Allons enfants de la Patrie!

Mint előző posztomban (“Shortpost Köztársaimnak!“) megígértem a “Melyik ujjamat harapjam meg?” című bejegyzésem kommentoldalán kibontakozott, rendkívül tartalmas vitához most egy önálló írással csatlakoznék. Írtó nehéz a dolgom, mert bár nem hiszem, hogy Kedves Olvasóim, tehát Köztársaim és Barátaim tőlem várnák el, hogy “igazságot tegyek” közöttük, de ezen állásfoglalásommal mindenképpen az egyik (bojokott, avagy nem bojkott) “táborhoz” sodródnék, holott egyikkel sem értek teljes mértékben egyet. … Hát, lássak neki!

Evidenciák

Nyílvánvaló, hogy emigrant és talalom köztársunk által képviselt/leírt/megjelenített véleményeket osztók tábora a legalapvetőbb megállapításokban tökéletesen egyetértenek. Ezek pediglen szerintem a következőek:

    1.) A 2010. május 29.-én hivatalba lépett második Orbán-kormány uralmának három esztendeje alatt rohamtempóban felszámolta az alkotmányosságot, a jogállamiságot és magát a Köztársaságot is. Ugyanis törvényhozási túlhatalmával visszaélve:

• elébb napi üzleti-politikai-hatalmi érdekek mentén többször is módosította a még hatályos köztársasági Alkotmányt,
• majd ezt megúnva egy teljesen új “Alaptörvény“-t (közkeletű nevén: “Tákolmányt“) oktrojált a társadalomra anélkül, hogy annak összevasvellázásába (“koncepcionálásába”) bárkinek beleszólási jogot adott volna, illetve annak hatályba léptetéséről a társadalmat megkérdezte volna (népszavazás);
• ezzel párhuzamosan teljes mértékben felszámolta a “Fékek és ellensúlyok” rendszerét, azaz az elvileg a mindenféle hatalmat ellenőrizni hivatott független intézmények élére, annak apparátusaiba nyílvánvalóan nem független személyeket állított,
• majd további “biztosítékként” alaposan korlátozta ezen intézmények ellenőrzési jogköreit (midkettőre a legkirívóbb példa az Alkotmánybíróság).

    2.) Ugyanezen kormány ugyanezen túlhatalmával (melyet a fentebbi intézkedéseivel jószerint a sztratoszféráig növelt) visszaélve megteremtette a demokrácia felszámolásának lehetőségét is. Ugyanis:

• a népszavazási törvény módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette úgy az ügydöntő, mint a vélemény-nyílvánító népszavazások kierőszakolását, kivéve ezt a “fegyvert” a jelenlegi ellenzék kezéből, nehogy az úgyanúgy visszaélhessen ezzel, mint azt az Orbán-párt tette két cikluson keresztül,
• az országgyűlési mandátumok számának csökkentésével, s ezzel párhuzamosan az egyéni választókerületek határainak teljesen életszerűtlen, de a Kubatov-listáknak tökéletesen megfelelő átszabásával gondoskodott arról, hogy ne legyenek “baloldali hajlamú”, egybefüggő (tehát tömbösödött) szavazókörök, azok “feloldódjanak” az azokat közömbösítő, “jobboldali hajlamúak” között, majd ezzel párhuzamosan
• olyan választójogi törvényt hozott, mely a korábbinál is jobban torzítva a választói akaratot nem csak hogy egy rendkívül csekély, relatív többséggel tesz lehetővé egy-egy törvényhozói mandátum elnyerését, de a pártlistákhoz hozzászámolandó töredékszavazatok kikalkulálásával is a győztest kompenzálja (túl)!
• Mindezek mellett pedig mind az országos, mind pediglen a helyi választási bizottságok személyi összetételére vonatkozó előírásokat úgy módosította, hogy azokban (nem kellő ellenzéki aktivitás esetén) automatikusan kormánypárti többség jöjjön létre, az ezen testületek független (külföldi) ellenőrzésének lehetőségét pedig gyakorlatilag megszüntette és
• a kampányok finanszírozására és a választási hírdetésekre vonatkozó jogszabályok “alkalmas” módosításával gyakorlatilag lehetetlenné tette a propaganda-eszközökhöz való egyenlő hozzáférés lehetőségét.

    3.) A jelenleg regnáló kabinet jószerint világháborús mértékű károkat okozott a Országnak, ugyanis:

• gyakorlatilag nincsen olyan “alrendszer” mely kiszámíthatóan, azaz jogilag stabil módon rögzített elvek alapján működne (sőt, egyáltalán működne!),
• általánossá vált a jogfosztás, a társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége,
• bedöglött a gazdaság, nő a munkanélküliség és ezzel együtt a szegénység,
• elképesztően alacsony szintre süllyedt az oktatás és az egészségügy,
• az Ország gyakorlatilag teljes mértékben elvesztette nemzetközi partnerei előtt minden, addig felhalmozott hitelességi és tekintély-tőkéjét,
• az Állam pedig nem számíthat egyetlen polgára (még a kormánypártra szavazók) bizalmára sem!

Következtetés: a jelenlegi kabinet az első adandó alkalommal sürgősen menesztendő, az azt adó párt(ok) és politikusok pedig a Végítélet Napjáig száműzendők minden létező döntéshozói lehetőségnek még a környékéről is! Mindezt pedig természetesen erőszakmentesen!

Tapasztalati tények

Véleményem szerint nincs ma olyan (nem feltétlenül “származási alapon” vett) magyar ember, aki a fentebbi evidenciákkal ne lenne tisztában. Megkockáztatom: ezen kategóriába még azon aktív kisebbség(!) tagjai is nyugodtan besorolhatóak, akik ma az Orbán-rendszer elvakult hívei és/vagy haszonélvezői – ők legfeljebb annyiban különbözhetnek tőlünk, hogy egyszerűen nem akarják tudomásul venni ezeket (kognitív disszonancia, az ebből eredő nemzetieskedő strucc-politika és történelmi viktimológia)!

Ennek ellenére a társadalom gyakorlatlag mozdíthatatlannak tűnik: az egymás után sorjázó és egyre elképesztőbb, egyre nyíltabban szemtelenebb és jogfosztóbb kormányzati lépések sem képesek kiváltani azt a közfelháborodást, mely közéleti aktivitásra, általános leváltóhangulatra, lázadásra sarkallná azt. A legcsimbókosabb kormányzati disznóságok elleni legnépesebb tüntetéseken sem vett részt százerenél több polgártársunk és jó, ha pár százan támogatták az egyetemi (illeve az oda készülő) ifjak tavaly decembertől kezdődött megmozdulásait. A társadalom még arra sem reagált, hogy a Fidesz-székház kapualját, teraszát és udvarát békésen elfoglaló fiatal tiltakozókra a hatalom nem csak a rendőrségét uszította rá (jogtalan őrizetbevételek és kihallgatások – hajnalban! … die schönen alten Zeiten!), de még a havi 400 ezerrel fizetett sittesgyilkosa által instruált, kopaszra gyúrt “Sturmabteilung”-ját is! Márpedig, ha a társadalom pszichéje legalább részben ép lenne, erre mindenképpen reflektálnia köllött volna. Nem tette!

Pedig a közvéleménykutatások adatai szerint a megkérdezetteknek bő kétharmada (70%!) úgy véli, hogy “az ország rossz úton jár”, s mindössze az össznépesség (a választókorúak!) szűk negyede gondolja úgy, hogy a jelenlegi kormányt hatalomban köll tartani. Ennek ellenére ezen populáció mintegy fele jelenti ki, hogy nem tud, avagy nem akar választani, tehát a kocsmák és szűk baráti társaságok mélyén való mormogás/dudrogás aktív semmittevését választja. Ez ugyan lehet, hogy egyesek számára (számomra is) roppant lehangoló, de azt bizonyítja: igenis van leváltási hangulat, de nincs semmi, mely az aktív ellenállásra, avagy a nyílt állásfoglalásra késztetne!

Mi ennek az oka? Nos az, hogy a teljesen érdektelenek kb. 2 milliós és az orbáni “elesdétől” teljesen beájultak usque 1,5 milliós (valamint a genetikusan nácik cca. 400 ezres) kondájához képest elsöprően nagy, hozzávetőlegesen 3,8 milliós “bizonytalanok/titkolózók” tábora ugyan szívesen kipicsázná a Csámpás Csúti Csatárt és Bandáját (ez az ellenzékre szavazni akarók cirka 1,2 milliós táborával kiegészülve bőven elegendő lenne!), csakhogy nincs kit követnie, nincs kire szavaznia! Mert nincs egy egységesült “Ellenzéki Tábor“, mely a szárnyai alá vehetné őket! Mert ezeknek az embereknek igenis köll egy Vezér, s ha ez nincs nekijük, akkor báván/bután állnak, mint szamár a hegyen, s maximum egy-egy panaszos iázásra telik tőlük! Ez pediglen annak egyenes következménye, hogy az “Átlagmagyar” történelemből eredő “kollektív tudatá“-ban igenis ott van az a szolgalelkűség és tekintélytiszteleti reflex, mely érdekes és sajátos módon egészül ki azzal a (szintén történelmi alapokon megállapítható) kvázikurucos mentalitással, mely arra ösztökéli, hogy amint a Hatalmat és a Hatalmast meggyengülni érzi, az addgi farkcsóválás helyett rögtön beleharapjon a lábikrájába! (Ezt a lehető legtökéletesebben Kertész Ákos írta le az Amerikai Népszavában megjelent, híres és elhíresült cikkében! Nem linkelem, aki akarja, tudja hol olvashatja el … újra!)

Következtetés: a magyar társadalom többségének mentalitása egyszerűen lehetetlenné teszi egy általános, mindent elsöprő, s ráadásul tartós eredményt okozó, spontán(!) lázadás bármiféle gerjesztését, a “politikát” nem lehet hatásos módon kivinni az utcára, a túlsúlyossá és teherré vált Hatalmat pedig csakis a szavazófülkék magányában lebonyolított “néma forradalommal” lehet eltávolítani, de csakis akkor, ha van egy “Szervező Erő“, egy “Egységes Mozgalom“, melyre szavazhat, egy “Vezér“, egy “Zászló“, melyet követhet … függetlenül attól, hogy az miféle elveket képvisel! (Aki ezt nem hiszi, kérem vizsgálja meg az 1956-os Forradalom és az azt követő egyetlen esztendő eseményeit, avagy azt, hogy 1989-90-ben miként és hogyan zajlott le a “Rendszerváltás“, vagy hogy miért is szavazott 2,7 millió honfitársunk 2010-ben Orbánra!)

szendamondja

Tisztában vagyok vele, hogy a fentebb leírtak nem éppen hízelgőek a magyar társadalomra nézvést. Azzal kapcsolatosan sincs egyetlen percig sem kétségem, hogy ezzel sokak érzékenységét sértettem meg. Ámde az a helyzet, melybe országunk került egyszerűen nem tűrheti az eufemikus megfogalmazásokat, azaz: nyíltan ki köll mondanunk, hogy Mi Magyarok, többségünkben igenis betegek vagyunk (általános szociopátia, narcizmus és kisebbségi komplexus), s ez nem csak az “emútakárhány demokratikus” esztendő szerzeménye, hanem több évszázad és sok-sok generáció örökhagyása is! Ahogyan azt öregszeder köztársunk (ha nem is pont így, de) leírta – és ez bizony egy baromi nagy igazság! – : sem a mai Orbán-rendszert kialakító, sem pediglen az ahhoz vezető utat kiépítő politikusaink nem a Holdból pottyantak közénk, nem az “Epsilon Eridani ufonautái” hordták őket ide, hanem Mi Magunk tenyésztettük ki önmagunkból, avagy hagytuk ezeket az Evoluciós Zsákutcákat, ezeket az Erkölcsi Selejteket hatalomra jutni! És ippeg azért, mert Mi (a többségünk) ilyenek vagyunk!

Ennek kényszerű, de szükséges beismerése után pedig egyenesen adódik a megoldás is! Nevezetesen az, hogy a még jelenleg is egymással meg önmagával (nem pedig az Országgal és annak jövőjével!) foglalkozó Ellenzékünk (a demokratikus és valódi!) végre álljon neki tenni a dolgát! Tehát azt, hogy:

• napi ötszöri sajtótájékoztatókkal, az internetes portálok adta lehetőségek igénybevételével szakmányban csapja le azokat az Everest-magas labdákat, melyeket az elkényelmesedett és elszemtelenedett Hatalom ugyancsak szakmányban ad fel neki (tanuljanak csak nyugodtan az “emútnyócév” Fideszétől!),
• napi és kényelmetlen “aprómunkával” járja az országot, s az egyelőre diffúz elégedetlenkedéseket egyetlen pontba (nem a kormányra, nem a Fideszre, hanem személyesen Orbánra!) igyekszik fókuszálni és nem idegenkedik az egyébként teljesen jogos és valós tényekkel alátámasztható karaktergyilkolászásoktól,
• követhető “Vezért” és “Zászlót” ad a bizonytalanok hatalmas táborának,
• jól kommunikálható jelszavakkal és egyszerűen tálalható, rendkívül szimbolikus aktusokkal észreveteti önmagát és azt folyamatosan napirenden is tartja,
• ippeg ezért demonstratívan kivonul az Országgyűlésnek nevezett Kuplerájból, s naponta sokszor mondja el, hogy ezt miért is teszi,
• kijelenti, hogy a választási szövetsége csupán addig érvényes, míg az Országot vissza nem terelték a helyes útra, s újra meg nem teremtették a demokratikus, alkotmányos jogállamot, a tisztességes választási feltételeket,
• majd kihasználva az orbansita és valóban antidemokratikus, de simán a hatalom ellen fordítható választási törvényt az “egy körzet-egy jelölt” elve alapján megnyeri a 2014-es voksolást!

Ha pediglen mindez már adva vagyon, akkor mindössze két esztendő alatt elvégzik  a vállat munkájukat, majd testületileg lemondva utat engednek egy valódi és tisztességes választásoknak!

Mea culpa

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy most mindazzal, amit itten (fentebb) leírtam, egyértelműen állást foglaltam azon tábor mellett, mely szerint a választásokat bojkottálni szamárság sőt, önveszélyes. Azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg nem sok “jó pontot” szeretem most emigrant köztársamnál, aki ugye nem csak állandó szerző- és tettestársam, de személyes jóbarátom is. Ámde az általa képviselt álláspont valóban csacsiság (bocsika!), hiszen a választások bojkottjával egyáltalán nem lehet elérni az Orbán-rendszer megdöntését! Pláne nem úgy, hogy “felrázzuk” a “Nyugat” közvéleményét! Hiszen ugyan mi az ördögért várhatjuk el azt az EU-tagállamok bármelyikének polgáraitól, hogy megoldják azt a problémát, elhordják azt a trágyakupacot, melyet mi vasvelláztunk össze magunknak? Esetleg bevonulnak majd az EU-csapatok és picsán rúgják Orbánt & Tsait? Ők csupán annyit tehetnek, hogy nyomás alatt tartják Vityu kánt, s támogatják az Ellenjelöltjét … már ha van egyáltalán!

Mi meg azt, hogy rája szavazunk! … Már ha van egyáltalán! … Bojkott esetén nem lesz!

… és ezt …

… szendamondja!

---