A gróf “fordulatszáma”

A szakszervezeteknek elvileg az lenne a dolguk, hogy az adott szakma munkavállalóinak érdekeit védjék a munkaadóval (mondjuk az állammal) szemben. Hasonló a helyzet a politikai pártokkal is, tőlük azt várnánk, hogy választóik különböző csoportjainak parciális érdekeit egyeztetve olyan programokat alkossanak meg (adott esetben pedig vitelezzenek ki), melyek közép- és hosszú távon az egész társadalom számára élhető országot eredményeznek. Miközben mi, “Balosok“(? … Köztársaság pártiak?) ezerrel szidjuk a “Demokratikus Ellenzéket” azért, mert e cél érdekében nyilvánvalóan(?) képtelennek mutatkozik az Összefogásra, észre sem vesszük, mit művelnek a “szakszervezetek”. … Persze, ami nincs, azt baromi nehéz észre venni!

Bő három esztendeje szemlélem elképedve, hogy miket hagy magával műveltetni a magyar társadalom az (igenis!) demokratikus úton a nyakába telepedett Bitangkormány által. “Minden országnak olyan a királya, amit megérdemel.“, illetve “Birka népnek bűzlő akol a hazája.” – szoktuk volt sommásan véleményezni ezt az egészet mi, azon emberek, akik még többé-kevésbé képesek vagyunk az önálló véleményalkotásra, s nem tartozunk azon honfitársaink elképesztően népes táborába, kiknek fejében fuldoklik az az Egyetlen Bit a “közszolgálati” és egyéb hírcsatornák által naponta hektó szám beléje borított narancsszínű sötétségben. Osztán persze általában mi is észbe szoktunk kapni, rájövünk, hogy a Jelenség általunk gyártott magyarázata legalább annyira “egybites”, mint az orbanista (pláne a vonaista!) propaganda, s akkor “csípőre tett klaviatúrával”, némi ál/féltudományos okoskodással olyanokról kezdünk értekezni, hogy “Hja, kérem szépen! A társadalmi öntudat, a szolidaritás, azaz a polgárosodottság történelmi korokba visszavezethető teljes hiánya … a diktatúrára elfogadására való hajlam … az ebből következő tekintély- és vezérelvűség … az Ellenzék térfelén játszó politikusok karizmamentessége … a Szervező Erő nem léte…” … és a többi. (Mea culpa! Gyakran teszem ezt én is!)

Ezek az érvelések tulajdonképpen még el is fogadhatóak, hiszen nehezen megcáfolható tapasztalatokon, tehát Tényeken alapszanak. Nem lehet tagadni például azt, hogy az elmúlt bő két évtized alatt a társadalom szinte valamennyi “intézménye” kiüresedett, nonfunkcionálissá (hogy ne mondjam: kontraproduktívvá) vált. (Az “Alaptörvény” nevet vIselő jogi fércmű, a “Tákolmány” e folyamat betetőzéseként, immáron az Államról ismeri be nem csak a működésképtelenség, de az erre való törekvés teljes hiányának tényét is sőt, azt egyenesen legalizálja is, mint mindenki által kötelezően elfogadandó, abszolút normális állapotot.) Minálunk ugyan léteznek (papíron), de egyszerűen nem működnek azok a nem kormányzati (“NGO“), azaz “civil” szervezetek, melyeknek elvileg ütközőzónaként, pufferként köllene szolgálniuk az állam és a társadalom között (Tisztelet a rendkívül ritka kivételeknek!).

E díszes társaságból (a poszt témáját illetően) leginkább a szakszervezetek emelkednek ki, közülük pedig az oktatási szférában tevékenykedő “érdekképviseletekre” szeretném irányítani a reflektorfényt. Teszem mindezt azért, mert ippeg ma kerül majd egyfajta “pont”-ként, a köz(és felső)oktatás teljes lerohasztásáról szóló, bő másfél esztendeje kezdett “mondat” végére az a paragrafus, mely nem csak hogy kimondja: a Gazemberek Testülete (leánykori nevén: “A Magyar Köztársaság Országgyűlése“)  által 2011. decemberében megszavazott Köznevelési Törvényben foglalt “Pedagógus Életpályamodell” tulajdonképpen a tanárok kormányzati átverése volt, de azt még legalizálja is, azaz a törvényesség szintjére emeli! … De miről is van szó?

Ez a bizonyos “életpályamodell” a soha-sehol-nem-dolgozott MiniElnök, valamint annak hasonszőrű Vazallusai, a maffiaérdeket és az obskúrus, középkori klerikalizmust kiszolgálni igyekvő Mamelukjai szerint …

… arra szolgál, hogy “rendet teremtsen” a pedagógusok foglalkoztatásán belül, szigorú szabályaival megakadályozza az eladdig tapasztalható “lógásokat”, elejét vegye az ilyen-olyan címeken felvett, de “meg nem szolgált” keresetkiegészítéseknek. Ezért osztán az addigi 22-ről 26 órára növelik a hetente kötelezően megtartandó órák számát, az intézmény falain belül eltöltendő munkaidőt pedig 32-re. Ezen nyolc órában a pedagógus köteles minden olyan munkát elvégezni, melyre a Pártállam által “Hárauzsika” aláírással kinevezett igazgatója utasítja, legyen az akármi is (pl.: helyettesítés). A “törvényes” heti 40 órából fennmaradó nyolcat pedig nagylelkűen a tanerő “saját belátására” bízzák, tegyen vele amit akar (pl.: javíthatja otthon a dolgozatokat, avagy felkészülhet … a soron következő törvénymódosításra)! Mindezekért cserébe 2013. szeptember 1-től jelentős fizetésemelésben részesül, így például egy húsz esztendeje szolgáló, kétdiplomás tanár havi bruttó bére közel 360 ezer forintra, azaz a korábbi nettó fizetése másfélszeresére emelkedik.

Sajna “menet közben” kiderült, hogy eme fideszkádéenpés habostorta kellős közepin ott trónol néhány alaposan nagy méretű és nagyon bűzlő bullshit is. Például az, hogy minden iskola elveszíti az önállóságát, el lehet felejteni a “keret-tanterv” adta pedagógusi autonómiát, még azt is a poroszosan klerikális állam írja elő, hogy mikor mehet a tanár vécére, a pedagógusok elvesztik szinte valamennyi (szakmai) pótlékukat, az iskola igazgatója pedig tulajdonképpen csak egy üzenetrögzítő, lévén a munkáltatói jogaitól kezdve egészen a budipapír-beszerzési ív aláírásáig, minden az Kedves Vezető által kinevezett Hitehagyott Páter által felügyelt Klebelsberg Intézményfenntartró Központ (“Klik“), azon keresztül pedig annak megyei/városi kirendeltségei kezébe kerül! De ez is úgy, hogy az igazgató kérelmez a városi/megyeitől, az a Klik-től, az az államtitkártól (Rauzsika), az a Pátertől, az meg … TŐLE!

Ki is tört hát a Nagy Tiltakozás. Az eladdig különböző pártokhoz “bedrótozottnak” hitt szakszervezetek (pl.: PSZ – szocik; PDSZ – Fidesz) rögtön sztrájkbizottságot is alapítottak, majd teljes fegyverzettel (tehát kivont karddal a szőnyeg alatt!) elindultak egyeztetni Az Állammal … illetve egészen pontosan nem Vele, hanem csak az Exemeszempéssel, meg az Exlelkésszel. El is érték vele azt, hogy az eladdig “baloldalinak” tudott PSZ vezetője, Gallóné nemzetes asszony (nertársnő?) …

… simán befeküdt Balograuzsikának, míg a “jobberfideszesnek” ismert PDSZ meg felmutatta középső ujját, s nullagaranciás álmegegyezésnek nevezve az egészet, kivonult a testületből – tovább folytatva a sztrájk szervezését … amiből persze nem lett semmi! Hogy az állítólag “szoci” Gallóné miért, az állítólag “fideszes” Mendrey László …

… pedig miért nem “feküdt be”, azt egészen pontosan ma sem tudni. “Péeszné” valószínűleg azért lett megvásárolva/megvezetve, mert az általa elnökölt szakszervezet “tömöríti” magába a legtöbb pedagógust, míg a PDSZ ebből a szempontból csupán “pincsi” a “pittbullok” kutyafuttatójában. Így osztán az orbanizmus “antik elve” alapján (“Divide et impera!“) az előbb tűnt a megfelelő választásnak (pitiztetés), s ismerjük be, nem is tévedtek! Amikor Elkurcsy Gazdasági Géniusz (még miniszterként) már februárban bejelentette, hogy pacipénisz és pacsirta fütty lesz itten, de nem tanári béremelés, Péeszné nem csak képes volt lecsitítani a “kicsinyt” felhorgadt tagságát, de még újra is választtatta magát! … Pedig akkor már mindenki (akinek csak kicsiny agya is volt) tudhatta: a gerinces Mendrey útját kellett volna követni (konfrontáció) és nem a flexibilis Gallónéét … aki ugyan pontosan tudja, hogy ez az egész rendszer nem csak hazug, igazságtalan de még működésképtelen is, ámde mindezek ellenére hűen kitart azon Megállapodás mellett, melyet – immáron nyilvánvalóan – a hatalomnak soha esze ágában sem állt betartania! … Mert akkor talán, de tényleg csak talán, ezt a disznóságot minimum a jövő évi választások utánig meg nem engedték volna maguknak. … De megengedhették, mert a “seregbontó” PSZ elnöke erre tulajdonképpen rábólintott, megalkuvását pedig az elnökválasztó Küldöttgyűlés tagjai még meg is erősítették.

No, akkor most mi lesz? A Küldöttek kihajítják a megvezetett(?) Gallónét? Esetleg az átvert és jogcsorbított tagság rúgja picsán a megvezetett Elnököt mamelukok módjára újraválasztó Küldötteket és végre bele fog abba az általános sztrájkba, melyet bő esztendeje már folytatnia köllene? Avagy minden marad a régiben és a Kisnaccsád nertársnő folytatja tovább az “egyeztetéseket” (“poszt tőzeg!” – © Hofi Géza) az oktatási “szakminisztériummal” annak ellenére, hogy itten már mindenki tudja, a mai magyar(?) kormány(?) tulajdonképpen így néz ki:

*

A napokban megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet, hogy szerintük ki is volt az a Klebelsberg Kunó, akiről ezt a semmirevaló Intézménykezelgető Izékét elnevezték? Kilencből mindössze egyetlen helyes választ kaptam. Nyolcan úgy emlékeztek rá, mint “valami horthysta grófra“, míg az egyetlen, ma 74 esztendős, gimnáziumi történelem tanárnőm szerint:

“A gróf volt az a kilenc esztendeig hivatalban lévő kultuszminiszter, aki a Trianon utáni teljes állami-gazdasági összeomlás ellenére rá tudta venni a Bethlen-kormányt arra, hogy a költségvetés 9-10 százalékát fordítsa az ország oktatásra. Több, mint négyezer tantermet és kétezer tanítói lakást adatott át, a pedagógusokat alacsony óraszám mellett magas fizetéssel honorálta, az iskolákat kitűnően felszerelte (könyvtár, laborok), tovább fejlesztette a nyolcosztályos középiskolákat, minden nehézség ellenére jelentősen bővítette az I. Világháború alatt alapított debreceni egyetemet, a bukás után pedig két újabbat is létre hozott: Szegeden és Pécsett! Ő volt az, aki törvénnyel biztosította a Magyar Tudományos Akadémia éves állami támogatását is, függetlenítve ezáltal azt a mindenkori kormányoktól! … Satnya utódai, ócska kis epigonjai ma itt tenyésznek az Ő székében is!”

Bözsi néninek – mint általában mindig – most is igaza volt! A gróf ma “ezerrel” foroghat a sírjában!

… és ezt (nem csak) …

… szendamondja!

---