“Homo Orbanicus”

A világ vallásainak jelentős része azt tanítja híveinek, hogy nem a tudás, a tények ismerete, hanem a Hit a fontos. Ezek szerint fideszesnek lenni tulajdonképpen vallás, maga a Fidesz pedig egy “egyház”.

Nem, bárki bármit mond vagy gondol, fentebbi megállapításom egyáltalán nem túlzás. Egykori és jobb sorsra érdemes(?) Hazánk(?)ban százezer-számra járnak-kelnek a hátsó lábukra ágaskodott Homo Orbanicusok, akikkel óránként tucatszám talákozhatunk utcáinkon, tereinken, munkahelyeinken, kedvenc kocsmáinkban és még a saját otthonainkban is.

Ők azok, akik két esztendeje még büszkén domborodó mellel hírdették egy “Fülkeforradalom“-nak hazudott egyszerű és akkor még szabályszerűen demokratikus választással megváltott Új Világ beköszöntét, ahol majd minden “happy” lesz, jövendő történelmünk meg egy merő “Fairytale“. Ahol a vezető pozíciókban csupa földre szállt félistenek, hótiszta, sefiú-selány arkangyalok, valóságos szentek ücsörögnek, napi negyvennyolc órában kizárólag azon töprengve, hogy miként tudnák mégjobbá tenni a Zemberek életét.

Aztán kiderült, hogy a félisteneknek villás farkaik, patáik és szarvaik vannak. Hogy a semlegesnemű arkangyalok ágaskodó fütyieikkel naponta erőszakolják meg az egyre erőtlenebb Jogállam Asszonyságot. Hogy a szenteknek pedig sok-sokezernyi, közpénzt markoló kezeik vannak, melyek egytől-egyik maguk felé hajlanak. Így derült ki a “Fükeforradalom”-ról, hogy az  valójában éhes és vérszomjas ragadozók jogaink, jövedelmeink és vagyonaink zsákmányul ejtésére indított “Falkavadászat”-a csupán. Hogy az “Új Világ” (törvényei, módszerei és szemléletmódja szerint) nem más, mint egy már meghaladni vélt, s lassan a feledés homályába veszni látszó, molyszagú és hullabűzös “Régi”. Hogy az a bizonyos “Fairytale” pedig csupán egy horrorisztikus “Nightmare“.

A Homo Orbanicusok ma már nem büszkén dagadó kebellel járnak utcáinkon, tereinken, ülnek munkahelyeinken, kedvenc kocsmáinkban és gyakran otthonainkban is. A beléjük beszélt, s vállalt(nak gondolt) hitük Képzelt Világa ugyanis antagóniába került a Tapasztalati Valósággal. Az így fellépő kognitív disszonanciát habitusuknak megfelelően ugyan többféle módszerrel igyekeznek feloldani, de ami a személyiségüktől függetlenül valamennyiükben közös, az a Düh és az Agresszió. Rettentő dühösek, mert a mindennapi Tények özönei nem igazolják vissza a Képzeletet, s ezért hihetetlen, nemegyszer extrém agresszióval reagálnak. Ám ezek nem az őket becsapó, a magát országmegváltónak, keresztény-konzervatívnak, fő- és fajmagyarnak hazudó kormányzat (és annak “politikusai”), hanem a Tényeket soroló ember- és polgártársaik ellen irányulnak.

Jancsi barátom a hite és a mindennapi tények közötti ellentmondások okán benne fellépő kognitív disszonanciát azzal igyekszik feloldani, hogy kizárólag olyanokkal hajlandó csak szóba állni, akik hozzá hasonlóan tagjai a “Fidesz Egyház”-nak. Mindenki mást – úgy az eleve gyaúrokat, mint az időközben eretnekké váltakat – az elmúlt tíz (de különösen a tavalyi és az idei) esztendő során fokozatosan kiutált maga mellől. Számára ez problémamegoldó választás azért (is) hátrányos, mert kocsmáros lenne a szentem, akinek ugye abból köllene megélnie, hogy minél több vendéget szolgáljon ki. Bár szinte naponta szembesül a kizárólag pénzbehajtást szolgáló orbanista-matolcsysta, egy-kéthavonta megváltoztatott és egyre csimbókosabb sarcokat kivető adószabályokkal (plusbonus: dohányzás és nyerőautomaták betiltása), mégis vakon hiszi, hogy mindezek nem a teljesen idióta és rabló gazdaságpolitika következményei, hanem “azemútnyócév“-nek, az EU/IMF-követeléseknek, no meg az adó- és munkakerülőknek köszönhetőek. Mindennapi megélhetését ma már pusztán a szülei által “adómentesen“(!) kiadott két lakás albérleti bevételei biztosítják, törzsvendégei pedig a Lecsúszott Egzisztenciák képviselői: optimális esetben havi 47 ezerrel fizetett közmunkások, innen-onnan időnkét pénzhez jutó “svarcmelósok”, fokozatosan elnyomorodó kisnyugdíjasok, illetve bizonytalan árbevételekre és fideszes hitre/reménységre alapozott vállalkozások tulajdonosai.

Laci barátom eme utóbbi törzsvendég-kategória egyik képviselője. Ő az, aki bármikor és bárkivel hajlandó szóba állni. Ez nem csak annak köszönhető, hogy egy alapvetően jóindulatú és segítőkész ember, hanem hogy környékünknek ő a “No.1” fideszes önkéntese, az orbánpárt valamennyi helyi és országos rendezvényének (így pl. az összes “Békemenet“-nek is) állandó résztvevője és toborzója, illetve – és ez köztudott róla – legalább évtizede a körzeti Kubatov-lista adatszolgáltatója és -frissítője is. Ő az a vállalkozó, aki egészen tavalyig meglehetős nyereséggel tudta működtetni fürdőszobai berendezéseket, kerti medencéket árusító boltját. Ő az, aki eladdig automataváltós (és nagymagyarországos matricákkal teleragasztott) Suzukijával önköltségen járta végig rendszeresen a neki fideszileg kijelölt körzetét (a kocsi belteréből ordítva harsogtak ki a “Kárpátia” zenekar kicsit sem jobbikos, de nagyon sablonos csasztuskái!), s terítette azt propagandával, illetve gyűjtötte be abból az éppen aktuális népszavazások aláírásait, meg a választások kopogtatócéduláit. Ő az a vállalkozó, aki idén kénytelen volt kiszállni a kocsijából, elküldeni mindhárom alkalmazottját (ma egyedül “dolgozik” valaha jobb napokat és sokkal jobb árbevételeket látott boltjában), a minap pedig saját aranyékszereit bevinni az eddás Pataky egyik zacijába, hogy ki tudja fizetni szeretve tisztelt Nemzeti Kormánya által reá kirótt adóit. Ő az, akitől napra készen meg lehet tudni, mi az éppen aktuális Fidesz-igazság – ezt kb. 30 cm. távolságból kiabálja bele áldozata arcába – , s ha az ember szembesíti őt az akár csupán két héttel korábbival, akkor elébb – immáron 20 cm.-ről – azt ordítja, hogy “ne-beszéljél-hülyeségeket-mert-az-nem-így-volt“, majd ha már kifogyott a hangerőből (az opponense pedig kitart a korábban hangoztatott propagandavalóságra való emlékeztetés mellett), akkor “vissza megy a kályhához” és kijelenti, hogy igazából itt mindenért a “jideaux“-k a hibásak! Ő az, aki szerint minden, jogállamromboló fidesztörvény-förmedvény, különösen a választói jogot alaposan elvonó jogszabály ellenére ma Magyarországon egy tökéletes demokrácia fungál, lévén egy demokratikusan megválasztott kormány és parlamenti többség csupán él a demokratikus felhatalmazásával.

Misi barátom esetében a kognitív disszonancia már a 2002-es Orbánbukta óta fenn áll. Ő ezt akkoriban rendszeres és nem kontrollált alkoholbevétellel és az ennek okán bekövetkezett, szintén rendszeres asszonyveréssel próbálta feloldani. Az asszonnyal az volt a baja, hogy csökönyösen SZDSZ-szavazó volt. Idősebbik lányával az, hogy az nem tűrte szó nélkül az anyjával való bánásmódot. Fiával az, hogy az otthoni és tömény “jideaux”-zások miatt is jehovistává vált. Kisebbik lányával pedig az, hogy a szülői házban tapasztaltak okán egy, az ország túlsó potján lévő oktatási intézményt és annak kollégiumát választotta. Ő az, aki egyetlen percig nem tagadja, hogy anno, az 1990-es évek zavaros körülményei közepette törvénytelen úton (“olajozás”) akart meggazdagodni, s azt sem, hogy ő volt azon “Kicsik” egyike, akiken a “Nagyok” érdekeinek védelmében államilag és jogilag elverték a port. Ő az, aki egyetlen percig sem tagadja, hogy minden ezt követő vállalkozása, munkahelye azért ment tönkre, mert a 2010-ben hatalomra jutott második Orbán-kormány minden létező lehetőséget elszívott előle. Ő az, aki egyetlen percig nem tagadja, hogy a jelenleg egzisztáló kormány tudatosan törekszik a demokrácia megszüntetésére. Ő az, aki az utóbbival egyetért, hiszen szerinte két évtizednyi tapasztalat szolgál arra, hogy megállapíthassuk: “A Demokrácia minálunk nem vált be, s bármire is csupán Diktatúrával lehet jutni!“. Ő az, aki pedig az előbbit azzal magyarázza, hogy még ma sincs Magyarországon valódi, nemzeti kormány: úgy Orbán, mint Vona/Zazrivecz is csupán a nemzetközi “jideaux”-ság érdekeit szolgálja ki. Így aztán ő az, aki még csak meg sem próbálja feloldani a kognitív disszonanciáját, mert sem erre, sem a számára kedvező jövőre immáron semmiféle lehetőséget nem lát … persze a nemzetközi, tehát globalista “jideaux”-ság mindenre kiterjedő uralma okán!

…

Most joggal merülhet fel Olvasóimban a kérdés, hogy vajh’ miért nevezem “barátom”-nak ezeket a hátsó lábukra ágaskodott Homo Orbanicusokat? Nos azért, mert magam is a kognitív disszonancia szindrómájában szenvedek. Szeretem Magyarországot és itt is szeretnék élni, csakhogy ippeg pont a Homo Orbanicusok, meg az ők kagylófüleikbe propagandát, alpári indulatokat belekiabáló Orbanopithecusok miatt számomra ez egyre lehetetlenebbnek tűnik. Ezért osztán egyreinkább foglalkoztat az emigrálás gondolata (majd “emigrant”-tal két sör és egy-egy schnaps között elmerengünk hátunk mögött hagyott, egykori Hazánk állapotjai fölött).

Jut eszembe! Mi lenne, ha a Homo Orbanicusok, meg az Orbanopithecusok emigrálnának? Szerintem mindenki jól járna! … kivéve Őket! … De az meg kijafaszt érdekel?!

… és ezt …

… szendamondja! ….

PS.: A Homo Orbanicus nevezetű lénynek van egy tudatosan és génmanipulációval kitenyészett változata is. Blogger kollégám, a varanus.blog.hu oldalon publikáló “Fabius” kollégám a minap már a fényképét is leközölte:

Aki felismeri, írjon egy kommentet ide, a “szendamondjá“-ra. Papchuck Norris, illetve Ocsmány Vitéz bandájának pereskedő-cenzúrázó szannamáriás keze idáig garantáltan nem ér el! Az tuti!

---