Cseppben a tenger …

Kifejezetten érdekes és roppant tanulságos cikk jelent meg ma a hvg.hu oldalán. A történet a “Fidesz” néven és pártként bejegyzett gazdasági vállalkozás egyik helyi “kirendeltségével”, illetve annak kerületi helytartójával lebonyolított mutyira alaposan ráfaragó cégtulajdonos esetét mutatja be. … A zuglói “Csepp“-ben ott az egész NER-tenger!

A sztori tulajdonképpen banális abból a szempontból, hogy ilyesmi már nem egyszer fordult elő kies hazánkban, a Mutyisztánná, Bitanglanddá lesilányított Magyarországon. Mivel én egy lusta dög vagyok, nem is fárasztanám magam azzal, hogy kivonatoljam a sztorit, inkább ideschmittelem a lapban megjelentek kritikus részét:

Önkormányzati vezetőket hozhat kínos helyzetbe egy, az internetre felkerült hangfelvétel, amelyen arról esik szó, hogy húsz százalékot kellett visszaosztani az önkormányzattól elnyert épületfelújítások után a vállalkozóknak Zuglóban. A beszélgetésen Ferdinandy István zuglói alpolgármesternek panaszkodik egy vállalkozó, hogy a helyi vagyonkezelő vezetőjének visszaosztott pénz nagyjából annyi, amennyivel a munkákat elnyert céget, az időközben csődeljárás alá került HBF Építőipari Kft.-t megmenthetnék. A felvételen szereplő üzletember elmondja azt is, csalódott a Fidesz-érában, mert a baloldalhoz képest a „jobboldal még saját embereit sem hagyja élni”.

Érdekes találkozó zajlott le Zuglóban egy, az internetre a napokban feltöltött hangfelvétel szerint, amelyen a HBF Építőipari Kft.-vel kapcsolatban egy vállalkozó, majd maga a cég vezetője arról számoltak be a kerület egyik alpolgármesterének, Ferdinandy Istvánnak, hogy csődeljárás indult a cég ellen, miután a XIV. kerületi önkormányzattól nem jutottak hozzá a pénzükhöz, miközben ők a beruházás értékének húsz százalékát, összességében százmillió forintot visszaosztottak készpénzben a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. akkori vezetőjének. (A hangfelvétel két verzióban került fel a netre, a rövidebbet itt, míg a hosszabbat itt hallgathatja meg.)

A HBF Építőipari Kft.-vel kapcsolatban a hvg.hu 2011-ben megírta, hogy ez a vállalkozás nyerte el az önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek és intézmények felújítási munkálatait mintegy 480 millió forintért. A cég azért csípte egyesek szemét, mert a vállalkozás Papcsák Ferenc polgármester korábbi választási körzetében, Baktalórántházán is dolgozott. Az önkormányzat részéről akkor a szerkesztőségünkkel azt közölték, hogy az ingatlanfelújításokra nem volt hatályos keretmegállapodás vagy szerződés, ezért kellett új közbeszerzési eljárást kiírni a munkák megkezdéséhez, és a pályázók közül a HBF Építőipari Kft. tette a legjobb ajánlatot.

A vállalkozás, amely 2011-ben még örülhetett a munka elnyerésének, a cégnyilvántartás adatai alapján jelenleg gondokkal küszködik, május 3-ától csődeljárás alatt áll. A kft. vezetői, hogy mentsék, ami menthető, a felvételen elhangzottak szerint mindent megtettek, így többek között a munkát adó vagyonkezelőt és annak tulajdonosát, az önkormányzat vezetőit is megkeresték, és így jutottak el a felvételen szereplő Ferdinandy István alpolgármesterhez is.

Ferdinandy István középen

Hogy ettől a lépéstől mit várhattak, az nem világos, mivel az alpolgármesterről megjelent korábban, hogy nincs túl jó viszonyban felettesével (a hangfelvételen egy “legendásan jóban vagyunk” kiszólás utal erre). Az ügy még márciusra nyúlik vissza, akkor – ahogyan a hvg.hu is beszámolt róla – Papcsák Ferenc a képviselők előzetes értesítése nélkül megvonta helyettese hivatali jogköreit. Ferdinandy az egyike volt annak a hat Fidesz–KDNP-s képviselőnek, aki ellenszegült a polgármester akaratának, és nem támogatta a BVSC és a hozzátartozó Szőnyi úti sporttelep átvételének tervét.

A visszafogott polgármester

A felvétel szerint a találkozón – a hanganyag alapján – a HBF vezetőjének rokona, aztán a beszélgetés közepén maga a cégvezető is arról beszél, hogy a munka elnyeréséért húsz százalékot kellett letenniük a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. akkori vezetőjének, Mazsu Gergelynek. „És tudod Mazsu volt a behajtó – tehát oda kellett hordani a lóvét, de megmondom őszintén, becsületszavamra, nem hazudok – 100 millió forint lett elhordva. Úgy zsebbe” – hallatszik a felvételen. Az elvégzett munkákat azonban a férfi szerint az önkormányzat nem teljesen fizette ki, emiatt került bajba a HBF, és a cég tulajdonosainak ingatlanjai, autói hamarosan oda lehetnek – sorolta a vállalkozó. Amennyiben az önkormányzat mégis átutalná az elmaradt 45-50 millió forintot, akkor „még tudnának egyezkedni”.

Ezt a vállalkozó – mint állította – elmondta a polgármesternek is, aki azt felelte, hogy semmit sem tud a sarcról. „Húsz százalék? De g..i ez a Mazsu!” – idézte a férfi a Papcsák Ferenc által közölteket. A vállalkozó úgy vélte, Papcsák nélkül „ezt nem merte volna megcsinálni a Mazsu”. A vállalkozó szerint azért nem berzenkedtek a sarc ellen, mert azt gondolták, hogy a pártkasszába kell az összegnek bekerülnie. „De ezek lenyúlták simán, ezek nem adtak oda senkinek semmit” – jegyezte meg.

Egy gerinces seftes

„Mazsu… hát nem csak ő egyébként, szerintem a másik is hazudik” – mondta a polgármesterre utalva a vállalkozó –, „mert azt mondja, hogy ő nem tudott róla, meg ez van, én ezt nem hiszem el. Nem tudom elképzelni, hogy egy Mazsu egyedül csibészkedett itt anélkül, hogy a Papcsák ne tudott volna róla.” A későbbiekben pedig erre visszatérve arról beszél a férfi, hogy „Papcsák azt mondja, hogy ó, hát ő nem is tudta, hogy 20 százalékot kell letenni… ráfogta a Mazsura. A Mazsu meg mondja, hogy neki megvan minden felvétel, e-mail, mert most megy a rendőrség is, csak hát ugye félek tőle, hogy ez el lesz kefélve, hogy nem lesz ebből semmi. De bár lenne, mert… az a véleményem: hogyha valakivel seftelek, akkor legyek gerinces.”

Ferdinandy István ezután arról érdeklődött, hogy miután a cégnek nehézségei akadtak, megkeresték-e Mazsu Gergelyt. A vállalkozó válaszában azt állította, hogy amikor a Zuglói Vagyonkezelő vezetőjével, annak tavaly augusztusi távozása előtt beszéltek, Mazsu arra hivatkozott, hogy a pénzt „Papcsák nyúlta le”. Most pedig egymásra mutogatnak – tette hozzá. Pedig, ha a vagyonkezelő a 45-50 millió forintos tartozását megadná a HBF-nek, akkor a cég nem menne tönkre, és az alvállalkozókat is kifizethetnék – jelezte a vállalkozó, miért is lenne fontos, hogy a vagyonkezelő fizessen. A vagyonkezelőnél azonban likviditási gondokra hivatkozva nem fizettek.

A hvg.hu információi szerint azok a cégek sem jutottak pénzükhöz, akik a 7-Mester Kft. alvállalkozóiként végeztek el óvoda- és bölcsődefelújításokat. Az elmaradt fizetség miatt – úgy tudjuk – hat alvállalkozó kérte a cégbíróságtól a végelszámolás alatt lévő 7-Mester felszámolását. Az önkormányzat honlapján található képviselő-testületi határozatok szerint a likviditási gondok orvoslására idén év elején a “kiemelt beruházások elkülönített betét”-számláról 417 millió forintot vezettek át a “költségvetési elszámolási” számlára.

Hogy a vagyonkezelőnél problémák adódtak, mutathatja az is, hogy számvitel rendjének megsértése, hűtlen kezelés és hanyag kezelés miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett tavaly szeptemberben Papcsák Ferenc és Várnai László XIV. kerületi LMP-s önkormányzati képviselő is. A Fővárosi Főügyészség az eljárással kapcsolatban azt közölte a hvg.hu-val, hogy a XVI. kerületi kapitányság folytatja a nyomozást, és gyanúsítottként még senkit nem hallgattak ki. A Budapesti Rendőr-főkapitányság annyit közölt szerkesztőségünkkel, hogy zajlik a nyomozás.

Papcsák Ferenc szerint minden rendben
„A Zuglói Önkormányzat példásan gazdálkodik, és minden megrendelt munkát, a fizetőképességét figyelembe véve, a szerződésekben szereplő határidőket betartva kifizet, a HBF Építőipari Kft.-vel is ez történt” – közölte a hvg.hu megkeresésére Papcsák Ferenc. A válaszában különböző – cikkünk témájához nem kapcsolódó – fejlesztéseket említő polgármester nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy hol tart az a nyomozás, amelyet az ő feljelentése alapján indítottak a rendőrök a vagyonkezelőnél tapasztalt esetleges visszásságok kivizsgálására, és amely immár lassan egy éve folyik.

A zuglói polgármester válasza szerint ugyan minden rendben, de a HBF ügyvezető igazgatója, Katona Zoltán a hvg.hu-nak azt mondta, jelenleg tárgyalást folytatnak az vagyonkezelővel – hivatalos nevén a Zuglói Városgazgdálkodási Közszolgáltatási Zrt.-vel –, hogy hozzájussanak a tavaly és tavaly előtt elvégzett munkák, köztük gyorsszolgálati munkák után nekik járó 40-50 millió forintjukhoz. „Bízunk abban, hogy végül megegyezzünk, és a kft.-t még meg tudjuk menteni.” A cégvezető szerint Papcsák Ferenc talán azért nyilatkozhatta a hvg.hu-nak, hogy a kifizetések a HBF felé is rendben vannak, mert hajlanak a megállapodásra. Katona Zoltán azokra a híresztelésekre, amelyek szerint a vagyonkezelővel szerződött cégeknek vissza kellett fizetniük bizonyos összegeket, úgy reagált, nem tud ilyenekről, és nem tudja azt sem, hogy azok honnan keletkeztek, és kiknek az érdeke ezek terjesztése.

A vállalkozó a beszélgetés során ecsetelte azt is, hogy az „előző banda” tagjai (bizonyára ezzel az MSZP-kormányra utal) legalább hagyták élni egymást, mint megjegyezte, hiszen a “másik is ember, van családja, gyereke”. A férfi úgy vélte, megmételyezi a mostani kormányzás időszakát, hogy nagyon kapzsi emberek is bekerültek a rendszerbe, és a Fidesz saját embereivel is kitol. A beszélgetés során egyébként úgy vélekedett, hogy „a Papcsák úgyse lesz már itt polgármesterjelölt, az biztos, de még országgyűlési képviselő se legyen szerintem, én azt gondolom, az lenne jó”.

Amiért mégis “posztra érdemesnek” tartom ezt az esetet, az nem más, mint a kárvallott és csőd szélén álló cég vezetőjének néhány tanulságos kijelentése és főleg a magatartása. Vállalkozókám azt ugyan természetesnek veszi, hogy le köll jattolnia az önkormányzati megrendelésért cserébe, de sokallja a 20 százalékot (Kíváncsi lennék mit szólna, ha egy debreceni bizniszbe ugrott volna bele? Ott állítólag már évek óta 30 százalék a tarifa! – szendam). Ámde még erre is hajlandó volt (száz milla! … kápéban! … zsebbe! – gigaméretű “Nokiás doboz“), mert ő azt hitte, hogy az a pártkasszába folyik be. Csakhogy kiderült, hogy “ezek a gecik” azt az utolsó fillérig lenyúlták, ráadásul még 40-45 millióval adósaik is maradtak a vállalatnak, ami miatt most elúszni látszik az egész cég! … Hát micsoda dolog az, hogy A Párt már a saját nertársaival is kitol, s hogyan engedheti meg azt a Nagyságos Fejedelem (Nulladik Viktor), hogy ilyen Papcsák-féle, meg Mazsu-féle, “nagyon kapzsi emberek is” bekerüljenek A Rendszerbe?! Mert ottan ugyi csak az olyan, hozzá hasonló, “becsületes” nertársaknak lenne helyük, akik a seftelésben is “gerincesek”. Bezzeg a Régi Szép Időkben, azaz az “előző banda” idején legalább hagyták élni a zembereket, szemük előtt tartva, hogy “a másik is ember, van családja, gyereke”.

Hát bizony-bizony: Sic transit gloria Pártkassza-tömők! Nem Katona Zoltán vállalkozó az első olyan cégtulajdonos, akit a Maffia – miután “kihozta belőle a maximumot” –  eldob, mint egy kinyomott fogkrémes tubust. Ehhöz hasonló eseteknek voltunk már tanúi akkor, amikor Orbán karvaly simán kivájta Demján holló szemét, avagy amikor Lázár sakál ráuszúlhatott Csányi keselyűre. Ugyanerre a sorsra jutott mintegy 3 millió, Manyup-tag honfitársunk, negyedmilliónyi rokkant és korkedvezményes nyögdíjas, jó 180 ezernyi pedagógus, s úgy en bloc négymillió, nyomorba, avagy annak szélére taszajtott polgártársunk is, akik kénytelenek voltak megenni az Orbán-szendvicset (két Ígéret között egy nagy Pacipénisz). … Ez persze nem zavarta Vállalkozókámat, mert nem ő volt a károsult. Ámde most, hogy ő került a “cső végére”, azon nyomban az Igazság után kezd kiáltozni. Ezt azonban nem ám a Köznyílvánosságnál (a HVG-nek simán letagadta az egészet!), nem is a Bűnüldözésnél (széllel szemben pisálni?!), hanem a Maffia helyi, erősebb kutyája által alaposan megharapott, ugyancsak helyi blökijénél keresi, mert hátha ő “gerincesebb” a seftelésben, s hátha össze tud hozni vele egy olyan (újabb!) mutyit, amellyel hozzá juthat ahhoz a pénzhez, melyet egy már korábban, a közkassza rovására tető alá hozott és “böcsülettel” le is jattolt csencselés után a zsebében érzett.

Hát erről vagyon itten nagyba’ szó, kedves Köztársaim … és egyéb, emberszabású honfitársaim! Zugló (de az összes fővárosi kerület és az ország valamennyi települése is!) csupán egy Csepp, de benne van az egész NER-tenger: a mutyilében úszkáló ragadozók és zsákmányállatok (szerepek időnként felcserélve!), az amoralitás bűzlő iszapjában csúszó-mászó férgek és ázalékállatkák!

Ideje lenne már lecsapolni ezt az egészet!

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!


A gróf “fordulatszáma”

A szakszervezeteknek elvileg az lenne a dolguk, hogy az adott szakma munkavállalóinak érdekeit védjék a munkaadóval (mondjuk az állammal) szemben. Hasonló a helyzet a politikai pártokkal is, tőlük azt várnánk, hogy választóik különböző csoportjainak parciális érdekeit egyeztetve olyan programokat alkossanak meg (adott esetben pedig vitelezzenek ki), melyek közép- és hosszú távon az egész társadalom számára élhető országot eredményeznek. Miközben mi, “Balosok“(? … Köztársaság pártiak?) ezerrel szidjuk a “Demokratikus Ellenzéket” azért, mert e cél érdekében nyilvánvalóan(?) képtelennek mutatkozik az Összefogásra, észre sem vesszük, mit művelnek a “szakszervezetek”. … Persze, ami nincs, azt baromi nehéz észre venni!

Bő három esztendeje szemlélem elképedve, hogy miket hagy magával műveltetni a magyar társadalom az (igenis!) demokratikus úton a nyakába telepedett Bitangkormány által. “Minden országnak olyan a királya, amit megérdemel.“, illetve “Birka népnek bűzlő akol a hazája.” – szoktuk volt sommásan véleményezni ezt az egészet mi, azon emberek, akik még többé-kevésbé képesek vagyunk az önálló véleményalkotásra, s nem tartozunk azon honfitársaink elképesztően népes táborába, kiknek fejében fuldoklik az az Egyetlen Bit a “közszolgálati” és egyéb hírcsatornák által naponta hektó szám beléje borított narancsszínű sötétségben. Osztán persze általában mi is észbe szoktunk kapni, rájövünk, hogy a Jelenség általunk gyártott magyarázata legalább annyira “egybites”, mint az orbanista (pláne a vonaista!) propaganda, s akkor “csípőre tett klaviatúrával”, némi ál/féltudományos okoskodással olyanokról kezdünk értekezni, hogy “Hja, kérem szépen! A társadalmi öntudat, a szolidaritás, azaz a polgárosodottság történelmi korokba visszavezethető teljes hiánya … a diktatúrára elfogadására való hajlam … az ebből következő tekintély- és vezérelvűség … az Ellenzék térfelén játszó politikusok karizmamentessége … a Szervező Erő nem léte…” … és a többi. (Mea culpa! Gyakran teszem ezt én is!)

Ezek az érvelések tulajdonképpen még el is fogadhatóak, hiszen nehezen megcáfolható tapasztalatokon, tehát Tényeken alapszanak. Nem lehet tagadni például azt, hogy az elmúlt bő két évtized alatt a társadalom szinte valamennyi “intézménye” kiüresedett, nonfunkcionálissá (hogy ne mondjam: kontraproduktívvá) vált. (Az “Alaptörvény” nevet vIselő jogi fércmű, a “Tákolmány” e folyamat betetőzéseként, immáron az Államról ismeri be nem csak a működésképtelenség, de az erre való törekvés teljes hiányának tényét is sőt, azt egyenesen legalizálja is, mint mindenki által kötelezően elfogadandó, abszolút normális állapotot.) Minálunk ugyan léteznek (papíron), de egyszerűen nem működnek azok a nem kormányzati (“NGO“), azaz “civil” szervezetek, melyeknek elvileg ütközőzónaként, pufferként köllene szolgálniuk az állam és a társadalom között (Tisztelet a rendkívül ritka kivételeknek!).

E díszes társaságból (a poszt témáját illetően) leginkább a szakszervezetek emelkednek ki, közülük pedig az oktatási szférában tevékenykedő “érdekképviseletekre” szeretném irányítani a reflektorfényt. Teszem mindezt azért, mert ippeg ma kerül majd egyfajta “pont”-ként, a köz(és felső)oktatás teljes lerohasztásáról szóló, bő másfél esztendeje kezdett “mondat” végére az a paragrafus, mely nem csak hogy kimondja: a Gazemberek Testülete (leánykori nevén: “A Magyar Köztársaság Országgyűlése“)  által 2011. decemberében megszavazott Köznevelési Törvényben foglalt “Pedagógus Életpályamodelltulajdonképpen a tanárok kormányzati átverése volt, de azt még legalizálja is, azaz a törvényesség szintjére emeli! … De miről is van szó?

Ez a bizonyos “életpályamodell” a soha-sehol-nem-dolgozott MiniElnök, valamint annak hasonszőrű Vazallusai, a maffiaérdeket és az obskúrus, középkori klerikalizmust kiszolgálni igyekvő Mamelukjai szerint …

… arra szolgál, hogy “rendet teremtsen” a pedagógusok foglalkoztatásán belül, szigorú szabályaival megakadályozza az eladdig tapasztalható “lógásokat”, elejét vegye az ilyen-olyan címeken felvett, de “meg nem szolgált” keresetkiegészítéseknek. Ezért osztán az addigi 22-ről 26 órára növelik a hetente kötelezően megtartandó órák számát, az intézmény falain belül eltöltendő munkaidőt pedig 32-re. Ezen nyolc órában a pedagógus köteles minden olyan munkát elvégezni, melyre a Pártállam által “Hárauzsika” aláírással kinevezett igazgatója utasítja, legyen az akármi is (pl.: helyettesítés). A “törvényes” heti 40 órából fennmaradó nyolcat pedig nagylelkűen a tanerő “saját belátására” bízzák, tegyen vele amit akar (pl.: javíthatja otthon a dolgozatokat, avagy felkészülhet … a soron következő törvénymódosításra)! Mindezekért cserébe 2013. szeptember 1-től jelentős fizetésemelésben részesül, így például egy húsz esztendeje szolgáló, kétdiplomás tanár havi bruttó bére közel 360 ezer forintra, azaz a korábbi nettó fizetése másfélszeresére emelkedik.

Sajna “menet közben” kiderült, hogy eme fideszkádéenpés habostorta kellős közepin ott trónol néhány alaposan nagy méretű és nagyon bűzlő bullshit is. Például az, hogy minden iskola elveszíti az önállóságát, el lehet felejteni a “keret-tanterv” adta pedagógusi autonómiát, még azt is a poroszosan klerikális állam írja elő, hogy mikor mehet a tanár vécére, a pedagógusok elvesztik szinte valamennyi (szakmai) pótlékukat, az iskola igazgatója pedig tulajdonképpen csak egy üzenetrögzítő, lévén a munkáltatói jogaitól kezdve egészen a budipapír-beszerzési ív aláírásáig, minden az Kedves Vezető által kinevezett Hitehagyott Páter által felügyelt Klebelsberg Intézményfenntartró Központ (“Klik“), azon keresztül pedig annak megyei/városi kirendeltségei kezébe kerül! De ez is úgy, hogy az igazgató kérelmez a városi/megyeitől, az a Klik-től, az az államtitkártól (Rauzsika), az a Pátertől, az meg … TŐLE!

Ki is tört hát a Nagy Tiltakozás. Az eladdig különböző pártokhoz “bedrótozottnak” hitt szakszervezetek (pl.: PSZ – szocik; PDSZ – Fidesz) rögtön sztrájkbizottságot is alapítottak, majd teljes fegyverzettel (tehát kivont karddal a szőnyeg alatt!) elindultak egyeztetni Az Állammal … illetve egészen pontosan nem Vele, hanem csak az Exemeszempéssel, meg az Exlelkésszel. El is érték vele azt, hogy az eladdig “baloldalinak” tudott PSZ vezetője, Gallóné nemzetes asszony (nertársnő?) …

… simán befeküdt Balograuzsikának, míg a “jobberfideszesnek” ismert PDSZ meg felmutatta középső ujját, s nullagaranciás álmegegyezésnek nevezve az egészet, kivonult a testületből – tovább folytatva a sztrájk szervezését … amiből persze nem lett semmi! Hogy az állítólag “szoci” Gallóné miért, az állítólag “fideszes” Mendrey László …

… pedig miért nem “feküdt be”, azt egészen pontosan ma sem tudni. “Péeszné” valószínűleg azért lett megvásárolva/megvezetve, mert az általa elnökölt szakszervezet “tömöríti” magába a legtöbb pedagógust, míg a PDSZ ebből a szempontból csupán “pincsi” a “pittbullok” kutyafuttatójában. Így osztán az orbanizmus “antik elve” alapján (“Divide et impera!“) az előbb tűnt a megfelelő választásnak (pitiztetés), s ismerjük be, nem is tévedtek! Amikor Elkurcsy Gazdasági Géniusz (még miniszterként) már februárban bejelentette, hogy pacipénisz és pacsirta fütty lesz itten, de nem tanári béremelés, Péeszné nem csak képes volt lecsitítani a “kicsinyt” felhorgadt tagságát, de még újra is választtatta magát! … Pedig akkor már mindenki (akinek csak kicsiny agya is volt) tudhatta: a gerinces Mendrey útját kellett volna követni (konfrontáció) és nem a flexibilis Gallónéét … aki ugyan pontosan tudja, hogy ez az egész rendszer nem csak hazug, igazságtalan de még működésképtelen is, ámde mindezek ellenére hűen kitart azon Megállapodás mellett, melyet – immáron nyilvánvalóan – a hatalomnak soha esze ágában sem állt betartania! … Mert akkor talán, de tényleg csak talán, ezt a disznóságot minimum a jövő évi választások utánig meg nem engedték volna maguknak. … De megengedhették, mert a “seregbontó” PSZ elnöke erre tulajdonképpen rábólintott, megalkuvását pedig az elnökválasztó Küldöttgyűlés tagjai még meg is erősítették.

No, akkor most mi lesz? A Küldöttek kihajítják a megvezetett(?) Gallónét? Esetleg az átvert és jogcsorbított tagság rúgja picsán a megvezetett Elnököt mamelukok módjára újraválasztó Küldötteket és végre bele fog abba az általános sztrájkba, melyet bő esztendeje már folytatnia köllene? Avagy minden marad a régiben és a Kisnaccsád nertársnő folytatja tovább az “egyeztetéseket” (“poszt tőzeg!” – © Hofi Géza) az oktatási “szakminisztériummal” annak ellenére, hogy itten már mindenki tudja, a mai magyar(?) kormány(?) tulajdonképpen így néz ki:

*

A napokban megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet, hogy szerintük ki is volt az a Klebelsberg Kunó, akiről ezt a semmirevaló Intézménykezelgető Izékét elnevezték? Kilencből mindössze egyetlen helyes választ kaptam. Nyolcan úgy emlékeztek rá, mint “valami horthysta grófra“, míg az egyetlen, ma 74 esztendős, gimnáziumi történelem tanárnőm szerint:

A gróf volt az a kilenc esztendeig hivatalban lévő kultuszminiszter, aki a Trianon utáni teljes állami-gazdasági összeomlás ellenére rá tudta venni a Bethlen-kormányt arra, hogy a költségvetés 9-10 százalékát fordítsa az ország oktatásra. Több, mint négyezer tantermet és kétezer tanítói lakást adatott át, a pedagógusokat alacsony óraszám mellett magas fizetéssel honorálta, az iskolákat kitűnően felszerelte (könyvtár, laborok), tovább fejlesztette a nyolcosztályos középiskolákat, minden nehézség ellenére jelentősen bővítette az I. Világháború alatt alapított debreceni egyetemet, a bukás után pedig két újabbat is létre hozott: Szegeden és Pécsett! Ő volt az, aki törvénnyel biztosította a Magyar Tudományos Akadémia éves állami támogatását is, függetlenítve ezáltal azt a mindenkori kormányoktól! … Satnya utódai, ócska kis epigonjai ma itt tenyésznek az Ő székében is!

Bözsi néninek – mint általában mindig – most is igaza volt! A gróf ma “ezerrel” foroghat a sírjában!

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!


Ingyencirkusz és pirománia

Bevallom őszintén, hogy amikor közzé tettem a “Székelyzászlós Szappanoperá“-val kapcsolatos posztomat, meg volt bennem az a sejtelem, hogy ezzel az üggyel lesz még dolgom. S lőn!

A nemzetközi helyzet fokozódik! – jelenthetné ki a moder Virág nertárs, hozzá téve, hogy: “Azér’, mer’ mi fokozzuk, s már játszótársunk is van hozzá!“. Hogy mi is ez a helyzet, azt az említett posztomban már ölég jól leírtam, de mivel “Ismétlés a Tudás ‘joides’ anyukája“, hát röviden felvázolnám eme, egyesek által monumentási csatajelenetnek szánt, de csak kerényis mázolmánnyá fajult, elborzasztó freskót (frissítve!).

Néhány hónappal(?) ezelőtt az egyik hivatásosan amatőr “magyarságkutató” addig kurkászott – no nem a levéltárakban, hanem –  a saját, kissé unorthodoxan működő, tehát megzizzent agytekervényeiben (melyek, mint tudjuk: a Siriusról jövet kilencszer csavarodnak – pláne megfelelő gyógyszerezés és szakorvosi felügyelet hiányában), amíg sikerült “felfedeznie” azt a bizonyos “Székelyzászlót“, amelyet osztán rögtön fel is kapott a csekély létszámú, de annál aktívabb “Hivatásosanamatőr Hagyományőrzők Feketegyörgyös Társulata“. Az “Ősi Szimbólum” hitelességére kisebb árnyékot vet, hogy a HHFT tagjai, a hagyomány berögzülésére rendelkezésre álló idő rövidsége miatt még nem tudtak konszenzusra jutni eme zászló színeit illetően (zöld-kék?, világoskék-arany?, sötétkék-fehér?). Aki nem hiszi, nézze meg, mit lengetett a fideszes polgármester a budapesti erkélyen …

… és mit tetetett ki Kövér nertárs az Országgyűlés épületére! (előtérben elmosódott WA(ffen)SS Albert-rajongó!) …

… Ámde itten most az a lényeg, hogy valaki Odakint ezt a “Legújabb Ősit” rögtön ki is tűzette egy helyi közintézményre, mellyel sikerült elkövetnie az ottan hatályos törvények egynémelyikének szándékos megsértését. Amit osztán a szintén helyi érdekeltségű, mélyromán prefektus nem is hagyott szó nélkül, s hepciáskodni meg pereskedni kezdett. A bukaresti kormány egy ideig hagyta, hogy fusson pár kört ez az általa oda kinevezett pasmag, osztán hogy már kínossá vált a vergődése, utilaput kötött a talpára, az utódja pedig kijelentette, hogy nekije aztán teljesen mindegy, hogy egy romániai nemzeti kisebbség milyen szimbólumokat használ, de tartsa be a szabályokat.

Ha két teljesen normális, európai országról lenne szó, akkor akár ennyiben is maradhatott volna a dolog. Odakint rálegyintenek az egészre, s tudomásul veszik, hogy bizonyos etnikai szervezetek mostantól újabb, speciális igényekkel fognak jelentkezni a romániai textiliparnál (növekszik az adóbevétel!). Idehaza meg a vállunkat von(a)gatva megállapíthattuk volna, hogy a történelmi tényekkel alapost hadilábon álló HHFT tagjai mostantól fogva nem csak egy, az 1920-as években összebarkácsolt (“történelmi”)műdalt (“Székely himnusz“) fognak alkalmanként bús képpel belebőgni az ájerba (némi vesszentrianonos pálinka elfogyasztása után emigyen: “Maroknyi métely sziklik mint a porla…“), hanem közben még lengetnek is valamit … a kezükben (is) … nem csak a butelkát! … Nem röhög!

No, de a politikai pirománok nem viselhették, hogy húnyni kezd már a zsarátnok! Rálöttyintettek rögtön némi hatvanfokost azzal, hogy a Zsóti (nem Az, hanem a Másik!) kikajabálta a világba, hogy a román kormány fejezze be a provokálást, a Viktor meg lenemeurópaizta a druszáját. Ezt meg a Victor nem hagyta (pont a Viktortól? – teljes joggal!) szó nélkül, s mindkettejüket elküldte a Búsba (nem a Balázs!): az előbbit azzal, hogy ne szemtelenkedjen, az utóbbit, meg hogy seperjen a saját portája előtt. … Még talán itt is be lehetett volna rekeszteni a szappanopera további sugárzását, hiszen a hantavírusos Martonyit végre telefonálni engedték, Viktor meg Traiannal “Brukselles”-ben egymás hátát lapogatva állapították meg, hogy mindkét országban vannak forrófejűek, s csakis a mérséklet vezethet eredményre. …

Nyugvópont? Dehogyis! Mert a  már ki tudja mióta begombázott Kövér nertárs még nem rángatta le erről a maga rókabőrét. …

… A meglehetősen sajátosan (napirendi pontok nuku!, előkészített és kiadott zárónyilatkozat nuku!, nyílvános ülés és sajtótájékoztató nuku!) péntekre összehívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) alkalmából Bajuszkirály a Gárdistáival csak kitűzette a székelyzászlót a Parlament épületére azért, hogy még ő is kerozint hugyozhasson a tűzre, nem törődve vele, hogy ezzel kiket is éget meg valójában.

Persze a románokat sem kellett tovább bíztatni! Rögtön rájöttek, hogy Budapest játszadozik, mert el akarja terelni a figyelmet a lerohasztott gazdaságról, a baromian magas inflációról és munkanélküliségről, a mind általánosabbá váló nyomorról, az átírandó Tákolmányról meg a diáktüntetésekről. S mivel nekik is van Kétharmaduk, meg hasonló gondjaik, hát belementek a Budapest által felkínált magyarkártyás partiba, s most már a nagy kontra-rekontra bemondások során a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, meg a bukaresti magyar nagykövet (szegény Füzes Oszi, maradtál volna újságíró a Népszabadságnál!) hazazavarásával fedáksáriznak. (Ha lenne egy “über-fedáksári“, akkor most Kövér, vagy Zsóti /mindkettő, de főleg AZ!/ hadat is üzenne! Ez tuti!)

Kinek jó ez?” – kérdezi Gál Mária a nepszava.hu oldalán ma megjelent jegyzetében. “Kinek segít ez a piromániások által rendezett ingyencirkusz?” – kérdezem vele együtt én is. Magyarországnak? Ugyan! Aki ismeri a történelmet tudja, hogy amióta önálló román állam létezik, mindíg ügyesebb volt a diplomáciája, mint a miénk (lásd pl.: mindkét világháború lezárását!), tehát a felforralt szar bizonyos, hogy a mi fejünkre fog kozmálni. Az erdélyi magyaroknak? Ugyan! Hiszen egész Romániában 6,6, Erdélyben pedig mindössze 20%-ot tesznek ki a teljes népességből, így ha Budapest (Bukaresttel együttműködve) feltüzeli a többségi románokat, semmi esélyük elérni a mégoly’ szerényen megfogalmazott céljaikat is – a majoritáson belüli szövetségesek híján?! Erre hívta fel a figyelmet ama bizonyos KMKF-találkozón a nagymagyarkodó honi kormány cinikusan kiszámított hülyeségei okán Romániában légüres térbe került RMDSZ elnöke, a szegény Kelemen Hunor is, amikor közleményében kijelentette:

“A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk”

Ez legfeljebb csak a székelyzászló-matrica-bizniszen magukat hülyére kereső “vállalkozóknak” jó, meg az olyan, magukat Erdélyben szénné égető fideszbérenc “politikusoknak”, mint a mongolkás Szász Jenci, aki “külhoniként” manapság Budapesten költi (önmagára, meg a sleppjére) a magyar adófizetők milliárdjait egy nemzetstratégiai sóhivatal élén. De meg ne feledkezzünk a pénzért pártszolgálatot vállalt Puncipüspökről sem, aki mostanság ugyan még az Európai Parlamentben bassza az Eget, meg a titkárnőjét … tölti dolgos mindennapjait, de jövőre kitelik a becsület(?) … mandátum, s akkor majd a Gondoskodó Orbánállamnak (ha lesz még, mert mi meg leszünk olyan hülyék?!) neki is ki köll találnia valami íróasztalt, az azon gerincre vágható “hivatásos” asszisztensnővel, Audi-kulccsal és pár milliárddal … persze Tákolmányba rögzítve!

Ha a mindkétoldali politikusok, meg az általuk feltüzelt (sajnos nem “úgy”!) nacionalisták megkergültek, már csak a Teremtőben bízhatunk! Imádkozzunk Hozzá, hogy “Ne hagyd megveszni Erdélyt Istenem!“! S bár Viktor már ráuszította a maga “szurkolóit”, a 2006-os “Forradalmárokat” a GYEREKEINKRE(!!!) – mi meg ezt tétlenül nézzük???!!! -, mert azok úgy vélik, hogy az államnak Stadionok helyett Stúdiumokat köllene finanszíroznia, de reménykedjünk benne, hogy Victor nem fog hasonlóan reagálni, s a hírhedt Iliescu-féle Bányászjárás-recept szerint elintézni a fideszileg és helyi fidesznyikek által gerjesztett székelyzászló-problémára.

Szegény Sütő András, ha még élne most rámutatna arra a bizonyos kivert szemére! …

Neki valóban elvették félszeme világát és nem a törvényes rend őrei, az állítólagos gumilövedékek/gázgránátok, hanem a feltüzelt nacionalista idiotizmus kézközeli eszközei! Kár, hogy ebből se’ tanult senki! Se ott, de főleg ITT sem!

… és ezt …

szendamondja!