A Vezér válaszol…

Ovis korba lépett az OVi-kormány! Ippeg ma három esztendeje, hogy a Führer&KANcellár beiktatta önmagát és Díszes Társaságát a Köztársaságírtók, Demokráciarombolók és Közpénztolvajok azon hosszú sorába, melyek a magyar történelem távolba vesző korszakaiból egymás sarkára taposva tolakodnak elénk. Ahogy Németh Péter írta a nepszava.hu mai kiadásában: nem ismer olyan embert, aki azemútháromévben tökéletesen megtanult volna “orbánul“, s ezért valószínűleg újabb négy esztendei kurzusra kényszerül majd az ország.

A Népszava főszerkesztője azonban nem ismeri emigrant Köztársunkat. Ő ugyanis egészen pontosan érti a lingua orbanicust (gyakorlatialg anyanyelvi szinten “beszéli”!), s ippeg ennek köszönhető, hogy a Vezér rendszeresen rá bízza azon tollbamondásait, melyekkel reflektálni óhajt az általam Neki írt leveleimre! Így történt most is.

Kedves Szendam!

Mostanában elég levelezős kedvedben talállak, csak így tovább, ki a gőzzel, no meg fizesd csak szorgalmasan a rezsidet és a dohányneműk jövedéki adóját, hiszen attól gazdagszom Én, meg a Családom … és egyéb  állatfajták. (Olvaslak ám én Téged, és nemcsak a leveleidet! Egyetlen szerencséd, hogy olyan megveszekedett demokrata vagyok!)

Szomorúan tapasztalom, hogy megint aggódsz érettem és attól tartasz, hogy esetleges váratlan elhalálozásom esetén népes Családomnak a nélkülözés és számkivetettség keserű kenyerét kell majdan fogyasztania. Szeretnélek megnyugtatn: bármi is történik, svájci (? … hehehe!)  bankszámláink kamataiból és a nemzetközi gazdaságban befektetett tőkénk jövedelméből tisztes megélhetésre számíthatunk egy olyan országban, ahol az éghajlat is kedvező, no meg a kiadatásra, avagy a vagyonelkobzásra sem kell számítanunk.

Kedves Szendamom!

Neked nem tűnt fel, hogy Családom közvetlen tagjai sem a földszerzésekben sem a trafikolásban nem jeleskedtek? Az Öregemet (tudod: a súlyoskezű kőbányász!) nem számítva, aki régimódi párttitkár … izé … hazafi módjára nem tud elszakadni a honi, államtól harácsolásos vagyongyűjtés szép tradíciójától? A mi otthonunk már felépült innen nagyon messze, és abban a pillanatban, amikor az államkincstárban nem maradt elég pénz a havi fizetésemre, hát bizony fájó szívvel, de úgy itthagyom ezt a tejjel-mézzel folyó kis országot, mint tót az oláhot (… vagy valami hasonlót). Ha egy egytől ötig terjedő skálán kellene jellemeznem, hogy mennyire nem érdekel az ország sorsa, akkor azt mondom: “négyszázhuszonhét“. Ezt vésd jól az eszedbe, nehogy később meglepetés érjen!

Ismered azt a viccet, amikor a pilóta szól az utasaihoz? „Nézzenek ki a jobb oldali ablakon, láthatják, hogy a motorok égnek. Most nézzenek ki a bal oldali ablakon! Láthatják, a motorok ott is lángokban állnak. Most nézzenek le az óceánra! Látják ott lenn azt a kis narancssárga csónakot? Na, onnan beszélek én!” Nos, tehát mielőtt még nagyon a szívedre vennéd az aggódást, esetleg valami neurofiziológiai természetű problémád származna belőle (én ebben szakértő vagyok!), hát megnyugtatlak: már régen abban a kis sárga csónakban ülök. Ahogy jó kapitányhoz illik!

De tényleg, én már csak kizárólag passzióból vagyok még jelen, a parlamentbe meg kimondottan csak szórakozni járok. Mert hol máshol találsz ennyi hülyét egy rakáson? Itt van mindjárt a kedvencem, a Zángyánjóska. Ez annyira agyalágyult, hogy azt képzeli, a fideSS belülről bomlasztható. Hát először is, ami nincs, mert születésével egyidejűleg megbízhatóan lebomlott (szerves anyagot ezért már régen nem tartalmaz!) azon nincs ami elrohadjon! De azért szórakoztató, ahogy ez a figura világgá kürtöli azt, amit úgyis mindenki tud, engem meg baromira nem érdekel sem a magyar vidék, sem a magyar parasztság, sem a magyar föld jövője (micsoda giccs, még jó, hogy véletlenül nem írtam nagy betűkkel, most lehánynám a klaviatúrát) és pláne az nem, hogy mi volt a kormányprogramban. Úgyse olvasta el senki, Zángyán is csak azért, mert ő írta. … Végül is üres lapot csak nem adhattunk be … azaz ki. No de erre hivatkozni? … Hát komolyan mondom, még akkor is röhöghetnékem lenne, ha nem ülnék régen a mentőcsónakban!

Hogy akkor miért csinálom még az egészet? Egyetlen drága Szendamom, nem fogod elhinni: pénzért! Mert még jövedelmez és persze szórakoztat is. Ha már nem fog, akkor eladom az egészet Kaya Ibrahimnak. Esetleg Josip Totnak. Avagy egyszerűen csak lelépek, mint Marci Hevesről (vagy valami hasonló!).  Esetleg mint Deákné a vásznáról. … Még nem döntöttem el, mindenesetre oilra enterelek, azaz angolosan távozok.

De addig is: Igori! Nézd, megteremtettem itt a hülyék paprikáját, vagy paradicsomát (…mindegy, valami zöldség). És itten már régen Winter tanár operál!

Azt mondják, a multik szeretik az árulást, de nem szeretik az árulókat. Nálam ez fordítva van. Én csak az árulókat szeretem, maga az árulás tárgya hidegen hagy. Mert ezek a régi kommunisták ugyan mit tudtak volna elárulni? … Ippeg nekem, a régi kommunistának?! … Na ugye! Én mégis szeretem őket. Nálam a hűség persze kevés, kell mellé önfeledt és bornírt ostobaság is, mert engem csak ez szórakoztat. Zűrösmatyi (náprimér), Isten nyugosztalja! Nálam mindegyik azt kapja, amit szeretne, és biztosan nem érdemli meg.

Itt van például a Zeltolcsygyuri. Kettőig nem tud számolni, az iskolában fel volt mentve számtanból, mert diszkalkuliás. Viszont ragyogóan és szórakoztatóan beszél hülyeségeket bármilyen témáról és akármeddig. Egyszer, amikor már fájt az oldalam a röhögéstől, könyörgőre fogtam a dolgot: “Gyurikám ha most azonnal abbahagyod, kinevezlek bárhová, bárminek, amit csak akarsz! Mondd, mi szeretnél lenni? Villamoskalauz, vagy matektanár?“. Gyuri forgatott kettőt a szemén – már ettől megint a padlón kellett fetrengenem, mondtam is neki: “Gyuri ne forgasd olyan mókásan a szemedet, mert egyszer úgy maradsz!“. Gyuri úgy tett, mint aki gondolkodik (most már komolyan veszélybe került a rekeszizmom integritása), majd kibökte: “Egy darabig pénzügyminiszter szeretnék lenni, aztán a nemzeti bank elnöke, aztán meg…” … “Neee, ne folytasd!” – visítottam, de már inkább csak vinnyogásnak nevezném – “Ne folytasd, végem van! Nem, ezt nem bírom tovább! Gyorsan valami szomorút, mert itt pusztulok el! “…

Ebben a pillanatban szerencsére belépett a Záderjancsi  a szobából meg azonmód távozott az Életöröm, eltűntek a Színek, és az Illatok, az ételek megpenészedtek, a virágok elhervadtak, a kályhában megfagyott a tűz, nekem pedig sikerült végre abbahagynom a röhögést. A hála töltötte volna el a szívemet, ha lenne nekem olyan. Meg is kérdeztem rögtön ezt a Savanyú Embert, akihez képest II. RumszeszRamszesz (avagy a Dajcstomit levizsgázató, s ezért köztársasági elnökké emelt Mádlferenc) maga a kicsattanó életöröm és a megtestesült optimizmus. “Jánoskám!” – mondtam neki. “Most benne vagyok! Gyuri pénzügyminiszter lesz, hát te mi szeretnél lenni? Meteorológus? Esetleg a Vidám Színpad igazgatója?“. Jancsi se hazudtolta meg önmagát, megcsóválta a fejét (aztán a farkát is, amitől rögtön Fülesre emlékeztetett a Micimackóból) és szomorúan válaszolta: “Úgysem tudod teljesíteni!” – ezzel persze felélesztette bennem a krakélert. “Ha nem tudnád Jánoskám, nekem Kétharmadom van! Az jobb, mint a hússzáz piros ulti terített redurchmars!“. “Nem tudok sakkozni.” – mondta szomorúan János, miközben az aranyhalaink elhunytanak, és a kertben kiszáradtanak az összes gyümölcsfákok. … Aggódni kezdtem a betevő pálinkám végett, de ő csak folytatta: “Én egy olyan országban szeretnék köztársasági elnök lenni, amelyik nem is köztársaság, csak úgy van, … bele a világba…!” E szavaknál a galambok lehullottak a tetőpárkányról, majd hangos koppanások hallatszottak, mert kopogósra fagytak, mire elérték a flasztert. Tudtam, ha most nem teljesítem a kívánságát, semmi nem akadályozhatja meg, hogy leálljanak az atomreaktorok, a föld megszűnjön forogni, és a magyarok ne vásároljanak több lottószelvényt. Teljesítenem kellett a kívánságát!

Mért, te mit tettél volna a helyemben? Ha az ember mindenható, ezt folyamatosan bizonyítania kell, mert különben mért is volna mindenható? Hát nem? Aláírni ez is tud!

Aztán jöttek sorban. Az egyiknek nem volt diplomája, de igazgató  akart lenni egy állami hivatalban. Kirúgtam az előző igazgatót, aki harminc éve volt a szakmában – előtte persze hoznom kellett egy törvényt, hogy ezt jogi és anyagi következmények nélkül megtehessem – aztán kineveztem a srácot. … Mert én szeretem a hülyéket. Szórakoztatók és hűségesek. A parlamentben persze piszkálták az Ellenhülyék, de leszereltem őket, amikor kineveztem egy minisztert, majd egy országos főhatóság vezetőjét is diploma nélkül. Ehhez képest mit számít holmi kis hivatal? Kósalalinak sincs diplomája és kinek hiányzik? Azzal együtt se lopna kevesebbet! …

Aztán jöttek sorba a Winter tanárok. Lázárjani, akinek az erkölcsi érzéke valahol egy medúza és egy hiéna között félúton tanyázik. Előbb frakcióvezető akart lenni (az minek, hiszen én vagyok a Frakció, s ezért néha ezerkezű Sivának érzem magam, aki minden egyes ujját az “igen”-gombon tartja), aztán meg kancelláriaminiszter. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e mi az a “kancellária”. “Hát azt nem tudom …” – válaszolta a debilekre jellemző ártatlan mosollyal, – “… de biztos szép nagy autója van neki.” …

Hát most mondd meg őszintén, te itthagynád ezt a mesevilágot? Minden percét élvezem! Hiszen Igori! … Winter tanár operál. … A beteges hazudozókból szóvivőket csinálok. Már van vagy egy tucat, s az a legszórakoztatóbb, hogy mindegyik a maga módján hazudik, így néha egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat állítanak. Kedvencem a Bajnaizós Bolond, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Ha arról kérdezik, hogy mit szól az ítéletidőhöz, vagy a legújabb influenzajárványhoz, hát azonnal kész a válasszal: “…abajnaihoz köthető melegfront okozta ítéletidő következtében felszaporodtak abajnaiékhoz köthető influenzavírusok“. Hát te nem röhögsz rajta? Na ugye, ugye…?!  Aztán itt van Anavracsics. Az meg azt se tudta, mi akar lenni! Aszongya mindíg, hogy én mondjam meg neki, hogy ő mi szeretne lenni, és akkor ő az szeretne lenni, aminek én szeretném, hogy ő akarjon lenni. Kérdem tőle: “Mihez értesz a legkevésbé?“. “Hát amihez szeretnéd, hogy ne értsek, Drága Vezérem!” – válaszolta, és úgy összecsapta a bokáját, hogy direkte nekem fájt. … És közben mosolygott, amitől megrepedtek az üvegpoharak és a tehenekben megsavanyodott a tej! Elmélázva néztem rá: “Tudod, az az igazság, hogy…” – de közbevágott: “Mindig az az Igazság Vezérem, amit éppen aznap Méltóztatol hazudni, … akarom mondani kinyilatkoztatni!“. “Hát ez az!” – csaptam a homlokomra. “Igazságügy-miniszter szeretnél lenni és veled demonstráljuk az igazságügy függetlenségét azoknak a töketlen európaiaknak!“. “Ahogy parancsolod!” – csapta össze ismét a bokáját (utána három hétig gipszben járt) – “Mindig is független szerettem volna lenni? … Most kimehetnék pisilni?

A közveszélyes hülyéket kénytelen voltam elkülöníteni, rájuk egy felfegyverzett idióta külön gondot fordít. A Tömjénzsolti. Mondom neki: “Te Zsóti! Te nemcsak egyszerűen hülye vagy, hanem feltűnően aljas is. Nem akarsz az egyházügyekkel foglalkozni?“. “De!” –  vágta rá azonnal. “És ha esztergomi érsek nem lehetek, legalább egy kereszténydemokrata pártot gründolj alám, én Mesterem!” – és közben olyan tenyérbemászó pofátlansággal mosolygott rám, mint pedofil plébános az új ministránsra. … Önkéntelenül is nadrágomra pillantottam, vajon be van-é gombolva a sliccem, aztán rábólintottam az üzletre. 

A múltkor meg idejött a Jani, aszongya: “Kellene egy kis dohány a híveknek, mert elégedetlenkednek, hogy a leghülyébbeknek már jutott kormányzati pozíció, de mi legyen a második vonallal? Ők is Igori polgárai szeretnének lenni. Hülyék is, árulók is, hát nem köztünk a helyük?“. “Mit szeretnétek?” – kérdeztem a rám jellemző közvetlen nagylelkűséggel. “Saját bankjegynyomdát? … A pénzverdét már elígértem a Pintérsanyának“. “Esetleg egy trafipaxot szeretnénk mindenkinek privátba, persze előzőleg betiltanád a lézerblokkolót…“. Na ezt értettem félre! Helyette adtam mindegyiknek egy trafikot … dohány-dohány, nem igaz? Persze nincs annyi hülye, mint ahány trafik kellene a sok dohányos miatt, a többiek majd megoldják másképpen.

Hallom, hogy te is dohányzol, drága Szendamom. Hát először is figyelmeztetlek, hogy a dohányzás káros szenvedély, ráadásul drága. Ha most arra gondolsz, hogy ezentúl csempészett dohányra térsz át, akkor tudok adni pár címet! … Természetesen a csempészeket is én nevezem ki! … Hát ugyan ki más?! … Na hallod! Egy olyan országban, ahol a pokolbéla meg a salamonlászló alkotmánybíró lehet? … Röhejországban?!

Csak attól félek, egyszer bezárják ezt is mint a Lipótmezőt. Osztán jön a csősz, és mindenkit kizavar az erdőből. Akkor tényleg köll majd a mentőcsónak. A hülyéket sajnos nem vihetem magammal.

Hogy veletek mi lesz? Drága Szendamom! Ha egy egytől ötig terjedő skálán kellene ábrázolnom, hogy mennyire lesza…, akarom mondani, hogy mennyire leszek elkeseredve, hát …gondolhatod!

 Szeretettel üdvözöl:

O. (Nulladik) Viktor, Köztársasági Demokratikus Diktátor és Uralkodó, Valamint És Nem Utolsósorban Apostoli Ló- és Kormányfő

(U.i.: Mostanában ne műttesd meg a sérvedet! Ne feledd, Winter tanár operál! … Tudod: Igori! … Én meg a Fleurien Főhadnagy vagyok … időnként, amikor Dr. Allesgutja, a belarusz főorvos elkésik az osztrák klinikáról!)

Reklámok

2 hozzászólás on “A Vezér válaszol…”

  1. dasa szerint:

    Nahát!
    Erre már mondanék egy Fedák Sárit!Lesz ami lesz.

    Üdvözlettel: Hisztis Myrtill


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s