Nagykoaliciót Magyarországon!

Magyarország szinte minden létező problémájára egyetlen megoldás létezik: Nagykoalíció a Fidesz és az MSZP részvételével! … Nem-nem! Nem ment el az eszem és nem gurult el a gyógyszerem sem. Nem kaptam napszúrást és nincs hőgutám. Berúgva sem vagyok. Ez az egyetlen megoldás!

Ma reggel olvastam a 444.hu oldalán a DeDi (“Demokrácia és Dilemma Intézet“) egy kitűnő elemzését arról, hogy szerintük valójában melyek a balliberális oldal szétesettségének és szerveződésképtelenségének okai. A DeDi úgy véli, hogy ez a folyamat (legalább is a közvélemény számára) a 2009-es “miniszterelnök-casting”-gal indult el. Azóta a ballib oldal összesen öt választást bukott el (méghozzá ordas mértékben!), ami csak fokozta az atomizálódást.

Kézenfekvő tehát, hogy egy bármiféle győzelem érdekében legelébb is újjá köllene szerveződniük. Azaz kiépíteni az új pártstruktúrát, a belső intézményrendszert, majd ezek után egy tisztességes versenyben (egy választáson!) megmérettetve önmagukat tisztázni, az erőviszonyokat. Ha ez sikerült, akkor onnantól kezdve mindenki tudhatja, hogy a választók mennyire “vevők” a különböző, baloldali “árucikkekre”, majd erre alapozva kialakítani egy olyan koalíciót, mely egyesült erővel megdönti a fideszes diktatúrát.

Ámde tisztességes választások Magyarországon immáron 2014 tavasza óta nem léteznek, lévén a Maffiapárt, visszaélve túlnyomó törvényhozási hatalmával, a szabályokat mindig az éppen aktuális érdekeihez tudja torzítani. Ez pedig lehetetlenné teszi az ellenzék számára az alkalmazkodást, majd az ehhöz igazodó struktúraátalakítást. Az országgyűlési “választásokra” vonatkozó új regulát a ballibek ugyan már 2013-ban megismerhették, melyből helyesen vonták le a következtetést: a Maffiaállampártot csakis tömbösödéssel, tehát totális összefogással meneszthetik kormányzati pozíciójából. Azonban az objektív mérce (tisztességes választások) alapján való “relációanalízis” hiánya okán, egy teljes esztendőn keresztül képtelenek voltak dűlőre jutni – bele estek tehát a Fidesz által állított csapdába. Ami végül létrejött, az egy torz koalíció volt, amely nem a különböző, résztvevő pártok táboron belüli elfogadottsága, hanem az össznépi közvéleménykutatások adataira alapultak.

Közbevetőleg:
A fideszes csapda elvileg elkerülhető lett volna, ha az MSZP azonnal belemegy az E-PM és a DK által még tavaly nyáron javasolt “Belső választás“-ba. Ez az eredetileg Tóth Zoltán választási szakértő által kidolgozott ötlet azt jelentette volna, hogy a három párt egy kvázi-előválasztást rendez meg (pontosan előírt szabályok szerint), majd ennek eredményei alapján állítják össze a közös listát, határozzák meg az egyéni körzetekben indítandó közös jelöltek személyeit, illetve magát, a programot és a kampánymetodikát. Nem lett belőle semmi, mivel az MSZP húzódozása és kifogáskeresései okán kifutottak az időből.

A Csapda bevált: Április Hatodika következtében egy olyan pártösszetételű parlament jött létre, amelynek arányai a tényleges erőviszonyoknak, tehát a választói akaratnak egy végtelenül torz vetületét mutatták. Ez azonban nem csak az újabb Kétharmadra vonatkozik (lásd például a körzetenként egy mandátumnál többet eredményező “győzteskompenzációt”, amit a honi Alkotmánybíróság gyalázatos módon “átengedett”!), hanem a (“demokratikus”) Ellenzékre is. Az ott “ügyesen” összeállított Közös Lista ugyanis – mint később kiderült (lásd lentebb!) – a ballib tábor tényleges erőviszonyait alaposan elferdítő mandátumarányokat képezett: egy hatalmas szoci tömb árnyékában két, négy-négy fős mini(nem)frakció (E-PM, DK), meg egy egyszemélyes párt (MLPFodor Gábor) vegetál.

Megjegyzés:
További eredménye ezen Csapdának, hogy a “szabályok” három olyan pártot kényszerítettek egy akolba, melyek nem tudták tisztázni erőviszonyaikat, összehangolni stratégiájukat. Így “kifelé”, a választók felé egy személyes marakodásokkal és belharcokkal tarkított katyvaszt mutattak csak. Ennek meg az lett az eredménye, hogy az Orbanista Állammal  végtelenül elégedetlen, de példa- és kiút mutató ellenzék híján cca. 800 ezer, usque 1 millió jogosult a “lábával szavazott”, azaz otthon maradt! Márpedig ha őket sikerült volna mozgósítani, az Ellenzék – éppen a torz választási szabályok miatt – elsöpörhette volna a Maffiaállamot. (Az egy másik kérdés, hogy Orbánék soha nem lettek volna hajlandóak békésen átadni a hatalmat, s ha mégis, a mindenhová beültetett, gyakorlatilag meneszthetetlen pártkádereikkel rövid úton működésképtelenné tették volna a Törvényhozást és magát az Államot is! – szendam)

Ezen Csapda “bővített újratermelése a még a tavaszinál is pofátlanabb és torzítóbb, a fővárosi EP-választások kerületi eredményei alapján összebuherált “Budapest-törvény“. Ennek lényege nem csak az, hogy egy olyan Fővárosi Közgyűlést hoz létre, melynek pártösszetétele köszönőviszonyban sincs a választói akarattal. Hanem az, hogy az egymás közötti relációkat tisztázni továbbra sem képes, ezért szervezetlen Ellenzéket egy a tavaszinál is szorosabb és taktikusabb tömörülésre kényszeríti. Mivel e “törvény” elképesztő módon csak július 31.-én, azaz mindössze 73 nappal a végül október 12.-re kitűzött “esemény” előtt lépett életbe, a ballib tábor ehhez a mai napig (aug. 15.) sem tudott alkalmazkodni, hiszen eredetileg a régi, pártlistás módszerre készült. A DeDi szerint ezért osztán (a józan ész alapján) nem köllene súlyos kritikával illetni az Ellenzéket, amely – hála a kormánypárti visszaéléseknek – folyamatosan lehetetlen helyzetekbe kerül, s most egy mégdiffúzabb, mégveszekedőbb katyvasz képét nyújtja a választók felé azaz: a budapesti választásokat már a startnál elvesztette.

Ellenpélda:
A DeDi megemlíti, hogy a pillanatnyi politikai érdeken alapuló, választási rendszer-buherálgatás az EU-n belül egyáltalán nem “hungaricum”. Tavaly előtt ugyanis, a kétségtelenül nagy választói támogatottságot és törvényhozási fölényt élvező, Ponta-féle román kormánypárt népszavazással próbálta időnek előtte elmozdítani pozíciójából a vele folyamatosan kekeckedő köztársasági elnököt. A szavazók 89 százaléka rá is bólintott Basescu lapátra tételére, ámde légy pottyant a jól kifőzöttnek tűnt levesbe. A részvételi arány (46%) csupán paraszthajszálnyival, de elmaradt a törvényesen meghatározott érvényességi küszöbtől (50%). Ekkor Pontáék úgy próbáltak segíteni magukon, hogy törvényt módosítottak, miszerint népszavazás esetén a külföldön élő románokat nem köll felvenni a választói névjegyzékbe. Így már bőven meg lett volna az 50 percent. Csakhogy a dolog a román alkotmánybíróság elé került, amely úgy vágta ki ezt a módosítást az ablakon, mint macskát szarni. A DeDi ebből le is vonja a következtetést: Románia jóval demokratikusabb ország, mint Orbanisztán! Hiszen itthon, a fidesznyikekkel teletömött Tákolmánybíróság (szűk többsége!) semmiféle kifogásolnivalót nem talát, az ennél sokkal pofátlanabb “Budapest-törvényben”! (Hja kérem! A “magyar kultúrfölény”! Ugyi?! – szendam)

A DeDi elemzése jó, de vitatható. Ezt én most meg is tenném annak ellenére, hogy nem vagyok az Intézet szakértőihez mérhető, kiművelt emberfő. Csak a józan eszem, az eseményeket a tőlem telhetően legszorosabban nyomon követő figyelmem, s az ebből eredő tényismeretem vagyon. Ezek alapján tehát kénytelen vagyok megállapítani, hogy bár valóban létezett és létezik a Fidesz által a Törvényesített Választási Csalásba épített Csapda, de csakis azért, mert a Magyar Szocialista Párt, pontosabban annak maradéka, hivatásos (tehát közpénzekből élő) tagjainak egy jelentős, hangadó/zsaroló része úgy “működött/működik”, ahogy! A belső erőviszonyok meghatározását, az újjászerveződést, az összefogást és az (esetleges) választási sikereket minden esetben az MSZP ezen káderei akadályozták meg!

Sorolhatnám most oldalakon keresztül a tényeket, de nem teszem. Azért nem, mert aki hozzám hasonlóan nyomon követte az eseményeket, az pontosan tudja miről “beszélek”. Akik viszont nem, azoknak hiába magyaráznék, akkor sem tudnák/akarnák megérteni az érveimet. Ennek ellenére felsorolnék néhányat (Hiszen “csak az ökör következetes”. Ugyi?!):

  • A ballib oldal újraszerveződését a DeDi szerint megakadályozó belső erőfelmérés kivitelezhető lett volna a Tóth Zoltán által javasolt “Belső előválasztás”-sal, ami pont az MSZP időhúzása miatt nem történhetett meg. Ennek lett eredménye a torz parlamenti pártstruktúra.
  • Ez az “Előválasztás” azonban a májusi EP-voksoláson megtörtént, s mivel annak szabályai viszonylag tisztességesek voltak (a televíziós és plakátos párthirdetéseket a Fidesz sikerrel akadályozta meg!), az eredményei is elfogadhatóak. Ezek pedig azt mutatták, hogy országosan csak alig-alig, Budapesten viszont egyáltalán nem a Szocipárt az “ellenzék vezető ereje”.
  • Ehhöz képest például a budapesti összefogás azért nyúlik, mint a rétestészta, mert egyes Megélhetési Párttagok, bizonyos Kerületi Nagyvezírek ennek keresztbe fekszenek arra hivatkozva, hogy ippeg az EP-választások eredményei a torzak, lévén nekijük vagyon egy (senki által soha nem látott) belső véleménykutatásuk.
  • Az Ellenzéknek nem volt ideje alkalmazkodni a csak július 31.-én hatályba lépett Budapest-törvényhez? Nem igaz, hiszen azt júniusban szavazták meg, s már korábban is tudható volt annak lényege. Ezt mi sem bizonyítja fényesebben, hogy a DK és az E-PM képes volt kidolgozni a “Koordinált Indulás” szisztémáját, ami azért nem működhet még ma sem, mert néhány Kerületi Kiskirály akadékoskodik, tovább erősítve azt a képet, hogy ez az egész ellenzék csupán röhögni valóan veszekedős, önsorsrontó társaság. (Hogyan merészkedhet el odáig az eleddig tiszteletre méltó Tóth József, hogy Angyalföldön minden egyéni körzetet a szociknak követeljen? Hogyan lehet még mindig a Szocipárt “befolyásoló tényezője”, országgyűlési képviselője, sőt, a közélet szereplője az alapszervezet-gründolási botrányairól elhíresült Tóth Csaba, aki Zuglóban fejtette ki “hasznos” tevékenységét?!)

Folytassam? Nem teszem! Mert akkor szót kéne ejtenem még arról is, hogy miért nem lehetett tavasszal bizonyos fideszes botrányokkal kampányolni (lásd itt!) és ez kinek az érdekeit szolgálta. Hogy most miért nem lehet az április óta szinte hetente jelentkező újabb, maffiapárti skandallumokat kihasználni (például ezt, vagy ezt, netán ezt, erről pedig már nem is beszélve!). Azért nem volt, nincs és nem is lesz kampány, mert ezt az MSZP így-vagy úgy, de megakadályozza!

Legyek jóindulatú? Rendben, ezért osztán most nem azt fogom írni, hogy szerintem a szoci hangadók szinte mindegyike egy “másik fizetési listán” is szerepel. Maradnék csupán abban, hogy a Szocipárt a XIII.-XIV. századi Magyarország feudális anarchiájába dőlt: a Központ akarata gyakorlatilag nem létezik, a pártot pedig kerületi és megyei Tartományurak pillanatnyi és személyes érdekei rángatják ide-oda, azaz képtelen a racionális cselekvésre. Ahová ők beteszik a lábukat, kezdve a Gyurcsány-kormánnyal, befejezve a Budapesti Összefogással, azt garantáltan lejáratják, szétverik, írmagját elpusztítják, felszántják, majd sóval behintik. (Ahogy a DeDi elemzése megállapította: Budapesten az ellenzék éppen most játsza el a “térképen maradás” utolsó esélyét!)

No ezért javaslom én a Fidesz-MSZP Nagykoalíciót! A háborodott Orbán, meg az egoista, szoci Tartományurak közösen, olyan gyorsan vernék szét az idehaza meghonosodott Maffiapártállamot, amire soha és senki nem lenne képes. … Különben sanyarú évtizedek elé nézhetünk. … Fogunk is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

Itt valami bűzlik!

Aki értő szemmel figyelte az ötödik esztendeje hatalmon lévő Orbanizmust, meg annak évtizedes előkészületeit, az tudja: a Maffia-párt egyik elsőszámú “fegyvere” az a bizonyos “Kommunikáció“. Ennek eszközei pediglen nem csak a Karaktergyilkosság, a Lejáratás, az egymással köszönőviszonyban is alig álló dolgok egyetlen masszába dagasztása, de a Figyelemelterelés is!

Tudom, hogy most talán “offolok”. Hiszen elvileg azzal köllene foglalkoznom, hogy milyen átlátszó hazudozással “indokolta meg” a Deutsche Telekom tulajdonában álló Origo Zrt. Sáling Gergő főszerkesztő kirúgását. Szerintük ugyanis a “megváltozott médiafogyasztási szokások” az okok, ami egyébként igaz is lenne, ha hozzá tették volna: “… az Orbán Viktor nevével fémjelzett Maffia-kormány média-elfogyasztási szokásainak megváltozásáról” vagyon konkrétan szó!

Osztán nem hagyhatnám szó nélkül azt sem, hogy az az Orcátlan és Gátlástalan Gazember, az az Erkölcs-evolúciós Zsákutca, aki a Miniszterelnökség (jelenleg még) kijelölt minisztere odáig vetemedett, hogy az általa kinyírt Főszerkesztőt szólítja fel(!) a Tisztesség és a Becsület nevében(!) arra, hogy ha nem tudja bizonyítani, hogy személyesen Ő, ez a Szubhumán Proteinzacskó “intézte el” a kirúgását, akkor kérjen nyilvánosan tőle bocsánatot! Ezt természetesen nem lehet okadatolni, lévén ez a Morál-genetikai Csődtömeg, aki huszonmilliós fácánlövöldözéseket fizet saját(?) zsebből felkapaszkodott parvenüként az “Arisztrokráciának”, világos, hogy nem személyesen, hanem “informális úton” üzente meg igényét a gerinctelenül gyáva Origo Zrt. vezetésének (amiből György Péter esztéta ma reggel dicséretesen ki is lépett!). Ámde ezek után, ennek a … szóval Izékének, aki világ életében seggnyalásból és a Társadalom eltartottjaként élt (“épített” magának karriert!), aki még az utóbbi számára soha egyetlen másodpercnyi hasznos tevékenységet nem végzett (akár csak a Főnöke!), odáig vetemedjen, hogy Áldozatába beletörli a mutyiszaros luxus-gumicsízmáját is, az már tényleg elképesztő és felháborító! … Körülbelül olyan, mint ha az erőszakos úton Kielégült, tette után még kártérítési pert indítana a Megpocsékolt ellen azzal a hivatkozással, hogy számára a koitusz nem volt megfelelő!

Osztán meg kezdhetném dicsérgetni azt a Média-összefogást, mely “pártfüggetlenül” kezd kibontakozni a hírhedt Reklámadó-törvénnyel szemben. Azt, hogy az ezzel nyilvánvalóan kipécézett RTL Klubbal szolidaritást vállal a versenytárs, a TV2, mindketten 15 percre elsötétítik a képernyőket, s ehhöz valószínűleg még a Hír TV is csatlakozik! Mindezeken túl pedig az egymással egyébként antagóniában álló Magyar Nemzet és a Népszava is, karöltve vonulnak fel a kormányzati szándék ellen … előbbi címlapos vezércikket jelentetett meg, melyben a Reklámadót a Sajtószabadság elleni merényletnek nevezi!

És most itt álljunk mán’ meg egy picit! Ez az egész Nagy és Közös Felhorgadás innentől kezdett nekem nagyon bűzleni! Mert ugyan lehet ezt a Nagy Összefogást azzal magyarázni (lásd Sebes György jegyzete a Népszavában!), hogy itten kéremszépen a Maffia-párton belüli frakciók gazdasági érdekharca dúl. No de látott már valaki olyan “nemzetest”, “tévékettőst”, avagy “hírtévést”, aki valaha bármiben is szembe mert menetelni a Mi Führerünk szent akaratával? Mert ha ez valóban Unser Vezér valódi szándéka, akkor a jobber orgánumokban Apologetikák(!) jelennének meg és nem pedig Kritikák! Ugyanakkor, ha ez tényleg és komoly lenne, akkor nem egy Elsimonnal terjesztetik be az “egyénit“, hanem egy nálánál jóval “fajsúlyosabb” Erkölcsi Mikrogrammal, mint például Rogán, avagy Kósa, ráadásul Azonnalian és Kivételesen Sürgős Eljárással (tehát tegnapelőttre) és nem pedig úgy, hogy “őszig ennek le kell zárulnia“! Arról már nem is beszélve, hogy ez a javaslat közvetlenül az önkormányzati csalások legalizálását célzó “Budapest-törvény” után látott napvilágot, annak “szigorítása” (a “Google-YouTube-Facebook“-triumvirátusra való kiterjesztés szándéka) meg pont azon a napon, melyen tömegtüntetés volt az Origo-botrány ügyében.

Az Illuzionisták abból élnek, hogy elterelik nézőik figyelmét, elhitetik velük, hogy EZT és nem AZT látják. Esztendőkön át, napi több órás munkával gyakorolják be ezeket a trükköket/fogásokat. Ugyanezt teszi Viktor Varázsló is: egyik kezével felenged egy lufit, s miközben azt figyeljük, a másikkal könyékig kotorászik hol a pénztárcánkban, hol pedig a szabadságjogaink (mára gyakorlatilag kiürült) szelencéjében! (lásd: “Kommunikáció“!)

Köztudomású rólam (soha nem is tagadtam!), hogy a Maffia-állampártnak nincs olyan megmozdulása, amelyet én ne a minimális jóindulat legteljesebb hiányával szemlélnék. Esztendők során rászoktam arra, hogy ha ők felfelé mutatnak én azonnal lefelé nézzek. Arra is, hogy ha Ők csupán a “babfogyasztás” biokémiai parancsának engedelmeskedve elengednek egy “galambot” én a mögött is a Hátsószándékot keressem. Az esetek többségében ez be is szokott “jönni”.

Lehet, hogy sokak szerint most is csak egy konteót gyártok, de nekem akkor is az a véleményem: “Itt valami nagyon bűzlik”! Márpedig ahol Szar van, ott Szag is!

… és ezt …

szendamondja!


Ne legyen Összefogás, ne legyen semmi!

A hétvége sajtóterméséből számomra a gepnarancs.hu oldalán megjelent, Zsebesi Zsolt-féle írás a legemlékezetesebb. A cikk jellemzői: kegyetlenül őszinte, keresetlen szavak és a lényeget illetően megcáfolhatatlan igazságok!

Akkor most össze-e fogjunk, önkormányzati választásra-e gyúrjunk?

Pont le kell szarni az őszi önkormányzati választásokat. Két okból is: először azért, mert ezek a választások sem lesznek demokratikusak és szabadok, mindenkinek egyforma esélyt nyújtók, tehát el lesznek csalva, ahogy el lett csalva a parlamenti választás is, amit csak az legitimált a világ előtt, hogy az ellenzék önként és dalolva részt vett rajta, mert balfasz vezetői vannak, akik közül a leghülyébbek elhitték, hogy nyerhetnek, a többiek meg a saját kis személyes érdekükben, ki-ki a magáét szem előtt tartva, úgy tett, mintha elhitte volna.

Mesterházy csak az MSZP-re gyúrt, neki semmi más nem számított, csak ő és a sameszei bent legyenek a jóban, a parlamenti bizottságokban, hazaadhasson az asszonynak ugyanannyi lét, amennyit eddig, és maradjon fodrászra, szakálligazításra és új ruhákra. Gyurcsány meg egyszerűen beszart és mivel a színpadon akart maradni, mert ott érzi igazán jól magát, továbbá tervei vannak saját magával, elhitte, hogy ez egyedül indulva nem menne (ment volna) így felszállt Mesterházy Titanicjára, hogy reménye szerint, – mindjárt a kapitány mellett – legyen esélye a túlélésre, párttámogatásra, azt követően is, hogy április 6-án találkoznak a jégheggyel. Nem gondolta ezt másképpen Bajnai sem, bár tényleg nagyon szenvedett, amiért Mesterházy kicsavarta a kezéből az ernyőt, ami alá 2013. október 23-án össze akarta terelni az orbáni rendszert leváltani akarókat, hogy néhány hónappal később már csak megalázó feltételekkel kerülhessen be ugyanezen ernyő alá, amit már Mesterházy tartott fölé.

Másrészt pedig azért lehet leszarni az őszi választásokat, mert a magyar önkormányzatiság mára felszámoltatott, még a helyét is sóval hintette be Orbán Viktor. A helyi közigazgatásból csak a helyi hiányzik, nincs a helyi képviselőknek joguk az ég világon semmi, így az önkormányzati választó egyetlen sikeres stratégiája, mert minden egyéb öngyilkosság: fideszes polgármestert választani, mert akkor dől csak a pénz Budapestről, vagy ha nem is dől, de legalább nem zárják el a pénzcsapokat és nem véreztetik ki a városát.

Két választáson, a parlamentin és az európai parlamentin levitézlett ellenzéki politika lumenek, Mesterházy kivételével, mert őt végre elcsapta a pártja, megint azon dilemmáznak, hogy össze-e fogjanak, vagy inkább egyedül-e induljanak. Véletlenül sem veszik észre, hogy ennek az ég adta világon semmi jelentősége nincs. Miért? Hát csak azért, mert – pont, mint a parlamenti választáson -, két rossz közül csak rossz forgatókönyv valósulhat meg, és mindkettőt a Fidesz írja, vagyis lehet szabadon veszíteni és eltűnni a süllyesztőben, vagy – feltéve, de meg nem engedve -, véletlenül nyerni és a nem létező jogosítványokkal a kézben, a központi hatalom hálójában vergődni, majd ezt követően tűnni el, de immár végleg a süllyesztőben.

Úgy áll a dolog, mint a – ma már nem -, de egykoron még létező szocializmusban, amikor az akkor is hiába ágáló, akkor is demokratikus ellenzék előtt szintén két út állt, – a korabeli anekdota szerint – az egyik az alkoholizmus volt, a másik meg zsákutca? Nem kizárt, hogy így van, mert én most éppen az elsőn araszolok, midőn egy Unicum és egy sör után pezsgőt kortyolgatok annak örömére, hogy végre annyi előrelépés történt a demokratikus oldalon, hogy Mesterházy Attila lemondott, ami ugyan egyenlő a nullával, de – mint tudjuk -, a nulla az nem semmi, főleg a negatív számok irányából közelítve.

Komolyra fordítva a szót: eszébe ne jusson a demokratikus ellenzéknek indulni az őszi önkormányzati választásokon a Fidesz által kreált új választási szabályok szerint! Eszébe ne jusson összefogni, bármit jelentsen is az! Mert ma Magyarországon nem választást kell nyerni Orbán Viktor Felcsút köré szervezett mikrokozmoszában, hanem fel kell robbantani azt. Hangsúlyozom: robbantani, nem átépíteni, még kevésbé építeni rá, ne adj isten, erre alapozva megpróbálni bármit építeni. Nem. Ez sajnos tényleg pont olyan, mint amilyen az 1990-es helyzet volt, amikor fel kellett forgatni az előző rendet fenekestül, hogy helyére egy másik épülhessen. Hogy jobb, vagy rosszabb, és miben jobb és miben rosszabb, az más kérdés.

Az, hogy az akkori rendszerváltás békésen zajlott le, ne tévesszen meg senkit, főleg ne gondolja senki, hogy ez megismételhető, vagyis elég elmenni az éppen esedékes választásra és a függöny mögött, ahol nem látja senki, egy a választási cédulán a megfelelő név mellé gondosan elhelyezett ikszel el lehet küldeni a bánatos picsába az egész orbáni rendszert, mert nem lehet. Orbánék nem kommunisták, mert azokat 1990-ben el lehetett, de azoknál ők sokkal rosszabbak és maradandóbb traumát okozó kártevők.

 Nekik nincsenek illúzióik, küldetéstudatuk is csak annyi, hogy a saját álmuk teljesüljön, ami nem a nép jóléte, nem az ország felemelkedése, hanem a saját maguk jóléte és a saját családjuk, rokonaik és barátaik felemelkedése, mert hogy egyszerű gondolkodású parasztgyerekek mind, kivétel nélkül, azok közül is az a svihák fajta, aki mindenkit hülyének néz, és mindenkiből hülyét is csinál, mert nem veszi észre, hogy közben ő válik a legnagyobb hülyévé, főleg akkor nem, ha ezt a környezete pozitívan visszaigazolja, anyagi gyarapodásban és a személyes hatalom növekedésében.

Ma Magyarországon mindenki a Fidesz kottájából játszik. A demokratikus ellenzék kifejezetten nagy élvezettel tartja be még a legkisebb szünetjelet is, és úgy rázza a kövér seggét, ahogy Orbán Viktor fütyül neki. Mivel nem csak igazi demokrata, de annak is akar látszani, betartja a játékszabályokat, amelyek blődek és igazságtalanok és rajta kívül senkit sem érdekelnek. A magyar demokrata bátran benevez az utcai harcosok versenyére, és igyekszik alkalmazni az otthonról magával hozott erkölcsi normákat, a kötött fogású birkózás szabályait és lábra nem megy, akkor sem, ha kihúzzák alóla a talajt.

Mivel Magyarországon nincsen demokrácia, értelmetlen megpróbálni annak játékszabályai szerint politizálni. Mivel Magyarországon a hatalmon lévő párt nem ismeri el a politikai váltógazdaság létét, a hatalmi ágak szétválasztásának értelmét, esze ágában sincs fenntartani a fékek és ellensúlyok rendszerét, vagyis nem akarja, hogy bárki és bárhogy ellenőrizze a hatalomgyakorlás közben, meg se fordul a fejében, hogy a megszerzett hatalmat valaha is kiadja a kezéből, bármilyen választás eredmény szülessen is, ezért teljesen meghibbant idiótának kell lenni annak, aki a demokrácia fegyverét akarja bevetni az Orbán elleni harcban, egy olyan pisztollyal hadonászik Viktor orra előtt, amelyből a felcsúti már régen kivette a tárat és most készül kiszerelni az ütőszöget is.

Észre kellene venni végre, hogy az alapvető különbség a Fidesz és ellenfelei között az, hogy míg Orbánék minden fegyvert és minden harcmódot bevetnek, mert tudják mit akarnak, nem csak minden áron meg akarják szerezni, de minden áron meg is akarják tartani a hatalmat, addig az ellenzék arra sem képes, hogy felismerje: az orbáni játékszabályokat betartva soha a büdös életben nem kerülhet a hatalom közelébe sem. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy minden eszközzel meg kell fosztani Orbánt a hatalomtól, mert ez az első számú akadálya annak, hogy Magyarország demokratikus, jól prosperáló ország lehessen.

Minden egyéb – beleértve az ilyen, vagy olyan választási győzelmet is -, csak ezután következhet. Vagyis egészen közérthetően fogalmazva, nem azért kell választást nyerni, legyen is az önkormányzati, parlamenti, vagy uniós, hogy leválthassuk Orbán Viktort, hanem azért kell leváltani Orbánt, hogy az életben valaha is önkormányzati, parlamenti, vagy uniós választást nyerhessen ebben az országban bárki, tisztességes, demokratikus, tiszta eszközökkel, kizárólag azon az alapon, hogy a választók nagyobb részének támogatását bírja. Hogy a hatalom újra reális fenyegetettségét érezze, hogy szavazással leváltják, hogy az emberek újra elhiggyék, a választási urnáknál tényleges és saját életüket befolyásoló döntést hoznak, amikor erre, vagy arra az opcióra adják a voksukat, miközben tisztában vannak azzal is, hogy négy év múlva mást tisztelhetnek meg a bizalmukkal, ha csalódtak.

És, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: most már nem elég Orbán Viktort és a Fideszt elküldeni, de megint rendszert kell váltani. Míg 1990-ben ez megtörténhetett békés, tehát demokratikus úton, egyszerűen választással, szavazással el lehetett küldeni az előző politikai rendszert, addig ma erre nincs mód, mert míg akkor a regnáló hatalom nem csak partner volt, de tisztességes versenytárs is, addig ugyanezt a hatalom jelenlegi birtokosairól elmondani nem lehet. Huszonöt éve egy letűnt korszak, letűnt szereplőit küldtük el az urnáknál, addig ma egy gazdasági és politikai bűnszövetséget kellene megakadályozni zizegő választási cédulákkal bűnös tevékenysége folytatásában.

Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki higgyen ennek lehetőségében? Tényleg ekkora marhák lennénk? Mert ha igen, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Ha mégis készen állunk a változtatásra, akkor a duma helyett meg kell fogni a munka végét, vagyis a szükséges erőszakhoz kell folyamodni és le kell taszítani az öntelteket a trónjaikról. Nem érdemes arra várni, hogy a nehézkedés törvénye majd elvégzi a munkánkat, főleg tekintettel arra, hogy Széles Gábor, a nemzeti együttműködés rendszerének első számú békeharcosa bármikor kikapcsolhatja a gravitációt és mindannyian jól pofára eshetünk, amiben csak részleges vigasz lehet, hogy ez egyszer nem kizárólag a föld közepe felé gyorsulva, hanem egyenletes sebességgel akár a csillagos ég irányába is lehetségessé válik.

Zsebesi Zsolt

*

Ezek után talán kicsit “off”-nak tűnik a “Hírcsárda” legújabb opusza, de valójában csak stílusában. Lássuk csak!

Matematikai Nobel-díjra terjesztették fel a Fideszt

A választási együttható kifejlesztéséért kaphatja meg a matematika Nobel-díját, a Field-érmet a Fidesz.

fidesz szavazas csalas.jpg

A kormánypárt több éves munkával fejlesztette ki azt az állandót, ami az 1 Kubatov elnevezést kapta, rövidítése nagyon nagy K. Ezzel az együtthatóval megszorozva bármely választási eredmény 2/3-ot ad. A K-t eddig egyetlen matematikusnak sem sikerült kiszámítania, ám a Kubatov Gáborból, Gulyás Gergelyből és Rogán Antalból álló kutatócsoportnak sikerült a lehetetlennek vélt feladatot megoldania.

A felfedezés értékét csökkenti, hogy a K értékét 60 évre titkosították.

Egyébként pedig kellemes vasárnapot kívánok Mindenkinek!

… és ezt …

szendamondja!


Gratulálok Viktor!

Nagyon régen írtam már nyílt levelet az Örökös Minielnöknek. Most sem tenném, ha a legutóbbi disznósága, a Közgép számára minimum 1200 milliárd forintnyi bevételt biztosító “Paks II.“-szerződést alá nem írta volna Széllkálmánvárosban, s ha ennek közvetlen hatásait nem tapasztaltam volna szinte azonnal az én kis “Közelkörnyezetemben”.

Kedves Minielnök!

Már nagyon rég volt, hogy utoljára levelet írtam Neked, bár az elkövetett disznóságaid száma ezt egyáltalán nem indokolta. Tekintsük ezt az én közismert lustaságom egyik eklatáns példájának, akár annak ellenére is, hogy valójában nem ez volt az ok.

Az ugyanis az volt, hogy egyszerűen unlak Téged! Hogy ennél konkrétabb, azaz a fociöltözői nyelvezet szempontjából még érthetőbb legyek: tele a tököm Veled, meg az egész díszes társaságoddal! Rohadtul elegem van abból, hogy Te komolyan azt hiszed, hogy Tiéd ez az egész ország, hogy Te, meg a bandád azt tehet amit akar, s ráadásul büntetlenül! … Az egy másik kérdés, hogy ez Számodra egy tapasztalati valóság, hiszen eleddig még minden bűncselekményedet  simán megúsztad. Kezdve a választási csalásra való felbujtásodtól (a híres: “… oszt’ jónapot!“), a 2006 őszén kétszer is megkísérelt puccsodon át (hogy Gyurcsány miért nem tartóztattatott le Téged, azt még most sem értem!), a huszonnegyedik esztendeje tartó, politikusi jövedelmeiddel egyáltalán nem indokolható vagyonosodásoddal bezárólag.

Sajnálatos módon Neked mindössze kétszer köllött valamiféle “Számonkérő Szék” elé állnod és mind a kettőt simán megúsztad.

Az egyik a vagyonosodásodat elvileg kivizsgálni hivatott parlamenti bizottság volt. Ennek eljárását annak szoci elnöke anno simán hagyta dugába dőlni, lévén akkor még működött a Pártfinanszírozási Őskövületek, azaz a Puchpithecus-Simicskasaurus csányidemjánszélesleisztingerésatöbbi által diktált … hát hogyan is mondjam, hogy kellően megsértsek minden résztvevőt?! … mutyista háttérmegállapodása.

A másik pedig a híres Kordonbontási Per volt, amelyben a gyáva bíró már akkor sem mert Téged a törvény indokolt szigorával sújtani. Szerinte ugyanis a “hatósággal való ellenszegülés”, a nettó és szándékos törvényszegés egy Törvényhozó által olyannyira “csekély veszélyességgel bír a társadalomra” nézvést, hogy azt maximum egy figyelmeztetéssel köll honorálni. … Hát mit is mondjak most a korabeli Bíró úrnak? Például azt, hogy “Anyádat, te barom?! Látod, mit csináltál Bazkikám?!

Megjegyzem: ha én lettem volna az a korabeli bíró, bizony kirendeltem volna legalább két igazságügyi elmeszakértőt (gondosan vigyázva arra, hogy azok egyikét se lehessen fideszességgel vádolni), majd megállapíttatom velük azt, ami már köztudott volt Rólad: szocio- és pszichopata vagy, akinek nem hogy a parlamentben, a pártszékházban, netalán a Miniszterelnökségen, de még csak nem is a börtönben, hanem kényszerkezeltként a Zártosztályon lenne a helye!

De most már hagyjuk ezt az egészet! Hiszen “poszt tőzeg” fölösleges lamentáni az ilyesmin, legfeljebb annyit tehetünk, hogy megállapítjuk: sic transit Köztársaság, Alkotmányosság, Jogállamiság és Demokrácia.

Ami azonban egyáltalán nem múlik sőt, egyre nagyobb méreteket ölt, az a Te elmebajod. Azt nem tudhatom, hogy ki az ördög hitette el Veled (a grazi orvosod, netán valamelyik Téged körül lefetyelő, közpénzen hízlalt seggnyalód), hogy Te – tegyél bármit is – sikerre vagy ítélve, szeretném tudatni, hogy ez tévedés. Ugyanis Te már egyre inkább olyan vagy, mint az otthon részegen és rendszeresen randalírozó családapa, akit a felesége és gyerekei ugyan próbálnak szeretni, de ez egyre nehezebben megy nekik.

Ebből a szempontból Te élénken emlékeztetsz engem (is) az egyik, még a 2010-es “Felcsúti Castingon”, személyesen Általad lecsekkolt képviselődre, akit a köznyelv tavaly nyár óta csak mint “A Vakkomondoros“-t aposztrofál.

Nem akarlak terhelni az esetleírással, a lényeg ugyanis a közöttetek lévő párhuzam, az egyívásúságotok … avagy az egyivásúságotok. Józsi egy ugyanolyan alulművelt, vidéki tahó, mint Te, csak mivel régebb óta folytatja a mértéktelen piálás mellett a mértéktelen zabálást is, korpulensebb Nálad (emiatt ne legyen kisebbségi komplexusod: ahogy elnézlek Téged, hamarosan behozod a lemaradásodat!). Ő, hasonlatosan Hozzád, ugyanúgy méltatlan a viselt közfunkcióira, ezt mindenki tudja is róla, ennek ellenére évtizedek óta megválasztják (eddig?!), mert abban az enklávéban Ő A Valaki, Aki A Pénzt És A Kegyeket Osztogatja, mert ő az, akiről ezt valamilyen furcsa oknál fogva mindenki elhitte. Próbálták is ám őt szeretni, de nagyon, közülük is “A Terike“, aki a mazochizmus és a kritikátlan imádat mintaképe, de ez egyre nehezebben ment nekik … különösen Terikének, aki időről-időre és egyre gyakrabban volt kénytelen elviselni a részeg tombolást, ámde azokat mindannyiszor megbocsájtotta, s igyekezett – legfőképpen önmagának – megmagyarázni a “közügyek” okozta leterheltséggel. … Már amennyiben “közügynek” tekintjük a Köz pénzének magánlopását.

Hogy mi is a párhuzam Közötted, meg a fülöpházi Balogh Józsi között? Nos az, hogy Híveid Téged is ugyanolyan kritikátlan és mazochista imádatban részesítenek mint őt, miközben Te egyre gyakrabban vered meg őket is a Hatalom- és a Pénzéhség részeg tébolyultságában, a Pillanatnyi Érdek diktálta, vakkomondoros, agresszív törtetésedben.

Ja, hogy a Számodra legelfogadhatóbb és legmértékadóbb intézetek (“Századvég”, “Nézőpont”) véleménykutatási adatai mást mondanak? Meglehet, de ne feledd: őket Te fizeted a Miénkből, a Te elvárásaidnak akarnak megfelelni, s bár a számítógépeiken összegyűlt adatok mást jeleznek, akkor is olyan “elemzést” fognak Neked nyújtani, ami a Te legteljesebb tökéletességedről szólnak. Persze elméletileg nem azért tartod őket, de minden diktatúra normál természetrajzához tartozik a Felülre való megfelelési kényszer, aminek meg az lesz a következménye, hogy Te semmiféle elfogadható minőségű információhoz nem juthatsz, mielőtt még döntéseket hozhatnál. Ezért osztán egyre nagyobb ostobaságokat és egyre átlátszóbb disznóságokat csinálsz. (Egyébként ezt hívják a diktátorok elhülyülő elszemtelenedésének! Lásd: Ceausescu, Marcos, estébé!)

Hogy innen, a “gödör mélyéről” vett példámmal meg tudjam világítani a Te tevékenységed következtében a Te “Terikéid” körében elterjedt pszichés állapotot, szeretném megemlíteni szegény Laci barátom tegnapi esetét. Ő az a pasas, akiről már több (“bonhomme” köztársunk által “életképek”-nek nevezett) posztomban is megemlékeztem, mint olyan emberről, aki immáron 16 esztendeje a Te Feltétlen Híved, s legalább tucatnyi éve a Te “Kubatov” nevű pártigazgatód “nemlétező listájának” rendszeres adatszolgáltatója és – frissítője.

Laci barátom arról (volt) híres, hogy esztendőkön át hol a “Fórumon” (az utca egyik végén lévő kocsmában), hol pedig az “Agórán” (az utca másik végén lévő vegyesbolt előtt) hírdette a Te Ippeg Aktuális Igazságaidat, tehát akár két-három hetente is a korábbiak ellentéteit. Kezdetben még csupán csekély ellenállásba ütközött, amit elébb csak ötven, majd harminc centi távolságból a kagylófülbe üvöltött “Ne beszéljél hülyeségeket!” kezdetű tirádáival tudott lekűzdeni (ha az sem ment, akkor meg visszatért a “kályhához” és elővette a jól bevált komcsizós-cigányozós-zsidózós kliséit).

Ámde teltek-múltak az idők (“sic transit…“) és Lacinak egyre nehezebb lett a dolga. Tavaly még csupán halk kuncogással honorálta a hallgatóság azt, amikor simán megmagyarázta a “Stúdiumok/Stadionok” dichotómiáját, ámde amikor decemberben arról köllött volna “referálnia”, hogy ugyan miért is muszáj oly’ gyorsan eladni a csak nemrégiben kényszerállamosított takarékszövetkezetek üzletrészét, már nem volt olyan vehemens. Próbálkozott ugyan valamivel, de a köznépi reakció minderre egy lesajnáló megjegyzés volt: “Jól van Lacikám! Megtartottad a ‘Magyar Nemzet Félórát’!“.

Tegnap azonban szegénykém teljesen leesett a “waterloo”-járól. Ugyanis az Agórán, az egyik kötekedő alak (bevallom: én voltam!) megkérdezte tőle: ugyan hogyan is vagyon az, hogy a nagyon utált oroszoktól, az államadósság-csökkentés jelszava mellett veszünk fel minimum 3000 milliárd forintnyi kölcsönt csakis azért, hogy az oroszok megépíthessék az egyébként nem túlzottan szükséges Paks II.-t? Ráadásul mindenféle parlamenti felhatalmazás nélkül, maximálisan titkosított feltételek mellett, minimum 60 esztendőre kiszolgáltatva a honi áramellátást Moszkva kegyeinek? “Ez nem számít puccsnak, avagy hazaárulásnak, Lacikám?!“. Ő azonban csak legyintett, s a szokásos “nebeszéljélhülyeségeket” helyett mindössze annyit mondott, hogy “Most nem érek rá!“, majd elügetett a közeli háza irányába, de szerintem még a kapujában is hallhatta az utána szüremkedő, harsogó hahotát.

Viktorkám!

Nem tudom, tudatában vagy-e annak, hogy mit is műveltél ezzel a Lacival? Ő, akinek szemében esztendőkön át lobogott az Irántad való Feltétlen Hűség ma, illetve tegnap, egy húsz esztendővel ezelőtti baleset okán kacskává vált lábain volt kénytelen soványmalac-vágtában elszaladni a Te nyílvánvaló, mert még az Agórán rendszeresen ott ácsorgó idióták számára is megérthető/felfogható, magadnak kapari disznóságod “közvéleménye” elől. Az igaz ugyan, hogy “rohantában” azért még visszaszólt, hogy “Viktor tudja, hogy mit csinál és akkor is Mi fogunk győzni! … Ti meg nyaljátok ki a seggét a kommunistáknak,  Gyurcsánynak, a Libásnak meg a Zsidóknak!“, ámde ezt a hangot már nem a Meggyőződés, hanem a megtört, de “dafkés” Hit fűtötte át. Meg is jegyezte az egyik “agoratikus”, hogy “…ha annyira bízik magában a Viktor, ha annyira elhiszi, hogy kap újabb négy évet, akkor most mi a fenéért kell olyan sürgősen lopnia? … Hát nem volt még elég?!

Hát látod Viktorom, ebben az utóbbi két mondatban vagyon ottan a Lényeg! A Te Lényeged! Az hogy nem vagy Államférfi, nem gondolkodsz hosszútávon (max. az Utánad maradó Stadionok, meg most már a még évszázadokig sugárzó és évtizedekig fizetendő Atomerőmű, mint a Nevednek a Nép hosszútávú emlékezetébe való bevésése), Neked minden és azonnal köll és Neked a világon semmi nem elég! Mindezt pedig annak árán, hogy még az ilyen feltétlen hívedet is, amint az én Laci barátom, érzelmileg és önbecsülésileg is a sárba tapossál, köznevetség tárgyává tegyél … miután alaposan kihasználtad őt!

Gratulálok Neked Viktor, ki uralkodóink közül ezen a néven (is) a Nulladik vagy! Az még hagyján, hogy Magadból, de hithűen Melletted kitartó híveidből is Senkiket csináltál! Laciból például egy zavart tekintetű, űzött “vadat”, aki ugyan áprilisban is Rád fog szavazni, de minél többet kampányol majd Melletted úgy a “Fórumon”, mint az “Agórán”, annál kevesebb voksot fogsz kapni!

Ideje lenne elgondolkodnod a jövendődről! Például: válts orvost és cseréld le a körülötted sertepertélő Lakájhadat! A többi meg majd adja magát. Talán.

… és ezt Neked …

szendamondja!

PS: Nem tudom, a Fullajtárjaid értesítettek-e már róla, de a minap végre létre jött Ellenzéki Összefogás Közös Listájának harmadik helyezettje … igen Ő, a Patásördög Gyurcsány … aszondta, hogy ő a maga részéről nekiáll kampányolni és ennek során “felszántja” Magyarországot. Gondolom tudod, hogy ez Számodra mit jelent?! Hiszen kétszer is elverte a port már Rajtad! … Készülj Viktor!


Olvastam valamit …

… egy kitűnő jegyzetet Böjte József filmrendezőtől a (magyarországi) Népszava online oldalának mai számában. … Nem kívánom véleményezni, ámde utánközölni annál inkább!

A baloldal, ha ráér, tökön szúrja magát

Miközben Orbán katonákkal, és a történelmi zászlókkal a háta mögött (észak-koreai mintára) miniszterelnök létére, uszító pártpropaganda beszédet mond a fantomizált külföld és hazai csatlósaik ellen, és hadrendbe akarja állítani “csapatait” többszázezer ember előtt, a Duna másik oldalán az ellenzék jelesei egymás torkának esnek.

A Műegyetem előtt jó hangulatban gyülekezett mintegy 50-60 ezer ember, hogy ünnepelje az ellenzék összefogását az Orbáni diktatúra ellen. Mert ezt jósolta a fellépő politikusok névsora, még annak ellenére is, hogy előtte való nap sietve megkötötte a hónapok óta húzódó együttműködést az MSZP és az Együtt 2014. Két fajsúlyos, nagy támogatottsággal rendelkező párt már összefogott, ha nem is egyformák, de kétségtelenül jelentős erő – gondolhatták az emberek és reménykedtek, hogy majd most jönnek a többiek. A kérdés csupán az volt, hogyan játsszák le. Hát csak nagyon vulgárisan tudom megfogalmazni: szarul.

Nem vitatom, okos emberek mondtak időnként okos mondatokat, de politikai hasznuk csapnivaló. Mintha a Fidesz kottájából muzsikálnának. Nincs saját zenéjük. Nem együttműködést, összefogást hoztak létre ezen az ünnepi napon, hanem egyértelműen bebizonyították, hogy képtelenek erre. A személyes ambíciók, az túldimenzionált egók, a váteszhit mérgei uralták a beszédeket és tették csalódottá az embereket.

Hiába van igaza Kuncze Gábornak, aki reménytelennek látja a kialakult helyzetet, hiába mond okos beszédet Bajnai Gordon, még az eléggé semmitmondó Fodor Gábor is hajtogathatja a magáét, és persze Gyurcsány Ferenc is rekedtre kiabálhatja a teret, és fenyegethet mélyszántással, nem beszélve a leordított Mesterházy Attila kínos igyekezetéről, hogy meghallgatást találjon, ha a végkövetkeztetés az, hogy nem fogunk össze.

Egy leány volt csak aki túl tudta tenni magát a hamis illúziókon, és azokról beszélt, azokat hozta példának akik megmutatták, hogy bátrak és ki mertek állni ez ellen a gátlástalan és embertelen rezsim ellen. A fiatalokról beszélt Szabó Tímea, akik tavaly télen felforgatták ezt a beszari várost, akikre verőlegényeket küldtek, akik akcióikkal megmutatták Európának is, hogy van ellenállás Magyarországon.

Hát bennük lehet csak bízni. Talán felnőnek egy igazi, milliós tömegeket megmozdító ellenzékké, és elküldik a francba ezt a “pártütő” társaságot, akik így képtelenek lesznek leváltani Orbánt, mert még mindig az a legnagyobb gondjuk, hogy kinek nagyobb a farka. (Ajánlott irodalom Ady Endre: Az izgága Jézusok)

Ezt a dühös kis írást 2013. október 24-én írtam és küldtem el egy nagyrabecsült szerkesztőségbe. Aztán abban maradtunk, hogy várjunk, hátha mégis van esély egy valamikori – közeli – összefogásra, mert rájönnek, hogy ha akkor Mesterházy kitárja a karjait és felhívja a színpadra a többieket és azt mondja: rendben, fogjunk össze, a részletek most nem fontosak, csak az, hogy leváltsuk ezt a bandát, akkor megmozdul Magyarországnak az a fele, amelyik nem csügg áhítattal egy vezérnek tartott csaló populizmusán.

Tévedtünk, hiába vártunk, nem jött létre semmi, csak iszapbirkózás.

Január hatodikáig, amikor is Bajnai Gordon bejelentette, hogy lehet mégis nyitás, és ő vissza is lép. (Honnan?) Azóta a politikusok Kálmán Olga előtt kínosan magyarázkodnak, és bizony egyáltalán nem hitelesen, hogy ők mindig is így gondolták, de hát, izé, valahogy így alakult…

Sok okos írás taglalta alaposan azt a helyzetet amit az Orbán kormány okozott, maffia államtól a diktatúráig, a fasisztoid jelzőtől az orwelli állam terrorjáig, s mindenkinek igaza van.

Csak azt nem látom, hogy mivel akarják megverni a Fideszt, a kormányt. Nem látom a stratégiát egyik pártnál sem. Az, hogy fogjunk össze, az az alap. De hogyan győzzük meg az embereket, hogy igazunk van, sőt, hogy igazak vagyunk? Hogyan lehet hiteles az az MSZP, amely Gyurcsány kormányzásáról hagyta elhitetni, hogy tönkre tette az országot, mert el akart szakadni tőle? Egy bajai videót beszopó vezetés akar kormányozni? Hogyan tud tömegeket meggyőzni az Együtt, ha kezdeti sikerei után sikerült a bejutási küszöb közelébe lealudnia magát? Ha egyetlen harcos csapatát a Szolidaritást takarékra állították a “szobordöntés” után, ha a többiek – Schmuck kivételével – még azt sem tudják hányan vannak és mit is akarnak. Van Magyarországon legalább négy-öt millió ember aki finoman szólva nem elégedett a Fidesz kormányzással, velük lehetne győzni, de ehhez kell a stratégia.

Azt gondolom kettős harcmezőn kell sikereket elérni. Szándékosan írom a harcot, mert az lesz.

Az egyik oldal a Fidesz hívők, a korrumpált tömegek, a hivatalnokok, a közszolgák tömegeinek felvilágosítása. Először is a hazugságokról kell felvilágosítani mindenkit, hogy a jószándékú, vagy naiv, és képzetlen emberek átlássák a magyar valóságot. Velük is meg kellene értetni, hogy a Fidesz nem romokban fetrengő országot vett át, hogy Gyurcsány és Bajnai kormányzása hatalmas sikereket ért el, hogy gazdasági, kulturális, oktatási, sőt még a Fidesz által megakadályozott egészségügyi helyzet is jobb állapotban volt, mint most.

A Fideszes rablógazdálkodás eleve hazugságra épített gazdaságpolitikán jött létre, és tragikus következményei minden szegény családnál kimutathatók. Hogy mit barmoltak az alkotmányos jogállam, a kultúra, a művészetek, az oktatás, a közérzet, az életszínvonal, a nemzetközi megítélés területén az könyveket tölt meg. Azt is tudniuk kell, hogy sokan nagyon is jól is jártak, és erősen érdekük ennek a rendszernek a fenntartása. Náluk a nagy lóvé.

Látni kell, hogy legalább három millió embert “megvettek”. Nem úgy, hogy sokat fizetnek nekik. Olyan is van szép számmal. A nagyobb tömeg az állami alkalmazottak, a közszolgák, az önkormányzatok által foglalkoztatottak, a közmunkások megtévesztett és félelemben tartott sokasága. Nekik a Fidesz “biztonságot” jelent. Azt látják, hogy most ez van, ez kiszámítható, ez érthető, lehet, hogy nem egészen jó, de megél, ha rosszul is, kiszolgáltatottan és félelemben, de “valami van”. Még meg is vannak vezetve a különböző hitelek elengedésének ígérgetésével, a közmű díjak, a rezsi csökkentésével, a pályázatok pénzeinek meglebegtetésével, a reménnyel, hogy mindig jobb lesz, mert mi adunk. Ezt a hamis biztonságot nem szívesen adják fel az emberek.

A felvilágosító, meggyőző munkát jól előkészített, alapos adatolással és érvekkel felkészített, igen népes csapatokkal és okos kommunikációval kellet volna elkezdeni már rég. Legalább a nevezetes októberi esemény óta. Hosszan lehetne most elemezni a módokat és módszereket, a tartalmakat és a részleteket, de ez a cikk erre most nem alkalmas.

A másik terület a “mieink” és a bizonytalanok meggyőzése, megnyerése. Mert még a népszerűségi vizsgálatok alapján is nagyon nagy a bizonytalanság ezen a területen. Most meg pláne, hogy hallgatjuk a hadoválást arról, hogy mi mindig is ezt akartuk, csak ezek, meg azok nem akarták, meg nem így gondoltuk, meg most minden rendben lesz, a leendő vezetőről még nem tárgyalunk, személyekről sem, jelöltekről sem, szakmai egyeztetés folyik, nem merült fel külső személy neve, blabla-blabla… Kínos.

Még azokat is elbizonyítja akik leváltanák ezt a kormányt, de azt kérdezik, hogy kire szavazzak? Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni. Van, lesz erre stratégia? Hogyan hihessük el az ellenzékről, hogy valóban ellenzék, hogy szándékai tiszták, hogy nem túlélésre játszanak, hogy teljes az összefogás a leváltás akarásában, és nem fogja hátba támadni senki a másikat? Hogy nem vész el a szavazatunk, ha a közös ellenzéki jelöltre voksolunk! Legalább az ország szavazó polgárainak felét kellene meggyőzni arról, hogy nemcsak dumálnak, hanem valóban a kormány leváltására törekednek, és képesek is rá.

Fel kellene ismerni, hogy nagyon nagy a veszély! A jelenlegi ellenzék számára lehet, hogy “ez a harc lesz a végső”, mert esetleges bukásuk beláthatatlan következményekkel jár, az egész országra nézve is. És ez az ő felelőségük. Nincs idő! Ma már szerda este van, most mindenki arra vár, hogy mi lesz az összefogással, ki mindenki lép be, vagy fér be a közös csapatba. Lesz-e közös és új, hiteles miniszterelnök jelölt. Pedig már rég azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan és mit mondjunk az embereknek, hogy megértsék miért kell a kormányváltás.

Talán kiderült, nem vagyok pártatlan, de szégyellem magam, és nem várhatok tovább.


Végre egy “férfi”!

Anno Kéthly Annának, a korabeli parlament egyszem női tagjának jutott ki az a megtiszteltetés, hogy “Az egyetlen férfi!“-nek titulálják bátor és őszinte kiállásáért. Nem akarok túlzó párhuzamokat vonni, de ma ugyancsak egy “balos” nő, Lendvai Ildikó bizonyította be, hogy ő az egyetlen “férfi”, a sok “politikus” fiúcska között!

Ha a hírhedt “Bajai Videó” ügyében megkérdeznek egy szoci “politikust”, akkor a válasza körülbelül ekként hangzik: “Hát az úgy vót, hogy … nem mi vótunk … különben is, azt kéne nézni, hogy ez kinek állt az érdekében!“. Ezt a nyögvenyelős magyarázkodást halljuk/olvassuk már ki tudja mióta a “Nagyfőnöktől” kezdve a szocik “Százharminckettedik Alabrádosáig” bezárólag ahelyett, hogy összeszednék a közzétételkor még csomolungmányi bátorságukat, meg az anno óceánnyinak képzelt, de mára odakozmált eszüket és az első pillanattól kezdve azt mondani: “Bocsika, hülye módon bekaptuk a horgot és hagytunk magukból majmot csinálni!“. Pont úgy, ahogyan azt a “kiöregedett”, s az “élvonalból” való visszavonulását már hónapok óta bejelentett Lendvai Ildikó tette:

Lendvai Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője vasárnap este az ATV Szabad szemmel című műsorában úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy a szocialista párt ebben a történetben „balek volt, becsapott, óvatlan, hülye, minden csúnya szót lehet mondani, de nem csaló”. Más dolog becsapottnak, áldozatnak lenni, és más „csaló gonosztevőnek” – tette hozzá.

A képviselő szerint az MSZP-nek elnézést kell kérnie választóitól, mert „balekségével” csalódást okozott nekik. Lendvai Ildikó szerint a párt számára az a tanulság, hogy óvatosabbnak, éberebbnek kell lennie, hangosabbra kell állítania „vészjelző készülékeit”, mert „ami a kezünkben van, a választóink sorsa”.

Brávó Ildikó, le a kalappal! Ön bizonyult a beégett Magyar Szocialista Párt egyetlen, “férfiasan” viselkedni képes politikusának és ez még akkor is igaz, hogy ha a fentebb idézett mondatok csak időnek utána hagyták el az ajkait, azaz: tehette volna már korábban is. Persze tudom, hogy a késedelmet lehet azzal magyarázni, hogy Önnek ki köllött várnia a “sorát”, azaz azt, hogy az ellenzéket még manapság is megszólaltatni hajlandó, “baller” média elébb kipréselhesse az utolsó “izé“-t is a pártirányítást mára totálisan átvevő “Élcsapat” valamennyi tagjából, de a helyzet az, hogy ezt az argumentációt nem tudom teljes mértékben hitelesnek elfogadni. Ugyanis van Önnek azért kellő médiafelülete ahhoz, hogy bármikor bármiben kifejthesse véleményét, amire ékes bizonyítékokul szolgálnak azok az (egyébként tényleg jó) jegyzetek, melyek az Ön tollából jelennek meg időről időre a nepszava.hu oldalain. Ugyanakkor van bennem annyi jóindulat, hogy feltételezzem: azért nem szólalt meg eddig, mert nem akart keresztbe tenni sem a párt érdekeinek, sem pedig a vezetőknek, s csak az után “indult be”, hogy látta az Ifjoncok töketlenkedéseit.

Mert ezek az Ifjú Titánok bizony töketlenkedő amatőrök, akár mit is képzeljenek magukról. Ez a megállapítás pedig különösen vonatkozik Mesterházy Attilára, aki szerintem szentül hiszi, hogy azért tudta magát Táskacipelőből Pártelnökké tenni, mert az MSZP belberki uborkafáján “okos” (és időnként bizantikus) helyezkedésekkel sikeresen takarította el maga mellől/alól a Konkurenciát. Maga elől pedig a “Dinoszauruszokat”, ami mára odáig vezetett, hogy a szocik legutóbbi kongresszusán még azt is elérte, hogy a választási lista legelső helyétől a legutolsó bejutóig a saját, kézből etetett embereit (igen: a mamelukjait – csupa-csupa névtelen, közéletileg még csak “fel sem épített” senkit) szavaztassa be a T. Küldöttekkel.

Arról persze fogalmam nem lehet, hogy ezek a voksolási joggal felruházott pártkáderek mindezt miért is tették valójában. Azért-e, mert valóban elhiszik, hogy pártjuk, ezzel a “Megújult Csapattal” sikerre van ítélve (azaz maguk is a”Mesterházáról származnak”), avagy azért-e, mert igazából nem látják a kiutat az “erdőből”, s ezért nem kevés fatalizmussal rálegyintettek a dologra: “Oké Kölök! Mutasd meg mit tudsz Te, meg a Céhed!“.

Arról, hogy ez a “Céh”, az “Ifjú Mesterek Zárt Közössége” mit is tud valójában, már lehetnek tapasztalatai a külső szemlélőnek. Ha másból nem is, de abból mindenképp, hogyan ugrottak rá a Bajai Video felkínált csalijára (Lendvai I.: “…balek volt, becsapott, óvatlan, hülye…”), osztán meg hogyan is kezelték a ráégést (szendam: “Hát az úgy vót, hogy …“). Ezt az egész, szörnyűséges “kommunikációt” meg az a Déri Balázs (a szeretve tisztelt emlékű Déri János fia … alma és a fája!) vezényelte le, akiről a fiatal Pártfőnök (M.A.) már 2010. júliusában komolyan elhitte, hogy néminemű pornólap (“Hustler“), illetve hírportál (stop.hu és hirextra.hu) főszerkesztgetése után teljes mértékben alkalmas lesz a párt országgyűlési képviselőcsoportjának kommunikációs igazgatói posztja betöltésére. … No, innentől kezd számomra érthetővé válni, hogy miért is voltak oly’ lagymatagon amatőrök az MSZP-frakció sajtó-megnyilvánulásai eleddig, s hogy Baja után miért is áll most letolt gatyával és pucér seggel az egész párt! (Na ja! A hustleres tapasztalat! – hehehe!). Persze ebből talán még “jól” is lehet majd kijönni, hiszen inkább most derüljön ki a párt Fősajtósáról a totál amatőrizmus, mint akkor, amikor már a “Hivatalos Kampányidőszakban” mindenhonnan dőlni fog a szar rájuk. De Déri lemondatása sem nagyon fedheti el a tényt, hogy ő is tagja volt annak a “Megújult Csapatnak”, melynek minden tagját személyesen Mesterházy jelölt ki, válogatott össze (Déri bedőlése így akár a “jéghegy” csúcsa is lehet!), ez pedig komoly kételyeket is kelthet bárki szemében azon kérdésben, hogy vajh’ tényleg képesek-e a Sikerre!

Ámde valójában mit is tekintene “Siker“-nek ez a Céh? Tényleg az-e a céljuk, amit “kommunikálnak” magukról (a Maffia-kormány leváltása, a Köztársaság visszaállításának megkezdése jövő tavasszal), avagy a “kibekkelés”, azaz egy kényelmes betagozódás az Orbán által felkínált, kétpólusú, putyinista áldemokráciába, ahol osztán majd kivárják a kínálkozó alkalmat a hatalomátvételre? No, ez egy nagyon jó kérdés, amire eleddig már számos “válasz” született az internet berkein belül, de talán a legkitűnőbbet a ritkán, de akkor pártelfogult, ideológiai lózungoktól mentesen publikáló “Greenbarin” kolléga fogalmazta meg. Október közepi posztjában bloggertársam a következőeket írta:

“Összezár az Együtt 2014-el és kizár minden mást. Bár maga az MSZP is tudja, hogy azzal a támogatottsággal, amivel éppen most rendelkezik, az kevés ahhoz, hogy leváltsa a kormányt — akkor mire ez a döntés?
A döntés ugyanis nem arról szól elsősorban, hogy megdöntsék a FIDESZ kormányt – minden propaganda ellenére –, hanem arról, hogy megőrizzék parlamenti státuszukat. Az MSZP maradjon az egyetlen lényeges ellenzéki párt.
Az MSZP fiatalabb generációi felismerték azt, hogy Orbán Viktornak az a törekvése, hogy a magyar politikai életet kétosztatuvá tegye — megfelel az MSZP hosszú távú politikai érdekeinek. Ebbe az érdekrendszerbe nem fér bele az a politikai felfogás, amely a demokráciát a sokszínűséggel, az érdekek ütköztetésével és a kompromisszumok sokaságával képzeli el.
Az MSZP ugyan szavakban el akarja takarítani a mostani hatalmat – mert a választók sokasága ezt igényli –, ám nem sok elképzelése (nyilvánosságra került programja) van arról, hogy miként kezelje azt a káosztömeget, amelyek az „ölébe hullnak” egy esetleges győzelem esetén. Azonnali változást ígérnek, ami – minden logikusan gondolkodó állampolgár számára világos – teljességgel lehetetlen. Csak a jogi dúlás – Alaptörvény, a kormányzást gátló kétharmados törvények sorozata – helyreállítása legalább egy fél ciklust vehet igénybe. A gazdasági problémákról itt most ne is essen szó, mert legalább két ciklus kell a befektetőknek ahhoz, hogy visszanyerjék bizalmukat.”
Ajjaj! Veretes és igaz szavak ezek … sajnos! Politikai és megélhetési (ez Magyarországon a “közéleti szereplők” jelenlegi gárdájának nagy többsége szempontjából egy és ugyanaz! … sajnos!) öngyilkos az, aki 2014-ben a Fidesz ellen választást akar nyerni és átvenni a kormányzást, mert csak a dugába dőlést, a Húsosfazéktól való örökös eltíltást kockáztatja meg ezzel, ami az MSZP mai, “Ifjú Gárdája” (meg a Régi is … ezért álltak félre szerintem!) számára olyan magától értetődő, mint az egyszeregy! Ezért nem törekszenek hát valódi programalkotásra és -hírdetésre, ezért nincsenek valódi, tömegeket megmozgató akciók már régóta! Ezért vannak csupán lagymatag, pártelnöki nyilatkozatok úgy a választási győzelem, mint az ellenzéki összefogás fontosságáról és ezért nincs valódi Összefogás! Ezért köll az olyan kispártokat, mint pl. a DK és az olyan politikusokat akólon kívülre szorítani, mint pl. a tényleges tetteket követelő Gyurcsányt, vagy Kunczét (akit még a Klubrádióból is kirúgattak, nehogy fóruma legyen a kitűnő humorú és valóban államférfi Dörmögő Dömötörnek a teljesen jogos véleménye napi kifejtéséhez!):
“Nem véletlen a DK-val kapcsolatos álláspontjuk sem. Gyurcsány – pártelnöki időszakában – megpróbálta a szocialistákat egy nyitottabb, középpárt formáció felé terelni, ami egyben azt is jelentette volna, hogy a párt nyitottá válik a demokratikus „kispártok” (liberálisok, nemzeti liberálisok, egyéb, nem szélsőséges formációk) felé. Mindezt az MSZP vezetői élesen elutasították, mi több, egyre hangsúlyosabban kezdték mondogatni baloldali elkötelezettségüket.
A propagandában ez úgy jött le, mintha az MSZP visszatérne ahhoz a baloldali értékrendhez, amelyet a társadalom ugyan megszokott, de filozófiailag és a gyakorlatban is véglegesen elmúltnak tekinthető.” (Greenbrain)
És hogy a fentebbi megállapítás mennyire igaz, kitűnően bizonyítja, hogy Déri után a pártkommunikációs feladatokat ki is veszi át? Na ki?!  Hát az a Szanyi Tibor, aki a párt egyik legmegátalkodottabb antigyurcsanyistájaként a 2010-es Bukás előtt, a Népszava hasábjain kart karba öltve hírdette a “baloldali (vissza)fordulat” szükségességét a később fidesznyikké vált Szili Katalinnal (miközben mögöttük ezerrel mutyizgatott Puch Laci bácsi a mára a fejünkre – és fejükre – nőtt orbanista oligarchákkal a Közkasszából lenyúlandó milliárdok megosztása érdekében, s teszi ezt tulajdonképpen ma is … több, de inkább egyre kevesebb sikerrel)!
Az “rendben vagyon” tehát, hogy a Nép és az Ország, azaz a Köztársaság és a Jogállami, Alkotmányos Demokrácia szociilag le vagyon szarva, mert annak érdekei alaposan ütköznek a Jólfésült Zsúrfiú, valamint a párt vezetésébe és (a mandátumot garantáló?) listahelyeire juttatott mamelukjainak pillanatnyi terveivel. Remélem a Gyorskocsi utcai “előzetesben” majd hajnalokba nyúló beszélgetésekkel próbálják kielemezni, hogy mit is rontottak el, meg mikor és hogyan? … Úgy másfél-két esztendő múlva.
Amit azonban egyáltalán nem értek, hogy vajon Bajnai (és társai) miért hajlandóak ebből a “kottából” játszani. Az E14-PM vezetőjéről egyáltalán nem tudom elhinni, hogy ugyanaz a kibekkelési szándék hajtaná, mint “koalíciós partnerét”. A megállapodást talán azért kötötte meg pont Ezekkel, mert van nekik kb. egymilliónyi szavazójuk, s ha sikerül monolitnak beállítani az “összefogásukat”, akkor 2014-ben nem csak nyerhetnek, de ő, a népakaratra hivatkozva majd rákényszerítheti az elképzeléseit a többségi szocikra? … Ahogyan tette 2009-10-ben is, “meglovagolva a tigrist”? … Pont ő, a művel ember ne ismerné  “Mrs. Smith” esetét a “bath-i tigrissel” (“…odafelé még ő van felül, de visszafelé már ő van belül …”)?:
“Borítékolni lehet azt a játszmát, hogy még egy esetleges ellenzéki nyereség után sem jelenik meg az Együtt politikai arca az új felosztású parlamentben. Az MSZP szép csendesen – mint annak idején a most kormányzó párt – felőrli majd saját szövetségesét. Egy részét integrálni fogja, más részét pedig perifériára tolja majd.” (Greenbrain)
No, most légy okos te Magyar Domokos! A helyzet az, hogy vagy kinyitod a szádat és leordítod a helyezkedő, kibekkelésre játszó, a csak a maga érdekét néző, de Érted tenni igazából semmit akaró Ellenzéki Politikust (ahogyan azt tetted október 23.-án a Műegyetem előtt is … csak hápogni tudott a manus, … pont úgy, ahogyan az Örökös MiniElnök tette a híres, 2006-os választási tévévitában a Gyurcsány által neki bevitt, pontos balhorgok hatására!), vagy hagyod a Magad és a Családod fejét még mélyebbre nyomni a kistílű számítások, az oligarchikus szarokkal és húgyokkal teli iszapba!
No ezen gondolkodjunk el egy kicsinyt (csak ne sokáig, mert az Idő senkire nem vár!), no meg azon is, hogy a bűzlő és sötét labirintusból kivezető utat nem lehet a Szalmaláng fényénél megtalálni! Ahhoz a Polgári Öntudat, a magunkért és gyermekeinkért érzett Felelősség lobogó Fáklyájának fénye szükséges!
… és ezt …
szendamondja!

Összefogást? Együttműködést!

Az Összefogást megteremteni tulajdonképpen nem nehéz olyan emberek között, kiknek “lábait” a pillanatnyi érdek “cipője” szorítja. … Kivéve Magyarországon? Az Együttműködés összegereblézése azonban ennél már sokkalta nehezebb feladat, mert ez már feltételezi, hogy egy hosszabb távú cél érdekében a résztvevőknek bizonyos ideig le köll mondaniuk egyéniségük, avagy személyes jogaik egy, vagy több szegmenséről, de tulajdonképpen nem lehetetlen. … Kivéve Magyarországon!

Ma reggel, a hosszú évek megszokása szerint, elkísértem két ifjabbik kölkömet az iskolába. Érdemes volt igyekezni, mert Orbán Viktor (Hoffmann Rózsa álnéven szerkesztett) “Köznevelési Törvény“-e értelmében, ha a gyerekek nem érnek be legkésőbb 7.25-ig, akkor “késésért” ellenőrző-elvétel és beírt figyelmeztetés a következmény. Azt, hogy a nebulóknak mi az ördögért köll már öt perccel fél nyolc előtt az iskolában tartózkodniuk ahhoz, hogy nyolctól megkezdődhessen a tanítás, azt inkább Viktorauzsikától kérdezze meg köznapi érdeklődő, de arra ne számítson, hogy okadatolt választ is kap.

Visszafelé egy olyan parkoló mellett haladtam el, melyet egy alig másfél kocsiszélességnyi szervízút köt össze a mindössze kétsávos, de nagyon forgalmas utcával. Itt arra lettem figyelmes, hogy terjedelmes kocsisor, azaz forgalmi dugó kezd tempós gyorsasággal kialakulni mindkét irányban. Ennek oka pedig az volt, hogy egy harmincas hölgy a szürke Fordjával megpróbált volna balra, nagyívben kikanyarodni az utcára, ámde ezt nem tehette, mivel a haladását egy a parkolóba szintén balra, nagyívben, az utcáról befordulni akaró fekete Mercedes megakadályozta. Az meg azért nem tudott befordulni, mert egy az utca másik irányából érkező fehér Opel jobbra, kisívben szintén ugyanoda akart bejutni, de nem tehette, mert a szürke Ford elállta előle az utat. Kialakult így a “rókafogta-csukafogta-róka” esete, amit a “Kresz” szerint az Opel-Mercedes-Ford sorrendben köllött volna megoldani, ha erre a fizikai adottságok (keskeny szervízút) lehetőséget teremtettek volna.

Az ilyen esetekre a közlekedési szabályok az úgynevezett “kölcsönös udvariasság“-ot, tehát az Együttműködést szokták javasolni, nevezetesen azt, hogy ehhöz hasonló forgalmi patthelyzeteket a törvény által biztosított elsőbbségről való lemondással oldják meg a résztvevők. Mivel majd’ három évtizede van jogosítványom, ráadásul a szocálpszichológia volt az egyik kedvenc tantárgyam, annak ellenére, hogy elvileg sietnem köllött volna haza, engedtem a “tudományos érdeklődésemnek”, megálltam és érdeklődve figyeltem az eseményeket.

Az első, körülbelül negyven másodperc a teljesen szokásos “Magyar Módszer” szerint zajlott le: a tetőmagasságnál feljebb csavart ablakokon keresztül folytatott mutogatások, ökölrázások, kivörösödött fejjel előadott, egy nemsiket számára is ajakról jól leolvasható anyázások, hülyepicsázások, bazzegolások kíséretében előadott, jogérvényesítési szándékok. A Ford egy picit előrébb, mire a Mercedes mégelőrébb, arra meg az Opel mégbeljebb, s így egyre kezelhetetlenebbé vált a helyzet. Közben pedig az utca mindkét irányából egyre nagyobb kocsisor dúzzadt fel … lehettek úgy összesen harmincan is, akik három autóstársuk kokaskodása mián rostokolásra kényszerültek.

Ez a három delikvens talán még most, jó három órával az esemény után is egymás IQ-ját “dícsérgetné”, ha a Mercedes mögött bő három méterre álló piros Daewoo, ránézésre ötvenes sofőrje meg nem unja a dolgot és ki nem száll az autójából. De kiszállt, majd odasétált a Mercedeshez, udvariasan megkocogtatta a vezetőoldali ablakot és a nálánál úgy húsz esztendővel fiatalabb autóstól megkérdezte, hogy “Mondja fiatalember! Mi lenne, ha maga hátrébb tolatna egyetlen métert, akkor a Ford ki tudna kanyarodni, az Opel meg befelé, s így a maga számára is szabaddá válna az út? … Mi meg végre mehetnénk a dolgunkra!“. A mercedeses pasas kevés ideig tanakodott, felmérte a daewoos és a közötte lévő (na nem az életkori, hanem a testméreti) különbséget, majd bólintott, visszafarolt vagy másfél méter (még így is maradt a Daewooig ugyanannyi), a Ford kikanyarodott, az Opel meg be, utána pedig ő is. A dugóhelyzet pedig meg lett oldva … egy de facto kikényszerítettkölcsönös belátás“-sal! … Azaz Együttműködéssel? … Összefogással?

Amiért ezt a teljesen hétköznapi, forgalmi helyzetet megemlítettem, az az, hogy ez eszembe juttatta azt a purparlét, amit a “Demokratikus Ellenzék” október 23.-i “közös” tüntetésére meghívott pártszónokok és a közönség egymással művelt. Ott ugyanis néhány rétor (Gyurcsány, Kuncze és Fodor) joggal vetette fel a kérdést, hogy ők és pártjaik/támogatóik miért, és egyáltalán milyen címen lettek kirekesztve az MSZP és az E-PM által előző nap aláírt választási megállapodásából? Ez a két szervezet ugyan honnan veszi magának a jogot, hogy ők döntsék el: mi számít az Ellenzéken belül “mainstream”-nek (ők) és kinek köll ebbe önnön individuumát feladva betagozódnia (többiek)? Ahogyan azt az Első Világháború orosz frontját hivatásos katonaorvosként megjárt anyai nagyapám egyik kedvenc vicce is mondta: “Őrmester: ‘Miért kell a katonának meghalnia a Császárért és a Királyért?’. Baka: ‘Igaza van az Őrmester Úrnak: miért?!’“.

Szóval miért is “jóval hitelesebb” mondjuk az a Magyar Szocialista Párt, amelynek élén egy olyan fiatalember áll, aki eleddig inkább a párton belüli helyezkedésben, mint az államférfiúi megnyilatkozásaiban tűnt ki? Amelyik párt még ma is a kebelén melengeti a puchszekeresbajaszanyikat, azokat, akik nem csak hátba szúrták a volt pártelnök-miniszterelnöküket, de a (jobber oligarchákkal is folytatott) mutyizgatásaikkal kétharmadig gerjesztették az általuk ma lekűzdendőnek tekintett Orbánpártot? És ezért miért is a gyurcsányahibás? Az a Gyurcsány, aki anno a pártfinanszírozási törvény megváltoztatásával megpróbálta kihúzni az országra rátekeredett korrupció-kobra méregfogát, de azt a “Bal” és a “Jobb” teljes szándékközösséggel, ha tetszik: mintaszerű Összefogással akadályozta meg? Az a Gyurcsány, aki a 2006-os választási kampányban, a televíziós nyílvánosság előtt mindössze 60 másodperc alatt bizonyította be Orbánról, hogy csak egy felfuvalkodott Paprikajancsi, aki annyit (se) ért az ország kormányzásához, mint tyúk az ábécéhez? (Ha valaki feledte volna, hát itt a video! Érdemes talán ismét megnézni és pláne összehasonlítani az akkori Orbán szövegét a mai tetteivel!) Hogy ezek után úgy Orbán, mint az MSZP megsemmisítendő ellenségnek tekintette a volt miniszterelnököt, azt megértem, de miért játszik ebből az (oligarcha)kottából a Bajnai-féle E-PM is? Ennek ugyan mi az értelme?

Krémer Ferenc szociológus-politológus, aki részt vett az Ellenzék október 23.-i összejövetelén, a 168ora.hu-nak adott minapi interjújában azt mondta: szomorú ugyan, hogy az Ellenzék még mindíg egymással vagyon elfoglalva, de ez nem baj, mert ugyan már nagyon szorít az idő, ám inkább most tisztázzák a maguk közötti ellentéteket az egyeztető tárgyalások újranyitásával, mint majd a kormányzati felelősség nyakukba vétele után! Javasolta továbbá, hogy az Összefogás (amit Mesterházy beszéde alatt a tömeg kórusban követelt!) tűnjön ki abban, hogy egy közös Miniszterelnök-jelöltet állítanak! Igaza van és egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lehetne ilyet találni! Nekem már régi vesszőparipám ugyan, de ismét leírnám: lehetne ő esetleg és netalántán Vitányi Iván?

Tisztességéhez, demokratikus elkötelezettségéhez, bölcsességéhez és hatalom-nemvágyásához kétség sem férhet! Ráadásul őt vajon miféle karaktergyilkos propagandával kezdhetnék ki a szokásos oligarcha-pártiak? … No, de ilyesfajta belátást, a karriervágynak az ország érdekében történő ideiglenes felfüggesztését ugye el sem várhatjuk a Feltörekvő Negyvenesektől?!

Sokszor hallom azt is, hogy a “Baloldal” egyik legnagyobb hibája, hogy nem nyújt rendszeresen megélhető közösségi élményt a szimpatizánsainak. Ellentétben a “Jobboldallal”. Lehet, hogy ezeknek az embereknek igazuk van, de a “Baloldal” szavazói abban különböznek(?) a többiektől, hogy talán képesek az önálló véleményalkotásra és nincs szükségük semmiféle nyájközösségre ahhoz, hogy tudják: hun lakik a Jóisten és ki is szarik a fejükre?! Gondolom, az ilyen kritikákat megfogalmazók mégsem arra gondoltak, hogy a demokratikus ellenzék is olyan békemeneteket szervezzen, amelynek eredeti változatában az ehhöz hasonlók vállalnak főszervezői szerepet (a roppant találó és a nevezetthez hasonlatos “meme”-ért köszönet “szarvas” kollégának!):

lehetne harrach is, de NEM!

… Ha igen, hát akkor talán nekik kéne elgondolkodniuk a saját elméleteiken, mint nekünk!

Van még idő, ha ugyan már kevés is! A mondás szerint ugyanis “A folyón akkor kell átkelni, ha odaértünk!“. … Csak nehogy a parton maradjunk, mint a kidobott halak, levegő után tátogva!

… és ezt …

szendamondja!