A meleg víz felfedezése

A több, mint öt esztendeje egyre fokozódóbb központosítás több kárt okozott a magyar oktatásnak, mint amennyi hasznot hajtott. A működésképtelen, inkább a hatalomgyakorlásra, mint a szakmaiságra bandzsító, alapvetően bürokratikus és megfélemlítésre alapozott rendszer kialakulásában pedig vastagon benne van a magyar pedagógusi kar tehetetlensége, gyávasága is. Ezt állapította meg egy tegnapi konferencia. … Hurrá! Sikerült ösmét felfedezni a meleg vizet!

Mindent központosítani, mindent ellenőrizni! – a tanácskozás résztvevői szerint ez a cél vezérli az oktatásban (is) a 2010 óta regnáló, önmagát kormányzatnak nevező Kleptokráciát, amely a reá bízott közvagyont a mai napig hűtlenül kezeli, az annak működtetéséből származó jövedelmeket, valamint az “egyéb bevételeket” (pl.: EU-támogatások) pedig szimplán elsikkasztja. Azért, hogy ez az amorális, új értéket létrehozni képtelen, mindenre piócaként rátelepedő rendszer a funkcionalitás látszatát kelthesse; azért, hogy a köztulajdont magánvagyonná konvertáló szisztéma működését minél tovább finanszírozhassa, elképesztő összegeket vont ki (többek között) az oktatásból is.

Ennek érdekében elébb létre hozott egy olyan, velejéig bürokratikus intézményt, a “KLIK“-et, amely ugyan már létezésének első esztendejében is diszfunkcionálisnak bizonyult, de szinte valamennyi, eladdig “közösségi” (azaz “önkormányzati”) általános és középiskolánkat a Központi Akarat irányítása alá vont. A hivatalos indoklás – miszerint így “egységes” kritériumok alapján mindenütt “azonos feltételek” teremtődnek – azonban igazzá vált: manapság alig-alig található az országban olyan skóla, amelyben ne jelentenének napi gondokat a tanításhoz szükséges legalapvetőbb “kellékek” beszerzése, a tanárok béreinek korrekt folyósítása.

Ugyancsak ekkor a Hatalom létre hozott egy olyan hierarchiát, melyben már nem az adott intézmény (sokszor pártkinevezett) igazgatója az ott dolgozó tanárok munkáltatója, hanem a KLIK, illetve az az alá tartozó Tankerület. A “diri” minden feladata/jogköre kimerült abban, hogy összegyűjtse (alantas) kollégái “infrastruktúrális” igényeit (kréta, fénymásolópapír, festékkazetta a nyomtatóba, stb.), azokat minden hét keddjén és csütörtökjén (nem máskor!) továbbítsa a Tankerületnek (az meg péntekenként a KLIK-nek tovább), illetve minden hónap utolsó péntekjén jelentést írjon ugyancsak a Tankerületnek arról: melyik tanár és hányszor sértette meg a központilag előírt munkaügyi szabályokat.

Mert voltak Új Szabályok is! Például az, hogy napi óraszámtól függetlenül mindenki köteles fél nyolctól fél kettőig az iskolában tartózkodni. Pontosan köll vezetni a Jelenléti Ívet, de abban csakis annyi teljesített óra szerepelhet, amennyit az Új Köznevelési Törvény előír – ha valakinek netán túlórája keletkezett, azt nem hogy ki nem fizették, de még büntit is kapott érte!

Mert lett itt “Életpálya-modell” is! Aminek első lépése az volt, hogy függetlenül a végzettségtől és a szolgálati esztendőktől, mindenkit(!) a “Pedagógus I.” fizetési kategóriába soroltak. Ennek ugyan voltak haszonélvezői is, azok, akik nem különösebben törekedtek a maguk továbbképzésére, de még több kárvallottja, azok, akik sem lustáknak, sem trehányaknak nem bizonyultak, azaz maguk (és a diákjaik) érdekében hajlandóak voltak továbbtanulni.

További rendszeraljasság, hogy a “Péegyből” kizárólag úgy lehetett átlépni a jóval magasabb fizetést ígérő “Pékettőbe“, ha a törekvő tanerő hajlandó eladdigi (akár több évtizedes!) szakmai tevékenységéről egy “Portfolio” nevezetű, rendkívül terjedelmes és bonyolult “Igazoló Jelentésben” beszámolni, amit osztán a gyakorlatilag a semmiből keletkezett “Mestertanárok” bíráltak el. Ugyanakkor szabályos “iparág” keletkezett az ilyen “dolgozatok” összeállítására, lévén a “követelmények” olyannyira átláthatatlanok, hogy ehhöz egy (két, több) diploma nagyon kevés.

Közbevetőleg:

“Érdekessége” a dolognak, hogy a törvény szerint Mestertanár csak az lehet, aki már a Pékettőbe került. De mivel ez és így csakis a jelenlegi kormányzat által gyakorta használt “fluxuskondenzátorral“, tehát az “időutazással” lehetséges, nem lehetetlen a feltételezés, miszerint Orbán egyik elmebeteg kedvencének, Jobbszéles Gábor médiamogulnak és oligarchának tényleg sikerült valamelyik elképzel(g)ését megvalósítania!

*

Később jött az NPK, azaz a Nemzeti Pedagókus Kar, amelynek a valahonnan előkapart, valakik által állítólag megválasztott, (de)generált vezetői összebarkácsoltak egy Etikai Kódexet, melyhez ugyan lehet hozzászólni (ez fakultatív), de betartani meg muszáj. Igaz, hogy ez nem törvény, nem jogszabály, de aki ezt selejtes és maximálisan alattvalóvá tévő Izét megszegi, hát “…míg élek én, nem lesz tanár e Földtekén!“.

Erre halmozódott a PÖCS, a Pedagógusok Önértékelő Csoportja, amely semmi más, mint a Rákosi-féle rendszer önkriticista termelői/brigádgyűlései, ahol egymást és önmagukat jelenthetik fel a a Nemzet Szamarai Tanarai. Ráadásul örök életükre, lévén ezen “önértékelések” adatai úgy kerülnek be egy központi adatbázisba, hogy sem annak kezeléséről, sem megtekintési lehetőségéről semmiféle jogszabály nem rendelkezik!

Nos ezt a “meleg vizet” fedezték fel a tegnapi konferencia résztvevői. Továbbá azt is, hogy ez az egész fasiszta, hivatásrendi, velejéig bürokratikus, ostoba rendszer semmi máshoz nem vezetett, mint az oktatás leépüléséhez. A károk pedig legalább egy-másfél évtizeden keresztül akkor jelentkezni fognak, ha már holnap kormány- és szemléletváltás következne be.

Ámde a legfontosabb megállapítás Osztolykán Ágnes nevéhez fűződik. A szakpolitikus véleményét kissé vulgarizálva:

Ez a ‘műsor’ nem jöhetett volna létre, ha van pedagógusi öntudat, méltóság, hivatásbéli elkötelezettség, illetve ha nincs emberi gyávaság, silányság, hitványság!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

  1. A konferencia egyik “felsőoktatási” résztvevője arról panaszkodott, hogy őket is üti a kormány, illetve hogy nincs szolidaritás az egyes intézmények között. Ámde az, hogy ilyen pedagógusokat termel ki magából az universitas, olyanokat, akik nem hogy egymásra, de még a gyerekekre sincsenek tekintettel (így a sajátjaikra sem!), az mindent elmond a honi Felső(?)oktatás minőségéről úgy szakmailag, mint emberileg, etikailag!
  2. Előbbiből következik, hogy amikor a Qrmány 16 esztendős korra szállította le a tankötelezettséget, számos középiskolai pedagógus ismerősöm nem győzött hová lenni a boldogságtól. Hiszen így majd nem köll bajmolódniuk az “alapfok” és a “szülők” által reájuk zúdított “selejtes”, kezelhetetlen, buta és antiszociális diákokkal (n.b.: ugyanilyen “politikusok” okozták nekik a talmi örömüket!). Még csak eszükbe sem jutott, hogy ezt a problémát az állam megfelelő szociális gondoskodásával, kiképzett iskolai pszichológusokkal, megfizetett felzárkóztató tanárokkal, no meg az (anyagi) helyzetükkel is megelégedett, társadalmilag megbecsült, hivatásuknak elkötelezett pedagógusokkal köllene megoldani … miközben ők is azt szajkózták, hogy “A Jövőbe való legprofitábilisabb befektetés az Oktatás!“. Azaz nem egy részvétlen, elvetemült, hangulatkeltő, súlyos rendszerhibákra “könnyű” válaszokat adni képes kormányzat lustasággal/gyávasággal való hatalomra emelésével, abban való megtartásával, hanem a felelős állam/politikai rendszer létrehozásával, kikényszerítésével!
  3. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most tartsunk egy “Szendami Konzultációt“! Azaz:
Reklámok

Amikor a Büró “működni” kezd …

Döntés nincs, de végrehajtják. Felelős van, de nem tudni kicsoda. … Így “működik” az Orbánmaffia frankenstein-állama!

Amikor a 444.hu tudósítását olvastam, a szememnek nem akartam hinni. A portál újságírója pedig a fülének nem, bár jelen volt azon a bizonyos Eseményen és végigszenvedte ugyanazt, amit az Érintettek voltak kénytelenek a Büró egyik Bürokratája jóvoltából.

Idén, egy nem túl szép tavaszi napon, pontosabban március 18.-án dicsőséges qrmányzatunk úgy döntött: a fővárosi középfokú egészségügyi képzés bázisműhelye, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola “jogutóddal megszűnik”. Az úgynevezett “Nemzeti Közszolgálati Egyetem” tőszomszédságában lévő intézményt a XIX. kerületi Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola veszi át, a mintegy 1.100 (azaz: ezeregyszáz!) diákot pedig hat különböző képzőhelyre szórják szét. A néhány esztendeje 3 milliárd forintos EU-támogatásból gyönyörűen felújított, speciális demonstrációs termekkel, valamint egy 40.000 (tehát: negyvenezer!) kötetes könyvtárral felszerelt épület további sorsa egyelőre ismeretlen. Esztendők óta terjengő pletykák szerint azt az “Orbánegyetem” nézte ki magának és fogja megkapni.

Az erről szóló értesítést a “Wallenberg” április 13.-án kapta meg a Maffiaállam szörnyszülöttjeinek egyikétől, a “Klebersberg Intézményfenntartó Központ“-tól. Azzal az utasítással, hogy az üggyel kapcsolatosan “nyilatkozattételi tilalom” lép életbe, melyben benne foglaltatik (ez már csak szóbeli ukáz volt!), hogy ha az érintettek (diákok, szülők, tanárok) az okokat firtatnák, akkor “nem kell indokolni, lévén a fenntartónak sem kötelessége megindokolni a döntést“.

Ugye milyen “aranyos”? Több, mint ezer diák, majd’ nyolcvan tanár mehet a “levesbe”! Mert a Főméltóságú Főméltóságos Főméltóság így döntött, a Naccságos Hivatal meg nem meri vállalni sem a dolgot, sem a pofáját, sem pedig a felelősséget. Mindenkinek kuss! Hajtsák végre az ukázt, a többi meg az ő dolguk.

Hát nem! A még mindig hatályos törvény szerint ugyanis ilyen döntést csakis a “szakminiszter” hozhat, nem pedig a Qrmány. Azt is csak úgy, ha előzetesen értesíti szándékáról az érintetteket, s kikérte a véleményüket is (igaz: utóbbiak őt semmire nem kötelezik). No ez az, ami elmaradt – szokás szerint – és ez az, amibe a nyájként kezelt Kipicsázottak belekapaszkodtak. Nem is tettek lakatot a szájukra, tiltakozni kezdtek (ölég hangosan), hivatkoztak a Törvényre, melynek még a betartásának látszatát is alaposan elkerülte a Büró. Így meg a Botrány vált elkerülhetetlenné. … No meg a szintén szokásos, utólagos “legalizálás”, amely kimerült egy olyasmiben, melyet a KLIK “egyeztető fórumnak” becézgetett. (Ahogyan azt A Géza mondotta volt: “Poszt tőzeg. … Illetve … poszthumusz!“)

Ez történt meg tegnap, melyen ugyan a KLIK meghívott vezetője ugyan nem, de a 444.hu újságírója részt vett – no meg néhány száz “Érintett” is. Az, hogy a Büró Főbürokratája ippeg pont akkor minő okból is nem ért rá, azt nem tudni (nem a fenét nem!), de maga helyett kegyeskedett elküldeni egy Albürokratát (rögzítsük a nevét és titulusát: Halász József, szakképzési osztályvezető) aki osztán – izzadtság- és kozmaszagot árasztva – megpróbálta “elmagyarázni” a Történteket, meg az azokból fakadó Jövendőt.

Olyasmiket mondott a Szerencsétlen, hogy például “én egy tisztviselő vagyok“, tehát csak “a munkámat végzem“. Meg hogy “Központi döntés volt, hogy az iskolát áthelyezik, de még nincs semmiféle döntés“, ugyanis a “szagminiszternek” május végéig köll eztetet csak megtennie. Mivel Balog emberkereskedő páter ilyesmit eleddig nem követett el, az azt jelenti, hogy “… végleges döntés még nincsen. Tényleg nincsen. Semmire nincsen döntés“. Tehát a szülők, a diákok, meg a “tanarak” csak mondják el nyugodtan a véleményüket (hiszen azér’ gyütt ide, hogy ezeket meghallgassa), de a lényeg az, hogy a “Nemdöntés” következtében szeptembertől a “Wallenberg” akkor sem működhet tovább úgy és ott, ahol eddig, ha a fejük tetejére állnak. Ezt tessenek tudomású’ venni, s ennek keretében folyjék tovább a vita!

Az Albürokrata tehát “emberileg” talán nagyon sajnálja a dolgot. Azt, hogy törvénysértő módon a qrmány, meg annak erősen szagos szakminisztere olyan döntés “nem hozott”, melynek következtében szélnek eresztettek több, mint ezer diákot, meg majd’ nyolcvan pedagógust. Azt, hogy ezzel szétvertek egy jól működő intézményt, s mindezt csak azért, hogy egy Idióta Karrierista által irányított, elmebetegek oktatói stallumával felszerelt Hülyeegyetem megszerezhessen egy olyan épületet, melyet az “Ellenséges Brüsszel” jóvoltából csodálatosan felújítottak. Ámde ő “csak egy tisztviselő”, aki ugyi kizárólag a munkáját végzi.

Az ember ilyenkor hajlamos megszánni a Beosztottat. Azt, aki tényleg csak a munkáját végzi. Végrehajtja azt a Feladatot, melyet a Felelősség, pontosabban a Felelősségrevonás elől bujkáló Főnöke rábízott. Mégpontosabban azt, amit ez a főnök az ugyancsak a Felelősség elől (mindenkoron!) kitérni igyekvő “A Főnöktől” kapott, tehát mindössze “lepasszolta” azt neki. Az meg ennek a szerencsétlen Nyúlbélának.

Érthető tehát a dolog és talán még megérthető is.

Ámde az a nagybüdös helyzet, hogy ez a szörnyszülött Maffiaállam pont az ilyen fő- és alnyúlbélák miatt “működhet”. Döcögve ugyan, de zavartalanul. Zavartalanul abból a szempontból, hogy ez a “működés” tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint az Önkényeskedést és a Lenyúlást. Ezeket meg pont az ilyen fő- és alnyúlbélák teszik lehetővé, akik a kisebb-nagyobb (átmeneti!) egzisztenciájukba kapaszkodva működtetik az olyan frankenstein-hivatalokat, mint például maga a KLIK. Ahol, amelyen belül (és alatt) ugyan semmi nem funkcionál, de legalább elvész a felelősség … ellentétben az ösztövéren ostoba Utasítással.

Gusztos István írta még tegnap a gepnarancs.hu oldalán:

“Ha az orbániai maffiaállam egyetlen szervezetét kellene megneveznem, azt, amelyben az önkény minden akarnoksága, aljassága és ostobasága koncentrálódik, azt mondanám: KLIK. A feladat, amelyre létrehozták, maga a képtelenség. Talán vannak alkalmazottai, akik elhitették magukkal: minden körülmények között csinálni kell valamit; még mindig jobb, ha a rendszer működik úgy-ahogy, mintha bekövetkeznék a csőd. … Hát nem jobb. … De komolyan azt sem gondolhatjuk, hogy sok önámító dolgozója volna ennek a szörnyszervezetnek. Tevékenysége nem egyszerűen ártalmas, hanem bűnös: a kárt, amelyet okoz, hosszú idő alatt és nagyon sok pénzért lehet majd helyrehozni. Mert nem csupán holmi intézményi képtelenségről van szó: az önállóság teljes elvételéről, „rendszerellenesnek” nyilvánításáról; a szolgává idomításról, a némaságra szoktatásról: a jobbágylét „igazgatókra” és beosztott pedagógusokra – közvetve gyerekekre és szülőkre – kényszerítéséről. … Milyen rendszer az, ahol az oktatásban is meghonosítják a parlamenti maffia péntekista (pénteken éjjel benyújtják az izét, s kedden, olykor már hétfőn éjjel meg is izélik) üzemmódját? Ahol egy iskolával egy csütörtökön közölni lehet: megszületett a döntés megszüntetéséről? Egyeztetések, előzetes fölmérések stb. nélkül – ahogy ez már nálunk szokás… Milyen rendszer? Olyan, amelyben a pedagógusokat mint a birkákat terelheti a maffia a maga „nemzetinek” nevezett ocsmány karámjába. S e karámnak is akadtak „jószándékú” vezetői… És a pedagógusok közül is túl sokan vannak, akik önként, örömmel mondanak le a nemrég megszerzett-megkapott, teljesnek nem mondható szabadságukról – valamiért, amit biztonságnak vélnek, pedig csak kiszolgáltatottság. Szervezetlenségünkből, a szolidaritás hiányából mint napra éj következik, hogy prédája lehetünk mindenféle aljas uralomnak. Márpedig a mai ocsmány körülmények között kellene megszerveződnünk, hogy kijussunk végre e veremből!”

No, álljon csak elém (akár “elektronikusan” is) az, aki szerint a fentebbi tényekkel és megállapításokkal vitatkozni lehet … Avagy merészel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A gróf “fordulatszáma”

A szakszervezeteknek elvileg az lenne a dolguk, hogy az adott szakma munkavállalóinak érdekeit védjék a munkaadóval (mondjuk az állammal) szemben. Hasonló a helyzet a politikai pártokkal is, tőlük azt várnánk, hogy választóik különböző csoportjainak parciális érdekeit egyeztetve olyan programokat alkossanak meg (adott esetben pedig vitelezzenek ki), melyek közép- és hosszú távon az egész társadalom számára élhető országot eredményeznek. Miközben mi, “Balosok“(? … Köztársaság pártiak?) ezerrel szidjuk a “Demokratikus Ellenzéket” azért, mert e cél érdekében nyilvánvalóan(?) képtelennek mutatkozik az Összefogásra, észre sem vesszük, mit művelnek a “szakszervezetek”. … Persze, ami nincs, azt baromi nehéz észre venni!

Bő három esztendeje szemlélem elképedve, hogy miket hagy magával műveltetni a magyar társadalom az (igenis!) demokratikus úton a nyakába telepedett Bitangkormány által. “Minden országnak olyan a királya, amit megérdemel.“, illetve “Birka népnek bűzlő akol a hazája.” – szoktuk volt sommásan véleményezni ezt az egészet mi, azon emberek, akik még többé-kevésbé képesek vagyunk az önálló véleményalkotásra, s nem tartozunk azon honfitársaink elképesztően népes táborába, kiknek fejében fuldoklik az az Egyetlen Bit a “közszolgálati” és egyéb hírcsatornák által naponta hektó szám beléje borított narancsszínű sötétségben. Osztán persze általában mi is észbe szoktunk kapni, rájövünk, hogy a Jelenség általunk gyártott magyarázata legalább annyira “egybites”, mint az orbanista (pláne a vonaista!) propaganda, s akkor “csípőre tett klaviatúrával”, némi ál/féltudományos okoskodással olyanokról kezdünk értekezni, hogy “Hja, kérem szépen! A társadalmi öntudat, a szolidaritás, azaz a polgárosodottság történelmi korokba visszavezethető teljes hiánya … a diktatúrára elfogadására való hajlam … az ebből következő tekintély- és vezérelvűség … az Ellenzék térfelén játszó politikusok karizmamentessége … a Szervező Erő nem léte…” … és a többi. (Mea culpa! Gyakran teszem ezt én is!)

Ezek az érvelések tulajdonképpen még el is fogadhatóak, hiszen nehezen megcáfolható tapasztalatokon, tehát Tényeken alapszanak. Nem lehet tagadni például azt, hogy az elmúlt bő két évtized alatt a társadalom szinte valamennyi “intézménye” kiüresedett, nonfunkcionálissá (hogy ne mondjam: kontraproduktívvá) vált. (Az “Alaptörvény” nevet vIselő jogi fércmű, a “Tákolmány” e folyamat betetőzéseként, immáron az Államról ismeri be nem csak a működésképtelenség, de az erre való törekvés teljes hiányának tényét is sőt, azt egyenesen legalizálja is, mint mindenki által kötelezően elfogadandó, abszolút normális állapotot.) Minálunk ugyan léteznek (papíron), de egyszerűen nem működnek azok a nem kormányzati (“NGO“), azaz “civil” szervezetek, melyeknek elvileg ütközőzónaként, pufferként köllene szolgálniuk az állam és a társadalom között (Tisztelet a rendkívül ritka kivételeknek!).

E díszes társaságból (a poszt témáját illetően) leginkább a szakszervezetek emelkednek ki, közülük pedig az oktatási szférában tevékenykedő “érdekképviseletekre” szeretném irányítani a reflektorfényt. Teszem mindezt azért, mert ippeg ma kerül majd egyfajta “pont”-ként, a köz(és felső)oktatás teljes lerohasztásáról szóló, bő másfél esztendeje kezdett “mondat” végére az a paragrafus, mely nem csak hogy kimondja: a Gazemberek Testülete (leánykori nevén: “A Magyar Köztársaság Országgyűlése“)  által 2011. decemberében megszavazott Köznevelési Törvényben foglalt “Pedagógus Életpályamodelltulajdonképpen a tanárok kormányzati átverése volt, de azt még legalizálja is, azaz a törvényesség szintjére emeli! … De miről is van szó?

Ez a bizonyos “életpályamodell” a soha-sehol-nem-dolgozott MiniElnök, valamint annak hasonszőrű Vazallusai, a maffiaérdeket és az obskúrus, középkori klerikalizmust kiszolgálni igyekvő Mamelukjai szerint …

… arra szolgál, hogy “rendet teremtsen” a pedagógusok foglalkoztatásán belül, szigorú szabályaival megakadályozza az eladdig tapasztalható “lógásokat”, elejét vegye az ilyen-olyan címeken felvett, de “meg nem szolgált” keresetkiegészítéseknek. Ezért osztán az addigi 22-ről 26 órára növelik a hetente kötelezően megtartandó órák számát, az intézmény falain belül eltöltendő munkaidőt pedig 32-re. Ezen nyolc órában a pedagógus köteles minden olyan munkát elvégezni, melyre a Pártállam által “Hárauzsika” aláírással kinevezett igazgatója utasítja, legyen az akármi is (pl.: helyettesítés). A “törvényes” heti 40 órából fennmaradó nyolcat pedig nagylelkűen a tanerő “saját belátására” bízzák, tegyen vele amit akar (pl.: javíthatja otthon a dolgozatokat, avagy felkészülhet … a soron következő törvénymódosításra)! Mindezekért cserébe 2013. szeptember 1-től jelentős fizetésemelésben részesül, így például egy húsz esztendeje szolgáló, kétdiplomás tanár havi bruttó bére közel 360 ezer forintra, azaz a korábbi nettó fizetése másfélszeresére emelkedik.

Sajna “menet közben” kiderült, hogy eme fideszkádéenpés habostorta kellős közepin ott trónol néhány alaposan nagy méretű és nagyon bűzlő bullshit is. Például az, hogy minden iskola elveszíti az önállóságát, el lehet felejteni a “keret-tanterv” adta pedagógusi autonómiát, még azt is a poroszosan klerikális állam írja elő, hogy mikor mehet a tanár vécére, a pedagógusok elvesztik szinte valamennyi (szakmai) pótlékukat, az iskola igazgatója pedig tulajdonképpen csak egy üzenetrögzítő, lévén a munkáltatói jogaitól kezdve egészen a budipapír-beszerzési ív aláírásáig, minden az Kedves Vezető által kinevezett Hitehagyott Páter által felügyelt Klebelsberg Intézményfenntartró Központ (“Klik“), azon keresztül pedig annak megyei/városi kirendeltségei kezébe kerül! De ez is úgy, hogy az igazgató kérelmez a városi/megyeitől, az a Klik-től, az az államtitkártól (Rauzsika), az a Pátertől, az meg … TŐLE!

Ki is tört hát a Nagy Tiltakozás. Az eladdig különböző pártokhoz “bedrótozottnak” hitt szakszervezetek (pl.: PSZ – szocik; PDSZ – Fidesz) rögtön sztrájkbizottságot is alapítottak, majd teljes fegyverzettel (tehát kivont karddal a szőnyeg alatt!) elindultak egyeztetni Az Állammal … illetve egészen pontosan nem Vele, hanem csak az Exemeszempéssel, meg az Exlelkésszel. El is érték vele azt, hogy az eladdig “baloldalinak” tudott PSZ vezetője, Gallóné nemzetes asszony (nertársnő?) …

… simán befeküdt Balograuzsikának, míg a “jobberfideszesnek” ismert PDSZ meg felmutatta középső ujját, s nullagaranciás álmegegyezésnek nevezve az egészet, kivonult a testületből – tovább folytatva a sztrájk szervezését … amiből persze nem lett semmi! Hogy az állítólag “szoci” Gallóné miért, az állítólag “fideszes” Mendrey László …

… pedig miért nem “feküdt be”, azt egészen pontosan ma sem tudni. “Péeszné” valószínűleg azért lett megvásárolva/megvezetve, mert az általa elnökölt szakszervezet “tömöríti” magába a legtöbb pedagógust, míg a PDSZ ebből a szempontból csupán “pincsi” a “pittbullok” kutyafuttatójában. Így osztán az orbanizmus “antik elve” alapján (“Divide et impera!“) az előbb tűnt a megfelelő választásnak (pitiztetés), s ismerjük be, nem is tévedtek! Amikor Elkurcsy Gazdasági Géniusz (még miniszterként) már februárban bejelentette, hogy pacipénisz és pacsirta fütty lesz itten, de nem tanári béremelés, Péeszné nem csak képes volt lecsitítani a “kicsinyt” felhorgadt tagságát, de még újra is választtatta magát! … Pedig akkor már mindenki (akinek csak kicsiny agya is volt) tudhatta: a gerinces Mendrey útját kellett volna követni (konfrontáció) és nem a flexibilis Gallónéét … aki ugyan pontosan tudja, hogy ez az egész rendszer nem csak hazug, igazságtalan de még működésképtelen is, ámde mindezek ellenére hűen kitart azon Megállapodás mellett, melyet – immáron nyilvánvalóan – a hatalomnak soha esze ágában sem állt betartania! … Mert akkor talán, de tényleg csak talán, ezt a disznóságot minimum a jövő évi választások utánig meg nem engedték volna maguknak. … De megengedhették, mert a “seregbontó” PSZ elnöke erre tulajdonképpen rábólintott, megalkuvását pedig az elnökválasztó Küldöttgyűlés tagjai még meg is erősítették.

No, akkor most mi lesz? A Küldöttek kihajítják a megvezetett(?) Gallónét? Esetleg az átvert és jogcsorbított tagság rúgja picsán a megvezetett Elnököt mamelukok módjára újraválasztó Küldötteket és végre bele fog abba az általános sztrájkba, melyet bő esztendeje már folytatnia köllene? Avagy minden marad a régiben és a Kisnaccsád nertársnő folytatja tovább az “egyeztetéseket” (“poszt tőzeg!” – © Hofi Géza) az oktatási “szakminisztériummal” annak ellenére, hogy itten már mindenki tudja, a mai magyar(?) kormány(?) tulajdonképpen így néz ki:

*

A napokban megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet, hogy szerintük ki is volt az a Klebelsberg Kunó, akiről ezt a semmirevaló Intézménykezelgető Izékét elnevezték? Kilencből mindössze egyetlen helyes választ kaptam. Nyolcan úgy emlékeztek rá, mint “valami horthysta grófra“, míg az egyetlen, ma 74 esztendős, gimnáziumi történelem tanárnőm szerint:

A gróf volt az a kilenc esztendeig hivatalban lévő kultuszminiszter, aki a Trianon utáni teljes állami-gazdasági összeomlás ellenére rá tudta venni a Bethlen-kormányt arra, hogy a költségvetés 9-10 százalékát fordítsa az ország oktatásra. Több, mint négyezer tantermet és kétezer tanítói lakást adatott át, a pedagógusokat alacsony óraszám mellett magas fizetéssel honorálta, az iskolákat kitűnően felszerelte (könyvtár, laborok), tovább fejlesztette a nyolcosztályos középiskolákat, minden nehézség ellenére jelentősen bővítette az I. Világháború alatt alapított debreceni egyetemet, a bukás után pedig két újabbat is létre hozott: Szegeden és Pécsett! Ő volt az, aki törvénnyel biztosította a Magyar Tudományos Akadémia éves állami támogatását is, függetlenítve ezáltal azt a mindenkori kormányoktól! … Satnya utódai, ócska kis epigonjai ma itt tenyésznek az Ő székében is!

Bözsi néninek – mint általában mindig – most is igaza volt! A gróf ma “ezerrel” foroghat a sírjában!

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!