Elég volt!

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke tegnap (dec. 12.) napirend előtt felszólalt az Országgyűlésben. Amit (és ahogyan) mondott, azzal ismételten bebizonyította: tökéletesen alkalmatlan a kormányfői posztra.

Előző posztomban (“Orbán Viktor a ‘Hintás’ “) leírtam és keresetlen szavakkal minősítettem azt az egészen elképesztő sunyiskodást és felelőtlen magatartást, amit Orbán az EU-tagállamok kormányfőinek múltheti tanácskozásán tanúsított. Az ember azt gondolná, hogy a brüsszeli “riszálás” után politikus mélyebbre már nem sűlyedhet, de a józan ész bizony nem képes felmérni azt, hogy micsoda “kreativitásra” képes a bomlott elme.

Orbán, az EU-csúcs másnapján (dec. 10.) felvett, de a köztévében csak másnap este leadott interjújában még meglehetősen szeppenten és visszafogottan viselkedett. A Duna TV-be érthetetlen okoknál fogva száműzött Bethlen János nevű mikrofonállvány előtt űlve nem egyszer bonyolódott bele saját, megszokott mondatkliséibe, s többször is nyílvánvalóan kiesett a szerepéből. Nem is csoda, hiszen egyrészt nagyon fáradt lehetett (európai kollégival szemben ő nincs hozzászokva a feszített munkatempóhoz, a hajnalba nyúló tanácskozásokhoz, alkudozásokhoz), másrész orcáján ott égtek még a Brüsszelben kapott hatalmas pofonok is. Nos, ez a felpofozott Orbán akkor még úgy vélte, hogy nincs különösebb baj, a magyarok el fogják érni céljaikat (mármint az övéit), s bár kormányzásának elején még úgy vélte, hogy “napsütésben” lehet majd végrehajtani az ország átalakítását, de most már látszik, hogy “…nem napsütésben kell végrehajtanunk az előző időszak hibáinak kijavítását, hanem kell esernyő, és úgy látom, kell viharkabát is”.

Az interjú után a Magyar Univerzum Géniusza vette viharkabátját, kinyitotta esernyőjét és haza ment szerény (alig pár száz milliós) hajlékába. Otthon elővette a pont ilyen alkalmakra tartogatott gyógyszereit, azokra nagy adag, házi főzésű pálinkát ivott, majd ledőlve nyoszolyájára alaposan kialudta magát. Mindezek után nem csoda, hogy hétfőn már egy egészen más Orbán Viktor állt fel a parlamentben, hogy napirend előtt mindenkinek megmagyarázza a megmagyarázhatatlant, s ismét felhorgadt önbizalommal egy újabb EU-ellenes beszédet mondjon idomított kétharmada szájtáti társaságának akólmelegében.

Orbán, eme jól megkomponált áriájában legelébb mindenkit megnyugtatott (sordino), hogy ami most van, az nem a “magyarok”, hanem az “eurozóna” válsága. De mivel ez bennünket is rosszul, fájdalmasan érint, elemi érdekünk, hogy Európa kilábaljon ebből. Tudomásul kell azonban venni (hangerő kicsit feljebb!), hogy bizony viharos idők következnek, de Magyarország célja ” …világos és egyszerű. Van egy új verseny, amelyet meg akarunk nyerni, de legalábbis a győztesek közé tartozni. Hogy a válság után Magyarország legyen az egyik legversenyképesebb környezetet nyújtani tudó állam.“. Orbán szerint most (hangerő kicsit vissza!) “…öröknek vélt dogmák dőltek meg, ami sokakban kétségbeesést kelt, és gyakran vált ki elkeseredettséget és dühöt“, de a magyaroknak nincs más dolguk (hangerő ismét feljebb!), mint a “hüvelykujj-szabályhoz” tartva magukat a “saját fejükkel” gondolkodjanak. Ez pedig nem más, mint az eddigi politika folytatása(!), azaz a “…múlt hibáinak kijavítása a tehermegosztás, a felelősség és az átszervezés mentén”. Mindezek után bejelentette, hogy a parlamenti vita lesz arról, hogy Magyarország csatlakozzon-e ahhoz a megállapodáshoz (hangerő a maximumon!), melyről szerinte “…senki nem tudja, hogy mit tartalmaz“, s amely “…súlyosan érinti a nemzeti szuverenitás kérdését, hatásköröket von el a tagállami törvényhozásoktól, és lehetőséget ad arra, hogy kívülről beleszóljanak az országok költségvetésébe, például a hiány megállapításával kapcsolatban“, majd megfontolásra javasolta, hogy “…van-e bármi kivetni való a brit álláspontban?“.

Én már nagyon régen megszoktam, hogy Orbán (és pártja, kormánya) rendszeresen “kettős beszédet” alkalmaz: egyet belföldi, egyet pedig külföldi “használatra”, amit aztán így is, meg úgy is lehet magyarázni. Tegnapi felszólalása ennek egyik ékes példája volt. Hiszen Bánk bán híres üzenetét parafrazálva kb. azt mondta, hogy “Az egyezményhez csatlakozni nem kell félnetek jó lesz!“, aztán majd annak megfelelően teszi ide, vagy oda a “vesszőt”, hogy éppen milyen környezetben van. Ez egy nem rossz, bár kétségtelenül aljas kommunikációs trükk, amit évtizedek óta sikerrel alkalmaz.

Csakhogy azok az idők, amikor ilyesmire még lehetőség volt, régen elmúltak! Az a “vihar“, amit Orbán még csak most vár, már régen itt dühöng, tépi és cibálja Magyarországot. Kiváltó oka pedig csak kcsiny részt az “euroövezet válsága“! Nagyobb részt az a népbutító, nacionalista populzmus, melyet Orbán 2002. óta, illetve az a borzalmasan rossz és felelőtlen politika, melyet 2010. óta folytat, s melyeket majd “orbanizmusnak“, illetve “matolcsyzmusnak” fog nevezni a történelem. Orbánnak ezt a beszédet (sem) lett volna szabad elmondania, mert ezzel (is) aláásta azt az utolsó esélyt, hogy elfogadható feltételekkel és mihamarabb kössön megállapodást úgy az IMF-fel, mint az EU-val, s tette mindezt pucér hatalmi és vagyoni önérdekből, simán letojva a “magyar embereket“, s magát az Országot is! Az pedig már csak nyálhab volt az orbanista takonytortán, hogy mindezek után a “Világ Legpofátlanabb Frakcióvezetője” címére joggal aspiráló Lázár János képes volt a hátsó lábára ágaskodva azt mondani a parlamentben, hogy “megszakadt az értékközösség(!!!)” Magyarország és Európa között, s most már csak “érdekközösség” van!

Mindezek után nem lehet mást mondani, csak azt, hogy “Elég volt!” Orbánnak, teljes díszes társulatának menniük kell! AZONNAL!

… és ezt …

… szendamkiabálja!

---