Néhány röffenés az ól meleg mélyéről

Az egyik leggusztustalanabb magyar szokás a felfelé nyalás, lefelé meg rúgdosás. Az, hogy miközben naponta panaszkodunk arról, hogy az ippeg aktuális Nagyember (főnök, hivatalnok, politikus) úgy bánik velünk, mint a kapcarongyával, mi ugyanezt tesszük azokkal, akiket a társadalmi/vagyoni/jövedelmi ranglétrán nálunknál alábbvalóaknak gondolunk. Azt meg egyenesen émelyítőnek tartom, hogy erre a már évtizedek óta folyamatosan erősítgetett mentalitásra egyesek még politikai pártokat is alapozhattak, mindmáig a legteljesebb sikerrel.

A minap az Egyik Ilyen Pártunk (na, vajon melyik?) erős kényszer hatására eljutott odáig, hogy egy tüntetés résztvevőjeként, nyögvenyelősen körülírva határolódjék el a Másik Ilyen Pártunktól (na, vajon melyiktől?), mert annak egyik rosszul(?) beidomított képviselője már olyasmire buzdított a Magyar Törvényhozás falain belül egy bizonyos, a Krisztusi Szeretet Egyháza által egyébként majd’ kétezer esztendeje üldözött vallási kisebbség honi tagjaival kapcsolatosan, melyet ez az Egyik Párt már nem támogathatott tovább a szokásosan szemforgató mellédumálással.

Ám ez az elhatárolódás (nevezzük nagyvonalúan annak!) nem azért történt, mert az Egyik számára a Másik kijelentései, képviselt “eszmeisége” erkölcsi alapon volt vállalhatatlan vált. Ha ez így lenne, akkor nem működnének együtt már sok-sok esztendeje úgy a parlamentben, mint a különböző önkormányzatok képviselőtestületeiben is. Az ok ennél sokkal prózaibb és gusztustalanabb volt. A megtámadott vallási kisebbségnek ugyanis úgy az országon belül, mint (pláne) azon kívül olyan gazdag és roppant befolyásos tagjai is vannak, akik egy hét évtizeddel ezelőtti – nem csekély eufemizmussal “rossz”-nak nevezhető – tapasztalat alapján, pusztán lobby-erejük felhasználásával simán kitörték volna a nyakát az Egyik Párt Legfőbb Vezérének, ha az hagyta volna eszkalálódni ezt a listázási vehemenciát.

A Másik Párt azonban nem csak ezen vallási csoport ellenségként való beállítására alapozta politikai karrierjét, hanem egy annál jóval népesebb etnikai minoritással szemben már eleve is meglévő gyűlöletre, illetve annak minél feljebb tornászására is. Lévén a cigányoknak nincsenek gazdag és nemzetközi befolyással bíró tagjai, ezt a népcsoportot az egész világon jószerint senki nem hajlandó megvédelmezni. Beléjük miniszterelnöktől kezdve, miniszteren és kormánypárti díszromán át a legaljanépebb, büdös náciig, illetve a “hétköznapi erkölcsösséget” megtestesítő mezei polgárig, bárki törölheti a szaros csízmáját, ha ettől éppen akkor jobban érzi magát.

Jobban érzi magát, mert vagy levetkőzheti így magáról átmenetileg a tevékenysége következtében egyre fokozódó nyomor miatti felelősségét, avagy találhat magának egy még nálánál is alacsonyabb rangúnak tekintett, mégszámkivetettebb csoportot, melynek lenézésével kompenzálhatja kisebbségi komplexusát. Akikre a fűtött(?) szobájából, tele(?) hassal nyugodtan rákiabálhatja, hogy “ne segélyekből akarjanak itten egyesek megélni, hanem munkából!” (mondja ezt a közpénzekből megtollasodott politikus, meg a segélyezésből is kiútált “közmagyar”), meg hogy “csak az fagyoskodik, meg hal éhen, aki nem akar dolgozni!” (mondja ezt az a miniszterelnök, aki még életében nem dolgozott, meg a nyomorgó, éhező és fagyoskodó “közmagyar”).

Ámde a zsidóknál és a cigányoknál van ám Magyarországon egy még népesebb “kisebbség” is. Ők azon, becslések szerint 4 milliós tábort alkotó magyarok/cigányok/szerbek/románok és minden egyéb etnikumok, tehát magyar állampolgárok egyvelege, kiknek nyomora ugyan állítólag minden döntéshozónak és politikusnak rettenetesen fáj, de amikor tenni köllene értük valamit, akkor jobb esetben csupán egy vállvonogatás és IMF-re mutogatás, rosszabb esetben pedig nyálfröcsögtetős “emútnyócévezés” és gusztustalan hazudozás történik.

Amikor például Lukács Zoltán, szoci képviselő még november elején egy olyan javaslatot merészelt tenni, hogy a szénipari szerkezetátalakítás címén már tavaly óta beszedett, de EU-eljárás miatt ki nem fizethető 10 milliárdos alapot a kormányzat legyen oly’ kedves netalán a a téli fagyhalálok megakadályozására fordítani, akkor Soltész (szociális ügyekért felelős, kádéenpés!) államtitkár magából kikelve nevezte hazugnak a képviselőt (mivel szerinte idehaza fagyhalál az “emútkétévben” szinte egy se’ vót!), a Felsőpulpituson trónoló Főbajusz meg közölte a honatyával, hogy ha január elseje után akárcsak egyszer is ilyen felszólalással kísérletezik, nyomban kivezetteti az akkor már létező Házőrséggel!

No az csak az egyik dolog, hogy Lukács képviselő hivatalos adatokra hivatkozott, de azokat a fűtött minisztériumi szobákból simán le lehet tagadni, majd jóllakottan kirúgni az ezt közzé tévő kormányzati intézmény vezetőjét. Aztán lehet még olyat is csinálni, hogy az egyébként katasztrofálisan alkalmatlan, katasztrófa-főelhárító Bakondi Györgyöt (akinek hivatalban tartása ellen hivatásos tűzoltók százai tiltakoznak ma már!) télvízi kormánybiztossá nevezi ki a szintén katasztrofálisan alkalmatlan miniszterelnök. Csakhogy ettől még nem változik meg az időjárás, s az elmúlt három nap alatt mindenféle Bakondi meg Soltész ellenére azonnal produkált 13 kihűlt hullát! … Persze majd kiadnak egy nyilatkozatot arról, hogy ez az eggyel több, mint tucatnyi ember egytől egyig léha életet élő, közmunkakerülő alkoholisták voltak, akik a Gyurcsány-Bajnai propagandától félrevezettetvén, maguknak köszönhették sorsukat!

Mert ugye ez az egész orbanista Magyarország egyetlen “tündérmese” (© Elkúrcsy) csupán, melynek módszerei csakis példaképül szolgálhatnak minden, magára valamit is adó kultúrnemzetnek. A hétvégi, romániai választások során például maga a PP-vezérelt (Pénisz&Pénz) Tőkés expüspök és exférj is alaposan megaszonta az erdélyi magyaroknak, hogy nekik mostan nem arról köllene dönteniük, hogy legyen-é, avagy ne légyen magyar képviselő a román alsó- és felsőházban, hanem  “…a bukaresti kommunista visszarendeződés és a budapesti, Orbán Viktor nevével fémjelzett rendszerváltozás folytatása között kell választania“, s szerinte mindezt mérlegre téve nem is lehet vitás, hogy most “minden erdélyi magyarnak a budapesti mintát kell követnie, mert Európában a rendszerváltozás útja a jövő útja“.

Arról, hogy egészen pontosan mit is jelent ez a “budapesti minta” alapján történő “rendszerváltozás”, arról Németh Péter, a Népszava főszerkesztője egy tegnapi jegyzetében emígyen számol be:

“Négymillió magyar létminimum környékén és alatta, Európa-rekord infláció, 28 új adó, 27 százalékos áfa, Horthy-szobrok, Wass-Nyirő-Tormay az alaptantervben, Fekete György, mint kulturpápa, Kerényi Imre festményei, Tokody Ilona alázása, közös önkormányzati irányítás a Jobbikkal, József Attila és Károlyi Mihály eltávolítása, Kossuth tér 1944, újabb lejárató kampány Gyurcsány és Bajnai ellen, a Sukoró-botrány Gyurcsány hazug megvádolásával, Budai és Papcsák ámokfutása, a fideszesek elleni feljelentések polti visszaverése, Szájerné, Szalai Annamária kinevezése, hiába nyer frekvenciát a Klub Rádió, egypárti OVB, választási csalást előkészítő regisztráció, egypárti alaptörvény saját asztallal, CÖF és Békemenet rejtélyes százmilliókból, szétvert határon túli magyar pártok és szervezetek, teljes nemzetközi elszigeteltség, szabad a baltás gyilkos, cimborák, rokonok földhöz juttatása, törvények órák alatt, megsemmisített Alkotmánybíróság, az MNB elfoglalása, ellopott és felélt 3 ezer milliárdos magánnyugdíj, megbukott diplomácia, leállt magyar filmgyártás, alternatív színházak felszámolása, Dörner nyilas színháza, bóvli, majd bóvli alá, recesszió, zuhanó ipari termelés, brutális tandíj és egyetemi keretszámok, kivándorló fiatalok, növekvő műtéti várólisták (rákos betegeknél is!!), orvos- és nővérhiány, bezáró kórházak, szétzilált mentőszolgálat, komisszárok a közoktatásban, kötelező hit-vagy erkölcstan, értelmetlen és káros államosítás, bankadó, kivételezés a devizahitelesek között, stagnáló munkanélküliség, 47 ezerből meg lehet élni, 23 ezer a közmunkás bére, vegzált rokkantak, hajléktalanok, nyugdíjasok, visszamenőleges törvénykezés, uniós eljárások Magyarország ellen, milliárdok haveri kutatócégeknek, a kormányapparátus költségeinek növekedése, a bankok visszavágják a hitelezést, a sajtószabadság korlátozása, cenzúra és egyoldalú hírszolgáltatás a “köztévében és a közrádióban”, házi Videoton, milliárdok a futballba, miközben pár százan ülnek lelátókon, választási ígéretek teljes semmibevétele, Alföldi Róbert megtámadása, lex-haverok Vajnától, Járain át Borkaiig, eladósított önkormányzatok, ügynökakták zárolása, az ügynökök mentegetése, a tévés éhségsztrájkolók megtámadása, Matolcsy tündérmeséje, Orbán szabadságharca, fülkeforradalom, Nemzeti Együttműködés Rendszere.”

Elképesztően gusztustalan az, amikor az ól meleg mélyéről kiröfögve, túltáplált disznók adnak életviteli tanácsokat az odakint fagyoskodóknak, éhezők millióinak! Nemde?

Persze előbb-utóbb minden disznót le szoktak vágni!

… és ezt …

… szendamondja!

---