Úton a szakadékba 2.

E posztom első részében a második Gyurcsány-kormány elleni puccskísérletig jutottam el. Most a kleptokratikus állam kialakulásához vezető folyamatot veszem szemügyre, amelyet én “Átmeneti Korszaknak” neveznék.

Gyurcsány megpuccsolása ugyan sikeres volt, de ez csupán pirruszi győzelemnek bizonyult az oligarchia számára. A folyamat ugyanis egybe esett azzal a 2008-as banki és pénzügyi válasággal, mely az USÁ-ból indulva végigsöpört az egész világon, s mellyel a “nemzeti nagytőkések” nem számolhattak.

Ötödik lépés: Visszavonulás

A volt miniszterelnök, megbukatatása előtt még sikeresen tető alá hozott egy hitelmegállapodást az IMF-WB-EU-trióval, mely megmentette Magyarországot a forint elleni tözsdespekulációtól (ezt megelőzően az € árfolyama már 330 Ft. fölött járt!), amely rövid időn belül kifosztotta volna a Magyar Nemzeti Bank valutatartalékait (az egy esztendővel korábban, hivatali idejét kitöltött, fideszkinevezett Járai Zsigmond ezt a kasszát gyakorlatilag üresen adta át utódjának, aki a válság kitöréséig csupán 9 Mlrd. €-t tudott akkumulálni!), s ezzel csődbe dönti az országot.

Az egyezmény gyors (alig több, mint 2 HÉT!) és nagyvonalú (cca. 22 Mlrd. €, akár egy összegben is felhasználhatóan), de feltételes volt. A gyorsaság és a nagyvonalúság Gyurcsány személyes összeköttetéseinek (pl.: T. Blair), hitelének (N. Sarkozy, A Merkel) és tökéletes politikai pedigréjének (B. Obama) volt köszönhető, míg a feltétel az ő személyes megbuktatására irányuló szervezkedésből eredő belpolitikai bizonytalanságnak. Néhány héttel később pedig Gyurcsány ugyan igen, de az Ország nem csődölt be.

*****

Aki nyomon követte a korabeli eseményeket emlékszik arra a tragikomédiára, ahogy az MSZP “pótminiszterelnököt” keresett. Miután Kiss Péter, korabeli munkaügyi miniszter és pártkorifeus  (ismételten) nem “jött be”, a “kormányzó” párt már szinte mindenkinek (egy blogger korabeli beszólása szerint: “… a sehunpusztai Hűtőgépkilincs-gyártó Kft. ügyvezetőjének is! …“) felajánlotta a kormányfői posztot, akikről úgy gondolta, hogy úgy a párt belső “érdekszférái”, mint a finanszírozó oligarchia számára is elfogadható. E közröhejes “castingnak végül az EU “üzenete” és az oligarchák kétségtelen realitásérzéke vetett véget: hatalomra került a Bajnai-Oszkó-féle szakértői kormány!

Hatodik lépés: El a szakadéktól

Bajnai Gordon és Oszkó Péter (érdemes ezt a két nevet megjegyezni, mert a magyar történelem úgy fél évszázad múlva Deák Ferenccel és Wekerle Sándorral együt fogja emlegetni!)  technokrata kormánya gatyába rázta Magyarországot. Természetesen ez nem ment “fájdalmas intézkedések” nélkül, de az EU-IMF-WB “biztonsági hálójába” kapaszkodva, a hétköznapi polgárok kirívó érdeksérelmét elkerülve sikerült nem csak stabilizálni, de egészséges növekedési pályára is állítani az országot – mindezt kevesebb, mint egyetlen esztendő alatt! A ma Magyarországot “lebóvlizó” hitelminősítők közül az egyik (Moody’s, ha jól emlékszem) 2010 márciusában már a “felminősítést” fontolgatta, az elterjedt akkori vélemény pedig az volt, hogy “Magyarország lesz az egyik olyan európai állam, mely a válság nyertese lesz“!

Mivel ez egybe csengett a felhalmozott vállalkozói vagyonát a csődtöl féltő oligarchák érdekeivel fizetett “nagy” pártjaik, ha fogcsikorgatva is de (aktívan, avagy passzívan) kénytelenek voltak támogatni a kabinetet: a szocik szavazataikkal, a fideszesek pedig a “népszavazás-nem-kezdeményezéssel”, illetve a “tüntetések-nem-szervezésével”. … nehéz lehetett mindkettejüknek!

Amit azonban az oligarchák nem tíltottak meg, az a szocik egyes köreinek szokásosan vérhülye és önérdekre bandzsító “ideologizálásai” (Szili-Szanyi-Szekeres és Puch), illetve a Fidesztől megszokottan aljas karaktergyilkolós rágalomkampányok.

*****

Bajnaival a Fidesz sokáig egyáltalán nem foglalkozott, pedig már a második Gyurcsány-kormányban is államtitkári posztot foglalt el. Amint azonban miniszterelnök lett előkaparták az általa egykor igazgatott Wallis Rt. egyik évekkel korábban bebukott debreceni üzletét, a “Barnevál-ügyet“. Részletesen nem ismertetném (aki akar, a neten utána nézhet), de a lényege az, hogy a megváltozott német és orosz piaci helyzet miatt számos hajdúsági hízottliba-tenyésztő (a céggel együtt) csődbe jutott – nyakukon maradt a sok liba -, s míg sokan a Barneválon, illetve annak tulajdonosán (Wallis) követelték a pénzüket, néhányan sajnos önkezükkel vetettek véget életüknek. Utóbbiak halálát pedig a fideszes propaganda (nem kevés sikerrel) igyekezett Bajnai nyakába varrni, s bár a harsogó pártsajtó (Magyar Nemzet) valamennyi, a témát érintő sajtóperét elvesztette, az “elvetett métely termőtalajba hullt” (bocsánat a szándékos képzavarért!).

Innentől kezdve Bajnai volt “A Libás“, holott ő aztán a legkevésbé lehetett felelős úgy a külpiacok, mint az önálló menedzsmenttel működő debreceni cég működéséért. E propaganda lényege pedig az volt, hogy a válaságot rendkívül sikeresen kezelő miniszterelnök még csak véletlenül se akarjon MSZP-színekben elindulni a soron következő választásokon. Ha megteszi, és a maximum helyettes államtitkárnak alkalmas Mesterházy helyett ő az MSZP miniszterelnök-jelöltje (bár ezt bizonyára feltételek nélkül nem vállalta volna – ellentétben Attilával), ma valószínűleg nem lenne kétharmada Orbánnak!.

Hetedik lépés: Budiforradalom

A 2010-es választásokon, a szavazni hajlandó magyar honpolgárok bő 50 százaléka (cca. 2,7 millió fő) a maga nagy bölcsességében úgy döntött, hogy a fidesz-róka kiénekelheti a TELJES TÁRSADALOM “csőréből” polgári, vallási és demokratikus szabadságjogainak sajtját. A “róka énekének” lényege az volt, hogy a Bajnai-félemegszorító intézkedésekre egyáltalán nincs és nem is volt szükség, az ország minden problémájára egy kormányváltás csupán a megoldás! “Figyeljék meg, hogy hétfőn (a választások másnapján – szendam) még a Nap is másként fog sütni!” – harsogta Orbán Főróka, aki csak azt felejette el hozzá tenni, hogy ez a Nap rá és bandájára is “másként”, meg az ország lakosaira is “másként fog sütni” (a többség ma már “árnyékban” van!).

Néhány héttel a Fidesz földcsuszamlás-szerű győzelme után a reménykedő polgárok megtudhatták, hogy ők tulajdonképpen egy “fülkeforradalom” résztvevői voltak, melynek során “felhatalmazást adtak az ország átalakítására“, ezen belül pedig például (bár a Vezér még 2010. márciusában is ennek ellenkezőjét állította) egy új alkotmány megszavazására is. … Hogy ebben az “új alkotmányban” mégis mi az ördög állna, meg hogy egyáltalán Orbán Pártjának egy ilyen megalkotása állna szándékában … nos, erről előzetesen elfelejtették értesíteni a választókat! … mint sok egyébről is.

*****

Tekintettel az ezt követő kormányzati és parlamenti “munkára”, a meghozott – majd később össze-vissza módosított – törvényekre, a magyar sajtó egyik jegyzetírója joggal minősítette (sajna nem emlékszem a copyright tulajdonsára) az egész vircsaftott “Budiforradalom“-nak. Teszem hozzá: az egésznek a mai napig is olyan a szaga!

Nyolcadik lépés: A sikertelen alku

Nyolc esztendő kényszerű ellenzékisége után Orbánnak (és pártjának) hatalmasra nőtt adósságállománya volt. Úgy anyagilag, mint az ígéretek, az “elvárt visztontszívességek” terén. Ezeket a Mi Fényességes Boldogságunk a már 1998-2002 között megszokott módon, azaz állami megrendelések (lásd: közbeszerzések, túlszámlázás, pótmunkázás! – leírás posztom első részében!) megfelelő cégeknek adásával kívánta kiegyenlíteni, ámde ehhez a feszes Bajnai-féle (EU- és IMF-ellenőrzött) költségvetés nem adott lehetőséget, kizárólag akkor, ha a vállalt éves költségvetési hiány (3,5%) legalább kétszeresét (7%) hagyják a hitelezők megvalósítani. Ez volt Orbán “A”-terve.

El is zarándokolt hát Brüsszelbe, hogy mint frissen (és hatalmas többséggel) megválasztott miniszterelnök, elődei “eltitkolt” (idehaza Vargalázatos híres “csontvázbrigádja” is ezt akarta bizonyítani – sikertelenül), költségnövelő intézkedéseire hivatkozva kialkudja az EU-nál a büdzsé 7-7,2%-ára rúgó hiány engedélyezését. Ott azonban csak néhány kokit és sallert kapott (ezek voltak az elsők), így EU-s látogatásának már legelső napján, haza üzenve életbe léptette a “B”-tervet.

***** 

Drei komma fünf prozent! Verstehen Sie Mir, Herr Orban?” – legyintgette Orbán fejét Merkel kancellár. J. M. Barosotól pedig megkapta legelső kioktatását, melyben az ET elnöke közölte a túlságosan magasra kapaszkodott alcsútival, hogy az EU szorosan követi nyomon a magyar költségvetést – lévén ez a 2008-as megállapodás egyik lényege -, így abban semmiféle “titok” nem lehet. A magyar választások után pedig most már az új kormány kötelessége, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeit így vagy úgy, de teljesítse!

Kilencedik lépés: A “shortolás”

Shortolás“-nak hívják azt a tőzsdei üzletet, amikor a brókerek kifejezetten arra “fogadnak”, hogy egy részvény értéke csökkenni fog. Aki ennek tényét/mértékét eltalálja, legalább annyit kereshet, mint az illető vállalati papír értékemelkedése esetén.

Deviza esetén ez persze ennél sokkal egyszerűbb. Ha tudom, hogy pl. Magyarország esetében egy olyan esemény fog néhány napon belül lejátszódni, mely a forint többi valutához viszonyított értékét jelentősen (2-3, avagy akár több százalékkal is) rontani fogja, nincs más dolgom, mint forintjaimon mondjuk eurót vásárolni, majd az “eseményt” követően azokat jelentős haszonnal ismét forintra váltani. Nos, valami ilyesmi történt 2010 májusában Magyarországon is, amit azóta a hírhedt “Kósa-Szíjjártó“-nyilatkozatnak neveznek.

*****

Az eset lényege az volt, hogy Mintaváros Polgármestere, “Mr. Twentyprocent”, a diplomátlan közgazdász Kósa Lajos egy szép májusi csütörtök kora délutánján (miközben főnöke már egy napja Brüsszelben ízzad a magasabb költségvetési hiány érdekében – lásd fentebb!) egy Debrecenben rendezett gazdasági tanácskozáson kiböfögi magából, hogy Magyarország költségvetési helyzete “közel áll a görög állapothoz” … Teszi mindezt úgy, hogy a budapesti tőzsde erre még időben reagálni tudjon. … Meg is történt: elszállt a forint €-hoz, $-hoz és CHF-hez viszonyított árfolyama! … De nem “eléggé”, ezért aztán másnap (péntek) Szíjjártó Péter Legfőbb Szóvivő nemhogy cáfolná a Magyar Állam Kósa szerint csődközeli állapotát, de még rá is tesz egy-két lapáttal! … Következmény: a forint méginkább “elszáll”.

*****

Mértékadó számítások szerint ez a két nyilatkozat összességében mintegy 400 milliárd forintnyi árfolyamveszteséget, kárt okozott a magyar gazdaságnak! Mindezt úgy, hogy egyesek viszont hatalmas összegeket nyertek ezen! … és ezek nem külföldiek voltak! Egy befektetési bankár barátom az esetet követő hónapban azt mondta nekem: tizenegy legnagyobb ügyfele közül 2010 májusa óta pontosan meg tudja már mondani, melyikük a fideszes és melyikük nem. Előbbiek a híres “nyilatkozat” előtti napokban szokatlanul nagy euro-vásárlásokra adtak utasítást. “Barátom!” – mondta a bankár. – “Ezek négy-öt nap alatt ‘szénné’ keresték magukat!

*****

Jutott ebből a pénzből tehát nem csak a párt akkor már mintegy 4 milliárdos adósságának kifizetésére, de a “kamatokra” és a “spejzolásra” is. Orbán ezek után úgy gondolta, hogy mivel mindenki ki van fizetve, nyugodtan neki állhat öröktől fogva dédelgetett terve, a “Saját Állam” létre hozásának! Így kezdődött el tehát a Kleptokratikus Orbáni Állam kiépítése.

Folyt. köv: a harmadik (befejező) résszel!

… és ezt …

szendamígéri

 

Advertisements

7 hozzászólás on “Úton a szakadékba 2.”

  1. dada szerint:

    ” Természetesen ez nem ment “fájdalmas intézkedések” nélkül, de az EU-IMF-WB “biztonsági hálójába” kapaszkodva, ” en egyiket se neveznem biztonsagi halonak, mind a new world order intezmenyei

  2. kekec szerint:

    Szendam – nem “kizárólag” a shortolás motiválta őket – az csak hab volt a tortán. Az igazi cél az export támogatása volt – és az egyetlen objektív mutató, ami nem optikai tuning (manyup pénzek) eredménye, az a folyó fizetési mérleg javulása – aminek eredményeképp tudta Simor felnyomni a devizatartalékot.Ez egy “ügyes” módszer volt az Uniós bürokrácia megkerülésére, mivel azok elmeszeltek volna egy protekcionista támogatást. Ugyanolyan “ügyes” mint a vita kiiktatása a képviselői indítványokkal a Parlamentben. Na és embertelen: nagyon is jól tudták, hogy ez családok százezreit hozza reménytelen helyzetbe. De azok “senkik” – nem számítanak.
    Legalábbis a szemükben.
    Tekintettel viszont arra, hogy a bennfentes információval való kereskedés bűncselekmény – ráadásul a budapesti tőzsde tulajdonosa (ha jól tudom) a bécsi tőzsde – ami nem érthető, hogy miért nem indított az OSZTRÁK tőzsdefelügyelet vizsgálatot?

  3. […] január, 4 | Szerző: szendam | Kategória: Uncategorized |Szólj hozzá » Poszt-sorozatom előző részében eljutottam az állammal szorosan összefonódó korrupció, a “hagyományos nemzeti […]

  4. […] ← Úton a szakadékba 2. Felhívás és Petíció […]

  5. Bármennyi realitása is van a közölt “történelemnek”, elfogult írásmű, annyit egy hozzá nem értő is láthat.

  6. bankár szerint:

    ” Bajnai Gordon és Oszkó Péter (érdemes ezt a két nevet megjegyezni, mert a magyar történelem úgy fél évszázad múlva Deák Ferenccel és Wekerle Sándorral együtt fogja emlegetni!) ”
    :DDDD
    Valójában két senkiházi. Ha ők vezetik tovább az országot, akkor 100 év múlva sem csökken az államadósság, miközben mindenki csak szív…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s