No comment 12

Az alábbi írás a budapesti Népszava online kiadásának mai (2012. máj. 2.) számában jelent meg. Telitalálat, ezért részemről “no comment”!

A közpolitika bosszúja

2012. április 23-án Orbán Viktor előadást tartott Brüsszelben az European Policy Centre-ben, ám az intézet neve a hazai tudósításokban Európai Politikai Központként jelent meg. A 21. század elején, jó félszáz évvel a nyugati elterjedése után a magyar média még mindig nem fogadta be a közpolitika kifejezést, így a fenti tökéletes félrefordítás jelent meg az Európai Közpolitikai Központ helyett. Ez a tökéletes félrefordítás már csak azért is tökéletes félrevezetés, mivel Orbán előadásának legnagyobb gyengéje éppenséggel az volt, hogy csupán a politikáról és nem a közpolitikáról szólt.

Orbán Brüsszelben is az értékekkel dobálózva, a Nyugat alkonya dallamát dúdolva folytatta a szabadságharcot, és nagy ívben mellőzte azt a lényegi közpolitikai kérdést, hogyan vezethető ki az ország az általa okozott a súlyos és tartós válságból.

Pedig micsoda különbség feszül a két kifejezés között, hiszen angolul a politics jelenti a politikát, a policy pedig a működtetést, avagy a kormányzást. Már a reformkorban tudták ezt a kettős parancsolatot, hiszen ahogy Kazinczy már megírta A nagy titok című versében a 19. század legelején: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,/ Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” Manapság, még két évszázad múltán sem tudja megkülönböztetni a hazai elemzők többsége a politikát és a közpolitikát, vagyis azt, hogy “mit” akar a kormány és “hogyan” csinálja. Nem csoda, hogy nem is volt az országban a Fidesz kormány előtt sem jól működő demokrácia, mert a demokrácia politikai rendszerét nemcsak létrehozni kell, hanem megfelelő közpolitikával hatékonyan működtetni is.

Ez valahogy nem jött össze korábban sem, így a Fidesz választási sikere is jelentős részben ezen a nagy, két évtized alatt felgyűlt csalódáson alapult, ezért a magyar demokrácia történetének első felvonásában a közpolitika bosszúja el is érte a kormányzó pártokat. A második felvonásban viszont a mostani kormányzó párt, a Fidesz a rossz, pancser és dilettáns kormányzással alig két év alatt vívta ki magának a közpolitika bosszúját. A nagy kérdés persze az, hogy a Fidesz országdúlása és összeomlása után mi lesz itt a harmadik felvonásban. Lesz-e végre-valahára működőképes demokrácia Magyarországon, vagy csak az egymást kergető politikai elitek regnálnak majd az ízlésüknek megfelelő demokrácia nevében.
Ez tényleg sorskérdés, hiszen a politika és a közpolitika kettős parancsolatáról, s egyben az egyre növekvő a különbségtételéről szólt már a 20. század nagy része is, hát még a 21. század kezdete, amikor egyre fontosabbá vált a politika rendszerek hatékony működtetése.

A 21. század már végleg a globális versenyképességről szól, és ezt az eredményhirdetést éppenséggel a közpolitika szabályai szerint fogalmazzák meg. A Fidesz rezsimről tehát nem elég tehát kimondani, hogy betegesen autokrata hajlamú és aláássa a demokráciát, hanem a rendszer kritikájában egyre inkább azt kell az előtérbe állítani, hogy dilettáns, azaz nem kormányzóképes. Ezt egyelőre Brüsszelből sokkal jobban látják, mint mondjuk Debrecenből. Már csak ezért is jobban oda kell figyelni Brüsszelre, ahol jól tudják, hogy az Unió ellenes demagógia mögött egyfelől az a politikai szándék húzódik meg, hogy bármi áron hosszabb távra konszolidálják a hatalmukat, de másfelől azt is, hogy a közpolitikai gyakorlatban ezt rendkívül dilettáns, kontraproduktív módon csinálják.

Amíg azonban az uniós bírálatok mindkét oldalról érkeznek, idehaza többnyire csak politikai érvek hangzanak el a kormány ellen, és nem annyira közpolitika érvek, pedig a válságkezelés tartós válsága inkább közpolitikai kérdés, és most, az újabb adók záporában a lakosságnak ez már nagyon fáj. Az uniós nyomásgyakorlás hosszú sorozatában ugyanis Orbán legutóbbi brüsszeli meghátrálása csak rövid szünethez jutatta a kormányt, és a további makacs alkudozás még komoly veszteséget jelent majd az országnak. A katasztrofális közpolitikai veszteség forintosítva is kifejezhető, hiszen már részletes számítások vannak arról, hogy a kormány kivérezteti az országot, mivel a több hónapja folytatott uniós kivárásos játékkal súlyos, akár százmilliárdos nagyságrendű veszteség érte az állampolgárokat. Az Orbán kormány persze nem kerülheti el a közpolitika bosszúját, de az áldozatok listáján ott van még tíz millió ember.

Az ország tehát rossz irányba megy politikailag, és rosszul működik közpolitikailag. Ez a két nyavalya szorosan összefügg egymással, mert a demokrácia deficit működési deficitre vezet, vagyis a hatalomkoncentrációval szükségképpen együtt jár a hatékonyságvesztés is. A Széll Kálmán tervnek nevezett fantom-programok, mint összecsapott közpolitikai fércművek, valójában inkább csak a pillanatnyi helyzetnek szóló politikai üzenetek. A közpolitikai helyzetjelentés pedig végül is az, hogy a Fidesz kormány az országot egy recessziós spirálba és általános elszegényesedésbe sodorta bele. Ám a politikai lózungok gyorsan elkopnak, az emberek felébrednek a révületből, s ahogy a szabadságharcos demagógia szövete felfoszlik, mögüle egyre jobban kilátszik a közpolitikai kudarcok sorozatának rideg valósága.

Ágh Attila politológus /

Reklámok

One Comment on “No comment 12”

  1. kekec szerint:

    szendam – nem is szabad megnyerni a 2014-es választásokat, mert Orbán az általa beépített fékekkel lehetetlenné tenné azt a kormányzást, amelyiknek az általa horribilis kamatokra felvett hiteleket kellene kitermelnie. Ami már önmagában is, fékezés nélkül is alkalmas lenne bármely
    kormány megutáltatására. Tehát akármennyire fáj, ki kell bírni, mert kell még egy ciklus, amikorra Orbán tökéletesen leamortizálja magát. Félig döglötten még visszatérhet, hadd intézze el magát végleg! Hadd kezelje a saját maga által okozott gondokat.
    Szerintem ezt az ellenzék is tudja, ezért nem aktivizálja magát.
    Egyébként meg ez a “jót s jól” hiánya legjobban a Gyurcsány-Szdsz-s reformkísérleteknél mutatkozott meg. Mert egy alapvetően reformpárti értelmiséget rövid úton az Szdsz-es reformgőggel, a “gyorsan lenyomjuk a torkukon” fensőbbségével lehetett eltántorítani azok támogatásától, a népet pedig a magyarázatok és a meggyőzés hiányával.
    Majd akkor hiszem el, hogy az ellenzék komoly esélyt lát a hatalom értelmes átvételére – ha már a követendő program pontjain vitatkoznak – és képesek lesznek KÖZVETLENÜL népi bázist kiépíteni. Valami “polgári körös” technikával. Felülről ez egyszerűen nem fog menni.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s