Ángyán József az áldozattá vált tettestárs

Azt mondják, “Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan!“. Ennek értelme szerintem az, hogy az ok előbb-utóbb óhatatlanul kiváltja az okozatot. Ezzel volt kénytelen szembesülni mostanság Ángyán József is.

Idén februárban, meglehetősen viharos körülmények között mondott le a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) államtitkári posztjáról Ángyán József, mezőgazdász-professzor. E lépését akkor azzal indokolta, hogy a kormányzat az állami földek húsz esztendőre szóló bérbeadásának eljárási módszereivel olymértékben sértette meg azon, még a 2010-es megalakulása után meghírdetett alapelveit, hogy azzal a továbbiakban közösséget vállalni nem tud, nevét adni hozzá nem hajlandó.

Az, hogy valójában mi is volt ez az “elvsértés”, legelébb az egyik szakmai szervezethez írt és nyílvánosságra került Ángyán-levélből kezdett derengeni. A lemondott államtitkár ebben azt állította, hogy a meghatározott alapelvek ellenére párttámogatott “vidéki oligarchák, országos nagyvállalkozók” kaptak (hatalmas területekre) földbérleti lehetőséget, míg a helyben lakó termelőket a jogszabályok és a pályázat-bírálati rendszer “alkalmas megváltoztatásával” egyszerűen “kigolyózták“, avagy néhány hektárral “szúrták ki a szemüket“.

A hírre “rávetődő” magyarországi orgánumok azon része, amely az orbanista diktatúra által a nyakukba ültetett Cenzúra Hivatal (NMHH és “Médiatanács” – azaz Szalai Annamária és pártkinevezett Tsa.) ellenére is hajlandóak voltak ellátni szakmai feladataikat, rövid idő alatt kiderítették miről is van szó: Somogy megyében a szolnoki(!) illetőségű Simicska-stróman, Nyerges (Közgép) Zsolt mosonmagyaróvári! agrárvállalkozása, Fejér megyében az Orbán-stróman felcsúti polgrmester, meg egy zrt.-be szerveződött “családi vállalkozás”, a Borsodi Mezőségben pedig Tállai András BM-államtitkár (és mezőkövesdi polgármester), illetve Mengyi Roland ogy.-képviselő (a borsod-megyei közgyűlési elnök) rokonai/üzlettársai nyerték el a kiosztható állami földek bő háromnegyedét, míg a helyben lakó ős- és családi termelők többsége még egy virágcserépnyit sem kapott.

Míg a somogyi esetről csupán néhány felháborodott termelő véleménye vált közismertté, (a “Borsodi Mezőség” térségéről pedig alig valami), addig a fejér-megyeiről az atlatszo.hu tényfeltáró-portál már “google”-os légifelvételekkel mutatta be, kiknek és hogyan “lett jó” (Ferenczi Krisztina, a színésznőből lett tényfeltáró újságíró – majdnem az egyetlen Magyarországon! – május 18.-án ennek már a harmadik részét is megírta! – érdemes elolvasni mindegyiket!). Aztán a napokban Ángyán József közzé tett két tanulmányt, melyek okadatoltan, táblázatokkal és kördiagrammokkal mutatják be: miféle állami maffiát ültetett mindenki nyakába a 2010-ben a szavazati joggal rendelkező “Zemberek” kb. harmada ( a fejér-megyei “doc.“- ban, a borsod-megyei pedig “pdf.“-ben olvasható!).

Az Ángyán-féle tanulmányokat – terjedelmi okoknál fogva – nem szeretném közzé tenni a blogomon (a linkek is elégségesek). Ámde az egyiknek van egy olyan része, amit mindenképpen tanulságosnak vélek és amely talán megvilágítja azt: hogyan működik egy bűnszövetkezet által “elfoglalt állam”! A volt államtitkár szerint őt 2011. október 1.-én az FVM minisztere – helyettesítendő Farkas Imre földügyi államtitkárt – kiküldte őt a “Földügyi Fórum” nevű tanácskozásra. Míg Ángyán ezzel volt elfoglalva, a földművelési miniszter vezetésével összeült egy tanács, s az Ángyán által bő egy esztendő alatt a “Borsodi Mezőség” minden helyi érdekcsoportjával leegyeztetett földbérlet-pályáztatási irányelveket, a kiírt tendereket indoklás nélkül visszavonták (2011. okt. 1.). Minderről Ángyán (az ÁLLAMTITKÁR!) csak október 4.-én szerzett (másodkézből származó) tudomást, egyetlen nappal azt követően, hogy az Országgyűlésben egy interpellációra válaszolva még ezen borsodi koncepciójával, mint “a Kormány által elfogadott, mintaértékű állami föld-bérbeadás”-sal büszkélkedett!

Ángyánt tehát simán hátba szúrták, s ráadásul még majmot is csináltak belőle. Mindezt pedig csakis azért, mert a “Borsodi Mezőség” területén általa kimódolt és minden, helyben lakó érdekelttel, az illetékes “Gazdakör“-rel (ugye ismerős ez a név mindenkinek, aki emlékszik még a Gyurcsány– és Bajnai-kormányok ellen indított traktoros “gazdatüntetések”, illetve a ma már kormánykitartott Jakab István “titkárnőkefélés”-ből eredő családi botránya miatt?!) egyeztetett közös akarata bizony alaposan sértette a földet művelni ugyan nem, de az állami és EU-támogatást (a “pfujjEU!-párt” tagjai!) zokszó nélkül és bármikor (strómanként bárkinek) felnyalintó, politikusoknak látszó, a parlamenti Ülésterem berendezési tárgyainak lokális érdekeit.

No, de hagyjuk az egészet! Mert itt végül is nem a különféle térségek (szerintem államilag agyontámogatott, de minőségi termelésre képtelen – mint láttuk: nem is akaró!) gazdálkodóiról írnám ezt a posztot, hanem az Ángyán-féle “áldozatok”-ról! Azokról, akik egy parciális érdek (pl. agrár-kisvállalkozók) vélt kielégítésének oltárán simán feláldozták az egész társadalom és annak sokadik leszármazottjainak jövőjét is!

Ángyán József ugyanis – mint idén februárig államtitkár, illetve 2010-óta és mindmáig kormánypárti /fideszes/ ogy.-képviselő) mindent megtett annak érdekében, hogy egy önmagát “nemzeti”-nek és a “középosztályt támogató”-nak HAZUDÓ kormány és annak országgyűlési képviselői bármit megtehessenek! Ángyán Józsefet ugyanis nem zavarta, hogy

• az Országgyűlés, minden civilizált jogelvet figyelmen kívül hagyva, visszamenőlegesen (jogfosztással!) törvénykezett!
• az Országgyűlés olyan törvényt merészelt hozni, mellyel közel 3 milliónyi honpolgár majdnem 3000 milliárd forintnyi magánmegtakarítását zsarolhatta ki az Állam!
• olyan médiatörvény “született””, mely semmi másról nem szól, mint hogy az Állam által kényre-kedvre kinevezettek dönthetik el – 9 esztendőn keresztül! -, hogy mi is tarozik a “sajtószabadság” állítólag garantált jogkörébe, és mi nem!
• olyan törvények születtek, melyek kiiktatták a végrehajtói hatalom eddig létező “ellensúlyait”” és “fékjeit” … az ilyen funkciókba pártkinevezetteket állítottak … az ismert “tartozik-követel”-viszonyok alapján!!
• a Törvényhozás legfőbb őreként elvileg szolgáló Alkotmánybíróságot nemcsak jogkörében csonkították meg, de a kormányzati hatalom telepakolta azt nyílvánvalóan állampárti elkötelezettséggel terheltekkel, kiknek egynémelyike még az alkotmánybírói törvényes alapkövetelményeknek sem (pl.: Stumpf, Balsay, stb.) tudnak eleget tenni!
• bárki megkérdezése nélkül a magát Mindenre Felhatalmazott, azaz Omnipotens Hatalom szinte döccenő nélkül erőltesse rá a maga által elképzelt és magára szabott Alaptörvényt!
• a Munka Törvénykönyve speciális módosításával gyakorlatilag minden munkavállalótól elvegyék a szakszerveződés és a sztrájk jogát!

Folytathatnám még akár oldalakon át mindazon jogsértéseket, jogfosztásokat, avagy az adórendszer idiotisztikus (de egyeseknek nagyonis megfelelő), családok milliónyit nyomorba taszító megváltoztatásaival. A lényeg azonban az, hogy Ángyán József, mint (mindmáig!) fideszes országgyűlési képviselő ezen Szeméttörvényeket simán, zokszó és csuklás nélkül megszavazta! Vitát erről nyitni teljesen fölösleges, hiszen a Parlament honlapján minden szavazat névszerint is elérhető! Miközben pedig ezen jogszabályokra törvényhozóként nem átallott rábólintani, csakis arra koncentrált, hogy a saját szakterületén (földművelés) minden rendben menjen. De (éppen törvényhozói voksai okán) ez lehetetlenné vált, tehát Ángyán professzor önmagának (meg az egész Országnak is) szavazta meg/generálta a “törvényen kívüli törvényesség” (lásd a fentebb megadott linket!), a “jogszabály biztosította jogtalanság” lehetőségét, tehát az orbanista Kleptokrácia (“A tolvajok uralma”) minden létező ellenőrzést kiiktató hatalmát!

Az Amerikai Népszava egyik hasonló témájú topicján az egyik kommentes Barátom azzal védte Ángyánt, hogy “a professzor úr csak egy szakértő”. Aha! Ezek szerint egy diplomás embertől, aki ráadásul még egyetemi tanár és az MTA tagja is, nem elvárható a körültekintés, a bármiféle tevékenységének társadalmi hatásait is számba vevő megfontolás? Ugyanezen embertől, mint törvényhozótól sem várható el ugyanez (“mert agronomus és nem jogász”-alapon)? Tényleg?! De azért elsiratjuk és piedesztálra emeljük csakazért, mert az általa is aktívan kiépített Orbán-Maffia állama vele is leszámolt … mert szűk két esztendő után ellent merészelt mondani?

De szó-mi-szó, Ángyán tulajdonképpen tényleg egy áldozat. Hiába volt hónapokon át hűséges tettestárs a jogállamiság, az alkotmányosság, a köztársaság felszámolásában, amint a közvagyon kirablásáról van szó, s ennek ő ellent merészel mondani, saját párttársai, saját tisztelt (félművelt, alcsúti papíronjogász, közpénzenmilliárdos, “alázatosan hübriszes”) Főnöke úgy rúgják hintermuskel-en, úgy uszítják rá az Ángyán segítségével is elfoglalt “közszolgálati médiát” (lásd: MTI és a “napraforgoblog“), ahogyan azt csak a “nemzetellenes-komcsilibsi-hazaárulók”-kal szokták tenni!

És még valami! Ángyán esete legyen tanulság mindenkinek, aki ma még azt hiszi: Orbán uralma és az ő jóléte, munkahelye örökkévaló! Hát nem az és akár a Bukás előtt, akár azután dobják majd jelenlegi Főnökeik a kutyák elé, soha ne feledje: nem Orbán, nem Simicska, nem Nyerges, meg az összes többi Főnemzetes fog majd a bíróság előtt állni!

… és ezt …

… szendamondja!

---