Úton a szakadékba 3.

Poszt-sorozatom előző részében eljutottam az állammal szorosan összefonódó korrupció, a “hagyományos nemzeti oligarchia” regnálásának végnapjaihoz. Most az Orbanizmust, azaz a szimpla kleptokrácia, illetve ennek autokratikus változatának kiépítéséig vezető folyamatot veszem szemügyre, melynek végén ott, a ma elkerülhetetlennek látszó “SZAKADÉK”!

Pünkösti Árpád, a Fideszről szóló “Szeplőtlen fogantatás” c. könyvében többek között azt írja, hogy Orbán (és a Fidesz) már a kezdet kezdetén is hajlamos volt “a törvény szélén” járni. Ez a magatartás a rendszerváltás előtt és annak kezdetén még lehetett ugyan szimpatikus, kurucosan ellenzéki magatartás, de a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság intézményeinek és törvényhálójának kiépülése után ugyanez már nem volt más, mint szimpla törvénysértés, “kiskapuzás” és bizony netto adócsalás!

Hogy pontosan meg tudjam világítani az Orbanizmus lényegét, annak párton belüli kialakulását, illetve az azon kívüli “szárnypróbálgatásait” ismertetnem kell az előzményeket is. Ennek érdekében pedig tennem szükséges néhány “kitérőt” a szakadékhoz vezető út leírásában!

*****

Első kitérő: “szárnypróbálgatások”

Miközben a magát radikálisan liberális, nemzedéki pártnak beállító Fidesz (emlékszik még valaki e névrövidítés eredetiére? – “Fiatal Demokraták Szövetsége”!) az Országgyűlés falain belül fennhangon szidalmazta az 1990-ben hatalomra került Antall-kormányt annak gazdasági téren tanúsított tesze-foszasága okán (joggal), illetve közjogi klerikalizmusa miatt (joggal), “odakint” simán üzletet kötött vele. Ez volt az a híres “MDF-Fidesz székház-ügy“, melynek lényege: az MDF pártpénztárnoka (Gansperger Gyula – utóbb fideszes cégek, így pl. Bajnai Gordon korábbi munkahelye, a Wallis Rt. főnöke lett!) és a Fidesz pártkasszása (Simicska Lajos – köllene róla bármiféle ismertetőt leírnom?) megegyzetek egymással abban, hogy pártjaik finanszírozása érdekében az Antall-kormány rendeletileg kiutalja a két szervezetnek “pártszékház” címén a pesti “Tiszti Kaszinó” épületét. A rendeletre még pecsét és aláírás sem került, amikor az épület már el lett adva cca. 2 milliárd Ft.-ért!

Hogy ezen a pénzen a két párt miként osztozott meg, nem érdekes(?!). Az sem(?!), hogy az MDF mire fordította a maga részét. A Fidesz azonban ezzel alapozta meg cégbirodalmát: a befolyó összegből jutott Orbán apjának és testvérének kőbányászati cége feltőkésítésére, illetve azon 13 pártvállalkozás megalapítására is, melyek hat esztendővel később, jelentős köztartozások hátra hagyásával a németországi török “Kaya Ibrahim“, illetve a szerbiai “Josip Tot” neveire szóló útleveleknek a simlis Fidesz, a simlis Schlecht Csaba közreműködésével és egy simlis ügyvéd segítségével eladott – egyetlen nap alatt!

*****

Ezen székház-ügy napvilágra kerülése (1992. végén) szakadást eredményezett a Fideszben, a párton belül már addig is létező törésvonalak felszínre kerültek. A “populista és alapvetően kleptokratikus” Orbán-frakció nyílt összeütközésbe került az “eredeti elveket” vallóFodor-féle szárny-nyal. Az 1993-ban, Debrecenben tartott küldöttgyűlésen azonban Orbán győzött, megvásárolva magának az eredetileg “fodorista” Kósa Lajost (“Mintaváros” későbbi polgármesterét, aki aztán a “Mr. Twentyprocent“-ig aljasította le magát) is. Innen kezdődött a Fidesz “jobbra-igazolása“, illetve “szolnoki-budapesti” business-párttá válása.

*****

A “Kaya Ibrahim-Josip Tot“-ügyet 1998-ban a Népszabadság kitűnő újságírója, Bossányi Katalin derítette fel és tűzte tolla hegyére. Bossányi  azonban hamarosan meghalt, s a lap – ők tudják miért – az egészet ad acta tette, átadva azt a feledés jótékony homályának. Volt azonban  egyetlen ember, aki ezt nem átallotta időnként felemlegetni. Az utánozhatatlan humorú Kuncze Gábor egyik parlamenti felszólalásában azt mondta: “Szegény Josip Tot és Kaya Ibrahim, azon a nyári napon nem tudott úgy végig menni Budapest egyetlen utcáján sem, hogy minden saroknál ne talákozott volna szembe Schlecht Csabával, aki újra és újra rájuk sózott egy-egy két-háromszáz milliós adó- és járuléktartozással terhelt Fidesz-céget!” … az ügy szépen elaludt ( bár a 168 Óra még évekig közölte minden lapszámának belső oldalán azt, hogy már hány “napja nem tudjuk” ki volt a két “vásárló”), a pénzt pedig zsebre vágták! … az OrbánSimicskák! … akiknek aztán volt pofájuk magukat az “erkölcs bajnokainak” beállítani (a híres orbáni bonmot: “Én még soha nem hazudtam.“)

Második kitérő: az első Orbán-kormány

Poszt-sorozatom első részében leírtam azt a folyamatot, ahogyan a klasszikus bürokrácia korrumpálhatósága ősszenőtt a politikai korrupcióval, s ez volt az egyik első “nóvum” a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az ilyen szempontból rendkívül innovatív Orbán (szándékosan nem a Fideszt említem, mivel az úgy 2002 óta már csak Orbán Pártja, saját magánvállalkozása – állami pénzen!) megvalósította a második nóvumot: a klasszikus korrupciót ötvözte a kleptokrácia elemeivel!

Ahogyan azt Debreczeni József  “A politika fertője” c. könyvében is leírta: az első Orbán-kormány bár főleg még a klasszikus korrupcióval (magán- és pártkasszák feltöltése a privát szférán keresztül megutaztatott állami pénzekkel) operált, de már kipróbálta a kleptokrácia módszereit is (nem ismertetném ezeket részletesen, aki akar nézzen utána – pl. az “ÉS” cikksorozata a “nemtaggyűlés-taggyűlés“-sel kapcsolatosan!) hiszen már akkor is (1998-2002) számos esetben előfordult, hogy a parlament orbanista többsége kifejezetten Orbán, az ő családja, illetve “A Család” barátai kedvéért módosított a jogszabályokon!

*****

Ez pedig nem más, mint …

Tizedik lépés: A “kleptokrácia”

 A klasszikus meghatározás szerint “Kleptokrácia” az az uralmi rendszer, amelyben a “tolvajok uralkodnak“. Pontosabb definíció szerint: a döntéshozói hatalom birtokába jutott szűk csoport a maga és “kapcsolt részei” meggazdagodása, az általános jog előírásain felül emelése érdekében felhasználja a törvényhozói, a végrehajtói és az igazságszolgáltatási hatalmi ágak valamennyi eszközét. Ez pedig annyit tesz, hogy akár előzetesen, akár visszamenőlegesen a Hatalom úgy módosítja az előírásokat, hogy azokkal “törvényesítse” a lopást, avagy a törvénytelenséget.

A legújabb fideszes kormányzás bő másfél esztendő alatt ennek sok példáját adta. Nem csak a törvényeket, de még az Alkotmányt is képesek voltak akár 48 óra alatt személyre, avagy személyek egy szűk csoportjára szabottan módosítani. Ismét nem sorolnék példákat, hiszen ezeket már összegyűjtötte az “Örülünk, Vincent?” blogoldala “Lex haverok” címen – érdemes ezeket végigolvasni, rendkívül tanulságosak … és elképesztőek! Ugyancsak ide tartozik a visszamenőleges adóztatás (a híres “98%” – illetve annak “kivételei“; lásd: “Zsuzsika” c. posztomat!), az állammal szerződést kötött rendvédelmisek nyugdíjaztatási módják, avagy a Munka Törvénykönyvének (három áruló szakszervezetissel – Gaskó, Palkovics, Pataky – legitimáltatott) önkényes módosítása, illetve a magán-nyugdíjpénztárak, pontosabban annak tagjainak kifosztása, s ki ne felejtsem a “Húsvéti Tákolmány“-t! – hogy csak a legismertebbeket említsem.

*****

Az ilyen törvények meghozatalához azonban megfelelő személyzetre” is szükség van, s Orbán meg is találta őket. Gondolom mindenki emlékszik még a 2010 eleji, hírhedt “Felcsúti Képviselő Casting“-ra, melynek során A Vezér személyesen válogatta ki azokat, akiket “méltónak talált” pártja jelöltjeiként indulni a választásokon. Ennek következtében ülhetnek ma az Országgyűlés Fidesz-KDNP-frakciójában azok az egészen elképesztően agyhalott és amorális alakok, akik bármit, még a saját képviselői mandátumaik jogfosztását is gondolkodás nélkül megszavazták!

Hasonlóan díszes példányok kerülhettek be így a kormányba is. Közülük az egyik legszebb maga a belügyminiszter. Normális jogállamban a pasi már évek óta a börtönben ülne és nem a miniszteri bársonyszékben, mint Magyarország egyik leggazdagabb embere! Róla a “Privát Kopó” című internetes bűnügyi magazin közölt egy rendkívül tanulságos összeállítást!

Tizenegyedik lépés: autokrácia

 Tulajdonképpen máig nem értem, hogy Orbán miként tudta elatatni az Oligarchia gyanakvását. Nem gondolták végig, mi történik, ha a Vezér személyes kinevezettjei útján alkotmányozó többségbe kerül (erre mutatott rá minden korabeli elemzés, még a legóvatosabb is!), s így az Oligarchák elvesztik a Törvényhozás feletti kontrolljukat? Bíztak abban, hogy a majd’ két  évtizedes korrupció okán kezükben tartják a miniszterelnök gyeplőjét, holott a kiszolgáltatottság kölcsönös (lásd: poszt-sorozatom első részét!), és még ez is csak addig, amíg létezik olyan hatalmi centrum, mely fel tud lépni Orbánnal szemben? Esetleg hittek Orbánnak, akiről pedig tudható volt, hogy nem csak notorikus hazudozó, de szakmányban szegi meg ígéreteit? Avagy akkor már késő volt?

Ezen kérdésekre jelenleg nincsenek válaszok. A lényeg azonban az, hogy Orbán a csakis általa ellenőrzött törvényhozási túlhatalom segítségével nagyon rövid idő alatt elfoglalta a köztársaság valamennyi hatalmi ágát, azokba személyes kinevezettjeit, mamelukjait ültetve. Így pedig egyszerűen megszűnt az az alkukényszer is, mely közte és a “Nemzeti Nagytőke” között fenn állt, akik így maguk is kiszolgáltatottakká váltak! Innentől pedig semmi nem akadályozhatta meg az autokrácia kiépítését és bebetonozását, s bár Demján Sándor ugyan már nyílvánosan is morgolódni kezdett, szava és hatalma már neki sem lehet.

Utolsó lépés: A Szakadék

Orbánról már első országlása idején kiderült, hogy teljesen hülye a gazdasághoz – ezen kérdésekhez még “mikro”-szinten sem ért (lásd megvagyonosodását, amely nem egy jó üzleti terv, egy ügyesen és hozzá értően vezetett vállalkozás felfutásának, hanem a korrupciónak, a notorikus törvénysértéseknek, a közpénzek szakmányban történő eltulajdonításának volt köszönhető!), nemhogy képes lenne átlátni egy teljes ország ökonómiájának összefüggéseit. Körülötte (és bizony akkor még fölötte is) azonban ott álltak a nagytőkések, akik rászorították őt a racionális gazdaságpolitikára. No nem az ország érdekében – ezek a kérdések a Nemzeti Nagytőkét soha nem foglalkoztatták! Itt csupán pucér egyéni érdekek játszottak szerepet: ha jó a kormány politikája pörög a gazdaság; ha az pörög, több lesz az állami adóbevétel, amelyből több közbeszerzést lehet lebonyolítani. Ergo: minél több az állami megrendelés, annál gazdagabbak az oligarchák!

Ezért aztán az első Orbán-kabinet egészen a 2001 január 1.-én hatályba lépett (“két éves“) költségvetési törvényig szorosan követte a Bokros-féle gazdaságpolitikát sőt, egyes esetekben (pl.: családi pótlék befagyasztása) annál még drasztikusabb is volt. Csak ezt követően indult be az osztogatás, amelyet akkor még a soron következő választások érdekében bedobott szokásos kampányfogásnak tudta be mindenki. A megugró eladósodás sem igazán izgatott senkit, hiszen az akkori pénzpiacok hitelkínálati dömpingje olcsón finanszírozhatóvá tette a költekezést, ráadásul ömlött Magyarországra a befektetési lehetőséget kereső szabad (főleg külföldi) tőke.

Csakhogy ezek az idők mára elmúltak! A külföldi tőkebeáramlás egyszerűen leállt, aminek oka elsősorban nem csak a borzalmasan ostoba Matolcsysta gazdaságpolitika, hanem az a jogbizonytalanság, melyet Orbán az ötletszerű, önérdek hajtotta, nem egy esetben magánjogi szerződésekbe bele nyúló és sokszor visszamenőleges törvénykezési módszerei okoztak – a különböző ígéretek és megállapodások sorozatos felrúgásairól már ne is beszéljünk!

Az országot azonban finanszírozni kell! Ami pénz azonban van még a szabadpiacon (spekulánstőke), azt Orbán Magyarországa így csak vállalhatatlanul magas kamatokkal kaphatja meg. Ami pedig olcsó lenne (IMF, EU), annak gazdasági és politikai feltételeit meg Orbán nem hajlandó vállalni!

Marad tehát a Nemzeti Bank  kb. 36 Mlrd. €-nyi (cca. 12.000 Mlrd. Ft.) devizatartaléka, melyből elvileg bő fél esztendőn át lehetne állni a költségeket. Csakhogy amint Orbán ehhez hozzá nyúl (meg fogja tenni, efelől kétségek ne legyenek!), felfüggesztődik EU-tagságunk, az államkötvény-tulajdonosok között pánik tör ki, amelyek pedig az azonnali államcsődöt eredményezik!

Jogos tehát …

A Kérdés: “Orbán miért nem alkuszik?”

A válasz abban a zsákutcában rejtezik, melybe Orbán torzult személyisége, beteg elméje vezette be úgy önmagát (ez a fenét nem érdekelné), mint az országot. Ha kiegyezne az IMF-EU párossal, fel kellene adnia az eddig felépített teljes autokráciáját. Ez azonban őt magát tenné kiszolgáltatott helyzetbe, mivel vissza kellene térnie a 2010-et megelőző viszonyokhoz, melyek között az ő és bandájának egzisztenciáját sőt, személyes szabadságát is csak és kizárólag a tőle független hatalmi ágak, az Oligarchia és … igen! most már ÉS! … az EU szavatolhatná. Hektor azonban már mindenkit magára haragított: ki ezért, ki pedig azért orrolt meg rá, s a saját bandáján, agyhalott és amorális mamelukjain kívül (ezért sincs lehetőség semmiféle “palotaforradalom-ra!) már nincs senki, aki vele képzelne el egy bármiféle (pozitív) jövőt! Márpedig a Szeretett Vezető, Orbahnführer Hitlerre hajazó bunkermentalitása szerint:”… ha nekem buknom kell, bukjon velem MINDENKI!”

*****

Zuhanunk tehát a szakadékba. Amit most érzünk, az még csak a “szabadesés”!

Még pár hét, és jön a “puffanás”!

… és ezt …

szendamondja! (sajnálkozva)

Advertisements

5 hozzászólás on “Úton a szakadékba 3.”

  1. […] Folyt. köv: a harmadik (befejező) résszel! […]

  2. Gonoszka szerint:

    Na látod. Ha Orbánt leváltják, az nem elég semmire. Itt olyan számonkérésnek kell lenni, hogy Felcsúttól a Bibó kollégiumig és vissza legyen az út kidekorálva, mint a Spartacus lázadás után.

  3. bankár szerint:

    Szenda, Te nem érted Orbán pénzügyi politikáját. Persze honnan is értenéd, amikor mindenki, aki megszólal a médiában vagy hülyeséget beszél, vagy szándékosan hazudik.

  4. farcsika67 szerint:

    jók a cikkek. jól sorrendbe állítottad orbán törekvéseinek állomásai. magam is így gondolom. mivel én is spekizek a forinttal, értem én miről beszélsz. csak az volt a baj, hogy amire megtudtuk mi a franc van , már az árfolyam rég elszállt. azért így is lehetett keresni rajta 1 kis pénzt.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s