, amely ma kétségtelenül sokkal jobban hasonlít politikai kurvák és elmebetegek nyílvános- és diliházára, mint egy egy alkotmányos jogállam Törvényhozására. Ebben semmiféle vitája nem lehet egymás között azoknak, akik még akár minimum-szinten is tisztában vannak azzal, hogyan szokás törvényeket alkotni egy, a demokrtikus és jogállami elveknek megfelelően működő államban. Mivel minálunk ezek az elvek a T. Házban, az ezeket nem hogy elvető, de még csak nem is ismerő(!), még 2010-ben egy személyes Audiencián (pontosan ezen ismérvek alapján!) kiválasztott parlamenti képviselők tevékenysége okán nem érvényesülhetnek, így igaza van Bartusnak: az országgyűlési kutyakomédiát, ezt a bizonyos “Patyomkin-demokráciát” magára valamit is adó, önmagát “demokratának” (sőt, embernek!) nevező/tekintő ellenzéki képviselők még a jelenlétükkel sem legitimálhatják! Ugyanez a helyzet a jövőre (szó szerint!) “megrendezendő” választásokkal kapcsolatosan is! Aki ismeri egy kicsinyt is az erre vonatkozó – és az elmúlt esztendőkben már többször is módosított – szabályokat, tudhatja: a “pálya” olyannyira “lejt”, hogy az Ellenzék “focicsapatá”-nak minimum tíz gólt köllene berúgniuk a Kormány/Állampárt kapujába ahhoz, hogy egyáltalán a pályáralépésüket elismerjék azok a “bírók”, akik szintén az állampárti teameben fociznak! Ilyen “eleve elrendezett” és “törvényesített csalásokkal” kibélelt meccsen önlealázás és teljes hülyeség lenne bárkinek is részt vennie! Ebben Barusnak ismét igaza van, de az ő megjegyzése továbbra is a pártokra/politikusokra vonatkozik és nem a “lelátón” ücsörgő “drukkerek“-re (azaz: a “szavazók“-ra)! Ahogyan azt emigrant Bartátom (Köz-, Tettes- és indőnként Szerzőtársam) is leírta:

Klári, drága köztársam! Itt valami félreértés van. Nem a választóknak kell a bojkottot meghirdetni, az nem vezet sehová, hanem az ellenzéki pártoknak! Mint ahogy a Parlamentből is azoknak kellene kivonulniuk, nem a választóknak. Mi erről beszélünk folyamatosan, nem a választók bojkottjáról. A választójog ugyanis egyéni és titkos. Nincs ahhoz tehát senkinek semmi köze, hogy valaki elmegy-e, vagy otthon marad, és ha elmegy, kire szavaz. Mi demokraták pedig nem kíváncsiskodunk, legfeljebb szomorkodunk. Bocs, hogy beleszóltam kettőtök dolgába, de nem bírtam magamban tartani. Szeretettel üdvözöl: emigrant

No, hát erről vagyon itten a bartusi szó! A politikai kurvák és hazaárulók nem mi, választók (választani akarók/tudók) vagyunk, hanem azok az általunk fizetett, magukat demokratikus ellenzékieknek nevezők, akik nem merik vállalni a személyes kiállást/példamutatást csakis azért, mert cserébe Kövér Házmester megvonná tőlük a képviselői javadalmazást!

Tehát

Ezek szerint nekik a Köztársaság, az Alkotmányos Demokrácia, a Jogállamiság visszaállítása nem ér meg ennyit? Tőlünk ugyan elvárják, hogy még legalább 11 hónapig nyomorogva (jobb híján) rájuk szavazzunk, mer ők ugyebár …, de hogy legalább 11 hónapig ők is megízlelhessék a köznapi megélhetés gondjait? … no, azt már nem! Hiszen ők a Demokrtikus Ellenállás Hangjai a Téház falain belül, s ha ők kivonulnak onnan, akkor a Zemberek még annyit sem fognak tudni az Ellenzék létezéséről, mint eddig! … Mondják pediglen mindezt úgy, hogy Föld-, Trafik- és Egyébmutyik ügyében tulajdonképpen semmi lényegeset nem tesznek (Everest-magas labdákat sem csapnak le!), ostoba módon (látszattevékenység!) különböző, soha meg nem alakulható vizsgálóbizottságok felállítására tesznek javaslatokat, soha érdemben megnem válaszolt “kérdéseket” tesznek fel, s mindezt már úgy, hogy még azt is eltűrik, hogy a Házmester személyesen döntsön arról: milyen interpellációk hangozhatnak el az Ülésteremben és milyenek nem! Azt is pontosan tudják, hogy a fideszista választási törvény tulajdonképpen egy “kétélű kard”: a “tuskót” preferálja, míg a “forgácsot” eltűnteti azaz, minden induló számra csakis a “Nagy Győzelem”, avagy a “Nagy Vereség” opciója létezhet. Ehhöz képest még ma sem képesek összefogni, s egymással vitatkoznak azon, hogy melyikük a “nagyobb” és/vagy a “hitelesebb”. Igaz, a kizárólag kormánypárti hivatalnokokból és aktivistákból álló választási bizottságok majd úgy fogják “számlálni” a szavazatokat, ahogyan nekik tetszik és a Kétharmad még ezek után is hozhat visszamenőleges, Tákolmányba rögzített “alkalmas” törvényeket, de azért legalább megpróbálhatnának “tömbösödni”! Nem?! … Nem!

szendamondja

Az igazi “demokratikus hozzáállás” valóban az lenne, hogy ezen pártjaink egyszerűen nem hajlandóak részt venni sem a parlamenti, sem pedig a jövőesztendei kutyakomédián! Ámde alig hiszem, hogy ennek bármiféle releváns következménye lehetne! Hiszen a törvényhozási távolmaradás alig tűnne fel (propaganda szempontjából) bármelyik Átlagpolgárnak. Annak, aki most ippeg el van ájulva (még mindíg) a Rezsicsökkentés elesdéjétől. A választások bojkottja sem lenne különösebb hatással, hiszen kamupártok is elindíthatóak majd rajta, s így orbánék bármikor mondhatják (az ezek után minket kizáró EU-nak), hogy “Itten kéremszépen többpárti és demokratikus voksolások vótak, a vak is láthassa“! Ez tehát ugyanolyan “legitimáció” volna, mint a részvétel, ami alapján tényleg el köllene dönteni (döntenem), hogy most, ebben a helyzetben mégis “melyik ujjunkat harpjuk meg?“!

Úgy gondolom: valahol a kettő között van (talán) a helyes magatartás. Az Ellenzéknek tényleg ki köllene vonulnia a parlamentből, s képviselőiknek vállalniuk az emiatti jövedelem-megvonást. Ha mi nyomorgunk, tegyék azt ők is, s ne túlfizetett “tanácsadók”-ra, meg szintén nyomorgó “önkéntesekre” bízzák a maguk megválaszttatását! Közben pedig igenis “tömbösödjenek”, mondjanak le az egyéni és (szűk)csoport-érdekeiről. Nem a Köztársaságért! Ugyan! Jelentős részük erre már nem képes! Hanem azért, hogy később … Az Után! … ismét lehetőségük legyen majd mutyizgatni! … Mi meg majd teszünk róla, hogy ezt ne tehessék!

Köztársasági üdvözlettel Mindenkinek:

szendam

Advertisements

17 hozzászólás on “Melyik ujjamat harapjam meg?”

  1. Klári szerint:

    Édes, drága szendam!

    Késő este még pötyörésztem egy kicsit a gépemen, láttam, hogy emigrant írt nekem. (A maga higgadt, intelligens módján, imádom őt is…) Mielőtt válaszoltam volna, még egyszer (harmadszor) elolvastam az inkriminált cikket. (Valóban indulatos vagyok, hja, mi nők már csak ilyenek vagyunk, ezért (is) imádtok minket:)) Régebben egy posztodnak volt már témája,amit most is említesz, mely szerint az ellenzék testületileg vonuljon ki ebből a kupiból, amivé az ország házát tették.Ha jól emlékszem, akkor testületileg megállapítottuk, hogy reménytelen álmodozók vagyunk…Idáig rendben is lenne a dolog, ezt lelkesen támogatnám, ha csak ennyit írt volna Bartus. Első hsz.-ben még azt írtam, hogy mindenkinek vannak indulatból leírt mondatai, aminek hosszú utóélete lehet. Utána nyomatékosítva leírta még egyszer, amit leírt. Köszönöm, hogy külön posztban segítetted botladozásomat a demokrácia útvesztőiben…

  2. öregszeder szerint:

    Szemben Bartus világlátásával, semmi nem fekete vagy fehér. Bojkott vagy nem bojkott? Az elszigetelt egyedi eseteknek akár a szavazók, akár az ellenzéki pártok részéről sok értelme nincs mert nem hatásos. Kié a felelősség a helyzetért? A pártoké, mondják sokan. Hiszen ha összefognának és egységesen lépnének fel, akkor a kivonulásnak és a bojkottnak volna értelme. Így igaz. De csak a pártoké a felelősség ill. csak a kormány a hibás a kialakult belpolitikai helyzetért? Egyértelműen NEM. Mivel az egyenként porig alázott különféle társadalmi csoportok nemhogy a másik, de a saját érdekeik mellett nem állnak ki, jelentős szerepük van abban, hogy a fidesz elszemtelenedet, mint Berija. Na akkor hogy is állunk azzal, hogy az EU csak a kormányt sújtó büntetést alkalmazzon Magyarországgal szemben? Az ellenzéki pártok mégis demagóg módon azt erősítik az emberekben, hogy ” ti nem vagytok hibásak, meg persze mi sem, csak az az átkozott fidesz kormány”. Kovács László olyan szívhez szólóan ecsetelte, hogy itt a plebsz az tulajdonképpen a maffia által túszul ejtett emberek sokasága. Ők itten kéremszépen nem tehetnek semmiről, ártatlanok, mint a patyolatszűz. Ne bűntessék mán őket hát! Na akkor csak várjuk tovább a messiást nyugodt lélekkel. Már akkor is az nem fért a fejembe,amikor kövér nertárs kicenzúrázta Szanyit, hogy O.K. a plebsz ártatlan túsz, de ilyen nyilvánvalóan antidemokratikus lépésnél mi a jó pariparépáért tűri ezt a möszöphö? Egy büdös kukk ellenvetés gyakorlatilag nem volt. Vagyis a möszöphö-höz képest a plebsz valóban patyolatszűz ártatlan, de a lényeg, hogy nincs akit követhetne. Ez táplálja a félelmét és tétlenségét.
    Na az a lényeg, hogy Bartuson ne húzza fel magát senki, nem szabad az indulatait egyáltalán komolyan venni. Néha elviszi őt a saját lelkesedése és megrészegül magától. Kell egy kis fáradság néha, hogy a lényeget kihüvelyezze a szövegéből az ember, de TGM-hez hasonlóan néha nem 100-as.

    • Tódor Edit szerint:

      Ezt az utolsó mondatot nem kellett volna leírnod, a többivel egyetértek. Ne vonj, légy szíves, párhuzamot Bartus Laci és TGM közé, mert semmiképpen nem egy súlycsoportot képviselnek, szerintem. Igenis 100- as, vagy ha lehetne fokozni, legalább 101- es!!! Azt az emberfeletti munkát, amit maximum ingyen /de inkább saját költségén/ végez, legjobb tudása szerint, és legjobb szándékkal teszi! Ő tartja bennünk a lelketr, ha lehet ilyen patetuikusan fogalmazni.
      Nem érdemli meg a “néha nem 100- as” minősítést!

      • szendam szerint:

        Kedves Edit!
        Üdv a blogomon és köszönöm a kommentedet!
        Ugyanakkor: “öregszeder” SAJÁT véleménye legalább annyira 100-as, mint a Tiéd. TGM sem mindíg 100-as, és Bartus Laci sem az. … Utóbbi még az AN-honlapot is letíltatta csakis azért, mert olvasói szembe merészeltek szállni az ő véleményével! … Hogy is volt az a bartusi szöveg a demokraták “Noé Bárkájá”-ról?!
        Szóval vegyük csak nyugodtan tudomásul: tisztességes és becsületes célokat követő, tisztességes és becsületes emberek is … CSAK EMBEREK!
        Köztársasági üdvözlettel:
        szendam

  3. Tódor Edit szerint:

    Megnéztem a Noét.
    Na, jó, nem bánom: “egyezzünk ki egy döntetlenben!”

  4. talalom szerint:

    Kedves vitázók! Azt még csak elnéztem volna, hogy lehazaárulóz Bartus Laci – megtette másokkal is. Nekem nagyobb probléma, hogy az egész bojkott ügy iszonyúan káros a jelenlegi helyzetben, és öregszeder jól látja. Bojkottnak akkor lenne értelme, ha a népesség nagyobb része lenne ellene az orbánizmusnak, a Pártnak. De nem, boldogan kajálják a rezsicsökkentés mákonyát, meg a hasonló – és még várható koncokat. Az ellenzéki pártok közül a Jobbik biztosan nem bojkottálna, az LMP majdnem biztosan indulna a választásokon. A KDNP-t se perc alatt önállósítanák. Indulna tehát két kormánypárti, meg két ellenzéki párt. No problem. (A “civilpárt” alapítási lehetőségekről, meg a “függetlenként” indulókról ne is beszéljünk.) A külföldi szavazatokkal simán összejönne 40-45 százaléknyi szavazó – ez már elég a legitimációhoz. (Ha mégsem, az eredményhirdetésig eltelő 19 nap alatt nyugodtan játszhat még a nemzeti választói hivatal néhány százezer szavazattal – a számítógépen szavazatot generálni nem túl sok időbe telik.) Lenne tehát egy parlament, két kormányzó (Fidesz KDNP) és két ellenzéki (Jobbik, LMP) párttal.
    Ugyanakkor a kereskedelmi médiában, mint tudjuk, tilos a politikai hirdetés. A közszolgálati médiában pedig ugyan miért kérdeznék meg akár az MSZP, akár a DK, főként az E-2014 véleményét a dolgokról? Hát nem is jelöltek! Még az a mintegy kétmillió ember sem tudná, hogy mi van, amelyik nagyjából erre a három alakulatra szavazna. Valamelyikőtök azt írta, hogy az ellenzékiek nem akarnak lemondani a 11 havi fizetésükről. Szálljunk már le erről a demagóg vesszőparipáról, hogy minden képviselő kizárólag a zsebe tömésével van elfoglalva! Szerintem még a Pártban is akadnak, akik meggyőződéssel hiszik, hogy az államosított gazdaság jobban teljesít (ha nem most, majd a jövőben), hogy a tiszta erkölcs kizárólag az istenhívők privilégiuma, hogy a gyerek jobban tanul, ha megfélemlítik stb. Akadjunk már ki ebből a a korlátos gondolkodásból!
    Visszatérve az eredeti vitához: ha valaki a jelenlegi magyar körülmények között úgy véli, hogy egy választási bojkott eredményes lehetne, az nincs tisztában a magyar választók tájékozottságával, mérlegelési képességeivel. Az rendkívüli károkat okoz. Én ezért ugyan nem tartom hazaárulónak sem Bartust, sem mást, de figyelmükbe ajánlom kedvenc közmondásomat: A pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.
    U.i: az AN-t változatlanul olvasom, a jövő hónapban valószínűleg be tudom fizetni az éves obulusomat is, de bármennyire nehéz is, megállom, hogy “hazaáruló” véleményemmel ne zavarjam köreiket.

  5. emigrant szerint:

    Kedves Köztársak!
    A választásokat a fideSS igyekszik előre elcsalni. Ehhez módosította a választójogi törvényt, a választókerületeket, a jelölés módját, a kampányszabályokat, mindent úgy, hogy az neki legyen jó. Olyan csak a Winettou-könyvekben van, hogy Old Shatterhand előnytelen körülmények között is megnyeri a párbajt Látnivaló, hogy a hagyományos demokratikus módszerek nem hatják meg a fideSSt. Azt kellene végre megérteni, hogy semmilyen más erőszakmentes módszer nem maradt a tisztességes választások kiharcolására, mint a bojkottnak, mint taktikai fegyvernek a bevetése. Ez az egyetlen olyan fegyver, amellyel talán fel lehetne rázni a nemzetközi közvéleményt, és a hazai választókat is gondolkodásra lehetne késztetni. A politikát ki kell vinni az utcára, hogy kikényszeríthetők legyenek a szabad választások. A teljes választási rendszert vissza kell állítani a 2010 előttire, az ellenőrzést pedig paritásos alapon, valamint független nemzetközi szakértők révén kell biztosítani. Enélkül az esetleges ellenzéki győzelem sem tekinthető legitimnek, ezt kell jól megérteni. Az egyeduralmi törekvésekkel szemben a baloldali ellenzéki pártok eddigi próbálkozásai 100 %-osan eredménytelenek voltak, és a továbbiakban is azok lesznek, hiszen a fideSS mostanra végtelenül elszemtelenedett, lásd trafikfosztogatás. A bojkottal, mint fegyverrel való folyamatos fenyegetésnek lehetne megfogható politikai haszna, mindenesetre sokkal több, mint Brüsszelbe járni rinyálni, ahogy a zemeszpé teszi. Mint olyan párt, amely ezzel a “radikalizmusával” nemsokára eléri saját betiltását. A fideSS a gyengéket letiporja. Ha a bojkottfenyegetés is eredménytelen lesz, akkor pedig be kell vetni magát a bojkottot mint fegyvert. A krumplileves legyen krumplileves! A diktatúra legyen diktatúra! Legalább az ellenzéki pártokra nem kell költeni. (Mert tudjuk, hogy a demokrácia drága, a diktatúra viszont olcsó.) Teljesen fölösleges a parlamentben eredménytelenül cirkuszolni. Az ezerharmadnak ma minden megengedett. A bojkottal tehát az a helyzet, hogy tetszik, nem tetszik nincs alternatívája. Ez a fasizmus természetéből következik. Nincs korlátozott fasizmus, csak ideig-óráig működik a demokrácia leple alatt, amíg eléggé meg nem erősödik. A választásokon való részvétel ezt a lepel alatti erősödést segíti elő. Ma még megállítható lenne a fenevad. A következő választási győzelmük már az elkerülhetetlen véres tragédia nyitánya lesz. Az események Bartust és engem fognak igazolni. Sajnos.
    Nagyon szomorúnak tartom, ha a demokratikusan gondolkodó köztársak közé éket ver a bojkottról való különböző gondolkodás. A vitát mindenesetre ésszerű felszínen tartani, de ne felejtsük el, hogy bármilyen lényeges kérdésben is, de csupán taktikai kérdésről van szó, és a köztársaságról, mint működő rendszerről való nézeteinket ez nem érintheti.
    Köztársasági üdvözlettel: emigrant

  6. talalom szerint:

    Kedves emigant és a többiek!
    Érteni vélem érveiteket a bojkott mellett, de önveszélyesnek tartom. Éppen amiatt, hogy egyetértek azzal, hogy elvi engedmények nem tehetők a diktatúra számára, az eredményre vezethető taktika megválasztásában viszont vannak lehetőségeink, amik mérlegelésénél nem tekinthetünk el a realitásoktól.
    Emigrant azt írja: “az utcára kell vinni a politikát!” – jó. Sikerült? Nem. Miért nem? Ennek több oka is van véleményem szerint.
    1. Közöttünk is vannak sokan, akik ilyen-olyan indokok alapján elutasítják az egész jelenlegi politikai osztályt. Az okok egy részével egyetértek, más részével nem, ezt most nem részletezném. Viszont az elmúlt három évben nem jelentkezett életképes alternatíva sem a jobb, sem a baloldalon. Leszámítva persze néhány, pár hétig tartó és alig 100-200 embert érintő lelkesültséget.
    2. Utcára kell vinni a politizálást – hát ez bojkottal végképp nem sikerülhet. Már én is kezdek belefáradni abba, hogy mindig ugyanazzal az 1000-2000 emberrel együtt lézengünk egy-egy megmozduláson. Ne hozd ellenpéldának az Élet menetét, mert az nem annyira a kormány ellen szólt, hanem valamiért.
    És ez a “valamiért” az, ami képes tömegeket megmozgatni – ahogyan láthattuk az MSZP 2006-os “igenes” kampányában. Sőt, a cöfösöket is ez mozgatja – és ismételten kérem, hagyjunk már fel azzal, hogy az ellentáborban kizárólag fizetett “bérkommentelők”, meg “bérmenetelők” vannak. Pénzzel persze meg lehet könnyíteni a részvételt, a buszokkal, némi kajával, – egyáltalán a felhívás eljuttatásával – de évekig fenntartani nem lehet. Ennél több kell.
    Próbáljuk meg megnézni, mi az a “több”, ami ma is százezreket visz utcára egy ordas hazugság, és egy velejéig romlott, gátlástalan vezér támogatására. A mai ellenzék, és megkockáztatom, hogy a konzervatívok egy része is keresi ennek az ellenszerét – érveikről, programjaikról, akcióikról alig valaki tud. Még a hasonló oldalakon kommentelők között is van, aki programokat kér számon, holott elég lenne rákattintani akár az MSZP, akár a DK honlapjára: mindkettőn részletesen kidolgozott tervek vannak a hogyan-ra. Ezeket egyszerű mondatokra, érhető jelszavakra lefordítani nem könnyű, és a baloldal ebben mindig is óriási hátrányban volt. (Nem csoda, hiszen sokkal könnyebb “megvédeni a magyar érdekeket”, mint megértetni, hogy mik is azok a “magyar érdekek”, és miért pont azok.)
    A Párt korlátlan uralmát éppen egy – ugyan nem meghirdetett, de a választók nagy része által csöndesen elfogadott – bojkott tette lehetővé, hozta el. Lehet ezt szélesíteni, lehet meghirdetni – más kérdés, hogy a nagy tömeg esetleg nem is tud arról, hogy éppen “bojkottál”. De abban a pillanatban lemondasz annak a lehetőségéről, hogy támogatókat szerezz a köztársaság, a jogállam mellett – és nem arról a lehetőségről mondasz le, hogy képviselői fizetést kapj.

  7. emigrant szerint:

    Kedves talalom! Én úgy talalom, hogy nem haszontalan ez a vita, amit itt folytatunk. A magam földhözragadt gondolkodásával úgy tartom, hogy vannak szituációk, problémák, amelyekkel meg kell küzdeni, ill. megoldást kell rájuk találni. Vannak célravezető megoldások, és vannak reménytelenek. Egy kékcédulás választáson elindulni és vereséget szenvedni számomra hősiesnek tűnik ugyan, de nem célravezetőnek. Utcára vinni a politikát célravezető, még akkor is, ha jelenleg valami miatt nem akar sikerülni. De ha nem sikerül, akkor nem térek vissza a nyilvánvalóan nem célravezető megoldáshoz, csak azért, mert annak kudarca csak egy év múlva fog mindenki számára kiderülni. Számomra nincs más kiút, mint amit már sokszor leírtam: a baloldalnak meg kell hirdetnie a kékcédulás választások bojkottját, mert az antidemokratikus választáson még a saját győzelme sem legitim. Meg kell próbálni ezzel a fegyverrel kikényszeríteni a tisztességes körülményeket, ha nem megy, akkor bojkottálni a választásokat, a botrányt nemzetközivé szélesíteni, és folyamatosan az utcán tartózkodni, az ügyvezető kormány és új választások kiírásáig a régi (2010 előtti) szabályok alapján. A bojkott tehát eszköz, és nem cél. A cél a demokratikus köztársaság helyreállítása. Az, hogy az ellenzéki pártoknak kényelmesebb egymással alkudozni, a parlamentben meg játszani a megalázottat, még nem jelenti azt, hogy a módszer sikeres lehet. Az, hogy egyelőre nem sikerül utcára vinni a tömegeket, nem jelenti azt, hogy ne az lenne az egyedüli lehetséges megoldás. (Ha nem sikerül, akkor nem lesz megoldás.) A diákok tüntetése sikeres lehetett volna, ha az áruló Höok (legyenek százszor elátkozottak!)nem fogja ki a szelet a vitorlából. Aki az erőből ért, azzal szemben erőt kell felmutatni, nem szabályokra, tisztességre emlékeztetni, és főleg nem szabad üzletet kötni vele. Sajnálom, ez a helyzet.
    Köztársasági üdvözlettel: emigrant

  8. talalom szerint:

    Kedves emigrant!
    A bojkott rossz – de inkább életveszélyes – eszköz. Nem számolsz azzal, hogy politikai versenyt kizárólag támogató tömegekkel tudsz nyerni. Ha nem nyersz, nyolc év hosszú idő – ha van a Pártnak “eredménye”, az az, hogy egy percig nem lazsáltak, mindenre lecsaptak, gátlástalanul hazudtak, felhasználtak minden nemtelen eszközt. Ez nagyon kemény, napi 24 órán keresztül tartó és fárasztó munka, bármennyire is az a közvélemény, hogy csak melegednek. A mai ellenzék támogatói, pártjainak tagjai között sok az idős, sokan pedig bedőltek a Párt propagandájának. A legnagyobb baj azonban az, hogy szinte teljesen hiányzik a 40-50-es korosztály az ellenzék soraiból. Amelyik megóvhatná a 20-30-asokat a tapasztalanságból adódó ballépésektől, és lenyomná az öregebbek megkövesedett rutinját.
    A bojkottal azt érhetnénk el, amit már kifejtettem: még teljesebb Párturalmat. A következő négy évben a többség simán megszokná, hogy imádkozni kell evés előtt, böjtölni illik, amikor előírják, hogy a Kedves Vezetőnek mindig igaza van, hiszen “jót akar”. A Párt mai támogatói egyenesen büszkék arra, hogy szűkösebben élnek – mert úgy látják, ezt a KV által épített fényes jövendő majd bőségesen kárpótolja. Ezért mondogatom, hogy iszonyú hibát követünk el, ha csak bérmenetelőket, meg a bérkommentelőket látunk a másik oldalon. A legtöbbjük alultájékozott, a szűk pátriájának határain nem lát túl – nemhogy Magyarország határain. Sok embert ismerek – nem “értelmiségieket” -, akik, ha nem is tetszik most nekik a rendszer, – megkeresik azokat az apró túlélési technikákat, amik az új környezetben is beválnak. A vajat a kenyérről meg pótolják a KV bornírt baromságai – mert azt értik, és büszkék arra, hogy ilyen “eccerű, magunk közül való”, pedig MINISZTERLNÖK! És ha még évekig nem látnak mást, sőt a gyerekeik sem tanulnak másról – akkor tényleg kinéz 30 év a KV-nak.

  9. emigrant szerint:

    Kedves talalom! Ismét leírom, amit Klári köztársunknak már megtettem. Nem nekünk kell bojkottálnunk a pártokat, hanem nekik kellene meghirdetni a választások bojkottját. Tévedés azt hinni, hogy az a belterjes izé, ami most van, az a pártpolitika, és, hogy politizálni kizárólag a parlamentben és az önkormányzatokban lehet. Fenntartom, hogy nem az a lényeg, hogy jelenleg mit lehet csinálni, hanem azt, hogy mit kell. Ahogy egy korábban élt teoretikus fogalmazta: mi a teendő? A baloldali pártokra nézve semmi sem lehet veszélyesebb, mint, amit most csinálnak. Ez vezet a megsemmisülésükhöz. Nincs értelme kockázatokat latolgatni, amikor pusztán csak a lét-nemlét kérdésével kell számolni. Egészen pontosan, ennél rosszabb már nem lehet, tehát a bojkottnak nincs veszélye, hanem a teljes szembenállás meghirdetése, ami egyedüli esélyt nyújthat a fasiszta fenevad legyűrésére. Minden egyéb hiábavaló. A rációra hivatkozás ideje elmúlt. Szép beszédekkel, és a valóság felmutatásával itt már senkit nem lehet meghatni. A tömeglélektan felhasználása, mint a vízlépcső ellen volt, az működik. Randa dolog, de egyedül célravezető. (Speciel a zemeszpét nem sajnálom, semmi baja nem lesz a tagoknak, hívőknek és szimpatizánsoknak, ha nem lesz többé ez a megújulásra teljesen képtelen alakulat. Csak jól járnak vele, tudnak valahol máshol felszabadultan politizálni. Ez persze maradjon köztünk…)

  10. Klári szerint:

    Kedves talalom és emigrant köztársaim!
    Nem gondoltam volna, hogy hirtelen felindulásból leírt kis szösszenetem ilyen színvonalas vitát gerjeszt! Tulajdonképpen mind a kettőtöknek igaza van…Az ellenzéki pártok nem fognak bojkottot hirdetni, az szinte bizonyosnak vehető. Bajnai országjárása nem ezt bizonyítja. Maradnak ez egyéni megfontolások és taktikák. Ezen a szinten pedig a “lég határozza meg a huzatot…”

  11. […] Melyik ujjamat harapjam meg? […]

  12. […] írtam egy posztot “Melyik ujjamat harapjam meg?” címmel. … És nem várt […]

    • Klári szerint:

      Kedves szendam köztársam!
      Nagyon várom a posztot! A tegnapi, igen kedvemre való gondolat csere után, bizonytalanabb vagyok, mint valaha…

      • szendam szerint:

        Kedves Klári köztársam!
        Igyekszem, igyekszem!
        Ámde hogy Te “bizonytalan” lennél, azt nemhiszem-nemhiszem!
        Közt.üdv: szendam


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s