Matolcsy György: Mein Kampf

Úgy tartja a bölcs mondás, hogy “A világ legveszélyesebb dolga az, amikor az elmebajos kontárság kitartó szorgalomal párosul!“. Jó, tudom: a bonmot nem teljesen így szól, de kénytelen voltam azt egy kicsit Matolcsyra torzítani. … Bocsika érte!

Amíg 2010. nyarán úgy nem döntöttem, hogy gyermekeim személyiségfejlődésére nézvést kifejezetten káros az a szennytömeg, mely a televíziós adásokból nyíladozó értelmüket igyekszik katasztrófasúlytotta területté tenni, s ezért ki nem köttettem a kábelt (azóta még tetőantennánk sincs!), egyik kedvenc műsorunk a “Discovery“-n futó “Állítólag” című sorozat volt. Az eredetileg “Mythbusters” (azaz “Mítoszírtók“) címet viselő műsorban néhány bevállalós és ötletgazdag amerikai megpróbálja kísérletileg igazolni, avagy megcáfolni még az első blikkre legidiótább állításokat is. Írtó jókat szórakoztunk a sorozat szinte minden egyes részén, különös tekintettel arra, hogy mindíg volt benne egy-egy kiadós robbantgatás is!

Az, amit Jamie Hyneman és csapata az amerikai szériában csinál, azt a sajtószakmában “oknyomozó újságírás“-nak nevezik. E műfaj talán legismertebb előfutárai Mester Ákos és Friderikusz Sándor voltak. Előbbi “Hírháttér” című, talán 1987-ben, vagy 1988-ban indult műsorától a pártelvtársak egy idő után már úgy rettegtek, mint ördög a tömjénfüsttől. Meg is próbálták betílttatni, de a korabeli tévéelnök (Kornidesz?) rendszeresen megvédte az apparatcsikok lihegő bosszújától (érdekes, hogy a rendszerváltást követő “demokráciában” ugyanerre Hankiss Elemér után már senki nem volt hajlandó!). Aztán jött Juszt László, meg a Nap Tv egyes, belemenős műsorai. Tulajdonképpen ők tartották magukat a legtovább a fideszes (és egyéb) olig(alig?)archák ostromaival szemben, aztán az előbbit “kinyírták”, az utóbbit pedig a saját tulajdonos-producere süppesztette utolsó két esztendejében a legteljesebb dögunalomba.

Az újmagyar demokrácia újmagyar haszonélvezői nem kímélték az írott sajtót sem. Szabadság ide, vagy oda: Befolyásosék nem tűrhették, hogy a Jónép naponta több százezer példányszámban kinyomtatva szembesüljön azokkal a nettó disznóságokkal, melyeket ők szakmányban, a “politikával” egyre jobban összefonódva és azzal közösen művelnek. Ezen a területen az oknyomozó újságírás utolsó nagy alakja Bossányi Katalin volt. A Népszabadság főmunkatársaként 1997 végétől kezdve ő lelpezte le cikksorozatában a hírhedt fideszes cégfantomizálási ügyeket. Munkája nem sok sikerre vezetett: Orbán (a torgyáni mankóra támaszkodva) hatalomra jutott, Katit elvitte az “Aljas Kór“, lapja pedig néhány hét alatt “elfelejtette” az Általa nyílvánosságra hozott és ott is tartott témát – hogy miért, azt azóta is csak a “Népszabi” tudja! A Kati által meggyújtott fáklyát csupán a Mester-Bölcs-féle “168 Óra” volt hajlandó tovább vinni (éveken keresztül írták le minden héten, hogy ” … napja nem tudjuk, ki volt Kaya Ibrahim, Josip Tot …“), hasonló “sikerességgel”.

Mára az oknyomozó újságírás gyakorlatilag egyetlen honlapra szorult vissza. Az, amit Ferenczi Krisztina és társai művelnek az “Átlátszó“-n, joggal nevezhető heroikusnak. Nem csupán azért, mert csakis ők hajlandóak (szó szerint, tehát fizikailag is) utána járni a dolgoknak, nem csak azért, mert mindezt a legteljesebb anyagi és egyéb “ellenszélben” teszik, hanem azért is, mert elképesztő témagazdagsággal küszködnek. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ahogy a honi sajtó néhány esztendőn belül – különböző pénzügyi “környülállások” okán –  feladta közéleti ellenőrző-purgáló-ciánozó funkcióját, úgy szaporodtak el a politikai-gazdasági csótányok és patkányok is.

Pedig jó lenne tudni néhány dolgot! Például tisztában lenni azzal, hogy valójában ki is ez a Matolcsy György néven köz- és világhírhedtté vált idióta, aki szűk három esztendőn át gazdasági miniszterként, bő egy hónapja pedig jegybankelnökként lett rászabadítva Magyarországra?

Azt persze tudhatjuk, hogy eleddig milyen pályát futott be. Azt is, hogy soha nem tartozott a szakma élvonalába. Azt is, hogy kitűnő bürokrata, aki alaposan elsajátította a szamár-ranglétrán való kapaszkodás kredóját: “Felfelé nyal, lefelé rúg!“. Azt is, hogy a pasztörizálatlan sörével megegyező szavatossági idejű költségvetési törvényeinek összetákolása közben volt ideje arra is, hogy hetente olvasson el egy-egy monográfiát, amelyet aztán egy-egy, a monomániájával felfűszerezett recenzióban ismertette a Heti Nyálas olvasóival (cikkenként 12.500-ért?!). No de azt, hogy diplomás sőt, doktorált “szak”emberként olyanokat állít és művel, melyekre egy elsőéves közgazdász nem vetemedne, arra nincs magyarázat.

Korábban hiába kutakodtam a neten, sehol nem találtam egyetlen, ezt alaposan és mélyrehatóan kielemző írást sem. Igaz erre csak egy szerzőpáros (egy jó közgazdász és egy neves pszichiáter) volna képes, de még csak kísérletekkel sem igazán találkoztam. Sehol egy hihető magyarázat arra, hogy miként lehet képes valaki ilyen rövid idő alatt egy ekkora szarhalmot összevasvellázni: kifosztott, nyomorba és emigrációba hajszolt polgárok, recesszióba döntött gazdaság, közröhej tárgyát képező gazdaságpolitika és egyetlen hónap alatt a hiteltelenségbe hajszolt Jegybank!

No, ha az olvasható és szobatiszta honlapokon nincs erről semmi, lássuk a “nácitrágyanet.hu“-típusú oldalakat! Azokat, amelyeken még ma is megdönthetetlen igazságokként szerepelnek azok a közismert, jobber konteók, mint pl. a “Rózsadombi Paktum“, mellyel úgymond leleplezték a “New York- Tel-Aviv -tengelyt“; amelyek szerint a Jegybankot már 1995-ben “kiprivatizálták”(!) Hornék a Tuggyukiknek; amelyek részletesen leírják, hogy tulajdonképpen nincs is államadósság, azt csak papíron vették fel a Gazkomcsik a Tuggyukiktől azért, hogy a magyarokkal tarttassák el úgy Izraelt, mint az Egyesült Államokat; hogy mindezek ellenére(!) a Tuggyukik arra törekszenek, hogy mesterségesen generált munkanélküliséggel írtsák ki, illetve késztessék emigrációra a magyarokat; hogy az égen 10 ezer méter magasan szálló repülőgép mögött időnként látható hosszú, fehér csík nem a hajtóműből kiáramló és kondenzálódott égéstermék, hanem olyan vegyi anyag, amellyel lepermetezve az országot meddőséget/AIDS-et/hepatitist/madár- és egyéb influenzákat sőt, homoszexualitást eredményez a magyarokban, mert az ivóvíz-kincsünkre (is) fáj a foguk. De arról, hogy az orbanomatolcsysta gazdaság-, pénzügy-, oktatás-, szociál- és egészségpolitika, amely ténylegesen és valóságosan “írtja”, kényszeríti emigrációba, avagy rabszolgasorsos nyomorba a magyarokat, miért és hogyan, valamint kiknek az érdekében áll/történik/zajlik, egyetlen megveszekedett mukk sincs!

Már éppen feladtam minden reményt, amikor ma reggel végre ráakadtam AZ EGYIK LEHETSÉGES MAGYARÁZATRA! Egyik kedvenc honlapomon, az abszolut “szobatiszta”, tehát idiotisztikus konteókat soha nem gyártó, de kellően kriticista “Örülünk, Vincent?“-en megjelent “Kettes” kolléga írása, mely számomra kellően hiánypótlónak bizonyult (teljes terjedelem!):

Matolcsy maga alá akarja kaparni a PSZÁF-ot.

Amikor legutoljára erre állt fel a rezsimnek, akkor még csak Simort akarták eltávolítani. Simor out, hát akkor mi motiválhatja még Matocsyt?

Lássuk csak: szétverte a PM apparátusát, és nyáladzó hülyékkel íratta meg a kéthetes szavatosságú költségvetéseit. Szétkergette a Költségvetési Tanácsot. Megszüntette az ingyenes állami közgazdász-képzést. Amint bevette magát az MNB-be, kirúgta a számológépes csávókat, a túlélőket pedig habonyárpis panelekből építkező inflációs jelentések írására terrorizálja. Felbérelte a  Balog Ádám nevű csupasz majmát, hogy virtuálisan megölesse Kopits Györgyöt a nemzetközi sajtóban. Minek kell neki még a PSZÁF is?

Megfejtés: Matolcsy személyes irtóhadjáratot folytat a magyar közgazdász szakma és a közgazdászok ellen. Matolcsyt több évtizede röhögik ki a pályatársai a hülyeségei miatt, és ezért most lakolni fognak. Lakolni fogunk. Ez ilyen egyszerű. Nem a devizatartalék kell (persze, azért ellopják, ha már ott vannak) és nem a kormány gazdaságpolitikáját támogató monetáris politikai eszköztár. A motiváció merőben személyes és aljas.

A cél az összes közgazdasági szakmai műhely szétverése és az ezoterikus sületlenségek hivatalos és kizárólagos tudományos kánonná emelése. Aki ellenáll, a halál fia. A PSZÁF hatósági jogkörei ahhoz kellenek, hogy betörje a bankokat, és egyszer s mindenkorra megszűnjön az országban mindenféle független gazdasági elemzés, ami kétségbe vonhatná a matolcsyzmus tanait vagy eredményeit.

Ennek az esztelen bosszúvágynak fog most áldozatául esni az eddig sem független PSZÁF is, és járulékos veszteségként a magyar pénzügyi felügyelet és fogyasztóvédelem teljes intézményrendszere. Láttuk, mi történt azokkal az alrendszerekkel, amik matolcsysta kezelést kaptak: a nyugdíjpénztárak, az adószakma, a számviteli képzés, a nemzetgazdasági statisztika, a felsőoktatás, a hitel- és tőkepiac csak évtizedek alatt kiheverhető erkölcsi és emberi károkat szenvedett. De Matolcsy még mindig nem elégedett. Még mindig vannak, akik röhögnek rajta a háta mögött, pedig már a Bankszövetséget is a láncos kutyájává tette. Így aztán Matolcsy search and destroy küldetése folytatódik.

Ideje, hogy valaki nagyon udvariasan, de nagyon határozottan lefogja a kezét.

Nos, ez az, amihez (egyelőre) nem köll, de nem is lehet semmit hozzátenni. Mert a teljes igazságot talán majd csak abból a könyvből tudhatjuk meg, melyet Gyurci a saját kétbalkezével fog megírni “Mein Kampf  – gegen der Sinn und der Sachverstand“, azaz “Harcom – az Ész és a Szakértelem ellen” címmel.

Addig is gondolkodjunk el rajta, hogyan lehetne mihamarabb lefogni a (Főnöke) kezét!

… és ezt …

… szendamondja!

<!–

–>

---