Orbán Viktor a bádogos

Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője a minap közérthető választ adott arra Bolgár Györgynek a Klubrádióban, hogy miért a Dörner-Csurka párocska nyert a budapesti “Új Színház” igazgatói posztjára kiírt pályázatán.

Bár a tarlóhántott agyú, teljesen hülye és talán kriptonáci Főpolgámester döntése óta jó egy hét tellt el, sem az indulatok, sem pedig a tiltakozások nem csitulnak.

Megszóllalt azóta itt már szinte mindenki, aki valamit is számít a magyar művészeti életben. Kilenc fővárosi színigazgató (lásd: “Újnáci Kultúrház Budapesten!” című posztomat!).

Aztán Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora (az ominózus pályázat bírálatára Tarlóhántottagyú által megbízott testület elnöke), aki a FőHülyemesterhez intézett levelében, feledve eddigi kritikai visszafogottságát, már azt írja, hogy: “Törvényszerű vajon, hogy primitív szélsőjobboldali frazeológia, a talajszintű politizálás mellé szakmai linkség, felületesség, gondatlan fogalmazás társul? Csurka kapcsán megjegyezném, nem feltétlen kívánatos magukat komolyan vevő kultúrpolitikusoknak alkut kötni nácikkal“. (idézet innen !)

Írt egy nyílt levelet a Dörner-féle pályázatban meghívott rendezőként megnevezetett Bodolay Géza is, aki előbb közli, hogy vele ilyesmiről Dörner az életben soha nem egyeztetett, majd megjegyzi: “kezdem magam úgy érezni, mint feltehetően szegény József Attila, mikor a szovjetnek nevezett enciklopédiában a hírhedt moszkvai emigráns író fasisztának aposztrofálta őt a harmincas években. Apám amúgy a magyar egyetemisták fegyveres antifasiszta ellenállóinak helyettes vezetője volt 1944-ben, majd öt évet börtönben töltött, mint antikommunista.” (idézet innen !)

Megjelent egy nyilatkozat a szintén a Dörner-féle pályázatban megemlített Jirzí Menzeltől is, melyben kijelenti: “…mély megdöbbenést váltott ki belőlem az a hír, hogy Dörner György, akivel sem igazgatói kinevezése előtt, sem jóval ezt megelőzően nem beszéltem, igazgatói pályázatában engem jelölt meg, mint egyik meghívott rendezőjét. Anélkül, hogy erre felkért volna, vagy egyáltalán megkeresett volna. Mivel más lehetőségem nem maradt, ezúton kell visszautasítanom esetleges felkérését, amelyet a történtek tükrében már a jövőben sem tudnék elfogadni.” (idézet innen !) 

Aztán jöttek az “egyéb” nemzetközi észrevételek is. Mint pl. a bécsi színészek szervezete megnyílvánulása, vagy most éppen a “Wiener Zeitung“-ban megjelent cikk ( a 168 Óra fordításában itt olvasható!)

Ezen írásokban, nyilatkozatokban sorjáznak a szerintem jogos felháborodások és az egészet értetlenül fogadó vélemények. Utóbbiak egyszerűen nem értik, mi a lópikula szüksége volt Tarlóhántottagyúnak erre a botrányra? Hiszen aki olvasta a két pályázatot ( “Új(náci) Színház” c. posztomban a linkek megtalálhatóak!), annak kétsége sem lehetett arról, hogy Márta István és nem a Dörner-Csurka páros lehet csupán a “nyerő” – ahogyan azt a bíráló zsűri HAT SZAKMAI TAGJA is vélte!

A napok óta keresett megfejtést Borókai Gábor, az első Orbán-kormány szóvivője, jelenleg a “Heti Válasz” című lap főszerkesztője adta meg a napokban a Klubrádió esti műsorában Bolgár Györgynek nyilatkozva.

Mondatait a Népszava szerkesztője Szász István, a lap online kiadásának mai számában megjelent jegyzetében emígyen idézi: “…arra a kérdésre, hogy az egész botrányos náci-széli akciózásnak mifene célja lehet, Borókai leplezetlen és egyértelmű választ adott. Miről is van itt szó? Hát az a nagy helyzet – fejtette ki -, hogy átgondolt taktika van folyamatban. Miszerint – most tessék figyelni! – itt az történik, hogy BECSATORNÁZÁS. Hogy miiiiiiii? Mit nem lehet itt érteni? Az van, hogy le kell kenyerezni, meg kell szelídíteni a szélsőjobbot, célszerűen kell becsatornázni ezt az irányzatot. A becsatornázás pedig úgy történik, hogy időnként kell nekik (mármint a náciknak) is adni valamit.”

No, akkor most már minden érthető? És mindenkinek?

Az is, hogy a molyzsákból sajnos újra előkotort Csurka (hariháromlovihuszárpátpénztolvaly) Pista bá’ és “MIÉP” nevezetű náci pártja, meg annak obskúrus emberkéi miért tehettek azt, amit akartak a köztévében, a közrádióban, meg úgy általában a közpénzen tartott honi kultúrában még anno az első Ovi-kormány idején?

Érthető már?

Érthető már az is, hogy ugyanezen Csurka Pista bá’ miért mondhatott olyan aljas beszédet a magyar Parlamentben a WTC-tornyok ellen 2001. szept. 11.-én elkövetett merénylet témájában? S mindezt úgy, hogy az akkori miniszterelnök, egy bizonyos Orbán Viktor únott arccal hallgatta végig, majd reagálni sem volt hajlandó rá … utólag sem?!

Mert Orbán Viktor úgymond “csatornázik”! … Ja! … a nénikéjét!

Még a Kádár-rendszer idején Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színpad igazgatójának volt egy tévéműsora “Az én csatornám” címmel. Jókat lehetett röhögni rajta! Ezt karikírozta ki Hofi Géza “Komlós elvtárs a bádogos” címmel. Ezen is jókat lehetett röhögni.

… nemúgy, mint Orbán mai “műsorán”, melyben érzelmes keringőket jár a “Barna Fos“-sal!

… és ezt…

…szendamondja!

---