Nehéz az élet!

Higyjen bárki bármit, kormánypárti képviselőnek sem könnyű lenni ma Magyarországon. Az alábbi poszt szó szerinti leirata egy hangfelvételnek, mely egy fideszes honatya és annak régi barátja közötti telefonbeszélgetést rögzítette. Forrásomat ugyan nem nevezem meg, de annyit elárulhatok róla, hogy megegyezik azzal a személlyel, aki a “Bilderberg-konferenciá“-ról szivárogtatott a “Magyar Nemzet” címen megjelenő sajtó- és nyomdaipari terméknek.

– Szevasz Béci, Jóska vagyok!
– Szevasz Józsikám! Megkapta a lányod a trafikot? … Jól elintéztem, mi?
– Milyen trafikot? Nem értem, miről beszélsz.
– Ah, ja! Bocsika, te nem az a Jóska vagy, hanem a másik!
– Igen, “a másik” …
– Hát, hogy ityeg?
– Köszi, semmi különös. Dolgozgatok, neveljük a kölköket … tehát a szokásos.
– Miért hívtál?
– Csak tudni akartam, hogy mi van veled, hogy érzed magad. Tudod egyre szörnyűbb híreket lehet hallani a frakciód háza tájáról. Nem lennék szívesen a bőrödben!
– Hogyhogy? Nincsen itten semmi baj. Bejárunk a Házba, ülünk a bizottságokban, jó törvényeket szavazunk meg, s ezért most Magyarország jobban teljesít! Nem?
– Nem.
– Miért nem?
– Tudod te, hogy micsoda szegénység és nyomor van ebben az országban? Legalább négymillióan élnek a hivatalos létminimum alatt!
– Ezt meg honnan veszed? Hazugság!
– Tegnap közölte a KSH!
– Hát … nézd … ő … szóval tudom, hogy vannak gondok, de hidd el, hogy az irány, amit a Miniszterelnök Úr határozott meg, alapvetően jó! Csak kell még egy kis idő, hogy ezt a zemberek is megérezhessék. Most, hogy kikerültünk a túlzottdeplicit alól, már tudunk adni pénzt a pedagóusoknak is … ahogy azt a Miniszterelnök Úr is megígérte!
– Deficit!
– Mi?
– Nem túlzott “deplicit”, hanem túlzott “deficit”! A tanárok meg egyáltalán nem kapják meg azt, amit ígértetek nekik. Csak az emelés 60 százalékát, azt is úgy, hogy közben minden pótlékot és túlóradíjat elvesztek tőlük. Így jó, ha átlagban 5-10 ezerrel lesz több a keresetük, miközben 26 helyett 32 órát kötelesek hetente a munkahelyükön eltölteni!
– Mert most csak ennyire telik, de lassan bepótoljuk!
– Ja, 2017-re! Miközben a törvény szerint idén szeptember elsejétől köllene!
– Hát majd csinálunk valamit.
– Igen, “valamit” … mondjuk módosítjátok a törvényt … persze csak a bérezési részét! … Nem gondolod, hogy ez disznóság?
– Ha egyszer muszáj módosítani, akkor muszáj!
– Ki mondja meg, hogy muszáj?
– A Frakcióvezető Úr.
– És neki ki mondja meg?
– Lázár Úr.
– És neki?
– Természetesen a Miniszterelnök Úr!
– És Orbánnak ki mondja meg, hogy mi muszáj? … A Habony Árpád?
– Hát ő meg hogyan kerül ide?
– Én is ezt kérdezem: hogyan került oda az a pasas? Kicsoda-micsoda ő tulajdonképpen? Állandóan ott lohol Orbán után … Viktor szerintem csak akkor tud fingani, ha előtte kihúzza a seggéből Árpádot … Osztán ott ül a pasi minden frakció- és kormányülésen, Viktor mindenben az ő tanácsát kéri, mikozben a hapsi hivatalosan még csak nem is létezik! Senkivel, se a frakcióval, se a Miniszterelnökséggel szerződése nincs!
– No ezt meg honnan veszed?
– Most olvastam a “168 Órá“-ban.
– Az egy ballibás, hazudozó, kommenista lap! Egy szavát se hidd el!
– A frakciótól és a Miniszterelnökségtől származó információk alapján írta ezt, azon kívül minden sajtófotón és videón látszik, hogy a háttérben ott sündörög ez a mandró.
– Persze, hogy ott van, ha egyszer a Miniszterelnök Úr főtanácsadója. Azt meg, hogy a Miniszterelnök Úr kit enged be a saját kormányának az üléseire, a saját dolgozójába, nehogy mán a “168 Óra” határozza meg! Te is bejöhettél a múltkor az irodámba, nem?!
– Ja! Miután átmentem a fémdetektoron és még meg is motoztak!
– Hát, ha egyszer ez a szabály?!
– No de az is szabály, hogy kormányüléseken csak olyanok lehetnek, akik átestek a nemzetbiztonsági szűrésen. Habonynál meg ilyesmit senki nem végzett el!
– Biztos nincs rá szükség. A Miniszterelnök Úr okos ember, tudja maga is, hogy ki megbízható és ki nem.
– Jó, hagyjuk! … De akkor Orbánnak ez a Habony mondja meg, hogy milyen törvényt kell hozni és melyiket módosítani?
– Lehetséges, de vannak ott más, tanult szakemberek is, akik tudják, hogy mit és miért?!
– Ti meg csak úgy, hozomra megszavazzátok.
– Igen.
– Te melyik törvényt olvastad el utóljára, szavazás előtt?
– Már nem emlékszem, de mindről tudom, hogy miről szól?
– Honnan?
– Hát egyrészt ott a címe, másrészt a Frakcióvezető Úr mindíg megmondja, hogy mit köll szavazni.
– Az orrod alá dugnak egy törvényt, azt sem tudod, pontosan mi van benne és te csak úgy megszavazod?
– Igen, hiszen ez lenne a dolgom. Nem?
– Nem! Szerintem neked az lenne a dolgod, hogy mielőtt gombot nyomsz, legalább alapszinten tisztában légy azzal, hogy mégis mit csinálsz, mi lesz a népre a következmény!
– A Miniszterelnök Úr tudja, hogy mi köll az országnak, meg a népnek. Meg lehet benne bízni és jó szakemberei vannak. Ha ők azt mondják, hogy valamit meg kell szavazni, akkor az biztosan úgy van. Mi jó törvényeket hozunk!
– Ja! Azért kell most sebtiben módosítani a köznevelésit, meg hamarosan ötödjére az Alaptörvényt. Ugye? … Nem gondolod, hogy téged a nép a maga képviseletére tart és nem egybites biodroidnak? Nem érzed, hogy amikor vakon szavaztatnak meg valamiről, akkor a főnökeid tulajdonképpen mélyen megaláznak?
– Nézd, vannak dolgok, amiket nem köll feszegetni. Most van egy jó fizetésem, ha köll valami, csak szólok a Frakcióvezető-helyettesnek, ő meg (ha Lázár Úr, meg a Miniszterelnök Úr is úgy gondolja) elintézi a dolgot. De ha nekiállok ugrálni, meg okoskodni, hát hamar kipicsáznak innen és úgy járok, mint ez a buta Ángyán! … A marha! Miért nem a frakción belül intézte a dógait? Most mehet alapbéren függetlennek!
– Te is megtehetnéd azt, amit az Ángyán! Állj fel, mondd meg, hogy nem vagy egy hülye automata, neked nem erre szól a néptől kapott megbízásod és vagy ülj ki a bűnbandából, vagy mondjál le! …
– Ez nem ilyen egyszerű! Ott van az asszony, a nagy ház, a kocsi meg a vállalkozás. Nem is beszélve a kölkökről! … Tudod te, hogy mindez mennyibe kerül? Ha visszamennék kisvárosi, tyúkpörös ügyvédnek, hamar felkopna az állunk, nem is beszélve arról, hogy “utánam nyúlnának”!
– Nem ilyen voltál te három évvel ezelőtt!
– Az embernek alkalmazkodnia kell.
– Mivel? Azzal, hogy eldobja a gerincét?
– …
– Azt mondom én neked: szállj ki, mielőtt még nagyobb bajod esik! Hidd el, ezt nem lehet tovább bűntetlenül csinálni és nem a főnökeid, hanem te, meg a hozzád hasonlók ülnek majd a vádlottak padján! … Inkább legyél szegény, de nyugodtan aludj! Nem?
– Már késő!
– És mi lesz jövőre, ha nem kerülsz be ismét a parlamentbe? Tudod, hogy csökken a létszám, s ha még minden helyet is a Fidesz szerez meg, akkor is vagy hetvenen mentek a levesbe!
– A Lázár Úr aszonta, hogy senkinek nem lesz elengedve a keze …
– Avagy inkább a töke …
– … mindenkiről gondoskodni fognak. Lesz majd hely különböző cégeknél, meg a járásoknál is. Jó fizetéssel!
– Gratulálok! És mi van akkor, ha nem a Fidesz győz?
– Az lehetetlen! A nép tudja, hogy mi vezetjük őt a helyes úton!
– Te mikor voltál utóljára “A Nép” között? Tudod te, hogy miket beszélnek, hogyan éreznek?
– …
– Sajnállak, ember! Pénzért lettél Senki és nem csak magadat árultad el!
– …
– Többé nem kereslek és te se engem! … “Utána” se!

A tanulságos beszélgetést lejegyezte:

szendam


A keresztényüldöző kompjúter

Kilenc hónappal az eredeti határidő után a Központi Statisztikai Hivatal végre közzé tette a 2011. évi népszámlálás adatait. Ezekből az olvasható ki, hogy fogy a magyar, de különösen fogy a “keresztény magyar“. A magyarázkodások bullshitgenerátorai tegnap óta már teljes üzemben működnek – különösen a katolikusoknál!

Tizenhét hónap és tizenkilenc milliárd forint. Ennyi ideig tartott és ennyibe került (jutott ebből Simicskaorbánnak is 400 milla!), mire a KSH nagynehezen feldolgozta azt a 11,4 milliónyi kérdőívpárt, melyet a 2011. évi népszámlálás idején gyűjtött össze. Eredetileg ugyan tavaly júliustól akarták közölni az adatokat, de akkor az illetékes, Vukovich Gabriella elnök bejelentette, hogy “kicsit megcsúszott a feldolgozás“, majd idén márciusra tolta ki a végleges határidőt. Ezt – mint látjuk – sikerült is betartani. Hogy mi volt a csúszás oka (sőt, hogy egyáltalán volt ilyesmi) arról az elnök asszony a tegnapi sajtónyilatkozatában már nem tett említést, pusztán kijelentette, hogy a magyar adatfeldolgozás sebessége a környező országokéhoz viszonyítva a “közepes mezőnyben” foglal helyet, majd mosolygósan aláhúzta, hogy a közzététel majdnem pont egybe esett a Húsvéttal, amely szerinte “a kereszténység legnagyobb ünnepe”.

Nos, lehet hogy így van, de a közölt adatok alapján a keresztényeknek, pontosabban magyarországi egyházaiknak nincs okuk ünnepelni. Köztudott ugyanis, hogy akárcsak a 2001-es kérdőívbe, úgy a 2011-esbe is a kormányzat beleerőltette a vallási hovatartozásra vonatkozó pontot is. Hogy mi az ördög köze van a KSH-nak, s rajta keresztül az államnak ahhoz, hogy ki vallásos és melyik felekezethez tartozik, azt tizenkét esztendővel ezelőtt az ötlet kiagyalóin kívül még nem értette senki. Csak pár hónappal később (érdekes, hogy akkor a KSH mennyivel gyorsabb tudott lenni! … vajh’ miért?) derült ki, hogy szokás szerint itt is a költségvetés fosztogatásáról, azaz pénzről volt szó. Egészen pontosan arról, hogy a magánszemélyek által az egyházaknak felajánlható egyetlen adószázalékot mennyivel egészítse ki az állam.

Az akkor még hatályos, eredetileg a Horn-kormány által az egyházakkal kötött megállapodás szerint, a felekezetek nem a nekik ténylegesen felajánlott, hanem a teljes szja. egy százalékát kapják meg, de olyan arányban, ahogyan a valós felajánlások történtek. Bár már ez is egy kicsit “necces” volt, hiszen így az egyházak olyan polgárok adóiból is részesedtek, akik egyiküket sem akarták támogatni, de ezt még talán el lehetett fogadni. Az első Orbán-kormány azonban ezt a módszert már áttolta az elfogadhatatlanság határán úgy, hogy a népszámlálási ívbe belegyömöszölt, vallási hovatartozást firtató kérdésre adott válaszok száma és aránya alapján kezdte osztogatni az szja-százalékokat, elszakítva azt a tényleges felajánlások, tehát a polgárok (már eleve kissé megerőszakolt) akaratától.

A 2001-es népszámlálás legnagyobb anyagi nyertese így természetesen a Katolikus Egyház lett, de nem volt okuk panaszra a reformátusoknak és az evangélikusoknak sem. A korabeli adatok szerint 10,2 millió honpolgár közül 5,5 millióan vallották magukat katolikusoknak, 1,6 milliónyian reformátusoknak és 304 ezren evangélikusnak. Bár ez csupán a vallási (érzelmi) és nem a ténylegesen aktív felekezeti hovatartozásra vonatkozott, az Orbán-kormány (és valamennyi utóda) mosolyogva nyújtotta át a “lét” nekik, amelyet azok vonakodás nélkül zsebre is vágtak (az “egyebekkel” együtt).

A polgári akarat ilyeténként történt, ismételt jogi megerőszakolásából származó, tehát méltatlanul folyósított adóforintok egy évtizeden át csordogáltak be a hivatásos egyházfik zsebeibe, egészen a 2011-es adóév zártáig. Ekkor ugyanis kiderült, hogy az “egységesen-igazságosan-és-arányosan” átalakított személyi jövedelemadózás rendszere az egyházak szempontjából (is) “beadta” az egyetlen kulcsát: nem csak a felajánlott, de a ténylegesen befolyt adó összege is alaposan megcsappant (utóbbi kb. 500 milliárddal!), s így “Isten Szakmunkásai” is jóval kevesebbet kaphattak csak a megszokottnál. Ámde: “Ahol a Szükség, ott a Segítség is!” A TeremtőSemjén Apostol, a Katolikus Egyház (kissé eltompult, pacsirtavadász) Dárdahegye “személyében” – kinyújtotta kezét nélkülözésre ítéltetett hivatásos szolgái felé, melyből csak a katolikusok úgy 5 milliárdnyi “gyorssegélyt” markolhattak ki. Meg is nyugodtak hát a kedélyek, s egyházfiaink az állami önkény folyósította milliárdok melegéből nézték végig, ahogyan ugyanezen állami önkény kihajigálja az “egyház” kategóriából azokat a felekezeteket, melyek valóban engedelmeskedve a Jézusi Parancsnak, elesett embertársaikon igyekeztek segíteni (kirívó példa az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség esete!). Ámde az Úr (avagy az Ördög) újabb próbatételt tartogatott a számukra!

A tegnap közzé tett KSH-adatok szerint ordas mértékben megcsappant a “nagy” keresztény egyházak követőinek létszáma! Ahogy korábban a legnagyobb nyertes, úgy most a legnagyobb vesztes is a Katolikus Egyház lett: a 2001-es 5,5 millió után már csak 3,9 milliónyian (mínusz 1,6 millió) vallották magukat híveinek. Nem büszkélkedhetnek a reformátusok sem, akik ma már csak 1,15 milliónyian vannak (mínusz 450 ezer!) és és 214 ezerre csappant (mínusz 90 ezer) az evangélikusok tábora is!

Hát hogy az Istenbe … Ördögbe történhetett ez? Miért fordult el a vallástól több mint 2 millió ember mindössze tíz esztendő alatt? Miért van az, hogy szinte pontosan ugyanennyien vallották magukat felekezeten kívülinek (plusz 300 ezerrel összesen 1,8 milliónyian), illetve tagadták meg az erre vonatkozó választ (plusz 1,6 millióval összesen 2,7 milliónyian)?

Nos, a leginkább érintett katolikusok már tegnap készen voltak a magyarázattal. Az általuk beindított bullshitgenerátor azt köpte ki magából, hogy “A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága nem tekinti mérvadónak a vallási hovatartozásra vonatkozó népszámlálási adatokat, mert a 2011-es kérdésfelvetés eltért a korábbi népszámlálásokétól, így szerintük az eredmények nem alkalmasak az összevetésre“. … Hát ezt a magyarázatot még csak megmosolyogtam, lévén az adatok ismeretében egyetlen percig sem tartottam kétségesnek, hogy azokat a tisztelt püspöki konferencia majd “nem tekinti mérvadónak”. Az azonban már egy kicsit erőltetettnek tűnik, hogy szerintük a kérdésfeltevésben volt a hiba, lévén azt már a népszámlálás elindítása előtt is ismerhették, s ha akkor nem volt gondjuk vele, most mégis mit kifogásolnak? Ámde az ellenálhatatlan, taknyosan könnyes röhögés akkor robbant ki belőlem, amikor azt olvastam, hogy “Emlékeztettek arra, hogy a népszámláláskor, a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre a számítógépes rendszer napokig nem fogadta el a választ, ha valaki katolikusnak vallotta magát” (muhahaha!).

Hát itten van kéremszépen a klerikális jobboldaltól oly’ megszokott konteó-gyártás legújabb terméke: a “Keresztényüldöző Kompjúter“! Úgy kétezer évvel ezelőtt a rómaiak még csak “ad bestiam” vetették Jézus Urunk követőit. Ámde azóta fejlődött kicsinyt a Világ (ellentétben a katolicizmussal), s most már bitekkel és byte-okkal marcangoltatják szét a pogányok Krisztus követőinek közösségét?! Gondolom hamarosan ki fog majd derülni az is, hogy azt a beste számítógépet, meg főleg annak szoftverjét még az Emútnyócévben szerezték be, s ezek a gaz liberálkommunisták (kiktől minden kitellik) szándékosan beleprogramozták a masinába az egyház- és vallásüldözést! … Jézusom és Máriám! Hát ezek tényleg itt tartanak már?! Önvizsgálat helyett összeesküvés-elméletekkel foglalkoznak?! És még el is várják, hogy azokat mi elhigyjük?! Zokszó és vita nélkül úgy, mint a vallási alaptételeket? Úgy, mint a klerikálnáci-fasiszta államhatalom naponta változó, “megmásíthatatlan” ideológiáját?

Mert a vallásoktól, pontosabban bizonyos egyházaktól való honi elfordulás magyarázata ennél sokkal egyszerűbb, prózaibb! A katolikus egyházzal a jónépnek az a baja, hogy szakmányban bújtatgatja perselyfosztogató, pedofil papjait és olyan embereket ajnároz, állít a gyülekezet tagjai elé példaképűl, kiknek közük sincs a vallás alapvető parancsolataihoz. Hogy templomi szószékeikről (különösen választások idején) nem Isten Igéje, hanem nettó pártpropaganda rezeg már bele évtizedek óta a hívek kagylófüleibe. Hogy Jézus helyett (már bő évtizede) egy felkapaszkodott, műveletlenül bunkó, köztörvényes bűnöző (Igen! Ő!) kritikátlan, vakhitű követését írja elő, mint vallási alapvetést. A reformátusokkal az a gond, hogy ők meg a náci-nyilas lelkészeiket igyekeznek megóvni még a saját híveik haragjától is. Hogy ezek a fasiszta tiszteletesek (emblematikus figura: ifj. Hegedüs Lóri, … de azért Balog tiszteletes-minisztert se felejtsük mán el!) szinte már a rendszerváltás óta harsoghatják tele templomaik légtereit a Jézusi Szeretet helyett az Emberi Gyűlölettel! Az evangélikusokkal meg az, hogy a híres “lutheránus tisztesség“-ből, szinte döccenő nélkül váltottak át egy magát jobboldalinak hazudozó, keresztény-ateista pártcsoport “eltartott ügyfelé“-re. Mindannyiukkal pedig az a Jónép hatalmas, de nagyon hatalmas gondja, hogy kilóg alóluk a pénzimádat kilóméteresen hosszú és szőrösen büdös lólába! Hogy miközben semmiféle módon nem kívánnak részt vállalni a közteherviselésből, folyamatosan kotorásznak könyékig úgy az államkasszában, mint híveik zsebeiben. Az, hogy …

De nem folytatom, hiszen a Sátánnak és az Ő sámánjainak nem fog megrezdülni lelkiösméretük (lévén nekik ilyesmijük nincs!) attól, hogy a fejükre olvasom bűneiket. Mi pedig enélkül is tudjuk, hogy mi az Igazság!

… és ezt …

szendamondja!


Dermesztő!

Itt van a Vég, itt van újra!” – írhatnánk át nyugodtan Petőfi gyönyörű versét a mai magyar viszonylatokra “modernizálva”: dermesztő gazdasági adatokat tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ám egyesek szerint “nyicsevo!” sőt: “Hungaria victor!“.

Tavaly márciusban az egyszem “Századvég Gazdaságkutató“-n kívül (akkori GDP-jóslata: +0,4%) már mindenki tudta, hogy komoly kakiban van a magyar gazdaság. Még maga a kormány is, mely a “londoni elemzők“-höz hasonlatosan -0,5%-kal számolt. Ettől kissé optimistább volt a Jegybank (-0,1%), a többiek azonban (EBRD, Kopint-Tárki, GKI, Pénzügykutató) -0,7 és -1,5 százalék között tippeltek. Aztán szeptemberre, a GKI kivételével (ez tartotta a jóslatát akkor is!) mindenki megtalálta az elgurult gyógyszerét (még a Századvég is: -1,0%!), s az előrejelzések a -0,8 és a -1,5 százalékos sávba tolódtak el, elsősorban az utóbbi határ felé. Csatlakozott hozzájuk a kormány is a maga -1,2%-ával, hangsúlyozva azonban, hogy ez csupán átmeneti állapot (technikai recesszió), amely az utolsó negyedévben komoly javulást fog mutatni.

A tegnap közzé tett KSH-adatok azonban mást mutatnak: a recesszió bizony tartós. A tavalyi esztendőre kiszámolt -1,7 százalékos átlag úgy jött ki, hogy például abban a bizonyos utolsó negyedévben (melyben a kormány szerint “komoly” lesz a javulás) már -2,7 százalék volt a mutató, s ezen belül is az ipari termelés vitte a prímet a maga -7,6 százalékával. Érdekes módon a kecskeméti Mercedes gyár beindulásától várt statisztikai javulás sem következett be: a bács-kiskuni adatokban ugyan még jelentkezik némi pozitivum, de az egész országé észre sem vette. Mindehhöz társul még egy éves szinten 3,7 százalékos infláció is (amely persze csak egy átlag, lévén az élelmiszerek például ennek többszörösével drágultak).

A kormány szerint természetesen nincsen komolyabb baj, s azt is csupán külső, illetve időjárási (aszály) tényezők okozzák. Az általuk meghatározott irány ugyanis jó, s csupán annyira lenne szükség, hogy az a bizonyos “euroövezet” végre kilábaljon a tartós válságából, a hazai bankok visszanyerjék hitelezési kedvüket, fellendüljön a belső fogyasztás és a mezőgazdaság kedvező időjárást kapjon. Mindez négy olyan tényező, melyre a kormányzat szerint neki vajmi kevés befolyása van, tehát az a bizonyos labda nem az ő térfelén pattog.

Ami az aszályra vonatkozó megállapításukat illet, az tulajdonképpen igaz is. Csakhogy az a helyzet, hogy a szárazságra már az időszámításunk előtti harmadik évezredben civilizációt alapító sumerek feltalálták a megoldást: az öntözéses megművelést. Ezen öt évezrede sikerrel kipróbált módszert hazánkban például azzal lehetne újra(!) meghonosítani, hogy az a bizonyos állam a mezőgazdasági célú felszíni és felszín alatti vízkivételt nem adóztatja olymértékben agyon, hogy aszály idején a gazdák ne csak a fejvakarásos szentségeléssel próbálják megoldani a gondot. Igaz, van egy ennél olcsóbb megoldás is! Nevezetesen az, hogy a Turulban fogant nagyonmagyar kormányzat összegereblézi az ősmagyar (és egyéb) sámánokat – az 50 millányi állami pénzen tavaly megrendezett, bugaci “Kurultaj“-on valósággal hemzsegtek, bár az is igaz, hogy nem érték el a 2 náci/négyzetmétert sem! – , s azokkal napi negyvennyolcórában esőtáncot járat. Megjegyzem: a tapasztalatok szerint az ilyen próbálkozások eredményességi mutatója általában rendkívül alacsony, lévén az olyan “külső tényezőktől” függ, mint például az időjárás! Ezekhöz pedig plusbonusként számoljuk hozzá még azt is, hogy az állam földbérletek pályáztatását sikerült úgy lebonyolítani, hogy a valóban termelni/művelni akaróknak az esetek többségében egyetlen négyzetcentiméter televény sem jutott, míg a területalapú állami támogatások fölnyalintását meguk elé célul kitűző Strohmann-familia tagja szinte az összeset megkaparintották!

Hasonló a helyzet a bankokkal is, melyeknek ugyan lenne kedvük hitelezni (hiszen erre a bizniszre alapították őket!), no de nincs mibű’, meg nincs mire! Előbbi annak oka, hogy a túladóztatás miatt többségük netto veszteségben van, amelyet alaposan megfejel még az a bukta is, hogy az orbanista elit által önmagának kitalált devizaadós-mentés, azaz a “rögzítettárfolyamú végtörlesztés” súlyos tízmilliárdokkal csapolta meg a kasszájukat. Ehhöz kapcsolódik a “nincs mire” is, hiszen ilyen jogbizonytalanság közepette (pl. a tavaly januárban miniszterelnöki szignóval ellátott megállapodást a kormány novemberben simán felrúgta!) nemhogy azt nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap, de azt se’, hogy mi volt tegnap! Nos, ilyen körülmények mellett ugyan meg lehet próbálkozni azzal, hogy mondjuk egy felcsúti focibanzájra meghívott bankvezérekkel megitatják az Orbán-koktélt (2 Xanax+1 lityi “házi”), csakhogy vagy a kijózanodás történne meg elébb, vagy az anyabank közbelépése (muszájdzseki a főnökre és irány a Kijózanító), mint a hitelszerződések szignálása. Jut eszembe: esetleg a fehérvári VIP-lelátón lehetne beszélni ezen ügyben Csányival, avagy utasítani az állami MFB-t! Csak hát az előbbivel – ha ebbe belemenne – ugyanazt tennék a többségben lévő külföldi tulajdonosok, mint amit a többi ker.bank-vezérrel kapcsolatban fentebb már leírtam, az utóbbival meg az a helyzet, hogy azt az évente ellopható 400-600 milliárdnyi (állami) hitelkeret, meg EU-pénzek már legalább öt esztendőre előre le vannak papírozva az Orbánsimicska cégekkel azaz: több pénz már nuku!

Ami pediglen az “euroövezet elhúzódó válságát” illeti, nos itten meg az a gond, hogy az ipari és export-megrendeléseink 60 százalékát adó Németországgal a világon semmi nagyobb baj nincs, bár nekik sem megy fényesen. Ugyanakkor a környező EU-tagállamok sincsenek akkora kaikban mint mi, kivéve az egyszem Szlovéniát (mert elbaltázták a bankrendszerüket) meg Csehországot (mert anno nem merték meglépni azokat a reformintézkedéseket, melyeket 2009-10-ben a Bajnai-kormány). Tény és való, hogy vannak olyan tagállamtársaink, akik még nálunknál is komolyabb gondokkal küszködnek (pl.: Görögország: -6%), de nem velük folyik a külkereskedelmünk dandárja, így erre fogni ezt az ordas mínuszt minimum ordas hazugság.

Akárcsak az, hogy majd a belső fogyasztás fellendülése fogja kirántani a gödörből a szekeret. Hát, erről a “Münchausen-projekt“-ről már 2010-ben is hallhattunk, mikoris az Egykulcsos bevezetésének előnyeiről szájalták tele a zemberek kagylófüleit a matolcsysta sámánok. Akkoriban aszonták, hogy a csökkenő szja. miatt majd nőni fog a belfogyasztás, s ez nem csak messze pótolni fogja a kieső adóbevételt, de fellendítve a kiskereskedelmet (melyet a “multi-adó“-val rögtön meg is “farkaltak”!) még pluszt is hoz. No a plusz az lett ugyan, hiszen az orbanista elit (a családi kedvezménnyel párosítva) rögtön ki is tudta magát vonni az szja-típusú közteherviselésből (Dicső Vezérünk egyből 500 ezerrel többet vághatott zsebre, a bruttója emelése nélkül!), ámde a túladóztatott kiskeresetűek, kik az elsöprő többséget teszik ki, egyből kevesebbet találtak a “borítékban”. Kevesebből pediglen ugye nem lehet többet fogyasztani. Emiatt meg sorra dőltek be a hazai vállalkozások, rúgdosták ki munkavállalóikat, akik osztán az idén már csak havi brutto 36 ezres közmunkási “jövedelmükből” ugyan hogyan fogyasszanak “többet”? A nagyfoglalkoztatók közül úgy nyolcan meg szépen kivonultak az országból (a kormány nyakán hagyva egy újabb rakás közmunkást), mert nem akarták megvárni sem a veszteséget, sem pedig az újabb ötletszerű/önkényes extraadók bevezetését (a szokás szerint: péntekről hétfőre). Ezeket vissza köllene csábítani, csakhát … ki a bánatos pacipénisz hisz már ezeknek, ígérjenek bármit is, akár kétharmados törvénybe kodifikálva? (Lásd: a Bankszövetség tapasztalatait!) … Ergo: Münchausen nem tudja kirántani magát a mocsárból, mert a báró úrnak nincsen haja, mellyel megragadhatná magát (ha lenne, akkor se menne)!

Akkor pedig finanszírozásként marad a “rendkívül sikeres, szabadpiaci kötvénykibocsátás“. Ami ugye “arról tanúskodik“, hogy “mennyire bíznak a befektetők a magyar gazdaságban“. Hát, “gazdasági befektető”-nek nevezni azt a pénzpiaci cápát, aki egy csimbókosan magas (5%) kamatra hajlandó kölcsönt adni a NER-kormánynak, 5-10 éves futamidőre (mert tudja, hogy a visszafizetéskor ez a banda már a fasorban sem lesz) 3,2 milliárd dollárt, minimum komoly fogalomzavar, de inkább ordas hazugság. Arról már nem is beszélve, hogy a kormány szerint ez azt is bizonyítja, hogy az ország a piacról is képes biztonsággal finanszírozni magát. No erről meg az jutott az eszembe, hogy nincs az a zsákfalusi, havi 22.800-as jövedelemmel rendelkező cigányember, aki ne találna magának egy olyan “jótét lelket” (uzsorás), aki hajlandó neki kölcsönadni (uzsora), ámde ezt talán mégsem lehetne “biztonságos finanszírozás”-nak nevezni! Nemde?

Szóval az a lényeg, hogy mindenféle tényadat és tapasztalat, látható és aggasztó folyamat ellenére kormányzatunk a vak ló bátorságával kijelenti: jó úton haladunk, tartani köll az irányt! Na ja! Egy meredek, vastagon lefagyott lejtőn lefelé, egy olyan kocsiban ülve, melynek tükörsimára kopott nyári gumijai vannak, méterenként hagyogatja el az alkatrészeit, fékje nincs, a kormányt meg néhány begombázott, részeg idióta rángatja ide-oda!

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Gazdaságpolitikája (is)! Dermesztő!

… és ezt …

szendamondja!