Elmúlt a Válság!
Feladta: 2014, június, 11 Kategória: Uncategorized | Tags: államtitkárok, kinevezés, kormány, minisztériumok, névsor, Orbán, struktúra 10 hozzászólás“Panta rhei!“, azaz “Minden mozog!” – állította az antik filozófia. Igaz ez a modern korra is, különösen az egykor “Magyarország“-nak nevezett, 93 ezer négyzetkilométeres alapterületű … khm … “Elvarázsolt Kastélyra“. Itt is minden mozog: különös figurák a különböző minisztériumok között, különös minisztériumok különböző városok között. Közben pedig …
Elmúlt a Válság! Már csak néhány területen (oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ellátások) köll takarékoskodni, de egyébként minden a legnagyobb rendben, s van pénz az eddig halogatott Nagy Tervek megvalósítására. Mindez azért lehetséges, mert Magyarország jobban teljesít! Világraszóló és követendő példáját adta annak, hogy Nemzeti Együttműködéssel és Patrióta Kormányzással, mindössze négy esztendő alatt ki lehet javítani két évtized hibáit, vissza lehet szerezni az ország megbecsültségét, önállóságát, amely így immáron a saját lábán áll. Nem mások pénzéből él. Nem szorul rá az autonómiáját folytonosan korlátozni igyekvő, nemzetközi szervezetek könyöradományaira. Működésének finanszírozását képes biztosítani azon szabadpiaci forrásokból is, melyek tiszteletet tanúsítva a Magyarság iránt, elismerik önrendelkezéséhez való jogát. Mindezeken túl pedig nem csak felismerte, hogy összeomlott a Liberális Demokrácia elmélete, meghaladottá vált a Jóléti Társadalom ideája, hanem cselekedett is! Bevezette a sokkal fejlettebb Néppárti Kormányzást és a Munkaalapú Társadalmat.
Elmúlt a Válság! Ezért osztán végre van elegendő anyagi forrás az eleddig bölcsen takarékos megfontolásokból halogatott Nagy Tervek megvalósítására. Ezek egyike “Európa legmodernebb és leghatékonyabb” kormányának megalakítása. Ennek azonban nem csak expeditívnek, de olcsónak is lennie köll. Mert ugyan van már elegendő pénzük (csak itt-ott szorulunk átmeneti kiigazításokra – lásd fentebb!), ámde a Miniszterelnök Úr – közismert szigora, s már-már aszketizmusba hajló pompa- és pazarlásundora okán – nem tűri a pocsékolást!
Így osztán a lehető legszükségesebb keretek közé szorították az államapparátust. Elegendő mindössze nyolc Szaktárca, a szintén minisztériumként működő Miniszterelnökség, no meg egy (nemzetpolitikai) államtitkárságot irányító Miniszterelnök-helyettes (Semjén apostol, a Nemzet Pacsirtavadásza Dr. Semjén Zsolt). Ezért lesz ez az egész olcsó … a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
A szaktárcák legfontosabb feladatai: az előkészítés, a döntés és a végrehajtás. Mármint abban az értelemben, hogy rendszeresen előkészítik magukat a következő reggel érkező döntések végrehajtására. Persze mindezt csakis megfontoltan, körültekintően, tehát ahogy illik! Sietniük, kapkodniuk nem köll (nem is szabad!), ráérnek azonnal is, de ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, akkor meg tegnapra.
A Döntések pedig természetesen a Miniszterelnökségről érkeznek, melyet költséghatékonysági okokból egyetlen Miniszter irányít (Lézer Janó, a Nemzet Fácánvadásza Dr. Lázár János). Őt meg (magától értetődően) a Miniszterelnök Úr instruálja. … Ezért lesz az egész nem csak modern, de gyors és hatékony is. No meg főleg néppárti! Hiszen ez a szisztéma nem csak azt akadályozza meg, hogy az április hatodikán Április Hatodikán lezárult, de már korábban is teljesen felesleges viták ismételten kialakuljanak, hanem azt is, hogy a Miniszterelnök Úr begombázottan idióta bölcs döntéseinek végrehajtása elakadjon a diffúz, partikuláris érdekek dzsungelében.
Elmúlt a Válság! Lehetőség van tehát végre arra bizonyos, európai viszonylatokban is legmodernebb és leghatékonyabb államapparátus kialakítására. Ámde a Miniszterelnök Úr (kinek legfőbb jellemvonásait fentebb már érzékletesen körülírtam!) nem tűri a pazarlást. Ezért osztán egyelőre elegendő lesz 41 (azaz negyvenegy!) államtitkár is. Őket pedig a lehető legnagyobb gondossággal válogatták ki. Hiszen a Miniszterelnök Úrról közismert, hogy mereven ellenzi a nepotizmust, tehát azt, hogy pusztán rokoni, baráti és pártkapcsolatok alapján kapjanak vezető állami tisztségeket különböző, valójában hozzá nem értő, kizárólag közpénz- és kenyérpusztításra alkalmas alakok!
A Körültekintő Szelekció során azonban a Miniszterelnök Úr attól is őrizkedett, hogy a Bukott Baloldal ország- és nemzetrontó kormányainak példáját kövesse. Ezek ugyanis gyakorta arra vetemedtek, hogy saját káderválságukat leplezendő, úgynevezett Külső Szakértőket emeljenek be a kormányzatba, illetve az államigazgatásba. Ezek meg csakis annak köszönhették felkérésüket, hogy valamelyik bukott baloldali véletlenül ismerte a munkásságukat (lásd: nepotizmus!) és még meg is bízott bennük. Mindenki láthatta, hová vezetett ez! Ezzel szemben a Miniszterelnök Úr (aki ma sem feledte egykori Tanítómestere mondását: “A szakértelem bolsevista trükk!“) kizárólag a saját kormányában, képviselőcsoportjában és pártjában már esztendők óta alaposan kipróbált alattvalóinak munkatársainak, illetve azok ismerőseinek adott lehetőséget.
Természetesen vannak olyanok, akik képtelenek lévén legyűrni magukban az országgal (tehát a kormánnyal, azaz a Miniszterelnök Úrral) szembeni gyűlöletüket, most hahotáznak egyes államtitkári kinevezések láttán. No de Orbanisztán Magyarország nem csak Európa Egyik Legdinamikusabban Fejlődő Állama, de a Lehetőségek Hazája is! Ha minálunk egy Műkörmösből, vagy egy Könyvtárosból egyik napról a másikra lehet Állami Földbérlő, akkor miért ne lehetne egy Bajai Cukrászból földművelési államtitkár?! Zsigó Úr ugyanis bebizonyította, hogy szakképesítése ellenére tökéletesen volt képes ellátni a szóvivői feladatokat. Hasonló a helyzet Hoppéter Pál Hoppál Péter Úrral is: mindenki tapasztalhatta, milyen kultúráltan utasította rendre a hepciáskodó, nemzetellenes Bukott Baloldalt. Hát pont ő ne érdemelné meg a kultúrális államtitkár egyébként nehéz, de megtisztelő posztját?!
De megemlíthetném még Czunyiné Bertalan Judit asszonyt is, aki a köznevelési államtitkár feladatkörét kapta. Az igaz, hogy nincs semmiféle tanári képzettsége és életében legfeljebb csak tanulóként és szülőként látott belülről iskolát, de az ilyen lényegtelen körülményekkel csakis a nemzetellenes, Bukott Baloldal foglalkozik. Államtitkár Asszony ugyanis, mint Komárom-Esztergom megyei Kormánymegbízott, a tavalyi, árvízi védekezés során (melyet a Miniszterelnök Úr személyesen irányított, s ezért Hálás Népétől megkapta a “Dunaparti Napolenon” címét is!) szervezőképességével és aktivitásával kitűnő benyomást keltett Unser Führer a Mi Bölcs Vezetőnkben! De ha valaki ennek ellenére vitatja Judit Asszony alkalmasságát, rögtön befogja majd a száját, amikor meglátja, ki is lett a felsőoktatási államtitkár! Palkovics László Úr ugyan “külsős”, de kitűnő ismerőse Parragh László Úrnak, aki nem csak a Miniszterelnök Úr régi seggnyalója barátja, hanem annak a Kereskedelmi és Iparkamarának az elnöke is, mely szervezet évente (egyelőre) ötezer forintot kap minden magyarországi cégtől és vállalkozótól a semmiért egy olyan, teljesen fölösleges megbízható adatbázis létrehozataláért és gondozásáért, melyre a Cégbíróságon kívül idehaza senki nem képes. Ráadásul Palkovics úr még szakértő is! Nem csak Széchenyi-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár, a Kecskeméti Főiskola stratégiai rektorhelyettese és az MTA tagja, de még a világhírű fékrendszereiről ismert, német tulajdonú Knorr-Bremse cég magyarországi üzemének fejlesztési igazgatója is! … No ezek után mondja Magyarország bármelyik ellensége, hogy a Miniszterelnök Úr a “fékek és ellensúlyok” kiiktatására törekszik! … Utóbbi szempontjából tessenek csak ránézni a Miniszterelnök Úrra! Micsoda egyre gyarapodó koloncot cipelget önmagán! Na ugyi, hogy hazudik az a sok Ellenség?!
Elmúlt a Válság! Igaz, néhány jelentéktelen területen (lásd fentebb!) még szükség van ugyan a visszafogottságra, de a Nagy Tervek többsége már megvalósítható. Így például az, amire a fideszes disznókonda az Országgyűlés nemzeti többsége már 2011-ben rábólintott, de pénz híján a bölcs takarékoskodás önmérséklete okán a Miniszterelnök Úr egyelőre lemondott (nem örül! … a megvalósításról! – K.F.). Nevezetesen a kormány egyes minisztériumainak és hivatalainak pitypangmagként (lásd: Kerényi Úr buzizónertárs kitűnő sajtótermékének címlapját!) való szerte-szanaszét hordásáról. Most egyelőre arról vagyon szó, hogy a Miniszterelnökség kolostorba vonul (az ország első, 1787 -ben létre jött állandó színházába), Hende Hadvezér Miniszter Úr viheti a lengetett fakardját és a dugóspuskáját rendkívül fontos minisztériumával átköltözik Székesfehérvárra, az amorális Fazekas Miniszter Úr pedig majd Debrecenből intézheti a szokásos földmutyizásokat a magyar mezőgazdaság ügyeit. Ezen kívül szóba jött még Balog Miniszter Úr Miskolcra költöztetése is, amiről ő egyes nemzetellenes híresztelések szerint hallani sem akart, de alig pár órán belül maga cáfolta meg ezeket azzal, hogy kijelentette: szívrepesve és örömmel (lásd még fentebb: a szakminisztériumok előkészítési, döntési és végrehajtási feladatai!)!
Azt persze csak néhány magáról megfeledkezett Magyarország-ellenség állíthatja, hogy ez az egész cuccolás teljesen fölösleges és óriási összegeket emészt fel. Egyrészt Lázár fácánvadász dzsentri Miniszter Úr szerint ez teljesen természetes, lévén ezzel “tartozik a kormány a vidéknek“, másrészt a horribilis kiadásokra vonatkozó állítások pusztán találgatások. Miniszterelnök Úr (kinek jellemző vonásait oly’ érzékletesen ecseteltem már fentebb is!) természetesen tisztában van azzal, hogy ez némi pénzbe fog kerülni, de a reá jellemző puritán takarékoskodás okán ezt úgy igyekezett minimalizálni (lásd még: olcsó állam!), hogy nem pazarolta a pénzt különböző hatástanulmányok, végrehajtási programok és költségszámítások elkészítésére!
A Lényeg tehát az, hogy elmúlt a Válság! Mindenre jut pénz kivéve a leglényegesebbekre, bár itt-ott még takarékoskodni köll. A kormányzat végtelenül ostoba és pénzpazarló bölcs terve pedig hozzá fog járulni a magyar közigazgatás összeomlásához eddigi legtökéletesebb működéséhez!
… és ezt …
… szendamondja!
Megjegyzés: Eme posztomat személyesen Kumin Ferenc, Ellenvélemény-elhárítási Nemzetközi Sajtólevelező Varangy a Miniszterelnökség nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára lektorálta (lásd: kihúzások!). Nevezett senkiházi úr ezúton is szeretné cáfolni azon híreszteléseket, miszerint őt mint használt, teleszart és telehugyozott pelenkát a New Yorki Főkonzulátus élére dobná nevezné ki az elborult elméjű bölcs Miniszterelnök Úr. Ezzel szemben az a valóság, hogy ő továbbra is itthon bűzölögve “a külföldi médiában megjelenő magyar vonatkozású hírekkel foglalkozik“! … Csak tudomásul vevés végett minden nemzetellenes hazaárulónak! … grrr és vau!
szendamondja 
Tisztelt “… és ezt … … szendamondja!”
Rendszeresen olvasom írásait, hol ilyen, hol olyan véleménnyel és szájízzel! Természetszerűleg a magam értelmi, avagy húgyagyú intelligenciámnak megfelelően. Nem írásait – ömlengéseit, és irodalmi túl-képzettségét – óhajtom a magam szintjén véleményezni, ugyanis ez meghaladná a szuperlatívuszokba való behatolásom és képességeim lehetőségeit.
Ami e néhány sor írására késztetett az az alábbiakban foglalható össze: Pro primo! Óh (hát nem elkáromkodtam magam, pedig óvakodtam tőle) tehát először is kijelentem, hogy nem vagyok fideszes! Sőt semmilyen politikai pártnak vagy tömörülésnek, sajtóorgánumnak külsőse sem! Nem vagyok a “gengszterváltás” neveltje, sőt annak lelkes híve sem! Úgy éltem le az “átkos” időket, hogy bőven volt részem a Rákosi, Sztálin és az őket követők dicsőítésében – kimondva, vagy hallgatólagosan, anélkül, hogy végig jártam volna a kisded-proletártól a felvilágosult szocialista demokratáig a ranglétra minden fokát -, hogy még az oly nemes szakszervezetek bármelyikébe sem tudtam bepréselni magam!
Szóval: talán selejtes elmémnek tulajdonítható, hogy a gengszterváltás után sem szippantott be semmilyen új eszme vagy annak vélt prófécia!
Mindezekből kellően képzett elmével levonható “hovatartozásom”!
Mint említém, olvasom írásait. Nem is olyan rosszak! Tipikus nyelvköszörülési tanfolyamnak tökéletesen megfelelnek! Ellenzéki szócsőnek még inkább!
Ami a mondandómat illeti, az nem írásainak véleményezésére irányul, hanem arra, amit nem ír le! Nem látom, és kellőképpen hiányolom éles nyelvét abban a tekintetben, hogy hol voltak azok a honfitársai(m) az áprilisi országgyűlési választáson, akiknek írásai olvasása lelki kielégülést okoz? Hogyan lehet egy akármilyennek minősített “uralkodó” rendszert leváltani, ha otthoni magányunkban átkozódunk, szitkozódunk, sajnálkozunk? Miért kell megállás nélkül szűkölnünk, hogy ne mondjam vinnyogjunk azért, amit magunknak köszönhetünk? Igen magunknak, mert a “nemzet többsége” ugyebár otthon a karosszékben kuksolta a tv-t, miközben arra számított, hogy majd mások kikaparják a gesztenyét!
Nos, kapirgáltak, kapirgáltunk, de nem kapartunk ki semmit sem! Nem csak a pro-val, hanem a kontrával is lehet(ett) volna eredményt elérni!
És végezetül kérdem: miért kellene elvárnunk, hogy a “győztes” bocsánatot kérjen tőlünk a győzelméért? S ha már győzött – nem is akárhogyan – akkor miért várjuk, hogy gátat szabjon vágyainak, hiszen mi akartuk a “trónon” látni, illetve mi “… tettük a koronát a fejére,…”! Álmodozhatunk arról, hogy majd más, vagy mások leveszik! Talán ideje volna felébredni nemde-bár “… és ezt … … szendamondja!”?
Tisztelettel: H. Béla
Kedves Béla!
Hát, most alaposan feladta nekem azt a bizonyos “leckét”!
Ön ugyanis engem(!) “barnít le” azért, hogy április hatodikán nem volt elegendő szavazója a “Kormányváltóknak”.
Teszi pedig mindezt azért, mert Ön szerint írásaim (irodalmi “túlképzettségem” iniciálta “ömlengéseim”) nem gyakoroltak elegendő mozgósító hatást azokra, kiknek posztjaim “lelki kielégülést” okoznak.
Ezen felül Ön szerint az én blogposztjaim tökéletesen megfelelnének a “tipikus nyelvköszörülési tanfolyamnak” (Megjegyzem: ez a szóhasználat engem arra a gyanúra serkent, hogy Ön is olvasta Ráth-Végh István egy-két “szösszenetét” – magam is gyakran idézek tőle!). Ha ez igaz, rögvest feladok egy hirdetést: “Tipikus nyelvköszörülési tanfolyam indul! Részvétel bár ingyenes, de bizonytalan! … és ezt szendamondja!”
No de félre a tréfát!
Természetesen el nem vitatva (ellentétben a Maffia-kormánnyal) az Ön alapvető jogát a saját véleményéhez, a következőeket szeretném leszögezni:
1.) A “blog” valakinek a saját, elektronikus naplója. A “post” pedig annak egyes bejegyzései.
2.) Néhány (több millió) hozzám hasonló “exhibicionista” ezt nyilvánossá teszi, sőt, egyesek (mint én) még kommentelhetővé is.
3.) Egy ilyen “blogger” a saját véleményeit írja le, tehát nem kérhető rajta számon semmiféle “közszolgálatiság”, de még az okadatoltság sem! Utóbbit ennek ellenére én mindenkoron igyekszem teljesíteni.
4.) Ebből következik, hogy az Április Hatodikai Sajnálatos Eseményekben nekem pont annyi szerepem volt, mint ama bizonyos “Pilátus“-nak a “Credo“-ban!
5.) Aki akarta, olvasta a posztjaimat (Ön is, nemde?!). Aki akarta, elment szavazni (én megtettem!), tehát egyetértett velem. Aki meg nem, hát az szépen otthon maradt és bámulta a “Barátok közt” aktuális eseményeit két-három (sok) reklám között.
6.) Ebből pedig következik, hogy nekem osztán a világon semmi felelősségem nincsen (sőt! .. tettem, amit tenni gondoltam! … írtam!) a távolmaradásban. … Jut eszembe: Ön mit csinált április hatodikán?
7.) A Nettó Lustaságot, a Felnövekvő Nemzedékkel szembeni Trehányságot számos posztomban (kemény kifejezések használata mellett!) többször is szóvá tettem. Így aki valóban olvassa(!) írásaimat, az nem ír nekem olyasmit, hogy ezt hiányolta volna. (Néhány “keresős” kattintással mindez bepótolható!)
Ámde tegyünk pontot ennek az egésznek a végére!
Bevallom őszintén: valóban művelt ember vagyok és nem csak irodalmilag, hanem közéletileg is (van egy politológia-filozófia diplomám … bár soha nem “használtam”). Ezen kívül én voltam párttag is: városomban alapítója voltam a helyi SZDSZ-nek (ezt is leírtam párszor!).
Nos ez már elegendő ok, hogy “elektronikus szavaim” hiteltelenek legyenek? Úgy tűnik: Ön szerint igen!
Avagy itten valami másról vagyon szó? Netalán arról, hogy valaki a fotelből nevez engem “fotel-forradalmárnak” mert ő maga még annyit sem tesz, hogy leírja a véleményét? Nem most! Akkor, amikor még fontos volt! Nem ezt hívják a minoritás-komplexus kompenzációjának véletlenül?!
Ámde mindegy is!
Ön nem volt soha párttag, nem nyalt be semmiféle “izmust” és nem fideszes. …
“Csak” mélységesen csalódott, frusztrált és ezt most rajtam “verte” le.
Mert én – Önnel szemben – tényleg teszek is valamit! … Írok!
Üdvözlettel: szendam
Kedves Szenda ! A maga írásai nekem mindennapi olvasmányaim. Ráadásul én sem veszem magamra az előző hozzászólást, mert én a családommal egyetemben minden
megmozduláson ott vagyok, a választásokon nem csak mint szavazók, de mint megfigyelők is mindig ott vagyunk. Nagyon tetszett a mai írásában az”Április Hatodikai Sajnálatos Események” meghatározás ! Erre még sokáig emlékezni fogok. Remélem lesz ennek is emléknapja egyszer.
Szóval köszönöm az írásait, amelyeket általában továbbítok a barátaimnak is.
Üdvözlettel Varga Judit
Kedves Judit!
Mivel az interneten vagyunk és magam sem vagyok már tinédzser, nyugodtan tegezzen! Ha megteszi, magam is vicaverza!
Nagyon örülök, hogy legalább Önnek (és még egy pár embernek) örömet okoznak a firkálmányaim. Megígérem: a jövőben is igyekezni fogok!
Köztársasági üdvözlettel:
szendam
akkor most kedves Szenda megittuk a virtuális pertut, Szia ! Várom az írásaidat. Üdvözlettel Varga Judit
Zum Wohl! 🙂
Egyébként “szendam”.
Kellemes hétvégét!
Valóban, hol voltak a választók április 6.-án ? A kérdés költői, de jogos !
Szabad volt ez a választás?! Az ismert horthysta választási trükköket újraélesztő “új választási szabályokkal”? A lejáratott és Orbánnal nyilvánvalóan lepaktált ellenzéki politikusokkal? A begyalogolt új és hitelesnek tűnő mozgalmak ezek általi lenyúlásával? És a tetejébe a legnagyobb baromsággal, a “baloldali” “összeborulással”, ami azt adta a választók elé, hogy baloldal legellenszenvesebb egyedeit juttathatják a parlamentbe? Lezsírozott játék, vásári komédia volt ez a “választás” és elérte kitűzött célját: legitimizálták az Orbán-rezsimet annak ellenére, hogy annak társadalmi támogatottsága csökkent, a gazdasági válságot az országon belül szándékosan prolongálták és az látványosan elszegényedett. A középosztály Magyarországon semmitől nem fél annyira,mint a szegénységtől, mivel a saját egzisztenciája borotvaélen táncol. A látszat fenntartásának görcsös akarásában ugyanúgy elszakadt a mára páriává szegényedett tömegektől, hogy azokat megszólítani akkor sem lenne képes, ha merné. Hiteles vezetők kellettek volna és kellenének, barátaim, akik nem félnek az igazat kimondani: nem csak a király, de mi magunk is meztelenek vagyunk, mert vége a köztársaságnak és a demokráciának Magyarországon és a választás nem szabad, így illegitim. Ezért maradtak annyian távol a választásnak nevezett közröhelytől.
Egyetértek! … Sajnos! 😦
Otthon nézték a Retektévé bulvárhíradóját, meg Berényi Miki és Tsai várhatóan váratlan kalandjait. 😦