Bálvány(f)os

Az alábbiakban megpróbálom elképzelni a jövő júliusi, “25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor“-t megnyitó beszédet. … Az előadó személye lényegtelen.

Tisztelt Egybegyűltek!

Mindenek előtt engedtessék meg nekem, hogy bejelentsek két nagyon fontos változást, melyekkel eltérünk az eleddig megszokott programoktól. Először is, az idei Tusványos sokkal rövidebb ideig fog tartani, mint például a tavalyi. Egészen pontosan addig, míg elmondom ezt a beszédet. A másik, hogy idén nélkülözni lesztek kénytelenek az Utolsó Nap Szentjét, nem hallgathatjátok végig magvas gondolatait, nem élvezhetitek sziporkázó humorát. Politikatudományi “mérföldköveknek” szánt okfejtéseinek, elemzéseinek “nektárját” immáron nem csöpögtethetitek bele uszításra … izé tudásra szomjúhozó kagylófüleitekbe.

Az utóbbi oka az, hogy Édesviktor, a Szeretett Vezető és annak egész díszes kompániája (mint tudjátok, s tapasztalhattátok) a nyárelőn akkorát bukott Magyarországon, mint az a bizonyos “Rottenbiller“, s bár ilyesmi már 14 esztendővel ezelőtt is előfordult vele, most még sem jöhet el közétek, hogy választási csalásokat emlegetve elsirathassa veletek a Hon keserű állapotját, majd győzelemnek beállítva a kudarcot, kemény “nemzeti összefogásra” buzdítson benneteket. Az ő fájó hiánya annak köszönhető, hogy a Falkaforradalmi Szabadságharc Hős Tábornoka, halált megvető bátorsággal, immáron több mint egy hónapja szökésben van, s elrejtőzése okán nem tudtuk neki kézbesíteni a meghívó levelünket.

Az emiatt aggodalmaskodókat azzal szeretném megnyugtatni, hogy az Új Köztársaság illetékes szervei már nagy erőkkel a keresésére indultak, s a cél érdekében létre jött nemzetközi összefogás biztos sikerrel kecsegtet. Ugyanakkor azt is közölném mindenkivel, hogy a Vezér, fellelése és előállítása után sem lesz többé abban a helyzetben, hogy valaha is Tusnádfürdőre látogasson. Elébb ugyanis azzal lesz elfoglalva, hogy az ítélethirdetés előtti, az utolsó szó jogán elmondandó beszédét fogalmazza meg, a verdiktet követően pedig hosszú ideig a Respublika “zárthelyi” vendégszeretetét fogja élvezni.

Az Odahaza még nem dőlt el, hogy ez a bizonyos “zárt hely” pontosan mi is légyen. A honi Vehemensek, az elkövetett tettei alapján, ezt egy börtöncellában jelölik meg, míg a Mérsékeltek inkább az elmeállapotának megfelelő elhelyezését propagálják. Magam az utóbbiakkal értenék egyet, hiszen osztom azon véleményüket, hogy az ilyen szocio- és pszichopata bűnözőből nem Mártírt, hanem Kényszer-gyógykezeltet köll csinálni, megelőzendő az utólagos legendagyártásokat és a (többek között “bálványosi”) bálványfaragásokat.

Az Otthoni helyzetet nem kívánnám különösebben ecsetelni. Még ölég nagy a felfordulás, s bár a Focidrukkerek Puccskísérletét már régen leverték a jogaikban és nyugdíjaikban alaposan megrövidített katonák és rendőrök – nem is beszélve a sok százezernyi önkéntesről! – , de a letartóztatások, meg a különböző állami hivatalokba beépített, ezer esztendőre kinevezett Csókosok és Maffiózók kipicsázása még el fog tartani egy darabig, … akárcsak a kármentés és a romok eltakarítása.

Itt említenék meg két érdekesebb esetet!

Az egyik, a Magyar Nemzeti Bank elnökének eltávolítása. Gyurci állítólag úgy kapaszkodott az elnöki szék karfájába, mint tapadókorongos, nyolckarú polip a sziklájába, s három markos rendőr kellett ahhoz, hogy végre kicibálják … a mentőautóig. Tanúk beszámolói szerint még a “muszájdzsekiben” is az ő zseniális közgazdasági elméleteit visítozta! … Osztán kapott egy “szurit”, s azóta (hála a rendszeres orvosi felügyeletnek) már csöndben van.

A másik pedig a volt hódmezővásárhelyi polgármesterrel és kancellária-miniszterrel kapcsolatos. Amikor két héttel ezelőtt ráleltek a pasira a “Continental Dohányipari ZRt.” egyik eldugott telephelyének pincéjében, találtak nála egy “Képviselői Önálló Indítványt” (a beterjesztő neve üresen volt hagyva), meg egy “Lemondó Nyilatkozatot“, az azóta már eltávolított Áder János aláírásával (pont ennek felhasználásával sikerült őt a székéből kipicsázni! … hehehe!). Az előbbiben egy tákolmány-módosítás szerepelt, amely szerint a Köztársasági Elnök jogkörei alaposan kibővíttetnek (miniszterelnök kinevezése, Országgyűlés feloszlatása – indoklási kötelezettség nélkül; önálló törvény- és rendeletalkotási jog, általános fennhatóság!), hivatali ideje haláláig, illetve lemondásáig növeltetik, s mivel Dr. Áder János egészségi állapota okán távozni kényszerült (hivatkozás a “Lemondó Nyilatkozatra”!), a parlamentnek Dr. Orbán Viktor megválasztását javasolja. … Máig nem érti senki, hogy ezen szándékot miért nem követte tett is. Egyesek szerint túl korán futott meg a Kétharmados Szolgahad, mások szerint a Demokratikus Ellenzék 80 százalékos győzelme után belátták (pont ezek? … no persze!), hogy ennek nem sok értelme lenne, ismét mások szerint pedig az Egybites, Gombnyomogató Biodroidokban végre feltámadt (no nem a lelkiismeret! … ugyan!) a veszélyérzet, s korábbi bűneiket már nem akarták tovább tetézni ezen utolsó, számukra pedig teljesen haszontalan disznóság megszavazásával. … Hát, nem tudom kiknek van igazuk, de most már mindegy is!

Ámde most térjünk vissza a “Tusványos” jövőjére!

A helyzet az, hogy az Anyaországban bekövetkezett változások végre módot adtak arra, hogy mi és itten kicsinyt átgondoljuk eme rendezvénysorozat jelenlegi helyzetét és mérleget vonjunk múltját illetően is. Ennek során megállapítottuk, hogy ez az eredetileg nívósnak indult, az erdélyi és a határokon kívülre szakadt más magyar közösségek múltját, jelenét és jövőjét elemezni hivatott, rendszeres találkozót az 1990-es esztendők második felétől kezdődően bizonyos magyarországi, magukat jobboldalinak, konzervatívnak, keresztényinek és nemzetinek hazudó, pártnak álcázott közpénzlenyúlási, üzleti vállalkozások (főként és legelsősorban az éppen tegnap előtt Odahaza betiltott “Fidesz-MPSZ“) nem csak kisajátítottak – mint az ezredforduló tájékán a kokárdát – , hanem még alaposan el is térítettek eredeti céljától. Ez a “szabadegyetem” így néhány esztendőn belül a Szabadon Megfogalmazható Vélemények és a Tudás Fényének terjesztője helyett, bizonyos magyarországi közpénzeken megvásárolt személyek, ugyanezen forrásokból megvett Vakhite Sötétségének kinyilatkoztató, hűségnyilvánító helyévé vált, illetve egy olyan Fórummá, melynek emelvényén ücsörögve a Nemzeti Közpénzmaffia Felkent Donja hazulra üzengethetett.

Tehette pedig mindezt azért, mert a résztvevők elsöprő többsége egy idő után már csupán “H”-rendszámos importszékely, a maradék meg az Üzengető Helyi Ügyintézői, illetve azok sleppje volt, akik azért gyűltek itten össze, hogy alaposan kigyűlölködhessék magukat! … Hogy önmagatokat “Magyarság“-nak kinevezve kitaszíthassátok e körből azon magyarokat, akik tiétektől(?) eltérő véleményeket merészeltek megfogalmazni bármiféle kérdésben, s ezek után ájult, magömléses/benedvesedett tekintélyimádattal hallgathassátok végig, véshessétek Hatsejtnyi Agyatokba a Köztörvényes Idióta beteg elméjének “audio-élményeit”. … Tavaly már ott tartottunk, hogy felugrálva (Wass)tapsoltátok meg például azt az elképesztő orbáni, logikai bakugrást, miszerint Európát úgy köll összefogni a Válság ellen, hogy azt nemzetállamok enklávéira szükséges felaprózni! De még akkor sem röhögte el magát közületek senki, amikor a román és magyar közpénzekből éldegélő, azok egy részét hivatás-szerű szorgalommal elsikkasztó, az erdélyi magyarok politikai egységét megélhetési alapon többször is, budapesti parancsra (sikertelenül) megbontani igyekvő  Puncipüspök olyasmikről kezdett szónokolni, mint a “nem korruptakkal való összefogás” szükségszerűsége, nemzeti parancsa!

Ezért osztán mi, az új szervezők, kihasználva az anyaországi változások adta lehetőséget úgy döntöttünk, hogy ezt az egész Bálványimádó Gyűlöletegyetemet bezárjuk, s azt a Józan Ész, a Belátó Racionalizmus, illetve az erdélyi és más, határokon kívül szorult Magyarság érdekében átszervezzük és újra indítjuk!

Ennek okán most megkérnék minden megjelentet, különösen a “H”-rendszámos importszékelyeket, hogy kezdjenek szedelőzködni, cuccoljanak haza és egy életre felejtsék el az idevezető útvonalat is!

Köszönöm, hogy meghallgattatok! Isten veletek! … Viktor már nem!

… és ezt nem …

szendamondta!


László, a tőkés püspök

Néhány, magát középkori csákmáténak (alig-oligarchának) képzelő, közpénztolvaj “politikus” komolyan azt hiszi, hogy az egészen a XX. század végéig tartó “Informatikai Középkor“-ban élünk még mindíg, így osztán azt tehet, amit csak akar: úgy sem derül ki! … Hát dehogynem!

Úgy bő huszonhárom esztendővel ezelőtt egy Tőkés László nevű református lelkész azzal szerzett magának komoly erkölcsi tőkét, hogy személyesen és bátran kiállt az akkor már éppen hamvába hulló, tehát önelemésztő Ceausescu-rezsim ellen. Később, ugyanezen Tőkés Lászlóról egyre többen állították, hogy az az “erkölcsi vagyon”, mellyel ő a “Román Forradalom” egyik emblematikus figurájává, illetve egyházkerületi püspökké emelkedett, tulajdonképpen “talmi és rablott”, de én ezt akkoriban annak tudtam be, hogy a gyáván (és pénzért) rendszerszolga “Morális Trollok“, így akarják beszennyezni a hozzájuk képest Erkölcsi Titánt, lerántva őt abba a Mocsárba, melynek átható bűzét maguk is árasztották, illetve árasztják ma is. Korabeli naivitásomra mentség, hogy ugyanezen Senkik (a mai “Valakik“!) ugyanezt a karaktergyilkos propagandát kísérelték meg a minden éperkölcsű ember számára “Világítótorony”-nak számító Göncz Árpáddal (a Köztársaság “Árpi bácsi“-ja!) szemben is, a hírhedt “Patkány-propagandá”-val!

Ámde László testvérünkbe vetett hitem, az évek során egymásra halmozódó tények súlya alatt, elébb csak rogyadozni kezdett, majd végül a “tagadás”-ba esett át. Én, aki korábban híven támogattam Őt a Vele szemben felhorgadó rendszerszolgák indulataival és piszkoskodásaival szemben, ma már “eretnek“-nek számítok … korábbi ellenzőinek, a mára egy “Hatalomtechnikus Optikus” által “nemzeti kereszténységre” nyitott szemeikben! Mindez történt annak okán, hogy László testvérünk nekiállt következetesen és szakmányban “anyagi”-vá átalakítani/átváltani a bárhogyan is megszerzett morális tőkéjét!

Még nem telt el két esztendő sem a hősies(nek tűnő) erdélyi kiállása után, s arra lettem figyelmes, hogy László testvérünk többet időzik Magyarországon, szól bele a magyarországi ügyekbe, mint a neki rendelt egyházkerületben, illetve annak dolgaiba! Soha nem feldhetem, hogy a korabeli (Antall-) kormány politikai támogatásával, még az 1990-es esztendők elején, miként próbálta megszerezni a debreceni központú “Tiszántúli Református Egyházkerület” püspöki székét! … Nem sikerült. … Osztán azt sem, hogy az általai is megalapított, romániai magyar pártot (RMDSZ) miként próbálta a saját, kizárólagos ízlése szerinti vezetése alá vonni. … Nem sikerült! … Azt sem, hogy ezek után az “erdélyi magyarság összefogásá”-t hírdetve, hogyan próbált meg egy “alternatív” (tehát megosztó) szervezetet létre hozni. … Nem sikerült! … És azt sem, hogy ezen szervezet élén miként használta ki az RMDSZ-szel szembeni zsarló-potenciálját arra, hogy egyetlen, romániai magyar képviselőként, bejuthasson az Európai Parlamentbe! … Ahol osztán csupán arról tudott csak elhíresülni, hogy felnyalitva az euroképviselői fizetést (és költségtérítést), csupán a titkárnőjének hanyattdöntésével, meg a saját és a magyarországi áljobboldal érdekeinek kiszolgálásával volt képes foglalkozni. (Az, hogy közben mi a sorsa az erdélyi magyaroknak, meg a saját családjának, ő olyan magasról szarta le, mint én az Orbán-család érdekeit!)

László testvérünk tehát úgy döntött, hogy Krisztus Urunk kevéssé (és csak “később”) kifizetődő, ámde az erdélyi magyarság euroképviselőjeként tisztesen javadalmazott szolgálata helyett Orbán Úr(?) alaposan megfizetett kutyájává válik. Számolatlanul kapott magyarországi forintjait felhasználva (“Demokrácia Központ”-ok) …

… ismételten megkísérelte megosztani (EMNP, EMNT) és saját Hűbérura szolgálatába állítani az erdélyi magyarokat, s közben valószínűleg arra gondolt, hogy a jövőre leáldozó EP-mandátumát egy román szenátusi megbízólevélre cserélheti, hiszen közpénzből élni sokkal könnyebb, mint a hívek adományaiból! … Nem sikerült!

Ámde a megosztás budapesti célja nem is ez volt! Nem az (legfőképpen), hogy orbanista megmondóember legyen a román törvényhozásban, hanem az, hogy ez az orbánilag pénzelt álpárt (élén a hitehagyott Puncipüspökkel) magyar közpénzek elképesztő mennyiségű felhasználásával, a lehető legtöbb külhoni szavazót biztosítsák a Magyar Diktatúra fennmaradása érdekében! Akik osztán majd hatalomban tarthatják azt a magyar kormányt, mely a Puncipüspököt fizeti, aki pedig ezért cserébe a magyarországi magyaroknak egyetlen fillérnyi adót nem ró le, akárcsak az Általa szavazásra összegrundolt “külhoni magyarok” sem!

A magyar Újemeszempé (leánykori nevén: “Fidesz”) erdélyi, fideszklón-tenyésztő és szavazatszerző bizniszét alaposan körülíró és leleplező cikket, melyet a romániai “Transindex” újságírója, Sipos Zoltán írt és az atlatszo.hu teljes terjedelmében közölt kissé ugyan terjedelmes és ezért nehezen követhető, de érdemes “alfától ómegáig” elolvasni!

Csak hogy tisztában legyünk: kikkel vagyunk mi körülvéve, kiket fizetünk mi a megkérdezésünk nélkül, mire telik, avagy nemtelik ennek a kormánybandának, s kik fognak helyettünk mirólunk (meg a gyerekeinkről/unokáinkról) dönteni, ha nem vagyunk észnél!

… és ezt …

szendamondja!