Kényszeresség

Egyik gyerekkori barátom (aki húsz éve ki-, nyolc esztendeje vissza-, januárban pedig újra kitántorgott Kanadába) szerint Magyarországon a “zemberek” oly’ kényszerességgel művelik a lopást, a korrupciót és az egymásnak való keresztbe tételt, hogy enélkül már akkor sem tudnák intézni a dolgaikat, ha akarnák. Van benne valami!

Most arra szeretném megkérn minden kedves Olvasómat, tehát Köztársamat és Barátomat, hogy egy picit dőljön hátra,s kezdjen gondolkodni! Elgondolkodni azon, hogy jelenlegi oligarcháink között van-e egyetlen egy, aki nem az államal folytatott csencseléseken tollasodott meg? Azon, hogy jelenlegi országgyűlési képviselőink jelentős többsége, minisztereink, államtitkáraink és tengernyi sokaságú, politikai kinevezett főhivatalnokaink között ven-e egyetlen egy is, aki nem az állam csöcsén élősködve vált jómódúvá? Azon, hogy jogos-e azt állítani: a magyar kleptokrácia huszonéve tartó törzsfejlődése a jelenleg regnáló “elit”-tel érte el a csúcsát? Azon, hogy csak az elmúlt három esztendőben volt-e olyan állami beruházás, pályázat, bármiféle intézkedés, amely a hírdetett elvek, a meghozott törvények betűinek aggályosan szoros betartásával zajlottak le?

De fölösleges a tanakodás, mert a helyes válasz valamennyi kérdésre az, hogy “nincs“, illetve “nem volt“. A lopkodás, a korrupció a regnáló eliten belül mára kényszeressé, beteges automatizmussá vált. Valószínűleg már akkor sem lennének képesek bármiben is a tisztességes lebonyolításra, ha a Főnök, az önnön nagyszerűségének vakondtúrásnyi Csomolungmáján kukorékoló Kiskakas arra kifejezetten parancsot adna: a mindenhová beépített, hardveresen programozott, egybites biodroidok akkor is a szokott útra terelnék az ügyintézést, s a szokott eredményt produkálnák.

Mindenki tudja, hogyan zajlottak le az állami termőföldek haszonbérleti pályázatai. A kihírdetett törvények és a notorikusan hajtogatott “elvek” szerint azokon elsősorban helyben lakó őstermelőknek és családi vállakozóknak köllött volna nyerniük. Osztán mi is lett belőle? Az Ángyán-dossziék tanúbizonyságai szerint hetedhét határon túli oligarchák, helyi fideszes csávók, illetve azok műkörmös-könyvtáros strómanjai (a pályázók kb. 25%-a) tenyereltek rá a földek háromnegyedére (a többieknek, a Patyomkin-elv szerint maradt a resztli), s így a kisgazdaságok Magyarországa helyett a több ezer hektáros latufundumok Fideszisztánja jött létre. (Nem akarom különösebben fényezni Ángyán Józsefet, mert igazából nem érdemli meg. Igaz ugyan, hogy hősiesen kiállt a maga igaza mellett, de csak akkor kezdett kiénekelni az Orbán Kórusból, amikor a személyes vesszőparipáját látta keresztül bukni a nepotista korrupció azon akadályán, melynek felépítésében bő másfél esztendőn át maga is szorgalmasan segédkezett!)

Szinte szórul-szóra hasonló módon bonyolódott le a Nagy Nemzeti Dohánybiznisz is! Ugye itten arrúl vót nagyba’ szó, hogy a kiskorúak bagózását megakadályozandó, állami monopóliummá köll tenni a dohányáruk kiskereskedelmét. Persze ezt nem úgy képzelték, hogy majd közalkalmazottak ücsörögnek a trafikokban (kétezer lakosonként egy boltocska!), s ők szolgálják ki a bagósokat! Nem. Állam bácsi csupán az agyonadók beszedésének nyűgét vállalta magára, az árudák működtetésének horribilis hasznát pedig nagyvonalúan átengedte az ezekre pályázó kisvállalkozóknak, kiknek többsége (legalább is a hírdetett elvek szerint) a “megváltozott munkaképességűek“, illetve a “tartósan munkanélküliek” köréből köllött volna kikerülniük.

Gondolom eme horthysta hadiözvegyek trafikengedélyeire, illetve a kádári gebines világra emlékeztető törvény hírének hallattán megcsillanhatott Boros Hóbagoly (ex-vendéglátós, ex-miniszterelnök) szigorú szemében a nosztalgia parányi könnycseppje. Persze azok, akik ebben az országban élnek és nem ment még el a józan eszük, pontosan tudták: egyetlen szó nem igaz az egészből, csupán egy újabb Fidesz-mutyi fog történni. S így is lőn. A NER hozta a maga megszokott formáját. A korrupt osztogatás szőrösen bűzlő lócipője kilométer hosszan nyúlik ki az egész tendereztetésből sőt, egyes nertársak már annyira el vannak szemtelenedve, hogy még a látszatra sem ügyelnek: ahelyett, hogy egy stróman pajzsát tartanák maguk elé, személyesen zsebelték be a nekik lehullajtott újabb orbánbaksist!

A tegnap nyílvánosságra hozott lista szerint, az utolsó utáni pillanatot követő hetedik percben is még mindíg módosított pályázaton csupa-csupa nertárs nyert működtetési jogot húsz esztendőre, s némelyikük egyszerre több boltra is. Az index.hu által közölt nevek között a “tartós munkanélküliség” okán otthon unatkozó CBA-feleségeket és –öcsikéket, életcél nélkül a papa nyakán lébecoló polgármester-kölköket találhatunk, azaz: a Nagy Nemzeti Szabadságharc rokkantjait és hadiárváit, akik az akkut nyelvizom-lázig és a maximális gerinc-sorvadásig kűzdöttek a “Szebb Jövő“-ért, a nepotista államkapitalizmus frontjának vériszamos lövészárkaiban. A boldog trafiktulajdonosok listájából nekem leginkább Slakter Kornélia nevén akadt meg a szemem. El nem tudom képzelni, hogy a jólmenő Swietelsky Magyarország Kft., valószínűleg nem közmunkásbéren fizetett ügyvezetőjének vajon mi szüksége lehet még két dohányárudára is, illetve hogy ő mostan mégis melyik kedvezményezett kategóriába sorolható: rokkant vagy munkanélküli?!

De ha már a Swietelskynél tartunk! Jelenlegi kormányunkról elmondható, hogy nem autópályán (az a sikeres katasztrófaelhárítás okán esetleg napokra bedugulhat), hanem vasúton “utazik”. Az elmúlt három ner-esztendő legnagyobb (ha nem az egyetlen) uniós támogatású állami beruházása a Szajol-Püspökladány vonal grandiózus és hetekig tartó közlekedési káoszt okozó felújítása volt. A buli főkivitelezője természetesen Simicska nertárs közismert cége volt, amelyre Ártunk és Kúrmányunk azzal a jelszóval erőltette rá a megrendelést, hogy ez a “nagy falat” ne az emútnyócévvel bizniszelgető, a magyar vállalkozásokat csontig kiszipolyozó osztrák társaságoknak jusson. Nos, ehhöz képest a Közgéptől az osztrák Swietelsky (pontosabban annak honi leánya) kapta meg az alvállalkozói státus pénzzel is alaposan kitömött megtiszteltetését. A szemtelenül csimbókos túlszámlázás (négyszer annyi költségvetési és úniós pénzt emésztett fel ez a projekt, mint a hasonló hosszúságú, horvátországi vasútfelújítás, melyet ugyanez a Swietelsky végzett!) azonban felkeltette az EU csalás elleni bizottságának (“OLAF”) figyelmét, s így annak vizsgálódása (no meg az EU-val folytatott “haragszomrád”-politika) miatt, mostanság nehéz lenne onnan újabb anyagiakhoz jutni egy ehhöz hasonló (módon lenyúlt) beruházás finanszírozására.

Márpedig a közismert fideszes újlatin mondás szerint: “Közbe’ szerezni necesse est!, Simicska nertársnak pedig még számtalan ötlet lapul a tarsolyában! Ilyen például az úgynevezett “V0-s tehervasúti körgyűrű“, mely 113 kilométer hosszú, kétvágányos, villamosított vonal lenne, megsépkelve két Duna-híddal is. A hírek szerint a MÁV (értsd: a kormány, tehát a Közgép) nagyon sürgősnek érzi a beruházás elkezdését még a jövőre esedékes(?) választások előtt. No, de ki finanszírozza majd ezt a 300 milliárd forintos projektet?

Az atlatszo.hu ma megjelent írása szerint nem más, mint maga a Kínai Nemzeti Bank! No, de miért adjon 1 milliárd eurónyi kölcsönt a kínai jegybank? Túl a kamatokon, mi ebben az üzlet Kínának? Nos az, hogy a MÁV április 12-én szándéknyilatkozatot írt alá a Kínai Vasútépítési Vállalattal (CCECC), melyben a felek megállapodtak abban, hogy a létesítendő vasúti körgyűrűt egy közös, kínai-magyar projektcég fogja megvalósítani. És ebben mi az üzlet Simicskának? Nos, túl azon, hogy a Közgépnek is leesik majd néhány morzsa a Nagyok Asztaláról, a hírportál által a MÁV-ból kipréselt dokumentumban foglaltak szerint lesznek ám itten egyéb feladatok is. Így például az egész projekt “kommunikációja és promotálása”, hiszen tudjuk, a mai, modern világban nincs az a sín, mely lefeküdne, nincs az a felsővezeték és Duna-híd, mely megépülne reklám nélkül! És vajon melyik az a szakavatott és tapasztalt magyarországi vállalkozás, mely évek óta egyedül és kizárólag alkalmas az ilyen megrendelések teljesítésére? Nos?! (Lehetséges válaszok: a./ Mahír, b./ Publimont, c./ B-Reklám) … Megjegyzem, bár a MÁV állítása szerint csak most, márciusban merült fel a kínai hitel ötlete, ámde azt a Közgép-kormány legfőbb külkerese, Szecska Pubi … 

… már tavaly lepapírozta a pekingiekkel, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint hogy az atlatszo.hu szerint az egymilliárd eurós keretet a kínai kormány már tavaly májusban(!) elkülönítette a magyarországi beruházás céljára!

Mivel is hőzöngött a legutóbb a Mi Fényességes Boldogságunk:Magyarország bebizonyította, hogy pusztán a saját gazdasági teljesítményére támaszkodva, hitelek nélkül is képes megállni a saját lábán“. Aha! Tehát azok az államkötvények, melyeket iszonyú kamatra bocsájtanak ki, nem számítanak hiteleknek. Ahogyan a kínai egymilliárd euró sem az, amelynek jelentős részét (felét?) ráadásul vissza köll csorgatni a kölcsönt adónak, de úgy, hogy közben az egészet nekünk kell majd visszafizetni … kamatostúl! Emberek! Hát nem őrület ez? Háromszázmilliárd hitel plusz kamatai csakis azért, hogy Orbánsimicskáék lenyúlhassanak úgy 10-15-öt?! … Anyám, borogass!

S miközben megy az ország egyre pofátlanabb, netto kifosztása, mivel foglalkozik a Tisztelt Ellenzék? Hát, először is egymással (Bajnai belerúg Mestreházyba, az visszaszúr, Gyurcsány meg lehülyézi mindkettejüket – utóbbi teljes joggal!), másrészt meg az osztódva szaporodással. A pártalapítási láz most éppen Bokros Lajosnál kezd gyógyszer híján tetőzni. Az emblematikus bajuszt viselő közgazdász a hét végén “Modern Magyarország Mozgalom” néven …

bejelentette saját pártjának megalakulását. Nincs is ezzel semmi bajom, hiszen a megfogalmazott célok, szándékok tiszteletre méltóak és maximálisan elfogadhatóak. Az alapítók sem tűnnek hitelteleneknek, hiszen Pusztai Böskéről simán elhiszem, hogy jó közelítéssel tisztában van a valódi jobboldaliság és konzervatívság ethoszával. No de könyörgöm, Ő hogy kerül ide?!

                            

A kis “Népnemzeti Petőfi, aki az Antall-Boros-kormány idején, a csurkista Nahlik GáborTEJFA” (“Teljes Elnöki Jogkörrel Felruházott Alelnök“) kinevezettjeként oly szemléletes bemutatót tartott a szélsőségesen pártelkötelezett hírműsorvezetésből, a hatalom seggének tétovázás nélküli kinyalásából. Aki oly hősiesen harcolt a korabeli jobbkonz kormány ballib ellenfeleivel … őket meg sem szólaltatva! – minden este fél nyolctól nyolcig! Ugyan kijafasz hiszi el ennek az Izékének, hogy most hírtelen a “valódi jobboldaliságban” fedezve fel a “gépontját“, a demokratikus hajlamai okán lett az orbanista diktatúra ellenfele, s nem azért, mert Orbán neki nem osztott lapot/baksist?! Oké! Pálfyról is elképzelhető, hogy végig ment a maga damaszkuszi útján. Oké, hogy belép/alapít egy pártot, hiszen ehhez egyelőre még minden magyar polgárnak joga van. Oké, hogy Bokros oda beengedi, no de kiültetni a pulpitusra?! Kitenni őt a kirakatba?! Na ne! Ha volt is olyan demokrata, aki a Bokros-párt megalakulása hallatán “hurrá”-t kiáltott, Pálfygépicúr láttán szerintem rögtön lelohadt a libidója!

Nem csak az Orbán-párt és klientúrájának lopási ösztöne a kényszeres, hanem azok az ordítani valóan elemi hibák is, melyek a leváltására szervezkedő ellenzéki pártok, mozgalmak szakmányban elkövetnek! Mintha készakarva, szántszándékkal igykeznének elhajtani maguktól a megcsömörlött, kiábrándult és apátiába süllyedt, de remélni és szabadulni vágyó embereket!

Azt hiszem, egyelőre maradok a “bizonytalanok” táborában!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

2 hozzászólás on “Kényszeresség”

  1. Avi szerint:

    Gondoltad egyáltalán komolyan, hogy itt néhány megrögzötten kívül bármelyik magát politikusnak nevező akárki le akarja váltani ezt a bagázst? Bartus annyira pontosan és előrelátón írt le mindent mintha jövendőmondó lenne.

  2. emigrant szerint:

    Én azt a kormányhirdetést szeretem, amelyik azt kérdezi, hogy volt-e Németországban rezsicsökkentés. Nem, mondja a fizetett hang, nem volt, de Magyarországon igen, mert Magyarország jobban teljesít! Tehát nem önmagához képest kell érteni a szlogent, hanem Németországhoz képest. Magyarország jobban teljesít, mint Németország. Ez meglep, bár elég régen jártam már otthon, lehet, hogy lemaradtam valamiről? Göbbels mindenesetre irigykedve fordul egyet a sírjában.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s