Mi lesz veled Viktor?

Régen nem írtam már nyílt levelet a Führerhez (“emigrant” köztársam sem nagyon válaszolt), de úgy érzem, most már itt az ideje. Aggódom ugyanis … ha nem is érte.

Viktor bán!

Kérlek ne haragudj, hogy így szólítalak, de nem találtam ennél jobbat. “Miniszterelnök úrnak” ugyi mégsem titulálhatlak, hiszen az, amit (főként) tavaly tavasz óta művelsz, minden, csak nem kormányzás. Ráadásul a “miniszter” azt jelenti, hogy “szolga”, te meg egyáltalán nem úgy viselkedsz (soha nem tettél így!), mint aki az országot akarná szolgálni. Éppen ellenkezőleg: immáron az az elképzelésed (ha tetszik: fixa ideád), hogy mindennek és mindenkinek kötelessége a te rendelkezésedre állni, elképzeléseidet megvalósítani, akaratodat/utasításaidat végrehajtani. Többek között ezért sem nevezhetlek “úr”-nak.

Tudom, régen nem írtam már neked. Ennek nem az az oka, hogy felhagytam tevékenységed nyomon követésével, avagy ne lett volna miről. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt időszakban, különösen a tavaly tavaszi “győzelmed” óta se szeri se száma azoknak hibáknak, sőt, disznóságoknak, melyeket nyakra-főre elkövetsz. Ráadásul egyre nagyobbakat. Olyanokat, melyek még néhány esztendeje is elképzelhetetlenek lettek volna tőled.

Viktor!

Az a nagybüdös helyzet, hogy biza’ széthullottál. Személyiséged, politikai tehetséged és karizmád egyszerűen elmállott, mint a pirítatlanul órákig főzött lebbencstészta. Nem is beszélve a hitelességedről, ami romokban hever. Nem csak külföldön – ott már esztendők óta azt sem hiszik el neked, amit kérdezel – , hanem idehaza is. Immáron nem csak ellenfeleid (neked ők “ellenségek”, tudom!), hanem egykorvolt híveid is osztják azt a nézetet, miszerint onnan lehet tudni, éppen hazudsz, hogy mozog a szád! És most nem a közismert “nyelvpörgetéseidről” beszélek, hanem a nyilatkozataidról, a közleményeidről.

Hogyan juthattál idáig? Nos, van róla elképzelésem. Valószínűleg te ezzel nem vagy tisztában, de pont az az uralmi rendszer okozta a vesztedet, amellyel a csúcsra jutottál. Az egyszemélyi, tekintélyelvre épülő vezetés, no meg az ilyen “archia” által kitenyésztett vazallusi gárda automatikusan generálja az egyre több hibát, magában hordozza nem csak kezdeti sikerei, hanem a későbbi összeomlásának okait is.

Melyek is ezek? A legelső és talán az egyetlen, hogy a Hazugság elébb-utóbb elhiszi önmagát!

Kezdetben még úgy uralkodtál, mint anno Diocletianus, a híres római császár. Ha nem is vezetted be ugyanazt a “tetrarchiát”, de a főhatalmat megosztottad Lajos barátoddal, a döntésekbe pedig bevontad kipróbált, hű embereidet, akik az “elnökséget” alkották. Lajos volt az a bizonyos “másik augustus“, aki semmi mással nem foglalkozott, csakis a császárság gazdasági megalapozásával és fenntartásával. Az általa választott “cézárok” voltak (ha jól tudom) Fazekas és Zsuzsika miniszterek, valamint az adóhivatal élére állított Vida “Tolmácsotkérek” Ildikó. Ők semmi mással nem törődtek, csakis az anyagi háttérrel, tehát a lopással.

Te voltál a Csapat által piedesztálra emelt “Főaugustus“, aki a Külvilág, tehát például a Zemberek előtt vezetted a “Pártot“. Te voltál “A Politikus“. Te voltál az, akiről a Társuralkodód által a lopott pénzből üzemeltetett propagandagépezet, meg az “elnökség” nyilatkozatai ha nem is mindenkivel, de legalább is sokakkal elhitette, hogy magad vagy a politikai zsenialitás, a tévedhetetlen éleslátás, taktikai érzék. Te is választottál magad mellé “cézárokat”. Igaz, ölég gyakran cserélgetted őket (Stumpf, Varga, Navracsics), de mindaddig nem is volt ezzel baj, míg “sikerült”megtalálnod a mostanit (Lázár).

Viktorom!

Ezzel a pasassal te bizony “törököt fogtál”. Tudom, ideális jelöltnek látszott, hiszen azt hitted róla: genetikusan táskahordozó, ráadásul még gátlástalan hazudozó is. Ámde éppen utóbbi az, ami ellened fordult. Alamuszin alázatos képpel leste talán még a gondolataidat is, ámde azt is figyelte, hogy mikor hibázol. Ezt meg ölég gyorsan megtetted, ráadásul nem is egyszer. Hízelkedésére hallgatva olyanokkal vetted magad körül, mint ő. Olyanokkal, akik már nem a Maffia általános, és a te legfőbb érdekeit nézik, hanem csakis a sajátjukét. Akik már nem mondták meg neked, ha hülyeséget akartál elkövetni, avagy azt meg is tetted. Akik már csakis azt duruzsolták bele a füledbe, hogy te vagy a Tökéletes. Te meg kezdted elhinni magadról, hogy “Zsenialitásod” nem csak pusztán egy, a korábbi Csapat által előállított “politikai termék”, hanem maga a Valóság.

Ugyanígy jártál legújabb gazdasági haveroddal, a MOL-os Hernádival is. Ő megmutatta neked, hogyan lehet tízmilliárdokat kaszálni a gázkereskedelemmel (MET Zrt.), bevive téged a putyini erdőbe is. Mivel ez az extraprofit a Maffiaállam rendelkezéseinek jóvoltából keletkezhetett (s keletkezik ma is), komolyan elhitted, hogy nem csak az Irányításhoz, de a Pénzszerzéshez is értesz. Tehát nincs szükséged Lajosra, nem köll megosztanod vele az “augustus” címét: mindent egyedül, a saját kútforrásodból és embereid (cézárjaid) segítségével megoldhatsz.

Ámde mi is ezzel szemben a valóság? Az, hogy ugyan hízik a svájci bankszámlád, de egyre soványabb a karizmád, a hiteled. Azért, mert sem Lajos, sem pedig a korábbi tanácsadóid már nem fogják a kezedet. Nem mondják meg neked, hogy mit szabad (akkor) és mit nem (egyelőre). Így egyre nyilvánvalóbb a Famulusaid urizálása, meg persze a tiéd is. Így egymás után lepleződnek le az ügyeletek, mert nincs gátlás, nincs semmiféle kontroll. Mert már régen elfelejtetted azt a “bölcsességedet”, hogy “ne mi nyerjünk a legtöbbet“! Mert már mindenki, aki csak körülötted van, azt mondja neked: “Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökkön örökké. Ámen!“. Közben pedig tíz körömmel kaparnak maguknak, kockára téve a te bőrödet is!

Ember!

Nézd már meg, micsoda hülyeségeket műveltél és műveltetek csak az elmúlt fél esztendőben! Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a saját lapotokban nyilvánosságra köll hozni a Korrupciós Kitiltási Botrányt? Tudom, hogy szerinted a legjobb védekezés a támadás, ráadásul Vida egy “lajosnyik”. De ha nem ugráltatok, akkor a jenkik hallgattak volna, mint a csuka. Ráadásul nem ég rátok az egész, közröhejt okozva.

Avagy vegyük csak a Quaestor-ügyet! Egyazon nap egyetlen óráján belül nem tudtatok két azonosat hazudni. A káoszt meg azzal gondoltad elintézni, hogy a Küküm (meg a többiek) pénzkivonására te magad adtál általános utasítást. Mi is lett ennek a következménye? Hát nem az, hogy téged tekintenek most zseniális látnoknak. Hanem az, hogy te lettél a “Quaestorbán“, aki gyönyörűen szarban hagyta az önkormányzatokat, no meg a “keményen dolgozó embereket”. Ezen a képen pedig főleg nem javít az, hogy most a vétlenek pénzéből akarod “kártalanítani” azokat a barmokat, akik még annyit sem voltak képesek elolvasni a “befektetési szerződésükből”, hogy a Q-kötvények semmiféle biztosítással nem rendelkeznek! No meg az egészet kineveztétek “újabb szocialista brókerbotránynak”, miközben Tarsoly Csaba ott vigyorgott mögötted (és rendszeresen) a Pancholó VIP-páholyában.

De nézzük csak a legutóbbi, miskolci nyilatkozatodat! Igen, azt amiben a te raszputyinodnak, Habony Árpádnak még a létezését is letagadtad. Mindezt alaposan indignálódva. Ezt az egészet még a legelvakultabb híved sem tudta röhögés nélkül kibírni. Hát akkor még azok, akik csak jobb híján tartanak ki melletted!

Eszednél vagy te még, Viktor?

Aligha! Hiszen már azt sem veszed észre, hogy hűségesnek hitt szolgáid éppen most kezdenek brútuszokká  válni. Látják, hogy szétestél, hogy veled tovább már nem megy a Lopás. Csakis nélküled. Keresik az Utódodat, s már ott kaffognak a bokád körül, csak egyelőre még félnek tőled, s harapni nem mernek.

De ez is eljő hamarost! Még egy pár hülye és körberöhöghető nyilatkozat, s kifenik azt a kést, kimeresztik azt az agyart.

Akkor pedig mi lesz veled Viktor?

Hová menekülsz? Valamelyik kies, keleti “illiberális demokráciába”? “Túlélési migránsként”? Netalán a köztársasági elnök székébe? Utóbbihoz már nincs meg a kétharmadod, mert alig egy esztendő alatt azt is elvesztegetted. Persze most mondhatod magadban, hogy “Majd megvesztegetem Vonát!“, ámde az a helyzet, hogy “politikai terméked” már megérezte a belőled kipárolgó dögszagot. Húz is befelé, “középre”, mint romboló a viharos tengeren, elfoglalni a megürült helyedet.

Viktor!

Nagyon úgy tűnik, hogy belőled néhány esztendő múlva muszájdzsekis gumiszoba-lakó lesz. Nem pedig befolyásos politikus. Hagyatékodat pedig széthordják majd a dögkeselyűk.

Akkor pedig levonhatom a konzekvenciát, miszerint “Te tetted ezt király!” … Önmagaddal, meg sajna velünk is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Lázár: a Káosz és a Végzet robotosa

Talán az egész civilizált világ legfurcsább kormánya van alakuló félben Orbanisztánban. Egy olyan, kétszintű kabinet jön létre, amelyben van nyolc Kamuminisztérium, meg egy Valódi: a minden lényeges területet magába olvasztó Miniszterelnökség. Ennek élén pedig Lázár János áll, az ország (táskahordóból lett) második leghatalmasabb embere, a Káosz és a Végzet robotosa.

Egy héttel ezelőtt, emigrant köztársammal azon “röhécseltünk”, hogy micsoda állatság (öszvérség) a külgazdaságot a külüggyel összeboronálni. Olyan ez, mint ha megalakították volna az Ipari és Oktatási Minisztériumot. Elvileg van ugyan összefüggés a két terület között, hiszen az oktatás adja az iparnak a szakembereket, az meg az oktatáshoz szükséges “hardware”-eket állítja elő, de egyetlen közigazgatási egységbe ezeket összegereblézni nyilvánvaló ostobaság.

Ámde ahogyan lassan kibontakozik előttünk a Harmadik Maffia-kormány struktúrája, lényegében mindegy is, hogy melyik minisztériumi épületre milyen táblát tesznek ki. A Belügy, melynek élén a pandúrból lett rabló Pintér Sándor áll, elvileg az állami erőszakszerveket felügyeli, de a rendőrséget valójában a Legfőbb Ügyészség (Polt Péter) utasítgathatja arra, amire csak akarja (meg amit Felülről neki is megmondanak). Trócsányi Bástya nertárs úgy csinál majd, mint ha igazságügy-miniszter lenne, időnként talán még törvényjavaslatokat is benyújthat, de legfőbb feladata, hogy “az ország szuverenitásának, alkotmányos identitásának“(?!) védőbástyája legyen az EUlopakodó jogalkotásával” szemben (Anyám, borogass!). Navracsics elmolyolgathat majd őszig(?), mint kamu-külügyminiszter, osztán némi nettó zsarolások árán, alpárian hisztizős, Unió-ellenes kampánnyal benyomják őt az Európai Bizottságba – gondolom, mint “Vécépapír-ügyi és Hulladék-ujrahasznosítási Biztos“-t, azzal a kikötéssel, hogy az EB üléseire nem köll bejárnia. Hende majd dugós puskával a vállán lengeti fakardját a honvédelmi tárca élén, Fazekas túrja csak a földet (de a vidékfejlesztéssel ne törődjön), Balog páter piszmogjon csak a leépítendő egészségüggyel, az oktatással és a kultúrával, Varga Misu pedig évente egyszer úgy csinálhat, mint ha pénzügyminiszter lenne, s benyújthatja a máshol megírt Költségvetést (ennek havi módosításaival, meg az újabb és újabb adókivetésekkel nem köll törődnie, azt elintézik “okosban”, azaz a szokásos “egyéni” módon!). Talán az egész bandából Seszták (Off-shore) Miklós az egyetlen, viszonylag komolyan vehető figura (elődje, Zsuzsikáné sokkal fontosabb beosztásba távozott: ő lesz az ügyvezető igazgatója az Orbán-Simicska Klán paksi bizniszének!), de a pasas igazából bevarrt zsebbel ténfereghet majd az “áruházban”, hiszen a pénzosztogatás lényegi jogát elvették a tárcától.

Ez a nyolc minisztérium tehát lényegében csak egy-egy Kádertemető, amolyan a Társadalom és az Államhatalom közötti “áramkörbe” beépített “Előtét-ellenállás“, mellyel a Valódi Kormány akarja elszigetelni magát a Zemberektől. Ez a Tényleges Kormány pedig nem más, mint a Miniszterelnökség “szuper-frankensteine”, amely minden olyan terület fölött kizárólagosan diszponál, amit a Maffia önmaga számára lényegesnek tekint. Ide tartozik majd a közigazgatás, a gazdaság- és a vidékfejlesztés, az EU-pénzek elosztása, az építés és az építészet felügyelete, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta irányítása, az informatika, meg csak a Jóisten tudja még micsoda. Ámde ami talán a “legaranyosabb”, hogy a Miniszterelnökség feladata lesz a kormány általános politikai programjának összehangolása, valamint (és talán ezen képedtem el a legjobban – szöveghű idézet következik innen!): “…a politikai kormányzás a választói érdek képviseletét jelenti, a Miniszterelnökség feladata a kormány választók felé tett ígéreteinek számonkérése, kikövetelése, és ha kell végrehajtása“!

Nem tudom, mindenki pontosan érti-e, hogy ez valójában mit is jelent? Azt nevezetesen, hogy a Miniszterelnökségnek tulajdonképpen semmi köze(!) a kormányhoz, egyfajta “Szuper-szakszervezet“-ként, avagy ha tetszik “Népi Ellenörző Bizottság“-ként (esetleg “Nemzeti Számonkérő-szék“-ként) egyszerűen átveszi(!) az Országgyűlés és a Választók kontrolláló szerepét! Nos ez az az unikum/hungarikum, mellyel a Harmadik Orbán-kormány ösmét beírhatja magát a történelemkönyvekbe és ez az a Szuper-szervezet, melynek élén az ország második leghatalmasabb emberévé váló Lázár János áll.

Lázár életrajza egyáltalán nem hemzseg az adatoktól, lényege bőven elfér egy szellősen teleírt A/4-es íven. A jövőre negyvenedik esztendejét betöltő “Dzsoni” leérettségizett a hódmezővásárhelyi (református) gimnáziumban (1993), aztán a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát (1999). Eközben valahogy sikerült besündörögnie szülővárosának képviselő-polgármestere, a gigászi testméretéről emblematikus, KDNP-s Rapcsák András belső köreibe. Hogy ez miként és hogyan történt, arról nincsenek (tudomásom szerint) információk, de tény, hogy a mindössze másodéves(!) joghallgató a vásárhelyi hivatal jegyzői irodájának gyakornoka(!) lett (1995), két esztendővel később Rapcsák személyi titkára, diplomázása után (1999) pedig, mint az Országgyűlés Hivatalának alkalmazottja, a képviselő-polgármester parlamenti táskacipelő samesza. A Fideszbe történt belépésének esztendejében (2000) lett immáron hivatalosan is Rapcsák “politikai tanácsadója”, s mint ilyennek, hozzá tartozott Hódemzővásárhely adminisztrációjának, közigazgatásának, oktatásának, kultúrájának, városmarketingjének és -fejlesztésének felügyelete. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a friss-diplomás, friss-párttagkönyves, mindössze 25 esztendős nyikhaj, lényegében átvette a város irányítását.

Két esztendővel később osztán “turbó-fokozatra” kapcsolt az ő politikusi karrierjét a csillagos egekig emelő rakéta motorja. Meghalt Rapcsák (2002. február), s ő örökölhette meg úgy a Nagy Előd parlamenti (2002. április), mint a polgármesteri székét (2002. október) – mindkétszer már az első fordulóban győzelmet aratva. Ezt követően hétmérföldes léptekkel küzdötte fel magát a ranglétrán, egészen a Miniszterelnökségi államtitkár rangjáig (2012), s jelenleg, az úgynevezett “Befolyás-barométer” szerint ő az ország ötödik leghatalmasabb embere. Nem rossz teljesítmény mindössze egy évtized alatt, s ha még azt is számításba vesszük, hogy az új kormányzati struktúrában ezen “helyezésén” további három pozíciót “javítva” a második helyre jön fel, egyenesen fantasztikus.

Ha csak ezeket az adatokat nézzük és nem ismerjük (többé-kevésbé) a hátteret is, azt mondhatnónk, hogy ez a Dzsoni egy tehetséges ember. Ámde nem az! A manus táskacipeléssel és mameluksággal, seggnyalással és intrikákkal jutott el odáig, hogy fölötte ma már csupán egyetlen ánuszrózsa virít (Orbán), alatta pedig száz- és ezerszám nyáladznak azok a nyelvek, melyek az ő alfelét ápolják napi rendszerességgel patyolat-tisztaságúra. Lázár egyáltalán nem járta ki az “Élet Iskoláját”, úgy jutott óriási hatalomhoz, hogy nem tanulta meg, miként köll (lehet, szabad) ezzel élni és hogyan kéne viselkednie! Ebből a szempontból pedig szinte tökéletes mása, ha tetszik “ifjabb változata” a Főnökének. … De nem pontosan!

Dzsoninak ugyanis komoly hiányosságai vannak. Többek között képtelen az önmérsékletre, még annyira sem, mint Orbán. Vagyonával, megtollasodásával egyenesen kérkedik (“Amennyie van, mindenki annyit is ér!” – mondta alig 35 esztendősen, megtoldva az egészet azzal, hogy ezt szerinte “kockáról kockára” köll felépíteni.), ellentétben Orbánnal, aki strómanok mögé dugva krőzusi javait, ma is a plebejusság manírját ölti magára. Képtelen uralkodni a dzsentri allürjein. Annak ellenére, hogy egyszer már megbukott a soponyai vadászattal, most újra és ismét csak a saját nevén rendel meg egy még pazarlóbb vadászatot Csehországban, mert kényszeresen szükségét érzi annak, hogy a meghívott és az általa tömény kisebbségi komplexusokkal csodált “főrendeknek” bebizonyítsa: a hódmezővásárhelyi táskacipelő slapaj mindössze másfél évtized alatt közéjük emelkedett! (Pedig dehogy, csak ő ezt nem veszi észre, lévén kultúrálatlan és neveletlen újgazdag csupán!) Nem tudja elfojtani az indulatait sem. Igaz, hogy Főnöke ugyanúgy kirúgatta volna a vele kellemetlenkedő hírportál (“Origo“) főszerkesztőjét, de neki a tény tudomásul vétele kellő elégtétellel szolgált volna, s a továbbaikban rá se szarik az egészre. Nem úgy Lázár, aki szükségét érzi, hogy a halottat rugdosva (lásd: Sáling kérjen tőle nyilvánosan bocsánatot!) még dicsekedjen is a “fegyvertényével”, tehát kérkedjen a hatalmával. Olyan tehát, mint Újgazdagék elkényeztetett, sértődékeny és gonosz gyermeke: a Papa vagyonát és hatalmát maga mögött tudva egyre többet enged meg magának, s mivel nincsenek retorziók, mind nagyobbra tágul az egója. (Lásd pl. Csányi – egyébként jogos – leuzsorásozását!)

Kétségtelen azonban, hogy az “aprómunkához” nagy tehetsége vagyon. Szorgos szúként fúrta magát felfelé az Orbán-féle Maffia-párt fájában, s közben egyre jobban sikerült a Főnököt elszigetelnie nem csak a saját embereitől, de a Valóságtól is. Ma nincs az a fideszes (talán még maga Kövér sem), aki ne csakis Lázáron keresztül juthatna be a Vezérhez. Az új kormányzati struktúrában pedig pláne nem. A Führer kagylófüleibe meg nem csak hízelgéseket, de egyre nagyobb őrültségeket is belesugdos. Láthatjuk, hogy a harmadik kormányalakítás és a második kétharmad ellenére sincs béke, konszolidáció, sőt, még magasabban lobog a “szabadságharc” lángja. Mert Lázár Kölök valóban meg akarja tudni: lehetőségeinek határai tényleg ott vannak-e, ahol a geometria szabályai szerint a “párhuzamos egyenesek” találkoznak.

Ma úgy tudni: Dzsoni a kijelölt Trónörökös. Igaz, erre azért nem vennék mérget, hiszen Orbán semmivel nem kevésbé bizantikus, mint Lázár (ráadásul Janó olyan ügyetlen, hogy kötetszám szolgáltatja maga ellen a bizonyítékokat!), de az is igaz, hogy utóbbi sem rest, s neki is vannak “aktái” Unser Vezér viselt dolgairól, amit adott pillanatban elő is vehet (érdekes párhuzam: a csirketenyésztő Himmler apránként “nőtt fel” Hitler mögé “másodiknak”, de eközben arra használta egyre gyarapodó hatalmát, hogy még magáról a Führerről is értesüléseket gyűjtsön!).

Bármi is legyen a jövendőben, Lázár kétségtelenül Káoszt teremtett a komplett magyar közigazgatásban, s hogy most ő lesz ennek abszolut ura is, az csak tovább fog fokozódni. Ha pedig a Pártot is átveszi, … nos azzal ő lesz az, aki végre ráborítja a Maffia-pártra a Végzet Kosarát. (Elég csak arra gondolni, milyen ügyetlenül intézte az első, saját, országos méretű mutyiját – trafikok – és miként teremtett káoszt azzal, hogy most ismét átíratta az egész jogszabályt. Igaz, a legjobban menő üzletek bezáratásával a Pártbranccsal tolt ki, de neki muszáj volt kipróbálnia, hogy vajon ezt is megteheti-e. … Jé! Igen! … Ámde ezzel az Ellenségei számai is csak szaporodott, akik osztán adandó alkalommal …)

Azt mondta az Újfideszes Elit által félreállított Mellár Tamás, a virtigli jobbkonz közgazdász a 168ora.hu-nak nyilatkozva, hogy “Mára kiderült, hogy a hazai politikai elit képtelen hatékonyan működtetni a piacgazdaságot és a demokráciát. A statisztikai adatok szerint a szocializmusban hatékonyabb volt a gazdaság, mint ahogy a rendszerváltás óta teljesít“.

Hát, az ilyen Lázár-félék kitenyésztése után nem is köll ezen különösebben csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!


A Turulfiók (?)

A tömörségükről híres latinok bármiféle politikai történés esetén kérdést tettek föl: “Kinek az érdeke?“. Mi, Orbánon és mutyikon edződött magyarok sem maradunk el a rómaiak mögött: bármiféle kormányintézkedés esetén rögtön felmerül bennünk a kérdés, hogy “Na, most melyik fideszes akar már megint lopni?“. … Ezúttal azonban mintha ennél bonyolultabb lenne a dolog.

Most olvasom a hírt, hogy a Vityumutyi Maffiakormány úgy döntött, hogy az uniós pénzek elosztogatása fölött bábáskodó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) felügyeletét elveszik a szaktárcától, s azt a Miniszterelnökség (MEH), azon belül pedig Lázár János miniszterelnökségi államtitkár veszi át. Ez természetesen egy újabb lépés afelé, hogy “…a MEH egyfajta Kormányon belüli kormánnyá alakuljon át” – vélik egyesek. Van is benne valami, ámde ha jobban megnézzük a dolgot, azt tapasztalhatjuk, hogy ez a “Koronatanács” nem minden területen veszi át a kabinet szerepét, hanem “csupán” (a személyi és) a pénzügyi döntésekben – ld.: hétfőtől Szíjjártó Péter MEH-államtitkár kezében a teljes magyar külkereskedelem irányítása!

Aki tisztában van a magyar kormány legalapvetőbb “matematikai” összefüggésével, nevezetesen azzal, hogy “Miniszterelnökség = Orbán Viktor“, az most megnyugodva hátra dől, s az NFÜ irányításának MEH alá helyezését legyintve azzal intézi el: “Semmi különös, a Nagyvezír ezt is a maga segge alá tolta!“. Tulajdonképpen ezt az álláspontot képviseli a “168 Órá“-ban publikáló Lengyel L. László is, ámde ő “kicsinyt” azért tovább lát az orránál, s bővebb összefüggéseket vél felfedezni.

Az újságíró cikkében rámutat arra, hogy az idei esztendővel záruló uniós, költségvetési korszakban Magyarország számára biztosított fejlesztési keretből 1.500 milliárd forintnyi összeg annak ellenére van beragadva, hogy júliusig 650 milliárdot már kifizettek. Márpedig, ha a fenmaradóról nem születik döntés még december 31. előtt, akkor ezt a tengernyi pénzt gyakoralitlag lehúzták a vécén. Ámde az orbáni inverz logika által megfordított mondás szerint valami “Inkább vesszék pocsékba, mint kárba!“, ezért osztán a Führer azzal akarja most felgyorsítani a pályázati döntések folyamatát, hogy a saját szentséges kezeibe veszi ezt a gyeplőt is. Igen ám, de a hírek szerint egyszerűen nincs annyi csókosprojekt (az ország számára valóban hasznosak természetesen szóba sem jöhetnek!), amennyi betakarná ezt az 1.500 milliárdot, amelyekre ezt a keretet el lehetne pocsékolni, azaz a kézből etetett Új Arisztokrácia kistaffírozására el lehetne lopni. A “felgyorsítás” tehát ebben az esetben pusztán “járulékos haszon“, a valódi cél az osztogatási mechanizmus teljes központosítása és még nagyobb homályba burkolása lehet, ami pediglen nem egy, az idénre, hanem inkább a jövendőre vonatkozó elképzelés!

Lengyel, ezen véleményét alátámasztandó emlékeztet arra, hogy tavaly már volt egy terv az uniós pénzek osztogatási módjának átalakítására. Az akkori elképzelés az volt, hogy a forrásokat szétosztják a különböző szaktárcák között: döntsék el azok, hogy mit (kiket!) tartanak finanszírozásra méltóaknak, de az egymilliárd fölötti igényekről a végső szót egy Orbán által vezetett, négytagú grémium (Némethné, Varga, Lázár) mondta volna ki. Ámde a Fideszben (mögött) megbúvó, egyre gyakrabban, s egymás rovására lobbizó/mutyizó érdekcsoportok azonban képtelenk voltak kegyezni egymással, s a Vezér – lassan megsüketülve a hangzavartól – úgy döntött: “Enyém a vár, tiétek a lekvár!“. … Kézből etetni, a kegyre és közpénzekre ácsingózó Parazitákat egymásra uszítani a Despoták egyik legkedvencebb szórakozása, az “élvezeti rangsorban” közvetlenül a gőgös pöffeszkedés és a népnyúzás után áll! Lengyel L. Lászlónak tehát akár még igaza is lehet, de van mód ezt az eseményt más szemüvegen át is nézni! … Következzék tehát az én kis, magamgyártotta konteóm!

Mi van akkor, ha ez az egész tulajdonképpen egy Palotaforradalom kezdete, amelynek célja Orbán eltávolítása? Az, hogy a Főnök megzakkant, nem lehet vita tárgya! Még hagyján, hogy kedden, egy parlamenti sajtótájékoztatón arra nem volt képes, hogy nyugodtan kivárja Borkai Zsolt, MOB-elnök mindössze 3 perces beszédét: (via: Fabius)                                 orbán bilux.gif

… ilyen jelenetnek már lehettünk tanúi a tavalyi Kossuth-díj osztogatása során is! Ezt még el lehetett intézni úgy, hogy ezt a 3’15”-ig tartó videorészletet egyszerűen kicenzúrázzák a kormany.hu weblapjáról (megtették!), elfedve ezzel a nyílvánvalót. Ámde azt már nagyon nehéz a titok homályába burkolni, hogy Orbán már nem csak ilyen téren veszítette el az önkontrollját!

Gondolom, nincs olyan Olvasóm, aki szerint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség bizonyos alapvető és klasszikus elvek mentén, konkrét programok alapján szerveződő politikai párt lenne. Gondolom azt is, hogy egyetlen Olvasóm sem vitatja azt a tapasztalati tényeken alapuló megállapításomat, hogy a nevezett F-MPSZ tulajdonképpen egy politikai pártnak álcázott üzleti vállalkozás, egyfajta holding, melyet szervezett bűnözők befolyásos csoportjai alkottak/hoztak létre a törvényhozói, végrehajtói és jogkikényszerítési hatalom megszerzésére, az alkotmányos és demokratikus köztársaság megdöntésére, a jogállamiság eltörlésére, egy kleptokratikus és nepotista, álparlamentáris diktatúra összetákolása céljából. Mégpontosabban azon érdektől hajtva, hogy az ország valamennyi gazdasági és pénzügyi erőforrását egy rendkívül szűk társadalmi réteg kizárólagos szolgálatába állítsák. Ezen 8+4 esztendeig tartó, közvetett és közvetlen korrumpálásra, karaktergyilkosságokra és a demokratikus, jogállami köztársaságba vetett hit aláásására alapozott tevékenységük a 2010-es választások eredményeivel megkoronáztattak … akárcsak az az általuk trónra emelt félművelt, felkapaszkodott és pénzéhes (ippeg ezért kilóra megvásárolható), de a bizantikus politizálásra (egykor) roppant tehetséges személy, aki ma Magyarország miniszterelnökének székében ül. … /Aki úgy gondolja, hogy eddigi megállapításaim megalapozatlanok, az innentől ne olvassa tovább!/

Ez a “párt” azonban olyan csoportosulások konglomerátuma, melyeknek szándék-közössége, kohéziója igazából csakis addig állt fenn, míg a kitűzött cét el nem érték. Azóta (2010. május) állandó harcban állnak egymással annak eldöntése végett, hogy a megszerzett (társadalmi/gazdasági) erőforrások fölött melyikük és milyen mértékben diszponáljon. A nyílt, leszámolós harc kitörését azonban a miniszterelnök egy ideig sikerrel akadályozta meg azzal, hogy hol ezt, hol azt a csoportot játszotta ki a másik ellen, hol ennek, hol annak lökött pár(száz) milliárdot. Ámde a Főnök már addig is létező elmeegészségügyi problémái (megalo-, cezaro- és üldözési mánia, narcizmus, kisebbségi- és istenkomplexus, szociopátia), a kimerítő egyensúlyozás, valamint az állandó hazudozások, illetve államférfi-mímelések okán olyannyira elhatalmasodtak rajta, hogy már nem csak a kiszipolyazandó állam teljes gazdasági és társadalmi rendszerét döntötte romokba, de a Bűnszövetkezeten belüli egyensúlyt is. Előbbivel elérte (mindössze egyetlen esztendő alatt!), hogy a Maffia egyetlen pénzügyi forrása pont az az EU lett, melyet a fakardjával hadonászó, nyiszlett bajszát meresztgető Gumicsízmás Kandúr magára haragított, utóbbival pedig azt, hogy ma már a Simicska-gang egészségtelen túlhatalomra tett szert (ld.: tavaly a Fellegi-féle helyett a Simicska-klán kaparintotta meg az NGM-et /Zsuzsika nénje!/, a komoly erőkkel rendelkező Csányit a bankadókkal meggyöngítették /ismét csak a Simicska-gang haszonélvezetével/, most pedig Demján oligarcha lesz kénytelen lemondani gazdasági hatalma egy részéről /TakarékBank/ ismét csak a Simicska-kör javára!). … Ez pedig már senkinek nem jó biznisz, különösen annak fényében, hogy a Pszichotikus Pocakos ma már ott tart, hogy kiléptetné az országot az Európai Unióból … a lopható pénzek egyetlen forrásából! Tenni köll tehát valamit, méghozzá gyorsan! … /Aki nem tud, vagy akar követni, innentől ne olvassa tovább!/

A Megoldás pedig a következő: keressük meg azt a “személyt“, aki rettenetesen éhes úgy a hatalomra, mint a pénzre, morális “evolúciója” szempontjából pedig nem csak retardált, de még retrográd is, s akiben (ippeg ezért) a Zakkant Főnök szinte vakon megbízik! Legyen ez mondjuk ő:

… Tereljük az összes lenyúlható EU-pénzt egyetlen csatornába (biztosítva így a megélhetést!), s annak felügyeletét adjuk ennek a Pasasnak a kezébe. Közben hitessük el a Buggyanttal, hogy ezzel az ő személyes hatalma növekszik, az Amorálissal pedig ugyanezt sőt, azt hogy hamarosan ő lehet az Utód, lévén a Nemzeti Oligarchia immáron benne látja a Jövő Reménységét, őt tekinti Dunaparte Napoleon trónörökösének, a Sasfióknakizé  a “Turulfiók”-nak, s ha el jön Csízmácska (Caligula!) hátba döfésének ideje, minimum ne akadályozza a kivitelezést. … Természetesen ez az Alak, akinek “lopási horizontja” csupán a Trafikmutyiig terjed és az ország egyik legszarabb dohányipari cégének (Continental) Sánta főnöke az “üzlettársa” egyáltalán nem alkalmas, hogy a Nagy Családok országos méretű üzleti ügyeit intézze. Ezért osztán keresni köll a Belberkeken belül valakit, akiben mindenki megbízik, aki képes arra, hogy kellő bölcsességgel irányítsa az egész Országot, azaz a “Cosa Nostrá“-t. … Amíg pedig őt meg nem találjuk, egymás között ki nem egyezünk, hát legyen ez a Hülye a Főnök, s rövid ideig fürödjön csak az általunk fizetett Dicsőségében!

No, ennyi lenne az én kis konteóm. Akinek más a véleménye, írja le a kommentoldalra, ahol náculáson kívül bármi közzé tehető!

… és ezt …

szendamondja!