Gratulálok Professzor Úr! De!

A magyarországi Népszava mai, online-kiadásában jegyzetet olvastam Rónay László irodalomtörténész professzortól, melyben az Orbán-kormánnyal kapcsolatos kifogásait sorolja.

Az írás kitűnő és rendkívül visszafogottan, kultúráltan bírálja a mai Kormányt, ámde véleményem szerint számos tévedést, illetve a talán nem megfelelő tájékozódottságból származó, helytelen megállapítást tartalmaz.

Professzor Úr ugyanis a következőket írja cikkében (link: lásd fentebb!) …

… a kormányzati kommunikációról és magatartásról:

Fölösleges a nyilvánvaló tényeknek egy másik szószerkezetet keresni. A megszorítás nyerje vissza létjogát a közbeszédben, ne országmentésnek nevezzük! Ha az Áfát két százalékkal emelik, az azt jelenti, nőnek az árak. Ez nem országmentés, hanem megszorítás! Nem ördögtől való szó, az emberek megértik, másként kell gombolni a zakójukat, ha még van zakójuk. Elhibázott harcba szólítani őket, nincs kedvük harcolni, szeretnének békességben, kiszámíthatóan élni, nem úgy, ahogy egyik-másik miniszter kiötli. A “nehéz évek jönnek”, a “senki sem járhat rosszabbul” kijelentések ellentétben vannak egymással, mint ahogy a “majd kompenzáljuk” értelme is homályos. Használjuk például ezt a kifejezést: “ha van módunk, megpróbáljuk”.
Rendet kellene tenni a pártfegyelem és a lelkiismeret szavak ügyében. Ezeket ma egymás megfelelőjeként használják, azaz a pártkatonák úgy tesznek, mintha lelkiismeretük vezérelné gombnyomásaikat, s ezért változott meg a véleményük tegnap óta. Szánnivaló volt, hogy a KDNP – van még ilyen párt? – egyik-másik politikusa mekkora sebességgel hallgatta el lelkiismerete szavát. hogy fegyelmezetten kövesse vezére fegyelemre intő szavát. “Hogy szavazhattátok meg ezt? ” – kérdeztem egyiküktől. “Egészséges cinizmussal” – válaszolta. Nem volnának jobbak a törvények, ha ki-ki őszintén elmondhatná a véleményét? Ha például némelyek keresztény lelkiismeretük szerint nyilvánítanák ki a véleményüket? Ha a parlamentben normális, építő eszmecserékre kerülne sor, s nem rekordsebességű, olykor áttekinthetetlen törvénykezésre?

…az oktatás- és kultúrpolitikáról:

Ami az oktatásügyben történik, kabaréjelenetnek mondhatnánk, ha nem a jövőt, a kiművelt emberfőt veszélyeztetné. Talán nem valótlan azt állítani, hogy az MSZMP után meggyőződését gyökeresen átformáló államtitkár asszonynak sikerült feldühítenie és elbizonytalanítania a pedagógus-társadalmat. A tanítók, tanárok, óvónők ma is ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint évtizedek óta. Az igazi rombolás már korábban megkezdődött az ötletelések sorozatával, de mostanában sem veszített intenzitásából. Ráadásul a pedagógusok megállíthatatlanul sodródnak a létminimum felé. Fizetésemelést ígértek nekik, de mi lett belőle? Csoda-e, hogy a pálya elveszítette tekintélyét? Hogy a tehetséges egyetemisták szemrebbenés nélkül mondják el, eszük ágában sincs a tanári pályát választani, abból nem lehet megélni, családot fenntartani még kevésbé. Gondolni kellene arra is, hogy elkötelezett pedagógusok híján a nemzet jövője kerül veszélybe. Ha még lehet, le kellene állítani a dúlást.”

…az egészségügyi intézkedésekről:

Néhány éve haraggal és elkeseredéssel ejtettem ki Molnár Lajos és Horváth Ágnes nevét, és ma is megborzongok, amikor az MSZP szakpolitikusa elmondja, mit kellene tenni az egészségügyben, hiszen amikor tehette volna, semmit sem tett, azon felül, hogy homlokát ráncolva nyilatkozott. Ma már azon tűnődöm, nem az valósul meg, amit az említett úr és hölgy elképzelt? Nem fakult-e ki véglegesen a talán legfontosabb egészségmegelőző rendszer, amelyből ráadásul milliárdokat szórnak el? Hovatovább szükségtelen kórházakat bezárni, bezárnak maguktól, hisz elvándorolnak orvosok, ápolónők, rövidesen a beteg magát tolja a műtőbe, hogy ultizzon a magányos, lehasznált eszközei között vegetáló sebésszel. Az egészségügyben dolgozók bérét valaha úgy állapították meg, hogy beleszámolták a hálapénzt is. Az elszegényedéssel párhuzamosan ez egyre szerényebb, a fizetés viszont maradt minimális. Csoda-e, hogy a pályakezdők másutt próbálnak szerencsét? Hogy nem a kisebb kenyeret választják, kivált, ha olyasvalaki buzdítja őket erre, aki kalácsot eszik és állami autóval viszik a palotába?
Az egészséges táplálkozás áremeléssel is előmozdított szorgalmazása a futurista mozgalom vezérét, Filippo Tommaso Marinettit juttatja eszünkbe, aki üvegserblit hordott kalapként (Kálnoky László írt róla remek verset). Meg akarta szabni, mit egyenek olasz hívei, főzési tanácsokat is adott. A dolog nevetésbe fulladt. Nálunk alighanem maradék moslékban lehet majd elmerülni. A norma és az áremelés marad.

Hát lehet-e ezekkel a mondatokkal vitatkozni? Lehet-e ezeket kifogásolni? Hiszen a legteljesebb valóságot írják le! S milyen szépen kritizál. Nagyon elvetemültnek köll lenni ahhoz, hogy ezen kijelentésekbe bárki belekössön.

Csakhogy jönnek ám a tévedések is, melyekbe (ha “elvetemült” vagyok, ha nem) muszály belekötnöm.

Professzor Úr ugyanis a következőeket is leírja még

…a politikusi erkölcsről:

Tudtuk és tapasztaljuk, a politikában ritkán csillan föl erkölcsi szempont. A szavakban igen, a tettekben kevésbé. Ám vannak olyan erkölcsi vonatkozások, amelyeket illendő volna érvényesíteni.
A Fidesz frakcióvezetője szerintem jól érezte meg, hogy az egyösszegű törlesztésnek nem szabadna a képviselők frankhiteleit érintenie, hiszen azonnal kiderült, melyik adós mennyit nyer a bolton. A miniszterelnök elutasította a javaslatot, mondván: hátrányos megkülönböztetése volna szegény képviselőknek. Óhatatlanul arra gondol, aki a nyilatkozatot hallotta: akik képtelenek törleszteni, azokat nem érte hátrányos megkülönböztetés?
Mintha a képviselőknek és az ötletgazdáknak nem lettek volna, vagy nincsenek szülei, egy távoli bolygóról érkeztek volna, olyan terveket szőnek a nyugdíjról. Ha ezeket az elgondolásokat tettek követik, azok egyértelműen erkölcstelenek, hiszen a szegénységet növelik, még akkor is, ha csomagolópapírjukon ez a felirat látható: “REFORM!” Egyszer – adja Isten – a mostani reformerek is nyugdíjasok lesznek, s nekik ugyan lesz mit a tejbe aprítaniuk, megszenvedik azt az érzést, hogy a társadalom koloncai, jobb volna minél hamarabb a temetőbe költözniük, kihagyva a kórházakat, amelyektől korunk elismert gyógyítója is óvta őket.
Helyes, ha nem fogadjuk el a kapitalizmus erkölcsi törvényeit, amelyek voltaképpen az erkölcstelenséget leplezik. De vigyázni kellene, hogy ezek ellen háborúzva ne tagadjuk meg a keresztény erkölcsöket, amelyek állítólag cselekvésük mozgatórugói.

…Orbán Viktorról:

 “…kiváló politikus, messze kiemelkedik a Fidesz vezérkarából, ért a hatalom megragadásához és megtartásához, s ahhoz is, hogy a kellemetlen intézkedéseket csomagolva adagolja. És persze nem csak pártjából emelkedik ki, hanem a politikai mezőnyből is, ellenfelei vele összehasonlítva szürke, jellegtelen figurák, szorgosan és unalmasan ismételgetik magukat, s folytonos arculatváltásról szónokolnak, közben semmi újdonságra sem képesek, arról nem is szólva, hogy képtelenek megszólítani a majdani választókat.”

…Szíjjártó Péterről:

Régebben azt gondoltam, Szijjártó Péter azért olyan, amilyen, mert nem tanították meg normálisan viselkedni. Tévedtem. Nem tud, nem is akar józanul szólni a miniszterelnök álláspontjáról. Az hagyján, hogy az ellenvetéseket gúnyos mosollyal lepöcköli, az már nagyobb hiba, hogy érveket nem érvekkel ütköztet, hanem megfellebbezhetetlenül kijelenti, az érvekkel előhozakodóknak nincs jogosítványa ilyesmire. gőgös semmitmondás jellemzi olykor felelőtlen, gyakrabban sértő kijelentéseit. Ha valaki komolyan veszi, hogy a miniszterelnök szavait kell elmondania, értelmeznie, nem mondhat olyat: “szegény Merkel asszony”, kivált ha tudja, a magyar gazdaság német-függő. Nem ártana, ha a Fideszben figyelnének Szijjártó Péter kinyilatkoztatásának visszhangjára, mert egyre többen idegenednek el megszólalásai hangnemétől, feltéve a kérdést: másként nem lehetne hitelesebb, elfogadhatóbb? Szijjártó fokozódó hiteltelensége mindenképp visszahat arra, aki meghatalmazta, hogy vigye szavait a tömeghez.

Kedves Professzor Úr!

  1. A rögzített árfolyamos, egyösszegű végtörlesztésről hozott törvény hatálya alól nem a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János akarta módosító indítvánnyal kivenni az országgyűlési képviselőket, hanem az MSZP-s Mesterházy Attila. Ezen indítványt pedig (legalábbis a sajtó nyílvánossága előtt) nem Orbán Viktor miniszterelnök vetette el, hanem maga Lázár János, a Fidesz ogy.-i frakcióvezetője (annak ellenére, hogy a javaslatot 48 órával korábban még elfogadhatónak nevezte)! Minden további megállapításában Önnek tökéletesen igaza van: a maguk felé hajló kezű képviselők ezt a tökéletesen erkölcstelen törvényt ennek ellenére zokszó nélkül megszavazták (Fidesz-KDNP és Jobbik!), avagy aktívan nem ellenezték (MSZP, LMP – tartózkodás)!
  2. Orbán Viktort ugyan lehet tehetséges és a mezőnyből “fejjel kimagasló” politikusnak nevezni, de csakis azért, mert  egyrészt Orbán szívós és kitartó munkával kiírtotta, illetve korrumpálva elliminálta a sajátjává tett pártjából a tehetséges politikusokat, másrészt az Orbánt is pénzelő, illetve az Orbán által is kiszolgált magyar oligarchia a maguk korrupciós eljárásai folytán tettek arról, hogy ma talán még ha 20 olyan képviselő ül az Országggyűlésben, akik nem megvesztegethetők, nem “lobbystái” valamelyik nagyvállalkozónak, akik ténylegesen alkalmasak arra, amire a honpolgárok megválasztották őket!
  3. Tökéletesen egyetértünk abban, hogy Szíjjártó Péternek se gyerekszobája, se gerince, se erkölcse nincsen! Éppen ezért tenyérbemászó a stílusa, s az, hogy cinikus félmosollyal a száján a legelképesztőbb hazugságokat és becsületsértéseket “közölje” úgy a sajtóval, mint azon keresztül a választókkal! Szíjjártó azonban a Fideszen belül és orbánilag megteremtett viszonyok látható, hallható, kézzel fogható következménye! Nem Sz.P. az, aki “rosszul kommunikálja a miniszterelnök szándékait” (hiszen épp ő az egyik aki “nemmegszorítás”-nak csomagolja be a megszorító intézkedéseket!), hanem a miniszterelnök és annak PR-stábja az, aki ennek a kis senkiházinak a szájába adja a szövegmodulokat! A Hazugság Kommunikációja tehát egyenesen Orbántól ered! Az Okot és az Okozatot tehát talán nem köllene felcserélni!

Professzor Úr! Mint ahogyan azt már a posztom elején is írtam: megállapításai többségével teljesen egyetértek! … mert azok igazak … s gratulálok is, de!

Üdvözli Önt:

szendam!

 

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s