Az fontosságoknak sorrendjérül …

Bár már tegnap délelőtt megjelent a 168ora.hu oldalán, én csak ma reggel tudtam elolvasni Mester Ákos alább olvasható kitűnő jegyzetét, melyet ez úton ajánlok figyelmébe minden olyan honfitársamnak, aki úgy gondolja: önmagát független értelmiséginek (horribile dictu) újságírónak nevezheti!

Tömegkommunikációs trükk

Most

Érdekes levelet kaptam egy magát „mérsékelten jobboldalinak” nevező úrtól. Azt állítja, hogy hallgatóm volt valamikor az Újságíró Iskolán, amikor „a sötét Kádár-korszakban” a szakmai elfogulatlanságról, a kiegyensúlyozottságról és a kötelező arányérzékről „bátor előadást” tartottam.

Bezzeg most: „…lapítasz, mint szar a fűben, kussolsz a Zuschlag-ügyről, Simon Gáborról, és nyilván hallgatni fogsz majd, ha Hagyó is kipakol.” A kiegyensúlyozottság szakmai követelményére figyelmeztet liberális kollégám is, aki fölidézi „harcos publicisztikámat”, amelyben azt üzentem a „kedves hatalomnak”, hogy „közlésre szakosodtunk, nem elhallgatásra!”. Kollégám azt írja: „A baloldali balf…kodások, sőt bűnök elhallgatásával lapod presztízsét kockáztatod.

Mindkettejüknek (és persze másoknak is) szól a válasz.

A most sem teljesen mellőzött témákra még lesz alkalmunk visszatérni. Ez idő szerint ugyanis Zuschlag és Simon a címlapsztori, a vezető hír szinte minden orgánumban. Róluk szólnak a vizuális ráerősítést szolgáló „lebilincselő” híradóriportok, őket mutatja valamennyi internetes portál és a minden botrányra boldogan rámozduló bulvársajtó. Ezt a történetet zengi a rádió, ettől kap mag- vagy epeömlést az interaktív műsorok közönsége – attól függően, hogy jobbról vagy balról esik önkívületbe a betelefonáló.

Zuschlag, Simon vagy a „kipakolni készülő” (?) Hagyó valóban bőven ad nekünk gondolkodni- és megbeszélnivalót. Ám szerintem legalább ilyen fontos eltűnődni azon, hogy az Orbán-kormány egypárti, álparlamenti látszatdemokrácia kiépítésén buzgólkodik, feladva régi – valaha közös! – eszményünket: a jogállamot. Egyszóval időszerűbbnek tartok most – tetszik érteni: most! – néhány más témát a lapban.

Például: miért titkosították Orbánék tíz évre az oroszokkal kötött paksi szerződést? Mit titkol a kormány, és melyik Fidesz-közeli cég húzhat hasznot az ilyen gigaberuházásból? Miért érezzük úgy, hogy a választási törvény egy rafinált csalás bájos előszobája? Melyik politikai formációnak érdeke, hogy a hirtelen létrejövő kamupártokkal szétverje a kormányváltásra készülő szövetség esélyeit?

Zuschlagnál jobban foglalkoztat bennünket, hogy Matolcsy unortodox szájjártatása felelőtlen fecsegés, vagy egy pénzügyi fenomén legendás csacskaságairól szóló regényrészlet; hogy van-e még egy ország a világon, amelyben a focirajongó miniszterelnök futballstadiont építhet a háza mellé; hogy miért képezik át spiclivé a társasházak közös képviselőit; hogy miért kell megalázni a tanárokat, és ők miért tűrnek, hallgatnak.

Témát ad a politikai lojalitástól függő kultúrafinanszírozás. A jobboldali voksvadászat az Erdélyben élő kettős állampolgárokra. A cigányellenesség, a rasszizmus, az újjáéledő antiszemitizmus, a templomban felállított Horthy-szobor. Témát ad az a memóriazavaros „emlékezetpolitika”, amellyel a jelenkori hatalom a múltat is uralná, és emlékhellyel kedveskedne jobbszéli gyülekezésekhez, neonáci zarándoklatokhoz.

Most az foglalkoztat bennünket: miért kell munkahellyel rendelkezőnek tekinteni azokat a magyarokat, akik csak külföldön kaptak állást vagy tisztességes fizetést? Visszatérnek-e a frissen diplomázott értelmiségiek? Folytatódik-e a szegények elnyomorodása? Az egészségügy lepusztulása? Marad-e a gazdagok támogatása, az egykulcsos adó? Meddig tart a közmédia megszállása, a haverok kifizetése földdel, trafikkal, kinevezéssel, kitüntetéssel vagy éppen sötét ügyeik elsikálásával?

Csak találomra jelzem, milyen témák érdekelnek bennünket mostanában. Lehetne sok mindent sorolni még, de nincs ebben a lapban annyi újságoldal, hogy a végére érjek. Ezért a lényegre térve: szerintem a baloldallal kapcsolatos botrányos ügyek a Fidesz forgatókönyve szerint ömlenek a nyilvánosságra, elterelve a közvélemény figyelmét az igazi nagy gazemberségekről. A tömegkommunikációs trükk azért is olyan sikeres, mert az ellenzéki vagy egyszerűen csak kritikus orgánumok úgy tesznek, mintha Magyarországon normális viszonyok és normális sajtóviszonyok lennének; mintha nem kellene tartani attól, hogy akaratlanul is alájátszunk a kormánypárt betárolt és kézügyesen adagolt lejárató kampányának.

Most is azt mondom, amit egykor: közlésre szakosodtunk, nem elhallgatásra. De ne a Fidesz jelölje ki, hogy a témaválasztékból mit soroljunk előre, és mit hátra, hogy miről beszéljünk és miről ne beszéljünk. Tapasztalataim szerint minden hatalomnak van hajlama a sajtó befolyásolására, de Orbánék manipulációja a szimulált sajtószabadság körülményei között sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk.

Való igaz: 2010 előtt kritikus jegyzeteimmel az akkori hatalmat ironikusan kedvesnek neveztem. Ez a mostani viszont nem ismer tréfát; érzéketlen, kíméletlen, bőviben van az öntudatnak, híján az öniróniának. Az persze nem igaz, hogy a „kedves vezető” kinőtt ruhaként levetett eszményeivel együtt a humorérzékét is elvesztette. Március 15-én még azt a viccet is eleresztette, hogy „mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában”. A szomorúan röhejes kijelentést politikailag hipnotizált népe fénylő arccal, lelkes (vagy fizetett?) tapssal fogadta – és ez a tény lehangolóbb, mint az, hogy az ország miniszterelnökének valóságérzékelése, belátóképessége olyan mélyre süllyedt, hogy már maga is elhiszi: „Magyarország jobban teljesít.” Orbánt saját önképe téveszti meg, amikor arról képzeleg, hogy a centrális politikai erőtérrel, az erőszakos központosítással, az államosítással, az ázsiai barátkozó bizniszekkel, az oroszokkal kötött energiaszövetséggel, az Európából lassan kimutatkozó keleti nyitás politikájával ő maga olyan bálvánnyá lett, aki a kereszténydemokrata, polgári konzervatív gondolkodás megtestesítője. Észre sem veszi (és talán mi sem vesszük észre), hogy szép lassan kiépül itt egy nemzeti bolsevik fejedelemség.

Ezzel kell nyíltan, bátran szembeszegülni, ezt kell visszaverni április 6-án. Utána, ígérem, visszatérünk arra is, amiről most – most még – nem beszélünk.

*

Köll még ehhöz hozzáfűzni valamit is? Ha valaki úgy gondolja, szóljon! Majd a kommentoldalon pótolom!

… és ezt …

szendamondja!

 

Reklámok

Viktor, így írtok Ti!

Régen nem írtam már levelet Unser Vezérnek, de ez meg is látszik rajta. Elképesztő az a “mentális deficit”, amit az utóbbi időkben Ő és Sleppje összekapart magának. Gondolom mindezt pedig azért, mert a Nagybüdös Rezsiharc elérte a Propagandagépezet “thinktank“-jait is, így osztán olyan, … khm … másodvonalbeli éceszgéberek is szóhoz juthatnak, akik sokkal kevesebbe(?) kerülnek, mint mondjuk Mr. Finkelstein … ippeg pont A Kampány kellős közepin! Az alábbiakban ugyan ki fogok osztani néhány jótanácsot is I. Medveseggberekedt Enyveskezű Viktor királynak, de nagyon bízom benne, hogy egyiket sem fogadja majd meg, lévén egyáltalán nem szeretnék a hasznára lenni!

Kedves Viktor!

Régen nem írtam már Neked levelet és ez egyre jobban meg is látszik úgy Rajtad, mint a Sleppeden. Egyre-másra gyártjátok az Öngólokat holott azt Te, mint gyakorlott (ámbár manapság már alaposan eltokásodott, -pocakosodott) focista, pontosan tudhatnád, hogy az kontraproduktiv (Jajj, ne haragudj! Tudom, hogy hadilábon állsz a a műveltséggel, ezért leírnám: “kontraproduktiv“= olyan tevékenység, mellyel pontosan az ellenkezőjét lehet elérni, mint az eredeti célt, azaz Öngól!). Márpedig Tik most pont ezt csináljátok!

Nemrégiben, az egyik honlapon azt olvastam Rólatok (bocsika, de már nem emlékszem rá hol), hogy egyszerűen nem tudtok kampányolni. Már háromszor is (az eddigi hatból!) gyakorlatilag “nyert helyzetből” buktátok el a választásokat. Ugye 1993-ban a népszerűségetek a Hetedik Mennyország egeit verdeste, osztán 1994 tavaszára sikerült leküzdenetek Magatokat a a kádéjenpé-szintre (azóta is ott vagytok!), azaz ippeg csak hogy bent maradtatok (főleg Te) a parlamentben … Sajnos! Történt mindez azért, mert már akkor sem voltál képes az enyves kezedet (meg a Simicskáét) a saját zsebedben tartani, s az Általad nettó lehazugozott kormány pártjával elmutyizgattatok egy komplett székházat (ld.: Fidesz-MDF székházügy). Pedig a lopással akár még ki is várhattad volna az akkor ígérkező Nagy Győzelmet! Merugye utána sokkal több ragadhatott volna az egyébként meglehetősen kacska szent jobbjaidhoz.

Négy esztendővel később már sokkal ügyesebb vótál! Annak ellenére, hogy Bossányi Kati (Isten nyugosztalja!) simán kiderítette a “Josip Tot“-nak és “Kaya Ibrahim“-nak átsimicskázott, köztartozásokkal alaposan megschlechtelt pártcégek ügyeit, ezt az ordító disznóságot a Te kampánymenedzsereid simán túl tudták üvölteni Tocsik Márta 801 milliós sikerdíjával. Ez ugyan jogos volt (de messze eltörpült a Ti adócsalásaitok mögött), így osztán meg is nyertétek az 1998-as választásokat.

Te pediglen, mint 35 esztendős ifjonc (akinek persze eladdiglan csupán egyetlen “polgári” állása volt, nevezetesen a kádárista MéM “szociológusa” – Kövér Laci barátod jóvoltából) a frakcióvezető/pártelnöki székből rögvest átülhettél a miniszterelnökibe.

Már akkor is sokan bíztak Benned (akik nem ismertek … fel! … Téged), s ezért komolyan elhitték azt a szövegedet, hogy ittentől fogva minden másképpen és sokkal normálisabban lesz. Hát nem lett, lévén a ragacsos kezedet (pontosabban: Felettes Énedet, amit hívjuk mostantól nyugodtan csak “Simicská”-nak, avagy “Pénzéhség“-nek!) továbbra sem tudtad kontrollálni és igaz, hogy “csak” könyékig, de alaposan belekotortál a Közkasszába.

Mivel akkoriban (2002) még létezett Magyarhonban olyasmi, amit “Független Sajtó“-nak szokás nevezni (Kultúrállamokban … tehát nem Itten!) annak ellenére veszítetted el (mán megint!) a választásokat, hogy az elvileg Hozzád képest sokkal alkalmatlanabbnak tűnő, Náladnál jóval idősebb és ráadásul még dadogósabb Medgyessyvel szemben, azon a bizonyos tévé-vitán (látszólag) fölényben voltál.

Hogy miért? Mert túlságosan magabiztos és főleg szemtelen voltál. Ezt pediglen a korabeli, még nem Általad uralt, honi sajtóorgánumok tökéletesen prezentálták (bocsika!: személtették, érzékeltették) az Általad (is) alaposan lenézett (többek között: “Panel-“) Proliknak, akik osztán ezt Neked meg is “háláltak”, de alaposan!

Négy évvel később (2006) avval próbáltál nyerni, hogy óriásplakátokon szeretted volna beledumálni A Népbe, hogy “Rosszabbul élünk, mint négy éve!“. Pedig ennek még annyi alapja sem volt, mint hogy Te és a Pártod csupa tisztességes demokrata gyülevénye, akik “csakisanemzet” érdekeire bámulnak. … Hát nem arra bámultatok!

Osztán történt, ami történt. Így például Agyurcsányördög Beszéde (zárt körben, de még is Hozzád jutott!), a Rendetlenség és a Gyújtogatás (“Forradalom!” – ahogyan azt a Te egyik bértévéd párás-szemű bérriportere kegyeskedett belezokogni a már legalább 24 órával korábban – “pretőzeg“! –  odaállított kamerába!), no meg a megyei és települési önkormányzatok lenyúlásának időszaka. Utóbbak hozták meg Neked a Pártkassza, no meg A Párt mögött álló Oligarchák refinanszírozási lehetőségét különböző Közbe’szerzések és a szokásos Pótmukázások útján.

Ezek vittek be Téged az Abszolut Hatalomba. Amelyre Te már évtizedek óta vágyakoztál! No meg azok a (fővárosi “romkocsmákban busongó“) “Független Értelmiségiek” is, akiket vagy Te vettél meg kilóra (pl.: Kumin), vagy ingyé’ kaptál (pl.: a “mutyimondó“, avagy az atlatszo.hu egyes vezető szerkesztőit … a ““-vel egyetemben!), akik voltak olyan ostobák, hogy pont a Te Mértéktelen Hatalomra Jutásodat kegyeskedtek “nem olyan veszélyes“-nek minősíteni.

Hát az lett, Te meg mosolyogtál a kopaszodó fejedet (ezzel mi a gond, Viktor?) középről zselével szétfésült frizurával leplezni igyekvő, dudoros homlokod alatt.

Most meg ott tartunk, hogy egy olyan Választási Kampány folyik, ami tulajdonképpen nincs is. Hiszen a Te “okosan” kigondolt Választási Törvényed okán ma szinte észre sem vehető, hogy 2014. április 6.-án valamiféle releváns napra fogunk virradni. A közterületek java részéről egy Általad kreált “közlekedési” törvény szerint ki vannak tiltva a pártplakátok (kivéve a CÖF-ét!). A Kertévék meg csak ingyenesen sugározhatnak párthirdetéseket, amiktől “ők” kegyeskedtek elállni. Hiszen “ők” is csak pénzből élnek, köll a műsorperc a ValóVilágra, az intimbetét, a “Magyarország jobban teljesít!“, Zuschlag körbecipelésére és hasonlók hirdetésére. Ilyesmik alól “csupán” az Általad felvásároltatott TV2, meg az eredetileg is Általad birtokolt HírTv mentesült, hiszen “ők” garmadjára kapják az I.M.G. Zrt. útján a sokmilliárdos kormányzati megrendeléseket (mottó: “Magyarország jobban teljesít!” – mindez pedig szinte ingyé’ átadva a Pártállamtól az Állampártnak “közös használatra”).

Viktorom!

Neked és a Simicskanyergesmészárosoknak áll a Világ! Most.

A jelenlegi közvéleménykutatások szerint a Te kormányod, annak ellenére kap majd a parlamentben (amelyet Te egyébként annyira lenézel, hogy azt a vakkomondoros Balogh-hoz hasonlatos “képviselőkkel” töltötted fel a híres, 2010-ben tartott “Felcsúti Casting” alkalmával!) ismét Kétharmadot, hogy Te sokkal pocsékabbul kormányoztál és Te meg a Bandád sokkal korruptabbak vagytok, mint az a bizonyos “Emútnyócév” kabinetje és országgyűlési többsége. Az Emberi Ostobaság (különösen itt, Hungaro-orbanabszurdisztánban) oly’ végtelen, amelyet még A Nagy Albert (ld.: blogom mottóját!) sem volt képes elképzelni. (Bocsika! A “Nagy Albert” az nem a “Flórián“, hanem az “Einstein“! Az a bizonyos Nobel-díjas fizikus, aki még azelőtt menekült el Németországból, hogy a “Birodalmi Turul Sas” lekarmolászta vóna a helyi Gábriel arkangyalt!)

No ehhöz képest el nem tudom képzelni, hogy mijafasz szükség volt “A Bizonyos Ügyek” felplankolására és közhírré tételére!

A Simon-ügyet látszólag okosan csináltátok. Ezen keresztül “be lehetett mutatni” azt, hogy “ilyenek a szocik“, még pontosabban azok a “Kormányváltók“, akik nem csak korrupt gazembereket pátyolgatnak a maguk kebelén, de még az alelnökük is lehet. Az pedig kijafaszt érdekel, hogy a Mesterházy miniszterelnök-jelölt valószínűleg tényleg nem tud semmit a Simin-milliókról, de legalább sokszor megkérdezheti őt a Jobbersajtó (a Te tulajdonod), meg a kádéjenpés Rubovszky bizottsági elnök (szintén a Te tulajdonod!). Utóbbi meg ugye “személyes meggyőződés” alapján nem indít vagyonosodási eljárást például Ellened, meg a Te ex-szóvivőd, Szíjjártó ellen!

Ez eleddig profi dolog, hiszen “ügy” akkor van, ha valaki (mondjuk Te, meg a saját tulajdonú minisztériumaid) arra reagálnak!

De akkor mond már meg nekem, de őszintén, hogy mijafasz szükség volt azokra az egyéb és egyébkét Vérhülye  kampányfogásokra, amiket a Te Famulusaid műveltek az elmúlt usque (Bocsika!: “körülbelül”) egy hónapban?!

Az Őszödi Beszéd kiszvárgásáról szóló, össze-vissza kitakargatott “Jelentés“-ből ugyi az derült ki, hogy Ti mindent tudtatok – már hónapokkal korábban – és Tik gründoltátok össze azt a “Forradalmat“, amit a Te saját tulajdonú bértudósítód 24 órás, monstre várakozás után végre annak minősíthetett (párás szemmel). Ez már egy akkora Öngól volt, aminek következtében a normális csapatnál azonnal kirúgják minimum a játékost (ez most és nevezetesen Pintér caporegime).

De még ez sem volt elég Neked, avagy Nekik!

A Famulusaid előkaparták a Bűnöző Zuschlagot, és egy (narancsbőrbe varrt) könnyűbulvár “újságírónő” (Szalai Vivien) személyében a szájába adattak olyan mondatokat, amelyek (bár nem azonos oldalakon, de) csakis arról szólnak, hogy Cusi egy törtető gazember, a Legfőbb Közellenség (Gyurcsány) pedig egy küldetéstudatos korrupcióírtó (ld.: itt!)! ÖNGÓL!

Osztán erre ráhajazva még Gyurcy Haverodnak a teljesen ostoba titkárnője is ír egy velejéig ostoba és szervilis könyvet, amelyből az derül ki (ld.: itt!), hogy Gyurcy nem csak egy Idióta (ezt eddig is tudtuk … így a könyv fölösleges volt!), hanem hogy könyvolvasás közben, félkézzel és öt perc alatt szerkeszti össze azokat a költségvetési törvényeket, melyek azért voltak csodál(l)atosak, mert a három közül volt olyan is, amelyik nem a hatályba lépését követő első hónapban omlott össze!

Azt meg Helga asszonynak pláne nem köllött volna közzé tennie (335 oldalon keresztül), hogy Gyurcy egy akkora narcisztikus barom, hogy még lakatot sem tud tenni a terpesztett szemű üregei alatt hordott bagólesőjére, s így pl. a Goldman Sachs dögre keresheti magát az ő ostoba locskafecskézésén! Arról meg már méginkább szó se essék, hogy a Szájjártató Gyurcy ugyanazt a könyvet, amit két napja még dokumentum-értékűnek nevezett, most egyszerűen lefikciózza (ld.: itt!). Ezt a nyilvánvaló jellemtelenséget pedig Talpnyaló Helga némán tűri!

Megjegyzem, A Nagy Bankárösszeesküvési Elmélet Makroregénye eredményezett némi pozitivumot is. Azt, hogy végre kiderült Wiedermann Asszonyság eleddig gondosan titkolt szakmai pályafutása:

A Sakk és póker című könyvet író Wiedermann Helga egyébként közgazdászként végzett 1984-ben, karrierjét a gazdasági médiában kezdte, a Duna Televízió és a Hír TV gazdasági szerkesztőségeit is vezette. Matolcsy Györggyel először 1990-ben dolgozott együtt, az első Orbán-kormány idején a miniszter személyi titkára volt, 2010-től kabinetfőnöki pozícióból követte végig Matolcsy harcait. Később Matolcsyt az MNB-be is követte.

Ezt én a Te helyedben tovább titkoltam volna!

Ahogyan azt is, hogy mibe is kerül nekünk valójában a Te Paksi Bizniszed!

Azt tudom, hogy eleddig Te erre gondosan vigyáztál (még az “ellenzéki” Jobbik is vakon szavazott! … utóbb “megmagyarázva”!), csakhogy az a nagybüdös helyzet, hogy Putyin haverod úgy gondolta: ideje “megcirógatni” Téged, cserébe azokért a szövegekért, melyeket Oroszországról (meg róla) mondottál volt hol Te, hol meg valamelyik famulusod (pl.: Lázár, Hódmezőtrafikhely ex-polgármestere)! A gondosan rejtegetett Pak(s)tum pénzügyi részét ugyanis az oroszok sajna közzé tették (linket lásd az előző bekezdésben!), amiből meg az derül ki, hogy nagyobb hülyék, hazugabbak és mégkorruptabbak vagytok, mint azt eleddig képzeltük! Órákig tartott, míg Vologyával elintéztetted  az orosz kormányhatározat levételét az internetről, de sajna addigra már minden kiszivárgott (pl. az, hogy Vlagyimír Valgyimírovcs még a “magyar önrész” ütemezését is előírta … az áram eladási áráról – melyet majd az a bizonyos “Közös Bizottság” hivatott határozni – már nem is beszélve! … Ja! és a kamat a törlesztéssel fordított arányban növekedik! … Ha egy ilyen szarződést Agyurcsány akart volna engedélyeztetni (pláne utólag) az Országgyűléssel, akkor Te mit mondtál volna? Esetleg: “HAZAÁRULÓ!”?

Viktorom!

Én nem akarok Neked tanácsokat adni, mert fölösleges, ráadásul ha véletlenül megfogadnád, az a hasznodra is válna. Ezt meg én egyáltalán nem szeretném!

Szóval: nem tudom mi van még a Kampánybugyorban, de ha még egy mutyiszoci, avagy még egy “leleplező” könyv, akkor azt csak április 6. után jelentessétek meg!

Ráértek az után is “égni”!

… és ezt …

szendamondja!


“Mert ez műanyag!”

Nem tudom, rajtam kívül ki emlékszik még arra a(z egyik) híres reklámra, melyet a Kádár-rendszer utolsó évtizedében láthattunk rendszeresen az akkor még nézhető MTV műsorán. “Mert ez műanyag!” – hirdette nekünk a reklámvokál azt magyarázván, hogy sokkal jobban járunk, ha a természetes helyett a műanyagokat használjuk. Tisztelettel jelentem, hogy most, jó harminc esztendővel később beérett a ’80-as esztendők “vetése”: minálunk már minden műanyag!

A korabeli “népfelvilágosítás” arról szólt, hogy vegyük tudomásul: a mesterséges úton előállított anyagok sem sokkal rosszabbak a természeteseknél, s mivel még olcsóbbak is, nem terhelik meg annyira sem a Zemberek Pénztárcáját, sem pediglen a Népgazdaságot. A viszonylagos olcsóság persze vitathatatlan volt, a tartóssággal sem volt(?) különösebb (pontosabban: átmeneti) probléma. Ámde ami a minőséget, meg az azonnali esztétikai élményt illeti … nos, abban már alapos kivetni valót találhatott az a Rendszerellenes Valaki, aki már akkor sem volt hajlandó lakatot tenni a szájára, mindenféle népboldogító és ötévestervteljesítő igyekezetek ellenére! … Aki már “tapasztalt” néhány, legalább öt esztendős, műanyag nyílászárót (“… olyan szíp sárga!“), avagy a hasonló anyagból készült lambériát (itt-ott betörve, behasadva), az tudja, hogy miről is értekezem itten.

Néhány évtizeddel később a Zújgarnitúra azt kezdte bemagyarázni ugyanezen Zembereknek, hogy ez a műanyag-felhasználás nem csak az építkezéseken, illetve a mindennapi használati eszközök esetében roppant kifizetődő, hanem a Közéletben is! Egyesek azt kezdték propagálni a Köznek, hogy sokkal jobban járnának, ha kevesebbet költenének a saját ügyeik intézésére. No ez persze nem arra vonatkozott, hogy majd egyszerűbb és főleg olcsóbb lesz a különböző Hivatalokban való ügyintézés, tehát kisebb lesz a bürokrácia, hanem arra, hogy szerintük: “Túl sok az országgyűlési képviselő! A létszám csökkentésével megúszhatnánk ezt olcsóbban is!“. Arról pediglen már nem is beszélve – mondotta volt a Zújgarnitúra – , hogy kevesebb képviselő esetén kevesebb a különböző törvénytervezetekhez fűzött plenáris vita is, ergo: gyorsabb lesz a döntéshozás! … Mer’ugye a Demokrácia drága is, meg lassú is, tehát fel köll azt váltani a Demokratúrával, ami meg ugyi azt jelenti: Tik szavaztok Miránk, Mink meg azt csinálunk Veletek, amit akarunk! Lehet, hogy ez nem teccik, de legalább ócsó! … Nekünk!

Az Értelmileg Alacsonyra Felnőtt Zemberek, tehát a Magyar Társadalom egy Aktív Kisebbsége (a Passzív Majoritás inaktív közreműködésével) ezt az Ótvaros Dumát kegyeskedett be is kajálni (mint az IQ-nuku Micimackó a “csupormézet” – alaposan, fenékig!) és legkésőbb 2010 tavaszán (szinte pont négy esztendővel ezelőtt) még arra is hajlandó volt, hogy megválassza azokat a műanyag képviselőjelölteket, akiket személyesen a Megbolondult Legfőbb Vegyész állított elő nekik a hírhedt Felcsúti Casting agyminimalizáló vegykonyháján, némi személyes audienciákkal egybe kötött rántottasütések keretében.

Osztán történt, ami történt! Amit mindenki, még a Zemberek is tapasztalhattak!

A Műanyagból “Készült” Kormányfő telepakolta a Műanyaggá silányított Országgyűlést a saját, műanyagból készült honanyáival/atyáival. Ezek pedig minden létező, az orruk alá tolt műanyagtörvényt művi módon (azaz egy-két óra alatt) meg is műtárgyalták és meg is műszavaztak. Ezen előterjesztések elsöprő többsége persze szintén műanyag volt, hiszen a műanyag képviselők indítványozták azokat csakis azért, hogy művi módon lehessen megkerülni az ezek szerint szintén művi módon összeskribált Jogalkotási Törvényt, azaz a műtársadalommal és a műszakmai műszervezetekkel való művi vitát. Ezekből keletkeztek osztán azok a Műtörvények, melyeket az Ippeg Aktuális Érdek szerint lehetett művileg átművelni a művészien megalkotott Ippeg Aktuális Valóságnak megfelelően.

Ezek közül is kiemelkedik a MűAlkotmány, tehát az a művileg előállított MűAlaptörvény, amelyet egy Műgránitba művés(zked)tek bele a műkedvelő Műképviselők, amely Műanyag pediglen arról híres, hogy bár “Tartós és Időtálló” (mondotta volt a műminiszterelnök műhelyettese, a műkeresztény és műdemokrata!), ámbátor addig lehet nyújtani (másfél éven belül ötször is!), mint a műgumit, csakhogy művileg betakarja a művi úton összetákolt Műalkotmánybíróság összes, kényszerből (tehát művileg) kiszenvedett Műhatározatait.

A tehát kész, a Műalkotó mégsem pihen! Mert a Műköz(g)éposztály művi jólétét nem elegendő ám csakis műtörvényekkel működtetni! Ehhöz maximálisan, tehát még művileg sem elengedhető módon, köll némi műanyagból készült Műdemokráciát is összeműködni! Melynek legfőbb eleme A Műválasztás, no meg az ehhöz kapcsolódó Műkampány.

A Műválasztás lényege, hogy Műpártok szaporodnak mint a bacilusok. Osztódva, multiplikálódva, lévén az a pár száz millió, amit a Műdemokrácia a műpártoknak (minimum tucatnyi) elszámoltatási lehetőség nélkül(? – láttunk mink már karón művarjút is!) felajánlott a műmegalakulás érdekében. Ez meg úgy vonzza a Műpolitikusokat, mint darazsat a cukorszirup. Pár száz (mű)milla A Nagy Semmiért?! A Műhülyének is megéri pláne, hogy van ám itten tucatnyi Műcég, amelyik bármikor hajlandó műszámlákat kiműködni magából. Arról meg mán’ nem is beszélve, hogy a Műdemokrácia Műeredményeként lehet majdan(? már most is!) beállítani azt, hogy míg 2010-ben csak hét párt állíthatott országos listát, mostan pediglen már TIZENNYOLC! Ebből meg még a Művak is láthassa, milyen tökéletesen működik a Műdemokrácia! … “Ölég nagy a Műrét, nyíljon hát rajta sok-sok Művirág!” Nemde?!

Az persze csakis a Művéletlen műve, hogy egyes (soha, senkik által nem ismert) műpártok elnevezése furcsán hasonlít a Nem Művi Ellenzékére. “Összefogás Párt“, “Együtt 2014“? Hát ilyen a műdemokrácia, amelynek (mű)bírósága bármiféle (mű)alakulatot bejegyez, mint működő pártot feltéve, ha az a (néminemű nemmű)Hatalomnak is megfelel. A “Kétfarkú Kutya Párt“-ot például azér nem engedélyezte a Méltóságos Viccbíróság, mert az elnevezése szerinte csak egy vicc. Ugyanakkor bejegyzett párt lehetett a már fent említett két alakulat, pedig az a két név elvileg már foglalt volt. Ehhöz képest nagyon érdekes, hogy az országos listára beművészkedett 18 párt közül egyiknek sem olyan az elnevezése, ami a jelenlegi Hatalom-művészekére (meg az azok Műellenzékére) hasonlítana. Lehet, hogy műhülye vagyok, de a MűListán nem láttam “Fidesz” (“Fiatalított Despoták Szövetsége“), illetve “KDNP” (“Kivagyi Démonkraták Néppártja“), avagy “Jobbik” (“Jobbra Indekszelők Közössége“) aspiránst, s gondolom azért nem, mert az Állampárt irodáiban ücsörgő “műönkéntesek” nem az ilyesmiknek írták alá ínhüvely-gyulladásig a Műajánló-szelvényeket

De ha már a Műkampánynál tartunk!

Ugye itten arról vagyon nagyba’ szó, hogy a Méltóságos Műhatalom (Fidesz-KDNP), annak ellenére hogy “Műgamagát” már bebetonozva véli a Műhatalomba, semmit nem akar a Véletlenre bízni. Erre egyszer már (2002) alaposan ráfaragott, így osztán a Szerény Életű Műmájer Művezérnek nem maradt más választása, mint hogy a művileg polgári életvitelét a Műbeszédeit tartalmazó Műkönyveinek kiadatásából fedeztesse (hátulról és adóügyileg análisan!). Ezeket a Műházelnök öcsikéje adatta ki, egy rendszeresen (minden kiadás után, de adóügyi kiadás nélkül) megszüntetett, azaz kényszer-felszámoltatott cég hátrahagyásával. Ez a nettó adócsalás addig fajult, hogy ma már nincs(?) olyan fideszes projekt-cég (kiadó), amely az ippeg aktuális műkampány-kiadványokat megjelentetné.

Ez persze így azért nem igaz!

Hiszen van olyan Kiadó Cég, amelynek – ha köll, és mindíg köll! – “eléggé korpás a feje“! A “Heti Nyálas“, mely egy, az Első Orbán-ormány által (eredetileg környzetvédelmi műcélból) gründolt Alapítványból indult ki! – bármikor leír bármiféle műhírt, csak hogy bizonyítsa a műhűségét, s ezáltal a művi hasznosságát. Ugyanez vonatkozik a Menetelőkre is, kiknek műrésztvevői az “Élelmiszerláncok Extraadói“-tól művileg mentesített (“Lexesített”) CBA műalkalmazottjai (szegénykéim, március végén már megint menetelhetnek – műönkéntesekként!)

Egy másik Kiadó, a tavaly augusztusban megszerzett Újabb (Napi Gazdaság Kiadó Kft.) pedig már ott tart, hogy egy köztörvényes, ippeg pont a Fidesz által is elítélt Bűnözőt tűz a zászlója hegyére, mint egy “Abszolute Szavahihető Embert“, azaz Műbűnbánót. Ő az, aki Műkiéneklőként most, az ippeg pont ma megjelenő művében (amit még csak nem is ő írt!) leleplezi mindazokat a disznóságokat, amit a Szocik műveltek. Mindezt alig hat hónappal a börtönből való kiszabadulása után … és véletlenül ippeg és pont a Műválasztások előtt alig egy hónappal (“Cúslágelítélt! Akar maga hamarább szabadulni? … No akkor kezdjen visszaemlékezni arra, amit Agyurcsány Megatöbbiek műveltek még akkó’! … Hogy frissítsük a memóriáját, itten vagyon egy lista, amire majd emlékeznie köll!“).

Ez a Műmájer meg “emlékezni”  is kezd. De azt is hogyan?! Úgy, hogy közben meg simán felmenti a Főművádlottat (ld.: itt!), …

“„Zuschlag! Itt az a pont, amikor a biciklit el kell tolni! Nem, talán ez így nem érthető. Másképp fogalmazok: ha most végre nem takarodsz el, akkor belebaszunk a földbe.”

… a Kiadója meg egy tavaly augusztus óta nettó fideszes “napilap”, egy műkiadó, amelyben úgy egy-két esztendővel ezelőtt sem jelenhetett volna meg egy olyan műinterjú, melyet most a MűFőszerkesztő (Barcza), meg a … khm … MűRovatvezető (Gépont Fodor) művelt párosan egy köztörvényes bűnözővel, annak kockázata nélkül, hogy az ezt követő majd’ 10 percben még a lap munkatársa maradhat (élénken emlékszem a Napi Gazdaság korabeli szerkesztési módozataira, lévén ezen lap “megyés tudósítója” voltam 1991-96 között!).

Szóval mindenki nekiállt Művelni! W. Helga nacsasszony, a Jegybank mindenható személyzetise (ld.: itt!) megírja Művét, miszerint M. György egy Frei-könyvből világosodott fel arról, hogy mit is művelnek azok a Gaz Bankárok Azországgal (tehát a Műminiszterelnökkel meg a Műországgal), majd sürgősen meg is mentette Azt (tehát a Műminiszterelnökkel együtt a saját seggét is!). A hetven esztendős Rubovszky György (mint kádéjempés műjobboldali) most, a Műkampány kellős közepin is a Simongábor után nyomoz (Szíjjártó állomtitkár furcsán sikeres vagyonosodása “önmeggyőződés” alapján adacta művelve! … Papchuknorris 160 milliójáról pedig még szó sem eshet!). Az meg ne érdekeljék senkit, hogy A Gázszerelőnek miért köllött még újabb állami 7 millió a nemlétező műdisznajai után, miközben vagyon nekije 7 milliárdnyi vagyona!

A lényeg a lényeg: itten kéremszépen minden a legnagyobb rendjén vagyon, nincsen itt semmiféle látnivaló! … Tessenek tovább haladni az urnák felé! … Bedobás után a szociális temetés várja a T. Érdeklődőket!

Kampányduma bevétele után pediglen kéretik a Pótdíjat kamatostúl kifizetni! VONAtkozik ez a jobbikosokra is!

… és ezt …

szendamondja!

(PS.: Közben pedig megy például a Paksputyinos, műfüves mutyi, meg az összes többi! Amit meg a Műellenzék még csak nem is Vonakodik támogatni!)