Iványi Testvérünk szólott …

Gyalázatos színjáték folyik Idehaza immáron esztendők óta a Kereszténység/tyénség jegyében! A Sátán idézgeti a Bibliát, kilóra és pénzért megvásárolt, állítólag Istenhívő főpapjaival imádtatja Önmagát (cserébe meg adja nekik számolatlanul a “mannát”!), a Neki ellenszegülőket pedig eretnekeknek kiáltja ki … a “Jézushitű” pontifexek/haszonhúzók áldásával! … Az alábbi interjú ma este (20:00) jelent meg a nepszava.hu oldalán!

Letért a tisztesség útjáról a magyar kormány!

Az alapvető emberi jogok mellett akartak kiállni Iványi Gábor szerint azok, akik aláírták a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyházi elismeréséhez szükséges támogatói nyilatkozatot. A gyülekezet vezető lelkésze szerint azért fosztották meg őket hivatalos státuszuktól, mert óhatatlanul is szembekerütek a hatalommal: leleplezik hazugságaikat, önzésüket és harácsolásukat. Iványi úgy véli, a kormány hatalmának az ereje abban van, hogy szembefordítja egymással az embereket, és bűnbakokat képez, például a hajléktalanokból és a nyomorban élő cigányokból.

– Határidőre összegyűlt az egyházi elismerésükhöz szükséges tízezer aláírás. Ez a támogatás elsősorban a MET tevékenységének szól vagy van benne egy fricska a kormány, illetve annak egyházpolitikája felé?

– Lehet, hogy van benne fricska is, de elsősorban inkább a velünk és az egymással való szolidaritás megnyilvánulása. Ez nem csupán nekünk szólt. Az emberek, a támogatók örültek, hogy bátrak maradhattak. Ők pontosan érzékelték, hogy mi csak az apropó voltunk, vagyis az aláírással az alapvető emberi jogok mellett akartak kiállni. Egy olyan platform jött létre, amelyen hívők, a hívőség különböző színeiben megjelenők, illetve magukat ateistáknak valók érezték azt, hogy itt többről van szó, mint egy kis közösség nagy küzdelméről.

– Háttérből kapnak-e jelzéseket magukat jobboldalinak valló politikusoktól, hogy a megfelelő számú aláírás, a széles társadalmi összefogás láttán a kormány és az Országgyűlés kormánypárti többsége nem gördít több akadályt a MET egyházi státuszának visszaszerzése elé?

– Jelzéseket nem kaptunk, de adtak le támogatói nyilatkozatot közismerten jobboldali, konzervatív emberek is. Nem akarok neveket mondani, de jelentős személyek. Ebben a kérdésben, Magyarország jelenlegi helyzetében nem jobb-, és baloldal között húzódik a határvonal, hanem tisztaszívű, igaz emberek, és magukról megfeledkezett, hatalommániás, önző emberek között.

– Ön szerint mi rejtőzhet emögött az engesztelhetetlen “utálat” mögött, amely a mai jobboldalban, a kormánypártokban van az önök vallási közössége iránt?

– Ebben nyilván a kereszténydemokraták kéretlen buzgalma is megmutatkozik, akik azt képzelték, hogy az az egyházpolitika fog tetszeni a katolikus egyháznak, ha “takarítanak” előttük. A KDNP úgy képzelte el az evangelizációt, a missziót, hogy “űzik az ördögöt”, és közben minket látnak ebben a szerepben. Azt gondolták, hogy azzal a hazugsággal, miszerint ők csak a “bizniszegyházakat” akarják felszámolni, felmenthetik magukat a bűn alól. Az ellenünk való fellépés másik oka, hogy az arrogáns hatalom képviselői azokat látják bennünk, akik mindazon a területeken, amelyek számukra elpusztítandók, sóval felhintendők, életet akarnak látni. Ide tartozik a szegények oktatása, foglalkoztatása vagy a cigánykérdés. Ez utóbbiban azt látjuk, hogy minden szólam ellenére semmi nem történt, hazugság az, hogy bármiféle javulás történt volna. A cigányság sok helyen szörnyű elnyomásban él, és ez sajnos tetszik a többségi társadalom egy részének. Az ő indulataikat is ki akarja szolgálni a kormány. Mi ez ellen folyamatosan tiltakozunk. Így óhatatlanul is szembekerülünk a hatalommal. Leleplezzük a hazugságaikat, az önzésüket és a harácsolásukat.

– Politikai vagy személyes jellegű bosszúvágy rejtőzhet a kormány és a jobboldal viselkedése mögött? Gondolok arra, hogy önnek a rendszerváltás előtt még jó személyes viszonya volt Orbán Viktorral, akinek a lányát, a közelmúltban házasodott Orbán Ráhelt még ön keresztelte meg. Vagy említhetném a jelenleg az egyházi elismerésekért is felelős emberi erőforrás minisztert, Balog Zoltánt, akinek református lelkészként még Ön segített, amikor szembekerült az előző rendszerrel.

– Csak a politikára tudok gyanakodni, nincs személyes konfliktusom velük. Az ellentét abban van köztünk, hogy feje tetejére állították ezt az országot, és közben ledaráltak, legázoltak mindent, ami nagy nehézségek által kiküzdött érték volt az elmúlt 70 évben. Eközben példaértékűnek tekintenek és felmagasztalnak egy olyan kort – a két világháború közötti időszakot – , amikor a magyar politikának több, mint egymillió ártatlan áldozata volt. Ezt botrányosnak tartom, és nem tudok erről hallgatni. Nem tudok falazni ezeknek a kártékony ábrándoknak, amelyek megmételyezik a népünket.

– Mondhatjuk, hogy a MET rá van kényszerítve arra, hogy politizáljon, politikai vonatkozású kérdésekben is állást foglaljon? A jobboldalról többnyire éppen ezt róják fel.

– Van, akinek kimerül a politizálása abban, hogy elmegy szavazni, előtte pedig tapsol a regnáló hatalomnak vagy szidja a kormányt. Én mindig érvekkel fogalmazom meg a véleményemet, ami ráadásul biblikus eredetű. Nekem, mint lelkipásztornak, folytatnom kell a próféták és Jézus hagyományait, akik nem hagyták szó nélkül a hatalom bűneit. A pártpolitikába azonban nem szólok bele. Őszintén tudok tisztelni konzervatív és baloldali embereket egyaránt.

– Ön, aki megélte, hogy a Kádár-rendszer üldöztetése közben kellett a hitét gyakorolnia és az egyházát felépítenie, lát-e hasonlóságokat a mai politikai kurzus és az állampárti diktatúra között?

– A mai kurzus rosszabb, álnokabb. A rendszerváltás előtt a hatalom nyíltan ellenséges volt az egyházakkal szemben, nem rejtette véka alá, hogy szemben áll velük, de tudomásul vette létezésüket és együtt tudott élni velük. A jelenlegi hatalom mézes-mázos szavakkal azt állítja magáról, hogy pártfogója az egyházaknak, miközben azoknak is az ellensége, akiknek egyházi jogállását az Országgyűlés kétharmados többséggel megadta, megadhatja és el is veheti. Fel kellene ébredni a történelmi egyházaknak is, hiszen a 2011-es egyházügyi törvény elfogadása óta pusztán ennek a kormánynak a kegyéből létezhetnek. Akkor nem tiltakoztak ez ellen, tudomásul vették. Ezt szégyenletesnek tartom, és biztos vagyok benne, hogy ennek számukra is meg lesz a böjtje.

– Azzal, hogy a kormány pozitívan diszkriminálja a nagy keresztény felekezeteket, elérte, hogy az egyházak ideológiai szinten alátámasszák a kabinet bizonyos intézkedéseit, vagyis “beálljanak mögé”? A kötelező, állami hit- és erkölcstanoktatás bevezetése például nem tetszett a katolikus egyháznak, hiszen Erdő Péter bíboros is kritizálta azt.

– A kormány nyilván azt szeretné, ha beállnának mögé ezek a felekezetek. A bevett egyházi státusszal azt érzékeltetik, hogy beemelték őket a hatalomba. Ott viszont már muszáj lesz azokhoz a tendenciákhoz igazodni, amelyeket a hatalom tetején lévők diktálnak. Aki fizet, annak a nótáját húzzák a csárdában is. Éppen ezt akarja a hatalom, hogy az elismert egyházak a szócsövei legyenek és ideológiai hátteret biztosítsanak számára. Ez egy méltatlan szerep, de ha valaki vállalja, akkor a következményeket is tudomásul kell vennie.

– Az elismert keresztény egyházaknak nem lehet könnyű a kormány szegényellenes intézkedéseit megindokolni, gondolok itt a hajléktalanok börtönnel való fenyegetésére, vagy a szegények – szégyenletesen kevés szociális segélyének és közmunkabérének megvonásával való – zsarolására. Vallási indíttatás híján mi motiválhatja a jobboldalt ezekre a lépésekre?

– A kormány hatalmának az ereje pontosan abban van, hogy szembefordítja egymással az embereket, és bűnbakokat képez, most éppen a hajléktalanokból és a nyomorban élő cigányokból. Pedig ezeknek az embereknek semmilyen más szándékuk nincs, mint hogy éljenek. Nincsenek nagy vágyaik. Szeretnék, hogy télen ne fagyjanak meg, a betegségeiket meggyógyítsák, legyen rajtuk cipő, tudjanak egy héten legalább egyszer húst enni, a gyerekeik be tudják fejezni az alapfokú oktatást. Iskoláinkban vannak olyan gyerekek, akik péntektől hétfőig nem jutnak meleg ételhez, mert csak az iskolában kapnak. És mindenre az a hatalom válasza, hogy a szegények bűnének titulálják azt, hogy szegények, és sértegetik azokat, akik nem tudják megtermelni azt, ami az életben maradásukhoz kell. Ez olyan messze van a keresztény erkölcsöktől és minden, egyetemes értéktől, amelyet a társadalmak a történelem során megalkottak, hogy kimondhatjuk: letért a tisztesség útjáról a magyar kormány.

– Ön 1993 és 1998 között a Fővárosi Szociális Központ vezetőjeként “kézenfekvőbb” és emberségesebb megoldásokkal próbálta kezelni a hajléktalanok ügyét. Például megduplázta a hajléktalan-ágyak számát, és az üres, önkormányzati bérlakások felhasználásáért kardoskodott. Ezek a módszerek ma is működhetnének?

– Akkoriban azért szálltam ki a hajléktalan-ellátás irányításából, mert állandó konfliktus volt a főváros akkori szociális bizottságának elnöke és köztem. Nem a szociális szakmát akartam képviselni és kiépíteni, mert azt láttam, hogy hatalmas a baj és segíteni kell az embereknek. Ez az ellentét máig megvan köztünk. A szakmaiság fontos, de a hajléktalanok számlálgatása helyett úgy gondolom, hogy a legfontosabb teendők egyszerűek. Akinek a feje felett nincs fedél, azt fedél alá kell vinni, aki éhes, meg kell etetni, akinek hiányos a ruházata, azt fel kell öltöztetni, és addig kell támogatni, amíg meg nem tud állni a saját lábán. Egy társadalom erkölcsi ereje éppen abban van, hogy ezt észreveszi és tesz ellene. Ott viszont, ahol az emberek megfagyhatnak az utcán, ahol a rendőr azokat kergeti, akik először megpróbálnak meghúzódni valahol a városban, aztán üldözi őket az erdőből is, ahol a kis fából ácsolt viskóikat felépítették, nos, ott romlott, bűnös és elveszett társadalom alakul ki. Aki nem tiltakozik ez ellen, bibliai hasonlattal élve nem vonul ki ebből a “Ninivéből”, az részese ennek a bűnnek.

– Miért maradt néma a társadalom többsége?

– Miféle új világ az, ahol az önző, erőszakos emberek diktálnak? Milyen világ az, ahol nem szabad a hajléktalannak leülnie egy padra és elszunyókálnia, mert elviszi a rendőr? Én otthon leülhetek a fotelomba, és elszunyókálhatok, a hajléktalannak viszont a pad a fotelja, az otthona. Szomorúan tapasztalom, hogy ebben és más ügyekben is az emberek nem mernek megszólalni, tiltakozni. A többség némán éli át a felsőoktatás, a közoktatás, az idősellátás, a sajtó-, és vallásszabadság vagy éppen a nyugdíjrendszer szétverését is. Mintha ez nem az ő ügyük lenne. Ebben van a jelenleg tomboló hatalom ereje, hogy nem áll ellen nekik senki. Jézus is azt mondja, “álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek”, ha nem álltok ellene, akkor diadalmaskodik rajtatok. Nem az erőszak híve vagyok, hanem annak, amit Indiában Gandhi vagy az Egyesült Államokban Martin Luther King képviselt. Ők felálltak és felemelték a szavukat az embertelenség, a törvénytelenség ellen.

– A MET ellenállásának egyik formája, hogy az állam által elvett egyszázalékos személyi jövedelemadó-felajánlások és a szociális, oktatási intézmények után járó normatív támogatások ellenére az önök iskolái, idősotthonai és hajléktalanszállói még mindig működnek. Mi tartja még a “lelket” az intézményrendszerükben

– Hívő emberként azt kell mondjam, hogy ez Isten csodája. Ott ahol, ilyen mértékben szól bele mindenbe a hatalom, ahol ilyen adórendszer van, ahol ilyen könyörtelenül szorítják meg az embereket, ott ez valóban csoda. Sok százmillió forinttal tartozik nekünk az állam, mert állami feladatokat láttunk el, emberek ezreit etettük, tanítottuk, mert ezt nem tették meg helyettünk. Ráadásul ezt az agyonadóztatott népet rávenni, hogy az adózott jövedelméből még támogasson ilyen ügyeket, szinte lehetetlen. Tisztességes, normális államokban ilyen helyzet nem állhat elő. Aki nem tud bánni a hatalommal, annak távoznia kell onnan, az inkább a saját kertje hátsó udvarában rugdalja a falat. Az ország nem egy terápiás terület, ahol magukról megfeledkezett emberek kiélhetik saját sértettségüket.

– Ma tizenöt éve nyitotta meg kapuit Békásmegyeren a Megbékélés Háza. Ha ma kellene megkezdeni ugyanitt a templomuk felépítését, ezen az egykor gazzal és szeméttel borított, elhagyatott területen, sikerrel járna?

– Nem tudom megmondani, de hogy belevágnék, az biztos.

Molnár Richárd / Népszava