A Csapda

Régi módszere már az Orbánpártnak, hogy felállít egy ügyesen kimódolt Csapdát, majd addig “kommunikál”, hogy a birka Ballib-oldal abba szépen bele is sétál, osztán meg nem győz magyarázkodni. Néha ugyan sikerül nekik elkerülniük egy-egy vermet, de ez inkább a fideszes trehányság következménye. A Demokraták ugyanis egyszerűen képtelen tanulni, még a saját hibáikból is.

Ha én mondjuk egy külhoni kampányguru lennék és nem olyasvalaki, aki “állampolgári jogon érintett”, talán még meg is tapsolom azt az ügyesen kifundált csapdát, melyet a minap a Fidesz állított a Ballibeknek (a Jobbik “értékes” közreműködésével). Ja, hogy nem tetszenek tudni, melyikről is vagyon mostan szó, hiszen több ilyen is van? Nos, egészen konkrétan az Országgyűlés jobbikos alelnöki pozíciójáról, annak betöltési módszeréről, illetve magáról, az erre kijelölt személyről.

A Csapda felállítása azzal kezdődött, hogy az oktroját, maffiapárti Házszabály nem tesz konkrét különbséget az országgyűlés frakciók között azok pártszínezete alapján, hanem csupán általánosságokban fogalmazva “Kormánypártok“-ról és “Ellenzék“-ről tesz említést. Ennek alapján határozza meg a különböző posztok kiosztását is azzal a kitétellel, hogy az Ellenzék a “neki járó” pozíciókra “közös jelölteket” köteles állítani, azaz: egyezzenek meg egymás között.
*
Ha én szoci politikus lettem volna, már ekkor megszimmantom a “büdöset”, hiszen ez kísértetiesen emlékeztet arra a tizenhat esztendővel ezelőtti helyzetre, amikor az első Orbán-kormány, a parlamentbe sikeresen befurakodott akkori nácikkal (MIÉP) összejátszva, sikeresen kiszorította a ballib ellenzéket a közszolgálati médiákat felügyelő (párt)kuratóriumokból. A korabeli szabályozás szerint ugyanis e testületekben négy “kormánypárti” mellett ugyancsak négy “ellenzéki” kurátor foglalhatott helyett (ugyanaz az általánosító megnevezés!), s utóbbiakat az e körbe tartozó pártoknak (frakcióknak) közösen köllött jelölniük (mint most: egyezzenek meg egymással!). Ámde jött  Csurkapárt az öt százalékot alig megugró minifrakciójával és két posztot követelt magának (a négyszer akkora szocik, meg a kétszer annyi szadeszosok pedig elégedjenek meg egy-eggyel). Mivel a Zsírtáltos tántoríthatatlan volt, az egyezség pedig így nem jött létre, orbánék somolyogva széttárták a karjukat, s a kuratóriumok ellenzéki tagok nélkül álltak fel (a csurkisták pedig “egyéb” módon kárpótolva lettek). … Ámde térjünk csak vissza a jelenhez!
*

Az, hogy a Jobbiknak “jár” egy alelnöki poszt, lényegében vitathatatlan, hiszen a “Szokásjog” alapján ez elvárható (az egy másik kérdés, hogy a Maffiapárt ezt rendszeresen felrúgja, például azzal, hogy a régi/új MiniElnök nem az Alakuló Ülésen választatik meg, nem akkor teszi le az esküt és még programadó beszédre sem hajlandó!). Az erkölcsi és az elvi-politikai részéről persze ne is beszéljünk, hiszen ez már nagyon régóta csak egy roppant szűk csoportot foglalkoztat Magyarországon! Ráadásul erre volt is példa, hiszen az előző ciklusban az EP-ből haza rángatott Balczó Zoltán személyében (az ő euromandátumát kapta meg Kovács úr, az “orosz ágnes” – tudom, hogy “ágens“, ez csak szóvicc volt!) adott már alelnököt a Jobbik. Akkor ezzel különösebb gond nem is volt, lévén Balczó nem tartozott a neonáci párt nyilasai közé, inkább amolyan “mérsékelt sovinisztá“-nak számított, bár ha cigányozni köllött, hát ő sem ment át a szomszédba segítségért.

Ámde most a Jobbik egy olyan alakot jelölt e pozícióra, aki nem csak azért teljesen elfogadhatatlan és méltatlan is, mert minden további nélkül rovott múltú, agresszív bűnözőnek lehet nevezni, hanem ráadásul nem csak tagja, de még vezetője is volt egy olyan szervezetnek, mely még a jelenlegi, orbanista törvények szerint is illegálisnak számít. Mindezeken fölül pedig még (saját bevallása szerint is) alvilági kapcsolatokkal rendelkezik! … Igaz, ha ezen utóbbi számítana valamit is Orbanisztánban, hát nem csak Pintér Sándorból nem lehetett volna soha belügyminiszter, de Orbánból sem kormányfő!
*
Sneider Tamás előélete ugyanis roppant “színes”. Az 1972-ben született pasmag az 1991-ben Egerben dúlt “Skinhead-cigány Háború” egyik (ha nem A) szkinhadvezére volt “Roy” néven. Az egyik “ütközetben” azzal tüntette ki magát, hogy társaival perceken át üldözött egy romát, akit miután utolértek, botokkal és kábeldarabokkal ütlegeltek, majd alaposan össze is rugdostak. Eme “nemes cselekedetet” egy esztendővel később a bíróság, “súlyos testi sértés” okán (akkoriban a rasszista indíttatás súlyosbító körülményét a Btk. még nem “ismerte”!), nyolc hónapnyi, felfüggesztett szabadságvesztéssel “honorálta”. Sneider később ezt úgy interpretálta, hogy ő mindössze egy “cigány maffiózót” páholt el, s ezért nem is érez semmiféle megbánást.
Néhány esztendővel később azonban “Roy” már nem volt ennyire finnyás (kezdett benőni a feje lágya?). A Jobbik gyöngyösi alapszervezetének “demokratikusnak” ugyan nem, de “botrányosnak” mindenképpen nevezhető “átalakítása” során ugyanis ő volt az, aki Zazrivecz figyelmébe ajánlotta barátját, Faragó Tamást. Az alvilági kapcsolatait még csak különösebben nem is titkoló hapsiból így lett a Dülledtszemű Pótszálasi személyes kampányfőnöke! Amikor erre a sajtó rákérdezett, Snejderfáni mindössze a vállát vonogatta, s kijelentette: “a maffiózókkal is jóban kell lenni!“. … Főleg, ha azok “rendesmagyaremberek“, nem pedig “cigánybűnözők“, ugyi?!
*
Így kattant rá a Szocikra a fidesz-jobbikos csapda! Hogy miért pont és csakis a Szocikra? Nos azért, mert a többpárti, “Kormányváltók“-koalícióból mindössze három (plusz az egyszemélyes Fodor-csoport) jutott be a parlamentbe, ahol azonban – a mindenkori LMP létszámához igazított “szabályok” szerint! – csakis az MSZP alakíthatott önálló frakciót. A stallumok eloszt(ogat)ásánál így csak ők állhattak sorba, kizárólag ők voltak ebben érdekeltek, s rajtuk kívül senki nem szólhatott ebbe bele (annyira amennyire, de akkor is!). A legfőbb mumusnak tartott Gyurcsány (és három társa), valamint az újdonánsz, de veszélyes riválisnak nem kevésbé tekintett négy bajnaista “neve” ebből a szempontból a “Kuss!” volt. A Csapda pedig az volt, hogy ha a szocik bármiféle országgyűlési és bigottsági … bizottsági tisztséghez akartak jutni, nem lehetett más választásuk, mint lenyelni a Snejderbékát! (Ezt egyébként meg is üzente nekik a Kövér Házmester, mikoron kijelentette: “Ha az ‘Ellenzék’ nem képes megegyezni, akkor ő maga tesz javaslatot a különböző stallumokra, de hogy abban egyetlen szoci nem lesz, az biztos!“). Maga Sneider jelölése pedig nyilvánvalóan szándékos provokáció volt, hiszen (bár nem tartom túl nagyra a Jobbik káderállományát, de) egyszerűen hihetetlen, hogy csakis és kizárólag ez a Rovottmultú volt az egyetlen, akit Vonaführer a 22 “parteigenosse” közül erre a stallumra alkalmasnak talált!

Igaz ugyan, hogy ha az “Elvi politizálás” szabályai szerint járnak el, akkor a Szociknak Sneiderre, mint “kapcsolt áru” beerőltetésére azt köllött volna válaszolniuk, hogy “Akkor hágjátok meg a Jóédest és menjetek is annak valagába!“, majd felborítva az asztalt, otthagyni csapot-papot és stallumot is. Csakhát az a nagybüdös helyzet, hogy biza’ nem csak a “személyiségeknek” köll, de kurvára a  lóvé (hiszen valamiből élni is köll, ugyi?), hanem a Pártkassza is kong (amiért meg szokás szerint Agyurcsány Ahibás, ugyi?). Ezér’ osztán belementek az Alkuba. S hogy a snájdig Sneidert mégsem köllött konkrétan a nevükre venniük, az vagy egy szokásosan fideszes trehányság következménye volt, avagy egy újabb, Mesterházy-Habony találkozó során kialkudott engedmény.

Hogy ez a spekulációm mennyire közelíti a valóságot, arról misem bizonykodik ékesebben, minthogy a Maffiapárt benne hagyott egy kitűnően eldurrantható “kommunikációs patront” ebben az egész, jobbikos “Sneider-projekt“-ben! “Roy” alelnökké választásának okán Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának vezetője, kemény hangú közleményben bírálta a Fideszt is a soraiban tudó jobboldali, Európai Néppártot (EPP), mondván: “Az Európai Néppárt, Jean-Claude Juncker és Angela Merkel politikai csoportja, úgy tűnik, hogy úgy véli, elfogadható, ha fontos tisztségeket elítélt bűnözők és rasszisták kapnak. A demokráciának ez a meghatározása nem összeegyeztethető azokkal az európai értékekkel, amelyekhez saját állítása szerint a néppárt is igazodik“. Ámde ha marad az eredetileg megtervezett kommunikációs csapda, akkor most úgy a Fidesz, mint az EPP nyugodtan széttárhatná a karjait: “Sneider a szocikat is magában tudó Ellenzék közös jelöltje volt. Mi pedig, ‘mint demokraták’, nem tehettünk mást, mint elfogadtuk ezt az alkut!” (A vezéri bonmot szerint: “Nem volt mozgásterünk!“)

A Szocik tehát kihúzhatták nyakukat ebből a kalodából, mert Orbán kegyeskedett kegyesnek lenni. Ámde Bajnai és csapata éppen most igyekszik ugyanebbe beleerőltetni a magáét! Amikor ugyanis Gordon kitalálta azt az eszement ötletet, hogy az EP-választások alkalmával igenis hajlandó nyilvános vitába szállni a Jobbik vezértehenével (Morvay nacsasszony), ráadásul úgy, hogy ezen purparlén a Fidesz még csak részt sem akar venni, azonnal felkínált egy “magaslabdát” a Jobbik-utálatáról egyáltalán nem híres Állampártnak! A teljesen értelmetlen “pár(t)beszéd” ugyanis bármikor felhozható érv lesz majd a habonyista propaganda számára: “Még hogy mi vagyunk azok, akik összeszűrik a levet a szélsőjobbal? Ugyan kérem! Mi még az EP-választási kampány idején sem voltunk hajlandóak leereszkedni hozzájuk! … Bezzeg Bajnai és pártja!“.

Persze mindez részemről csak egy spekuláció. Az pedig, hogy igazam van-e, csakis a közel-jövő döntheti el! Tartok tőle azonban, hogy ezúttal nem sikerült tévednem!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: A snájdig Sneider bőrfejűtől a “Közjogi Méltóság“-ig vezető útját kitűnő fogalmazással és arányérzékkel Tóth Ákos, a Népszabadság publicistája írta le a legtökéletesebben. A teljes cikk itt olvasható, s ebből mindössze egy részletet vennék át:

“Megvan annak a receptje, hogy valaki ma Magyarországon valódi méltósággá válhasson, ehhez nem is kell olyan sokat tennie: nem, nem arról van szó, mint például Hiller István esetében, kár túlbonyolítani egyetemi végzettséggel, felsőfokú latin nyelv-tudással, PhD-doktori fokozattal a dolgot, nem kell az év egyetemi oktatójának sem lenni. Egyszerűbb.

Részt kell venni a szkinhedmozgalomban.”

Továbbá és ugyancsak a Népszabadság oldalán, Doros Judit is írt egy kitűnő “Nácionálét” eme hajat növesztett, maffia-kapcsolatos szkinhedről! EZT IS érdemes elolvasni!

Advertisements

One Comment on “A Csapda”

  1. bonhomme szerint:

    Már megint offolok, de még ihletet kell kapjak a politikai kurvákról szóló reménybeli opuszomhoz:

    A Káoszszellem martaléka

    Orbán Viktor, vesztésre állsz:
    kínt vetettél, s halált találsz!
    Elnyelt már a belső pokol,
    hol minden bűnös meglakol.

    Démonjaiddal csatázol,
    baljós árnyakkal vitázol;
    elméd a sötétség foglya:
    Káoszszellem tartja fogva.

    Ne add így fel, vedd már észre:
    kijöhetnél még a fényre!
    Ám ha nem teszed meg, akkor
    beszippant a Hádész-faktor.

    Kóborolsz az ürességben,
    elveszve a sötétségben;
    démonjaid rád találnak,
    s nincs menekvés, felzabálnak.

    Gondold csak át: ez a sorsod?
    Orrunk alá törni borsot?
    És mi lenne, hogyha mától
    te lennél a jó diktátor?

    Hogy csaljalak ki a fényre?
    “Mondd Szarumán, nem jönnél le?”*

    * A Gyűrűk Ura – harmadik könyv, 10. fejezet: Szarumán hangja – és ezzel a véleményemet is elmondtam az esetleges sikerről.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s