Balog páter (ki)tüntet

Miközben Ártunk és Kurmányunk saját rendezésében bemutatta a balfaszságát és pofátlanságát mesterien ábrázoló, többnapos “Hóshow“-t, ezzel párhuzamosan egy másik produkcióval is meglepte a Nagyérdeműt. Ennek címe: “Kitüntetjük a bűnözőket!“.

Mielőtt honfitársaink és átutazó vendégeink mintegy tizenötezerje, a nekik az állam és annak katasztrófaelhárító szervei által speciálisan berendezett terepeken (autópályáinkon és közútjainkon) megkezdhették volna a közel 24 óráig tartó, “Eszkimótábor” nevet viselő túlélési kiképzésüket, szeretve(?) tisztelt(?) kormányunk gondoskodott arról, hogy az ebben nem érintettek se unatkozhassanak. Nemzeti forradalmunk, szabadságharcunk és függetlenségi háborúnk 165. évfordulója alkalmából magas állami kitüntetéseket és elismeréseket nyújtott át többek között olyanoknak is, akik az általuk “nemzeti”-nek titulált “elveik” alapján esztendők (sőt, egyesek már évtizedek!) óta arra búzdítják az ilyesmire fogékony konda-kollégáikat, hogy azok mihamarabb harcolják ki azon polgártársaink általános és egyetemes jogfosztását, akik az általuk vélt, avagy valós etnikai és/vagy vallási hovatartozásuk, illetve politikai nézeteik miatt szerintük arra méltatlanoknak bizonyultak/bizonyulnak. Nos, ezeket az alakokat a nevezett nemzeti ünnepünkön, az illetékes “szak”miniszter, a polgári foglalkozására nézvést a jézusi szeretetet hírdető református lelkész, Balog Zoltán mosolygosan gratuláló, meleg kézfogások közepette ezen tevékenységükért meg is jutalmazta.

A botrány elsősorban a képen látható Szaniszló Ferenc nevezetű “külpolitikai újságíró” miatt robbant ki. A pasas ugyanis már úgy fél évtizede arról közismert (szakmai körökben is), hogy a Köz pénzén sokszoros milliárdossá lett Széles Gábor oligarcha nemzeti nagytőkés finanszírozta “Tahótévén” futó heti műsoraiban, szakmányban gyártja az antiszemita konteókat, s időnként kedves címkéket aggat cigány honfitársainkra is (“majomemberek“). Utóbbi miatt a honi sajtó törvényes működése fölött őrködő, a Klubrádióval kapcsolatos, három esztendei tevékenysége okán “méltán” jogtisztelőnek nevezhető NMHH horribilis, ötszázezer(!) forintos büntit is kirótt már a szerkesztőségre. Nos, ez az Izéke tehát azért parolázhatott le ünnepélyes keretek között Balog páterral, mert valakik úgy vélték: eddigi pályafutása feljogosítja őt azon díj átvételére, mely arról Táncsics Mihályról neveztetett el, aki bő másfél évszázaddal ezelőtt a cenzúra ellen és a sajtószabadságért harcolt, s kapott ezért börtönbüntetést. Emiatt, valamint az Izéke “szakmai teljesítménye” okán számos, korábban ugyanezen elismeréssel díjazott rangos újságíró (mint pl.: Rangos Katalin) úgy döntött, hogy ők egy ilyen alakkal márpedig nem kívánnak egy listán szerepelni, s sorra kezdték visszaadni kitüntetéseiket.

Balog páter akkor úgy védekezett, hogy ő igazából nem volt tisztában Izéke sajtókarrierjének minden mozzanatával (kitüntetését a “szakmai kuratórium” javasolta – nem igaz!), de most, hogy szembesült a tényekkel csupán a felelősséget tudja vállani. Balog kijelentette, hogy mivel “…a jogszabályok nem teszik lehetővé a kitüntetések és díjak visszavonását, így csak sajnálatomat tudom kifejezni a rossz döntés miatt.“. Körülbelül ugyanezt válaszolta  tegnap az Országgyűlésben a hozzá ezügyben kérdést intéző, szocialista Nyakó Istvánnak is, ámde mivel időközben a díj Izékétől történt “szóbeli visszavonása” okán őt pártja “titkos” szövetségese, a lojálisan ellenzéki Jobbik egyik képviselője, a magát valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva “újságíró”-nak tekintő Pörzse Sándor leerkölcsihullázta, hát azzal próbált “megfelelni” nekik is, hogy elébb hetet-havat, tücsköt-bogarat összehordott, majd a Táncsics-díjat visszaadókról kijelentette: hogy közülük egyeseknek ő soha nem is adta volna oda ezt az elismerést, legfeljebb tévedésből. … No erre írta azt a szintén Táncsics-díjas Andrassew Iván tegnapi jegyzetében, hogy:

“Vagyis kiderült: az történt, amire egyébként sokan gondoltak is – én nem, mert csakugyan hittem Balog miniszter tisztességében -, hogy ő pontosan tudta, mit művel. Bedobott egy kis mérgezett szart az újságírók közé, amitől ők majd szétrebbennek, kimenekülnek egy közösségből. Ezzel a kitűnő trükkel szét lehet verni az értékrendet, a méltóságot, bármit. A lényeg az, hogy a szétverés után ki lehet építeni az új rendet. Ráadásul az egészet ráfogta valami kuratóriumra. Akiket persze nem mer leváltani, mert még a végén bosszúból elmondanák az igazságot.”

Nos, Izéke témáját itt talán le is zárhatnánk, mert ahogyan azt a szintén népszavás Dési János írja: “Sz. Ferenc történelmi szerepe a Táncsics-díjjal annyi, hogy saját testével fogja fel azokat a csapásokat, amelyekből kellene, hogy bőven záporozzanak Balog lelkész úrra és a többiekre, akik úgy kaptak egy európai országban állami kitüntetést, hogy jobb helyen örülhetnének, ha szabadlábon vannak. De hogy tisztes ember nem állna velük szóba kultúrhelyen, az egészen biztos.“. És milyen igaza van! Mert hogy miért kaphat (börtön helyett) – szintén Balog pátertől – magas állami kitüntetést az a Bakay Kornél “régész”, aki számos érdemei mellett, többek között például Szentírás-tagadásával (szerinte Jézus nem zsidó származású volt, hanem egy magyarral rokon nép szülöttje – a keresztény egyházak részéről esetleg valami vélemény?), Szálasit mentegető kiállításával, valamint a csurkista MIÉP-en belüli harcos antiszemitizmusával vált híressé, azt nem kérdezte meg már senki.

De azt már igen, hogy ez az alak:

… aki egy sajnálatos véletlen folytán Petrás János néven látta meg a napvilágot, ugyan mivel vált méltóvá a “Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata” kitüntetésre? Életének, “művészi” pályafutásának vajh’ melyik mozzanata volt az, mellyel felhívta magára (a rendőrség helyett!) a javaslattevők, illetve az elbírálók elismerő figyelmét? Csak tán nem azzal, hogy zsé(“zsozsó”)kategóriás, “Kárpátia” nevű együttesének basszusgitáros-énekeseként, selejtes “nácirock”-ba öltöztetett, ócska, nyilas-csasztuskáival szórakoztatja immáron esztendők óta a Bakay-féle “történelmen” nevelkedett honi (és határainkon kívüli magyar) ifjúságot? Avagy az volt netalán a kitűntetésre méltó érdeme, hogy társadalmi(?) munkában összebarkácsolta az egyébként betiltott Magyar Gárda “himnuszát”? Ő egyből átcsusszant a jelölőbizottság rostáján, avagy Szaniszló Izékéhez hasonlatosan őt is a nemrég kinevezett Halász államtitkár ajánlotta Balog nemzetes uram kegyes figyelmébe, mint “kieső díjazott-jelölt”-et?

Ámde hagyjuk most már ezt az egészet! Fölösleges itt minden kérdés, szükségtelen itt minden magyarázat-gyártás és önámító indok-keresés, tényletagadás arra nézvést, hogy a kormányzó párt és személyesen a Kormányzó nem náci, nem nyilas és nem antiszemita! Dehogynem! Senki nem lehet olyan ostoba, hogy ne tudná: ebben a kormányban minisztertől kezdve, bármiféle bizottságon át egészen a takarítónőig mindenki a kormányfő utasításvégrehajtója, s ilyeténként bűntársa is! Ezek az emberszabású, magukból kifordult, undorító elméleteket és eszméket hírdető alakok tehát igenis az Orbán-rezsim kedvencei, pártoltjai, akik személyesen Orbán Viktor akaratából kaphattak pénzt és plecsnit … az ország legnagyobb szégyenére!

Amikor időnként szembesülök ezzel a ténnyel, amikor időnként kénytelen vagyok mindezt végig gondolni, hát … olyankor bizony “csak hányni jár belém a lélek“!

… és ezt …

… szendamondja!

---