Új(náci) Színház

A tarlóhántott agyú Főpolgármester egyszemélyi döntése értelmében 2012. február 1.-től Dörner György náci színész és a vele közösen pályázó Csurka István drámaíró, náci pártelnök igazgathatja a budapesti “Új Színház”-at.

A budapesti Új Szinháznak immáron 13 esztendeje Márta István az igazgatója. A legutóbbi, pályázaton szerzett kinevezése 2012. január 31.-én jár le, ezért a Fővárosi Önkormányzat idén nyáron újabb tendert írt ki a poszt betöltésére. Erre Mártán kívül csupán Dörner György színész adta be jelentkezését.

A pályázók

  – Márta István:

A Népszavában, szeptember 29.-én megjelent írás szerint “alapvetően rugalmas” az éppen aktuális kormányzat politikai “színezete” szempontjából, de alapvetően “jobboldali” beállítódottságú. Ennek ellenére (és éppen ezért?) az 1994. óta szocialista-liberális Fővárosi Önkormányzat nemcsak, hogy megtűrte posztján, de 1998. óta valamennyi pályázatát elfogadva rendszeresen kinevezte az Új Színház igazgatójává.

Igazgatói tevékenysége azonban ellentmondásos. Márta azt állítja magáról, hogy egy közkedvelt, 87%-os látogatottságú, likviditási gondokkal nem küszködő színházat “csinál” már bő évtizede, melyben mind a művészek, mind a közönség biztonságban érezhetik magukat. Ugyanakkor a Népszavának nyilatkozó Koltai Tamás, a neves színházi kritikus, a “Színház” című folyóirat főszerkesztője azt állítja róla, hogy:

Jóindulattal szólva, közepes színházat csinált. Olyan volt, mint egy magyar átlagszínház. A fő baja szerintem az volt, hogy Márta színházának nem volt szellemi centruma. Bizonytalan volt a saját ízlésében, gondolkodásában, abban, hogy milyen színházat akar csinálni. Teljesen ad hoc jöttek egymás után az előadások. Esztétikai, ízlésbeli, szemléletbeli bizonytalanság miatt nem volt arculata a színháznak.

 – Dörner György

Az ő “politikai színezete” teljesen egyértelmű. A “Heti Válasz“-nak adott 2011. április 20.-án megjelent interjújában simán kijelenti, hogy:

… Magamat nemzeti radikálisként határozom meg, vagyis minél gyorsabb változtatásokat szeretnék. Sokan természetesnek veszik, hogy ezért jobbikos vagyok, de tévednek. … A szívem mélyén azonban azt szeretném, ha a MIÉP élne és virulna; s ha elég ereje lenne egy nemzeti radikális program véghezvitelére, büszkén adnám nekik a szavazatomat.

De nem csak politikai elkötelezettsége, hanem szakmai teljesítménye is egyértelmű. A már idézett Koltai Tamás (linket lásd fentebb!) a következőket mondja róla:

“…fiatalkorában remek színész volt, szinkronban most is nagyon jó. Jó pár évvel ezelőtt láttam utoljára Kecskeméten, akkor Falstaffot játszott A Windsori víg nőkben. Az olyan minősíthetetlenül gagyi, szakmaiatlan, ripacs és színvonalalatti volt, hogy akkor úgy döntöttem, többet őt nem fogom megnézni. Nemcsak szakmailag, hanem etikailag is felháborítónak tartom, hogy egy ilyen ember a színházban megjelenhet.

A színházról ÉS a politikáról együttesen vallott véleménye pedig híven lejön abból a, a szintén a “Heti Válasz“-nak adott és 2011. január 13-án megjelent nyilatkozatából, melynek apropója a Pécsi Színház igazgatói posztjára beadott pályázata volt. (Nem idéznék belőle egyetlen sort sem, de akit érdekel, az itt elolvashatja!)

A pályázatok 

A budapesti Új Színház színigazgatói posztjára beadott pályázatokat egy nyolcfős testület bírálta el, melynek tagjai Ascher Tamás rendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektora, Bérczes László rendező, a Bárka Színház művészeti vezetője, Herczeg Tamás művészeti menedzser, Kováts Adél színésznő (szerintem az Ország egyik legszebb hölgye! – megjegyzés “szendam”-tól – bocs!), ketten Új Színház, illetve egy-egy “fő” a Fővárosi Önkormányzat, és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának képviseletében.

Ascher Tamás szerint:

Márta István pályázata (lásd itt!) egy “kimunkált, alapos és részletes koncepció”.

Dörner György pályázata (lásd itt!) azonban “… nemcsak átgondoltságában és méreteiben szerényebb, és gyengébb, de nem szól szándéknyilatkozatokról, nincs egy csapat, amelyik mögötte áll. Fölsorol neves rendezőket, de ők minden valószínűség szerint erről nem is tudnak. Lényegében kétévi műsortervet ad, a magyar drámák színházának nevezi a színházat, ez nem új gondolat, volt már ilyen. De ez egy irodalmi koncepció, ami mögött nincs színházi elképzelés. Dörner egyáltalán nem mérte fel az Új Színház jelen állapotát. Minden egyes megszólalása, egy általános, ideologikus bírálat a magyar színházakról.” 

A szakmai döntés

A fentebb már megnevezett összetételű bizottság hat szakmabéli tagja Márta István pályázatára szavazott, míg a két aparatcsik, akik gondolom akkor jártak utóljára színházban (pláne az “Új Színház”-ban), amikor én fideszes nagy-gyűlésen csápoltam a Mi Boldogságunknak, Szeretett Vezetőnknek, a Nácipáros mellett határozott.

Ezek után…

… a Népszava újságírói megkérdezték Aschert, hogy vajon nem ugyanazon döntési mechanizmus várható-e, mint a József Attila Színház esetében azaz: a szakma javaslata ellenére az aparatcsikok szavazata jelzi a főpolgármesteri döntést. Ascher erre azt válaszolta (linket lásd fentebb!), hogy a forgatókönyv nagyon hasonló, s elkeserítőnek tartja, hogy egy szakmailag kompetens pályázat úgy ment el az aparatcsikok füle mellett, mint ha nem is létezett volna.

Márta Istvánt pedig arról, hogy esetleg nem kellene-e igénybe vennie Csomós főpolgármester-helyettes  esetleges protekcióját, lévén Csomós rendszeres látogatója az Új Színháznak. Márta azonban hősiesen kijelentette: a pályázata és a bizottság többségi döntése önmagáért beszél, így nincs szüksége semmilyen támogatásra!

Hát tévedett, mert …

Tarlós dönt

Midezek után Tarlós István úgy döntött, hogy a Dörner-Csurka páros legyen a budapesti “Új Színház” vezetője. Indoklás természetesen nincs. Szakmai bizottság véleménye – szokás szerint – leszarva. Így aztán a Tarlós személyében reinkarnálódott Aczél Györgyön kívül senki nem tudhatja, miért kellett nácik kezébe adni egy viszonylag jól működö pesti színházat.

Szendamondja

Ezen tarlóhántott agyú Senkiházinak, akit  a budapesti szavazópolgárok egy jelentős része a maguk, meg az egész Főváros nyakába ültettek, már nem ez az első jelentős gesztusa a szélsőjobb felé.

Ez a … IZÉ még a választási kampánya idején “Szebb Jövőt!” köszöntéssel búcsúzott el az őt hallgatóktól! Még karlendítés is volt, bár igaz: nem az “előírt” magasságig!  Aztán nekiállt átkeresztelgetni a különböző köztereket, meg áttervezni a Főváros zászlaját! … csodálom, hogy a címerbe nem tett rovásírást! … persze ebben a korban már elképzelhető némi feledékenység is!

Aztán – szintén jobbikos iniciatívára – nekiállt Kertész Ákost “gyomlálni”, s a “kereszténykonzervatív” szavazatokkal díszpolgártalanítani a (még) Kossuth-díjas írót.

Most meg ajándékba ad egy komplett színházat a legelvetemültebb nézeteket valló emberszabásúaknak, s így Budapesten hamarosan lesz egy Új(náci) Színház is! … mert már csak ez hiányzott!

Tarlós egy sima NÁCI! Egy UTOLSÓ SENKIHÁZI!

Csomós főpolgármester-helyettes pedig egy beszari mameluk!

ABCÚG TARLÓS!

 

 

 

Reklámok

One Comment on “Új(náci) Színház”

  1. […] fideszes többségű Fővárosi Önkormányzat sem! A budapesti Új Színházat trükkös pályázati elbírálással hazai neonácik kezére adó Főpolgármesteri Hivatal maga is közterület foglalást jelentett be […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s