Úri modor? Pfujj!

Február 10., pénteken ünnepelte kilencvenedik születésnapját Magyarország egyik polgára, Göncz Árpád. Voltak akik ünnepelték, voltak akik le se szarták, de olyanok is akadtak, akik bizony leszarták.

Hogy kicsoda Göncz Árpád, azt hitem szerint senkinek nem kell elmagyarázni. Egy pártközi (MDF-SZDSZ) megállapodás eredményeként 1990-től 2000-ig volt a harmadik Magyar Köztársaság első Elnöke. Az ország “Árpi bácsi“-ja olyan ember, akit ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember csak szeretni, de minimum tisztelni tud. Ők voltak azok, akik e pénteki alkalmat megragadva internetes és videoüzenetekben, újságcikkekben gratuláták meg Őt; akik ünnepi fogadást rendeztek tiszteletére; akik szerenádot adtak lakásának ablaka alatt.

Árpi bácsinál népszerűbb és köztiszteltebb politikus tényszerűen soha nem volt a hivatalosan 1989. október 23.-án született és 2011. december 31.-én elhalálozott Magyar Köztársaságban. Volt azonban egy olyan “hibája”, melyet a honi jobboldal egyre hangosabb, egyre agresszívabb és egyre orcátlanabb hangadói a mai napig nem voltak képesek megbocsájtani Neki: a liberálisok, azaz az SZDSZ táborából jött. A klerikális nacionalista (de a demokrácia és a jogállamiság alapvető szabályait akkor még betartó) kurzus első kormánya (Antall-kabinet) már 1992. október 23.-án – szégyenlősen bár, de – összekacsintó némasággal tűrte, hogy Árpi bácsi ünnepi beszédét a Kossuth téren szervezett, egyen-szabadidőruhába bújtatott hangoskodók füttyszóval zavarják meg, személyét pedig ezzel megalázzák (“büntit” ezért csak a Bánó András-féle “Egyenleg” kapott, mert híven beszámolt a korabeli hatalom által letagadni szándékozott eseményről!). Ahogyan aktív semlegességgel viszonyult Árpi bácsi ’56-os múltját bemocskolni szándékozó aljas, suttogó propagandához is (a híres “Patkány”-sztori).

A Göncz elleni nemtelen támadások azonban hivatali idejének letellte után lassan elenyésztek, mivel az akkor már Orbán által rányított populista-demagóg banda számára Ő már nem volt “tényező”. Olyannyira nem, hogy még kilencvenedik születésnapját is igyekeztek agyonhallgatni. Ahogyan Dési János írja a budapesti Népszavában tegnap (feb. 12.) megjelent, “Akik nem gratuláltak Göncznek” című jegyzetében:

“Természetesen nem kötelező Gönczöt szeretni, magánemberként bárki megteheti, hogy rá sem hederít a születésnapjára. Ámde mégiscsak léteznek udvariassági szabályok. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság egyik első vezetője, meghatározó szereplője volt. Az ily jeles napokon, ha az emberi jóérzés már nem is, mert az láthatóan kevés az urakban, de a protokoll minimum, azt követeli meg, hogy az ország mai vezetői köszöntik a köztársasági elnököt. Szóban, egy nyilatkozatban. Egy kézfogás erejéig. Talán még egy kitüntetést is átadnak neki- világi hívság, persze, de így szokás. Emberi gesztus.
De sem a Fidesz, sem a KDNP, sem a számtalan szóvivő, fő és alsajtós, sem a kormány, sem annak szóvivője nem mondta azt, hogy “Elnök úr, gratulálunk! Jó egészséget, sok boldogságot!”. Ennyi. Nem kell egyetérteni azzal, amit ő képvisel, csak civilizált lény módjára viselkedni.
Értem természetesen, hogy az orbáni totális állam nemzeti rendszerébe éppen az olyan emberek férnek bele a legkevésbé, mint Göncz Árpád, aki hosszú élete során mindig kiállt azokért az értékekért, amelyeknek egy jelentős részét éppen most tapossa sárba e kormány dr. Orbán parancsára. Ezzel együtt, viselkedhettek volna most úgy, mintha kultúremberek lettek volna.”

Désinek természetesen nincs igaza: dr. Orbán a maga mércéje szerint kifejezetten kultúremberként viselkedett. Hiszen akár azt is megtehette volna, hogy az ünnepi fogadásra, avagy a tisztelgő szerenádra “spontán ellentüntetőket” szerveztet, akik aztán alaposan “kifejezik a zemberek Göncz-cel kapcsolatos véleményét”. Nem tette, mint ahogyan azt sem adta ukázba a csahos pártsajtónak, hogy az Elnök születésnapját egy-egy szerkesztőségi véleménycikkel tegyék emlékezetessé.

Pedig “igény” azért lett volna rá, ugyanis a Csúti Maradona által tizennegyedik esztendeje instruált “polgári jobboldal” egyes tagjai még mindíg nem feledték el, hogy egykoron Göncz is “nemzetellenség” volt:

A kitalált ember
12-02-10 2012. febr. 10. 18:42, b.istvan

Gönc Árpád 90. születésnapját ünnepli a ballibsi tarka sáskasereg.Rutinból ájultak be a népszabi, és fizetett körmösei.
Kedvenc renitensük TGM szuper giccs cikkben ömleng szószátyár stílusában Gönc apóról. Legyen itt egy mintapéldány veretes gusztustalan stílusának idézéseként:
„Csak a magatartásának a tanúságával vezetett, sokkal inkább, mint alig használt – amúgy is csekély – hatalmával.”
Ehhez képest durva beavatkozásai, a zsenge demokrácia kialakulását akadályozta máig tartó sebeket okozva, az nem alá írt igazságtételről szóló törvény, és hogy Göncz ellenállt Antall azon kérésének, hogy leváltsa a szerinte egyoldalúan baloldali irányt vett média elnökeit.
A NOLTV-n sürgősen közzétesznek egy legfeljebb két tucat ballibsi által a forgatókönyv szerint szervezett szerenádot ahol, néhány szedett-vedett némber kíséretében Máté Gábor és a régiségek nagy barátja közreműködésében. Az erre a társaságra jellemző érték nem becsülésnek megfelelően éppen Verdi Nabuccója szabadságkórusának dallamára verkli kísérettel dünnyögnek valamit, hogy lesz még köztársaság azaz ballibsi diktatúra, ahol újra szakíthatnak zsákmányt. A higgadtabb hangütés Révész Sanyi kapta feladatul. Majdnem sikerült igazat írnia :

” Göncz Árpádot arra predesztinálta a helyzete és a személyisége, hogy a demokrácia fölépítésében a közmegegyezés kimunkálásának kulcsembere legyen.”

Az alábbi fényképet is csatolták az írásához.
Nem gondolván, hogy a lényegre tapintanak rá a közléssel.
A kép 1990. augusztus 3-án készült, Göncz Árpád köztársasági elnök, mellette dr. Antall József.
Érdemes az arckifejezésekre figyelni. Antall József gondterhelt, Gönczpapa felszabadultan vicsorog, a később oly gyakran használt álca; az arcára fagyott kényszervigyorgás.
Ebből faragta a ballibssi sajtó a szeretett köztársasági elnök kényszeredett, izzadságszagú mítoszát. A szeretni való Árpi bácsit.
Antall József komoly arca mögött sokatmondó hallgatás figyelhető meg. Az elvégzett munka megkönnyebbülése, és a kamikáze harcra való készség komolysága.Ahogy Zeusz megteremtette az első nőt, Pandórát, úgy teremtette meg és küldte az emberek közé, dr. Antall József Göncz Árpádot a ballibsiknek imádható bálványként. Göncapó Pandóra azonban kinyitotta a dobozt, s így rászabadította az emberekre a ballibsi korrupt veszedelmet.
Göncz Árpád egyértelműen dr. Antal József teremtménye, és mint ilyen a kényszer szülte báb. Dr Antall József zsenialitása és államférfiui kompromisszumkeresése kellett ahhoz., hogy Göncz Árpád egyáltalán szóba jöhessen ebben a történelmi játszmában, ahol a kártyákat dr. Antall József osztogatta.
Akinek államférfit meghazudtoló képességei a választások előtt megmutatkoztak, azonban a szükséges irányt és az ide vezető lépések, csak a választást követően tervezte meg miután világossá vált, hogy az SZDSZ áruló viselkedése az Ellenzéki Kerekasztalnál, valamint populista, látszat kommunistaellenessége gyümölcseként létrejött választási eredmények miatt világossá vált, hogy a kommunista parlamenttől ránk maradt kétharmados törvények miatt nem lehet majd kormányozni.
Ezért fordult kompromisszummal az SZDSZ-hez hogy velük együtt egy egyszeri kétharmados többséget elérendő, amivel a nyugati demokráciákban szokásos mértékűre csökkenthesse a kétharmados törvények számát és ezzel kormányozhatóvá tegye az országot.
Dr. Antall József zsenialítását és bátorságát fedezhetjük fel abban, hogy ezeket a tárgyalásokat saját pártjának felhatalmazása nélkül folytatta le, amelyek végén meggyőzve a magyar demokratákat e lépésének helyességéről, sikerült egy kormányozhatósági stratégiát a teljes parlamenten keresztülvinni.
A paktum lényege az volt, hogy a választási eredményeket elismerve az SZDSZ tudomásul veszi, hogy az MDF- Kisgazda koalíció kormányoz, a parlament elnökét is ők adják. A köztársasági elnök legyen az SZDSZ-es Göncz Árpád. Az ő megválasztásának ellentételezésére az SZDSZ az első parlamenti ülések napirendjére vett alkotmánymódosítás során megszavazza az erősen csökkentett kétharmados törvények sorát.
A ballibsi utódok nem szívesen ismerik el dr. Antall Józsefnek ezt a zseniális diplomáciai huszárvágását, és megkezdték a hazugságok terjesztését és a tekintélyrombolást a mesterségesen terjesztett városi legendáról, a „titokzatos Rózsadombi paktumról” mindenféle titokzatos mitikus meséket ragasztva az itt történtekhez
Gondolom ő régóta ismerte Árpi bácsit Id. Antall József kisgazda kapcsolatai révén. Talán hallott valamit Gönc Árpád ’56 utáni évei során viselkedéséről.
1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti paktum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. Azonban mindezek ellenére az SZDSZ könnyen irányítható bábja maradt.
Elegendő gyáva kollaborációjára és becstelen szerepére gondolni, amit az SZDSZ szervezte un. „taxisblokád”idején tanúsított.
Az interneten felkutatható egy városi legenda, miszerint G. Á. Patkány fedőnéven beszervezett besúgó volt. A kutatók, újságírók stb., akik belépési engedélyt kaptak a Történeti Hivatalba, röhögve vagy szörnyülködve olvasgatják a jelentéseit.
Nekem nincs forrásom arról, hogy besúgó volt vagy sem. De érdemes azon elgondolkodni, hogy amikor akasztottak ő angolul tanulhatott a börtönben.
Nyilvános gyűléseken többször kifütyülték. Ezek közül a legismertebb az 1992. október 23-i füttykoncert a Kossuth téren.
“Árpi bácsit” egykori ötvenhatos társai fütyülték ki, akik akkor már árulónak tartották.
Árpi bácsi javára legyen mondva, hogy azért mégis csak ő fordította a Gyűrük Urát, de másért nem igen hiszem, hogy szeretni lehet

Vicsorgásra összehúzott gonosz szeme előbb emlékeztet ama rágcsálóra semmint az ország Árpi bácsijára.”

Ezt a förmedvényt a neten találtam. Az idézet szöveghű, linket azonban köztisztasági okokból nem adnék. Így is ékesen tanúskodik róla, hogyan hamisítják a történelmet, hogyan akasztják a ballib oldal nyakába egyes maguk által kitalált és terjesztett, karaktergyilkos pletykákat és hogyan képzelik az “úri modort” a “polgári” jobboldalon. Pfujj!

*****

Dési János a fentebb idézett írásában kifogásolja, hogy Árpi bácsi szülinapja alkalmából miért nem kapott egy kitüntetést. Dési megint téved! Attól a kormányzattól, melynek javaslatára (dr.?) Shitt érdemrendeket akaszt egy Stefka István (Magyar Hírlap) nevű újságíró-féleség, vagy egy Baldauf László (CBA) nevű udvari szatócs nyakába, Árpi bácsi aligha fogadott volna el bármiféle hivatalos elismerést!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

7 hozzászólás on “Úri modor? Pfujj!”

  1. leharisrael szerint:

    Nem akarom reklámozni az ominózus írás megalkotóját, de megnyilatkozásai között található még számos “érdekfeszítő alkotás”. Utóbbi időben ezeket hozzászólásként linkeli a NolBlog-on megjelenő posztok alá, függetlenül attól, hogy témába vág-e v. sem.

    http://botzheimistvan.freeblog.hu/

    (Ha zavaró a kommentem, nyugodtan töröld, nincs harag!:)

    • szendam szerint:

      Kedves Lehar!
      Ugyan miért lenne zavaró? Én csak azért nem linkeltem a pasit, nehogy az én blogomról lépjen valaki az ő förmedvényeire, s aztán ő, avagy ott valaki más azt higyje, hogy “elvtárs” vagyok. Ezt értettem én “köztisztasági okok” alatt!
      Egyébként kösz, hogy megtiszteltél a kommenteddel. Gyere máskor is, többé nem kell moderációra várnod!
      Üdv!

      • szendam szerint:

        Kedves Lehar!
        A “mosoly”-ról ( 🙂 ) jutott eszembe! Semmi(?) köze nincs egyetlen posztomhoz sem(?)!
        Szóval a lényeg, hogy van három fiam (7-10-13 évesek), kiket az “r.kat.” Család követelésére “tól-ig” megkereszteltettük. A két idősebbnél nem volt “baj” – lévén kersztszüleik fele “r.kat.” volt, másik “fele” pedig hol “ref.”, hol pedig “gr.kat”. Harmadik fiam r.kat. megkeresztelésekor azonban akadt egy kisebb probléma.
        Az ifjonc (kb. 20 esztendős) segéd-plébános az orrunk alá tolta a keresztelési adatlapot, melyen fel kellett tüntetni, hogy kik a szülők, kik a keresztszülők és mely vallási felekezethez tartoznak. Hát én ki is töltöttem:
        – Apa (név): r.kat.
        – Anya (név): r.kat.
        – Keresztapa (név): r.kat.
        – Keresztanya (név): izr.!
        Az ifjonc plebánosnak kidülledt a szeme, amikor ezt elolvasta. Aztán megkérdezte, hogy a “keresztanyát” komolyan gondoltuk-e?
        Megkérdeztem a kispapot, hogy mégis mi a baja? Válasz: zsidó a keresztanya! Viszontválasz: no, és van ezzel valami baja?
        Nem volt. A gyerek “zsidó” körösztmamussal meg lett keresztelve!

      • leharisrael szerint:

        Húúúú, de fiatal vagy! Nekem a legnagyobb unokám pár hét múlva tölti a 16-ot.

  2. leharisrael szerint:

    Bocs, de az lemaradt, hogy egyik unokatestvéremnek is van keresztgyereke!

  3. szendam szerint:

    No, azért tisztáznunk kéne, hogy mi a “fiatal”. Én (sajnos) már a 45-öt taposom … bár “harmincasnak” érzem magam úgy fizikailag, mint mentálisan (IS!).
    Teszem hozzá: valamennyi gyerekem valamennyi keresztszülejéből az “izr.” valású a legjobb! Szorosan nyomon követi a gyermek sorsát és (ellentétben a nem “izr.” vallású körösztszülőkkel) rendszeresen gondoskodik a keresztkölkéről!!!
    Judit Asszony, a “Körösztmamus” messze magasan veri az összes kat./ref. hiteseket!
    Ja, és még valami!
    Baromira leszarom, hogy ki melyik felekezethez tartozik! EMBER LEGYEN!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s