Etika

Visszavonta a Sándor Mária elleni etikai eljárásra vonatkozó kezdeményezését Balog Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. Pedig szükség lenne egy ilyesmire, csak nem a “Fekete Ruhás Ápolónő” esetében!

Még tavasszal történt, hogy a Reklámadó okán hirtelenjében már nem csak bulvár híradókat készíteni képes Retektévében megjelent egy interjú a fentebb nevezett ápolónővel. Ő pedig nem tett lakatot a szájára, és bizony elmondta: miféle viszonyok uralkodnak a magyar egészségügyben. A következmény: az egymást követő két, májusi tüntetésen mind többen vettek részt (már nem csak dolgozók, hanem “betegek” és “politikusok” is), az ezzel kapcsolatos Facebook-csoport pedig jelentős létszámúvá duzzadt.

Valós problémákat nyilvánosságra hozni idehaza, Abszurdisztánban nem kifejezetten ildomos. Legújabb Puha Diktatúránk ugyanis nem szereti az ilyesmit, hiszen az általa terjesztett propaganda szerint “Magyarország jobban teljesít“, illetve “A magyar reformok működnek“. Ha valaki ezzel ellentéteset merészelne állítani, pláne nyilvánosan, az esetleg kognitív disszonanciát okozhatna a kisebbségben lévő Szájtátiak között, illetve pofakinyitásra késztetné a többségi Beletörődőket. Mindkettő következménye pedig csakis az lehet(ne), hogy összedőlne a Kleptokrácia gondosan felépített, nettó hazugságokkal összeragasztott, papírmasé kirakata; megrendülne a “stabil kormányzás”-ba vetett hit; az Állammaffia köz- és EU-pénzeket alkalmas zsebekbe juttató csatornái eldugulnának, tehát: a hatalmat békés úton, a törvényesség látszatával megőrizni tovább nem lenne lehetséges.

Ilyenkor az a szokásos eljárásmód, hogy a Hőbörgőt elébb megkísérlik téglaként beépíteni a Hallgatás Falába úgy, hogy a kollaborációért cserébe több-kevesebb “hálapénzt” juttatnak neki valamilyen valós, avagy kamufunkció létesítésével. Az esetek nagy többségében ez sikerre is vezet, hiszen nem köll másra pillantanunk, mint a “Szakszervezeti Mozgalom” egyes tagjaira, azok vezető tisztviselőire, s hogy ki ne hagyjam őket a sorból, hát az úgynevezett Politikai Ellenzék jelentős részére.

Ezt próbálták meg Sándor Máriával is. A váratlanul nagy ismertségre és népszerűségre szert tett ápolónőt “megkínálták” azzal, hogy a “problémák feltárása és kezelése érdekében” legyen oly’ kedves úgymond “együtt dolgozni” a fentebb nevezett Kamarával (MESZK). Azzal, melynek vezetői finoman szólva nem ellenségei a kormányzatnak, azt komolyan soha nem zaklatják az általuk állítólag (hivatsárendileg?) képviselt ágazat mindennapos problémáival.

Teszik mindezt azért, mert ezek a nertársak rendelkeznek “globális kitekintéssel”, illetve kellő “nemzeti elkötelezettséggel”. Pontosan tudják, hogy amíg nem enyhül az a Válság, amit a matolcsysta módszerekkel egyébként már esztendőkkel ezelőtt “leküzdöttek” (lásd: a sok-sok száz milliós óriásragaszokat, egyéb hirdetéseket!), tehát amíg a Maffia minden régi és új tagja alaposan meg nem szedte magát, amíg nem csillapszik a (köz)pénzéhségük, addig az olyan periférikus területeknek, mint mondjuk az államilag (a polgárok jobbágyok befizetéseiből!) finanszírozott egészségügynek várnia köll … a sorára. (Az ilyen nertársaknak meg a pofabeért járó havi átutalásokra.)

Sándor Mária azonban nem lett “sortárs”. Folytatta jeane-d’arc-i hadjáratát az országot belülről megszálló Idegenek, Megélhetési Bevándorlók (ld.: pl. A. J. Vajna!) ellen, s a “megtisztelő felkérés” ellenére sem átallott tüntetni, illetve sorozatban olyan interjúkat adni, melyekben újra és újra elismételte “vádjait”.

Ez pedig már tényleg tűrhetetlen volt!Ha ez a nő nem ért a jószóból, hát fog majd a rosszból!” – kiáltott fel valószínűleg magában a Nagytiszteletű Kormánybarát Kamara “méltósággal” maffiailag felkent Elnöke. Pennát ragadott, s a múlt hónapban írt egy gyönyörű feljelentést a Fekete Ruhás ellen. Mondván: a különböző “kommunikációs csatornákon tett nyilatkozataival” megsértette a MESZK etikai szabályzatát, hiszen olyan kijelentéseket fogalmazott meg, melyeket e szervezet nem hagyhat szó nélkül.

Fúrta oldalamat a kíváncsiság, vajon mi is volt az a “kijelentés”, mely ennyire kiverte a biztosítékot Balog “doktor” (kormányhű) etikával telített agyacskájában. Némi kutakodás után rá is találtam egy Sándor Máriával készült interjúra, mely május végén jelent meg a hvg.hu oldalán. Ebben az általános állapotokat illetően a következőket mondta a bátor ápolónő:

Egy ápolóra ma annyi beteg jut, hogy egyiket sem tudja becsületesen ellátni. Egy felnőtt osztályon hogyan lehet tisztességgel gondozni 40-50 beteget? … az osztályunkon mi töröljük le az éjjeli szekrényeket, mi hajtogatjuk a pelenkákat, mi mossuk ki a gyerekkádat, hisz erre nincs egy utánunk futkosó szakszemélyzet. De nem a munkával van a baj, hanem a mennyiségével. … A felnőtt egészségügy sajnos kevésbé működik, mint a gyerekegészségügy: előbbiben gyakoribb, hogy a hozzátartozótól kérik a gyógyszert, hőmérőt, sőt volt, hogy a műtéthez a varrófonalat is.

Ez lett volna a baj, vagy az, amit a Maffiakormány kedvenc szakszervezetiséről, (Fel)Cser Ágnesről és “Csapatáról“, az EDDSZ-ről mondott?

Cser Ágnes önmagának mond ellent, amikor azt mondja: mi vagyunk a kerékkötők, és már rég megegyeztek volna. De miről? Az ötvenszázalékos alapbéremelés, amit mi kérünk, még csak szóba sem került. Cser csak arról akar egyezkedni, ami eleve járna nekünk, hogy emeljék a 2012-es minimálbérhez most hozzá a fizetésünket, és fizessék csak ki a ledolgozott órákat. … Most azért ült le vele a kormány, mert mi kimentünk az utcára. Ő pedig ezek után arra büszke, hogy a kormány tárgyalópartnernek tekinti. Az Emmi előtt tüntető tizenkétezer ember egyként fordított neki hátat, épp azért, mert 2004 óta nem csinált semmit. Ezért is jött létre 2011-ben a Független Egészségügyi Szakszervezet …

Lehet, hogy ez is “húsba vágó” volt, de az igazi “rúgás”, a feljelentéshez vezető vélemény inkább ez volt:

… a kórházigazgatás folyamatosan azt próbálja felfelé bizonygatni: megy ez még, ennyi nővérrel és orvossal is elműködik a rendszer. Pedig ez már rég nem igaz. Az biztos, hogy sem az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetében (EDDSZ), sem a MESZK-ben nem az ágy mellett dolgozók vannak jelen. Nem tudják, mivel jár, hogy egy nővérre egyre több beteg jut. Nem tudják, hogy itt már nem ápolás folyik, hanem tűzoltás: oda futok, ahol nagyobb a baj. A tb-t fizető, egész életüket végigdolgozó állampolgárok egyszerűen nem ezt érdemlik!

No, itt vagyon a kutya eltemetve! Ott, hogy az ilyen típusú “szakmai” szervezetek vezetői már régóta nem tekinthetők orvosoknak (ha azok voltak egyáltalán), hanem egyszerű bürokratáknak. Olyanoknak, akik a karrierjüket nem a gyógyító tevékenységüknek, hanem a törtetésüknek köszönhetik, jelenlegi pozíciójukat pedig az elvtelen és (igen!) etikátlan seggnyalásnak, kussolásnak. Hát persze, hogy fogalmuk nincs arról, mi is folyik az “ágyak mellett”, vagy ha igen, hát inkább letagadják, csak hogy a párnázott székük, meg a kiemelt fizetésük megmaradjon.

Balog “doktor” tegnap visszavonta feljelentését. Azt, amit ő “nem politikai megrendelésre” írt. Azt, amit “pártpolitikai csihi-puhi nélkül”, amúgy házon belül szerezett volna elintézni. Visszavonta, mert őt “olyan támadások” érték, melyek “komoly fenyegetettséget” jelentettek a számára.

Nevetséges az “indoklás”? Aligha! Ez az, amit én az egész ügyből Balognak elhiszek. Azt, hogy nem “megrendelésre” jelentgetett fel, hanem “önszorgalomból”. Hiszen ez a szemétdomb reá vagyon bízva, s ha nem képes elhallgattatni a hangoskodókat, akkor ő (szerinte) nagyon megütheti a bokáját. Ámde a szorgos mameluk elszámította magát! Kezdeményezése ismét “Témává” tette (volna) az egészségügyet, pedig most, a sikeres Gyűlöletkampány végre háttérbe szorította azt (is). Hát persze, hogy “komoly fenyegetéseket” kapott … Odafentről! Olyasmit, hogy “Bazmegajóédest, te barom! Nem tudtál volna még várni? Viktor is, Árpi is szomorú.

Az eset tökéletesen megvilágítja a Rendszer működését: “személyes védettség” az államtitkártól, az izmozó/túlbuzgó fidesznyik leállítása (beszaratása), az “Etikai Kódexek” valódi értelme. … Pedagógusok, készüljetek!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Debileknek áll a világ!

Az egyik budapesti kerületi ügyészség szerint nem követi el a költségvetési csalás bűncselekményét az, aki vagyonnyilatkozatából kihagy néhány olyan elemet, melyről elfelejtkezett, illetve amely a “tudatában nem saját jövedelemként jelenik meg”. … Hurrá! Magyarországon ezek szerint felmentő körülmény a tudatlanság, a feledékenység, a debilitás. Ezt jól jegyezze meg minden keményen megadóztatott kisember!

Van a Btk.-nak egy paragrafusa, nevezetesen a 396., melynek első bekezdése “a” pontja szerint “az követi el költségvetési csalás bűncselekményét, aki a költségvetésbe való befizetési kötelezettségét, avagy a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja“. Ebből egyenesen következik, hogy az, aki a neki kötelességként előírt vagyonnyilatkozatát úgy teszi meg, hogy abból egyes elemeket (pl. megszerzett, számára kiutalt jövedelmeket) kihagy, az költségvetési csaló, tehát bűnelkövető.

Egy másik törvény szerint bizonyos közszereplők (képviselőktől kezdve, kormánytagokon és polgármestereken át a vezető tisztviselőkig) kötelesek minden esztendőben vagyonnyilatkozatot beadni, melyben fel kell tüntessék valamennyi, a tárgyévben szerzett vagyontárgyaikat és jövedelmeiket. Ha valaki ennek nem, avagy nem teljes körűen tesz eleget, azaz a dokumentumokból “kifelejt” ezt-azt, az nem csak ezt a jogszabályt sérti meg, de értelem szerűen az előző bekezdésben ismertetettet is. Ergó: az illető bűncselekmény elkövetője!

Még áprilisban történt, hogy a tavalyi nyilatkozatokat böngészve kiderült: a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői, pontosabban Matolcsy György elnök és Gerhardt Ferenc alelnök, nem csak a gazdaságpolitikát, a Jegybank szerepét és jogköreit, de a vagyonbevallási kötelezettséget is “unorthodoxan” értelmezik.

Mint ismeretes, az MNB nemrégiben több százmillió forintnyi “nyereség” felhasználásával számos alapítványt hozott létre annak céljából, hogy azok terjesszék és népszerűsítsék Gyurci gazdaságpolitikai tévelygéseit, nettó őrültségeit (a nagyobb gyalázat kedvéért ezek mindegyikét a bölcsesség görög istennőjéről Pallas Athénéről nevezték el). Ezen fundációk vezető testületeibe osztán beültették a Bank matolcsyánus főkádereit, akik az egyébként is nagyvonalú, jegybanki jövedelmük mellett, további apanázsokat húzhattak ezekből is. Györgyünk például két helyről havi 1,2 milliót, Feri pedig (ugyancsak két kasszából) egy teljes millát.

Ezeket azonban egyikük sem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában, s amikor ez kiderült, mindketten meglehetősen “unorthodox”, tehát reájuk jellemző magyarázattal éltek. Györgyünk szerint neki azért nem volt ezen pénzzel kapcsolatban elszámolási kötelezettsége, mert azt az utolsó fillérig jótékony célra fordította. Ebből pedig következik (szerinte), hogy az alapítványi kifizetésekből neki semmiféle “elkölthető jövedelme nem származott“. Hasonló módon érvelt Ferenc is. Ő szintén jótékonykodásra hivatkozott, s mivel így nem került “fizikai kapcsolatba” ezen jövedelmével, hát egyszerűen “megfeledkezett” róla.

Sánta az érvelés ugye mondanom sem köll. Hiszen az agyarországi előírások szerint mindenkinek minden kifizetőhelyről meg kell kapnia a jövedelemigazolásokat (nem összesítve, hanem darabonként!) legkésőbb az év januárjának végéig, amelyek alapján köteles megtennie a jövedelem-, illetve a vagyonnyilatkozatát. Ezek átvételét pediglen aláírásával köll igazolnia. Innentől kezdve tehát a “feledékenység”, mint magyarázat kihullik az orthodox logika rostáján. Hasonló a helyzet az “el nem költhető” jövedelemre való hivatkozással. Ha ugyanis bárki (akár egyszeri, akár visszavonásig érvényes) megbízást ad bankjának arra, hogy számlájáról az oda beérkezett pénzének egy meghatározott részét átutalja egy másik kontóra, akkor azt a pénzt elköltötte!

Ez az egyszerű ok-okozati összefüggés volt az, amely arra sarkallta Varjú Lászlót, a DK politikusát, hogy vagyonnyilatkozati kötelezettség megszegése, illetve költségvetési csalás bűncselekménye gyanújával feljelentse Matolcsyt és Gerhardtot. Az illetékes ügyészség nem is habozott megindítani a vizsgálatot, majd két hónap múlva (tehát a tények alapos áttekintése, illetve hosszas mérlegelés után!) meg is hozta verdiktjét.

A tegnap nyilvánosságra került, de még június 19.-én kelt határozat szerint az igaz ugyan, hogy “az alapítványoktól származó jövedelem adóköteles jövedelem, ekként pedig a vagyonnyilatkozatban feltüntetendő, így a bűncselekmény objektív tényállási elemei, elkövetési magatartás, elkövetési tárgy megállapíthatóak, a feljelentett cselekmény tényállásszerű“. Ámde az a helyzet, hogy “a feljelentésből kitűnik, hogy a feljelentett személyek a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg. Így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna nem lehet. A szándékosság hiányában pedig a cselekmény nem bűncselekmény“.

Juhéj! Meg van oldva minden adócsaló gondja! Az ügyészségi határozat alapján mostantól bárki hivatkozhat arra (hogy ha az adóhivatal nyakon csípi némi eltitkolt/bevallatlan jövedelemmel), hogy ő csupán egy debil, akinek halovány fogalma sem vót arról, mit is kéne ráírnia a “söralátétre”. Mivel pedig ez nem volt “szándékos”, hát az egész nem tekinthető semmiféle szabály-, avagy törvénysértésnek, horribile dictu bűncselekménynek. Ezt pedig úgy a NAV, mint az esetlegesen eljáró vádhatóságnak is kötelessége lesz elfogadnia, hiszen ha Matolcsy és alelnöke ugyanezen indoklás szerint bűntelen, akkor ő is az!

Tegyük fel azonban, hogy az ügyészségnek igaza van! Azt tehát, hogy Gyuri és Feri egyszerűen hülye, valóban nem volt halovány sejtelmük sem arról (nem a fenéket!), hogy mit (nem) cselekszenek. Ámde akkor még nagyobb a baj, hiszen ezek szerint az ország monetáris politikája, készpénzkibocsátása manifeszt elmebetegek, saját tetteik súlyát és következményeit felmérni képtelen alakok kezében van, akik fölött nincs semmiféle törvényes kontroll!

Több mint egy esztendeje nincs a Jegybanknak felügyelőbizottsága! Az “Egyetlen Felettes Szerv” pedig “mentális kihívásokkal” küszködik. Nincs is tehát min csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Terror!

Magyarországon tombol a vörös terror! De nem köll aggódni, a derék Fidesz ott áll a vártán és védelmezi … az idegengyűlölő idiótákat.

Hihetetlenül elfajult a Baloldal idegenpárti kampánya. Már ott tartunk, hogy egyes, magukról megfeledkezett aktivisták tépik, szaggatják, festékkel olvashatatlanná teszik (tehát megrongálják!) a Jobboldal, pontosabban a néppárti, keresztény kormány plakátjait. Azokat az óriásragaszokat, melyek kizárólag azt a célt szolgálják, hogy felvilágosítsák a hazánkba illegálisan érkező megélhetési migránsokat arról: hun is lakozik a hunok-magyarok istene.

Mindezt persze magyarul, hiszen az egy világnyelv. Jószerint nincs olyan kontinens a glóbuszon, ahol ezt ne beszélnék. Ez egy tény, s aki vitatkozni mer vele, az nem csak tudatlan, de nemzetáruló is, aki a nevezett bevándorlókhoz hasonlatosan nem tiszteli a kultúránkat. Éppen ezért teljesen hibás az az érvelés, hogy ez az alig több, mint 300 millió forintba kerülő információs kampány csakis és kizárólag belföldre szól, a kormányzó párt honi népszerűségének emelésére szolgál. Ha ugyanis ez tényleg így lenne, akkor a ragaszok szövegeit nem latin betűkkel, hanem rovásírással adatták volna ki, hiszen e jeleket mindenki ösméri idehaza. Nemde?!

Visszatérve a Szaggatva Rongálókra, róluk tudni köll, hogy igazából vétlenek. Tilos ugyan más tulajdonát rongálni, pláne tudatosan, de amit most ők művelnek, azt tudatlanságból teszik. Képtelenek felfogni, hogy ezen cselekedeteikkel lényegében a saját érdekeik ellen munkálkodnak. A bevándorlók pártjára állva ugyanis veszélyeztetik a saját munkahelyeiket (úgy ki lesznek rúgva, hogy a lábuk nem éri a földet!), a kultúrájukat és a jogrendjüket.

Ezzel pedig biza’ szembe helyezkednek a Közösség érdekeivel, ami nagyon nem helyes. Hiszen a vak is láthatná, hogy a magyarok tisztában vannak a reájuk leselkedő veszéllyel, s támogatják a kabinetet abban (is!), hogy ezt (is!) elhárítsa a fejük felől (is!).

Miből lehet ezt tudni? Hát például abból, hogy kimegyünk az utcára (onnan meg be az egyik – árpádsávos/narancsos – kocsmába), s meghallgatjuk a véleményeket. Azokból meg rögvest kiderül: a Többség mélyen elítéli Bevándorlókat, retteg az általuk a példaértékű jogrendünkre, világszinten is egyedülálló kultúránkra, s a (köz)munkahelyeinkre gyakorolt hatásaiktól. Éppen ezért nem kér belőlük, ahogyan azokból sem, akik az ilyenek pártján állnak.

Ámde aki lusta kimenni az utcára, s rest meghallgatni a fentebbi véleményeket, az is megtudhatja az igazságot. Honnan? Természetesen azokból a mondvacsinált és ellenőrizhetetlen az adatokból, melyek a legújabb nemzeti konzultáció eredményei. A kiküldött nyolc milliónyi(!) kérdőívből eleddig már(!) négyszázezer (5%!) beérkezett, amiből kétszázezret (2,5%!) a szokásosan transzparens módon (azaz rögvest kidobtuk az összest, mert mi már eleve tudjuk a végeredményt!) feldolgozva kiderült: a Zemberek 90 százaléka (2,25%!) teljes mértékben egyetért a kormány törekvéseivel. Hát ezt vegyék tudomásul a Rongálók!

Természetesen ezen alakokra sem a Párt, sem a Kormány, sem pedig az ezek élén álló Szeretett Vezető nem haragszik igazán. Csak amolyan atyaian megbocsájtó módon: őrizetbe vétel után egy éccaka a dutyiban, osztán mehetnek haza, Isten és Viktor király hírivel. Ballagtukban pedig – reményink szerint – elgondolkoznak a tapasztalatokon és levonják a megfelelő tanulságot.

Azt például, hogy fogd be a pofádat, mert ráülünk máskor is nem illik ilyen módon kifejezni az egyébként sem illendő (mert a többség vélekedésével nem egyező) véleményüket! Ennek leghelyesebb módja ugyanis az, hogy a dutyi után haza érve otthon előveszik a konzultációs kérdőívüket (amire egy teljes milliárdot költött a nemzet! – így nem illendő azt összetépni, azt a kukába dobni, avagy segget törölni vele!), beikszelik a nekik felkínált és számukra legmegfelelőbb választ (“egyetértek“/”nem értek egyet azokkal, akik nem értenek egyet“), majd azt behelyezik az ingyen(!) kapott válaszborítékba és díjtalanul (mert még ezt is a Párt, a Kormány, és az azok élén álló Szeretett Vezető fizette ki helyettük!) visszaküldik a megfelelő helyre tehát a Mészáros Lőrinc által üzemeltetett Nemzeti Zúzdába., ahol osztán arra a bizonyos “kiértékelésre” kerül a sor (Lőri zsebre vág egy újabb milliárdot).

Mint említettem volt, a Szeretett Vezető igazából nem nagyon haragszik a Rongálókra. Annál inkább azokra a sötétben bujkáló ellen-fülkeforradalmárokra politikusokra, akik a háttérben rejtőzködve buzdítják, uszítják, hergelik ezeket a tudatlanokat. Mert ők a valódi Tettesek! Ők azok, akik rossz példát mutatnak a keményen dolgozó kisembereknek, akik ebből azt a tanulságot vonhatják le esetleg, hogy amit egy politikusnak szabad, azt nekik is!

Hiszen a plakátok népi tulajdont köztulajdont képeznek, melyeket a Párt (és az élén álló Szeretett Vezető) helyett a Kormány (és az élén álló Szeretett Vezető) fizetett ki a sajátjának tekintett Közkasszából. Ebből pedig következik, hogy aki ezeket letépkedi, olvashatatlanná teszi, az igazából a közvagyont rongálja, ami pedig jóval súlyosabb bűncselekmény, mint a magánkiadású ragaszok rongálása, illetve az erre való bujtogatás! (A Fidesz “aktivistáinknak” például a hajuk szála sem görbült, mikor tépkedték a Ballibek plakátjait. Ugyi?!)

Nem is beszélve arról, hogy ennek az akciónak a világon semmi értelme. Hiszen amit a Megtévesztettek nappal letépnek, azt a Párt, a Kormány, valamint az azok élén álló Szeretett Vezető éjjel újranyomatja és -ragasztatja. Sziszifuszi tehát ez a “munka”, ami ráadásul újabb milliókat tol be Rácsmögé Tóni frakcióvezető Pasa parki lakótársának feneketlen zsebébe kiadásokra kényszeríti az eleve polgári takarékosságra tervezett költségvetést. Talán ezen is érdemes lenne a delikvenseknek elgondolkodni. Ugyi?!

Tudom, most a Vétkesek azt fogják mondani, hogy a negatív példa nyújtásának ódiuma korábban is eszibe juthatott volna úgy a Pártnak, mint a Kormánynak, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezetőnek. Akkor mondjuk, amikor korrumpálódtak, amikor nekiálltak lopni és figyelmen kívül hagyni azokat a törvényeket, melyeket ők maguk erőszakoltak rá az országra.

Ámde védekezésük elfogadhatatlan, hiszen az egyik bűn soha nem mentheti a másikat. Különben is nincs semmiféle bizonyítékuk (például sem Quaestarsolynak sem Kubatovnak nincsenek “listái” – legfeljebb Schindlernek, de azt a filmet a Megszállási Emlékmű előtt naponta ötször, leborulva imádkozó, tehát az a bizonyos “Jóérzésűmagyarember” soha meg nem tekintette!), s a Jobboldalról nézve minden Bűnös Odaát, az Igazság meg Ideát van! (Ezér’ is tűrhetetlen, hogy az Altus belepisloghat – esetleg – az “X-Aktákba“!) Talán ezt sem ártana tudomásul venni, mielőtt uszítgatni kezdenek. Ugyi?!

Reszkessen tehát mindenki, aki a konzultációs plakátok rongálgatásán törné a fejét! A törvénytelen Rend őrei ott állnak a vártán! Minden egyes ragasz közelében! S akiket tetten érnek, azoknak lesz ám nemulass! Olyan, amit egész életükben megemlegetnek majd. Pedig sem a Párt, sem a Kormány, sem az azok élén álló Szeretett Vezető nem haragszik rájuk. Csak azért kapnak (most még) mindössze 50 ezer forint bírságot (egy 30 ezres plakátért!), mert ez csupán figyelmeztetés. Intelem arra: ilyesmi nem fér össze a polgárivá átépülő Agyarország ethoszával.

De reszkess Te is! Te Szigetvári Viktor, Együtt a felbujtó társaiddal! Álcázott ügynökök (James Bolond tanítványai és megbízottjai!) figyelik már a tevékenységed. Közülük is A Három Legjobb (nevezetesen “Cserjés 23“, “Cserjés 24” és “Cserjés 27“), s ha ők elkapnak téged, hát neked “annyi, meg egy Bambi”! A Párt, a Kormány, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezető le fog sújtani rád!

Jobb, ha tudod, Te Szigetvári, hogy a rettegett Rezsibiztos, a vidéki maffiózónak, pénzbehajtó verőlegénynek kinéző a tiszteletreméltó Németh Szilárd már fel is jelentett téged. Nem szeretnék a bőrödben lenni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A Per

Nem, ez nem Kafka híres művének utánközlése lesz. Bár semmivel sem abszurdabb. Ebben a posztomban mindössze elképzelem, hogyan zajlana le a “Rágalmazás” miatt indított Goodfriend-Vida per. Hát … jó “szórakozást” kívánok!

Ügyész: Tisztelt Bíróság! A Magyar Köztársaság … illetve Magyarország? … Legfőbb Ügyészsége annak megállapításáért fordult a Tisztelt Bírósághoz, hogy az itt megjelent Vádlott, bizonyos M. André Goodfriend (személyes adatok felsorolása következik), az Amerikai Egyesült Államok állampolgára, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője bűncselekményt követett el. A terhéül felrótt tett pedig az, hogy hivatalos személyként, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva megrágalmazta Dr. Vida Ildikót … kérem a “doktor” törlését a jegyzőkönyvből! …, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökét azzal, hogy ő maga, személyesen korrupciós bűncselekményt követett el, illetve annak haszonélvezője volt. Szeretném továbbá a jegyzőkönyvben rögzíttetni, hogy nevezett Vádlott az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyásával önként mondott le diplomáciai mentességéről, s állt a Magyar Köztársaság … illetve talán Magyarország? … jelen bírósága elé, vállalva a gyorsított eljárást, tehát azt, hogy mindössze egyetlen meghallgatás után hozzon a bíróság ítéletet. Kérem továbbá azt is rögzíteni, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog okán, lévén a Vádlott külföldi állampolgár és nem magyar anyanyelvű, hivatalból biztosítottunk neki tolmácsot.

Védő: Tisztelt Bíróság! Mielőtt folytatnánk a tárgyalást, szeretném bejelenteni tiltakozásunkat a kirendelt tolmács személyét illetően. Heimné Vida Botorka ugyanis több szempontból is érdekelt a Vádlottat elmarasztaló ítéletben, így tőle objektív, elfogulatlan tolmácsolást nem várhatunk.

Ü: Kérem a tiltakozás elutasítását! Heimné Vida Botorka ugyanis az ország egyik legfelkészültebb angol-magyar és magyar-angol tolmácsa. Az elmúlt öt esztendőben, mint a Századvég egyik intézetének alkalmazottja, több esetben is fordítója volt olyan, rendkívül jelentős dokumentumok angol nyelvre való átültetésének, mint az Európai Bizottságnak véleményezésre kiküldött magyar “Médiatörvény”, vagy az Alaptörvény. Fordítói tevékenységével kapcsolatosan pedig Magyarország Kormányánál soha semmilyen kifogás fel nem merült. Ügyvéd Úr tiltakozása tehát csakis azt szolgálja, hogy kétségbe vonja a tisztességes eljáráshoz való jog betartását, s ezáltal hiteltelenítse úgy ezt a pert, mint magát a Tisztelt Bíróságot, illetve az általa hozandó igazságos Ítéletet is! Teszi mindezt azzal, hogy áttételesen elfogultsággal vádolja meg a Tolmácsot csak azért, mert ő véletlenül a Sértett rokona, illetve a Vádlott által dehonesztált Századvég cégcsoport tulajdonosának hozzátartozója.

Bíró: A tiltakozásnak helyt adok.

V: Ebben az esetben kérem rögzíteni a jegyzőkönyvben, hogy nem én, hanem az Ügyész Úr volt az, aki a Tolmács és az eljárásban védencemmel ellenérdekeltek közötti rokoni-hozzátartozói kapcsolatokat szóvá tette!

B: Vádlott! Megértette a terhéül felrótt cselekményeket? … Kérem a Tolmácsot, fordítson!

Goodfriend (ékes magyar nyelven – a Teremben felhördülés, az Ügyész és a Bíró elsápad): Köszönöm Bíró Úr, nem szükséges a tolmácsolás. Nyolc nyelven beszélek, így magyarul is. A vádat megértettem.

B: Ebben az esetben folytatódjék a Tárgyalás. Ügyész Úr!

Ü: Goodfriend úr, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok szerint ön, mint hivatalos személy több esetben, tehát folytatólagosan korrupcióval rágalmazta meg dok… izé … Vida Ildikó Sértettet. Elismeri ön ezt?

G: Nem ismerem el. Vida Ildikó nevét, mint konkrétan ilyen vádakkal illetettel kapcsolatban soha meg nem említettem.

Ü: Pedig Ön volt az, aki a sajtó nyilvánossága előtt többször is megemlítette: az úgynevezett Korrupciós Kitiltási Botrány a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezető munkatársait érinti. Ugye?!

G: Nem, ez nem így történt. Ezt a magyar kormány által sokmilliárdos megrendelésekkel megtisztelt, a kirendelt tolmácsomat is alkalmazó Századvég által tulajdonolt, Napi Gazdaság című lap tette közhírré még 2014 októberében.

Ü: De ön ezt megerősítette! Név szerint!

G: Ilyet én soha nem tettem. A Napi Gazdaság híresztelése után és csakis sajtóérdeklődés okán mindössze annyit mondtam: hat olyan magyar állampolgárt érint a kitiltás, akik a magyar kormány alkalmazásában állnak és az Egyesült Államok Külügyminisztériumában érintettnek találtak a 7750. számú Elnöki Proklamációban.

Ü: Majd ön megnevezte Vida Ildikót!

G: Vida Ildikót Vida Ildikó nevezte meg, mint “Érintettet” az önmaga által a … khm … nevezzük így! … kormányközeli Magyar Nemzet című lapnak adott, november 5.-i interjújában.

Ü: És ön ezt persze nem cáfolta!

G: És nem erősítettem meg azt a Vida Ildikó által közzé tett híresztelést, miszerint őt a 7750-es Elnöki Proklamáció alapján, mint korrupciós bűncselekmény elkövetőjét, illetve annak haszonélvezőjét az Egyesült Államok Külügyminisztériuma kitiltotta az Egyesült Államok területéről.

Ü: Mire alapozza azon állítását, hogy Vida Ildikó, a Sértett korrupciós bűncselekmény elkövetője, illetve haszonélvezője?

G: Én semmivel. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma az említett Proklamáció, illetve a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján hozta meg ezen idegenrendészeti határozatát. Ennek indokai pedig csakis az érintettre tartoznak, köznyilvánosságra nem hozhatóak.

Ü: Pedig ezt öntől személyesen is kérte a Sértett, mikor is felkereste önt a hivatalában. Ön pedig akkor sem volt hajlandó egyenes választ adni!

G: A Sértett nem a hivatalomban, hanem a nagykövetség előtti téren … mondjuk így! … “keresett fel” ügyvéddel és egy komplett televíziós forgatóstábbal felszerelkezve. Előzetes időpontegyeztetés nélkül! Ennek ellenére hajlandó voltam fogadni őt a hivatalomban.

Ü: Ahol aztán többszöri kérése ellenére sem volt hajlandó bizonyítékokkal szolgálni az őt Ön által illetett korrupciós vádakra. Ugye, Goodfriend Úr!

G: A Sértettnek mintegy nyolcvan percen keresztül próbáltam elmagyarázni, hogy kérése az Egyesült Államok Törvényei szerint csakis abban az esetben teljesíthető, ha előbb beutazási kérelmet nyújt be a nagykövetségnél. Ha ezt megteszi, konkrét magyarázatot kaphatott volna arra, hogy miért nyilvánította őt (ha egyáltalán megtette) az Egyesült Államok Külügyminisztere az Egyesült Államok területén nem kívánatos személlyé. … Sajnos ügyvédje nem bizonyult megfelelő tolmácsnak … mármint az Egyesült Államok jogrendjét illetően.

Ü: Ennek ellenére Ön konkrétan megvádolta a Sértettet a Heti Válasz című lapnak adott 2014. decemberi interjújában!

G: Ezt sem tettem. Az ugyancsak … khm, mondjuk így! – kormányközeli hetilapnak mindössze annyit mondtam, hogy bár konkrét személyekről nem beszélhetek, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján a kitiltottak között olyanok szerepelnek, akik konkrét és közvetlen korrupciós bűncselekményeket követtek el.

Ü: (teátrálisan felháborodva, emelt hangon) Tehát Ön továbbra is fenntartja vádjait a Sértettel szemben, s mindezt bizonyítékok nélkül! … Tisztelt Bíróság! A Vád befejezte a bizonyítást, hiszen a Vádlott éppen az imént vallott önmaga ellen!

B: Van ehhez hozzáfűzni valója a Védelemnek?

V: Igen, Tisztelt Bíróság! Kérjük tanúként meghallgatni a Sértettet!

Ü: Tiltakozom, Tisztelt Bíróság! Jelen eljárás tárgya nem a Sértett, hanem a Vádlott egyes, a Sértettet, mint vezető állami tisztviselőt érintő, valamint az általa képviselt, az állam egyik legfontosabb intézményét lejáratni alkalmas, rágalmazó kijelentései. A tanúkénti meghallgatás tehát teljesen fölösleges, a tárgyhoz nem tartozó, s ráadásul csak arra alkalmas, hogy a Vádlott a Védő által tovább rágalmazhassa – még ezen fórumon is – a Sértettet.

B: A tiltakozásnak helyt adok. Mit óhajt még (kiemelt hangsúllyal) a Védelem?!

V: Ebben az esetben kérdéseket intéznék Ügyfelemhez. … Ha ezt itt és most egyáltalán még szabad.

B: Megadom az engedélyt, de felhívom a Védelem figyelmét, hogy ha ismét elköveti az Ügyész Úr által kifogásolt, a Bíróság által meg nem engedett magatartását, bevonatom az engedélyét! Megértette?!

V: Igen, Tisztelt Bíróság.

B: Tegye fel kérdéseit Védencének!

V: Goodfriend Úr, az Ön által adott sajtónyilatkozatokban és hivatalos közleményekben hányszor említette meg Vida Ildikót, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökét, mint korrupcióval alaposan gyanúsítható főhivatalnokot?

G: Mint már mondtam, név szerint egyetlen egyszer sem.

V: Az Ügyész Úr mást állít!

G: Az az ő dolga.

V: Goodfriend Úr, a Sértett és az Ügyész szerint ön ennek ellenére rágalmazó kijelentéseket tett a Sértettre vonatkozóan, s ezeket ön soha semmiféle bizonyítékkal alátámasztani nem volt hajlandó. Igaz ez?

G: Amennyiben nem számítanak bizonyítékoknak azon, több mint két esztendeje minden lehetséges fórumon történt felszólamlásaink (az Adóhivatalnál és a különböző minisztériumoknál), melyekben a Magyarországon befektető, amerikai cégek észrevételei/jelzései alapján tettünk az elburjánzó korrupció és állami hátterű zsarolások okán, akkor valóban nincsenek.

Ü: Tisztelt Bíróság, tiltakozom! A Vádlott ismételten rágalmaz, hiszen az úgynevezett Felszólamlásoknak semmi nyoma! Csak egy fejléc, dátum, pecsét és aláírás nélküli fecni!

B: Megintem önt Ügyvéd Úr, lévén nem tartotta be az általam előzetesen megszabott feltételeket!

V: Tudomásul vettem, Tisztelt Bíróság. Folytathatom a Tanú kikérdezését?

B: Tegye, de még egy kihágás és kivezettetem innen! … A TEK kirendeltjei itt vannak? … Igen? … A “szokásos felszereltséggel”?! … Nagyon jó! … Hogy? … Hogyhogy miért?! A Vádlott esetleg agresszív lesz! Akkor meg ki védi meg a Kormányt, meg az attól teljesen független Bíróságot?! … De hol is tartottunk? … Áh, igen! A Védelem éppen a Vádlottat hallgatná ki. … Hogy mijafaszér’, azt én sem tudom, hiszen az elébb már megtaláltam a az Akták között még az Ítéletet is …

Ü: Tisztelt Bíróság, tiltakozom!

B: Most miért, ha szabadna kérdeznem ti… na jó! … tisztelt Ügyész Úr? Hát nem elég magának az, hogy egy ilyen ócskán hülye pert elvállaltam? Levezényelni, kézhez kapott ítélettel? Hát nem elég magának, hogy végigolvastam az úgynevezett Sértett, meg a Maga tömény hazugságait? Hát nem elég az, hogy ez a Szarfaszú Szalajtott Jogász egy ócska munkaügyis bírócsajból csinál nekem Főnököt? Én meg itten égetem magam, mint Johanna a máglyán, mert van egy rakás gyerekem, egy-két unokám és köll a pénz! … Ezektől! … Meg Magától is, tisz… a lófaszt! … ügyészkém!

Ü: No de Bíró Úr! Tilt…

B: Menjen maga az Orbán faszára, hülye seggnyaló nyikhaj! Még a saját nevét sem tudja helyesen leírni, nem hogy a mai dátumot! A Vádiratról meg ne is beszéljünk: “Vádlott” egy “t”-vel!; “Korrupció” egyetlen “r”-rel?! Ráadásul azt sem tudja, hogy egy diplomatát akkor sem illik bevádolni, ha maga mond le a mentességéről! … Jut eszembe! Vádlott, maga miért tette ezt?

G: Mert ezzel csak be akartam bizonyítani, hogy ebben az országban már minden lehetséges.

B: Például?

G: Bevádolni a leleplezőket. Azt állítani, hogy ebben az országban sokkal nagyobb kárt okoz a korrupció feltárása, mint maga a korrupció … ezt a maguk belügyminisztere közölte egy, a külképviseleteknek rendezett minapi konferencián! Azt, hogy …

V: Tisztelt Bíróság! Véleményem szerint jobb lenne, ha védencem most már nem beszélne tovább!

B: Ugyan miért? Hiszen teheti! Kimondhatja azt, amit mi nem merünk, mert féltjük a seggünket, meg a …

Ü: Meg a családját bírókám, ugye?! Meg a gyerekeinek elit ner-ellátását, az eddig kapott különleges elbírálásait!

B: Igen, a családomat! Azt féltem. De maguktól … ha már így mondta … Ügyészkém! … Megjegyzem ezért most rendbírságot szabok ki magára!

Ü: És kijafaszt érdekel, hogy maga, véletlenül megtűrt Vén Barom, aki csakis azért maradhatott bíró, mert a Nekünk megfelelő ítéleteket gyártottad le az elmúlt esztendőkben és szakmányban, mijafaszt beszél. Itt a Vádirat és neked, te Szolga, az a dógod, hogy tedd, amit rajtam keresztül neked üzennek! ŐK, Akik A Hatalom Birtokosai. … Örökkön örökké, amíg MI szolgáljuk ŐKet!

B: Van a Védelemnek még kérdése a Vádlotthoz?

V: Ezek után már semmi.

B: A Vádlott bűncselekmény hiányában fel van mentve! …

Ü: Mihicsodahaha??!

B: A Sértett ellen, mint bíró, korrupció okán bűnvádi eljárást kezdeményezek! …

Ü: Meg fogsz dögleni te vén szar! A családod, a gyerekeid, az unokáid…

B: Az Ügyész Urat pedig etikai bizottság elé állíttatom hamis vád, illetve a Bíróság megfenyegetése miatt …

Ü: Hagyd abba, te vén fasz! Magadra borítod a szaros bilit!

B: Takarodj!

Ü: De legalább engem hagynál ki belőle! Hiszen évek óta dolgoztunk együtt és hoztuk meg “A Nemzet”-nek megfelelő bűnvádakat és ítéleteket!

B: MOST lett elegem!

Ü: Hülye vagy?! A Főnökkel akarsz összeakaszkodni? Ha igen, akkor járj a Metróval! Mert ha autóval közlekedsz, hát “véletlenül” a te útvonaladat is keresztezheti egy alcsútkörnyéki, időnként nyolcvanöt esztendős, időnként osztrák-magyar kettős állampolgár, időnként (no meg véglegesen!) ismeretlen Tettes, aki úgy gyalul bele téged az aszfaltba, hogy még a koponyacsontodat eltörő “Mercedes” motorja hangját sem hallod!

B: Hát valahol, valamikor el köll kezdeni!

… és ezt …

szendamondja!

 

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ihol két “nemfecni”!

Miközben pártjuk és kormányuk semmit nem bizonyító papírfecninek nevezte az USA nagykövetsége által még a múlt héten átadott emlékeztetőt, önmaga prezentált önmaga ellen két, fejléces, pöcsétes, dátumos és aláírt dokumentumot arról: Magyarországon a Törvényhozás és a kormányzat normál üzemmódja a korrupció, annak is a leggusztustalanabb, azaz az államilag menedzselt és legalizált fajtája. Ihol a két “nemfecni”!

Még csütörtökön történt, hogy Magyar Levente, a Miniszterelnökség hálámtitkára (egyik a számtalan, semmirevaló kenyérpusztító közül), kivonult az Országgyűlés épülete elé (gondolom azért, nehogy a műemléknek számító épület plafonja reáomoljék), meglobogtatott két A/4-es lapot mondván: mindössze ennyi az Egyesült Államok úgynevezett bizonyítéka az állítólagos magyarországi korrupciókról. Se fejléc, se dátum, se pöcsét, se aláírás! “Ez csak egy fecni!“, amire fölösleges időt pazarolni! – vélekedett másnap reggel a nemzet csüngő hasú Vezénylő Tábornoka, beülvén a szokásos pénteki Szokásosba.

Pro forma, a két alaknak igaza van abban, hogy az Államok nagykövetsége által nekik átnyújtott papírokon valóban nem szerepelnek az általuk hiányolt külsőségek. Ámde az nem is egy hivatalos okirat volt, mindössze egy emlékeztető arról: az elmúlt két esztendőben(!) a Képviselet hány alkalommal fordult a tudomására jutott korrupciós és adócsalási esetek okán az illetékes magyar szervekhez – minden létező érdemi eredmény nélkül. Továbbá ebben az olvasatban e két oldal valóban nem annak bizonyítéka, hogy az Államok (illetve annak budapesti missziója) szerint melyik államhivatalnok, avagy kormányközeli “üzletember” mikor, hogyan, miként és kit akart korrumpálni, avagy adót csalni. Ámde kitűnő okadata annak például, hogy a CÖF/CÖKA avatott szóvivője, a magát alkotmányjogásznak nevezni merészelő ifj. Lomnici Zoltán – honorábilis édesapja egy kicsivel több emberséget is beleverhetett volna a kölökbe! – lényegében alaptalanul jelentette fel a “bejelentési kötelezettség elmulasztása” okán az “ismeretlen Goodfriendet

Ámde térjünk csak vissza a Lényegre! Nevezetesen arra, hogy léteznek-e bizonyítékok az államilag menedzselt és a törvényhozás szintjére emelt általános korrupcióra? E kérdésre pedig egyértelműen “Igen” a válasz, hiszen elegendő csupán végigböngészni azokat a személyekre/cégekre szabott jogszabályokat (a hírhedt “Lex“-eket), melyeket a maffiaállampárti kormány iniciatívájára a maffiaállampárti parlament Kétharmada kiprodukált magából a 2010-es, “Alkotmányos Puccs” óta. Mivel ilyeneknek se szeri, se száma, korlátozzuk a “keresést” az USA által is kifogásolt “Trafikmutyira“, azon belül is az ehhöz kapcsolódó két, e héten napvilágot látott legújabb díszpéldányra!

Az első “nemfecni”

A legújabb Zezerharmad egyik avatott parlamentere, bizonyos Szatmári Kristóf a napokban arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországon dohánytermékek előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégek nem eléggé veszik ki részüket a közteherviselésből (mer’ az ugyi minálunk a Legfőbb Szempont!) annak okán, hogy egészségkárosító termékeik miatt az állam jelentős összegű költségvetési pénzeket kénytelen az ezek okán kialakult betegségek kezelésére fordítani. Az igaz ugyan, hogy ilyen címen az állam már régóta szed adót ezen cégektől, ámde ebből néhányan nem a Szatmári megfelelő mennyiséget fizetik be. Ezen súlyos hibát pedig azzal lehetne a “legigazságosabban” orvosolni, hogy az érintett vállalkozásoktól a letagadhatatlan nettó árbevételük alapján szednének be (sávosan) egy sarcot. Ennek minimum-összege 30 millió forint, egyébként pedig 30 milliárdig 0,2%, attól 60 milliárdig 2,5%, az afölöttiből pedig 4,5%.

Első pillantásra ezen különadóval nincs is semmi baj. A dohányzás ugyanis tényleg fokozott egészségügyi kockázatot jelent, az emiatt kialakuló (szövődményes) betegségek gyógyítása/kezelése pedig valóban jelentős összegeket emészt fel. (Pontosabban emésztene, ha a Dicső Kormányunk nem csökkentené évről-évre az egészségügy rendelkezésére bocsátott állami forrásokat, kilométeresre növelve így a várólistákat, no meg minimum csomolungmányira a kórházak adósságait!). A sarc mértéke sem tűnik igazából nagynak, hiszen mi az a pár százalék ahhoz a sok tíz-százmilliárdhoz képest, amit ezek a “Rákkereskedők” évente bezsebelnek. Ráadásul ez csupán (állítólag) egyszeri, kizárólag 2015-ben lerovandó teher, amit meg pláne ki lehetne bírniuk. (Hogy miért csak “egyszeri” a dolog, azt nem tudom. Valószínűleg az lehet a helyzet, hogy Széles Gábor, a közismert “feltaláló” terjedelmes hátsó zsebében már ott lapul az a “recept”, mellyel a dohányzás kifejezetten egészségessé válik. Hát nem?!)

Ámde a helyzet az, hogy a minimálisan befizetendő összeg legalább két kisebb céget biztosan tönkre (Pannon Tobbaco és Kretek Kft.) tesz, az “RTL Klub”-osra sikeredett “sávozás” okán pedig a két legnagyobb befizető a Philip Morris (várhatóan 6,4 milliárd az 1,2 milliárdos tavalyi nyereségéből!) és a BAT Pécsi Dohánygyár (3,4 mlrd. a tavaly elszenvedett 12,8 milliárdos vesztesége mellé). A legkevesebbet pedig a Continental fizeti majd, kalkulálhatóan 46 milliót (tavalyi nyereség 260 milla!).

Hogy az utóbbinak miért csak ennyi? Rosszindulatú feltételezések szerint azért, mert a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental tulajdonosa, bizonyos Sánta János nem csak nertárs, de a város egykori polgármesterének (na, ki az?!) régi haverja. Olyannyira, hogy a meg nem nevezett Haver által beterjesztett “Trafiktörvény” is a cégvezető úr saját számítógépéből sántikált ki (Brüsszelbe is), majd ugyanezen illető lett annak egyik legfőbb nyertese, haszonélvezője. Ugyanakkor a két, legjobban megsarcolt vállalkozás pedig (PM és BAT), teljesen véletlenül amerikai tulajdonban van. Ha ezeket a puzzle-darabokat összerakjuk és kellően rosszindulatú, tehát “amerikás/gúdfrendes” Rágalmazók vagyunk, rögvest kikerekedik a dologból egy, a nevezett kormánypárti képviselő “úr” által aláírt, lepöcsételt, feldátumozott és fejléccel is ellátott BIZONYÍTÉK (tehát egy “Nemfecni“!) az egyébként nem is létező korrupcióra! (További csavar a dologban, hogy Kristófka ezen sarc alól csakis a trafikokat mentesíti. Márpedig az öléggé közismert dolog – erről itt egy jó infografika! – , hogy Szatmári nertárs, valamint Kedves Családja 12 “nemzeti szivoldában” érdekelt, Sánta pedig ÖTSZÁZban! … Hát “Jóbarát” az, sőt, egyenesen Cöfellenség, aki ezek után rosszra gondol!)

A második “nemfecni”

E hét keddjén Dicsőséges Kormányunk úgy döntött, hogy egy kicsit átbuherálja a már eleve és általa átbuherált dohánypiacot. A rendkívül “ötletes” elképzelés szerint, miután a dohányos cégeket jövőre megvágják úgy jó 10 milliárddal (lásd fentebb!), még egy púpot raknak a hátukra azzal, hogy a piacra beállítanak egy új szereplőt. Ez pedig nem más, mint a minden megyébe letelepítendő “Dohánykiskereskedelmi-ellátó“, amely a saját területén kizárólagos joggal rendelkezne a dohánygyárak és a -nagykereskedők, valamint a kiskereskedők (trafikok) közötti, megrendelői kapcsolat létrehozására. Természetesen egy országos és kizárólagos cég égisze alatt. Hogy erre miért van szükség, azt a törvényjavaslat csak szűkszavúan (egészen pontosan semmivel sem) indokolja. Csupán a címéből lehet következtetni arra, hogy valamilyen oknál fogva a kormányzat további “integráció” alá akarja vonni a dohánykiskereskedelmet. … Mijafaszér? … Hát ez sem derül ki. … Szokás szerint: “CSAK”!

Ámde az már kiderül, hogy a javaslat szerint ez a (megyei kirendeltségekkel rendelkező) jövendőbeli vállalkozás alacsony költségű, csekély kockázatú, de magas profitot termelő cég(hálózat?) lesz. Hiszen “neki”, a területileg érintett trafikoktól “hozzá” kizárólagosan (lokális monopólium!) befutó megrendelések után a kiskereskedőnek 15 napon belül köll fizetnie. Ugyanakkor a megyei ellátó akár három hónapig is ülhet a dohánygyár/nagykereskedő számláján, amivel évente cca. 4 milliárd forintnyi tiszta haszonra tehet szert. Ehhöz járul még a zárjegyen szereplő eladási ár 3 százaléka, ami további 12 milliárdot jelent (évente 400 milliárdos, általános forgalommal számolva)! Az így összegrundolt, országosan és évente kb. 16 milliárdból ha kifizeti a raktárát, az alkalmazottjait, minimum 6, de inkább 8 milliárd bruttó, tehát adózás előtti haszon marad a markában. … Minimális befektetéssel, törvényben rögzített, területi (de valójában országos) monopóliummal és ugyancsak a “de lege lata” teljes mértékben kiküszöbölt kockázattal.

Vajon melyik vállalkozás ülhet majd be ebbe a tutiba? A javaslat szerint (feltéve, ha az Állam nem él az “első éjszaka” jogával), akkor bárki, akit az illetékes szakminiszter hajlandó meghívni a hirdetés nélküli pályázatra. Ámde ezen államhivatalnok kezét is megköti az a szigorú szabályozás, miszerint a pályázó magáncég:

  1. legalább 15 esztendeje foglalkozik dohány-nagykereskedelemmel;
  2. soha nem volt 500 ezer forintnál nagyobb köztartozása;
  3. 2005 óta soha nem büntették meg 20 millió forintnál nagyobb összegre!

Ezen szigorú paramétereket figyelembe véve, az ezt teljesíteni képes egyetlen, magyarországi cég neve máris kihullik a “gép” nyílásán, s a cetlin az szerepel, hogy “Continental“! Az első két követelményt a BAT és a Philip Morris is teljesíteni tudná, ámde a harmadikat már egyikük sem. Az előbbi 2009-ben, az utóbbi pedig 2007-ben kapott a limitnél jóval magasabb GVH-bírságot bizonyos, “tiltott promóciós tevékenységért”. Ugyanakkor a Continental (melynek tulajdonosáról és “kapcsolatáról” már az előző alcím alatt is “értekeztem”) ilyen ügyekben olyan tiszta és hófehér, mint a frissen hullott hó!

A Javaslat megszövegezőinek figyelmét ez a körülmény minden bizonnyal elkerülte: csakis a legteljesebb cégmegbízhatóságot tartották szemük előtt! Feltételezem (hehehe!) ugyanis, hogy a kodifikálók tisztában volta azon, Magyarország által is parafált nemzetközi (uniós) szerződésekkel, miszerint az állam, mint piaci szabályozó, köteles verseny- és szektorsemlegesen működni azaz, senkinek és semmiféle módon nem biztosíthat olyan előnyt, mely a hatályos törvények szerint bárki számára el nem érhető!

Mivel Dicsőséges Kormányunk immáron ötödik esztendeje mást sem állít, mint hogy ez a Magyarország (mínusz Köztársaság) egy Virtigli Jogállam, így nem tudok mást feltételezni, mint hogy ez a körülményesen megfogalmazott (és csak a kijelölt cég nevét nem tartalmazó) jogszabálytervezet kizárólag valamiféle átmeneti, és “megfelelő körülmények” (újabb amerikai felröffenés) fennállása esetén simán módosítható tévedés csupán. Ellenkező esetben ugyanis egy “amerikás/gútfrendes” Rágalmazónak köllene lennem, aki ebben a fejléces, dátumozott, aláírt és pöcsétes Javaslatban egy újabb BIZONYÍTÉKÁT látja az egyébként nem is létező, kormányzati szintre emelt és legalizált KORRUPCIÓnak!

Ámde félre a tréfával! Ez a két, ezen a héten (orbánmetszéssel) világra segített törvényjavaslat AZ, AMI! Tökéletes beismerése, fejléces, datált, aláírt és lepecsételt BIZONYÍTÉKA annak, ami itt már legalább 2010 óta folyik, s amelyet az Orbán-féle maffiakormány mindenféle ótvaros, karaktergyilkos, mellébeszélős propagandával igyekszik leplezni! Természetesen tudom, hogy még EZT is képesek lesznek megmagyarázni és lesz néhány százezernyi Agyalágyult Idióta, aki azt el is hiszi (hiszen a Hívő számára Isten létezése nem lehet vita tárgya). Ámde mi van a Többiekkel? Velünk? A nyilvánvaló Többséggel?!

Az Egyesült Államok, akármennyire is “Goodfriend”, csak “Hálót” adhat a kezünkbe. Helyettünk azonban nem foghatja ki a “Halat” … abból a mocsárból, melyet mi csináltunk önmagunknak!

… és ezt …

szendamondja!


Csodálkozásképtelenség

Csodálkozásképtelenség” – leginkább így tudnám jellemezni azt az egyre súlyosbodó állapotot, melyben már nagyon régóta “leledzem”. Lehetne ezt akár “cinizmus”-nak is nevezni, bár szerintem ez nem azonos azzal a stádiummal, amikor az ember már a legnagyobb képtelenségeken sem tud csodálkozni.

Egyik nagyon kedves ismerősöm szerint, a magyar társadalom közéleti “ingerküszöbe” ma már akkora, hogy ahhoz képest a Csomolungma kisebb vakodtúrásnak tűnik csupán, “átlépéséhez” pedig hovatovább űrrakétára van szükség. Kénytelen vagyok egyetérteni, lévén magamon is tapasztalom ezt az akkut folyamatot.

Emlékszik még valaki mondjuk a “Tocsik-ügy“-re? Hogy fel voltunk háborodva az azóta már elhalálozott jogásznő 800 milliós sikerdíján? “Pfúj! Korrupció!“- kiabáltuk mindnyájan, mert akkor a “mutyi” kifejezés még nem számított “bevettnek”. Hát “Kaya Ibrahim“-ra és “Josip Tot“-ra? Mecsoda ökölrázás volt, amikor kiderült, hogy Orbánék, az MDF-fel közösen kisíbolt pártszékház 1,6 milliárdos eladási árából rájuk eső (kb. “1 tocsik“-nyi) pénzt a schlechtcsabás fideszcégek mahinációjával eltüntették – pár százmillányi köztartozás hátrahagyásával. Aztán jött az ezüsthajós 1 milliárd, a happyendesMilleneumi Országjáró” 1,4 milliárdja, a “Millenáris Center” 2,2 milliárdja, a Magyar Fejlesztési Bank élére ismét kinevezett Baranyai nertárs 4 milliárdos károkozása, Dajcstompy stadionbeléptetős 5 milliárdja … satböbb-satöbbi … és mi egyre kevésbé voltunk felháborodva, egyre kevésbé csodálkoztunk. Azért, mert pont úgy viselkedtünk, mint az egészséges agy, amelyik a redundancia ellen úgy védi magát, hogy alaposan felemeli az ingerküszöböt … minimum a sztratoszférán túlra.

Ha ma rákattintunk akármelyik hírportálra, tucatszám találkozhatunk olyan eseményekkel, amelyek egy normálisan működő országban a legnagyobb képtelenségeknek számítanak. Nézzünk néhány példát csak a mai “termésből”!

1.)Fejlemények” vannak a már esztendők óta rétestésztaként nyúló Sukoró-ügyben. Mint bizonnyal mindenki tudja, e dunántúli településre tervezett kaszinóváros azért nem jöhetett létre, mert a Führer und Kanzler megsértődött azon, hogy tőle, az ellenzék akkori vezetőjétől (és “Örökös Miniszterelnök“-től) erre a beruházók nem kértek engedélyt, s nem voltak hajlandók kifizetni neki az elvárt “regálét“. Ezért osztán a Minielnök rájuk uszította a csahosait, a beruházásból nem lett semmi, viszont a Költségvetés hamarosan kifizetheti azt a 100 milliárdos kártérítést, amit a washingtoni bíróság minden bizonnyal meg fog ítélni a hajánál fogva előrángatott indokokkal kipicsázott amerikai befektetőknek. Csak “hab a tortán”, hogy a társadalmon piócáskodó Orbán és kreatúrái még a “buktából” is nyerészkednek, ugyanis 5,5 millió eurós, azaz kb. 1,6 milliárd forintos keretszerződést kötöttek a perképviselettel megbízott (egyébként papcsákista) csókos ügyvédi irodával, a tárgyalásra kiutazó “delegációban” pedig olyanok is helyt kaptak, akiknek ott tulajdonképpen a világon semmi dolguk. … No, de ki csodálkozik ezen? Telik itten a Közkasszából bármire, ami a nertársak zsebeit hízlalja!

2.) A devizahitelesek viszont egyáltalán ne számítsanak arra, hogy a zsebük alján tátongó “Fekete lyukat” ez a kormányzat valaha is betömi. A nertársak, miután hatalmas nyereséget biztosító “befektetéssé” alakíttatták át önmaguknak a kölcsöneiket, Ócs(k)án pedig annyi pénzből építtettek fel néhány vityillót, amiből hatszor annyi, elárverezés előtt álló lakást lehetett volna felvásárolni a bedőlt devizahitelesek részére, mindezek árát pedig a bankokkal, rajtuk keresztül pedig az ügyfelekkel fizettették ki, elégedetten hátra dőltek és azt hitték: most már minden oké … nekik, a többiek meg le vannak szarva. Csakhogy a Baj ezt egyáltalán nem volt hajlandó tudomásul venni, parázsló cigarettaként kezdett a nertársak körmeire égni. Mivel közpénzt az ilyesmire költeni, a nyakukon hordott víztoronyban ásítozó Mélyűrt pedig gondolkodásra serkenteni nem hajlandóak, a Jóra való Restségük eklatáns példájaként tovább kezdték baszogatni a bankokat, sőt, odáig merészkedtek, hogy a miniszterelnök a (navra)csicskáján keresztül közvetlenül utasítgatni kezdte a bíróságokat. Normális országokban az ilyesmi a legteljesebb képtelenség lenne, mint ahogyan az is, hogy a közvetlen befolyásolási kísérlet okán a Bírói Kar, avagy maga a Legfőbb Bíró ne kezdjen magából kikelve, hangosan ordítozni! … No, de itt, ahol az ítészek élén egy pártkinevezett csinovnyik áll, akitől tiltakozásként legfeljebb egy diszkrét szellentés telik ki, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A “Közmédiá“-nak hazudott pártszolgálati propagandaforrás és csókos-kifizetőhelynél is valami hasonló a helyzet. Itt számolatlanul repülnek ki a közmilliárdok a szélesre tárt ablakokon keresztül, s azok különböző “külső műsorgyártók” zsebeiben landolnak, a vastagon fogó ceruzával megírt számlák ellenében. Legutóbb például egymilliárdot hajítottak ki Rákay nertárs vidékjáró hétvégi műsorára, amivel az MTV már majdnem elérte az ugyanennyibe kerülő “X-faktor” nézettségének egy teljes tizedét! De nem csak a milliárdok röpködnek itt ki-be, hanem a pártszolgálatos főnökök is. Az intézmény élén elébb egy a rohatkomcsiknak pénzért besúgó alak állt (Böröcz), felfelé buktatása után pedig most azt a manust (Szabó László Zsolt) tették a helyére, aki bő tíz esztendővel ezelőtt egyszer már sokmilliárdos kárt okozott a köztévének, jól megérdemelt büntetését pedig csak azért úszhatta meg, mert az ügyészség élén akkor (is) egy másik, roppant megbízható nertárs (Polt) állt. Normális államban az ilyen alakokból vagy börtöntölteléket, vagy közmegvetett páriát “csinálnak”. … No, de itt, ahol a kinevezéseket (is) intéző, teljhatalmú hivatal élén elébb egy pártkáder pornólap-főszerkesztő, osztán meg egy sokszorosan pervesztes párt-sajtójogász áll, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A honi egészségügyben ugyan gyógyítani már egyre kevésbé tudnak, lévén se orvos, se ápoló, se gyógy-, se kötszer (sem pedig alapvető higiénia!) – adóssághegy viszont annál inkább! – , ilyesmire pedig a járulékokat vastagon beszedő Állam még csak nem is törekszik. Ugyan minek, hiszen a “Kiválasztott Kevesek” luxusellátása megoldott és a miniszterelnököt is Grazban szokták kezelni. Arra azonban már igen, hogy “Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér” néven egy olyan információs bázist építsen ki (normális kórházak helyett), amelyben minden olyan honpolgár valamennyi személyes adata szerepel, aki 2000-től kezdve valaha is bármiféle egészségügyi ellátásban részesült. Ebbe az állományba pedig nem csak a kezelőorvosnak lesz korlátlan betekintése, hanem valamennyi állami szervnek is! Az adatbázis kezelőjét pedig, a tervek szerint, maga a kormány fogja megnevezni egy egyszerű rendelettel, … azaz a megszokott önkénnyel, a megszokott túlszámlázással és a megszokott mutyista körből kijelölve. Normális országban az állam nem kíváncsi arra, hogy mondjuk 13 esztendővel ezelőtt levettek-e egy tyúkszemet a lábujjamról, korlátlan hozzáféréssel nem tartja nyílván a legbizalmasabb adatainkat, s az ilyesmit a polgárok nem is tűrnének el. … No, de itt, ahol a jónép még azt is simán eltűrte, hogy az elvileg anonim, de a vonlakódokkal tökéletesen beazonosítható népszámlálási kérdőíveken olyan válaszok megadására is törvényileg kötelezték, hogy mondjuk melyik vallási közösséghez tartozik, illetve ki a munkáltatója; ahol (hülye)népszavazást lehetett rendezni 300 forintnyi vizitdíjról, de a Tákolmányról meg sem kérdezték; ahol birkamód állnak sorba hónapokig a legegyszerűbb orvosi beavatkozásokért, ott ugyan ki csodálkozik még ezen?

5.) Legkedvencebb adóhatóságunk éppen most tesz feljelentést az egyik leendő ex-munkatársával szemben, mivel ő meg hivatali visszaélés miatt jelentette fel a NAV-ot. Utóbbi indoka az, hogy a “Rágalmazó Közellenség“-nek most kikiáltott revizor megunta az esztendőkön át való szélmalomharcát a politikailag is támogatott, milliárdos adócsalók ellen, kiállt a köznyílvánosság elé, s kijelentette: az úgynevezett “kiemelt adózók”, meg az ippeg aktuális nertársak által vezetett cégek, pártmegrendelt NAV-jóváhagyással legalább hat esztendeje évi 1700 milliárd forintnyi áfa-csalásokat követnek el, amelyekből a hatóság – amolyan “szépségflastromként” – 70-80 milliárdot vesz vissza bírságok formájában, a hivatal vezető beosztásaiban pedig ezen vállalkozások “belberki” emberei ücsörögnek (a téma teljes leírását itt lehet elolvasni!). Eközben a “rendkívül szigorú” adóhivatal persze az alsógatyájáig képes megbírságolni a saját termelésű répáját számla nélkül árusító Józsi bácsit, a nem pontosan visszaadó pultos miatt meg hetekre zárat be egy kocsmát, de a milliárdokat kisíboló “közelieket” simán futni hagyja. Normális országban is előfordul az adócsalás, hiszen ki ne akarna szert enni egy kis láthatatlan, extra-jövedelemre. De ha kiderülnek a disznóságok, akkor ott rendes vizsgálat következik, s lehet ugyan, hogy a “modus vivendi” alapján, de valamilyen formában visszaveszik a pénz egy részét, (átmenetileg) bezárják a kiskapukat, az erre fényt derítő hivatalnokot meg szépen megdícsérik. … No, de itt, ahol az adózásnak semmi köze a valódi bevételhez; ahol a törvényekben tulajdonképpen az vagyon leírva, hogy “ha nem csalsz, akkor hülye vagy és megérdemled!“; ahol az lesz a Közellenség aki rámutat a közellenségekre, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

6.) Mert a pártkedvenc, kiemelt adózónak itt mindent szabad! Ha mondjuk a miniszterelnök közeli haverjairól van szó, akkor az illető cég simán megúszhatja az élelmiszer-kiskereskedelmi üzletláncokra kirótt különadót (mert szinte névre szóló törvénymódosítással abból kihagyják), éveken át nyugodtan részt vehet egy sokmilliárdos vámcsalásban (s a bukta után még csak meg sem kérdezik a nyomozók), maga dönthet arról, hogy a konkurenciája mikor, hol és mekkora üzletet építhet magának (mert benne van az ezt elbíráló és engedélyező grémiumban). Mindezekért cserébe pedig semmi mást nem köll tennie, mint finanszíroznia a kormánypártot, s egy élelmiszerkereskedelmi cégtől merőben szokatlan módon aktív politikai kampányt folytatni az említett szervezet, mozgalom mellett. Normális országokban sem a Tesco, sem a Lidl, sem az Aldi, sem pedig az Auchan tulajdonosai nem traktálják személyes politikai vonzalmaikkal a vevőiket, és nem teszik “erősen ajánlottá” dolgozóiknak egy kormánypárti tüntetésen való részvételt (normális országokban kormánypárti tüntetések sincsenek!), s ha mégis, hát olyan gyorsan mennének tökre a bojkottáló vevők és a perek özöneit a nyakukba akasztó alkalmazottaik okán, mint ahogyan idehaza a Közgép megnyer egy újabb, pármilliárdos közbe’szerzési pályázatot. … De itt, ahol a jónép eltűri, hogy az ócska minőségű áruért cserébe szemtelenül magas számlát (meg időnként pártbrossúrát) kap a CBA-tól; ahol a kormánypárt által közvetlenül finanszírozott, de valójában nem is létező (mert be sem jegyzett!) “civil mozgalom” szervezte megmozduláson való részvétel kötelező bizonyos embereknek, s azt ezek még meg is teszik, mert féltik a rosszul fizetett állásaikat, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

Valóban nagyon magas már az “ingerküszöbünk”. Ha csak a felét lefaragnánk belőle, még az is kevés lenne!

… és ezt …

szendamondja!