“Áfá”-ból “Trianon”

Hogy mi az ördög köze van az Általános Forgalmi Adónak (“ÁFA“) a Trianoni Békeszerződéshez? Jó kérdés, de vagyon rá válasz! Érdemes kapaszkodni, mert lészen itt egy-két kisebb “kanyar” is.

Aszonta L. Simon László költő, ex-államtitkár, “cigánymeggyes” rabfoglalkoztató kertész és mindenható, kultúrális főlótuszkaktusz, hogy Trianon vérző seb a nemzet lelkén, olyan, feldolgozatlan trauma, melyet csakis úgy lehet meghaladni, ha őszintén feltárjuk a Múltat, s azzal bátran szembe is nézünk. … Eddig egyetértek, s mint a történelemtudomány amatőr szerelmese, erről pofázok már évtizedek óta, többek között a “Nyomják Krahácsot!“-típusú, mélymagyar busongóknak is … mindenféle kézzel fogható eredmény nélkül. Azért nem jutok velük soha dűlőre, mert az egyetértési “mínium”, amit ilyenkor közösen sikerül elérnünk, kimerül abban, hogy a Győztesek által a békeszerződés formájában reánk erőltetett területfelosztás valóban igazságtalan volt. De hogy hogyan és miként jutottunk el odáig, … na itten már rögtön megszakad az egyeztetés folyamata.

Mert olyanokat nem lehet mondani ezen “turbómagyaroknak”, hogy az Első Világháború elvesztése szinte törvényszerű volt, lévén a korabeli “Kerjobbkonz” társaság egy rosszul felszerelt, részben elavult fegyverzettel rendelkező hadsereggel menetelt a csatába; hogy az “Úri Osztályhoz” tartozó hivatásos tisztek annyit értettek a (korabeli) modern hadvezetéshez, mint tyúk az ábécéhez, úgy irányítgatták a csapatokat, hogy a frontvonalra még csak ki sem dugták az orrukat, s úgy bántak a tartalékosokkal és a sorállományúakkal, mint a kapcarongyokkal és az (egyébként állandó “hiánycikknek” számító) ágyútöltelékekkel. Azt sem, hogy a hadsereg demoralizálódásához és széteséséhez éppen ezen tiszturaknak volt a legtöbb közük és nem a “ballibeknek” (kommunisták, szocdemek, károlyisták), azaz egyetlen szó nem igaz a “Hátbaszúrási Elmélet“-ből. Arra sem lehet ráirányítani ezen Jóemberek figyelmét, hogy ez az óriási területveszteség talán nem következett volna be, ha az “Ezeréves Állam” nemzetiségiei nem kívánkoztak volna ki olyannyira a Királyság kötelékéből és ez egyáltalán nem annak következménye, hogy őket erre “külföldi hatalmak ágensei” úgymond “feltüzelték”, hanem annak a velejéig ostoba, a magyar szupremáciát hírdető, nemzetiségi politikának, amelyet a Trianont megelőző évtizedekben szakmányban folytattak például a manapság felmagasztosult Tisza grófok.

De térjünk csak vissza L. Simonra, aki most nem verset, hanem közpénz óhajtana költeni egy újonnan gründolandó “Trianon Múzeum“-ra! Mert szerinte ez a nagy, össznemzeti “szembenézés” csakis ezen módon érhető el. S mivel a cél “szent”, az óhaj meg “nemes”, igazán megéri erre áldozni a költségvetés mindössze 2 milliárdját, ami valóban bagatell összeg a stadionokra fordítottakhoz képest, s szinte észre sem vehető a Simicska(Orbán)-cégeknek kiutalt, közbe’szerzési tíz-száz milliárdok mellett.

Nem is lenne nekem ezzel a világon semmi bajom, ha ebből a neofita Kerjobbkonz társaságból ki tudnám nézni a valóban őszinte és tudományos igényt. Ha képes lennék feledni a tapasztalataimat és el tudnám nekik hinni, hogy ez az új, állami intézmény nem csupán a mélymagyarok újabb, történelemhamisító (sőt, történelemhazudó!) kultusz- és rettenethelye, illetve a tehetségtelen, valójában semmihez nem értő és semmirevaló pártkáderek, csilivili állami fizetéssel járó temetője lesz. De erre már sajnos nincs bennem ölégséges jóindulati kapacitás, mert – bő másfél milliónyi “polgártásam”-tól eltérően – én tisztában vagyok azzal, hogy kikkel vagyunk mi itt körülvéve.

Ámde ismét csak kanyarodjunk vissza Elsimonra! A manus, eme módosító javaslatában megjelölte a gründolandó állami intézmény finanszírozási forrását is. Nem másban, mint a NER-állam jövőre növekvő áfa-bevételében, amely a Vargalázatos-féle büdzsé-tervezet szerint 2014-ben 1,6 százalékos bővülést fog mutatni. Elsimon, lévén ő “kultúrális szakember” ezt simán el is hiszi, s így hozomra mánis kőtene egy kis pénzmagot a még be sem folyt lovettából. … Rabfoglalkoztató kertész-költőként bizonyára még sosem hallott a “medve” bundájáról, meg az arra való előre ivásról.

Mások azonban már igen! Így például a csupa fidesznyikből álló Állami Számvevőszék, az Orbánnak alázatosan talpat(?) nyaló Költségvetési Tanács sőt, még a világ egyik legostobább … izé … legzseniálisabb, “unorthodox közgazdásza” által “irányított” Magyar Nemzeti Bank is. Mindhárom szervezet ugyanis arra merészelt vetemedni, hogy a Varga-féle költségvetési törvénytervezet (remélem a karcagi Misu pezsgőt bontott, hiszen ugyan eleddig már kétszer is volt pénzügyminiszter, de ez az első olyan büdzsé-javaslat, ami alá ő kanyarinthatta az aláírását! … hehehe!) bevételi számításait minimum “kétséges”-nek minősítse. Hogy pontosan miért is, arra a három véleményező már nem tért ki részletesebben, de a “Policy Agenda” (“PA“) nevű elemző cég a tegnapelőtt megjelent tanulmányában már igen (a linket lásd a bekezdés elején!).

A “PA” szerint ugyanis Varga, mindössze csak a legújabb kampányfogást, azaz a “Rezsiharc“-ot, illetve annak pénzügyi következményeit volt szíves “kifelejteni” a számításaiból. Az újabb, mától érvényes, 11,1 százalékos “rezsicsökkentés” ugyanis az áfa szempontjából minimum 20 milliárdos bevételkiesést fog okozni (és akkor még nem is számoltak az így totál veszteségbe döntött szolgáltatóktól be nem folyt nyereségadóval!). Ráadásul a 2014-es, 1,6 százalékra kalkulált áfa-többlet nem a valós, idei tényekhez viszonyított, hanem a tavalyi, elkurcsyánus képzelgésekhez, annak a 2013-as Költségvetés Törvénynek eredeti számaihoz, melyeket az idén már hétszer(!) köllöt módosítani! Márpedig az idén szeptemberig (többek közt a “rezsicsökkentésnek” hála) már jelentősen kevesebb általános forgalmi adó folyt be a közkasszába, s ha erre rárakódik még a mai naptól fogva az újabb, kizárólag kampánycélokat (és a nagyfogyasztó gazdagok érdekeit) szolgáló újabb, erőszakos hatósági ármérséklés, akkor jövőre az áfá-ból nem hogy 1,6 százalékos többletbevétel, hanem 11 százalékos csökkenés lesz az eredmény!

No de kit érdekel ez? Ha a “szakminisztert“, illetve a Nagyfőnököt nem foglalkoztatja a dolog, akkor miért kéne egy “kultúrális szakpolitikusnak” ilyen bagatell ostobaságokkal törődnie? Hát nem így van?

Úgyhogy növekvő áfa-bevétel ugyan nem lesz, de hogy újabb hülyemúzeum, az persze igen, abban olyan biztos vagyok, mint hogy most ezt a posztot írom. Mert így “működik” ez a velejéig abszurd Patyomkinisztán, a “Grazi Klinika” 93 ezer négyzetkilométeres Dühöngője!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Rezsi és Katasztrófa

Már többször szerettem volna írni egy tőlem megszokott, tehát csípősen karcos posztot a “Rezsicsökkentés“-ről, illetve a “Rezsiharc“-ról, de mindíg közbe jött valami és nem is éreztem magam alkalmasnak ahhoz, hogy az Átverést pontosan dokumentáljam is.

Ámde tegnap olvastam valamit, ami a lehető legpontosabban tárja fel azt, hogy Vityu kán kivel is fizetteti meg a saját választási kampányát (takarékosan, tehát velünk!):

A Fidesz vezetői nem tanulnak a múltból:

Rémisztő ötletelés a rezsicsökkentésről

A kormányzati nyilatkozatok szerint a jövő évi költségvetésben minden a rezsicsökkentésről szól, de jó lenne tudni, hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg, a számokból ugyanis nem derül ki. A választási kampány jegyében újabb rezsicsökkentési hullámmal kecsegtetnek, miközben jól tudják, hogy ebben a formában hosszabb távon az eddigi lépések sem fenntarthatóak.

Már hozzászoktunk ahhoz, hogy a permanens rezsiharc időszakát éljük, a botrányok mellett leginkább erről szól a választási kampány is. A jövő évi, egyébként nagy meglepetéseket és kirívóan irreális számokat nem tartalmazó büdzséről is azt tartotta fontosnak kiemelni az illetékes miniszter, hogy abban minden a rezsicsökkentésről szól. Ez persze nem igaz, nem is lehet az, hiszen az egész rezsiharcos csodafegyver lényege, hogy a Fidesz a költségvetést látszólag kímélve a közszolgáltató cégekkel – és közvetve a lakossággal – fizetteti meg a népszerűségnövelő kampányát.

Az eddigi erőltetett árcsökkentéssel Orbánék már elérték azt, amit most az alkotmányban is rögzíteni akarnak, azaz a nonprofit közműszolgáltatást. Túl is lőttek a célon, mert a lakossági gáz- és áramszolgáltatók masszívan veszteségessé váltak, akárcsak távfűtő és vízmű cégek. Az előbbiek működésképtelenek is lennének, ha nem kapnának százmilliárdos állami támogatást, természetesen az adófizetők pénzéből. A szemétszállítás több helyen ténylegesen ellehetetlenült, mert a mesterségesen lefaragott tarifák tönkretették a helyi cégeket, hasonló helyzet állt elő egyes kéményseprő vállalatoknál is.

Nem kell ahhoz gazdasági szakértőnek lenni, hogy tudjuk: az Orbán-kormány-féle fűnyírószerű, az érintettek tényleges költségeit és működési feltételeit teljesen figyelmen kívül hagyó árcsökkentés nem tartható fenn hosszabb távon, mert tönkreteszi a közműcégeket. Az eddigi 20 százalékos bevételkiesés jóval nagyobb, mint az ezeken a területeken szokásos nyereségráta, és belső racionalizálással nem kompenzálható, azaz törvényszerű a veszteséghalmozás. Ez előbb-utóbb működési bajokhoz vezet, amit a fogyasztók éreznek meg, elsősorban a szolgáltatás minőségében. /Lehet, hogy véletlen, de ahol e sorok írója lakik, évek óta nem volt váratlan és elhúzódó áramszünet, az utóbbi három hónapban azonban legalább négy./

Az alacsonyabb közműdíjak csak akkor tarthatók fenn, ha a fogyasztói árstruktúra összetevői jelentősen csökkenthetők, és nem a minőség rovására. Az energia-szolgáltatóknál ehhez részben a beszerzési árak, részben a hálózati költségek csökkenése szükséges, az előbbi a világpiaci tényezőktől, az utóbbi viszont az állami MVM díjszabásától függ. Ott van ezeken túl persze a teljes fogyasztói ár csaknem harmadát kitevő adótartalom, amely a legnagyobb teret adná a csökkentéshez. Különösen igaz ez a többi közműcégre, ahol az egyetlen lényeges költséglefaragás a hatékonyságnövelés lenne, de ebben nincs 20 százalékos tartalék, azaz maradna az adócsökkentés. Erről azonban a kiélezett költségvetés miatt a kormány hallani sem akar.

Ilyen körülmények között józan gazdasági szempontból teljesen irracionális újabb rezsicsökkentési lépéseket ígérni, márpedig a Fidesz-propaganda ezt teszi. Vajon milyen szolgáltatásokat és mennyire akarnak tovább sarcolni? A cél vélhetően az érintett cégek teljes ellehetetlenítése, vagy legalábbis az ezzel való fenyegetés. Erre utal, hogy Orbánék már többször kifejtették, újra állami kézbe vennék a közműcégek többségét, egy-kettőt közülük már az idén. Ez persze sok százmilliárdba kerülne, és a fedezet nem látszik a büdzsében még jövőre sem. A legjobb módszer tehát lerontani a cégek értékét, kemény veszteségbe döntve őket, hogy a tulajdonos inkább olcsón megszabaduljon tőlük.

A legnagyobb szolgáltatóknál azonban ez aligha válik be, mert a többnyire multinacionális anyavállalat túl sokat fektetett be ahhoz, hogy mindent elkótyavetyélve kivonuljon. Ezekben az ágazatokban a beruházók évtizedekben gondolkodnak, és olyan háttérrel rendelkeznek, hogy nehéz őket sarokba szorítani. Illúzió tehát azt hinni, hogy olcsón meg lehet szabadulni tőlük, lásd az E.On mostani kivásárlását, amely csaknem 300 milliárd forintunkba került, szakértők szerint kétszer annyit fizettek érte Orbánék, mint amennyit ér. Ha így akarják „kiebrudalni” a többi multicéget is, ingünk-gatyánk rá fog menni.

És vajon mit érünk el vele? Ki hiszi el az elmúlt 60 év tapasztalatai alapján, hogy az állam jobb gazda lesz, mint a magáncégek? A tények ennek pont az ellenkezőjét mutatják: az állami vállalatok kevésbé hatékonyak, ráadásul a politikai jutalomosztás és a korrupció melegágyai. Ebből aligha lesz kisebb költség és fogyasztói ár, hacsak az utóbbit nem tartják mesterségesen alacsonyan. Akkor viszont visszatér az állami dotáció rendszere, a piaci viszonyoktól való teljes elszakadás, de sajnos már láttuk, ez hová vezet. A számlát persze akkor is, most is mi fizettük és fizetjük.

A közelmúlt elrettentő példái a jelek szerint a Fideszt nem zavarják. A mindenható állam erőszakos építése és ennek révén a saját holdudvar erősítése töretlenül folyik, sőt újabb és újabb rémisztő ötletek merülnek fel. Jellemző példája ennek a hatósági húsár bevezetésének eszement gondolata: elképesztő és ijesztő, hogy ez egyáltalán felmerülhet a Fidesz vezetőinek a fejében. Úgy tűnik, ők semmit sem tanultak a múltból, és a jelen realitásai sem hatnak rájuk: a hatalmi mámor tényleg teljesen elvakítja az embert.

Lengyel L. László