A Csapda
Feladta: 2014, május, 7 Kategória: Uncategorized | Tags: csapda, EP, fidesz, Jobbik, kommunikáció, MSZP, Sneider Tamás, vélemény 1 hozzászólásRégi módszere már az Orbánpártnak, hogy felállít egy ügyesen kimódolt Csapdát, majd addig “kommunikál”, hogy a birka Ballib-oldal abba szépen bele is sétál, osztán meg nem győz magyarázkodni. Néha ugyan sikerül nekik elkerülniük egy-egy vermet, de ez inkább a fideszes trehányság következménye. A Demokraták ugyanis egyszerűen képtelen tanulni, még a saját hibáikból is.
Ha én mondjuk egy külhoni kampányguru lennék és nem olyasvalaki, aki “állampolgári jogon érintett”, talán még meg is tapsolom azt az ügyesen kifundált csapdát, melyet a minap a Fidesz állított a Ballibeknek (a Jobbik “értékes” közreműködésével). Ja, hogy nem tetszenek tudni, melyikről is vagyon mostan szó, hiszen több ilyen is van? Nos, egészen konkrétan az Országgyűlés jobbikos alelnöki pozíciójáról, annak betöltési módszeréről, illetve magáról, az erre kijelölt személyről.
Az, hogy a Jobbiknak “jár” egy alelnöki poszt, lényegében vitathatatlan, hiszen a “Szokásjog” alapján ez elvárható (az egy másik kérdés, hogy a Maffiapárt ezt rendszeresen felrúgja, például azzal, hogy a régi/új MiniElnök nem az Alakuló Ülésen választatik meg, nem akkor teszi le az esküt és még programadó beszédre sem hajlandó!). Az erkölcsi és az elvi-politikai részéről persze ne is beszéljünk, hiszen ez már nagyon régóta csak egy roppant szűk csoportot foglalkoztat Magyarországon! Ráadásul erre volt is példa, hiszen az előző ciklusban az EP-ből haza rángatott Balczó Zoltán személyében (az ő euromandátumát kapta meg Kovács úr, az “orosz ágnes” – tudom, hogy “ágens“, ez csak szóvicc volt!) adott már alelnököt a Jobbik. Akkor ezzel különösebb gond nem is volt, lévén Balczó nem tartozott a neonáci párt nyilasai közé, inkább amolyan “mérsékelt sovinisztá“-nak számított, bár ha cigányozni köllött, hát ő sem ment át a szomszédba segítségért.
Igaz ugyan, hogy ha az “Elvi politizálás” szabályai szerint járnak el, akkor a Szociknak Sneiderre, mint “kapcsolt áru” beerőltetésére azt köllött volna válaszolniuk, hogy “Akkor hágjátok meg a Jóédest és menjetek is annak valagába!“, majd felborítva az asztalt, otthagyni csapot-papot és stallumot is. Csakhát az a nagybüdös helyzet, hogy biza’ nem csak a “személyiségeknek” köll, de kurvára a lóvé (hiszen valamiből élni is köll, ugyi?), hanem a Pártkassza is kong (amiért meg szokás szerint Agyurcsány Ahibás, ugyi?). Ezér’ osztán belementek az Alkuba. S hogy a snájdig Sneidert mégsem köllött konkrétan a nevükre venniük, az vagy egy szokásosan fideszes trehányság következménye volt, avagy egy újabb, Mesterházy-Habony találkozó során kialkudott engedmény.
Hogy ez a spekulációm mennyire közelíti a valóságot, arról misem bizonykodik ékesebben, minthogy a Maffiapárt benne hagyott egy kitűnően eldurrantható “kommunikációs patront” ebben az egész, jobbikos “Sneider-projekt“-ben! “Roy” alelnökké választásának okán Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának vezetője, kemény hangú közleményben bírálta a Fideszt is a soraiban tudó jobboldali, Európai Néppártot (EPP), mondván: “Az Európai Néppárt, Jean-Claude Juncker és Angela Merkel politikai csoportja, úgy tűnik, hogy úgy véli, elfogadható, ha fontos tisztségeket elítélt bűnözők és rasszisták kapnak. A demokráciának ez a meghatározása nem összeegyeztethető azokkal az európai értékekkel, amelyekhez saját állítása szerint a néppárt is igazodik“. Ámde ha marad az eredetileg megtervezett kommunikációs csapda, akkor most úgy a Fidesz, mint az EPP nyugodtan széttárhatná a karjait: “Sneider a szocikat is magában tudó Ellenzék közös jelöltje volt. Mi pedig, ‘mint demokraták’, nem tehettünk mást, mint elfogadtuk ezt az alkut!” (A vezéri bonmot szerint: “Nem volt mozgásterünk!“)
A Szocik tehát kihúzhatták nyakukat ebből a kalodából, mert Orbán kegyeskedett kegyesnek lenni. Ámde Bajnai és csapata éppen most igyekszik ugyanebbe beleerőltetni a magáét! Amikor ugyanis Gordon kitalálta azt az eszement ötletet, hogy az EP-választások alkalmával igenis hajlandó nyilvános vitába szállni a Jobbik vezértehenével (Morvay nacsasszony), ráadásul úgy, hogy ezen purparlén a Fidesz még csak részt sem akar venni, azonnal felkínált egy “magaslabdát” a Jobbik-utálatáról egyáltalán nem híres Állampártnak! A teljesen értelmetlen “pár(t)beszéd” ugyanis bármikor felhozható érv lesz majd a habonyista propaganda számára: “Még hogy mi vagyunk azok, akik összeszűrik a levet a szélsőjobbal? Ugyan kérem! Mi még az EP-választási kampány idején sem voltunk hajlandóak leereszkedni hozzájuk! … Bezzeg Bajnai és pártja!“.
Persze mindez részemről csak egy spekuláció. Az pedig, hogy igazam van-e, csakis a közel-jövő döntheti el! Tartok tőle azonban, hogy ezúttal nem sikerült tévednem!
… és ezt …
… szendamondja!
P.S.: A snájdig Sneider bőrfejűtől a “Közjogi Méltóság“-ig vezető útját kitűnő fogalmazással és arányérzékkel Tóth Ákos, a Népszabadság publicistája írta le a legtökéletesebben. A teljes cikk itt olvasható, s ebből mindössze egy részletet vennék át:
“Megvan annak a receptje, hogy valaki ma Magyarországon valódi méltósággá válhasson, ehhez nem is kell olyan sokat tennie: nem, nem arról van szó, mint például Hiller István esetében, kár túlbonyolítani egyetemi végzettséggel, felsőfokú latin nyelv-tudással, PhD-doktori fokozattal a dolgot, nem kell az év egyetemi oktatójának sem lenni. Egyszerűbb.
Részt kell venni a szkinhedmozgalomban.”
Továbbá és ugyancsak a Népszabadság oldalán, Doros Judit is írt egy kitűnő “Nácionálét” eme hajat növesztett, maffia-kapcsolatos szkinhedről! EZT IS érdemes elolvasni!
Mocskos összjáték a Duna mentén?
Feladta: 2014, április, 27 Kategória: Uncategorized | Tags: összejátszás, fidesz, MSZP, szavazás, Vasárnapi Hírek 5 hozzászólásÚgy tűnik, rendkívül gusztustalan és mocskos összjáték folyik a magyar politikai “elit” egyes tagjai között. Bizonyos tagadhatatlanul “érdekes” tények szerint, a “Demokratikus Ellenzék” legnagyobb szervezete és az orbanista Állampárt között olyan kapcsolat áll fenn, ami magyarázatot adhat a “Választások” kampányidőszakában tapasztalható, de eleddig szinte érthetetlen “kommunikációs manőverek” némelyikére!
“Hatalmas adóssága van az MSZP-nek!“, “Zárolták a párt számláit!“ – jelentették kedden a húsvéti sonkakómából kikászálódó napilapok, legelső sorban is persze a “Magyar Nemzet“, ami a “baloldalhoz kötődő” hetilap, a “Vasárnapi Hírek” április 19.-én (Húsvét előtt!) megjelent cikkére hivatkozik. Még aznap este az ATV kamerái elé ült Gúr Nándor és kijelentette: igaz ugyan hogy a párt “nehéz helyzetben” van, de az adósságállomány “kezelhető“. Majd szükségesnek tartotta megjegyezni: a teljes tartozást még 2010 előtt, “a párt akkori vezetése halmozta fel“. Másnap erre rá is csapott a rendkívül közszolgálati Magyar Televízió, melynek online oldala szerint a szocialisták ugyan “Gyurcsányt hibáztatják az eladósodásért“, de Mesterházy Attila kijelentette: ő maga sem tett volna akkoriban másként, ugyanakkor úgy vélte “… indifferens ilyen értelemben, hogy ki volt akkor az elnök, pártigazgató, pénztárnok, tökmindegy“.
Mindenki, aki csakis és kizárólag ezeket a cikkeket olvasta (no meg az “origo“-ét, a “hvg.hu“-ét, a “mandiner.hu“-ét, avagy az “index.hu“-ét), az azt a következtetést tudta levonni, hogy a szocik most “irtó módon dühösek” a Pártot elébb tokától bokáig eladósító, majd cserben is hagyó Gyurcsányra (ezt próbálta “érzékeltetni” pl. Gúr Nándor is), de a jelenlegi elnök elegánsan átlépve a történtek fölött, tulajdonképpen megvédelmezte nagyot hibázott egykori elődjét, választási szövetségesét.
Ámde ez csak a látszat! Bár az említett orgánumok szinte mindegyike a Vasárnapi Hírek április 19.-i cikkére hivatkozik, “érdekes módon” egyik sem idézi azt részletekbe menően, csupán annak egy kicsiny, az utolsó bekezdésben megjelent részét (“adósság”, “zárolás”) ragadja ki. Mindazokat azonban, amelyek e cikkrész fölött olvashatóak, sűrű és sötét csöndbe burkolják, holott éppen azokban vagyon A LÉNYEG! Ez pediglen itt olvasható!
Milyen következtetéseket lehet ebből levonni? … Azt hiszem, mindenki számára jobb lesz, ha ebben az ügyben inkább átadom a szót a hetilap főszerkesztőjének, Gál J. Zoltánnak, aki a VH mai számában az alábbi jegyzetét tette közzé:
Egyezség
Miért nem képesek ezek megegyezni, egy asztalhoz ülni, egyetérteni bármiben, akármiben? Egyik kedvenc kérdésem ez, gyakran hallom, ha politikára kerül a szó. Mintha a pártok közti vita akadályozná, hogy szerteáradjon itt a boldogság, hogy párduc öleljen gödölyét.
Vita persze van sokféle, hányszor olvastuk már, hogy az angol képviselők, miután üvöltve szidták egymás felmenőit a parlamentben, nagy békében iszogatják együtt a barna sört a sarki pubban. De a magyar képviselő jobban szereti a bőrös virslit az országházi büfében, s ha előfordul is néhanap, hogy ott egy asztalnál kénytelen tunkolni kormánypárti az ellenzékivel, aligha hiszem, hogy lenne ma olyan fideszes, aki esténként összejár egy szocialistával. Eddig azt hittük, ez a baj, a süket fülek meg az egymáshoz vágott durva szavak. Most meg kiderül, igazi baj abból van, ha képesek megegyezni mégis.
Kényszerből ültek egy asztalhoz, persze, választások után meg kell alkudni a parlamenti tisztségek elosztásáról. Örült mindenki, milyen gyorsan ment ez idén, és úgy áll, hogy egy korábbi skinheadvezér lesz az Országgyűlés alelnöke, és az újnyilas párt zavaros fejű díszleánya felügyeli majd az oktatási és kulturális ügyeket a parlamentben. Ami az előbbit illeti, legalább egy előnye lesz, hogy megint csak háromhetente ülésezik a T. Ház: kevesebbszer kell szembesülni a szégyennel, hogy elég kicsivel hosszabb haj a bőrfejre, máris egy konkrét náci adhatja meg a szót a többeknek a pulpitusról. Hanem a Jobbik beengedése az iskolákba, az megmagyarázhatatlan.
Mert igaz, hogy egymillió szavazóval a háta mögött okkal tartanak igényt bizottsági elnöki posztra. Igaz az is, hogy esetükben a kérdés úgy jogos: hol okoznak kisebb kárt? Persze az általuk kinézett nemzetbiztonsági bizottság élén is furán mutat egy olyan párt politikusa, amelyik a fél világ által terroristagyanúsnak tartott szervezetekkel tart kapcsolatot. De ha az a kérdés, elviseljük-e, hogy hepciáskodnak időnként a titkosszolgálatok ellenőrzése ürügyén, avagy megtűrjük-e őket a gyerekeink közelében, befolyást engedünk-e a magyar kultúra alakítására egy olyan embernek, aki ha a holokausztról beszél, betuszakolja a mondatába: „úgynevezett”, akkor aligha lehet kétséges a válasz.
A Fidesz cinikus mosollyal nézte az ellenzékiek egyezkedését, az ő jóváhagyásuk hallgatólagos, az MSZP-é viszont nagyon is aktív. Próbálom érteni, mi ennek a politikai értelme. Mit akarnak ezzel üzenni a választónak? Hogy nekik fontosabbak a titkok, mint a tananyag? Hogy a baloldal újjáépítésének a nemzetbiztonság lenne a terepe az oktatás és a kultúra helyett? Bár, ha jobban belegondolok, kitűnő búvóhely a nemzetbiztonság, ott még az is titokban marad, ha nincs egy fia gondolatunk se.
Jól kezdődik hát ez a ciklus, és ha már itt, az egyezkedésnél tartunk, érdemes tán elmerengeni kicsinykét egy hír sorsa felett, ami ebben a lapban jelent meg a múlt héten. Lényege az volt, hogy több egymástól független forrás is állítja, kapcsolatot tart egymással Mesterházy Attila MSZP-elnök és Habony Árpád, a miniszterelnök tanácsadója. És bár ezt Mesterházy egy előzmény nélküli kérdésre adott válaszában tagadta, a háttéralkuk meglétére utal, hogy egyes szocialisták igyekeztek megóvni a kampány idején Rogán Antalt és az ő magától növő házát a túlzott sajtóérdeklődéstől.
A cikkben próbáltuk kutatni, mégis, mi lehet a feltételezett titkos találkák témája, ennek kapcsán írtunk a fura mód megszaporodott Közgép-hirdetésekről egyes baloldalhoz köthető lapokban, és arról, hogy az MSZP elnöke a párt súlyos adóssága miatt milyen csúnyán kiszolgáltatott helyzetben van.
A cikk – azt hittem legalábbis – bepillantást adott a politikát alakító háttéralkuk világába, oda, ahol sok mindenre lehet magyarázatot találni, amit eddig nem nagyon értettünk: gyatra kampányra, gyorsan elhaló vagy éppen hirtelen felfújt ügyekre, arra, hogy ki védett személy, és ki céltábla itt. Azt is gondoltam, hogy ezen a héten mindazok, akiknek ebben a tárgyban információik vannak – tudom, hogy vannak – talán bátrabban előállnak most velük. Tévedtem, és a beismerés most azért kívánkozik ide, mert magyarázza a magyar politika valóságos működését ez is.
A VH hírét elsőként a Fidesz-birodalom nyomtatott vezérterméke, a Magyar Nemzet dolgozta fel, mégpedig úgy, hogy annak érdeméről egyetlen árva szót sem ejtett, viszont vert nagyobbacska habot az MSZP adóssága körül. Se Habony, se Rogán, se Mesterházy, viszont Gyurcsány annál inkább, mert hát ki más a hibás, ugyebár, szóba került szerénységem is, különféle kontextusban. Nem feldolgozhatatlan ez nekem, inkább attól borzongtam megint, milyen szervezetten, egységesen, és mindenféle szakmai-etikai korlát nélkül szolgálja kenyéradó gazdáik érdekét a Fidesz-sajtó, köztévéstül, közrádióstul. Mesterházyból és Habonyból egy perc alatt a pártját és országát eladósító Gyurcsány és bandája lett, abból aztán a szoci öregek fenekedése, akik most ki akarják szorítani szegény megújulást vezénylő fiatalokat, repkedtek a jelzők, az összeesküvés- elméletek. Naiv és tudatlan, aki ezen meglepődik, tudom én, de mégsem tanulság nélküli végignézni újra, hogyan nyeli be a Fidesz-sajtó politikai manipulációját a magyar sajtó azon része is, amelyik (még) nem Simicska Lajos fizetési listáján csücsül.
Még hogy nem képesek ezek megegyezni?! Mostantól kéretik semmin sem csodálkozni.
***
Mindez csupán egy, a “gyurcsanyista” Gáljé által gyártott összeesküvés-elmélet lenne? A vázolt tények sajna nem ezt mutatják … mint ahogyan a tapasztalatok sem! Ebben az esetben pedig nem csak Orbánnak, de a szociknak is menniük kell!
… és ezt …
… szendamondja!
Utószó: Határozottan kíváncsi lennék arra, hogy mi Olvasóim véleménye erről az ügyről? Szavazás előtt kérek mindenkit: tanulmányozza át az összes linkelt cikket! Köszönöm.
Olvastam valamit …
Feladta: 2014, január, 10 Kategória: Uncategorized | Tags: összefogás, DK, E14-PM, ellenzék, MSZP, tárgyalások 3 hozzászólás… egy kitűnő jegyzetet Böjte József filmrendezőtől a (magyarországi) Népszava online oldalának mai számában. … Nem kívánom véleményezni, ámde utánközölni annál inkább!
A baloldal, ha ráér, tökön szúrja magát
Miközben Orbán katonákkal, és a történelmi zászlókkal a háta mögött (észak-koreai mintára) miniszterelnök létére, uszító pártpropaganda beszédet mond a fantomizált külföld és hazai csatlósaik ellen, és hadrendbe akarja állítani “csapatait” többszázezer ember előtt, a Duna másik oldalán az ellenzék jelesei egymás torkának esnek.
A Műegyetem előtt jó hangulatban gyülekezett mintegy 50-60 ezer ember, hogy ünnepelje az ellenzék összefogását az Orbáni diktatúra ellen. Mert ezt jósolta a fellépő politikusok névsora, még annak ellenére is, hogy előtte való nap sietve megkötötte a hónapok óta húzódó együttműködést az MSZP és az Együtt 2014. Két fajsúlyos, nagy támogatottsággal rendelkező párt már összefogott, ha nem is egyformák, de kétségtelenül jelentős erő – gondolhatták az emberek és reménykedtek, hogy majd most jönnek a többiek. A kérdés csupán az volt, hogyan játsszák le. Hát csak nagyon vulgárisan tudom megfogalmazni: szarul.
Nem vitatom, okos emberek mondtak időnként okos mondatokat, de politikai hasznuk csapnivaló. Mintha a Fidesz kottájából muzsikálnának. Nincs saját zenéjük. Nem együttműködést, összefogást hoztak létre ezen az ünnepi napon, hanem egyértelműen bebizonyították, hogy képtelenek erre. A személyes ambíciók, az túldimenzionált egók, a váteszhit mérgei uralták a beszédeket és tették csalódottá az embereket.
Hiába van igaza Kuncze Gábornak, aki reménytelennek látja a kialakult helyzetet, hiába mond okos beszédet Bajnai Gordon, még az eléggé semmitmondó Fodor Gábor is hajtogathatja a magáét, és persze Gyurcsány Ferenc is rekedtre kiabálhatja a teret, és fenyegethet mélyszántással, nem beszélve a leordított Mesterházy Attila kínos igyekezetéről, hogy meghallgatást találjon, ha a végkövetkeztetés az, hogy nem fogunk össze.
Egy leány volt csak aki túl tudta tenni magát a hamis illúziókon, és azokról beszélt, azokat hozta példának akik megmutatták, hogy bátrak és ki mertek állni ez ellen a gátlástalan és embertelen rezsim ellen. A fiatalokról beszélt Szabó Tímea, akik tavaly télen felforgatták ezt a beszari várost, akikre verőlegényeket küldtek, akik akcióikkal megmutatták Európának is, hogy van ellenállás Magyarországon.
Hát bennük lehet csak bízni. Talán felnőnek egy igazi, milliós tömegeket megmozdító ellenzékké, és elküldik a francba ezt a “pártütő” társaságot, akik így képtelenek lesznek leváltani Orbánt, mert még mindig az a legnagyobb gondjuk, hogy kinek nagyobb a farka. (Ajánlott irodalom Ady Endre: Az izgága Jézusok)
Ezt a dühös kis írást 2013. október 24-én írtam és küldtem el egy nagyrabecsült szerkesztőségbe. Aztán abban maradtunk, hogy várjunk, hátha mégis van esély egy valamikori – közeli – összefogásra, mert rájönnek, hogy ha akkor Mesterházy kitárja a karjait és felhívja a színpadra a többieket és azt mondja: rendben, fogjunk össze, a részletek most nem fontosak, csak az, hogy leváltsuk ezt a bandát, akkor megmozdul Magyarországnak az a fele, amelyik nem csügg áhítattal egy vezérnek tartott csaló populizmusán.
Tévedtünk, hiába vártunk, nem jött létre semmi, csak iszapbirkózás.
Január hatodikáig, amikor is Bajnai Gordon bejelentette, hogy lehet mégis nyitás, és ő vissza is lép. (Honnan?) Azóta a politikusok Kálmán Olga előtt kínosan magyarázkodnak, és bizony egyáltalán nem hitelesen, hogy ők mindig is így gondolták, de hát, izé, valahogy így alakult…
Sok okos írás taglalta alaposan azt a helyzetet amit az Orbán kormány okozott, maffia államtól a diktatúráig, a fasisztoid jelzőtől az orwelli állam terrorjáig, s mindenkinek igaza van.
Csak azt nem látom, hogy mivel akarják megverni a Fideszt, a kormányt. Nem látom a stratégiát egyik pártnál sem. Az, hogy fogjunk össze, az az alap. De hogyan győzzük meg az embereket, hogy igazunk van, sőt, hogy igazak vagyunk? Hogyan lehet hiteles az az MSZP, amely Gyurcsány kormányzásáról hagyta elhitetni, hogy tönkre tette az országot, mert el akart szakadni tőle? Egy bajai videót beszopó vezetés akar kormányozni? Hogyan tud tömegeket meggyőzni az Együtt, ha kezdeti sikerei után sikerült a bejutási küszöb közelébe lealudnia magát? Ha egyetlen harcos csapatát a Szolidaritást takarékra állították a “szobordöntés” után, ha a többiek – Schmuck kivételével – még azt sem tudják hányan vannak és mit is akarnak. Van Magyarországon legalább négy-öt millió ember aki finoman szólva nem elégedett a Fidesz kormányzással, velük lehetne győzni, de ehhez kell a stratégia.
Azt gondolom kettős harcmezőn kell sikereket elérni. Szándékosan írom a harcot, mert az lesz.
Az egyik oldal a Fidesz hívők, a korrumpált tömegek, a hivatalnokok, a közszolgák tömegeinek felvilágosítása. Először is a hazugságokról kell felvilágosítani mindenkit, hogy a jószándékú, vagy naiv, és képzetlen emberek átlássák a magyar valóságot. Velük is meg kellene értetni, hogy a Fidesz nem romokban fetrengő országot vett át, hogy Gyurcsány és Bajnai kormányzása hatalmas sikereket ért el, hogy gazdasági, kulturális, oktatási, sőt még a Fidesz által megakadályozott egészségügyi helyzet is jobb állapotban volt, mint most.
A Fideszes rablógazdálkodás eleve hazugságra épített gazdaságpolitikán jött létre, és tragikus következményei minden szegény családnál kimutathatók. Hogy mit barmoltak az alkotmányos jogállam, a kultúra, a művészetek, az oktatás, a közérzet, az életszínvonal, a nemzetközi megítélés területén az könyveket tölt meg. Azt is tudniuk kell, hogy sokan nagyon is jól is jártak, és erősen érdekük ennek a rendszernek a fenntartása. Náluk a nagy lóvé.
Látni kell, hogy legalább három millió embert “megvettek”. Nem úgy, hogy sokat fizetnek nekik. Olyan is van szép számmal. A nagyobb tömeg az állami alkalmazottak, a közszolgák, az önkormányzatok által foglalkoztatottak, a közmunkások megtévesztett és félelemben tartott sokasága. Nekik a Fidesz “biztonságot” jelent. Azt látják, hogy most ez van, ez kiszámítható, ez érthető, lehet, hogy nem egészen jó, de megél, ha rosszul is, kiszolgáltatottan és félelemben, de “valami van”. Még meg is vannak vezetve a különböző hitelek elengedésének ígérgetésével, a közmű díjak, a rezsi csökkentésével, a pályázatok pénzeinek meglebegtetésével, a reménnyel, hogy mindig jobb lesz, mert mi adunk. Ezt a hamis biztonságot nem szívesen adják fel az emberek.
A felvilágosító, meggyőző munkát jól előkészített, alapos adatolással és érvekkel felkészített, igen népes csapatokkal és okos kommunikációval kellet volna elkezdeni már rég. Legalább a nevezetes októberi esemény óta. Hosszan lehetne most elemezni a módokat és módszereket, a tartalmakat és a részleteket, de ez a cikk erre most nem alkalmas.
A másik terület a “mieink” és a bizonytalanok meggyőzése, megnyerése. Mert még a népszerűségi vizsgálatok alapján is nagyon nagy a bizonytalanság ezen a területen. Most meg pláne, hogy hallgatjuk a hadoválást arról, hogy mi mindig is ezt akartuk, csak ezek, meg azok nem akarták, meg nem így gondoltuk, meg most minden rendben lesz, a leendő vezetőről még nem tárgyalunk, személyekről sem, jelöltekről sem, szakmai egyeztetés folyik, nem merült fel külső személy neve, blabla-blabla… Kínos.
Még azokat is elbizonyítja akik leváltanák ezt a kormányt, de azt kérdezik, hogy kire szavazzak? Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni. Van, lesz erre stratégia? Hogyan hihessük el az ellenzékről, hogy valóban ellenzék, hogy szándékai tiszták, hogy nem túlélésre játszanak, hogy teljes az összefogás a leváltás akarásában, és nem fogja hátba támadni senki a másikat? Hogy nem vész el a szavazatunk, ha a közös ellenzéki jelöltre voksolunk! Legalább az ország szavazó polgárainak felét kellene meggyőzni arról, hogy nemcsak dumálnak, hanem valóban a kormány leváltására törekednek, és képesek is rá.
Fel kellene ismerni, hogy nagyon nagy a veszély! A jelenlegi ellenzék számára lehet, hogy “ez a harc lesz a végső”, mert esetleges bukásuk beláthatatlan következményekkel jár, az egész országra nézve is. És ez az ő felelőségük. Nincs idő! Ma már szerda este van, most mindenki arra vár, hogy mi lesz az összefogással, ki mindenki lép be, vagy fér be a közös csapatba. Lesz-e közös és új, hiteles miniszterelnök jelölt. Pedig már rég azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan és mit mondjunk az embereknek, hogy megértsék miért kell a kormányváltás.
Talán kiderült, nem vagyok pártatlan, de szégyellem magam, és nem várhatok tovább.
Gyurcsánnyal az a baj, hogy …
Feladta: 2014, január, 8 Kategória: Uncategorized | Tags: Bajnai, DK, E14, ellenzék, Gyurcsány, Mesterházy, MSZP, Orbán, tárgyalások 4 hozzászólásGyurcsány Ferenccel az a baj, hogy: közismerten hazug politikus; lejáratódott és megosztó személyiség; neki köszönhetjük a fideszes Kétharmadot; az Ország, a Haza és a Nép érdekében sem hajlandó lemondani személyes, hatalmi ambícióiról. … Tényleg? … Igen, “tényleg” feltéve, ha a fentebbi főneveket (“ország”, “haza”, “nép”) kellő, a tájékozódottság diktálta találékonysággal behelyettesítjük: az “Orbán Viktor“, az “Oligarchák” és a “Megélhetési Politikusok” szavakkal!
Példatörténet: Boldogult Édesanyámnak volt egy kollégája, aki nem csak zsenialitásáról és megrögzött agglegénységéről (meg annak minden “küljegyét” magán hordásáról) volt híres, hanem arról is, hogy úgy undorodott minden létező növényi eredetű tápláléktól, mint Ördög a tömjénfüsttől. Számára csupán a húsok, a tészták, az alapvető pékáruk és a csokoládé létezett, minden mást – mint gusztustalanságot – megvetett. Kitűnő példája ennek az az úgy harminc esztendővel ezelőtti eset, amikor Édesanyám, szokásos névnapi buliján Jenő is megjelent. A vendégfogadást megelőző órákban, Anyám egyik tanítványával hármasban, gőzerővel gyártottuk a feltálalandó (hideg) ételeket. A rendelkezésünkre álló alapanyagok színbéli bősége olyannyira megragadta a fantáziánkat, hogy még a legegyszerűbb szendvicsből is egyedileg dekorált, “élelmiszer-szobrászati” művet alkottunk, s amikor kitettük a nagyasztalra a tálakat megállapítottuk: ha másról talán nem is, de ezekről mindenképpen emlékezetes marad az összejövetel. … Tévedtünk.
Jenőt, tekintettel a táplálkozási szokásai és a farkasétvágya okán már-már rapcsákandrási méreteket öltött termetére, a sarokba tolt, de az ételekhez közel eső “nagymama”-fotelba ültettük. Teltek-múltak a percek, mindenki jól érezte magát, kivéve őt, aki rosszkedvűen gubbasztva a sarokban, marékszám falta a tepertős pogácsát. “Nem kér egy kis kenyeret?” – kérdezte tőle Édesanyám. “És mégis mihez egyem? A pogácsához?!” – vakkantotta az. “Nézzen körül! Ott vannak a felvágottak, vagy például itt ez a finom füstölt tarja.” – kapacitálta tovább Anyám. “Nem kell, mert azon is rajta van az az izé!” – bökött Jenő a dekorációs célból a tarjákra helyezett, pálcikákra vágott sárgarépa-darabokra. “Hát akkor azt ne vegye ki és egye csak a húst!” – javasolta Anyám a kézenfekvő megoldást. “Már nincs rá gusztusom, hiszen hozzáért a répa.” – rázta busa fejét Jenő.
Ez az eset arról jutott az eszembe, amit a T. Ellenzék egyes pártjai, de főleg azok bizonyos személyiségei művelnek még mindíg, szűk négy hónappal a minden bizonnyal Országsors-döntő Választások előtt (aki vitatja ezen megállapításomat, az innentől ne is olvasson tovább!). Az, hogy bár mindenki(?) pontosan tudja(!): az Orbán-féle Diktatúrát csakis és kizárólag úgy lehet meneszteni, ha annak Valódi Oppozíciója egyetlen tömbben lép fel és nyílvánul meg, ennek ellenére továbbra is a személyes rokon- és ellenszenvek mentén “alakul” az “Összefogás”. Mindez pedig annak ellenére, hogy az ebben résztvevő személyiségek többsége egyfolytában az “Ország Érdekéről, a személyes ambícióik háttérbe szorításának szükségességéről” pofázik, közben pedig ennek ippeg és punkt az ellenkezőjét teszik! (Akinek megrögzött véleménye van az Ellenzéki Összefogás jelenlegi állapotjának tökéletességéről, az innentől ne olvasson tovább!)
Unásig ismert példa már ugyan, de mégis leírom:
- Tavaly ősszel létre gyön a “Nagy Ellenzéki Összefogás“: megállapodik egymással az MSZP és az E14-PM, majd’ egy esztendővel azt követően, hogy Bajnai egy nyílvános rendezvényen bejelenti “ernyőnek” szánt szervezetének megalakulását, amelyre a szocik reakciója lényegében az, hogy “ernyőt adunk az ernyőnek“.
- A megállapodás azonban felemás, lévén csak a közös, egyéni jelöltekben tudnak dűlőre jutni, a lista (s ezzel együtt annak vezetője, tehát a miniszterelnök-jelölt) kérdésében már nem. Mesterházy a pártokra vonatkozó véleménykutatás eredményeire hivatkozik, miszerint az MSZP a legerősebb ellenzéki párt, így magának követeli a listavezetést, miközben csuklás nélkül hagyja figyelmen kívül egy másik véleménykutatás adatait, amelyek szerint Bajnai a legelfogadottabb politikus, s a személyes népszerűségi listán még Gyurcsány is jobban áll!
- Az eredmény: közös egyéni jelöltek, de külön pártlista, az Összefogásból pedig szándékközösségben kihagyják a Demokratikus Koalíciót (DK), amelynek megüzenik: jöhettek, de csak Gyurcsány nélkül! Ezen azonban nem csak a volt miniszterelnök és az ő pártja, de A NÉP is bedühödik, s tavaly október 23.-án leordítja a “szokásos szöveget” mondani akaró Mesterházyt “Összefogást!” követelve.
- Erre a Hivatásos Ellenzék a Fidesztől eltanult karaktergyilkos ellenpropagandával válaszol: az Ellenzék 2013. október 23.-i rendezvényét kultúrálatlanul viselkedő DK-szimpatizánsok zavarták meg, nyílvánvalóan a személyes ambíciókat hajszoló pártelnökük biztatására, tehát maga Gyurcsány az Ellenzék sikerének legfőbb kerékkötője. Ezen nyilatkozatuk kiadásában még az sem zavarta őket, hogy szemtanúk beszámolói szerint (pl.: “PuPu” kolléga) a kiabálóknak csupán kisebbsége volt a DK-jelvényes!
- Gyurcsány közben (bizonyítván hogy igenis képes annyira felfejleszteni a pártját, hogy az a népszerűség szempontjából is “koalícióképes” legyen) alaposan “beindul”, s mivel kitűnően ért a kampányoláshoz, hamarosan beéri (sőt, néhány intézetnél még meg is előzi) az E14-PM-et.
- Erre a Hivatásos Ellenzék válasza: idén január 6.-án közleményben jelentik be az Összefogás újratárgyalását (hivatalos indok: az E14-PM párttá alakul), amelynek során már nem csak a Közös Lista, de a DK bevonása(!) is meghatározó téma!
“Endlich!“ – mondaná a német nyelvterületen élő polgár. Mi meg Itthon, az Észak-Balkánná tett Nerabszurdisztánban pedig azt, hogy “Gratulálunk! Fel tetszettek fedezni végre a ‘melegvizet’ ?!“. Azt, hogy az Orbán-féle putyinokráciát csakis úgy lehet “ad acta” (különös tekintettel az ügyészségi aktákra!) tenni, ha abban MINDEN jószándékú mozgalom részt vesz, annak vezetői pedig valóban összefognak?! Függetlenül attól, hogy ki kit és miért utál személyesen, avagy csak pozíció-féltésből! Mert itten és most erről vagyon szó, amihez a világon semmi köze nincs Gyurcsánynak, a pártjának, avagy az az által képviselt elveknek! … Illetve, dehogyis nem! (Akinek “kialakult”, változtathatatlan véleménye van Gyurcsányról és nem hajlandó egy másik szempontból is megvizsgálni a “jelenséget”, az ne olvasson tovább!)
Mert pontosan mi is a baj Gyurcsánnyal? E kérdés megválaszolása roppant egyszerű(nek tűnik):
- Gyurcsány az Őshazug, aki aljas politikai és propaganda-praktikáit maga vallotta be a hírhedt “Őszödi Beszéd”-ében!
- Gyurcsány miniszter- és pártelnökként nem tett semmit a közismert Mutyizgatások és Közpénzlopások megfékezése érdekében!
- A “Békés Tüntetőkre” uszította a rendőrséget (2006. okt. 23.), utóbbiakra pedig hagyta ráuszúlni az előbbieket (2006. szept. 18. – a TV-székház felgyújtása)!
- Neki köszönhető a “Kétharmad“, mivel nem volt képes idejében “elhúzni a francba“!
- Neki lesz köszönhető Orbán újrázása, lévén túlmozgásos elmebetegként, doktrínerként és akarnokként, képtelen a háttérbe vonulni!
Hát, mit is mondjak ezekre? Azt semmiképp, hogy teljes mértékben igazak a vádak, de azt sem, hogy Fletó soha és semmiben nem hibázott. Ámde mindezek nem indokolják azt a zsigeri gyűlöletet, amit az Ellenzék, annak egyes emblematikus személyiségei és annak holdudvarába(?) tartozó(?) “független értelmiségiek” hírdetnek nap mint nap Vele szemben. (Aki nem kíváncsi egy Gyurcsány-laudációra, az innentől ne olvasson tovább!)
Ugyanis az én személyes véleményem az (és ezt még akkor is leírom, sőt, közzé is teszem, ha sok Olvasóm, Barátom és Köztársam emiatt elfordul tőlem … lelkük rajta!), hogy ebben az országban a Gyurcsány-hazugság A Legnagyobb Hazugság!
- Az “A Hazug“, aki egy 2006 nyarán elmondott, keresetlen szavú, káromkodásokkal is teli beszédben közli: neki már elege van az addig megszokott hazudozásokból és minden egyes, mandátumhoz/stallumhoz jutott párttársa vegye tudomásul: az a dolga, hogy a belét is kidolgozza az Országért?! Aki azt mondja anno, hogy innentől vége a szabadrablásos lébuskázásnak?! (A fideszes Pokorny pl. még 2010-ben aszonta, hogy “aki belenyúl a közkasszába, annak le lesz vágva a keze“! … És mi lett a vége? … Közkasszába belenyúlva, hónaljig … “levágva” pedig Pokorny lett!) A “Nemhazug“, az abszolajte “hiteles” pedig az, aki a.) “Én még soha nem hazudtam az embereknek!“, b.) “Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek!“. … Neki is estek a Köz- és Mindenpárt-kasszán felhízott, alapvetően tehetségtelen, stallumaikat kizárólag helyezkedéssel, árulással és seggnyalással szerzett Kövér Emberek!
- Amikor Gyurcsány miniszer- és pártelnökként javaslatot tett a Demokráciát aláásó Ősbűn, a Pártfinanszírozási Törvény megváltoztatására, hogy ne mutyizhasson együtt a Köz Kasszájának rovására Puchpithecus Simicskasaurus-szal, ugyanezen Kövér Emberek teljes egyetértésben és szándékközösséggel nyírták ki őt, lévén Fletó volt oly’ óvatlan belenyúlni a Mindenpárti Kádereket eltartó, kilóra megvásárló, a Közkasszát már kényszerbetegeként fosztogató Oligarchák bizniszébe! … A Javaslat és a Miniszterelnök hátba szúrására kialakult Egység sokkal nagyobb volt, mint amikor “Képviselőink” (oldal-, nem- és pártfüggetlenül) egyhangúlag szavazgatták meg a maguk juttatásait esztendőről esztendőre!
- Ámde az Egyik (jobb?) Oldal már annyira el volt szemtelenedve, hogy 2006-ban (az “Ellenoldal” Hasonszőrűjei által kiadott Őszödi Beszédre hivatkozva) két alkalommal is puccsot kísérelt meg (előtte meg telehúgyoztatta, teleszarattatta a Kossuth teret!), s bár erre Fletónak konkrét bizonyítékai voltak, a Belső Ellenzék még sem hagyta, hogy a Köztársaság, a Jogállam és az Alkotmányosság kötelező védelme okán letartóztathassa a Felbújtót, tehát Az Embert, Aki Még Soha Nem Hazudott (holott utóbbi érezte a “bajt”, ezért ugrott fejest anno a páncélozott BMW-be, majd távozott “ismeretlen helyre”!).
- Abban a Bírálóknak tényleg igazuk van, hogy Gyurcsány “nem húzott el idejében a francba“. Ezt akkor köllött volna megtennie, amikor a Pártfinanszírozási Törvény átírására vonatkozó javaslatát (is) Az Egymást Látszólag Utálók hátba szúrták. Mert ugyanis innentől kezdve már nyílvánvaló volt: Ferenc semmit nem tehet, akármilyen jó “szabó” is, kizárólag “hozott anyagból” dolgozhat, s ami utána következett, az nem más, mint amikor a Falanszterben Michelangeloval széklábakat faragtatnak. Ámde a Kétharmad egyáltalán nem az Ő bűne! Hanem a Mindent Megígérők és a Csodában Reménykedőké, no meg azoké, akik ezt még csak leleplezni, ráébreszteni sem voltak hajlandóak!
- Ha Orbán újrázhat, az nem Gyurcsány bűne lesz, hanem a T. Ellenzék “meghatározó politikusaié, meg a T. Társadalom hülyeségéé! Az utóbbiaké az, hogy tényleg elhiszik a Rezsicsökkentés tohuvabohuját és elgusztálgatják azokat a Látszatberuházásokat (pl: csatornázás és iható víz ugyan nincs, de gyönyörűen ki van térkövezve a Főtér szökőkútja körül minden – amit közmunkások sepregetnek!). Teszik pedig mindezt majd azért (mármint az utóbbiak), mert az Előbbiek egyszerűen képtelenek (? nem akarnak?!) magyarul, közérthetően fogalmazni, azaz amikor a Szeretett Vezető meg a Slapajai hazudozni kezdenek … orcátlanul! … akkó’ meg a válasz: “Há’ az a helyzet, hogy ez nem igaz, mer’ azazigaz hogy” … ahelyett, hogy aszondanák: “Elméntek ti a Jóbüdösbe, rohadt hazug banda!“. … Gyurcsány például ebből a szempontból kifejezett Őstehetség, hiszen nem csak az Oligarchák viselt dolgairól tud keresetlen szavakkal megemlékezni, de a Főtiszteletű Kormányzó Urat is simán A Nevén (“Orbán kolléga menjen a francba!“) nevezi!
Tehát Ez lenne Gyurcsány Bűne? Igen! Az, hogy ő már régen túllépet az eufemizmusokon, az oligarchát “oligarchának”, a Csúti Chavezt “az ország öt leggazdagabb … ha nem A Leggazdagabb emberé“-nek, a krumplilevest pedig “krumplilevesnek” nevezi. Ezért osztán sokan meg vagyonnak sértődve rá.
A tiszteletre méltó Ertsey Katalin például simán leírja, miért nem indul a következő választásokon. Hogy nem akar a Vakkomondorosok meg a Kisanyámozók, meg a Budaipapcsákok (akik szerinte 2014-től még nagyobb többségben lesznek) Üléstermében hallgatni a tirádákat, meg a seggnyalásokat. Ámde mi erre az ő megoldása? A távolmaradás, meg a sehová nem csatlakozás, főleg nem az E14-hez, mert akkor ő “egy platformra kerülne” Gyurcsánnyal! … Hát, gratulálok a problémamegoldó-képességéhez, Képviselő Asszony! … És nem csak az Önéhez!
…
Jenő végül mégis jóllakott. Édesanyám ugyanis azzal vágta ketté a Termetes Ember gordiuszi csomóját, hogy kirobogott a konyhába és a maradékokból összeállított neki egy Egyéni Hústálat, amely garantáltan zöldségmentes volt. … Mindenki jól mulatott. … Jenőn is! … Ő is.
Ezen az áprilisi, “Magyarország-party”-n ki és hogyan fog mulatni? Kik lesznek majd a “Jenők”, akik inkább éheznek, de nem vennék a szájukba a “szennyezett” (tehát “gyurcsányos”) ételt, helyette ennék (és etetnék velünk is) a már ismert és garantáltan romlott Orbán-ragut? Ki lesz, kik lesznek azok, akik majd kiszaladnak a “konyhába” és ripsz-ropsz összeütnek egy speciális igénynek “elfogadható menüt”?
Édesanyám majd kilenc esztendővel ezelőtt, 2005. március-április fordulóján halt meg! … A Problémát Nélküle, de Szerinte köllene megoldanunk!
… és ezt …
… szendamondja!
Abba kéne hagyni már!
Feladta: 2013, szeptember, 4 Kategória: Uncategorized | Tags: Bajnai, bloggerek, E-PM, ellenzék, Mesterházy, MSZP, népszerűség, Választási megállapodás HozzászólásEz az ország pesszimista és mazochista. Felvidítja, ha elbúsonghat saját (egyébként hősiessé “csinált”) múltján, s nyomban lelombozódik, ha esélyt kap a felemelkedésre (amit aztán vagy rögtön kihagy, vagy néhány esztendő alatt elpackázza!). … Most egy nemszeretem téma következik.
Minálunk – ahogyan a nóta is mondja – “Soha sincs jó idő, mindig esik az eső!“. Aki megpróbálja ennek ellenkezőjét állítani, azt rögvest lehurrogják, lehülyézik pláne, ha még azt is hozzá merészeli tenni: ezt az “időjárást” bizony kizárólag mi csináljuk önmagunknak.
A “hivatásos meteorológusok”, azaz az “élvonal” újságírói, politológusai és bloggerei ezért igyekeznek mindenkoron olyan “előrejelzéseket” közzé tenni, amelyek a realitások helyett, az ippeg aktuális hangulatnak felelnek meg. Ebbe simán belefér az is, hogy ha mondjuk egy közvéleménykutatás alapján a Néplélek barométerének mutatója az egyik végletből a másikba látszik átaraszolni, akkor csuklás nélkül leírnak olyanokat is, melyek gyakran homlokegyenest ellenkeznek a talán csak pár nappal korábban is “nagyon komolyan” képviselt véleményeikkel.
Teszik mindezt azért, hogy mindenkoron a figyelem középpontjában maradhassanak, hogy ne csak megőrizzék, de fokozzák is az olvasottságot, a publicitást, a népszerűséget, a blogoldal “sidebar“-jára büszkén kitett napi/heti/havi látogatószámot, az egyes posztokra érkezett kommentek mennyiségét. Közben pedig nem is törődnek azzal, hogy ha valaki veszi magának a fáradságot és a saját oldaluk keresőjébe beüt egy témát, a kapott találatokat elolvasva, s azok tartalmát összevetve bizony érdekes következtetésekre juthat mondjuk a “szilárdan képviselt alapálláspont” és az “inga” közötti párhuzamot illetően. Az, hogy ez az analízis gyakorlatilag soha nem következik be véleményem szerint annak köszönhető, hogy mivel a hétköznapi “posztfogyasztó” pontosan azt kapja a bloggertől/szerzőtől, amit a saját, ingadozó közéleti pszichéje elvár tőle (Kereslet és Kínálat egymásra találása?!), önmagunkban meg ugye nem szokás hibát keresni, hát az esetek többségében boldogan dől hátra mondván: “Na ugye, hogy igazam van, hiszen ‘…’ is ugyanezt írta!” (Az aktuális blogger, illetve szerző neve a kipontozott helyre beillesztendő!)
Nem akarok sem “pálcát törni”, sem pedig személyeskedni. Ezért osztán most nem is fogok konkrét oldalakat megnevezve összehasonlító példákat felhozni, mindössze annyit kívánok megjegyezni: a blogger/szerző is csak emberből van, ugyanazon társadalmi és napi pszichés behatásoknak van kitéve, mint olvasói, s legalább annyira hiú is. Így nem várható el egyiktől sem, hogy “félszemű” legyen a “vakok” között, hogy ő mindenkoron sokkal jobban lássa úgy a Napi Események mögött meghúzódó Érdekeket és Folyamatokat, mint azt a Legvalószínűbb Ösvényt, mely a Jövőbe vezet. Ezt jó lenne tudomásul vennie minden blogolvasónak, de legfőképpen minden bloggernek/szerzőnek is! Utóbbiak közül különösen azoknak, akik esztendők kitartó posztolásaival sikeresen beverekedték magukat a “véleményformálók” táborába, akiknek írásait a mértékadóknak tekinthető hírportálok rendszeresen idézik, avagy jelentetik meg saját oldalaikon! Nekik ugyanis – ha tetszik, ha nem, ha vállalják, ha nem – immáron felelősségük van!
Az elmúlt néhány hét vezető témája az MSZP és az E-PM közötti, a jövő évi választásokra vonatkozó egyeztetések voltak. Mivel ez sajnálatos módon időben egybe esett a “Goldenblog“-szavazással, “piacvezető kollégáim” olyan poszt-tüzijátékot rendeztek, melyre csak ritkán akadt példa, de arra már sok is, ahogyan azt csinálták! Ezeket próbálom most az alábbiakban “ömlesztve”, titkolni nem is szándékozott gúnyossággal összefoglalni (elnézést az olykor “triviális” kifejezésekért!):
- Megkezdődnek a tárgyalások: “Csak most?! Eddig mégis mit csináltatok Baszkikáim?! Nyakatokon már a Kampány meg a Választás is és ti még csak itt tartatok? Már régen ki köllött volna osztani az egyéni kerületeket, meg a Közös Lista helyeit, amelyeken ha meglátok akár egyetlen szocit/bajnaistát is, hát akkor fogok én/mi rászavazni, ha Viktor lebontatja a Felcsúti Emlékművet. Vegyétek tudomásul, itt nincsen helye az egyéni érdeknek és ízlésnek, csakis a Haza, a Demokrácia és a Köztársaság számít, meg az, hogy én/mi hányni tudunk a szociktól/bajnaistáktól, a paktálásból hál’ Istennek méltatlanul kihagyott Gyurcsányról nem is beszélve. Aki ennek keresztbe mer tenni, az egy fideszbérenc, aki Vityu kán alá ácsolja a trónemelvényt! Egyébként sincs semmi értelme az egésznek, mert a nép hülye, bekajálta a Rezsicsökkentést, az egész választási rendszer egy tömény csalás és aki ennek ellenére elindul, az csak a Maffiakormány kivédhetetlen győzelmét fogja legitimálni! … Viktor berendezkedhet legalább két évtizedre!“
- Elakadnak a tárgyalások a miniszterelnök-jelölt személye miatt: “Hát ezeknek vagy elment az eszük, vagy nem is akarnak nyerni, tehát Viktorbérencek! A Közös Érdeket félre dobni azért, mert nem tudnak kiegyezni a Húsosfazék hozzáférhetőségének ügyében? Hát mijafaszt akar ez a Mesterházy/Bajnai? Ő akar miniszterelnök-jelölt lenni, amikor az egész pártja csupa elaggot mutyista apparatcsikból/vérhülye, sterilszagú, exeszdéeszes liberósból áll? Micsoda fantasztikusan okos/hülye ötlet ez az előválasztásos/közvéleménykutatásos miniszterelnök-kiválasztás! Mégis kijafaszeza Mesterházy/Bajnai? Pártpénztárnokok/doktríner közgazdászok jólfésült kirakati babái. … Na ebből sem lesz semmi! Viktor berendezkedhet még húsz évre!“
- Bajnai és Mesterházy átvágják a “Gordiuszi csomót”: “Ez egyszerűen nem igaz! Hát ezek tényleg nem értik, hogy Közös Lista és Miniszterelnök-jelölt nélkül nem lehet legyőzni Viktort?! A tömbösödött Maffiajobboldal ellen csatára kiállni úgy, hogy nincs Egységes Hadsereg és Egyetlen Vezér, amelyből egyébként itten már mindenkinek kurvára elege van?! Oké, hogy az egyénikben nem állítanak egymással szemben jelölteket. Így könnyebb lesz összeboronálni az ellenzéki szavazatokat … kivéve az enyémet/miénket, mert én/mi osztán nem fogunk beikszelni egy szoci/bajnaista jelöltre az tuti, mert nekünk egyetlen szoci/bajnaista aspiráns köll! Meg persze a Közös Lista is (amitől én/mi osztán csak hányni tudok/tudunk!), hiszen így a Vidéki Szavazó – aki egyébként nem én/mi vagyok/vagyunk és ki nem állhatom/juk Mesterházyt/Bajnait – nem fogja “eltéveszteni/elpazarolni” az antiviktoriánus voksát! Mert a Zemberek ám nem hüjjék! Pontosan tudják, hogy a Közös Lista egy közös felelősségvállalás Vityka kirúgása céljából, illetve egy nagy átbaszás annak érdekében, hogy lejárt szavatosságú szocista/bajnaista politikusok egymás hegyin-hátán kapaszkodjanak vissza a Hatalomba, különösen ha abban ott van/nincs ott a Gyurcsány! … Ebből sem lesz semmi! Viktor berendezkedhet legalább húsz esztendőre!“
Bocsánat a fenti kakofóniáért, de Isten látja lelkemet: én tényleg csupán összefoglaltam és ömlesztve közöltem azon “piacvezető” blogger-véleményeket, melyek a fentebbi témákban alig pár nap alatt megszülettek és webnyilvánosságra kerültek. Vannak persze (a sok dühítő mellett) üdítő kivételek is, mint pl. Greenbrain kolléga, aki ugyan ritkán ír, de akkor megalapozottan, s nyilvánvalóan magasról szarja le a látogatottsági statisztikáját (alig olvassa őt valaki, pedig megérné még akkor is, ha olykor nem értünk vele egyet!). A többség azonban sajna tényleg nem néz mást, mint azt a bizonyos publicitás-mutatót, s ha a kedden írt posztja nem talált kellő mennyiségű lájkolóra, hát csütörtökre ír egy ellenkezőt, amely ha tetszik a többségnek, hát a keddi dolog az amnézia kukájába kerül.
Én már régóta letettem arról, hogy bloggereket kommenteljek, ezért osztán itt és most, “hazai terepen” tennék fel néhány, talán jogos kérdést!
- Valóban olyan nagy baj, hogy nincsen Közös Lista? Aki ezt állítja, az tényleg nem figyelt oda sem a saját, korábban is leírt szövegeire, sem pedig akkor, amikor az össze-vissza testre szabdalt orbanista választási törvényt az olyan hozzáértő szakemberek, mint pl. Tóth Zoltán “tanították”! Tóth számos írásában kifejtette már, hogy a jelenlegi szabályrendszerben ugyan valóban hasznos lenne az ellenzék tömbösödése az országos listán is, de a választásokat elsősorban az egyéni körzetekben (106) lehet megnyerni. Ezekben ugyanis az viszi majd el a pálmát, aki a leadott szavazatok jelöltenkénti számításának “matematikai győztese“, azaz öt induló esetében akár a voksok 20 százaléka+1 “iksz”. Ráadásul jövőre a korábbi szisztémával ellentétben (melyben az egyéni körzetekben leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok kerültek fel az országos listára) a győztest indító pártlajstrom is “kompenzációt” kap, tehát a vesztest/veszteseket támogatók voksai gyakorlatilag “nullaszor“, a győzteséi pedig legalább kétszer számítanak! Ennek fényében tehát az MSZP-EPM-megállapodás szerintem kielégíti a győzelemhez szükséges legalapvetőbb követelményeket, s A Cél, tehát a Maffiadiktatúra elzavarása, illetve a Jog és az Általános Társadalmi Érdek, tehát a Köztársaság Uralmának (vissza-?, helyre-? … nem!) a törvényhozói és kormányzati tevékenység középpontjába állítása végre esélyt kaphat.
- Amikor mi kaszárnya-stílusú, ótvarosan vezérelvű, nyílt antidemokratizmusnak tituláltuk a Führer azon szövegét, miszerint “Egy a tábor, egy a zászló!“, akkor ippeg pont mi lennénk azok, akik ezen jogos minősítés alól most (csakis egyszer?) felmentést adnánk önmagunknak? Ráadásul úgy, hogy közben azt szajkózzuk: Orbánbérenc minden olyan ellenzéki politikus, aki A Cél érdekében nem képes lemondani saját és pártja érdekeiről, ámde mi meg Demokraták és Köztársaság-pártiak vagyunk, ha kijelentjük: “X”, vagy “Y” párt “V”, avagy “Z” személyiségének neve láttán nem vagyunk hajlandóak a szavazatunkat adni rá?! Annak a bizonyos “X”, avagy “Y” párt “V”, avagy “Z” politikusának ugyanerre nincs joga? Csakis Nekünk? Akik kijelentjük, hogy nekünk nem Orbán/Maffia-váltás, hanem Valódi és Igazi Rendszerváltás kell? Igaz, valóban erre lenne szükségünk! Arra, hogy ne az Orbánhoz vezető Régi Módszerekbe beleszokott Mutyisták vehessék át itten ismét a hatalmat egy belberki alkudozás, egy rossz szájízzel kiszenvedett Közös Miniszterelnök-jelölttel az élen. A különálló országos listák ippeg pont erre adják meg a lehetőséget: az ízlés szerinti, tehát plurális választás esélyét. Azt, hogy mi dönthessük el: Mesterházy legyen(lehessen) a miniszterelnök, s vele a sokak által megkérdőjelezett (mások által pedig “kipróbáltan megnyugtatónak” tekintett) MSZP-szemlélet jusson érvényre a posztorbáni korszakban, avagy Bajnai, aki és akinek csapata vélhetőleg még nincs annyira “bedrótozva” azon oligarchákhoz, akik számára rossz üzletnek bizonyult Orbán korabeli hatalomra emelése. Így nyílik lehetőségünk arra, hogy legalább a listás szavazatainkat ne “orrbefogva” adjuk le.
- Ámde köll-e az egyéni körzetekben “gázálarcban” szavaznunk? Sokak szerint igen, hiszen azok, akik az MSZP-ben látják a Megváltás Lehetőségét, s szentül hiszik, hogy az E-PM tulajdonképpen a “reinkarnálódott SZDSZ“, nem szívesen fogják tudomásul venni a “(li)bajnaista” jelölt adta egyetlen lehetőséget. Ugyanez a helyzet a “másik oldalon” is: a belső párterővonalak mentén “orbitáló”, orbitálisan lejáratódott MSZP-s jelöltekre csupán a legteljesebb gyomorforgással tudnának “ikszelni”. … Ha tudnának, mert pl. Fabius kollégának már a gondolatától is hideg verejtéke támad, hogy lakóhelyén arra az emeszpés Tóth Csabára köllene adnia a voksát, aki “tagbeléptetési botrányok” sorozataival ágálta be magát a párt vezetőségébe, mai napig is ő az MSZP egyik “valakije”, s már nem egyszer paktált le a “tisztességes polgár” ethoszától fényévekre járó, fideszes zugügyvéddel, Papcsák Ferenccel. Ő joggal kurvaanyázik annak hallatán, hogy Zugló az osztogatás során emeszpés körzet lett, s így tisztességes antiorbanistának nincs más választása, mint bele lépni az egyébként valóban undorító szagokat magából kipárolgó TóCsába. Ámde olyanokat írni, hogy “akkor-inkább-otthon-maradok“! Mi van, ha ezt sokan követendő magatartásnak fogják fel, tényleg otthon maradnak, … Zuglóban meg a Papcsák, az Országban meg az Orbán? … Akkor majd Fabius kolléga ír egy posztot, hogy “Basszátokmeg, ilyen hülyék vagytok tik!“? … Nem akarok tanácsokat osztogatni (ugyan kijafasz az a “szendam”?), de én valami olyasmit írnék, hogy “Rendben van Szocik! Ha ekkora faszok vagytok, hogy a TóCsánál jobbat nem is akartatok találni, akkor ugyan megszavazom, de ‘shame on you’ és amint helyre álltak a normális viszonyok, úgy foglak/fogunk picsán rúgni titeket, hogy a Holdig repültök!” … Talán hat. Talán ha sokan írnak ilyesmiket a “szocik”-nak, akkor esetleg összeszedik magukat, meg a portájukról a szemetet. Akkor talán még helyben sem köll majd orrbefogva szavazni.
Mert itten sajna arról van szó, hogy mostan a “Normális Körülmények” helyreállítására köll pazarolnunk a szavazatainkat. Nem pediglen arra, hogy szerintünk melyik párt/politikus a legmegfelelőbb számunkra abból a szempontból, hogy a további fejlődést és felemelkedést melyikük látszik jobban szolgálni (ilyesmivel csak a “Haldokló Nyugat félrekezelt válságába és jólétébe belegárgyult” polgárainak van idejük bíbelődni!). Mert itten most a Degenerációt köll valahogyan megállítanunk, “Magyarország-bolygót” kéne kibillentenünk a retrográd pályáról ahhoz, hogy talán Gyermekeink (amikor már maguk is szülők lesznek) normális viszonyok között élhessenek!
Abba kéne hagyni már ezt az állandó “észosztást”, a pillanatnyi hangulatot kiszolgálni akaró, csakis a publicitást szem előtt tartó skribálgatást, s ha már az Isten tehetséget és lehetőséget adott, szolgálni a Közt! … Nekünk már “annyi”. A kölkeinknek még nem! … Ha csak szét nem írjuk, el nem baszarintjuk (pl. ezzel) az Ő Jövőjüket is!
… és ezt …
… szendamondja!
A melegvíz felfedezése
Feladta: 2013, március, 26 Kategória: Uncategorized | Tags: Dunakeszi, Együtt 2014, fidesz, időközi választások, MSZP, Szentendre, Tiszabő 2 hozzászólásVasárnap három településen is lezajlott egy-egy időközi, önkormányzati választás – tulajdonképpen tétek nélkül. Fideszék most trumfálnak, szociék meg magyaráznak, a “lényeg” pedig nem változott egy kummányit sem.
Azt mondja Molnár Zsolt, az MSZP fővárosi elnöke (aki pártjában a kampányokért is felelős), hogy bár jelöltjeik elhasaltak a vasárnap megtartott mindhárom időközi, önkormányzati választáson, de ezekből (bele értve a soproni, a szolnoki és a dunaföldvári szoci győzelmeket is) “…országos tendenciákra vonatkozó következtetést nem szabad levonni“, legfeljebb tanulságokat.
Bár nem szoktam feltétlenül, s pláne szakmányban egyetérteni a szocikkal, ezúttal ki köll jelentenem: a legteljesebb mértékben egyetértek Molnár úr megállapításaival. Hiszen annak, hogy egy két-három ezer lelket számláló településnek ki a polgármestere (és mely párt jelöltjeként vált azzá), kik ücsörögnek az öt-hat fős képviselő testületekben (és mely pártok színeiben), az legfeljebb csak a helyieket érdekelheti, ám az országos erőviszonyokra semmiféle befolyást nem gyakorol. Ugyanez vonatkozik az ilyen településekből álló országgyűlési kerületekre is, ahol csupán általános választások idején van tétje a mandátum elnyerésének, míg az időközi megüresedések miatt rendezett voksolásoknak nem sok – kivéve ha a parlamentben olyan csekély a kormánypárti többség, mint pl. 2002-06 között az akkori MSZP-SZDSZ koalíciónak volt. Ippeg ezért a baloldal, a maga szoksásos, a szimbólumokra érzéketlen “gyakorlatiasságával”, ilyesmikre nem is nagyon szokott “rákészülni”: csekély jelentőséget tulajdonítva nekik, mindenkoron kevés pénzt és energiát ráfordítva kampányolt csupán.
A racionalitás szempontjából még ezzel is egyet tudnék érteni és nem csak azért, mert tudomásul veszem a “tét nélküliség” tényét. Hanem azért is, mert egyszerűen el köll fogadni azt a factumot, hogy bizony vannak országunknak olyan részei, amelyekben a választásra jogosultak talán még (ha lenne ilyen) a vécésnéni választásokon is kizárólag pártszimpátia alapján voksolnának. Ahol egyáltalán nem számít, hogy a kedvenc (mára “egyházzá” átlényegült) párt kit állít jelöltként – a narancsra mázolt Blöki kutyát, avagy akár Kubatov havi 400 ezerrel fizetett sittesgyilkosát – , némi K-listás rásegítéssel arra fognak voksolni. Ilyenre már számos példa volt eleddig, s általában csekély (30-35 százalékos) részvétellel. Majdnem hasonló a helyzet az olyan kistelepüléseken is, ahol a helyiek egyetlen megélhetési forrását az ottani Erős Ember vállalkozása, avagy a polgármesteri hivatal által fizetett közmunkák/segélyek jelentik. Ilyen helyeken még a K-listára sincs szükség: mindenki tudja, hogy “ha jót akar magának”, akkor elmegy szavazni és az “elvárt” négyzetbe skribálja az ikszét és mindenki abban a tudatban él, hogy ezt biza’ még ellenőrzik is. Utóbbira kitűnő példa a szintén hétvégi választás Tiszabőn. Természetesen a világon senkit nem akarok megvádolni törvénytelen választási befolyásolással, de a 88 százalékos részvétel, hogy finoman fogalmazzak … hm, nos … feltűnően szokatlan!
Ilyen helyeken tehát csakis szimbólikus jelentőségű a preferált párttal, illetve az Erős Emberrel szemben ellenjelöltet állítani. Győzelemre (talán) ugyan nincs esély, de vannak esetek, amikor az ilyesminek igenis van hatása a társadalomra, s ez az, amit a balodal egyszerűen képtelen megérteni. Tessék csak megnézni, hogy a múltban hány alkalommal fektetett eszméletlen energiákat úgy a Fidesz, mint a Jobbik ilyen időközi választások megnyerésébe, látszólag teljesen értelmetlenül! És tessenek csak megnézni, hogy siker esetén micsoda csinnadrattát csináltak ezekből! Lali király például tegnap nem volt rest az Országgyűlés folyósólyán kiállni a kamerák elé, s oldalán a meglehetősen hervatag győzteseivel …
… országos jelentőségűvé puffasztani a dunakeszi és a szentendrei eseményeket! Csinált ilyesmit az MSZP a szolnoki, a soproni, avagy a dunaföldvári győzelme után? Nem! És miért nem? Mert egyszerűen képtelenek felfogni a jelképek jelentőségét! Azt, hogy bár az ő sajtótájékoztatójukból jó, ha tíz másodpercet adott volna le a “közszolgálati” (meg a fideszes kapcaronggyá silányúlt TV2, illetve a közügyektől magát rettegve távoltartó, kizárólag bóvlibulvárt árúsító RTL Klub), de a jónép láthatta volna, hogy az ellenzék igenis aktív és igenis van esély legyőzni a Diktatúra jelöltjeit, s ezáltal majd magát a Diktatúrát is!
Mert ez is egy tanulság drága Molnár úr! Az, hogy bizony a szimbólumoknak is van komoly jelentőségük! Pláne most, amikor a kilátástalanságot, a beletörődést köll megtörni, de minél hamarabb. A 168ora.hu a minap pl. megkérdezte Ferge Zsuzsát (érdemes a rövid interjút elolvasni!), hogy miért ment el együtt tüntetni az egyetemi hallgatókkal a kormányzat ellen. Mire ő azt válaszolta, hogy azért, mert “…úgy éreztem, mennem kell“. Nos, ez a 82 esztendős asszony, …
szendamondja 