Matolcsy ante portas!

Gondolom mindenki, aki valamilyen oknál fogva – hozzám hasonlóan – meghallgatta az MR1 (leánykori nevén: “Kossuth rádió“) ma reggeli, “180 perc” című műsorát, illetve abban úgy fél nyolc magasságában a miniszterelnöki interjút, az nem érezte úgy, hogy Orbán ezúttal átverte volna őt! Pontosan azt tette, ami várható volt tőle: Matolcsyt jelölte a Magyar Nemzeti Bank élére! … Isten irgalmazzon mindnyájunknak!

Blogger kollegínám, Maria még egy 2011. novemberében kelt posztjában meglehetősen szemléletesen írta le Matolcsy György életpályáját. Ebből (katt a képre és nagyobb lesz!) …

… az derül ki, hogy a pasas nem egy kitűnő gazdasági szakember, hanem egy olyan aktatologató bürokrata, aki “surranópályán” építette fel karrierjét. Amint elvégezi a “Marx“-ot (1977), rögtön be is lép az MSZMP-be, illetve “munkatársként” az Ipargazdasági és Iparszervezési Intézetbe. Alig egy esztendő után (1978) már a Pénzügyminisztérium főelőadója, majd osztályvezetője az Ipari Főosztályon, aztán a minisztérium titkárságvezetője és koordinációs bizottságának osztályvezető-helyettese (1981-85). Közben a “Marx”-on ír egy doktori disszertációt a “holdingok magyarországi alkalmazhatóságá“-ról (1981). Ámde ’85-ben valami megtöri a bürokrata miniszteriális felemelkedését, mert a minisztériumból a Pénzügykutató Intézetbe száműzik “munkatárs”-nak, amelyből osztán csak 1990-ben sikerül őt kiebrudalniuk Lengyel Lászlóéknak, miután az intézet valóban magántulajdonú rt.-vé válik.

Gyurcipióca azonban nem sokáig darvadozik köztigazda nélkül, mert szinte azonnal befurakszik az Antall-kormány miniszterelnöki hivatalába politikai államtitkárnak (1990), ahonnan kemény fél-egy esztendei munka után (1991) az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Magyarországnak járó igazgatótanácsi tagjává nevezteti ki magát. Közben megalapítja első, egyszemélyes kutatóintézetét (Privatizációs Kutatóintézet – 1991), melyben tudományos kutatásokat ugyan nem végez, de intenzíven gyakorolja az “önigazgatást“. Az EBRD-ben a pasast egyébként “Kétzakós“-nak nevezték. Ez alatt azt köll érteni, hogy Gyurci ugyan soha nem tartózkodott a munkahelyén, de az irodai fogasra beakasztott egy zakót annak érdekében, hogy ha valaki véletlenül keresné (ritkán fordult elő!), akkor azt higyje, hogy az igazgató úr épp ez elébb ugrott ki (sajna nem az ablakon) valahová, de hamarost visszajön.

Miután 1995-ben letellt az EBRD-mandátum, szegény Gyurci kénytelen volt visszatérni az “egyszemélyes kutatóintézet-önigazgatás” módszeréhez (Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutató Intézet – 1995-98; Növekedéskutató Intézet – 1998-99), de hogy igazából miből is élt, az teljes talány. Az 1999-es esztendőre azonban már ismét sikerült megtalálnia az Állami Csöcsöt, lévén onnantól már az Első OVi-kormány tanácsadója, 2000-02 között pedig gazdasági minisztere sőt, még az Országos Atomenergia-bizottság elnöke is (csoda, hogy Paksból nem lett Csernobil!).

A 2002-ben bekövetkezett “Sajnálatos Esemény” miatt osztán kénytelen egy esztendőre ismét a “növekedést kutatni”. Ezen munkássága 2003-ra teljes sikerre is vezet, hiszen onnantól fogva nem csak Fidesz-taggá, hanem a “Szövetség a Polgári Magyarországért“, illetve a “Polgári Magyarországért” Alapítvány kuratóriumi elnökévé, osztán (2006) országgyűlési képviselővé (vagyonbevallási ívén sk. írt bejegyzése szerint: “ország gyűlési képviselő“-vé!), mégosztánabb pedig (2010) nemzetgazdasági miniszterré, most pediglen már (2013) a Magyar Nemzeti Bank elnökévé növekedte ki magát.

Ez tehát a Karrierista-bürokrata-pióca Gyurci, az életrajzi adatai alapján! Ámde ki is az a Szakember Gyurci? Nos, ezt talán már nem köll leírnom, hiszen aki 2010-től nyomon követte a tevékenységét, az teljes mértékben tisztában van vele. Gyurci, aki oly’ bőszen felügyelte, intézte és kutatgatta anno az állami vagyon magánosítását, ma már az állami tulajdonlás apologétája. Az a Gyurci, aki oly’ kiemelkedő szorgalommal kereste a növekedés módozatait, mindössze két és fél esztendő alatt recesszióba döntötta a nemzetgazdaságot. Ő az a Gyurci, aki ország- és nemzetmegváltó, unorthodox tevékenysége mellett még képes hetente egy-egy könyvet elolvasni, s arról rendszeresen szemléket írni a “Heti Nyálas“-ban (állítólag havi ötven ficcsért!). Ő az, akinek valamennyi szakminiszteri bejelentését, jóslatát és helyzetelemzését kötelező a “mínusz 1“-gyel beszorozni, hogy a megfelelő képet kaphassuk. Ő az, aki “japán segpöttyök“-ről, “kelet-európai banán“-ről, meg “fordítókorongról“, meg a Jó Isten tudja micsodákról hadovál a hülyén szájtáti orbánhívőknek. Ő az a nempénzügyminiszter, aki eleddig még egyetlen olyan költségvetési törvényt sem tudott összevasvellázni, mely meg ne bukott volna a hatályba lépését követő (legkésőbb) hatodik héten, aki akár közelítőleg is el tudta volna találni a gazdasági növekedés, az államháztartási hiány és az infláció várható adatait. Ő az a magyar csúcsminiszter, akivel külföldön már senki nem hajlandó szóba állni, akit idehaza mértékadó külföldi szakdelegáció messze elkerül, akinek már csak a neve megemlítésétől is összeszorul a gyomra minden befektetőnek és hitelezőnek.

És erről a narcisztikus idiótáról, ostoba bürokratáról, közgazdasági szédelgőről, szélhámosról és fantasztáról merészeli azt mondani a Mi Boldogságunk, a Szeretett Vezér és Kancellár, a részvétlenség, a magánakkapariság, az üldözési mánia, azaz a szocio- és pszichopátia Élő Szobra, hogy nekije(!) olyan jegybankelnök kell, aki “érti a kormány gazdaságpolitikáját“, márpedig ennek, valamint “a teljesítmény(!) és a tények alapján” minden ismérv Matolcsy felé mutat, így osztán Gyurci lesz az MNB első embere!

Matolcsy jegybankelnökké való kinevezése volt a “Szakadék Széle”, az az “utolsó csöpp”, melytől Orbánt minden épp ésszel rendelkező szakember óvni igyekezte, lévén nyílvánvaló, hogy Gyurci teljesen hiteltelen, ezen posztra (is) alkalmatlan, s már csupán a létezése is hatalmas károkat okoz annak az Országnak és annak a Nemzetnek, melyet az Örökös MiniElnök és Tsai. állítólag oly’ hőn szeretnek (egyedül és kizárólag! – ugye?!), s a többi fölé emelni akarnak. Ennek ellenére mégis megtette, s ezzel tonnányi kerozint locsolt a Magyarországot már eddig is emésztő, magasan lobogó máglyára!

Akik ezzel, az úgynevezett “polgári jobboldalon” nincsenek tisztában, azokhoz nekem sincs szavam! Ámde azok, akik ugyan tudatában vannak ennek, de legkésőbb holnap nem állnak ki a Nemzet, az Ország elé, s nem szólítanak fel mindenkit ennek a kártékony rezsimnek a mihamarabbi trónfosztására – vállalva ezzel akár a személyes egzisztenciájuk átmeneti rombadöntését is! – , azok többé a szájukra ne merészeljék venni a “Haza“, illetve a “Hazaszeretet” szavát!

… és ezt …

… szendamondja!

---