Lóféreg

A közismert mondás szerint “Minden rosszban van valami jó!”.

Kutyahideg van ma is szomszéd.” – mondta nekem a minap Lajos bácsi. – “Még a ‘babgázt’ sem merem elengedni, nehogy jégcsap ‘jöjjön’ a kipufogómra. Márpedig amikor megemelem azt a hótol terhes lapátot, gyakran ki-kikívánkozik belőlem. De azért nincs is igazából ezzel semmi baj. Az a sok hó, amikor majd elolvad megöntözi a tavaszi földet, a két-három hetes kemény fagy pedig kiírtja a lóférget. Hát így lesz nekünk majd májustól ősz végéig szép kertünk és dús termésünk!

A Wikipédia szerint: “A lótücsök vagy lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjéhez, ezen belül a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjához tartozó faj.”

Ez lenne az a tudományos meghatározás, amely azt a rovarfajtát jelöli meg, mely (kertbarátok tapasztalatai szerint) elképesztő károkat tud okozni a veteményesben. Mivel a lótücsök – bár kiválóan tud repülni – főleg taljlakó, a földfelszín alatti rovarokkal, azok lárváival táplálkozik, de nagyon gyakran kívánja meg a növényi eleséget is. A kerti kultúrnövények föld alatti szárait, gyökereit elrágva egy-egy kolóniája röpke két-három hét alatt képes teljesen tönkre tenni egy közepes konyhakert teljes veteményét sőt, a fiatalabb gyümölcsfákat is! Kiterjedt földalatti járatokat váj magának átalakult és jólfejlett első lábpárjaival, melyekkel behálózza a kert szinte teljes területét.

Nősténye több ponton is saját váladékával megerősített költőkamrákat hoz létre, melyekben petéit nevelgeti, s azokat kikelésük és első átalakulásukig hűségesen őrizgeti is. Az átalakulás után azonban magukra hagyja őket, mivel azok onnantól kezdve már önálló életre képesek azaz, folytatják szülőik kertkárosító munkáját.

Hímje pedig gyönyörűen és messzhangzóan képes ciripelni – ezzel hívja magához a nőstényt. Ennek érdekében földalatti járatai egy-egy pontján akusztikusan tökéletes kialakítású üregeket, egyféle koncerttermeket hoz létre, melyek közepébe állva erőteljes ciripelése a felszínre kivájt szellőzőjáratokon keresztül akár másfél kilóméteres távolságig is elhallatszik.

Ez a rovar azonban csupán két-három esztendeig él, járatai legnagyobb mélysége pedig a 25-30 cm-t nem haladják meg. Így ha télen tartós és kemény fagy jelentkezik, mely a földet legalább ilyen mélységig keményre hűti, a lótetű-kolónia egyszerűen elpusztul. Mivel különösen ellenállóak a különböző rovarírtószerekkel szemben, tulajdonképpen ez az egyetlen hatásos védekezési lehetőség ellenük.

*****

Tapasztalataim szerint úgy 1993 óta számos lóféreg rágja már a magyar demokrácia veteményeskertjét. A legutóbbi választások (2010) során pedig már odáig jutottunk, hogy “Kertünk”-ben elképesztő mennyiségű (2/3) lóféreg szaporodott el, melyek ide-oda lerakták petéiket, azok pedig kikelve folytatták szüleik/megbízóik munkáját: együtt rágcsálva el a Köztársaság 20-21 esztendős hajtásait. A Vezérhím pedig “koncerttermeket” csináltatva magának, időnként messzehangzó ciripelésekre szánja el magát (évente egyszer bizonyosan “kertet értékel”!). Mivel kolóniájuk már teljesen eluralta a magyarországkertet, némi manipulációk okán pedig immunissá tették magukat a hagyományos rovarölőszerekkel szemben, így kipusztulásukra már csak egyetlen sansz van: a mindent és mélyen átható hideg.

Magyarországon egyre fagyosabb a hangulat!

… és ezt …

szendamondja!


“Úrfelmutatás” – Orbán “értékelt”

A tegnapi (feb. 7.) volt már a tizennegyedik alkalom, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk – ismételten engedve a “Magyar Polgári Együttműködési Egyesület” nevezetű talpnyaló társaság unszolásának – hajlandó volt megosztani véleményét a mögöttünk álló esztendőről, s a jövendőt érintő elképzeléseit a … kikkel is?

No ez az utóbbi kérdés az, amelyen már 1999. februárja óta rendszeresen fennakadok. Hogy igazából kiknek is tartja Orbán immáron tizennegyedik esztendeje ezeket az időnként elképesztően blőd, néha kifejezetten agresszív, de az esetek valamennyiében és általában csupán semmitmondó kinyilatkoztatásokat, üres fecsegéseket és közhelyeket, ügyetlen vicceket és erőltetetten ál-“népi bölcsességeket”, szégyentelen önfényezéseket és notorikus hazudozásokat tartalmazó beszédeit?

Netán az Egyesület tagjainak, avagy a gondosan kiválogatott, “egyéb”-kategóriás közönségnek? Aligha, hiszen közülük már bárki és bármikor képes lenne elmondani egy-egy ilyen beszédet a fideszes PR-guruk által az évek hosszú során át kiötlött mondatklisék tetszőleges sorrendű összeollózásával. E szempontból tehát az “országértékelések” fölöslegesek.

Netán a teremből kiszorult, de a RémHír TV közvetítését végig izguló hívőknek? Aligha, mert őket igazából nem is érdeklik (de nyílvánvalóan nem is képesek felfogni), hogy tartalmilag mi is hangzik el Hektor szájából: számukra az a fontos, hogy meghallják azt a néhány szót, azt a pár mondatot, melyekbe belekapaszkodva megerősíthetik hitüket. Ám mivel ezeket nap-napután megkapják a “polgári” és a “közszolgálati” (írott és elektronikus) sajtóorgánumoktól, ezek az “országértékelések” e szempontból is fölöslegesek.

Netán a közvéleménykutatók szerint “passzívak”, azaz szavazni senkire nem hajlandóak egyre népesebb (hónapok óta kb. 60%-os) táborának? Aligha, mert ők nem az Orbán-beszédek virtuális valósága, hanem a mindennapok tapasztalatai, azaz a Kormány kirívóan köznép-ellenes, a szegények zsírján gazdagokat hízlaló intézkedéseinek következményei (illetve az Ellenzék ostoba torzsalkodásai) alapján ítélnek. Nekik a Kétharmadnyi Bonaparte csupán egyetlen olyan beszédet tudna tartani, melyre ők ténylegesen és elismerően odafigyelnének:

Mivel mindent elbasztam, a Tákolmánnyal együtt valamennyi törvényemet visszavonatom, majd ezek után ÖRÖKRE lemondok minden lehetséges közfunkcióról sőt, Bandámmal egyetemben még az országból, de még a Bolygóról is elköltözöm, s lopott százmilliárdjainkkal együtt magunkkal visszük az irígység, a butaság, az ostobaság, a kapariság, az egymásra uszulás, a rabszolgatartásra való hajlandóság, az egymáson erőből való átgázolás, a notorikus hazudozás és törvénykerülés, a pökhendiség általunk elterjesztett vírusát is!

 

*****

Eredetileg itt szerettem volna befejezni ezt a posztot. Aztán megnéztem az “Úrfelmutatás“-ról készült sajtófotókat. Ezek tanúbizonysága szerint a (látható) közönség kisebb része ugyan a patologikus tekintélytisztelet minden, orcára kiülő tünetét mutatta, többsége azonban illedelmesen unatkozott. Mindezek alapján meg kell állapítsam, hogy ezek az “évértékelők” ma már csupán tisztes hagyománnyá kövültek. Értelmük pedig csak annyi, hogy Orbicsek ezeket az alkalmakat is megragadhassa arra, hogy nem csak a Múltat írja/értelmezze át, de az orwelli mintára készült fideszes “Újbeszél” szótárát is!

Az pedig különösen megragadta a figyelmemet, hogy tegnap igazából semmiféle nóvum nem volt sem a Kis Felkapaszkodott beszédének jó kétharmadában, sem pedig a díszletben (kivéve, hogy a nemzeti trikolor erdejét két oldalról egy-egy kék drapéria is övezte most, … persze az EU csillagkoszorúja nélkül … azt majd csak akkor, ha már kölcsönt adtak?!). A már 2010 óta ismert “Magyarország megújúl” feliratú táblácska mögül pedig ugyanaz az önimádatba, cím- és rangkórságba esett klinikai eset beszélt ugyanarról: “a-gyurcsánybajnaik-és-a-cocialisták-és-a-baloldal-a-hibás-mindenért!“, mint tavaly is, rátolva “azemútnyócév“-re minden felelősséget.

Viktor! Huszonkettedik hónapja TE KORMÁNYZOL! Ne mutogass vissza, mert ez kurvára unalmas már. Helyette egyszer, de csak egyetlen egyszer ebbe’ a büdös kurva életbe, vállald már a felelősséget! Állj ki A NÉP elé és hallgasd meg a mondandójukat! Mely úgy hangzik, hogy “Orbán takarodj!”.

… és ezt …

szendamondja!


Árulók! Bérencek!

Ma (2012. február 6., hétfő) délután egy órakkor tartja első ülését a “Versenyszféra Konzultációs Fóruma” (VKF), az orbanista diktatúra legújabb kirakatszervezete. Forog a gyomor, s nő majd a nyomor!

Az alakuló ülését ma tartó testületnek három “oldala” lesz: a munkaadók, illetve a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei, valamint a Kormány. A két előbbi “oldalt” 3-3 szervezet, míg végrehajtói hatalmat a “foglalkoztatásért felelős miniszter“, azaz személyesen Matolcsy György fogja képviselni. Ha most valaki azt mondja, hogy Magyarországon már létezett egy ilyen tripartit konzultatív testület, akkor igaza van. Csakhogy vannak  ám különbségek az egykorvolt OÉT és a ma megalakuló VKF között!

A cél

Emlékszik még valaki az Országos Érdekegyeztető Tanácsra? Remélem igen, hiszen ezt a szervezetet az Ezerharmados Kormány még csupán alig egy esztendeje számolta fel! Az OÉT-nek is három oldala (munkaadók, munkavállalók, kormányzat) volt, a legteljesebb nyílvánosság előtt és folyamatosan ülésezett, s ahogyan arról a már megszűnt Szociális és Munkaügyi Minisztérium még mindíg létező honlapja beszámol, a testület legfőbb célja:

…a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, megállapodások létrehozása, országos konfliktusok megelőzése, rendezése, információcsere, javaslatok, alternatívák vizsgálata.

Tevékenysége kiterjed a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskörre, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmeket befolyásoló, az adó- és járulékfizetéssel, valamint a költségvetéssel összefüggő témaköröket, jogszabály-tervezeteket is.
 
Ezzel szemben Népszava ma megjelent cikke szerint a VKF természetesen a fentebbieknél roppant komolyabb funkciót fog ellátni. Feladatai közé tartozik ugyanis, hogy rendszeresen konzultáljon “…a foglalkoztatás kérdéseiről, a jövedelmi feltételekről, a minimálbérről, a munkaügyi kapcsolatokról, valamint a munka- és a nyugdíj területéhez tartozó törvényekről“. A “rendszeresség” pedig azt jelenti, hogy a testület “szükség szerint, de legalább félévenként” üljön össze, ám – mivel ott rendkívül fontos nemzetgazdaság-stratégiai témákról esik majd szó – a konzultáció minden esetben zárt ajtók mögött, azaz a nyílvánosság kizárásával történik!
 
A tagság
 
Mint láthatjuk, a két szervezet között tehát “lényegi” különbség van, s ez “részben” a tagsági összetételben is megnyílvánul. A korabeli OÉT-tagok ugyanis a következőek voltak (a forrást lásd itt!):
A munkavállalói tárgyalócsoportot
az alábbi országos érdekképviseleti szervezetek egy-egy képviselője alkotja:
  1. Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ)
  2. Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
  3. Liga Szakszervezetek
  4. Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
  5. Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ)
  6. Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)
A munkáltatói tárgyalócsoportot

az alábbi országos érdekképviseleti szervezetek egy-egy képviselője alkotja:

  1. Agrár Munkaadói Szövetség
  2. Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ)
  3. Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
  4. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ)
  5. Magyar Iparszövetség (OKISZ)
  6. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)
  7. Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)
  8. Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ)
  9. Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)
A kormány tárgyalócsoportjában

a tárgyalt napirend függvényében kapnak képviseletet az egyes minisztériumok. A tárgyalócsoporton belül a kormány általános felhatalmazással rendelkező, állandó képviselője a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára.”

Ezzel szemben a VKF tagi összetétele jóval egyszerűbb:

A munkavállalókat képviselik:

A munkáltatókat képviselik:

A Kormányt képviseli:

  • Matolcsy György, miniszter

A hozzáállás

Fogalmam nincs, hogy a munkaadói oldal korábban kilenc(!) tagú csoportja miért csökkent a harmadára(!). Vajon mi az ördögöt követhetett el a Koronázatlan Fő ellen mondjuk az IPOSZ, a KISOSZ, avagy például az OKISZ, illetve a STRATOSZ, mint munkáltatói szervezet, hogy bosszúból kiejtették őket? Azt azonban igen, hogy a munkavállalói oldal korábbi hat(!) szervezetéből miért csak a fentebb nevezett három(!) kerülhetett be e “jeles” testületbe. Tavaly ugyanis a szakszervezeti vezetők közül csak Gaskó István (Liga), Pataky Péter (MSZOSZ) és Palkovics Imre (Munkástanácsok) volt hajlandó aláírni a Kormánnyal azt a megállapodást, melynek örve alatt az Ezerharmad “megalkothatta” a munkavállalók és az érdekképviseleti szervezetek jogait súlyosan csorbító új Munka Törvénykönyvét (Mt.)!

Bár az új szervezet, a VKF alapszabálya szerint abba később más, “országos szintű szervezetek” is beléphetnek, ám ez azok számára csak akkor válik lehetővé, ha “ …a jelentkező részvétele ellen az alapítók egyik tagja sem emel kifogást“! No, de hogy az ördögbe ne emelne kifogást az alapítók akár egyetlenje is olyan érdekképviseleti szervezetek taggá válása ellen, amely (velük ellentétben!) már sokszorosan kinyilvánította, hogy nem kíván a Nemzeti Együttműködés Rendszerében részt venni azzal, hogy akadékoskodásaival pedig csupán gátjául szolgált a Nemzeti Ügyek Kormánya ország- és népboldogító törekvéseinek (lásd: “Új Mt.”!)?!

Az “elkötelezettség”

Márpedig a “vak is láthassa”, hogy a NER NÜK-jével együttműködni mindenki számára nem csak kötelesség de egyben dicsőség is. Hiszen amikor 2010 szeptemberében az Ország Legfőbb Kegyura, Legnagyobb Munkáltatója és Legelsőbb Munkavállalója végre hajlandó volt leereszkedni az “OÉT” nevű szájtépő testülethez schwarz-um-weiss kijelentette, hogy az mégiscsak abszurd dolog, hogy az egyik oldal képviseli a munkavállalókat, a másik a munkáltatókat, míg a harmadik a Kormányt, miközben ezen utóbbi (az Ő Kormánya) a választásokon felhatalmazást kapva képviseli “a magyar nemzet választópolgárait”, tehát Mindenkit – munkavállalót és munkaadót egyaránt!

No ezt az “axiómát” vette tudomásul az a kétszer három “érdekképviselet”, melyek meghívást kaptak a ma megalakuló új konzultatív testületbe. S hogy erről ők (pontosabban a vezetők és a hivatásos funkcionáriusok) soha meg ne feledkezzenek, a NER NÜK-jének döntése alapján évenkénti “megerősítést” fognak kapni: szervezetenként 100 MILLIÓ FORINTOT az egyébként minden lényeges dolog (oktatás, egészségügy, nyugdíjasok, rokkantak, gazdaság- és vállalkozásfejlesztés) számára üres államkasszából!

Hogy ez valóban így lesz-e, azt nem tudni, hiszen nem ez lenne az első ígéret, melyet az Orbán-kormány nem tart esetleg majd be. Azt azonban tudni lehet, hogy kifélék azok (Gaskó, Palkovics, Pataky és Tsai.), akik a megcsillantott, holnapi “Harminc Ezüstpénz” érdekében ma hajlandóak aláírni a VKF-sóhivatal alapító okmányát: ÁRULÓK, BÉRENCEK!

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!


Viktor GSM

Állami lesz a magyarországi, “GSM”-rendszerű mobiltelefon-szolgáltató piac negyedik szereplője. Sokba’ lesz ez nekünk emberek!

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHHtegnapi közleménye szerint sikeresen és eredményesen zárult le a magyarországi, GSM-rendszerű, 900 MHz-es mobilszolgáltatására kiírt pályázat. A Hatóság úgy véli, hogy az így megjelenő negyedik szereplő fokozza majd a piaci versenyt, melynek egyedüli nyertesei természetesen csakis a “zemberek” lehetnek.

Nagyot “kaszált” az Állam?

Az NMHH diadalittas közleményében tudatja, hogy a kevésbé értékes (csak telefonálást, illetve “lassú” internet-elérhetőséget biztosító), 5,8 MHz-es tartományú “B” és “C” jelű blokkra pályázó, a piacon már eddig is jelen lévő három cég (Telenor – 7,3 Mlrd.; Magyar Telekom – 10,9 Mlrd.; Vodafone – 15,6 Mlrd.) összességében mintegy 30 Mlrd. Ft. + ÁFÁ-t fizet, míg a legértékesebb (telefonálást és szélessávú internetezést is lehetővé tevő), 5 MHz-es szélességű, “A“-jelű blokkért pedig 10 Mlrd. Ft. + ÁFA bevételre tesz szert az állam a győztestől.

Nos, ez az összességében bruttó 50,8 Mlrd. forintos bevétel akár még dícséretes is lehetne, ha az egészben nem lenne két kisebb “bibi”! Az egyik az, hogy az “A“-nak nevezett ferkvenciacsomag piaci értéke szakértők szerint körülbelül 60 Mlrd. Ft.-ra tehető. Ennek ellenére az NMHH azt mindössze ennek hatodáért adta oda a győztesnek, s így a teljes állami bevétel minimum 50 milliárddal lett kevesebb a joggal elvárhatónál! Márpedig abban az országban, ahol az ügyészség egy volt polgármesterre (Hunvald György, Erzsébetváros egykori szocialista vezetője)  azért kér 10 esztendei börtönbüntetést, mert szerinte az illető (társaival bűnszövetkezetet alkotva, korrupt módon) áron alul adott el néhány, a kerületében található (lakott és lelakott) ingatlanokat, s ezzel “milliárdos kárt” okozott, nem kellene “győzelemnek” beállítani egy jó 50 milliárdos buktát!

Viktor GSM

A másik “bibi” pedig magában az “A“-blokkot elnyerő pályázóban, illetve annak tulajdonosi összetételében található. A “győztes” ugyanis három cég – a Magyar Posta Zrt., az MFB Invest Zrt. és a Magyar Villamos Művek Zrt. – konzorciuma. Ezen vállalatok pedig (tájékozatlanabbak kedvéért) egytől-egyik állami tulajdonúak, így amikor ez cégcsoport majd befizeti az állami költségvetésbe azt a bruttó 12,7 Mlrd. forintos frekvenciahasználati díjat tulajdonképpen csak annyi történik, hogy az Állam az egyik zsebéből a másikba tesz át pénzt. Azaz: valódi bevétel ezen egyetlen fillér sem keletkezik, tehát a teljes kassza ténylegesen mindössze bruttó 38,1 Mlrd. forint lett!

Amikor erre a sajtó képviselői a méltóságos NMHH-nak rámutattak, a kizárólag kormánypárti kinevezettek alkotta Hatóság képviselője, Aranyosné Börcs Janka főigazgató azt merészelte válaszolni, hogy “…a hatóságnak nem a bevétel maximalizálása volt a célja, hanem, hogy megjelenjen egy negyedik szolgáltató is a mobil piacon, s ezáltal fokozódjon a verseny a szolgáltatók között.“. Az állami cégcsoportnak pedig azért kellett a sokkal értékesebb blokkért csupán harmadannyit fizetnie, mint az “értéktelenebbekre” pályázó három másik vállalkozásnak, mert “…az újonnan piacra lépők versenyhátrányból indulnak, s ezt kívánta mérsékelni a hatóság“.

Hát igen. Megható ez a hatósági jóindulat, különösen ami a “versenyhátrányok mérséklésére” vonatkozik, amelyről már a pályázatok első elbírálása során is dícséretesen tanúbizonyságot tettek, hiszen az államival versengő két másik vállalkozást (a vietnámi “Vietel“, illetve a romániai bejegyzésű “Digi“) már a kezdet kezdetén, formai okora való hivatkozással kizárták. Így aztán bizonnyal nem jelentett számukra különösebb nehézséget, hogy az EGYből kiválasszák azt az EGYet!

Azt azért megkérdezném, hogy vajon ugyanilyen bónuszt kapott volna-e a két külföldi pályázó, ha véletlenségből azok egyike nyert volna, s ha a hatóságnak nem “a bevétel maximalizálása”, hanem a piac sokszínűsítése a célja, akkor mi az ördögért adták oda a “talk-and-news” Klubrádió eddig használt ferkvenciáját egy noname cégecske “tizenkettőből-egy-tucat” zenei adójának pusztán arra hivatkozva, hogy az sokkal magasabb havi díjat ajánlott?

Nem hiszem, hogy valaha is ezekre válaszokat kapnánk. Pláne olyanokat, melyeket még el is lehetne fogadni. Minden esetre rögzítsük a tényt: 2014-től az államiViktor GSMlesz a negyedik mobilszolgáltató Magyarországon!

Van, amire telik, s van amire nem

A főigazgató asszony szerint a “Viktor GSM” azért is lehetett a pályázat nyertese, mivel “megfelelő üzleti tervet” nyújtott be. No, de vajon mi az ördög lehet ez a “megfelelő” tehát: mennyibe fog ez az államnak (azaz: az ADÓFIZETŐKNEK) kerülni?

A Heti Világgazdaságban már január közepén megjelent becslés szerint a pályázatban vállatak teljesítésére (a szolgáltatás beindítása 2014-től kezdve valamennyi, 30 ezer főnél nagyobb lélekszámú településen) rendelkezésre álló idő alatt mintegy 150 milliárdos hálózatépítési költségfedezetre lenne szükség. E pénzhez pedig társul az a kb. 350 milliárd, melybe a cég hét esztendei (az első profit megjelenéséig) üzemeltetése kerül. Ez pedig azt jelenti, hogy 2019-ig  összességében cca. 525 milliárdunkba kerül majd a viktoriánus állami mobilszolgáltató, mely összeg úgy jön ki, hogy a már említett költségekhez hozzá adjuk az elmaradt bevételt (50 Mlrd.), a látens befizetést (12,7 Mlrd.), de levonjuk a magántársaságok tényleges befizetéseit (38,1 Mlrd.).

Nos ez az összeg nem is tűnik soknak ahhoz képest, hogy az Orbán-kormány tavalyelőtt már kidobott az ablakon 508 milliárdot (abból a kasszából, melyet állítólag az előző, Bajnai-féle kabinet “üresen hagyott”) MOL-részvények megvásárlására, tavaly eltékozolt 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjvagyont, illetve az egykulcsos (“egységes, arányos és igazságos”) személyi jövedelemadóra vonatkozó törvényével pedig kirántott az állam zsebéből kb. 600 milliárdot (s azt a tehetősek – így a maguk – bukszájába tömte).

Soknak tűnik viszont ahhoz képest, hogy 5-6 milliárdnyi megtakarítás érdekében rokkantakat dobnak ki az állami ellátórendszerből, “nincs pénz” több tízezernyi fiatal felsőoktatási képzésére (az állami finanszírozású helyeket idén 30 ezerre csökkentették a tavalyi 54 ezer helyett!). Soknak tűnik ahhoz képest, hogy számos magyar kórházban az egészségügyből kaminonszámra kitolt milliárdok miatt gyakorlatilag megszűnt a szakorvosi ellátás (a külföldre megélhetési okokból menekülő végzett orvosok és szakápolók helyett rezidensek végzik a kezeléseket, tartják az ügyeleteket), hogy az alap- és középfokú oktatásban már nem csak a tanárokat kényszerítik ingyenes túlmunkára, de ma sok helyen már táblakrétára sincs keret!

Nyomul az Állam!

A hvg.hu úgy egy hete vette magának a fáradságot, s megkérdezett néhány közgazdászt arról, hogy vajon mi motiválhatja az Orbán-kormányt arra, hogy egyre inkább rátelepedjen a magángazdaságra, s olyan vállalkozásokba fogjon (lásd: pl. a GSM-szolgáltatás!), melytől talán inkább távol kellene tartania magát?

Egyikük (Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense) szerint Orbánék többéféle modellből táplálkoznak. Ezek egyike a neoliberális amerikai republikánusság (csökkentett adók és szociális kiadások). Másika pedig a távol-keleti “fejlesztő állam” eszméje, amely kiemelten támogatja a nagyvállalati szektort, illetve annak egyes elemeit (erős patriota szemlélettel). Utóbbinál azonban nem jelenik meg az a szintén jellemző tényező, hogy jelentős költségvetési forrásokat fordít az oktatásra, a tudományra és az innovációra … ez ugyanis a mai kormány számára nyílvánvalóan marginális.

Egy másik szakember (Papp József docens, Corvinus Egyetem) szerint pedig alapvetően kétséges, hogy azokon a területeken, ahová az állam benyomul jobb lesz-e a nyújtott szolgáltatások minősége. Ugyanis “…a feladatellátással megbízott szereplőket nem a piaci verseny rostálja, hanem már magát a kiválasztást is egy végletesen centralizált intézményi rendszer vezényli le“, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy az “állami” szereplő érdekelt-e a pénzek olymértékben történő gazdaságos felhasználásában, mint egy magánvállalat, hiszen az Állam a maga cége érdekében szabályozóként bármikor beavatkozhat, torzítva ezáltal a piaci viszonyokat.

Nos, ha ezt a két szakvéleményt most “lefordítom” a Viktor GSM esetére, a következő konklúzió írható le: Orbán állami mobilcége ugyan baromi sokba fog kerülni, de legalább nem termel majd nyereséget!

Te Viktor! Egyszer, de csak egyetlen egyszer ebben a büdös életben, nem próbálnátok meg a saját pénzetekből vállalkozni? Kifejezetten nem szeretek a (kényszerű) üzlettársatok lenni!

… és ezt …

… szendamondja