No comment 7.

Ez az írása a budapesti Népszava mai (2012. február 28.) online-kiadásában jelent meg. Nincs mit hozzáfűznöm.

“Trón és oltár”

“Bár magam nem vagyok vallásos, egész életemben tiszteltem és elfogadtam mások belül megélt hitét. Engem inkább az egyház és a kereszténység, mint eszme számomra ellentmondásos viszonya foglalkoztatott. Kívülállóként, laikusként soha nem tudtam összeegyeztetni azt, amit a kereszténységről és amit az egyház politikai, gazdasági szerepéről tanultam, tapasztaltam. Különösen azt nem, amivel a saját hazámban találkoztam.

Bulányi György a pár éve elhunyt piarista szerzetes, az erőszakmentes Bokor-mozgalom gyakorlatilag minden rendszerben meghurcolt alapítója 85. születésnapja környékén, 2004-ben a Népszabadságnak azt nyilatkozta: “…Kevesen járnak templomba, kevesen kíváncsiak a papok szövegére, mert az Isten által megteremtett világban a mammon az úr. A pénz, a gazdagság. Akár tetszik, akár nem, az egyházak nem tudják befolyásolni a tényleges helyzetet. Miért? Az ok: a trón és az oltár, az állam és az egyház szövetsége…”.

Mi a helyzet most?
Van egy miniszterelnökünk, aki – mint arra Tamás Gáspár Miklós oly’ gyakran és helyesen felhívja a figyelmet – a vulgárpolitológusok felszínes elemzéseivel szemben már régen nem populista, hanem egyre inkább szélsőségesen elitista. Elitista az oktatásban, a szociálpolitikában, szinte minden társadalmi alrendszerrel kapcsolatban. Elitista még akkor is, amikor “rangrejtve”, bőrkabátban, kockás ingben és csizmában megjelenik egy hajléktalanszállón…
Van egy kormányzó pártszövetségünk, amelyiknek van egy nevében keresztény párt-szektája és amelyik teljes mellszélességgel támogatja az elitizmust. Azt, amit az én meggyőződésem szerint egy keresztény ember nem támogathat: a hatalmat és a pénzt, szemben azokkal, akik szükséget szenvednek. Ha valóban hisznek, akkor én a helyükben rettenetesen szoronganék.

Vigaszul álljon itt néhány sor az én imádságomból, amit József Attilának köszönhetünk: “…De erősebbek vagyunk gyönge életünknél, Mert a fűszálak sose csorbulnak ki, Csak a kardok, tornyok és ölő igék, Most mégis, megfáradván, Dicséreteddel keresünk új erőt S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: Szabadíts meg a gonosztól. Akarom.

Kárpáti Iván /

Advertisements

One Comment on “No comment 7.”

  1. Levendula szerint:

    “Kintről: felénk tátott föld-szakadékok,
    Bent: a régi sötétség, förtelem,
    Ijedősöknek meghalni elég ok:
    Halál kaszál gazos kertünk alján,
    Úri sírásók s zsebrákok dúlnak itt bent,
    Kövér papok árusítják az Istent
    S döglevegő leng a Tavasz fuvalmán
    S nekünk, ha végítélet jönne is,
    Úgy kell állnunk, mintha hinnők, hogy győzünk:
    Minden magyar, ki ifju, döng, s dühöng,
    Száz harctérinél nekünk különb hősünk.

    Szép szemben állni ezernyi pokolnak
    S kis otthonunkban harcolni ki rendet,
    Mikor körültünk véresen loholnak
    Nép-óriások, századok, világok
    És trónok és ősi álmok remegnek,
    Keresni egy bús kis ország álmát,
    Mikor az ég piros sátra alatt
    Játszódnak le hóhéros panorámák
    S mikor olyan kis gondja a világnak,
    Hogy nem tisztul Hunnia piszkos ólja.
    E tavaszon, én ifjú társaim,
    Százszor szentebb minden máskorinál
    Lelkünk erős, tavaszi riadója.”

    Ady Endre: Véres panorámák tavaszán

    Soha nem volt tán ennyire aktuális Ady, mint most ….


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s