A melegvíz felfedezése

Vasárnap három településen is lezajlott egy-egy időközi, önkormányzati választás – tulajdonképpen tétek nélkül. Fideszék most trumfálnak, szociék meg magyaráznak, a “lényeg” pedig nem változott egy kummányit sem.

Azt mondja Molnár Zsolt, az MSZP fővárosi elnöke (aki pártjában a kampányokért is felelős), hogy bár jelöltjeik elhasaltak a vasárnap megtartott mindhárom időközi, önkormányzati választáson, de ezekből (bele értve a soproni, a szolnoki és a dunaföldvári szoci győzelmeket is) “…országos tendenciákra vonatkozó következtetést nem szabad levonni“, legfeljebb tanulságokat.

Bár nem szoktam feltétlenül, s pláne szakmányban egyetérteni a szocikkal, ezúttal ki köll jelentenem: a legteljesebb mértékben egyetértek Molnár úr megállapításaival. Hiszen annak, hogy egy két-három ezer lelket számláló településnek ki a polgármestere (és mely párt jelöltjeként vált azzá), kik ücsörögnek az öt-hat fős képviselő testületekben (és mely pártok színeiben), az legfeljebb csak a helyieket érdekelheti, ám az országos erőviszonyokra semmiféle befolyást nem gyakorol. Ugyanez vonatkozik az ilyen településekből álló országgyűlési kerületekre is, ahol csupán általános választások idején van tétje a mandátum elnyerésének, míg az időközi megüresedések miatt rendezett voksolásoknak nem sok – kivéve ha a parlamentben olyan csekély a kormánypárti többség, mint pl. 2002-06 között az akkori MSZP-SZDSZ koalíciónak volt. Ippeg ezért a baloldal, a maga szoksásos, a szimbólumokra érzéketlen “gyakorlatiasságával”, ilyesmikre nem is nagyon szokott “rákészülni”: csekély jelentőséget tulajdonítva nekik, mindenkoron kevés pénzt és energiát ráfordítva kampányolt csupán.

A racionalitás szempontjából még ezzel is egyet tudnék érteni és nem csak azért, mert tudomásul veszem a “tét nélküliség” tényét. Hanem azért is, mert egyszerűen el köll fogadni azt a factumot, hogy bizony vannak országunknak olyan részei, amelyekben a választásra jogosultak talán még (ha lenne ilyen) a vécésnéni választásokon is kizárólag pártszimpátia alapján voksolnának. Ahol egyáltalán nem számít, hogy a kedvenc (mára “egyházzá” átlényegült) párt kit állít jelöltként – a narancsra mázolt Blöki kutyát, avagy akár Kubatov havi 400 ezerrel fizetett sittesgyilkosát – , némi K-listás rásegítéssel arra fognak voksolni. Ilyenre már számos példa volt eleddig, s általában csekély (30-35 százalékos) részvétellel. Majdnem hasonló a helyzet az olyan kistelepüléseken is, ahol a helyiek egyetlen megélhetési forrását az ottani Erős Ember vállalkozása, avagy a polgármesteri hivatal által fizetett közmunkák/segélyek jelentik. Ilyen helyeken még a K-listára sincs szükség: mindenki tudja, hogy “ha jót akar magának”, akkor elmegy szavazni és az “elvárt” négyzetbe skribálja az ikszét és mindenki abban a tudatban él, hogy ezt biza’ még ellenőrzik is. Utóbbira kitűnő példa a szintén hétvégi választás Tiszabőn. Természetesen a világon senkit nem akarok megvádolni törvénytelen választási befolyásolással, de a 88 százalékos részvétel, hogy finoman fogalmazzak … hm, nos … feltűnően szokatlan!

Ilyen helyeken tehát csakis szimbólikus jelentőségű a preferált párttal, illetve az Erős Emberrel szemben ellenjelöltet állítani. Győzelemre (talán) ugyan nincs esély, de vannak esetek, amikor az ilyesminek igenis van hatása a társadalomra, s ez az, amit a balodal egyszerűen képtelen megérteni. Tessék csak megnézni, hogy a múltban hány alkalommal fektetett eszméletlen energiákat úgy a Fidesz, mint a Jobbik ilyen időközi választások megnyerésébe, látszólag teljesen értelmetlenül! És tessenek csak megnézni, hogy siker esetén micsoda csinnadrattát csináltak ezekből! Lali király például tegnap nem volt rest az Országgyűlés folyósólyán kiállni a kamerák elé, s oldalán a meglehetősen hervatag győzteseivel …

… országos jelentőségűvé puffasztani a dunakeszi és a szentendrei eseményeket! Csinált ilyesmit az MSZP a szolnoki, a soproni, avagy a dunaföldvári győzelme után? Nem! És miért nem? Mert egyszerűen képtelenek felfogni a jelképek jelentőségét! Azt, hogy bár az ő sajtótájékoztatójukból jó, ha tíz másodpercet adott volna le a “közszolgálati” (meg a fideszes kapcaronggyá silányúlt TV2, illetve a közügyektől magát rettegve távoltartó, kizárólag bóvlibulvárt árúsító RTL Klub), de a jónép láthatta volna, hogy az ellenzék igenis aktív és igenis van esély legyőzni a Diktatúra jelöltjeit, s ezáltal majd magát a Diktatúrát is!

Mert ez is egy tanulság drága Molnár úr! Az, hogy bizony a szimbólumoknak is van komoly jelentőségük! Pláne most, amikor a kilátástalanságot, a beletörődést köll megtörni, de minél hamarabb. A 168ora.hu a minap pl. megkérdezte Ferge Zsuzsát (érdemes a rövid interjút elolvasni!), hogy miért ment el együtt tüntetni az egyetemi hallgatókkal a kormányzat ellen. Mire ő azt válaszolta, hogy azért, mert “…úgy éreztem, mennem kell“. Nos, ez a 82 esztendős asszony, …

                    

… aki ugyan nem profi politikus, “csak” egy Széchenyi-díjas tudós, sokkal jobban érti a személyes kiállás szimbolikus jelentőségét, mint a feleannyi idős, állítólag “hivatásos” pártemberek! Azt, hogy egy Jó Ügy esetén egyáltalán nem számít, hogy az ennek érdekében indított akciónak ő fő-, avagy mellékszereplője, hanem csakis maga a Cél, vezessen az a megmozdulás akár átmeneti kudarcra is.
 
Molnár azt is mondta, hogy a hétvégi eseteknek az a tanulsága, hogy az ellenzéknek össze köll fognia! Bárvó! Sikerült ismét felfedezni a melegvizet?! Ezzel (akinek esze van … még) mindenki tisztában van. No, de ez az összefogás úgy nem megy, hogy annak hiányáért mindíg a másikat okolom! Molnár, a pártja által Dunakeszin abszolvált, megalázó negyedik helyért tulajdonképpen az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetséget (melynek helyi szervezete alig pár héttel korábban jött létre!) tette felelőssé mondván: nem sikerült létre hozni a megállapodást, pedig pártja az “utolsó pillanatig nyitva hagyta” a lehetőséget (közben pedig a szentendrei második helyezésükre mutogatott), s ezért (meg ennek ellenére) az ő jelöltjüket a választók sajna “jobban büntették“, mint az E14-PM-ét. Így is lehet magyarázni a dolgot, csakhogy a bajnaista aspiráns második helyezése azt bizonyítja, hogy ő volt a szimpatikusabb, az elfogadottabb, tehát az esélyesebb és nem pedig az MSZP-é! Ezt pedig netalán előzetesen fel is lehetett volna méretni, ha lett volna rá egy kis hajlandóság, meg nem az lett volna az alap-hozzáállás, hogy “én-vagyok-a-második-legnagyobb-párt“, így osztán minden ellenzékinek az a dolga, hogy nekem pitizzen!
 
De hagyjuk ezt! Bízzunk abban, hogy ezekből a racionálisan ugyan jelentéktelen, de szimbolikusan igenis releváns esetekből mindenki tanult! Megtanulta azt, hogy itt már csakis és kizárólag az Ország számít. S ha az jövőre elbukik, akkor onnantól fogva a Molnár-féle párt csoportérdeke is csupán a kényelmesebb marhavagon megtalálására fog korlátozódni!
 
… és ezt …
 
szendamondja!