Dermesztő!

Itt van a Vég, itt van újra!” – írhatnánk át nyugodtan Petőfi gyönyörű versét a mai magyar viszonylatokra “modernizálva”: dermesztő gazdasági adatokat tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ám egyesek szerint “nyicsevo!” sőt: “Hungaria victor!“.

Tavaly márciusban az egyszem “Századvég Gazdaságkutató“-n kívül (akkori GDP-jóslata: +0,4%) már mindenki tudta, hogy komoly kakiban van a magyar gazdaság. Még maga a kormány is, mely a “londoni elemzők“-höz hasonlatosan -0,5%-kal számolt. Ettől kissé optimistább volt a Jegybank (-0,1%), a többiek azonban (EBRD, Kopint-Tárki, GKI, Pénzügykutató) -0,7 és -1,5 százalék között tippeltek. Aztán szeptemberre, a GKI kivételével (ez tartotta a jóslatát akkor is!) mindenki megtalálta az elgurult gyógyszerét (még a Századvég is: -1,0%!), s az előrejelzések a -0,8 és a -1,5 százalékos sávba tolódtak el, elsősorban az utóbbi határ felé. Csatlakozott hozzájuk a kormány is a maga -1,2%-ával, hangsúlyozva azonban, hogy ez csupán átmeneti állapot (technikai recesszió), amely az utolsó negyedévben komoly javulást fog mutatni.

A tegnap közzé tett KSH-adatok azonban mást mutatnak: a recesszió bizony tartós. A tavalyi esztendőre kiszámolt -1,7 százalékos átlag úgy jött ki, hogy például abban a bizonyos utolsó negyedévben (melyben a kormány szerint “komoly” lesz a javulás) már -2,7 százalék volt a mutató, s ezen belül is az ipari termelés vitte a prímet a maga -7,6 százalékával. Érdekes módon a kecskeméti Mercedes gyár beindulásától várt statisztikai javulás sem következett be: a bács-kiskuni adatokban ugyan még jelentkezik némi pozitivum, de az egész országé észre sem vette. Mindehhöz társul még egy éves szinten 3,7 százalékos infláció is (amely persze csak egy átlag, lévén az élelmiszerek például ennek többszörösével drágultak).

A kormány szerint természetesen nincsen komolyabb baj, s azt is csupán külső, illetve időjárási (aszály) tényezők okozzák. Az általuk meghatározott irány ugyanis jó, s csupán annyira lenne szükség, hogy az a bizonyos “euroövezet” végre kilábaljon a tartós válságából, a hazai bankok visszanyerjék hitelezési kedvüket, fellendüljön a belső fogyasztás és a mezőgazdaság kedvező időjárást kapjon. Mindez négy olyan tényező, melyre a kormányzat szerint neki vajmi kevés befolyása van, tehát az a bizonyos labda nem az ő térfelén pattog.

Ami az aszályra vonatkozó megállapításukat illet, az tulajdonképpen igaz is. Csakhogy az a helyzet, hogy a szárazságra már az időszámításunk előtti harmadik évezredben civilizációt alapító sumerek feltalálták a megoldást: az öntözéses megművelést. Ezen öt évezrede sikerrel kipróbált módszert hazánkban például azzal lehetne újra(!) meghonosítani, hogy az a bizonyos állam a mezőgazdasági célú felszíni és felszín alatti vízkivételt nem adóztatja olymértékben agyon, hogy aszály idején a gazdák ne csak a fejvakarásos szentségeléssel próbálják megoldani a gondot. Igaz, van egy ennél olcsóbb megoldás is! Nevezetesen az, hogy a Turulban fogant nagyonmagyar kormányzat összegereblézi az ősmagyar (és egyéb) sámánokat – az 50 millányi állami pénzen tavaly megrendezett, bugaci “Kurultaj“-on valósággal hemzsegtek, bár az is igaz, hogy nem érték el a 2 náci/négyzetmétert sem! – , s azokkal napi negyvennyolcórában esőtáncot járat. Megjegyzem: a tapasztalatok szerint az ilyen próbálkozások eredményességi mutatója általában rendkívül alacsony, lévén az olyan “külső tényezőktől” függ, mint például az időjárás! Ezekhöz pedig plusbonusként számoljuk hozzá még azt is, hogy az állam földbérletek pályáztatását sikerült úgy lebonyolítani, hogy a valóban termelni/művelni akaróknak az esetek többségében egyetlen négyzetcentiméter televény sem jutott, míg a területalapú állami támogatások fölnyalintását meguk elé célul kitűző Strohmann-familia tagja szinte az összeset megkaparintották!

Hasonló a helyzet a bankokkal is, melyeknek ugyan lenne kedvük hitelezni (hiszen erre a bizniszre alapították őket!), no de nincs mibű’, meg nincs mire! Előbbi annak oka, hogy a túladóztatás miatt többségük netto veszteségben van, amelyet alaposan megfejel még az a bukta is, hogy az orbanista elit által önmagának kitalált devizaadós-mentés, azaz a “rögzítettárfolyamú végtörlesztés” súlyos tízmilliárdokkal csapolta meg a kasszájukat. Ehhöz kapcsolódik a “nincs mire” is, hiszen ilyen jogbizonytalanság közepette (pl. a tavaly januárban miniszterelnöki szignóval ellátott megállapodást a kormány novemberben simán felrúgta!) nemhogy azt nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap, de azt se’, hogy mi volt tegnap! Nos, ilyen körülmények mellett ugyan meg lehet próbálkozni azzal, hogy mondjuk egy felcsúti focibanzájra meghívott bankvezérekkel megitatják az Orbán-koktélt (2 Xanax+1 lityi “házi”), csakhogy vagy a kijózanodás történne meg elébb, vagy az anyabank közbelépése (muszájdzseki a főnökre és irány a Kijózanító), mint a hitelszerződések szignálása. Jut eszembe: esetleg a fehérvári VIP-lelátón lehetne beszélni ezen ügyben Csányival, avagy utasítani az állami MFB-t! Csak hát az előbbivel – ha ebbe belemenne – ugyanazt tennék a többségben lévő külföldi tulajdonosok, mint amit a többi ker.bank-vezérrel kapcsolatban fentebb már leírtam, az utóbbival meg az a helyzet, hogy azt az évente ellopható 400-600 milliárdnyi (állami) hitelkeret, meg EU-pénzek már legalább öt esztendőre előre le vannak papírozva az Orbánsimicska cégekkel azaz: több pénz már nuku!

Ami pediglen az “euroövezet elhúzódó válságát” illeti, nos itten meg az a gond, hogy az ipari és export-megrendeléseink 60 százalékát adó Németországgal a világon semmi nagyobb baj nincs, bár nekik sem megy fényesen. Ugyanakkor a környező EU-tagállamok sincsenek akkora kaikban mint mi, kivéve az egyszem Szlovéniát (mert elbaltázták a bankrendszerüket) meg Csehországot (mert anno nem merték meglépni azokat a reformintézkedéseket, melyeket 2009-10-ben a Bajnai-kormány). Tény és való, hogy vannak olyan tagállamtársaink, akik még nálunknál is komolyabb gondokkal küszködnek (pl.: Görögország: -6%), de nem velük folyik a külkereskedelmünk dandárja, így erre fogni ezt az ordas mínuszt minimum ordas hazugság.

Akárcsak az, hogy majd a belső fogyasztás fellendülése fogja kirántani a gödörből a szekeret. Hát, erről a “Münchausen-projekt“-ről már 2010-ben is hallhattunk, mikoris az Egykulcsos bevezetésének előnyeiről szájalták tele a zemberek kagylófüleit a matolcsysta sámánok. Akkoriban aszonták, hogy a csökkenő szja. miatt majd nőni fog a belfogyasztás, s ez nem csak messze pótolni fogja a kieső adóbevételt, de fellendítve a kiskereskedelmet (melyet a “multi-adó“-val rögtön meg is “farkaltak”!) még pluszt is hoz. No a plusz az lett ugyan, hiszen az orbanista elit (a családi kedvezménnyel párosítva) rögtön ki is tudta magát vonni az szja-típusú közteherviselésből (Dicső Vezérünk egyből 500 ezerrel többet vághatott zsebre, a bruttója emelése nélkül!), ámde a túladóztatott kiskeresetűek, kik az elsöprő többséget teszik ki, egyből kevesebbet találtak a “borítékban”. Kevesebből pediglen ugye nem lehet többet fogyasztani. Emiatt meg sorra dőltek be a hazai vállalkozások, rúgdosták ki munkavállalóikat, akik osztán az idén már csak havi brutto 36 ezres közmunkási “jövedelmükből” ugyan hogyan fogyasszanak “többet”? A nagyfoglalkoztatók közül úgy nyolcan meg szépen kivonultak az országból (a kormány nyakán hagyva egy újabb rakás közmunkást), mert nem akarták megvárni sem a veszteséget, sem pedig az újabb ötletszerű/önkényes extraadók bevezetését (a szokás szerint: péntekről hétfőre). Ezeket vissza köllene csábítani, csakhát … ki a bánatos pacipénisz hisz már ezeknek, ígérjenek bármit is, akár kétharmados törvénybe kodifikálva? (Lásd: a Bankszövetség tapasztalatait!) … Ergo: Münchausen nem tudja kirántani magát a mocsárból, mert a báró úrnak nincsen haja, mellyel megragadhatná magát (ha lenne, akkor se menne)!

Akkor pedig finanszírozásként marad a “rendkívül sikeres, szabadpiaci kötvénykibocsátás“. Ami ugye “arról tanúskodik“, hogy “mennyire bíznak a befektetők a magyar gazdaságban“. Hát, “gazdasági befektető”-nek nevezni azt a pénzpiaci cápát, aki egy csimbókosan magas (5%) kamatra hajlandó kölcsönt adni a NER-kormánynak, 5-10 éves futamidőre (mert tudja, hogy a visszafizetéskor ez a banda már a fasorban sem lesz) 3,2 milliárd dollárt, minimum komoly fogalomzavar, de inkább ordas hazugság. Arról már nem is beszélve, hogy a kormány szerint ez azt is bizonyítja, hogy az ország a piacról is képes biztonsággal finanszírozni magát. No erről meg az jutott az eszembe, hogy nincs az a zsákfalusi, havi 22.800-as jövedelemmel rendelkező cigányember, aki ne találna magának egy olyan “jótét lelket” (uzsorás), aki hajlandó neki kölcsönadni (uzsora), ámde ezt talán mégsem lehetne “biztonságos finanszírozás”-nak nevezni! Nemde?

Szóval az a lényeg, hogy mindenféle tényadat és tapasztalat, látható és aggasztó folyamat ellenére kormányzatunk a vak ló bátorságával kijelenti: jó úton haladunk, tartani köll az irányt! Na ja! Egy meredek, vastagon lefagyott lejtőn lefelé, egy olyan kocsiban ülve, melynek tükörsimára kopott nyári gumijai vannak, méterenként hagyogatja el az alkatrészeit, fékje nincs, a kormányt meg néhány begombázott, részeg idióta rángatja ide-oda!

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Gazdaságpolitikája (is)! Dermesztő!

… és ezt …

szendamondja!