Bokros, az Antiportás

Előző posztomban, melynek címe “Bokros ante portas“, megígértem olvasóimnak, hogy még ma írok erről egy véleményposztot. Késő este van, de állom a szavamat! … Megjegyzés: sokaknak nem fog tetszeni, amit írok, de állítom: Bokros Lajos soha nem lesz portása a Diktatúrának!

Igazából sem időm, sem energiám, hogy most, lassan “késő” este körültekintően és cizelláltan írjam le véleményposztomat a Bokros-Falus cseréről. Fáradt is vagyok, ráadásul már baromira unom az úgynevezett Ellenzék – különösen annak “baloldala”, a “liberálisa”, meg a “zőggye” – abszolút hülye, önmagyarázó szövegeit.

Ez pedig vonatkozik a “magamoldali” Blogger-kollégáimrai is, akik legfeljebb annyiban különböznek a Zellenzék “politikusaitól”, hogy nekik még annyi felelősségük sincs, mint ezeknek a PártZembereknek. Utóbbiakon a Blogger majd szépen számon kéri a tegnapi véleményét, míg a magát Véleményformálónak hívő posztoló (no meg az “elemző politológus”) már délután képes egy, a délelőttitől teljesen eltérő álláspontot elfoglalni. … Őt meg még a kommentesei sem nagyon számoltatják el, hiszen ez is csak Hit kérdése, no meg “moderációé”, ugyi?!

Szóval Falus Gáborból Bokros Lajos lett. Oka ennek a racionalitás, lévén Nagybajusz, A Csomagos, egy felmérés szerint esélyesebb arra, hogy elfoglalja Orbán Viktor Helytarlósának székét. Ezzel csak kevesen (senki) hajlandó vitatkozni, ámde annál több az “ideológus”, akik “elvi alapon” kifogásolják a “Cserét”. Szerintük:

  • Bokros mögött nem áll senki! (Mert Falus mögött állt?! Miután a Hárompártok kinevezték Közös Jelöltnek, úgy hagyták magára eme kampányoláshoz nem értő, alapvetően tisztességes Hivatalnokot, mint eb a “szaharát”! Éliástóbiás, a Maszop pillanatnyi elnöke odáig vetemedett, hogy “Nemismerem“-embernek nevezte Falust, közvetlenül az ELSŐ találkozásuk előtt!)
  • Falus visszahívásával a Baloldal megcselekedte azt, amit eddig még soha: nincs SAJÁT főpolgármester-jelöltje, tehát Pfujj! (Falus nem a “Baloldal”, hanem a magát “Liberálisnak” aposztrofáló E-PM jelöltje volt. A deklaráltan baloldali pártok jelenleg az MSZP/?/ és a gyurcsanyista DK. Ugyanakkor húsz esztendőn át volt Budapest főpolgármestere Demszky Gábor, aki ugyan baloldalinak nevezhető, ha az általános szabadságelvek tiszteletét nézzük, de SOHA nem volt az úgynevezett Baloldal jelöltje, sőt, többször is volt ellenaspiránsa a Maszop részéről!)
  • Bokros esélytelen, hiszen mindenkinek a “Csomag”, tehát a “Megszorítás”  jut erről az eszébe! (Abból a bizonyos “Csomagból” élt az egész Magyarország esztendőkön át. Többek között az Első Orbán-kormány, mely’ ebből a szempontból – szociális és nyugdíjkiadások – még kegyetlenebb is volt, mint Bajusz! … A 2010 óta folytatott Unorthodoxiáról meg nem is beszélve!)
  • Bokros a “Baloldal” (meg a Ződdikék) szempontjából vállalhatatlan, lévén Ő “csak” egy  jobboldali konzervatív, akire egy Baller soha nem szavazna, hiszen sem a Szociális kérdéseket nem képviseli (lásd A Csomagot! – a sok hülye szerint!), sem pedig a Környezetvédelmet. (Mert ugyi az ilyesmit a Jelenlegi Főpolgármester ezek szerint “sokkal jobban” – hajléktalanok kitiltása, fakivágások! – képviseli, így az ilyesmit inkább Tarlós prolongálásra kéne bízni, mint az “érzéketlen” Bokrosra! Ugyi?)

Tudomásom szerint az Ellenzéki Összefogás azér’ jött létre, hogy a Demokraták úrrá legyenek a Diktátor, tehát az Állammaffia és annak agyalágyúlt/haszonélvező Hívei fölött. Ebben az összefüggésben pedig csak kétféle Politikus és Választó létezhet: DEMOKRATA és ANTIDEMOKRATA!

Előbbiek legfőbb célja a DEMOKRÁCIA, a JOGÁLLAMISÁG, az ALKOTMÁNYOSSÁG, tehát A KÖZTÁRSASÁG vissza/helyreállítása!

Ha pedig ez igaz, akkor KURVÁRA LE VAN SZARVA, HOGY AZ A DEMOKRATA IPPEG PUNK JOBB-, AVAGY BALLER! (Aki pl. kétségbe vonja a demokrata mivoltát, mert a fideszes praktikák egy olyan EP-frakcióba kényszerítették, ahol nem biztos, hogy jól érezte magát, az nagyon aljas ember, lévén teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Viktátort az Európai Néppárt immáron esztendők óta nem csak elviseli, de még támogatja is! Ugye, Schiffer nertárs?!)

Bokros nem vállalható?! Mert miért is? Talán azér’ mert nem egy PÁRTEGOISTA? Talán azér’ mer A LEGFŐBB CÉLT tartja szeme előtt:

… a szakpolitikai kérdések most másodlagosak, a „rendszerpolitika” a fontos, vagyis a verseny támogatása a monopóliumok helyett, a szolidaritás az elnyomás helyett, a jogállam újjáépítése annak eltiprása helyett és a nyugati típusú demokrácia a keleti irányított diktatúra helyett! (forrás itt!)

Jelentkezzen már nekem egyetlen Ballerlibes, aki ugyanezt mondja/képviseli immáron minimum négy esztendeje, tehát Orbán Után Egytől!

Én csak egy ilyet ismerek. Őt úgy hívják, hogy “Gyurcsányahibás“!

Ő volt az egyetlen, aki a Falus-féle visszaléptetés miatti (ballibes) visszhangokat úgy kommentálta:

… ha az önkény emberei és demokrata pártok küzdenek egymással, akkor már nem fontosak azok a különbségek, amelyek elválasztják egymástól a liberálisokat, a konzervatívokat, a különböző színezetű baloldaliakat. Ilyen küzdelemben a demokraták egységére van szükség.(forrás itt!)

Ez az amit csak nagyon kevés, úgynevezett (“demokratikus”, “ellenzéki”) politikus képes/hajlandó megérteni (megérteni?! hajlandó??! – ugyan miért?!). Aki pedig mégis, azt meg az úgynevezett Elemzők (lásd itt!), a “valahol másutt is fizetést kapó pártkáderek”, meg a magukból kikelt, de huszonnégy órán belül akár kétszer is véleményt váltó, avagy csak elaggott elméleteket gyártó Elemzők és Bloggerek … csak hogy észre vegyük a létezésüket  … úgy küldik el a Jóbüdös Fenébe (mint Orbánleváltásra Alaklmatlant! … pedig ők azok! … Falus Ferenc önként lépett vissza! … “Pártjai” pedig “agyaltak” … a SEMMIN!)

Csakis a Demokrácia, az Alkotmányos Jogállam, tehát A KÖZTÁRSASÁG a fontos! Minden más le van szarva! … Aki ennek bármiképpen ellene tesz, nem más, mint  bűnöző, sőt, HAZAÁRULÓ! … Gyermekeink jövőjének GYILKOSA!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
(Ugyi, hogy a “seregbontó”, “amatőr” és “fidesznyik”-nek kikiáltott OGYM-nek lett igaza?!)
P.S.: Bokros jelöltségének tudomásulvétele a Második Leglogikusabb Lépés! Az ELSŐ a BOJKOTT lett volna! … és ezt is szendamondja!

Bokros ante portas

Körülbelül egy órával ezelőtt Falus Ferenc, a “Hárompártok” budapesti főpolgármester-jelöltje bejelentette visszalépését a konzervatív-liberális Bokros Lajos javára. Az Ellenzék vezérei ugyan még agyalnak, de ezt visszacsinálni már nem lehet … nem szabad újabb hibát elkövetni!

Mivel ma meghalni sincs időm, így nem tudok véleményposztot írni eme (egyébként várható) eseményről. Ha minden igaz, holnap viszont már igen, s ennek “beharangozásaként” most mindössze annyit írnék: az Egyesült Ellenzék a budapesti választások szempontjából megtette “A Második Leglogikusabb Lépést“. Továbbá ideschmittelném a 444.hu oldalán megjelent cikket is. Nem mintha mindennel egyetértenék, de a megállapítások többsége (szerintem) tökéletesen fedi a valóságot!

Bokros nagyon messze van a Fidesztől, de az MSZP-től is

Bokros Lajosnak sikerült rákényszerítenie az akaratát a szétesett baloldalra. Az MSZP 2010-es csúnya veresége óta az oldal próbálkozásai mind olyanokhoz kötődtek, akik részt vettek a 2002-2010 közötti szocialista kormányzásban. Bokros Lajos viszont 1996-ban tűnt el az MSZP közeléből. Nagy visszatérésének több fontos tanulsága is van.

Teljes az ideológiai katyvasz

Bokros Lajos 1995-96-ban volt pénzügyminisztere az MSZP–SZDSZ-kormánynak. 2009-ben az MDF jelöltjeként lett EP-képviselő. Az EP-ben a konzervatív frakcióhoz csatlakozott, ez az a csoport, ahol a brit konzervatívok és a lengyel Jog és Igazság a meghatározók: a frakció nézetei az EU jövőjéről leginkább ahhoz vannak közel, amit Orbán Viktor szokott mondani. Gyenge Brüsszelt és erős nemzetállamokat akarnak.

Bokros EP-mandátuma most nyáron járt le, innen nézve teljesen értelmetlen, hogy három baloldali párt miért áll be egy konzervatív frakcióból jött jelölt mögé. Még jó, hogy tudjuk, hogy Bokros nem meggyőződésből lett konzervatív: azért volt ott, mert az MDF-t kifúrták a fideszesek a néppártból, balra az MDF nem akarta ültetni, elmentek tehát a következő jobbos frakcióhoz, és a konzervatívoknál, vagyis a fasisztákon innen, de már a néppárton túl találtak csak helyet. A Bokros által képviselt elvek egyébként leginkább a liberálisok közé valók az EP frakciói közül.

A politikus, aki tényleg nagyon mást csinált, mint amit a Fidesz

Bokros Lajos az önmagáról elnevezett csomagról lett híres, a magyar költségvetés 1995-ös nagy szanálásáról, aminek négy fontos eleme volt: gyors privatizáció, az infláció felpörgetése, az állami alkalmazottak bérének befagyasztása, és bizonyos állami ingyenes juttatások (fogászati kezelések, felsőoktatás) fizetőssé tétele. A szociális juttatásokat is megvágta, ám ezen intézkedések nagyobb részét az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Bokros az utolsó aktív politikus, aki tényleg nagyon markánsan mást csinált, mint most a Fidesz. A Fidesz mostanában részben pont azokat a cégeket veszi újra állami kézbe, amit a Bokros-korszakban adott el az állam. Most rekord alacsony az infláció, Bokros idején az állam mesterségesen pörgette a pénzromlást. A mostani kormány az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok fizetésemelésével kampányol, Bokros idején a reálbérek és a nyugdíjak értéke is csökkent.

A magyar gazdaság utolsó nagy fellendülése a csomag után kezdődött, az első Orbán-kormány idején. Hogy ez melyikük érdeme, azon azóta is megy köztük a vita.

Mindenesetre akármilyen ideológiai katyvaszt is jelent európai értelemben Bokros összbaloldali támogatása,

az aktív politikusok közül Magyarországon Bokros az, aki leginkább az ellentétét képviseli annak, amit most a Fidesz csinál.

Ez különösen szembetűnő volt az idei ősz első parlamenti vitanapján, amikor senki sem szólt az elszámoltatási törvény ellen: az MSZP, a Jobbik és az LMP is úgy volt vele, hogy oké, ez a törvény kell, legfeljebb az időzítésével szemben érvelgettek. Bokros viszont azt mondta, hogy a törvény káros.

Bokros összes nyilatkozata az utóbbi évekből sokkal inkább ellentétét képviseli annak, amit a Fidesz csinál, mint például az MSZP érvelése, ami balról igyekszik támadni a kormányt, és a rezsicsökkentést is megszavazta. Bokros ezzel szemben egy liberális-piacbarát érveléssel jön mindig – már amikor van, aki meghallgatja.

A konokság most bejött

Bokros Lajos utoljára 2010-ben indult választáson, akkor az MDF miniszterelnök-jelöltje volt, de a párt be se jutott a parlamentbe. A semmiből jött vissza, szó szerint.

Nem kezdett alkudozni az MSZP-vel és a pártból kivált DK-val, vagy az összbaloldali megegyezésért minden kompromisszumra kész Együtt-PM-mel. Ment a maga útján, és közben elég sokszor nevetségessé vált. Alapított egy pártot (MoMa néven), ami nem bírt elindulni sem a parlamenti, sem pedig az EP-választáson. Egyszerűen nem bírtak elég aláírást szerezni még az induláshoz, miközben kamupártok sora is meg tudta ezt csinálni.

Kezdett kínossá válni erőlködése, és amikor az önkormányzati választásra is gyűjteni kezdte az aláírásokat, azzal tudott a hírekbe kerülni, hogy kampányolás közben leszarta egy galamb.

Most mégis sikerült rákényszerítenie az akaratát a baloldali pártokra. Nem bonyolult különalkukkal, engedményekkel, hanem azzal, hogy a baloldal annyira megtört a vereségektől és a belső vitáktól, hogy képtelenné vált használható jelöltet kiállítani. Úgy tűnik, hogy végül a pártok mentek Bokroshoz, és nem Bokros a pártokhoz. Bokros 2013 végén próbálkozott ugyan azzal, hogy rákerüljön az összbaloldal közös listájára, de aztán maradt annál, hogy próbálkozik egyedül, jut ameddig jut, aztán majd lesz valami. Most az ölébe hullott a lehetőség, hogy a felszínen maradjon.

Ugyanez a konoksága persze akár akadálya is lehet eredményes működésének, ha esetleg megnyerné a választást. Bokrost összeférhetetlen és sértődékeny embernek írták le azok is, akikkel a 90-es években együtt kormányzott, és azok is, akik később a CEU-n dolgoztak együtt vele.

Megbukott az összefogás kényszerkoncepciója

A Fidesz úgy alakítja a választási törvényeket, hogy kompromisszumra kényszerítse a baloldal pártjait. Ezek a kompromisszumok annyira nyögvenyelősen és nehezen jöttek össze az utóbbi másfél évben, hogy rossz személyi döntések, sértődések és gyenge eredmények fakadtak belőle. Bokros a maga kompromisszumképtelenségével elérte, hogy benne lássák az utolsó esélyt a megkapaszkodásra.

Érdekes ellentmondás, de logikus következménye a baloldal válságának: belülről képtelenek voltak megoldani a gondjaikat, ezért inkább beálltak valaki mögé.

A baloldal Budapesten a legnépszerűbb az országban, és a főpolgármesteri poszt szimbolikusan is a legfontosabb a két hét múlva tartandó választáson. Egy elvben nyerhető és fontos tisztségre képtelen volt használható jelöltet állítani a három baloldali párt, egy olyan helyzetben, amikor zsinórban öt választáson (2009, EP, 2010 parlamenti, 2010 önkormányzati, 2014 parlamenti, 2014 EP) nem tudtak semmit sem elérni.

Vagyis Bokros előretörése nem csupán makacsságának jutalma, hanem a baloldal totális szétesésének következménye is.

Ez még nem megoldás

Bokrosnak persze most sincsenek nagy győzelmi esélyei, de többre juthat mint Falus Ferenc, aki képtelen volt bármi értelmeset állítani ebben a kampányban. Bokros legalább következetesen gondol valamit arról, hogyan kellene kinéznie az országnak, és ezt viszonylag összeszedetten elő is tudja adni.

Alig két hét van hátra a kampányból, Tarlós István nagyon vezet, és a Bokros mögé most beálló pártoknak nincs meggyőző kampánygépezetük és túl sok pénzük sem, hogy nagyot villantsanak az új jelölt érdekében. Ezzel együtt is Bokrossal inkább van esélye a baloldalnak, mint eddig volt.

Ha még Bokros nyerne is, akkor sem oldja meg a magyar baloldal válságát. Elveiben és ideológiájában nagyon messze van az MSZP által képviseltektől. Összeférhetetlen habitusa miatt aligha tud majd vele mit kezdeni a szintén nehezen egyezkedő Gyurcsány Ferenc. Nem lenne mögötte semmilyen frakció sem a Fővárosi Közgyűlésben, a kormány pedig lépten-nyomon keresztbe tenne neki. Főpolgármesterségéből nehéz lenne erős eredményt kihozni, és ha sikerülne, akkor az személyéről szólna és nem a most mögé álló pártokról.

Bokros mostani jelölése a baloldal válságára egyetlen szempontból válasz csupán: figyelmeztetés arra, hogy a belső erőforrások elfogytak, és van keresnivaló a meglévő struktúrákon kívül is. És jelzés arra, hogy néha bejön, ha valaki következetesen a maga útját járja.