Éhbéresek

A Zorbán szerint az Európai Unióban “munkaalapú társadalmakra” van szükség ahhoz, hogy a Közösség fel tudja venni a versenyt a Kelettel. Jogos a kérdés: lehet-e minimum Magyarországon úgy dolgoztatni embereket, ahogyan azt például Kínában teszik? A válasz: természetesen! Csak ki kell alakítani a “megfelelő” körülményeket.

Még az esztendő elején találkoztam egy ismerősömmel. A fiatal férfi tervező grafikusként dolgozik egy Magyarországon működő, de külföldi tulajdonú cégnek, amely zömmel kínai vállalatokkal tart fenn üzleti kapcsolatokat. Ennek okán főnökei gyakorta utaznak Kínába, de nem ám a turisták elé tárt “Mennyei Birodalomba”, hanem a Létezőbe, a hétköznapi poklok bugyraiba. Az egyik frissen felvett cégvezér emígyen mesélte el ismerősömnek első kínai útjának “élményeit”:

Képzeld el a Semmit! A szó szerinti Kietlen Pusztaságot úgy, hogy legalább száz kilométeres körzetben nincs lakott település! Nos, ennek kellős közepén áll egy hatalmas gyár. Belső kialakítása abszolút “célszerű”, pontosabban fogalmazva “minimalista”. Ez azt jelenti, hogy még a minimális munkavédelmi előírások sem érvényesülnek, minden csakis a célt, azaz a minél olcsóbb termelést szolgálja. Tőszomszédságában ott áll egy “falu”. Csupa ócska viskó a legelemibb higiénés és létfeltételek nélkül. Ezekben laknak a gyár “munkásai”, akik hétfőtől vasárnapig, kétszer tizenkét órás műszakban dolgoznak. Keresetük napi két dollárnak megfelelő jüan, azaz körülbelül havi 16 ezer forint.

A napokban olvastam (sajnos a forrásra már nem emlékszem – bocsika!), hogy az egyik norvég napilap kiküldött három fiatal bloggert Kambodzsába annak “megtapasztalására”, hogy milyen körülmények között készülnek ott azok a ruhák, melyeket ők mindennap hordanak. Vezetőjük egy fiatal, helyi leány volt, aki egy a kínaihoz hasonló nyomortanya néhány négyzetméteres “szobájában” él, ahol az “illemhely” csupán egy földbe vájt lyuk. Ennek használatáért kifizeti a havi 90 dolláros (kb. 25 ezer forint) “jövedelmének” negyedét, amit napi tizenkét, tehát heti 84 órában keres meg (a “vasárnapi zárva tartás” itt is ismeretlen fogalom) a varrodában.

Ez lenne az az “ázsiai versenyképesség”, melyet Orbán ajánlgatott többek között a tavaly nyári, posványosi beszédében? Ez lenne az a “munkaalapú” társadalom, melyet az EU tagállamainak köllene szerinte bevezetniük, lévén a “jólétit” a nemrég kitüntetett Tellér “Raszputyin” Gyula hagymázas elmélete “halottnak” tekint? Ez lenne az, amit nekünk, Abszurdisztán lakóinak szán? A válasz sajnos: “Igen!“.

Mint láthatjuk, ezek a “példakép államok”, azok vállalatai gyakorlatilag abból élnek, hogy a sajátjuknak tekintett “humán erőforrásaikat”, azaz a rabszolgáikat bérbe adják különböző európai és amerikai cégeknek. Olyanoknak, amelyek nem különösebben finnyásak, nem azt nézik, hogy honnan és miként jön a profit, csak magát a hasznot (és annak mértékét). Ennek volt köszönhető, hogy a főleg kevés hozzáadott értéket termelő ruházati és cipőipar nyugati vállalkozásai elébb Kelet-Európába telepítették a gyártóbázist, majd hogy ott növekedni kezdtek a bérköltségek (no meg a munkavállalói jogok is), lassan elhúztak Ázsiába. Visszacsalogatni ezeket pedig csak úgy lehetne, ha az előállított termék “fajlagos költsége” ugyanannyi lenne Magyarországon is, mint Ázsiában. Igaz ugyan, hogy idehaza a minimálbér kb. 270 dollár (nettó), de a beteg agyban megfogalmazódott ötlet szerint még így is elképzelhető a versenyképesség.

Ha ugyanis ezen fajlagos költségekből levonjuk az Ázsiából Európába való szállítás árát, máris közelebb vagyunk a “nyereségességhez”. További kitűnő lehetőségek vannak a “versenyképessé” formált magyar munkajogi szabályokban (dolgozói jogok gyakorlatilag évek óta megszüntetve!). Nem is beszélve arról, hogy minálunk nincs az a hatóság, mely skrupulózusan ellenőrizné ezek betartását, tehát minden munkaadó gyakorlatilag azt csinálhat, amit akar és/vagy amit nem szégyell.

Azt például, hogy munkaerő-kölcsönzőtől “vesszük meg” a melósainkat. Ha ezt tesszük, a csak részlegesen leírható munkabér teljes egészében érvényesíthető szolgáltatási költséggé válik. Mi kifizetünk a Kölcsönzőnek annyit, amennyiben megalkudtunk, az meg azt a bért adja a saját embereinek, amit azok elfogadnak. Valami ilyesmit csinált a tiszaújvárosi elektronikai összeszerelő üzem, a “Javir“. Nokia márkájú telefonokat szereltetett össze a hivatalosan a finn cégnek “kölcsönzött” munkásaival. Azokkal, akikkel havi szerződéseket irattatott alá (elkerülvén a “rendszeres” foglalkoztatás fokozottabb adóterheit), fizetett nekik annyit, amennyit, a Nokától kapott pénz jelentős részét lenyúlva.

Avagy azt például, hogy a melóst darabra, azaz teljesítményre fizetjük. Nincs más dolgunk ekkor, mint olyan normát megállapítani, amit nyolc órában teljesíteni lehetetlen. Ahhoz legalább tíz köll, de a bér persze a nyolcórás. Valami ilyesmit művel információim szerint a debreceni FAG csapágygyár, amely pedig az ugyancsak debreceni Humánszolgáltató Kft.-től (“Dehusz“) “kapja” a dolgozóit. A Dehusz pedig mivel is foglalkozik? Közmunkásokat alkalmaz, s ezek szerint ad “kölcsön”! (Megjegyzem: lakóvárosom közelében számos olyan kisebb település vagyon, melynek polgármesteri hivatalában nem köztisztviselők, hanem közmunkások látják el a hivatalnoki teendőket. Mert így “ócsóbb”!)

Innentől pedig tiszta és világos az Orbán-Tellér-féle koncepció lényege. Egyszerűen kereskednek velünk! Avagy pontosabban kereskednének. Ezért van itten “Emberminisztérium” és ezért a “Külügy” legfőbb feladata az üzletkötés akárkivel! Bárkivel, akinek éhbéres, tehát “ócsó” melós köll, no meg főleg kifizeti a Maffiapártállamnak a “jattot”.

Így lészen Magyarországból “Kis Kína“, avagy “európai Kambodzsa“! Aki pedig azt hiszi, hogy mindez csak egy általam gyártott “konteó”, az nézzen utána a dolgoknak, illessze össze a mozaikdarabkákat! Meg fog döbbenni a látott képen.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Gyuri

Mielőtt még bárki pánikszerűen menekülve elkattintana a blogomról, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ezúttal nem “Terpesz Sam“-ről a Tohuvabohu törzs gazdaságpolitikai varázslójáról lesz szó! Éppen ellenkezőleg! Most egy kedves, szelíd, tehetséges emberről fogok írni, aki hiányos önmenedzselési képessége és nem megfelelő politikai “hovatartozása” okán immáron megállíthatatlannak tűnő iramban csúszik lefelé az egzisztenciális lejtőn.

Gyuri barátom, aki tegnap töltötte be ötvenharmadik esztendejét, rendkívül tehetséges fényképész. A rendszerváltást követően karrierjének pályagörbéje együtt mozgott Orbán Viktoréval, … csak éppen ellentétes fázisban!

Miután lediplomázott a nyíregyházi tanárképző főiskolán, a debreceni egyetemen kezdett dolgozni, mint oktatástechnikus (egyetemi jegyzetekhez készített szemléltető fotókat és ábrákat, kísérleteket fényképezett le, vagy vett videóra, stb.), “mellékesként” pedig rendezvények (jellemzően: esküvők, ballagások) megörökítésével foglalkozott. Egyetemi állását 38 esztendősen majdnem pontosan azon a napon veszítette el, melyen Orbán letette első miniszterelnöki esküjét (1998. május).

Ezt követően, egyfajta “kényszervállalkozóként” az addigi mellékesével foglalkozott tovább, s mivel az akkori gazdaságpolitikát még nem kizárólag az általános elszegényedést eredményező elkurcsyzmus és a gátlástalan lopkodás jellemezte, volt fizetőképes kereslet tevékenysége iránt sőt, meglehetős gyakorisággal még külsős fotóriporteri megbízásokat is kapott a megyei napilap szerkesztőségétől. Utóbbinak köszönhetően végül állandó megbízási szerződéshez jutott a redakciótól. Az erről szóló megállapodást 2002. április 22.-én írhatta alá, 42 esztendősen … Orbán Első Bukásának másnapján!

Ez után nyolc év nyugalom és gyarapodás következett. Gyuri fő- és melléktevékenységéből annyi jövedelemre tett szert, amelyből a honi relációban “tisztes polgári“-nak nevezhető életszínvonalat tudott biztosítani fiának, feleségének és önmagának. Boldog volt és elégedett, bizalommal tekintett a Jövendője felé. (“Hja kérem! Akkor még ifjú voltam és bohó … no meg optimista!“)

Aztán következett 2010 tavasza, s mindössze öt nappal Orbán Második Triumfálása után, ötven esztendősen, kitették a szűrét a megyei laptól (“Valamelyik fideszes ‘ifjútitánnak’ megtetszett az állásom.“), újabb három nappal később pedig a lakásához közeli iskola igazgatója közölte vele, hogy tizenöt esztendei ismeretség ide, személyes rokonszenv amoda, mostantól nem készíthet több ballagási fotót, osztálytablót náluk, mivel a fenntartó (fideszes) önkormányzattól “Valakikmegüzenték, hogy ilyesmivel már csakis egy bizonyos vállalkozást “illik” megbízni!

Csupán néhány napot késett a “Harmadik Csapás“: felesége közölte Gyurival, hogy beadta a válókeresetet, majd kilenc havi huzavona után az asszonyka sikeresen kiperelte őt minden ingó- és ingatlanvagyonából.

Barátom akkor már édesapja (akivel “ápolási szerződést” kötött) düledező házában lakott. A Papa viszonylag jó, vasutas nyugdíjából, illetve Gyuri innen-onnan kapott segélyeiből, alkalmi munkáiból ha szerényen is, de éhezés nélkül meg tudtak élni. Ámde az apuka tavaly decemberben, egyik napról a másikra leesett a lábáról, s mindössze két heti, komatózus, kórházi vergődés után kilehelte lelkét. … A temetés után Barátom kénytelen volt megosztozni nővérével a hagyatékon. Ica lemondott a ház neki “járó” feléről, cserébe a Papa bankszámláján lévő pénzből egymillió forintot kért. Megkapta, Gyuri pedig a maradék kétszázezerből kifizette az ingatlanátírás költségét, a többit meg lassan elvitte a ház rezsije.

A Papa halála után ugyanis Gyuri havi jövedelme csak szerencsés esetekben lépte át a 40 ezret (“Az emberek manapság örülnek, ha ki tudják fizetni mondjuk egy lagzi költségeit, … fényképezni pedig ugye ‘mindenki tud’!“), a közüzemi számlák összegét pedig a legkeményebb takarékoskodással sem tudta 18 ezer alá szorítani, ezért osztán állandóan pótolni köllött a hagyatékpénzből. Az éhezéstől az mentette meg őt, hogy nem sokkal a temetés után egy segítőkész ismerőse beprotezsálta a közeli “Nyugdíjas Klub“-ba, ahol hetente hatszor kap ebédet (“Jól főznek és – ellentétben az iskolákkal – itt nem lopják el az adag felét!“), rendkívül kedvezményes, adagonként 160 forintos áron. … Ámde ez a viszonylag idilli(?) állapot sem tarthatott sokáig. (“Lásd: a Murphy-féle ‘Valószínűségi törvény’-t!“)

Két héttel ezelőtt az önkormányzat ugyanis értesítette Gyurit, hogy a nagylelkűen folyósított (22.800 forint!) segélyre immáron nem jogosult, de van lehetősége arra, hogy havi 36 ezer forintos “jövedelemre” tegyen szert, ha és amennyiben szerződést köt a helyi “Humánszolgáltató” kft-vel. Barátom ezt augusztus elsején meg is tette, s az aláírt kontraktus értelmében folyó hó 15-től, a fentebb jelölt összegért cserébe közmunkásként dolgozhat … október 31-ig! Hogy ezt követően miféle további “kilátásai” lehetnek, azt a cégnél senki nem tudta megmondani, de annyit azért megsúgott neki a jószándékú ügyintéző hölgy, hogy a tapasztalatok szerint a “szezon” tavasztól őszig tart (“Az, hogy a ‘szezonközi’ időszakban még is miből éljen meg egy magamfajta, a munkaerőpiacon még véletlenül sem keresett Ötvenes, nyilvánvalóan nem érdeklik a ‘jobban teljesítő’ Magyarország ‘tulajdonosait’!“)

A nagyvonalú önkormányzat persze nem felejtette el azon nyomban értesíteni a szerződéskötés tényéről a nyugdíjas klubot, melynek főnökasszonya már másnap közölte Barátommal, hogy “megváltozott jövedelmi viszonya okán” immáron nem jogosult a kedvezményes étkeztetésre, s ha továbbra is náluk óhajt ebédelni, augusztus közepétől ki köll fizetnie a teljes, adagonként 535 forintos árat (“Hiába no, ‘gazdag’ lettem!“).

***

Eddig tartott a Gyuri-sztori, … legalább is 2013. augusztus 11-ig bezáróan! Barátom, miután alaposan megünnepeltem (megetettem, megitattam) őt, haza ment. Én pedig itt maradtam az érte való aggodalmammal, meg a legmélységesebb felháborodásommal amiatt, hogy miféle Szubhumán Fehérjehalmazok irányítgatják itten ezt az Országot, … tönkre téve azt, meg egzisztenciák millióit is, melyekből csupán egyetlen, de nekem nagyon fájó példa barátom esete! … Azon való felhorgadásommal, hogy miközben (pl.) a szociális ellátások korlátozását (? … megszüntetését!) ezek a Génhibás Csúszómászók a “visszaélések megakadályozásával“, illetve a “közpénzekkel való felelős és takarékos gazdálkodással” indokolják, addig számolatlanul ömlenek a Költségvetéstől eltérített cégadó-milliárdok Viktorinhu Magánstadionába, a Miniszterelnöki Tahóság Emlékműveként szolgáló építmény-förmedvény kivitelezésébe a TAO-pénzek! … Gyalázat!

Osztán ma reggel rákattintottam az egyik rendszeresen felkeresett hírportálomra, s attól, amit ott olvastam akkora “agylobot” kaptam, mint ha még mindig negyvenfokos, afrikai hőség tombolna minálunk!

A hír szerint ugyanis szerveződik mán’ a “Bazi nagy kormánylagzi“(katt a fentebbi képre és szűk kilenc percen keresztül mindenki sírva röhöghet!), melynek minél cifrábbá és emlékezetesebbé (valamint barokkosabbá és feudalisztikusabbá!) tételétől egyetlen állami milliócskát sem sajnál a miniszterelnöki Örömapa!

Lesz ott kérem minden, mi szem-szájnak ingere: sok kilométeres körzetet hermetikusan lezáró rendőrség; hetekkel korábban elindított titkosszolgálati “felmérés” arról, hogy a környéken nem jelentek-e meg olyan “elemek” és “csoportok”, akik esetleg galád módon a Nagy Esemény megzavarására törekednének; a “civil vendégeket” kontrollálni hivatott mágneskapuk; “élelmiszervegyészek”(!), akik ellenőrzik(!) a kiszállítandó ételeket, melyek osztán csakis lepecsételt, darabonként két terrorelhárítós autóval kísért járműveken juthatnak el a Végfelhasználókhoz, akik kizárólag akkor ízlelhetik meg az étkeket, ha a plomba érkezéskor sértetlennek bizonyult!; pincéreknek, illetve tébláboló, “siket” vendégeknek (fülükből kilóg a “nagyothalló készülék”!) álcázott TEKnőcök!

Micsoda gyávaság ez?! Micsoda aránytévesztő felhajtás és pazarlás mind a két eset (és hány ilyen van még!)?! … Szavakat nem találni rájuk … pláne kultúráltakat! Miközben ez a kormányzat “rigorózus pedantériával”, darabonként számlálgatja a kulcslyukon kiadott filléreket (többek között az én Gyuri barátomnak), diadalívnyi méretű ablakon át szórja ki tonnaszám a forintokat!

Gyalázat!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

 
… és ezt is …
 
szendamondja!

Majom és “Majom” között nagy a különbség!

Állítólag egyáltalán nem igaz, hogy a dzsungelben a “Dzsungel-törvények” érvényesülnek! … Illetve egészen pontosan: ahol ezek a törvények érvényesülnek, az nem az a bizonyos “Dzsungel“, hanem az állítólagos “Civilizáció“, melynek egy bizonyos részterületén, a Föld egy 93 ezer négyzetkilométeres, speciális állatfajtákat egyesítő Rezervátumában, az egészen speciális (keresztény) Nemzeti Együttműködés Rendszere a VEZÉR-elv… meg az ezt eredményező Falkaforradalom is!

A nepszava.hu jegyzetírója ma azt merészelte állítani, hogy a csimpánzok abszolajte civilizáltak, ellentétben a NER FŐemlőseivel:

Föl a fára!

Olvasom a tudományos hírt, hogy a csimpánzok is képesek az igazságos döntésre, képesek a fajtársukkal egyenlően megosztozni az ételen. Engem nem dobott fel a “fantasztikus” hír, de elképzelem, hogy Darby Proctor, az atlantai Georgiai Állami Egyetem kutatója és munkatársai örömükben a plafonig ugráltak. A Proceedings című amerikai lapban ismertették a kísérleteket, s a részletes tanulmányból kiderül, hogy a csimpánzok az emberhez hasonlóan viselkednek ugyanabban a helyzetben. A kutatók eddig azt hitték, hogy az állatok mindenképpen az egoista opciót választják: ide nekem a legjobbat, legszebbet, a legízletesebbet… És tessék, képesek igazságosan viselkedni. A csimpánzok fejlődési vonala mintegy 6 millió éve vált külön az emberekétől, ideje lenne megnézni azt is, hogy hová fejlődött az ember.

Az én környezetem laboratóriumában végzett kísérletekből már három éve kiderült, hogy az ember lemaradt a fejlődésben. Nézem a tévében az éhségmeneteket, amelyek – négymillió ember megbízásából – az ország minden tájáról igyekeznek az igazságért a parlament elé. Az a kérésük, hogy a kormányzat ossza meg velük az “élelmet”. Hiába figyelmezteti őket az egész világ, nem jó az egykulcsos adó, mert ennek révén az egyik oldalon nagyon gazdagok lesznek, a másikon pedig nyomorúságosan szegények. Miért jó ez a kormányzatnak? A csimpánzok fejlődési vonala felfelé ível, míg az “emberi” kormányzaté lejtmenetben van, vissza a feudalizmusba, vagy végső esetben: föl a fára!

Az éhségmenet fő kérdése lehet, hogy hova lett a pénz, amit az állam elvesz a szegényektől, hol van az a pénz, amit kivon az oktatásból, az egészségügyből, amit bezsebel a bankoktól, amit elvesz a nyugdíjakból (mert nem őrzi meg a vásárlóértékét ilyen élelmiszer áremelkedés mellett), hol van a pénzt, amit elvesz a bányászoktól, a rokkant nyugdíjasoktól… Hol van a sok pénz? Annyit stadionokra sem lehet költeni, mint amennyit elvett az állampolgároktól, csak nem vesz még egy MOL-t? Csupa kérdőjel! Már az egész (nyócév) adósságot kifizethették volna, de az adósság egyre nő. Soha ennyi vállalat nem ment tönkre, mint az elmúlt két évben, soha ilyen nagy szegénység nem volt ebben az országban. Nincs kenyér, nincs tüzelő: ezen a télen 150 ember fagyott meg, ötvenen a saját lakásukban. A csimpánzok már tudják, hol az igazság, hogy 49 ezerből nem él meg egy család, pláne hogy a téli hónapokban ez a fizetség csak 33 ezer forintot tesz ki. A kormánypárti emberek ezt miért nem tudják?

Az igazságos elosztásért menetelő embereket közben fogadott prókátorok is zaklatják, békemenetet is szerveztek ellenük. Az egyik “rasszista” vezetőjük felszólalásában kérdőre vonta az éhségmenetet: “az ellen a kormány ellen tüntettek, amely az elmúlt napokban kétmilliárd forintból mentette meg Gyulán a húskombinátot…!” Senki sem szólt, senki nem kiabálta vissza, hogy annak az EU-nak a pénzéből kapott a város kétmilliárdot, amely ellen a kormány, a Fidesz szabadságharcot folytat.

Erről eszembe jut egy film, pontosabban kettő, mert Pierre Boulle könyve alapján 1968-ban és 2001-ben is filmet forgattak. A főhős egy balsikerű űrrepülés következtében A majmok bolygóján, egy Földhöz hasonló bolygón landol. “Ezen a bolygón az emberszabású majmok az értelmes fajok, az ember pedig vadállat”.
Újabb 6 millió év kell, mire kialakul az igazságosan viselkedő ember?

Füsi Piroska /
Nem akarván megcáfolni Füsi Piroskát, illetve az Általa “elkövetett” kitűnő jegyzet állításait, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy így néz ki a Falkaforradalom Vezérpáviánja (NEM! csimpánz!) …
matolcsy-pöttyös-segg.gif
… melynek alfertályát egy “Avatott NER-pap” dicsőíti és magyarázza (lásd: fentebb!) és – társaival/alattvalóival egyetemben – rendszeresen nyelvével is illeti! (forrás: Varánusz)
És így néz ki egy csimpánz  (NEM! NER-altípus!)…
                              
… “aki” azon gondolkodik, hogy vajon “Mi, Magyarok” – közülünk is a speciális alnemek! – miért is voltunk az egyetlen(?) olyan ember-csoport, akik a törzsfejlődés útján még tőlük (csimpánzok) is leszakadtunk?!
 
Turul, ha mondom! Segít a gondon!
 
… és ezt …
 
szendamondja!