Egy tanulságos beszélgetés

Tanulságos beszélgetés fültanúja voltam tegnap délután egy kocsmában. A szomszédos asztalnál három, középkorúnál idősebb úr ült és a felsőoktatási felvételikkel kapcsolatosan aznap nyilvánosságra került adatokról értekeztek.

Nyugdíjas: Szegény unokám reggel sírva hívott fel, hogy nem sikerült a felvételije, mert az Eötvösön olyan magasra rakták a mércét, ami egyszerűen teljesíthetetlen volt. Pedig nagyon szeretett volna pszichológus lenni!

Autószerelő: Miért nem tanult jobban? Akkor most nem kellene sírnia.

Ny.: Tanult ő rendesen. Úgy készült a felvételire, hogy szinte odapókhálósodott a könyveihez. Ámde a vizsgán olyan kérdésekkel is találkozott, amikről még csak nem is hallott abban a vidéki gimnáziumban, ahol eddig koptatta a padot! Hát hogy lehet ezt csinálni?

Tanár: Azért rakták olyan magasra a lécet Orbánék, hogy csak nagyon kevesek tudják átvinni. A te unokádnak az ELTE pszichológia szakához 439 pontot kellett volna teljesíteni. A szomszédom fiának azonban, aki Debrecenbe jelentkezett programtervező informatikusnak, már elég volt 292 pont is. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki pszichológus akart lenni, akkor majdnem jeles szinten kellett teljesítenie, míg a programtervezőnél elegendő volt a közepesnél rosszabbra értékelhető, hozott tudás is.

Ny.: De hát ez igazságtalan! Nem lehet pszichológus egy güzü módra tanuló szorgalmas kölökből de lehet informatikus egy lábát lógató lustából? Az egyiknek lehet diplomája, mert úgy mond jól jelentkezett, a másiknak meg nem, mert rosszul?!

T.: A jelenlegi szisztéma szerint ez így van.

A.: De azért arra a pszichológia szakra is bejutott valaki. Ugye?

T.: Be. Azok a diákok, akik valamelyik, jóval magasabb hozott pontszámot adó elit-gimnáziumokban tanultak és olyan szüleik vannak, akik képesek voltak finanszírozni a méregdrága magánórákat is. Bizonyos szakoknál jövedelem kérdése volt az egész és nem a szorgalomé. Vagy nem csak azé.

Ny.: Ez így igaz! Fiamék négyen élnek havi 250 ezerből. Örülnek, hogy nem kopik fel az álluk. Hogyan telt volna nekik még különórákra is?! … Régebben azért nem volt ilyesmi. Jobb is, igazságosabb is volt.

A.: Aha! Ellébuskázot az ifjonc valamelyik egyetemen kommunikáció, vagy könyv- és ruhatár-szakosként, aztán hogy az állam milliókat költött rá, a diploma átvétele után rögtön mehetett a munkanélküli segélyért. Ez volt a helyzet a szocik idején és ezzel tényleg csinálni kellett már valamit.

T.: Csak részben van igazad. Tény, hogy úgy 2005-től kezdve emelkedni kezdett a pályakezdő diplomások munkanélküliségi rátája és az is tény, hogy sokuk esetében azért, mert “értéktelen” volt a végzettségük. Ámde ez az Orbánék által még 1999-ben bevezetett tömegképzési rendszer eredménye volt.

A.: Hogyhogy?

T.: Az első Orbán-kormány ugyanis akkor azt mondta az egyetemeknek és a főiskoláknak, hogy mostantól fogva annyi pénzt kaptok, ahány hallgatótok van. Ennek az lett a következménye, hogy már csak azt a jelöltet nem vették fel, aki még a nevét sem tudta leírni. Ezen kívül mindenféle kamu-szakokat vezettek be (a szegedi egyetemen például ezért lehetett újságíró szak, ahol meg ez a felfuvalkodott hólyag Havas Henrik volt a “Tanár úr”! – még most is röhögnöm kell!). A vidéki főiskolák meg szakmányban kezdtek egyetemeket csinálni magukból (mert így magasabb volt a normatíva), de a “szakjaikat” csak vendégtanárok behívásával tudták elindítani. Később ezeket az oktatókat nevezték el InterCity-professzoroknak, mert egyszerre több helyen is tanítottak, s ide-oda ingáztak az országban. …

Ny.: Igen, erre én is emlékszem. Jót is nevettem a tituluson, mert annyira találó volt.

T.: … Ámde ezeken a “szakokon” így valódi tudást adó képzés nem folyhatott, s amikor a frissdiplomás kikerült a munkaerőpiacra, rögtön kiderült, hogy használhatatlan. Egy-két éven belül a munkáltatóknál már meg is volt az ilyen intézmények fekete-listája. Ha ezekről jelentkezett náluk valaki, még a pályázatát sem olvasták el.

A.: Akkor te is elismered, hogy az államnak lépnie kellett valami.

T.: Persze, csak nem így. Orbánék ma azt csinálják, hogy ráböknek egyes szakokra és kijelentik: ez “nemzetgazdaságilag hasznos”, az meg “haszontalan”. Honnan tudják? Honnan tudják, hogy öt év múlva hány villamos-, vagy gépészmérnökre van szükség, amikor éppen most hullámzik végig az országon egy általános gyárbezárás? Honnan tudnák pont ők, akik még két hónapra sem látnak előre, s ezért még nem volt olyan költségvetési törvényük, amelyet ne kellett volna évente legalább hatszor átírni? Netalán belekből jósolják meg? Vagy megkérdezik a Felsőoktatási Tanácsba beerőltetett Parragh elvtársat? Aki csak egy ócska bürokrata, akinek a seggéhez annak ellenére nőtt hozzá a kamarai elnöki szék, hogy még a saját vállalkozását sem volt képes menedzselni? Nohiszen!

A.: De valamit akkor is tenni kéne!

T.: Igen. Azt a rendszert bevezetni, amit még Gyurcsányék találtak ki. Mindenki fel van véve, aki képes teljesíteni egy előre (és nem utólag, önkényesen) meghatározott szintet és az első két félév ingyenes. Aztán pedig aki jól tanul, az továbbra sem fizet (mindaddig, amíg jól tanul!), a lustábbja meg perkálja le a díjat (mindaddig, amíg lusta!). A kamuflázsos InterCity-szakokat meg bezárni!

Ny.: És ebből miért nem lett semmi?

T.: Mert Orbánék, a hírhedt cociális népszavazgatáson levoksoltatták a sok hülye bunkót, akik egyetemet még fényképről sem láttak soha, hogy ez tilos és pfuj! Most meg pont ők vezetik be a tandíjas rendszert de úgy, hogy ez már nem elit-, hanem dzsentriképzés csupán!

A.: Én is megszavaztam …

T.: Gratulálok!

A.: … de csak azért, mert …

T.: Mert halvány fogalmad sem volt a dologról.

A.: … mert ha most, így utólag belegondolok, az rohadt sok pénzbe került volna! Hát nincs ennyi lóvénk!

Ny.: De a botlábú focistáinknak stadionokra van?! Közműcégek meg bankok vásárlására van?! Csak az én Valikám pszichológussá való kiképzésére nincs?! Hogy az a jóbüdös … !

T.: A világ legostobább országa, amelyik az oktatáson spórol, hiszen ezzel a saját jövőjét teszi tönkre! Inkább az iskolák, gimnáziumok, egyetemek ablakain dobáljuk ki azokat a milliárdokat, amikkel most vidéki gázszerelők, meg majd Putyin cár zsebeit tömködjük! Lehet, hogy száz felvett közül húsz kutyaütő lesz (őket ki kell rúgni!), hetvennyolc meg átlagos. De talán lesz közöttük kettő, akik az évszázad legnagyobb elméi, akik kazalnyi pénzt kereshetnek majd nekünk nem csak azzal, hogy kutatnak és feltalálnak, hanem azzal is, hogy újabb zseniket nevelnek ki. Nekünk!

A.: De akkor is kell valamiféle kontroll! Nem?

T.: Dehogynem. Ámde úgy, ahogyan ezt anno Hiller elképzelte. Az intézményen belül, hozzáértő oktatók által, a tudás, a szorgalom, a tehetség és a fejlődőképesség alapján. Nem pedig egy elhízott focista, aki az eléje tolt papírra kriksz-krakszol aszerint, hogy éppen mennyire van begyógyszerezve!

…

A beszélgetés további részeit már nem hallottam, lévén a távozás hímes mezejére köllött lépnem. Baktatás közben azonban megállapítottam: tökéletesen egyetértek a “Tanár” minden szavával. Különösen az utolsó néhány mondatával.

… és ezt …

… szendamondja!

---