Összefogást? Együttműködést!

Az Összefogást megteremteni tulajdonképpen nem nehéz olyan emberek között, kiknek “lábait” a pillanatnyi érdek “cipője” szorítja. … Kivéve Magyarországon? Az Együttműködés összegereblézése azonban ennél már sokkalta nehezebb feladat, mert ez már feltételezi, hogy egy hosszabb távú cél érdekében a résztvevőknek bizonyos ideig le köll mondaniuk egyéniségük, avagy személyes jogaik egy, vagy több szegmenséről, de tulajdonképpen nem lehetetlen. … Kivéve Magyarországon!

Ma reggel, a hosszú évek megszokása szerint, elkísértem két ifjabbik kölkömet az iskolába. Érdemes volt igyekezni, mert Orbán Viktor (Hoffmann Rózsa álnéven szerkesztett) “Köznevelési Törvény“-e értelmében, ha a gyerekek nem érnek be legkésőbb 7.25-ig, akkor “késésért” ellenőrző-elvétel és beírt figyelmeztetés a következmény. Azt, hogy a nebulóknak mi az ördögért köll már öt perccel fél nyolc előtt az iskolában tartózkodniuk ahhoz, hogy nyolctól megkezdődhessen a tanítás, azt inkább Viktorauzsikától kérdezze meg köznapi érdeklődő, de arra ne számítson, hogy okadatolt választ is kap.

Visszafelé egy olyan parkoló mellett haladtam el, melyet egy alig másfél kocsiszélességnyi szervízút köt össze a mindössze kétsávos, de nagyon forgalmas utcával. Itt arra lettem figyelmes, hogy terjedelmes kocsisor, azaz forgalmi dugó kezd tempós gyorsasággal kialakulni mindkét irányban. Ennek oka pedig az volt, hogy egy harmincas hölgy a szürke Fordjával megpróbált volna balra, nagyívben kikanyarodni az utcára, ámde ezt nem tehette, mivel a haladását egy a parkolóba szintén balra, nagyívben, az utcáról befordulni akaró fekete Mercedes megakadályozta. Az meg azért nem tudott befordulni, mert egy az utca másik irányából érkező fehér Opel jobbra, kisívben szintén ugyanoda akart bejutni, de nem tehette, mert a szürke Ford elállta előle az utat. Kialakult így a “rókafogta-csukafogta-róka” esete, amit a “Kresz” szerint az Opel-Mercedes-Ford sorrendben köllött volna megoldani, ha erre a fizikai adottságok (keskeny szervízút) lehetőséget teremtettek volna.

Az ilyen esetekre a közlekedési szabályok az úgynevezett “kölcsönös udvariasság“-ot, tehát az Együttműködést szokták javasolni, nevezetesen azt, hogy ehhöz hasonló forgalmi patthelyzeteket a törvény által biztosított elsőbbségről való lemondással oldják meg a résztvevők. Mivel majd’ három évtizede van jogosítványom, ráadásul a szocálpszichológia volt az egyik kedvenc tantárgyam, annak ellenére, hogy elvileg sietnem köllött volna haza, engedtem a “tudományos érdeklődésemnek”, megálltam és érdeklődve figyeltem az eseményeket.

Az első, körülbelül negyven másodperc a teljesen szokásos “Magyar Módszer” szerint zajlott le: a tetőmagasságnál feljebb csavart ablakokon keresztül folytatott mutogatások, ökölrázások, kivörösödött fejjel előadott, egy nemsiket számára is ajakról jól leolvasható anyázások, hülyepicsázások, bazzegolások kíséretében előadott, jogérvényesítési szándékok. A Ford egy picit előrébb, mire a Mercedes mégelőrébb, arra meg az Opel mégbeljebb, s így egyre kezelhetetlenebbé vált a helyzet. Közben pedig az utca mindkét irányából egyre nagyobb kocsisor dúzzadt fel … lehettek úgy összesen harmincan is, akik három autóstársuk kokaskodása mián rostokolásra kényszerültek.

Ez a három delikvens talán még most, jó három órával az esemény után is egymás IQ-ját “dícsérgetné”, ha a Mercedes mögött bő három méterre álló piros Daewoo, ránézésre ötvenes sofőrje meg nem unja a dolgot és ki nem száll az autójából. De kiszállt, majd odasétált a Mercedeshez, udvariasan megkocogtatta a vezetőoldali ablakot és a nálánál úgy húsz esztendővel fiatalabb autóstól megkérdezte, hogy “Mondja fiatalember! Mi lenne, ha maga hátrébb tolatna egyetlen métert, akkor a Ford ki tudna kanyarodni, az Opel meg befelé, s így a maga számára is szabaddá válna az út? … Mi meg végre mehetnénk a dolgunkra!“. A mercedeses pasas kevés ideig tanakodott, felmérte a daewoos és a közötte lévő (na nem az életkori, hanem a testméreti) különbséget, majd bólintott, visszafarolt vagy másfél méter (még így is maradt a Daewooig ugyanannyi), a Ford kikanyarodott, az Opel meg be, utána pedig ő is. A dugóhelyzet pedig meg lett oldva … egy de facto kikényszerítettkölcsönös belátás“-sal! … Azaz Együttműködéssel? … Összefogással?

Amiért ezt a teljesen hétköznapi, forgalmi helyzetet megemlítettem, az az, hogy ez eszembe juttatta azt a purparlét, amit a “Demokratikus Ellenzék” október 23.-i “közös” tüntetésére meghívott pártszónokok és a közönség egymással művelt. Ott ugyanis néhány rétor (Gyurcsány, Kuncze és Fodor) joggal vetette fel a kérdést, hogy ők és pártjaik/támogatóik miért, és egyáltalán milyen címen lettek kirekesztve az MSZP és az E-PM által előző nap aláírt választási megállapodásából? Ez a két szervezet ugyan honnan veszi magának a jogot, hogy ők döntsék el: mi számít az Ellenzéken belül “mainstream”-nek (ők) és kinek köll ebbe önnön individuumát feladva betagozódnia (többiek)? Ahogyan azt az Első Világháború orosz frontját hivatásos katonaorvosként megjárt anyai nagyapám egyik kedvenc vicce is mondta: “Őrmester: ‘Miért kell a katonának meghalnia a Császárért és a Királyért?’. Baka: ‘Igaza van az Őrmester Úrnak: miért?!’“.

Szóval miért is “jóval hitelesebb” mondjuk az a Magyar Szocialista Párt, amelynek élén egy olyan fiatalember áll, aki eleddig inkább a párton belüli helyezkedésben, mint az államférfiúi megnyilatkozásaiban tűnt ki? Amelyik párt még ma is a kebelén melengeti a puchszekeresbajaszanyikat, azokat, akik nem csak hátba szúrták a volt pártelnök-miniszterelnöküket, de a (jobber oligarchákkal is folytatott) mutyizgatásaikkal kétharmadig gerjesztették az általuk ma lekűzdendőnek tekintett Orbánpártot? És ezért miért is a gyurcsányahibás? Az a Gyurcsány, aki anno a pártfinanszírozási törvény megváltoztatásával megpróbálta kihúzni az országra rátekeredett korrupció-kobra méregfogát, de azt a “Bal” és a “Jobb” teljes szándékközösséggel, ha tetszik: mintaszerű Összefogással akadályozta meg? Az a Gyurcsány, aki a 2006-os választási kampányban, a televíziós nyílvánosság előtt mindössze 60 másodperc alatt bizonyította be Orbánról, hogy csak egy felfuvalkodott Paprikajancsi, aki annyit (se) ért az ország kormányzásához, mint tyúk az ábécéhez? (Ha valaki feledte volna, hát itt a video! Érdemes talán ismét megnézni és pláne összehasonlítani az akkori Orbán szövegét a mai tetteivel!) Hogy ezek után úgy Orbán, mint az MSZP megsemmisítendő ellenségnek tekintette a volt miniszterelnököt, azt megértem, de miért játszik ebből az (oligarcha)kottából a Bajnai-féle E-PM is? Ennek ugyan mi az értelme?

Krémer Ferenc szociológus-politológus, aki részt vett az Ellenzék október 23.-i összejövetelén, a 168ora.hu-nak adott minapi interjújában azt mondta: szomorú ugyan, hogy az Ellenzék még mindíg egymással vagyon elfoglalva, de ez nem baj, mert ugyan már nagyon szorít az idő, ám inkább most tisztázzák a maguk közötti ellentéteket az egyeztető tárgyalások újranyitásával, mint majd a kormányzati felelősség nyakukba vétele után! Javasolta továbbá, hogy az Összefogás (amit Mesterházy beszéde alatt a tömeg kórusban követelt!) tűnjön ki abban, hogy egy közös Miniszterelnök-jelöltet állítanak! Igaza van és egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lehetne ilyet találni! Nekem már régi vesszőparipám ugyan, de ismét leírnám: lehetne ő esetleg és netalántán Vitányi Iván?

Tisztességéhez, demokratikus elkötelezettségéhez, bölcsességéhez és hatalom-nemvágyásához kétség sem férhet! Ráadásul őt vajon miféle karaktergyilkos propagandával kezdhetnék ki a szokásos oligarcha-pártiak? … No, de ilyesfajta belátást, a karriervágynak az ország érdekében történő ideiglenes felfüggesztését ugye el sem várhatjuk a Feltörekvő Negyvenesektől?!

Sokszor hallom azt is, hogy a “Baloldal” egyik legnagyobb hibája, hogy nem nyújt rendszeresen megélhető közösségi élményt a szimpatizánsainak. Ellentétben a “Jobboldallal”. Lehet, hogy ezeknek az embereknek igazuk van, de a “Baloldal” szavazói abban különböznek(?) a többiektől, hogy talán képesek az önálló véleményalkotásra és nincs szükségük semmiféle nyájközösségre ahhoz, hogy tudják: hun lakik a Jóisten és ki is szarik a fejükre?! Gondolom, az ilyen kritikákat megfogalmazók mégsem arra gondoltak, hogy a demokratikus ellenzék is olyan békemeneteket szervezzen, amelynek eredeti változatában az ehhöz hasonlók vállalnak főszervezői szerepet (a roppant találó és a nevezetthez hasonlatos “meme”-ért köszönet “szarvas” kollégának!):

lehetne harrach is, de NEM!

… Ha igen, hát akkor talán nekik kéne elgondolkodniuk a saját elméleteiken, mint nekünk!

Van még idő, ha ugyan már kevés is! A mondás szerint ugyanis “A folyón akkor kell átkelni, ha odaértünk!“. … Csak nehogy a parton maradjunk, mint a kidobott halak, levegő után tátogva!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s